Rész
1 1| csodálatos körte-muzsika. Ahogy most az életem hajlatáról
2 1| szomorúság volt akkoriban, ahogy a beteg húgocskámat virrasztgatta.
3 1| megvillant benne az öröm, ahogy megszólalt:~- Szép mucita!
4 1| szájacskájából a forró lehelet, s ahogy erõtlen kezeit fölemelte,
5 1| a zsebembe tettem volna.~Ahogy kijózanodtam az álomból,
6 1| dobbant nagyot a szívem, ahogy megéreztem a kezemmel a
7 1| mécses. Megrettentem, s ahogy visszafordultam, mintha
8 1| azon pihésen, tollasan, ahogy a vánkosból kihúztam, de
9 2| akar. Vizsgázza a népeit, ahogy neki tetszik.~Hát ez jutott
10 2| ez jutott eszembe most, ahogy ezt a szép nagy tököt megláttam.
11 2| aranyszínû szemecskéjével, ahogy a markomba vettem. De nem
12 2| végigborzongatott a hideg, s ahogy befutottam a szobába édesszülémhez,
13 2| Olyanforma volt, mint a holló, s ahogy a szemét rám szegezte, dideregni
14 2| fekete madár. Csak hallottam, ahogy az alsó, felsõ csõrét egymáshoz
15 5| megindultam fölfelé. De ahogy kinyitottam az ajtót, a
16 5| megfordítva írom az S-et, mint ahogy falusi szabók cégtábláján
17 6| csodalámpával. Le is volt rajzolva, ahogy tömögeti a kincseket egy
18 6| amik azonban lefoszlottak, ahogy hozzájuk értem.~Partifecskék
19 6| csiripeltek körülöttem, ahogy ott mozgolódtam a nyílásban,
20 6| belõle a hernyócskákat.~Hát ahogy hull kifelé a korpa, egyszer
21 6| pohárfenéknek a darabja. De ahogy akkor a szemem rávetettem,
22 6| Egyszer rám is szólt édesapám, ahogy az ünneplõ kabátkámban észrevette
23 6| néztem biztatva a képre, ahogy odasompolyogtam az oltár
24 6| surrantam ki a templomból.~De ahogy a küszöbhöz értem, visszarettentem.
25 6| emberek - muzsikált a szava, ahogy kifordította a tányérkát.~
26 7| alsó utcákon keresztül.~Ahogy kiértem a városból a harmatos
27 8| amibe belesüllyedjen. De ahogy rám ismert, megbátorodott,
28 8| sem volt neki megállni.~Ahogy egy kicsit eltikkadva hazaértem,
29 8| csõrével a homlokomra, s ahogy eljajdítottam magam, föltaszított,
30 8| kicsi selyemszál tapadt, ahogy a fogával tépte el a cérnát
31 9| markába a kezemet. Mert ahogy az útkanyarulatnál megláttam
32 9| aranysárga császárkörtének, de ahogy a leggömbölyûbbe bele akartam
33 9| Telefutott a szemem könnyel, ahogy a malomházi puha, meleg
34 9| meg az irigység fogott el, ahogy a szoba végében a szép tulipántos
35 10| CSONTOS SZIGFRID~Ahogy megörült szegény szülém
36 10| ebbe a szándékomba is, mint ahogy belenyugodott volna abba
37 10| mellõl, az volt a mester. Ahogy a kezét a vállamra nyugosztotta,
38 10| jóság volt a mosolygása, ahogy megszólított:~- Gyöngécske
39 10| fösvénykedett a tudományával. Ahogy szülém elment - igaz, hogy
40 10| nézhetett csúnyábban, mint ahogy én néztem. „Ohó - gondoltam
41 10| Csontos Szigfridet akar venni.~Ahogy betoppant, úgy félrehúzta
42 11| Ránézek megint a kezére, ahogy szép fehér ágyat vet a liliputi
43 11| varrójának gyöngéd keze. Láttam, ahogy szárnya nõl Malvinkának,
44 12| szaga azonban pompás volt, ahogy a tündér a fehér tejjel
45 12| hercegnek” - gondoltam magamban.~Ahogy hazaérünk, fölfordítom a
46 13| GÁ-BOR-KA, GÁ-BOR-KA...~Ahogy most az esztendők ködén
47 13| is eljárkálhattak benne.~Ahogy hűvösödni kezdett az idő,
48 13| Gá-bor-ka - mondja a csizma, ahogy lépkedek benne.~Elpityeredtem,
49 13| fiam nevét csikorogja.~S ahogy a sápadt, egérképû kisgyerekre
50 13| Pajtás odakullogott eléje, és ahogy meglátta benne magát, haragosan
51 13| az csakugyan szép volt, ahogy az öt kis Báró purdé ott
52 14| Csakhogy úgy szólítottak ám, ahogy Messzi Gyurka szokta a Mitvisz
53 14| nagyon okosra tanulod magad, ahogy a színedrõl látom, hogy
54 14| úgy füstölt belõle a por, ahogy szétterítette a földön,
55 14| vitte köztük a szót, de ahogy engem meglátott, mindjárt
56 15| ködmönömet.~Egyszer például, ahogy a város szélén a homokbányák
57 15| a szemem az asszonyra, s ahogy a szél meglibbenti a kötőjét,
58 15| verejték, énrólam meg szakad.~Ahogy megfordulok birkózás közben,
59 15| hová lenni a boldogságtól, ahogy a sok gyerek telezsibongta
60 15| nyitogattam a szememet, s egyszer, ahogy kinyitom, látom, hogy a
61 15| aludtam egész éjszaka.~Reggel, ahogy elzavartam a szememből az
62 16| EZÜSTKÖRÖM~Az ezüstköröm... Ahogy leírom ezt a szót, és elmosolygom
63 16| halántékomhoz. Hallom a hangját is, ahogy mondja szelíd kérleléssel:~-
64 16| holtomig az öreg kisruhavarrót, ahogy kiskoromban hívtam szülémmel
65 16| biztosra mondta szülém, mint ahogy arról szokott beszélni az
66 16| cserépmedvécske vigyorgott jókedvûen, ahogy a minden lépésre megreccsenõ
67 16| hó. Láttam a tündérkét, ahogy leveti a kukuláját, odaül
68 16| mondja is haragosan:~- Hát ahogy beérünk a városba a társammal,
69 17| magam melléje szegõdtem, de ahogy a tojáskofákhoz lekanyarodtunk,
70 17| oldalba a nagy Cintula.~Én meg ahogy odanézek, majd sóbálvánnyá
71 17| az ángyi, s már hallani, ahogy az öreg Maksus elmordul
72 18| is minden negyedórában, ahogy egy rettenetes nagy tülökkel
73 18| délutánon. Korán alkonyodott, s ahogy bepiroslottak az ablakon
74 18| bice-bócát az utcákon. De ahogy a város széléhez közeledtünk,
75 19| voltam békülve magammal, ahogy a Szilér vizébe belenéztem,
76 19| könnybe lábadt a szeme, ahogy ott illegtem-billegtem elõtte.~-
77 19| még a fogam is vacogott, ahogy az aknába leereszkedtünk.
78 19| nem bírtam megszólalni, ahogy körülnéztem. Mintha fekete
79 19| jár? - kérdeztem susogva, ahogy az egyik mellékfolyosóból
80 20| kulcsot az ajtóra, mert ahogy én ismertem a ködmönt, kitelt
81 20| elöntött a forró hideg, ahogy Malvinka nagy csodálkozva
82 20| kötõben, csak úgy ingujjban.~Ahogy együtt volt az egész gyülekezet,
83 20| benne Dávidot meg Cicellét, ahogy citeráznak?~Megint csak
84 21| ELVISZ A MARKOLÁB~Ahogy reggel a szemeimet kinyitottam,
85 21| kellett, magától szaladt rám, ahogy hozzáértem, beburkolt, mint
86 21| meglátják az embert, mint ahogy odaér hozzájuk.~Az öreg
87 21| akkor nincs mitõl félni. De ahogy elköszöntem az öregtõl,
88 21| De nem hangosabban, mint ahogy az én ijedt szívem kalapált.~-
89 21| Szü-lé-ém!!~Szinte láttam, ahogy a szó úszik a ködben, mint
90 21| is szégyelltem magamat, ahogy hallom továbbrepülni az
91 22| kis tócsába futott a víz, ahogy a ruhámról leolvadt a hó,
92 22| embereknek hallgatni kell. Ahogy az elsõ hangot kiejtettem,
93 22| egyik-másik keményen meg is ütött, ahogy nekimentem a sötétben. De
94 22| nem értem. Olyan volt az, ahogy az ujjaimmal végigtapogattam,
95 22| pedig egyre erõsebb lett, s ahogy kanyarodott egyet a folyosó,
96 22| nézdegéltem körös-körül, ahogy az a katicabogár nézdegélhet,
97 22| nesztelenebbül csússzon, mint ahogy én elõcsúsztam a szikla
98 22| megenni az egészet. Mint ahogy kisgyerek koromban énelõlem
99 22| kis bice-bóca.~Hallottam, ahogy az öreg hirtelen felugrott,
100 22| csináltam mindent, mint ahogy elgondoltam. Odasompolyogtam
101 22| ködmönbõl. És abban a percben, ahogy levált rólam, újra megszólaltak
102 23| meg a szomszéd szobában, s ahogy megnyíltak az ajtók, betódult
103 23| s földarabolta a ludat, ahogy illik. Ahogy ott dolgozgat,
104 23| földarabolta a ludat, ahogy illik. Ahogy ott dolgozgat, egyszerre
105 23| nézték a szerencsés Nácikát, ahogy a lúdcombbal birkózott.~-
106 23| lesz most már ebbõl?~De ahogy az örömtõl nekipirosodott
107 23| megsejtettem az igazságot, ahogy a sok csámcsogó kis száj
108 23| cigány szavát is hallottuk, ahogy évõdött a pulival:~- Mit
109 23| Mindjárt ráösmertem, ahogy kikapirgáltam a botommal -
|