abbah-belet | belev-derit | derme-erose | erosk-futot | futta-igazs | igerd-kialt | kialu-lampa | lango-megla | megle-neznu | nezsn-rabsa | racsf-szege | szegh-tinta | tisza-veszl | veszt-zuzmo
Rész
1 6| miután hiába várta, hogy abbahagyjam a silabizálást.~Odatartottam
2 4| veszünk neki jövõre olyan ábécéskönyvet, hogy maguktól a fejébe
3 5| felére fölírta krétával az ábécét - s a gyerek addig rajzolgatta
4 8| ijestettél, ast hittem, azs Ábel pandúr tátog rám, annak
5 5| fûtöttük a búbost, a malomszoba ablaka egész télen át ki nem engedett.
6 18| toronyõr volt, s az iskolánk ablakából éppen oda lehetett látni
7 4| vastag falával, a keskeny ablakaival, a félrecsapott süvegével
8 8| nézegetett rá kedvtelve az ablakból:~- Látod, fiam, ez a szegény
9 16| leveti a kukuláját, odaül az ablakhoz, szép fehér vásznat terít
10 5| lehelnem egészen közelrõl az ablakra. Egyszer ugyan odafagyott
11 7| volna az éjszaka. Egyetlen ablakszeme haragosan izzott a hajnali
12 17| ELŐKERÜL~Az iskolánk sok ablakszemével éppen a piacra nézett. A
13 13| nagy nevetéstől, hogy az ablaküvegen mászkáló bágyadt legyek
14 15| Malvinka nyitva hagyta az ablakunkat, s a behulló holdfényben
15 10| egyszerre elsavanyodott az ábrázata. Végig-végigméregetett a
16 4| csináltatunk egy létrát a Bojóka áccsal, azt nekitámasztjuk a Tejútnak,
17 5| színes cérnákban, a nagy acéltûk bujkáló villogásában csakugyan
18 21| fog az istenteremtette kis ácsbaltája.~Könnyû annak, akit az Isten
19 17| tojásos anyókánál:~- Hogy ád nekünk egy tojást, ángyi?~-
20 22| elijedtek tõle az angyalok. Add ide a kezedet, báránykám.~
21 9| jövünk-e.~- Mármost nem adhatok egyebet egy karéj kenyérkénél,
22 1| körte-muzsikát. A kerek világért se adhatom én azt oda senkinek.~Ki
23 22| bányacsõsz, egy kis szalonnát is adhattál volna mellé!~Úgy eltátottam
24 16| visszaszólt:~- Te meg, kis Gergõ, adj hírt addig annak a jó embernek,
25 1| kisfiú, hát most már mit adjak én neked, amiért vizet hoztál
26 4| Tyû, de nagy úr az úr, adjon egy garast! Mert én ugyan
27 16| világ minden ebállatjáért se adna egy rézgarast, mert Gáborka
28 9| meg vele a kordét. Pénzt adnak ezért a piacon, Gergõ, majd
29 9| ködmönnek nagyon jó árát adnák. Úgyse való az ilyen szegény
30 17| azt magam is sokért nem adnám, ha megláthatnám.~- Olyasfélét,
31 6| senkinek a világon oda nem adnék.~Pedig utoljára mégiscsak
32 15| Vigyázz, Gergő! - kiált rám az adogató, a Veszkény prókátor fia,
33 16| hát akkor megfizette-e az adóját? Hát, mondok, mért fizette
34 16| jussa van megharapni az adóvégrehajtót.~- Bembelem-bembelem-bele-bele-bele -
35 5| vad-tanítónak. Szegény emberek adták a keze alá a gyereküket,
36 9| a dûlõúton. Persze csak afféle vadon nõtt sóska. Megrágtam
37 8| csak ürgefiók volt, s esze ágában sem volt neki megállni.~
38 8| Az udvarunk eperfájának ágából faragta apám, és bevonta
39 2| hálásan a madárka a sövény ágai közül, de én bizony meg
40 11| szoknyácskákkal, amik kötelekre aggatva piroslottak, kéklettek,
41 5| Jancsit és Juliskát.~A szülém aggodalmasan csóválta meg a fejét, és
42 20| százráncú drága arca, és aggodalmaskodó hangja lágyan simogatott. -
43 11| Talán kisruha-varrónõ?~Annyi aggodalom csicsergett a hangjában,
44 18| maradhatsz, fiam - mondta aggóskodva a tanító úr -, de hát enned
45 21| nyárfák, csikorogva a szilek, ágkarjaikat haragosan csattogtatva a
46 11| fénnyel a két székecskét és az ágyacskát és sublótocskát és a falon
47 20| hamar, bújj vissza a meleg ágyadba, hiszen csak úgy vacog a
48 22| nem volt. Odaállítottam az ágyához az égbelátót, amit még mindig
49 9| végében a szép tulipántos ágyakat láttam, amikben padlásig
50 22| Az ám, csakhogy nem az ágyamban fekszem, hanem a földön -
51 9| a hold az ablakon. Aztán ágyazhatsz is, mert egyszerre reggel
52 9| anyó maguknak se az ágyba ágyazott, csak a földre. Szép tiszta
53 1| fényében. Odalopództam az ágyhoz, és benyúltam a vánkos alá.~-
54 9| aztán nem sírhatja magát agyon az ember, mint anyjavesztett
55 23| ott a sarokban a másik ágyon nem a kis bice-bóca fekszik?
56 3| ám.~- Mégis meg kell ezt agyusztálni, ugye, Márton?~- Meg ám.~-
57 11| kis nevetés következett.~- Ahá, tudom már, mire gondoltál!
58 19| Nézd e, kerítettem én neked ahhoz való gúnyát.~Takaros kis
59 21| van az a fekete kõkereszt, ahonnan odahallik a kiáltás a barlanglakókhoz?~
60 5| hordani az én nagyszerû ajándékaimat.~Miután ily módon megbarátkoztam
61 4| az apámnak, attól kaptam ajándékba - máskor játék volt vele
62 6| az Úr, és elrejtette az ajándékomat a kék palástja alá.~És attól
63 17| Vízhányóné is meg akart bennünket ajándékozni, pedig õ csak avas zsírt
64 5| pajtás hajflotta volna utánam ajándékul.~Hiszen egy szöggel is nagyon
65 9| nem volt nagyon kecsegtetõ ajánlat, mert keresztapám nem volt
66 16| a cókmókját, és istennek ajánlott bennünket. A küszöbön azonban
67 17| egy tízest darabjáért - ajánlotta Cintula.~- Mondom, nem eladó -
68 8| jobb vállára billent, az ajkára egy kicsi selyemszál tapadt,
69 18| éppen oda lehetett látni az ajtajára. Nyáron láttuk is minden
70 10| szaggatom el.~Egy nyitott ajtajú kovácsmûhely mellett mentünk
71 23| az én nyakamba borult az ajtóban:~- Ó, csakhogy hazajöttél
72 16| kukuláját, és útnak indult. Az ajtóból azonban visszaszólt:~- Te
73 3| befogtam a szememet.~A nagy ajtócsattanásra nyitottam ki. A bûbájos
74 11| nem ajtó volt rajta, csak ajtócska és ablakocska és abban muskátlibokrocska
75 23| szobában, s ahogy megnyíltak az ajtók, betódult az egész iskola.
76 5| hittem, hogy az valaki, és az ajtókilinccsel is úgy el tudtam beszélgetni,
77 3| egyszerre csak begurul az ajtónkon a bûbájos Küsmödi, se szó,
78 13| templomba, mint akkoriban. Ajtónyitáskor már ott volt, s csak akkor
79 20| ráfordítottam a kulcsot az ajtóra, mert ahogy én ismertem
80 22| kellett tennem, s már akkor ajtóstul bent voltam a házban.~Persze
81 17| látok, mint azon a szép akácfás piacon.~S a legtöbbet az
82 7| pityeredtem el, mikor az akácok koronája fölött kibukkant
83 15| belőle, mert csakugyan nagyon akadozik már a lélegzetem.~Az ám,
84 3| isten! Galambfiók húsával akarják etetni a beteg gyereket?
85 12| ast a drága sép assonságot akarjátok kösönteni! - Az öreg azzal
86 3| hát rá vagyok én szorulva akárki pénzes kincsére? Hiszen
87 11| amit elém raktak, mint akármelyik mesetudatlan, csodaködmöntelen,
88 16| maradtam a régi barátomhoz, akármennyire fölvitte az isten a dolgomat.
89 8| süvegével.~- Ez azért van, hogy akármerre jársz-kelsz a világban,
90 7| Hiszen mindegy az, gyerekem, akármi leszel, ha a ködmön a tied -
91 12| nincs neki szeme, nem látja, akármit csinálok” - jutott eszembe,
92 12| elgörbítettem a számat, mintha meg akarnám harapni a tulajdon fülemet.
93 5| makacs betûk, amelyek nem akartak szót fogadni tanítómesteremnek
94 18| féltünk már tõle, csak nem akartuk, hogy haragudjon.~ ~
95 19| hogy még estig is alig akartunk szétválakozni. Rendesen
96 23| Ast akarta az assony, hogy akassuk föl képnek a falra, olyan
97 6| találtam egy szelemenfa végére akasztva. Kihurcoltam a napvilágra,
98 8| Az öreg Titulász doktor, akiért engem szalajtott el édesanyám,
99 3| háztól a patkányokat, s akihez hozzávágja a sapkáját, annak
100 21| embereknek is nevetett a szeme, akikkel útközben találkoztam. Hát
101 19| fogam is vacogott, ahogy az aknába leereszkedtünk. Olyan volt,
102 19| ki a bányarigót.~Mire az aknához értünk, már ott nyüzsgött
103 5| vágódó, hol orra bukó furcsa ákombákomokat, melyek korcsolyázó tündérek
104 6| mord öreg harangozó, aki alacsony szalmaszéken az oltár mögött
105 18| bûbájos Küsmödi toprongyos alakja feltûnt az utca végiben.
106 19| virágok termettek ebben a föld alatti kertben! Fehér, sárga, ibolyaszín
107 21| ahány fa, annyiféleképp. Alázatosan a nyárfák, csikorogva a
108 3| szerencsétlenné tegyék vele.~- Isten áldásával - kínálta félénken édesanyám
109 5| úgy fogok gondolni, mint áldásra nyitott szájra. Ezt kedveltem
110 15| találom nőni a ködmönt. Áldja meg az isten a drága kezet,
111 9| mondta, hogy: „Hát akkor áldjon meg az isten, drága kis
112 23| utolsó munkája. És mintha két áldó kar lett volna a fejfa két
113 22| bányacsõsz lámpája!~Hej, de áldottam magamban Péter apót, hogy
114 13| iskola küszöbét.~Biz én aligha el nem szaladok, ha Malvinka
115 10| magához való esze. Mert alighogy fölhúzta Csontos Szigfrid
116 15| a labdára, hogy a szőlők aljáig szaladnak utána nagy kurjongatva
117 15| ködmönnek a karjai. De az alján szinte lángoltak a peremérvirágok,
118 18| mint állni -, és rajzol az aljára mindenféle furcsa talicskákat
119 8| pipacs és búzavirág, és az alját sárga peremérvirág szegte
120 10| hogy mit néz ki belõlem. Alkalmas leszek-e valamelyik tudományra?~
121 1| fölemelte, úgy libegtek azok az alkonyat barnaságában, mint haldokló
122 19| azért fordultam vissza, mert alkonyattájt már mindig ott ólálkodott
123 18| azon a délutánon. Korán alkonyodott, s ahogy bepiroslottak az
124 9| vasárnap.”~Mert az ki volt alkudva, hogy a vasárnapot mindig
125 16| azonban így is leesett az álla:~- Szá-áz fori-int! - csapta
126 14| hogy valami nagyszerûen állhat nekem az öreg kajla kalap.
127 17| csókaszemû Fajki bácsi meg nem állhatta, hogy az ökölnyi cipóra
128 20| gyülekezet, a tanító úr karajba állított bennünket az udvaron az
129 21| égbelátóra esett. Tündérkém állította oda az ágyam fejéhez, hogy
130 12| két marokra fogtam, úgy állítottam be a tündérke elé. Hadd
131 14| hanem akárhová kerülsz, állj meg a talpadon emberül.~ ~
132 19| láttam, mintha nem is kereszt állna ottan, hanem kiterjesztett
133 18| könnyebb volt neki, mint állni -, és rajzol az aljára mindenféle
134 18| pedig a szép tülökszótól egy álló óráig nem lehetett szót
135 18| bice-bóca? Kar-tótágast állok a tiszteletedre!~Meg is
136 19| márványtemplomnak a kellõs közepén álltunk volna, amit Isten keze faragott.
137 21| Pedig nem estem el, talpon állva süllyedtem lefelé valami
138 11| ekkora ruhában járnak.~Furcsa álmaim voltak azon az éjszakán
139 17| nénik, szalonnás bácsik, almás emberek egyforma jó szívvel
140 5| Dunáról, melyik a Tiszáról. Álmatlan éjszakákon sokat elhallgattam,
141 3| úrrá tehetlek, amekkorát álmodban se láttál? Vékával mérheted
142 7| te se gyémántcserepekkel álmodsz, hanem irkával meg kalamárissal.~
143 2| mondta, hogy: csitt, csitt!~- Álmodta kend azt, bátya - nevetett
144 7| mondott félénken:~- Szépet álmodtál, gyermekem.~Az egyik szemével
145 6| Kidörzsöltem a szemembõl az álmot, és ijedten pillantottam
146 1| volna.~Ahogy kijózanodtam az álomból, áttapogatóztam a tisztaszobába,
147 12| közébük nyilaztak a tarka álommadaraknak. Nemhiába hogy a malomházban
148 15| elzavartam a szememből az álompillangókat, a ködmön ott volt a helyén,
149 9| Persze, azokban õk maguk alszanak - néztem a jó emberekre,
150 10| keres. Itt van az üzlete általellenben. Úgy nézem, ez éppen neki
151 20| nem kell vele egy szobában aludnom. De álmomban csak bejött
152 14| túró, azt mondja, hanem aludttej. Mindig ijedt vagy, ha szólnak
153 6| zekém ujját.~- Ejnye, de itt aludtunk a templomban, te üveges
154 12| jobbra-balra, mintha csak alulról fölfelé taszigálta volna
155 4| hogy ebben mi laktunk. Amazokban pedig bagolyfiókák visítottak,
156 12| vörösödtem szégyenletemben, ámbár nem nagyon értettem a dolgot.
157 9| cseréptetejû ház volt, a nagy ámbituson már várt bennünket a keresztanyám.~
158 22| Körülöttem csupa kõszikla, ameddig csak elláttam, és az mind
159 12| vannak olyan szobák is, amelyekben bent kel föl a nap, és belülrõl
160 1| és átöleltem a fejfát, amelyen már hervadozott a körömkevirág
161 6| bújtam el egy magas padban, amelyikbõl a fejem se látszott ki,
162 23| háta közepébõl. Éppen azt, amelyikre a malomház volt kivarrva.
163 11| magát a csöpp karosszékben, amelyrõl nem ért le a lába a földre.~-
164 14| barátom még többet ért, mint amennyire én becsültem.~Azt kérdi
165 6| jártam Tündérországban, amennyiszer akartam, nem kellett féltenem
166 5| annyit láttam ezen a télen, amennyit a jégbe karcolt betûkön
167 16| fityegett a fényes rézmedália, amibõl láthatta ország-világ, hogy
168 9| tulipántos ágyakat láttam, amikben padlásig ért a sok csipkés,
169 23| szénrétegekhez nyitott utat, amikrõl eddig nem is tudtunk. Becsületes
170 22| olyan fagyökeret találni, amin felmászhatnék a felsõ világba,
171 4| fiatalurak élték világukat.~Hanem amióta Küsmödi megbárósított, azóta
172 20| is, hall is sok mindent, amirõl a napvilágon élõ ember semmit
173 2| pirongatta érte, hogy mit ámít ilyen mesékkel.~- Nem mese
174 1| egyszerre gondoltam egyet, amitõl kedvre derültem.~- Muzsikálok
175 22| mint a beszélõ szikláké amoda át. Ez egészen emberi hangnak
176 17| hozzánk. Hol innen, hol amonnan kiáltoztak rá az emberre:~-
177 18| velem mostan. Nagyapó vár amott a Szent János-szobornál...
178 23| és tündérkém nem gyõztek ámuldozni, de a doktor csak mosolygott.~-
179 21| ütögetné játék baltával.~- Angyalka, te vagy? - lelkendeztem
180 22| beszélnem kell ma éjszaka az angyalkákkal. Kérni akarok valamit tõlük.~-
181 13| két öreg, hogy bizony az angyalkáknak is elkelne valami jó meleg
182 6| ébredjen, és rá ne kiabáljon az angyalkákra” - gondoltam magamban.~És
183 13| nem akar útjában lenni az angyalkának. Nekem is nagyon a lelkemre
184 21| hallom továbbrepülni az angyalkát és repülés közben ijedten -
185 23| mondja, hogy eddig mindig az angyalokhoz akartam menni. Titulász
186 4| Mikor én azzal köszönök az angyaloknak, azok mind azt kérdezik
187 13| szégyellje magát szegényke az angyalpajtásai közt.~Se a nagy Báró, se
188 23| jó deák lesek, mint azs Annus néni fia.~Az én lelkem szülém
189 21| panaszosan jajgattak, ahány fa, annyiféleképp. Alázatosan a nyárfák, csikorogva
190 6| mint én voltam akkoriban. Annyiszor jártam Tündérországban,
191 4| õnála.~Persze a malomvár annyival különb volt, hogy ebben
192 8| mosolyogva -, hívd be csak anyádat, õ hadd adja rád elõször.~
193 14| barátomnak, hogy milyen anyámasszony katonája vagyok én az iskolában.~
194 1| vetették meg a betegágyat.~Anyámat az asztalra borulva nyomta
195 18| Itten nem szoktunk. Otthon anyáméknál szoktunk. Édesatyám a lekvárosát
196 5| eszelt ki, amilyen csak anyaszívektõl telik.~Akárhogy fûtöttük
197 7| hol, merre csellengtél, te anyaszomorító? - tette a kezét a fejemre. -
198 18| bice-bócának nincsen se apja, se anyja. Megkérdeztem tõle, mi volt
199 9| azt mondja keresztapám az anyókájának:~- Fújd el a lámpát, most
200 6| tömjénfüstben. Nevetett a napfény az anyókák fehér haján és a gyermekszemek
201 17| ott áll az elsõ tojásos anyókánál:~- Hogy ád nekünk egy tojást,
202 22| angyalok. Akkor, mikor még anyukád olyan kicsi volt, mint te
203 22| láttam õket, mert aludtam. Anyukámmal beszéltek, és új mankót
204 7| gondoltam, hogy megkerülsz. Az apádéknak nem mondtam ugyan, de a
205 6| tarkabarka könyvet. - Csak apádnak most nem kell mutatni, lelkem,
206 1| imádkozgatott mellette, mert apámék a temetés után jártak.~Keresztanyám
207 22| Átmennék a másik bányába, Péter apóhoz, és élnék úgy, mint a többi
208 19| gondoltam, jobb lesz nekem Péter apóval maradni. Indultam volna
209 9| pedig ugyancsak van mit aprítani a tejbe a Bordács-portán.
210 20| karácsonyra fel szokott vinni apukája Budapestre a nagymamájához,
211 6| Eladtam a kakast, ennek az árán vettem neked ezt a szép
212 3| abban minden tégladarab arannyá változik.~Ezzel sarkon fordult
213 23| No, hát a Mitvisz kutyát aranyba kellene foglalni. Tudod-e,
214 8| bársonyos diófagombát, mellyel aranybarnára festettük a fehér bõröket,
215 16| galamb képében az égbe, és aranybúzát eszik a jó Isten tenyeréből.~
216 11| a köröm, mint a többin.~„Aranykörme van, mint Szép Meluzinának” -
217 6| felett hosszú kék palástban, aranykorona volt a fején, rózsakoszorús
218 5| piros köpönyegje van és aranykoronája. Persze az ember nem láthatja
219 13| a rongyos bocskorára:~- Aranyozzsa meg azs Úristen ast a drágalátos
220 6| elöntött házak, a folyó aranypántlikájával átkötött erdõk csokra, mögöttem
221 9| szépét válogattam én az aranysárga császárkörtének, de ahogy
222 22| biztatóan ragyogott, mint valami aranyszem:~- Gyere arra, Gergõ, amerre
223 4| mezítelen lábamat az öreg falon. Aranyszemû gyíkok laktak a fal repedéseiben,
224 13| Gáborka mennyei szobájában aranyszögön lóghattak a csikorgós csizmák,
225 16| te nevedet leírom, mindig aranytintába szeretném mártani a tollat?
226 4| édesapám?~- Ezüsttel futtatott, aranytól szalajtott - tréfálódzott
227 9| ha maga meg tud élni az arasztos földecskéjébõl. Kettejük
228 9| cifra ködmönnek nagyon jó árát adnák. Úgyse való az ilyen
229 8| sose, hogy mikor egyszer aratáskor egy éhes-szomjas, anyjavesztett
230 9| visszatükrözõdött a szülém arcán is, mint csillagfény a vízen.~-
231 8| a kendõcske alá, amit az arcocskádra terítettem, hogy a legyek
232 13| Gáborkájával beszélgetett, akinek arcocskája a tömjénfüstben libegett
233 12| észrevettem, hogy milyen emberi arcocskájuk van ezeknek az eleven bársonyvirágoknak.
234 23| örömtõl nekipirosodott kis arcokat meglátta, megvigasztalódva
235 15| fogó kéz. Végigcirókálta az arcomat, éreztem, hogy az egyik
236 22| akkor már úgy vágott az arcomba a szél, mint százágú korbács.
237 15| közelebb jött hozzám, s mire az arcomig ért, akkorra már kéz is
238 21| mire legördült volna az arcomon.~Belekapaszkodtam a kemence
239 16| Szokatlan vendég volt az öreg arcon a fényes vízcsöpp, ide-oda
240 6| az oltár felé fordították arcukat. Bizonyosan onnan várták
241 15| és szétlökdösve a fiúkat, árkon-bokron keresztül rohantam ki az
242 5| lássa, mit dolgozom. A betûk árnyéka óriássá nyúlva vetõdött
243 17| mogorva ember volt, a saját árnyékára is mindig morgott, mint
244 6| félhomálya, tele megrezzenõ árnyékokkal és titkos neszekkel.~Egyszer
245 4| malomházban! A kincs felén árpacukrot veszünk, azt szopogatjuk
246 17| hírét hallottam, mert nekem arrafelé nem volt járásom. A fiúk
247 21| bányapásztor, avval pedig nem árt jó barátságban lenni. Hallottad-e
248 21| csak, öcskös! Azért mégse ártana, ha egy darab kenyeret tennél
249 8| mint teneked. Pedig olyan ártatlan vagyok a malacskában, mint
250 8| kergethetem vissa világgá a kis ártatlant. Nem igazs, ifjú Árgyélus
251 20| Annyira ment szegény, hogy az artézi kutat elkeresztelte vízcsordító
252 17| Sulymot, földimogyorót szokott árulgatni meg vízimadarak tojását.
253 17| ott csupa jólelkû ember árulgatta a holmiját. Kenyeres nénik,
254 18| éppen a kis bice-bóca napján árulkodott ellene. Fölágaskodott az
255 20| kikölthetném, én abból annyi pénzt árulnék húsvétra, hogy csupa selyembe,
256 10| elmegy Földvárra deszkát árulni, mint a csonttalan Szigfridek,
257 17| pedig õ csak avas zsírt árult szegényke.~- No, Mári néni,
258 10| nyalánkságot abban az idõben nem árultak.~- Hát a könyvek, fõnök
259 17| telepedett be a piacszéli árusok közé. Egy darabig csak hírét
260 12| osztogattam szét a vizet az árvácskák közt, de az kedvre derített,
261 5| csakugyan ki is húztam egy szál árvalányhajat, kiszöktem a konyhára, kinyitottam
262 5| leheletét érzi, de ha egy árvalányhajszálat úgy tud az útjába tenni,
263 16| kakukkolást, a macska az ásítást, és egyszer a kis cserépmedve
264 16| kicsit. Valahányszor felém ásított papírral kibélelt fekete
265 11| fekete macska huzakodott és ásítozott. Az õ neve volt Pajtás.
266 12| hörcsög ellopott tõle. Azért áskál mindig a föld alatt, mert
267 12| No, kis Gergõ, akkor ásó, kapa választ el minket
268 12| húzsni, ha ast a drága sép assonságot akarjátok kösönteni! - Az
269 23| hazsaértem vele. Ast akarta az assony, hogy akassuk föl képnek
270 16| a Pajtásnak, a vízhordó asszonynak, a sánta levélhordónak.
271 15| alatta.~Rátátom a szemem az asszonyra, s ahogy a szél meglibbenti
272 23| benneteket az ölükben. Úgy ástak ki benneteket az óbánya
273 8| felém a tenyerét. - Hát astán mivel sántad meg a becsületes
274 16| Malvinka lelkével az Isten asztalánál.~Hanem azért akármilyen
275 23| mindjárt itt lesz a terülj asztalka. Nézzétek meg csak, gyerekek,
276 16| bólintott, aztán leült az asztalkájához, a kis fonott szakajtóból
277 23| lehetett volna különbet.~Még az asztalnál ültünk, mikor hallottuk,
278 11| csakugyan ott sugárzott már az asztalocskán, és elöntötte fénnyel a
279 10| kétszer-háromszor körülfuttatott az asztalok körül.~- Úgy nézem, elég
280 4| gurítottam: harmadik garas. Holló asztaloséknál a forgácsot összesöpörgettem:
281 4| kevély kedvembõl. Hát még az asztalosmûhelyben hogy elszontyolodtam! Forgácssöpörgetés
282 3| hogy majd lehúzta a malomkõ asztalt. Volt kertészpecsenye -
283 3| sátoros ünnepkor szokott az asztalunkra kerülni. Apám mindjárt odatette
284 21| hogy a csákány lyukán is átbújik, de a jobb kezében akkora
285 12| friss kiflivel, s a tündérke átengedett engem is a reggelizés örömeinek.
286 11| hogy le ne csússzak. Jól átfogtam a markommal a vézna, finom
287 22| nagy karaj kenyeret, és áthajítottam a sziklán. Ilyent bizonyosan
288 6| folyó aranypántlikájával átkötött erdõk csokra, mögöttem a
289 22| Mit csinálnál, bárányka?~- Átmennék a másik bányába, Péter apóhoz,
290 1| házunktól, hamar odaértem, és átöleltem a fejfát, amelyen már hervadozott
291 23| Kilopództam a többiek közül, és átosontam a temetõbe, és úgy csókoltam
292 20| azokról szenet faragni. Átparancsoltak bennünket az új bányába,
293 1| kijózanodtam az álomból, áttapogatóztam a tisztaszobába, ahol a
294 22| tátong a nagy fehérségben.~Átvádoltam a gödör fenekén keresztül
295 13| kezdett az idő, a tündérke átvezetett a kis csizmák híres mesteréhez,
296 20| kiugrottam az ágyból, és átvittem a ködmönt a benyílóba, a
297 3| esik most már idegennek, ha atyafiságban vagyunk.~Küsmödi vörös lett
298 21| ólálkodik a bányapásztor, avval pedig nem árt jó barátságban
299 18| nagy barátkozásban, hogy azalatt Veszkény Gyuszi is besompolygott
300 12| göröngyök közül egy vakondok.~Azazhogy más emberfia azt mondta
301 9| csipkés, dagadó párna.~Persze, azokban õk maguk alszanak - néztem
302 4| Saskõ, a Támadivár - no, azokhoz képest bátran nézhettem
303 20| sziklabordákat, nem lehetett már azokról szenet faragni. Átparancsoltak
304 16| de annyi bizonyos, hogy azonnal megpróbálta a kályhanyakról
305 8| napsugár. Magam törtem és áztattam a bársonyos diófagombát,
306 23| elõtt.~- A ludacska, fiam? - babrált a kötõjén zavarodottan édesanyám. -
307 17| Kenyeres nénik, szalonnás bácsik, almás emberek egyforma
308 23| legapróbbacska, a csöpp Marcsóka a bácsikája fülébe.~Szülémnek elfacsarodott
309 17| megláthatnám.~- Olyasfélét, bácsikám - hagyta rá Cintula -, de
310 14| találkozol megint a csõsz bácsival? Hogy is hívják csak? Messzi
311 4| laktunk. Amazokban pedig bagolyfiókák visítottak, de emennek a
312 13| korában, hogy kisegítse a bajból. Nem tudtam ugyan, hogy
313 15| rám a nagy Cintula. - Az a bajod bizonyosan. Hogy lehet nyáron
314 7| addig is megsegít minden bajodban. És azt hiszem, sokkal hamarább
315 3| KINCSE~Egy hét múlva kutya bajom se volt már, legfeljebb
316 7| ember, s rendesen azzal bajoskodik álmában, ami mesterséget
317 2| se nagyon ismerték ezt a bajt, gyógyítani se tudták. Azzal
318 14| Meg volt ez festve szép bakacsinfeketére, míg a penész ki nem szívta
319 18| annak akkora kuckója, hogy bálozni lehetett volna benne. Az
320 6| léptekkel odaállt elém, kissé balra konyította a fejét, és fél
321 21| mintha gyerek ütögetné játék baltával.~- Angyalka, te vagy? -
322 18| nem nézett oda. A képeket bámulta a falon.~Egészen a kezéhez
323 4| esett kezemre a vele való bánás sehogy se.~Szorított a csizma,
324 6| szomorúan.~Nem tudtam, hogy mi bánata lehet a jó Istennek ilyen
325 12| ravaszsággal mosolygott bánatomon.~ ~
326 18| tette hozzá egy kicsit bánatos mosolygással.~- Maradni
327 11| macska is, és addig nézett bánatosan a gazdasszonykája után,
328 11| mondj, kis Gergõ, mert füled bánja füllentésed. Most pedig
329 7| Persze, a ködmönnel úgy kell bánnod, mint a hímes tojással,
330 5| rá csodálkozva. - Hát ki bántja a kemencét? Én az öreg óriásnak
331 5| megpirongatott, hogy minek bántom a kemencét, mikor a kemence
332 21| nagyon mogorván fogadott. Az bántotta, hogy akárhogy dolgoznak
333 8| terítettem, hogy a legyek ne bántsanak. Azóta persze nem láttam
334 20| Ezekkel szívatjuk ki a bányából a mérges levegõt. Eltart
335 22| azt mondtad, mikor én a bányacsõszrõl beszéltem neked, hogy mesebeszéd
336 21| a mögött vannak a régi bányagödrök. Ott kurjantsd el magad
337 20| kivezettette magát velem a bányaházhoz.~- De hát mi szándékkal
338 21| rossz kisgyereket!~Hanem a bányaházon túl már nagyon elcsöndesedett
339 20| nap múlva aztán az egész bányahistóriát kiverte a fejembõl a tanító
340 21| magamban, míg odaérek a bányához, majd csak kieszelem, mit
341 20| hogy föl is hágy vele a bányaigazgatóság. Csak Küsmödi erõsködött,
342 19| Péter apó. - Elvezetlek a bányakertbe. Az lesz csak a szép!~Szép
343 19| a hideg kristályokról.~A bányakertbõl megint fekete éjszakába
344 23| a mécsest, meggyulladt a bányalég, és szétvetette az egész
345 19| éppen a szemébe tûzött.~- A bányalovak mind megvakulnak - magyarázta
346 20| újra kezdte:~- Küsmödi már bányamester volt, mikor én a keze alá
347 23| csak a tájékán se járt a bányának. Ti ketten úgy menekedtetek
348 18| bányamérnök leszek. A mi bányánkban is volt egy bányamérnök,
349 21| szeretnék-e találkozni a bányapásztorral, vagy nem szeretnék. Gondoltam
350 21| kieszelem, mit kérjek a bányapásztortól, ha jókedvében találom.~
351 17| ki volt terítve egy rossz bányapokróc, az tele volt vadlúdtojással,
352 20| lehet valahol a fészke a bányarigónak, s bizonyosan valami nyíláson
353 23| azóta lázadban mindig a bányáról beszélsz, de bizony nem
354 23| jóra tudja fordítani, a bányász-szerencsétlenséget is szerencsére fordította.
355 23| látjuk ezentúl. Hálából a bányászcéh gyerekeinek fogad benneteket,
356 20| minden osztályba járt egy-két bányászgyerek, azok hozták az újságot.
357 23| hoztak a jó emberek, kis bányászinasoknak valót, s arra kértek, hogy
358 18| ujját -, még szebb, mint a bányászoké. Én bányamérnök leszek.
359 23| keresett föl bennünket három bányásztársával. Két rend vadonatúj bányászruhát
360 23| kóbor lélek most elmúlt a bányával együtt, amit nem tudott
361 19| nevetett a bányász -, de a bányavirágot csak csákánnyal lehet leszakítani.~-
362 1| akármilyen okos kislány!~Ó, bár megtalálta volna, de nem
363 9| az abrakot.~Kaptam ám egy barackot a fejem búbjára.~- Csacsinak
364 8| hevertek a göndör selyemszõrû báránybõröcskék, melyekbõl a kincskeresõ
365 7| sült még a világon akkora barátfüle, amelyik el ne fogyott volna.
366 7| úgy tömte belém a lekváros barátfülét, hogy egy hang ki nem szabadulhatott
367 18| Észre se vettük a nagy barátkozásban, hogy azalatt Veszkény Gyuszi
368 3| kertészpecsenyével kezdett barátkozni az öreg.~A bûbájos sülthal-szeme
369 14| gyereknek. Csak a kis Cötkénnyel barátkoztam össze, mert az is olyan
370 8| volt, mint kukoricapásztor barátomé, s elhatároztam, hogy megpróbálok
371 16| és én hû maradtam a régi barátomhoz, akármennyire fölvitte az
372 14| elsírtam-ríttam nagyeszû barátomnak, hogy milyen anyámasszony
373 14| Se én nem kerestem a fiúk barátságát, se õk az enyémet. Ha valamelyik
374 16| csak a Pajtás iránt való barátságból is haragot tartott a kutyák
375 13| elmúlása után is tartottam a barátságot a szomszéddal, még tán jobban,
376 16| gördült, az összevissza barázdák közt keresgetvén az utat.~
377 8| láthattam volna gondoktól barázdált, mégis szelíd mosolyú fejük
378 3| veheti.~Bûbájos Küsmödi barázdás orcája egyszerre mosolygó
379 22| óvatosan elõrecsúsztam a barlangban.~Nem kellett messzire mennem,
380 23| ide? Hová lett a Küsmödi barlangja? Micsoda orvosságszagú ágy
381 7| keresni a kincset?~- A Küsmödi barlangjában.~- No, jó. Aztán hogy akarsz
382 21| ahonnan odahallik a kiáltás a barlanglakókhoz?~A kezemmel tapogatódzva
383 22| ajtaja nem volt. Kis kerek barlangocska, amit a szája fölé hajló
384 3| azok a törpék, akik sötét barlangok fenekén a kincseket õrzik.~
385 22| lépései végigkocogtak a barlangon. Befelé jó mélyen vihetett
386 1| libegtek azok az alkonyat barnaságában, mint haldokló fehér pillék.~
387 4| kimondani, hogy akkor a báróénak is az dukál!~- Jaj, fiam,
388 13| Báróval éppen ott volt a kis Bárók közül is valamelyik, nagyban
389 3| bûbájost, hogy mért hív engem bárónak, de biz én inkább ríva fakadtam,
390 3| apám. - Én ugyan csak egy bárót ismerek, az öreg Báró cigányt,
391 13| szegény gyereknek.~Az öreg Báróval éppen ott volt a kis Bárók
392 13| égi mezõkre, amiknek kék bársonyán nem szoktak csizmában futkározni
393 20| húsvétra, hogy csupa selyembe, bársonyba öltöztetném ezt az én jó
394 3| Bíborból varrhatod a ruhát, bársonyból a ködmönt. Még a házõrzõ
395 12| Szerencsére még meg bírtam kapni a bársonygallérját. Belecsúsztattam a ködmönzsebbe,
396 8| Magam törtem és áztattam a bársonyos diófagombát, mellyel aranybarnára
397 12| arcocskájuk van ezeknek az eleven bársonyvirágoknak. Szemük, orruk, szájuk még
398 6| mint gömbölyû képû török basát.~Aztán jöttek a többi okos
399 1| Szép mucita! Fúadd méd, bátókám!~De még az öreg Titulász
400 2| csitt, csitt!~De erre már bátorságra kaptam, és kinyitottam a
401 2| csitt!~- Álmodta kend azt, bátya - nevetett az édesapám,
402 13| cigánynak, aki téli idõben be-bekukkantott a mûhelybe egy kis maradék
403 6| Õszre, ha isten éltet, beadlak a városi nagy iskolába,
404 5| tõlem, mit szólnék hozzá, ha beadna iskolába Kese kalaposhoz.~-
405 16| Így ment ez délig, amikor beállított hozzánk Messzi Gyurka, egy
406 12| meg tündérinasnak. Hát te beállnál-e hozzám?~- Beállnék - vonogattam
407 12| te beállnál-e hozzám?~- Beállnék - vonogattam a vállam szégyenlõsen.~-
408 5| kalaposmesterséggel, télen beállt tanítónak. Persze csak olyan
409 12| alatta. A kincsnek tudója beásta magát a földbe.~Tündérkém
410 20| tanulónak. Akirõl karácsonyig bebizonyosodik közületek, hogy a legderekabb
411 6| volt. A nyitott ablakon bebújtak a virágos orgonagallyak,
412 21| szaladt rám, ahogy hozzáértem, beburkolt, mint egy meleg ölelés.~-
413 16| aztán hirtelen -, engem becsapott a Mitetszik ezzel a gyûszûvel.
414 20| kopogtak a folyosón, hirtelen becsaptam a füzetet, mire a tanító
415 23| azonban nyilván nemigen becsült engem.~Pedig már alig vártam,
416 18| Habók Fügedit igen sokra becsülte minden deákgyerek.~Azért
417 19| úgy láttam, mint éjszaka a becsukott pincében. De aztán Péter
418 21| eszembe, mikor a kis ajtót becsuktam magam után. - Mit gondol
419 18| kuckó-diák éléstárába õ is becsúsztatott egy csirkecombot, akkorra
420 10| csak nyílik az ajtó, és bedobog rajta egy magamfajta fiúcska.~-
421 1| nézett rám haragosan, s bedugta a játékot a vánkoskája alá.~
422 3| hajába fõtt krumplival is beérem.~No, beérte, azt meg kell
423 16| is haragosan:~- Hát ahogy beérünk a városba a társammal, elejbünk
424 20| látszott. Hóka volt az arca, beesett a szeme, s kékespiros a
425 10| mézeskalácsos asztalhoz.~Beesteledett, mire oda értem, ahol Csontos
426 13| Báró, s alig várta, hogy beesteledjen. Akkor aztán szedte-vette
427 5| ki nem engedett. S az a befagyott ablak volt az én palatáblám,
428 11| könyvkereskedõi pályám ilyen váratlan befejezése nagyon elszomorított volna.
429 23| akkorára tátotta a száját, hogy befért volna rajta az egész ludacska.~
430 6| neki, de egyszerre csak befogja a számat a kezével.~- Hallgass,
431 9| evésen jár az esze.~De mire befogta a szamárkát a kordéba, akkorra
432 3| aki maga is didergett, és befogtam a szememet.~A nagy ajtócsattanásra
433 23| a fehér kötõjével, azzal befordult a konyhára, s ki se jött
434 23| kobakodon, de sebaj, ebcsont beforr. Az ám, az ebrõl jut eszembe:
435 2| végigborzongatott a hideg, s ahogy befutottam a szobába édesszülémhez,
436 3| mellehúsát, mikor egyszerre csak begurul az ajtónkon a bûbájos Küsmödi,
437 3| vasvilla. Különösen mikor behajította a porciómat a ködmönnyak
438 12| pohár vizet tudnál-e nekem behozni a konyhából abban a talpas
439 15| hagyta az ablakunkat, s a behulló holdfényben alig tudtam
440 6| gondoltam magamban, és behúzódtam a legutolsó padba.~Ott bóbiskoltam
441 6| visszarettentem. Két nagyfejû békácska éppen oda telepedett mindenféle
442 11| hosszában, az tele volt szép békanyálas pocsolyavízzel. Föléje hajolok,
443 11| elmarkolászom a tetejérõl a békanyálat, nézek a víz tükrébe: hát
444 16| volna:~- Ham, ham, gyerek, bekaplak, én vagyok a százesztendős
445 15| kivett egy kockacukrot a békateknős pikszisből, s azt elfelezte
446 10| ezt látni. Nem is hagytam békében szülémet, míg be nem szólt
447 17| valamelyikünket, annak úgy bekente avas zsírral a csizmáját,
448 22| elkiáltottam magamat:~- Békesség a földön a jóakaratú embereknek!~
449 22| dicsõségére ott is az ember békessége a válasz.~Hanem arra nem
450 13| Tudom én azt, jó ember - békítette Cötkény a nagyhangú harangozót. -
451 1| megbiztatott, amikor délután bekocogott hozzánk. Megcirógatta a
452 1| a homlokomról, mikor már bekönyökölt az este az ablakon.~Az ám,
453 7| barátom borzasztó cifra beköszöntőt kezdett, de szülém nem várta
454 10| megköszöntük a jóakaratát, és beköszöntünk Csorbóka úrhoz. A városban
455 23| fekszem? A fejem miért van bekötözgetve? És nini, ott a sarokban
456 3| fogadták mindenütt, ahová bekopogtatott.~No, én mégis úgy néztem
457 8| lengedeztek-rengedeztek mindenfelé, és mind bekukkintott a kendõcske alá, amit az
458 20| az udvarra az égbelátóba bekukucskálni?~- Ki - mondtam halkan.~
459 19| telt bele egy hét se, mikor belátta a tanító urunk, hogy nem
460 3| Háromféle: kenyér, haja, béle.~Most azonban a meggyógyulásom
461 16| várhatsz, még én egyszer beléd teszem a lábamat!~Néztünk
462 18| leckénket. Még a nagy Cintula is beledugta az orrát az olvasókönyvébe -
463 22| nézdegélhet, amelyik szüretkor beleesik egy üres csöbörbe. S egyszer
464 5| nagy hallgatagságból, amibe beleestem, míg ezeket elgondoltam.~-
465 14| pedig én annyit, hogy egész belefakultam már. Tündérkém ugyan nem
466 9| pihentessem a csücsörgetésbe belefáradt számat, az öreg mindjárt
467 12| jutott eszembe, mikor már belefáradtam az erõlködésbe.~No de füle
468 8| nyitottam a szemem, hogy mind beleférjen a tündérek ragyogása.~De
469 15| szabva, hogy kétszer is belefértem volna. Hanem azért tudja
470 21| hajigálta az égen, a másikkal belefogódzott az erdõ üstökébe, és lerázta
471 10| a bolt felé -, mindjárt belefogott a mesterségbe. Elmondta,
472 9| hogy keresztapám jó erõsen belefogta a markába a kezemet. Mert
473 18| közé a fejét.~- Te Cintula, belefogtál te abba a föladatba?~- Tanító
474 16| fölnyalábolja a pulit, belehajítja a zöld kocsiba, s csak futtából
475 17| szomszédjai.~- Jaj, de kár beléjük tömni azt a drága sok jó
476 20| kinyújtja a karját a székrõl, és belekap a hajamba.~Estefelé a tündérke
477 21| legördült volna az arcomon.~Belekapaszkodtam a kemence párkányába, és
478 17| aztán egyszer mégiscsak belekeveredett a konkoly is. Valami furcsa
479 8| kiköltözött a tündér, és beleköltözött a ködmönbe” - ezt gondoltam
480 9| Keresztapám sietett is belekottyanni, mikor keresztanyám megint
481 20| szobájába: hát útközben belekukucskáltam a Peti dolgozatába. Nem
482 21| le a földre, mindnyájan belemarkolnak a fénybe, és azzal világosítják
483 6| Kihurcoltam a napvilágra, és belemarkoltam.~Hát tele volt régi, molyos
484 20| Azzal fölkaptam a tollat és belemártottam a tintába:~„Én bizony nem
485 5| sárfalba nagyon könnyen belementek a szögek, és kihúzni is
486 18| mikor a tejbetáskalevesbe belemerítettem a kanalamat. S arra gondoltam
487 14| nem ismernél magadra, ha belenéznél.~No, éppen elég tükör volt
488 18| bice-bóca a megnyugtatással.~Belenyúlt a ruhája egyik feslésébe,
489 16| vásznat terít a térdére, beleölti a tût, s aztán úgy marad
490 14| hogy ha a nagy Cintula most belép, akkor ráugrok és szétszaggatom.~
491 20| füzetet, mire a tanító úr belépett.~- Hát te mit dolgozol idebent
492 20| szobában nem volt senki, mikor beléptem, csak az égbelátó. Barátságosan
493 8| összefogódzkodva, nevetgélve beléptünk a szobába.~- No, megvan-e
494 23| Takaros kis robbanás volt, belerázkódott az egész város. Az volt
495 21| hogy: ki jõ, ki jõ?~Már belerekedtem a kiabálásba, és roskadoztam
496 20| feketeség meredezett rám. Belereszketett a szívem, hogy nem vagyok
497 8| ürgelyukat keresne, amibe belesüllyedjen. De ahogy rám ismert, megbátorodott,
498 22| gondoltam, az elébb éppen belesütött úgy, hogy tisztán láthattam
499 16| Hanem azért akármilyen hamar beleszoktam is az új fészekbe, volt
500 10| teremtette. De ha jól igyekszik, beletanulhat a mézeskalácsosságba is.~
501 23| életedet.~... Jó pár hét beletelt még, amikor a doktor föleresztett
502 19| még meg is lehetne fogni! Belétennénk otthon a kanári kalitkájába!~
503 6| sikoltottam el magamat, s beletörülgettem a kincsemet az ingecském
504 13| a kis kacagások sűrűn beleturbékoltak a hangjába -, de a vége
|