abbah-belet | belev-derit | derme-erose | erosk-futot | futta-igazs | igerd-kialt | kialu-lampa | lango-megla | megle-neznu | nezsn-rabsa | racsf-szege | szegh-tinta | tisza-veszl | veszt-zuzmo
Rész
505 15| libegett rajtam, s mintha a belevarrt színes virágok mind megelevenedtek
506 5| búbos kemencébe próbáltam beleverni a szögeket, de ez nem nagyon
507 5| kukoricamorzsoló kisszéket, s abba belevertem a szögeket kalapáccsal,
508 8| a téli zöld, mely hegyig belevész,~az rajta zöld irhábul a
509 21| olyan köd ereszkedett, amibe beleveszett minden. Nem lehetett látni
510 10| körül, hogy ilyen hamar belevezetett a kettõs tudományba, és
511 20| kopácsolt, hogy utoljára belezavarodott a nagy magánosságba. Az
512 22| vackolnom.~Nem is igen mentem beljebb, megülepedtem mindjárt a
513 14| Azzal lebukott a kunyhó belsejébe. Vártam szívszakadva, mit
514 22| világított. Mindnyájának a belsejébõl ömlött kifelé a fény, egyikbõl
515 8| hallottam, mert igen igyekeztem belül kerülni a kisajtón és nem
516 12| amelyekben bent kel föl a nap, és belülrõl süt kifelé a világra.~A
517 16| megharapni az adóvégrehajtót.~- Bembelem-bembelem-bele-bele-bele - buff! - ez volt a pulinak
518 20| megtudtuk azt is. Szabad volt bemennünk a tanító úr szobájába, aminek
519 14| megcsóválta a fejét, mikor benéztem hozzá a kukoricaszár kunyhóba.~-
520 20| és átvittem a ködmönt a benyílóba, a kis ruhácskák közé, és
521 20| nagy csodálkozva elõhozta a benyílóból. Sehogy se akart rá emlékezni,
522 1| Odalopództam az ágyhoz, és benyúltam a vánkos alá.~- Megvagy! -
523 19| kikanyarodott, éppen csak bepillantottunk. Egyik fala mentén hosszú
524 6| szememet.~Mikor fölnyitottam, bepiroslott a hajnal az ablakon, imádkoztak
525 18| Korán alkonyodott, s ahogy bepiroslottak az ablakon a napáldozati
526 11| szárnya nõl Malvinkának, és beröppen egy nagy fehér liliomkehelybe.
527 18| azalatt Veszkény Gyuszi is besompolygott az ajtón, és odaállt elébünk.~-
528 21| világon.~A téli nap már besütött az ablakon, és sugarai éppen
529 9| fölveheted, és majd otthon beszámolsz vele.~Mire hazaértünk, a
530 13| nem sokat értett ebbõl a beszédbõl. Legfeljebb arra gondoltak,
531 17| kosáralja kis cipót, szíves beszéddel meg is szerezte:~- Na, ilyen
532 20| okoskodtunk a tanító úr beszédébõl. Hallottuk is, nem is, amit
533 16| különben sem volt öreg barátom beszédes kedvében. Szedte-vette a
534 8| Báró bácsi - vágtam a beszédjébe -, én megszántam magát.~-
535 22| végig, s nem kotyogok bele a beszédjükbe.~- Jó meleg ágyat csinálok
536 14| tudtam a számat értelmes beszédre nyitni. Csak tátogtam, mint
537 23| okosabbak a sok összevissza beszédtõl. Hát most már el tudnád-e
538 14| mert az is olyan kevés beszédû, öreges kisfiú volt, mint
539 6| bõrbõl volt, zöld szironnyal beszegve, mindenféle cifraságokkal
540 3| dinnyeszedéshez.~- Nem arról beszélek én, Márton - gyömöszölte
541 16| Társam, társam, kivel beszélgessek én mármost e világi pusztaságban?~
542 23| hallgatta végig az egész beszélgetésünket, de tovább nem bírta magát
543 13| Addig mindig a Gáborkájával beszélgetett, akinek arcocskája a tömjénfüstben
544 5| ajtókilinccsel is úgy el tudtam beszélgetni, mint a mozsártörõvel. Nekem
545 20| benne.~Istenem, melyikünkrõl beszélhet?~- Pedig már délelõtt látszott
546 13| bosszúsan Gáspár apó -, maga beszéli a rosszcsont az egész városban.~-
547 22| szemem -, a kövek megint beszélnek! De most már kihallgatom
548 3| boszorkánymesterséget tanulni. Azt beszélték, ért a madarak nyelvén,
549 22| mikor én a bányacsõszrõl beszéltem neked, hogy mesebeszéd az?
550 22| virággal simogattak volna. Beszippantottam belõle egy teli tüdõre valót,
551 8| megjött a tél tegnap délelõtt,~beszitálta hóval a temetõt,~s az öreg
552 8| a levegõben, a mécsfény beszivárványozta õket - láthattam volna gondoktól
553 22| látok semerre, mert mindent betakar a hó. Ha nappal volna, valahol
554 20| megneszelte a nyüzsgést, õ is betámított a szomszédból a szurkos
555 1| nagyágyban vetették meg a betegágyat.~Anyámat az asztalra borulva
556 20| bízhattam, mert a kis bice-bóca betegnek látszott. Hóka volt az arca,
557 20| látszott már délelõtt is a betegség. Mi lesz most? Valaki mintha
558 23| kidobott benneteket a hóba, és betemetett törmelékkel. Egy kicsit
559 23| fordította. Mert a robbanás betemette ugyan az újbánya egy részét,
560 5| esztendõben. A nagy hófúvások betemették a malomházat, nem lehetett
561 13| az öreg Báró megint csak betért melegedni. Éppen én is ott
562 11| piroslott, mint amekkorát én betessékeltem.~A tündér kis kacajocskája
563 14| héten a tanító uraddal. Betisztelegtem hozzá a Mitvisszel együtt.
564 17| Maksusnak hívták, mint a betlehemes játékban a pásztorok öregapját.
565 23| ahogy megnyíltak az ajtók, betódult az egész iskola. Pajtásaink
566 5| kalapos, hogy az nem magyar betû, s azt nem is tanította.
567 5| amennyit a jégbe karcolt betûkön keresztül látni lehetett.
568 5| omlottak miatta. S az o betûre mindig úgy fogok gondolni,
569 7| mint az imádságot, s mikor bevégeztem, annyit mondott félénken:~-
570 6| nézelõdni a városba, és bevetõdtem a templomba, éppen vecsernye
571 9| Fújd el a lámpát, most már bevilágít a hold az ablakon. Aztán
572 16| félhomály volt, mert a tetõkrõl bevilágított a hó. Láttam a tündérkét,
573 20| óra után mindig én szoktam bevinni a füzeteket a tanító úr
574 8| ágából faragta apám, és bevonta zöld szegõvel.~- Ez lesz
575 8| a pulykát, húzom felém a bibircsókos kopasz fejét, a pulyka meg
576 3| ezüstöt, lapáttal az aranyat. Bíborból varrhatod a ruhát, bársonyból
577 18| A KIS BICE-BOCA~Úgy emlékszem arra a napra,
578 22| égbelátóstul rázuhantam a kis bice-bócára. Se láttam, se hallottam
579 20| már bizonyos, hogy a kis bice-bócáról beszél! Azon látszott már
580 23| zokogás hallatszott. A kis bicebóca mozdulatlanul hallgatta
581 1| motoszkált a tót fanyelû bicskájával a körte-muzsika sípján. -
582 18| Fölágaskodott az utolsó padban, és billegette a két ujját.~- No, mi baj,
583 12| tündérke.~- Igenis... - billegtem zavarodottan - éppen...
584 8| egy kicsit jobb vállára billent, az ajkára egy kicsi selyemszál
585 16| restellte magát, mert dacosan billentette meg a kalapját, fölemelte
586 15| nézek az asszony felé, alig bír döcögni szegény. Le akarja
587 21| hogy azt a világon senki se bírja megemelni. A másik kezében
588 15| szakad.~Ahogy megfordulok birkózás közben, látom, hogy szülémnek
589 23| Nácikát, ahogy a lúdcombbal birkózott.~- Jaj, csak soká edd, hogy
590 10| kalapácsot, se a gyalut el nem bírná - mondta elégedetten -,
591 15| könnyel. - Hiszen meg se bírnád mozdítani. Aztán meg mind
592 7| a ház körül. Jaj, dehogy bírnám ki, ha még egyszer eltévelyegnél!~ ~
593 3| étvágyammal nem lehetett bírni. Mindig azon vallattam,
594 14| kinyargaltam a Messzi Gyurka birodalmába. Lengettem elejbe a kajla
595 16| már a napnyugati király birodalmát, még ma sem alszik el soha
596 3| kincsét, de egymagam nem bírok hozzájutni, hanem ha felezel
597 16| madárlábat. - Néha alig bírom már a tűt emelni miatta.~-
598 20| választást tenni. Hiába bizakodtam benne, hogy majd csak elmarad
599 20| Pálistók Peti. Annál inkább bízhattam, mert a kis bice-bóca betegnek
600 18| zsebre talált.~- Itt vannak a bizonyítványaim. Három osztályt már elvégeztem.~
601 13| Hisem, uram, hisem - bizonykodott sunyi képpel Báró, s alig
602 13| padkán a szûröcskéjét.~- Bizs ennek rossacska - nézett
603 10| második héten már egészen rám bízta a boltot. Õ meg kiment a
604 20| való nap írtuk, délelõtt. Bíztam benne, hogy majd csak elhibázza
605 17| kellett erre valami különös biztatás, mert én anélkül is szaladtam
606 4| mennek belõle a betûk.~Erre a biztatásra mondtam aztán ki egyszer
607 21| Szelíden nézett, mintha csak biztatna: „Hamar, hamar, kisfiú,
608 15| járni?~- Vesd le, vesd le! - biztatnak a többiek is, s megfogom
609 6| megvidámodsz, Istenkém - néztem biztatva a képre, ahogy odasompolyogtam
610 3| efelõl senki se tudott biztosat. Emberemlékezet óta az óbánya
611 6| behúzódtam a legutolsó padba.~Ott bóbiskoltam egy darabig, mikor egyszer
612 21| az öreg medve, vagy a kis bocs.~- Hát... hát a griffmadarak? -
613 20| volna: ugorj ki hamar, kérj bocsánatot, ígérd meg, hogy soha többet
614 21| tettem, és megkérem, hogy bocsásson meg.~Az üvegszem csillogása
615 13| foltot vetett a rongyos bocskorára:~- Aranyozzsa meg azs Úristen
616 13| kikukucskáltak a rongyos bocskorkámból.~Mikor meg aztán beültem
617 12| kockacukrot rakott, aztán egy bögrébõl feketét öntött bele, egy
618 14| tisztességes mesterség - bökdöste az öreg a hosszú botjával
619 10| hogy azt a mesebeli hét bölcs mester meg se bírta volna
620 16| régi-régi nótát, amit talán a bölcsõje fölött dalolt még egy rég
621 21| óriás, még a dúdolása is bömbölés. Most pedig nem volt dúdoló
622 17| az iskolába.~- Jaj, jaj - bömbölte keservesen -, az öreg Maksus
623 2| látta a cinegekirályt a bogáncskórók tetejében.~- Most nyáron? -
624 21| mint valami szegény kis bogarat, akit itt felejtett a nyár.
625 6| oda telepedett mindenféle bogárnépséggel vacsorázgatni, és nem mertem
626 18| ilyenkor a jó világ.~Nagy boglyakemencéje volt az iskolának, annak
627 4| szedegettem: másik garas. Sánta bognárékhoz kereket gurítottam: harmadik
628 3| míg csak krumplit látott a bográcsban. Nekünk nem jutott belõle
629 14| mikor visszajött, rossz bográcsot szorongat-e a hóna alatt
630 12| mozdultak is a virágocskák. Bohókásan hunyorított a szemük:~-
631 4| csináltatunk egy létrát a Bojóka áccsal, azt nekitámasztjuk
632 21| kialszik. Zöld a ruhája, piros bojtos sapka van a fején, a lábán
633 19| magunk lépése se hallatszott. Bokáig jártunk a szénporban.~-
634 4| nõtt, az volt a süvegen a bokréta. Volt a mi környékünkön
635 11| üres madárfészkekben laknak bokrok sûrûjében, fák koronájában.
636 15| nem tudott hová lenni a boldogságtól, ahogy a sok gyerek telezsibongta
637 21| fogás essen rajta, de nem boldogultam vele sehogy se. Kaptam magam,
638 15| földet.~- Hová gondolsz, kis bolondom? - mondta nevetve, de az
639 19| Küsmödire megint rájött a bolondóra odaát az óbányában. Megint
640 9| mondtam nagy örömmel.~- Bolondság! - vett erõt rajta megint
641 5| ugyan mire való ilyen bolondságokat csinálni?~- Szeretném, ha
642 10| varjúpaprikásból - szólt vissza a boltajtóból. - Ahány könyvet eladsz,
643 6| újat kívántam. Piacról, boltból ha újságpapírban hoztunk
644 10| egyetlen könyvkereskedõ. Akkora boltja volt, mint egy kalitka,
645 10| már egészen rám bízta a boltot. Õ meg kiment a füzesbe
646 19| lépése zaját verték vissza a boltozatok. Egyszer aztán a magunk
647 10| az mind ott nyüzsgött a boltunk elõtt, mire a fõnök úr visszatért
648 10| nagyon kellett ugrálnia a mi boltunkban, mert a macska se nyomogatta
649 11| nem engedhetlek egyedül bolyongani a városban.~Nagyon megnyugodva
650 21| hó. Úttalan utakon hogy bolyongjak ebben a pogány idõben? Márpedig
651 4| megtépázott tetõ meg a falak bomladozása pedig még jól is áll neki.
652 18| bice-bóca.~De még azt ki se bontogatta, mire már Tarán Laci is
653 7| hogy lejött az ujjamról a bõr, de akkora szellem se ugrott
654 6| csinálták ezt a tarsolyt. Piros bõrbõl volt, zöld szironnyal beszegve,
655 9| van mit aprítani a tejbe a Bordács-portán. Az én kezem alatt olyan
656 9| fütyörészést én véghezvittem a Bordács-szõlõben. Mindig fütyülnöm kellett,
657 5| édesapám a kezembe adott két bõrdarabot, hogy azokat varrjam össze.
658 13| füstje. Sárga szattyán volt a bőre a csizmának, ezüstpityke
659 17| heverte halálos holtáig, bõre szakadtáig.~- Így való ez,
660 12| vigyem csak ki a kertbe, és borítsam le kisdézsával, késõbb aztán
661 22| föld apró kövecskékkel van borítva, amik úgy villognak, mint
662 3| rávezetlek. Itt a kezem, nem borjúláb.~- No, nem - csóválta meg
663 19| messzirõl láttam, hogy bányász. Bõrkötõje volt, lámpás a rézcsatos
664 10| üllõn a szikrázó vasat a bõrkötõs segédek, két kormos képû
665 5| mesterségét. A hosszú selyemszõrû bõrökben, a piros és zöld irhákban,
666 21| volna már õ azt tollastul, bõröstül, ha akkora is lett volna,
667 3| mint a fõtt rák.~- Havas borongatta, jeges teringette, mit figurázol
668 23| Nem, fiam, nem õ volt - borongott el a doktor arca. - Õ volt
669 19| az ajtó mögül. Még hegyes bõrsüveget is nyomott a fejembe. Nagyon
670 2| elment!~Szüleim sírva-nevetve borultak rám, és boldogan kérdezték:~-
671 1| húgicámhoz.~- Úgy, úgy, öcsikém - borzolta föl a hajamat a homlokomon -,
672 21| hallottam, Péter apó - kezdett borzongani a hátam.~- Hát tudod, azt
673 20| Olyan tüzse van ebben a bosorkányüvegben, hogy salonnát lehetne nála
674 3| ilyenkor azt mondták, oda van boszorkánymesterséget tanulni. Azt beszélték,
675 23| próbáljak most már én is valami boszorkányságot. Úgyis sok olyasféle történt
676 16| a kalapját, fölemelte a botját, és nagyon megfenyegetett
677 23| ráösmertem, ahogy kikapirgáltam a botommal - mesélte a cigány. - Nini,
678 22| sötétben. De azért csak botorkáltam elõre, egész addig, míg
679 21| de a jobb kezében akkora botot visz, hogy azt a világon
680 3| pislogott rám a szemöldökök bozontja alól.~- Értem a kisembert.
681 5| húzott, és megcirógatta a bozontomat:~- De ilyen télben nem adom
682 23| csóválja olyan kedvetlenül a bozontos fejét?~Százféle kérdeznivalóm
683 17| A BŰBÁJOS ELŐKERÜL~Az iskolánk sok
684 3| csillant meg a szeme a bûbájosnak.~- Azzal már nem szolgálhatok -
685 19| hogy világéletében mindig a bûbájosság volt a becsületes mestersége.~
686 5| mint a rosta. Akkor aztán a búbos kemencébe próbáltam beleverni
687 5| telik.~Akárhogy fûtöttük a búbost, a malomszoba ablaka egész
688 23| hozzánk.~Jöttek is úgy, mintha búcsút járnának.~Legelõbb Péter
689 16| egyet a szûrön, és ezzel búcsúzott a tündérkémtõl:~- Hát ezt
690 20| fel szokott vinni apukája Budapestre a nagymamájához, mint világlátott
691 11| egyszer még elengedem a büntetést, de ezután mindig igazat
692 14| ember, nagyeszû ember az.~Büszkébb voltam, mintha engem dicsért
693 16| Bembelem-bembelem-bele-bele-bele - buff! - ez volt a pulinak a köszöntõje,
694 6| udvar közepén. A galambok a búgból odaszálltak a palánkra,
695 21| amelyik a szívem legmélyérõl buggyant a számra: - Szülém! Szü-lé-ém!!~
696 17| kalap nélkül megyek haza - buggyantak ki újra a kis Pipitér könnyei.~-
697 22| Mintha valahonnan a föld alól búgott volna valami óriásnak a
698 8| nagy szûcstû, mely hetekig bujdokolt köztük, hol elveszve, hol
699 14| ködmönös fiú mindig úgy bujkál a padok alatt, mint egy
700 5| cérnákban, a nagy acéltûk bujkáló villogásában csakugyan nagy
701 14| iskolaszobában, és négykézláb bujkáltam a padok alatt. Ilyenkor
702 14| tulajdon ködmönöm zsebébe bújni.~Emlékszem rá, hogy mikor
703 16| aztán Pajtás is a vackába bújt, én is a magaméba. Félálomban
704 4| ember nyáron is csizmába bújtathatja a lábát. A halom, amelyiken
705 6| benne.~Sietve az ingderékba bújtattam a könyvet, és csak a sövény
706 6| a gilicetövisbokrok mögé bújva, a szememhez emeltem a gyémántcserepet.~-
707 22| idején az óbánya gödreiben bukdácsolok. Csak azt láttam, hogy a
708 22| eleresztett a markoláb!~Az ám, úgy bukfenceztem le megint valahová, hogy
709 5| hanyatt vágódó, hol orra bukó furcsa ákombákomokat, melyek
710 3| sült tököt tiszteltük. Volt bundás gombóc, ami alatt hajába
711 3| Hiszen van nekem olyan bûvös katlanom, hogy ha én ebben
712 17| áldott jó lelkek tiszta búzájába aztán egyszer mégiscsak
713 8| számból, hogy ringott az egész búzamezõ a tündérek lába alatt.~Ez
714 8| megitatni való fürjfiókot a búzamezõkön. Mindössze egyet láttam,
715 7| ködmönt, mint terítõn a búzát. Most már csak az az egy
716 8| varádicskóró, pipacs és búzavirág, és az alját sárga peremérvirág
717 18| fiúcska lehetett, lenhajú, búzavirágszemû.~Ezt ugyan csak késõbb vettem
718 18| csöndesen ültünk a helyünkön, és buzgón dongottuk magunk elé a leckénket.
719 16| vasgyûszût, és mint valami buzogánnyal, rákoppintott vele a kis
720 16| mint valami ólomdarabot.~- Buzogány ez, nem gyűszű - koppantottam
721 23| én volnék a cirkuszban a buzogányhajigáló erõmûvész.~Nem értettem
722 10| barátságosan adta ki az úti cédulámat.~- Föl is út, le is út,
723 5| mint ahogy falusi szabók cégtábláján látni. S amikor észreveszem
724 5| zöld irhákban, a színes cérnákban, a nagy acéltûk bujkáló
725 13| padból, és megszólalt vékony cérnaszálhangon:~- De nem cseléjem ám el
726 20| Látod-e benne Dávidot meg Cicellét, ahogy citeráznak?~Megint
727 16| észrevenni az efféle világi cifraságokat. Most különben sem volt
728 6| szironnyal beszegve, mindenféle cifraságokkal telihímezve, amik azonban
729 5| mégis olyan madarat tud cifrázni a subára, hogy majd megszólal.
730 16| Ejnye, hejnye, a macska cifrázza ki a füled gombját!~Már
731 8| belõlem.~Elõször az öreg Báró cigánnyal tettem próbát, aki koldusabb
732 13| mutatok valami szépet.~A Cigány-tó a város szélén volt, oda
733 13| jöjjön csak ki egy kicsit a Cigány-tóra, mutatok valami szépet.~
734 13| nagyhangú harangozót. - De a kis cigánygyerekek lábán is csak a Gáborka
735 2| cinegekirályomnak. Sürgött-forgott, cikázott, mint a villám, a nagy,
736 10| magadnak valamit.~A kis cimbora nagyon értelmetlenül nézett
737 19| Hát akkor ne keresd a kis cimborádat. Küsmödiék nem itt laknak,
738 10| nyilván mégis volt a kis cimborának magához való esze. Mert
739 10| kezdtem olvasni. Annak a címe volt: „Csontos Szigfrid”.~
740 5| többit, amit mondani akartam. Címeres nagy úr, ország bárója!
741 6| olvastam az aranyos tábláján a címét, nemcsak a számmal, hanem
742 2| jó lenne cinegét fogni.~A cinegefogás nekem mindig kedves téli
743 2| gyerekeknek. Tökbõl csináltam a cinegefogót, kitettem a kerítés tetejére
744 2| mellénye, piros csizmája van a cinegekirálynak. De legkönnyebben megismerszik
745 2| öreg. - Nem úgy van ám az a cinegekirálynál, mint a szegényfajta cinegénél;
746 2| is kellett segítség az én cinegekirályomnak. Sürgött-forgott, cikázott,
747 2| csücsül. Eszem-lelkem csak a cinegekirályon volt már nekem akkor.~-
748 2| aztán milyen királyuk van a cinegéknek? - faggattam Gyurka bácsit. -
749 2| Nézze, Gyurka bácsi, milyen cinegém van nekem!~- Milyen ugyan? -
750 2| helyes kis madár, szakállas cinegének hívják.~Nem szóltam semmit,
751 2| cinegekirálynál, mint a szegényfajta cinegénél; az akkor jön-megy, amikor
752 17| körülnézett, mit vághatna Cintulához, s mivel nem esett egyéb
753 18| dolgozatod.~Nem volt kész, de Cintulát nem olyan fából faragták,
754 14| meg azért féltem a nagy Cintulától, mert borzasztó erõs volt.
755 15| nagykendővel, a hátán zsákot cipel. Az bizonyosan tapasztófölddel
756 17| állhatta, hogy az ökölnyi cipóra rá ne kanyarítson egy ujjnyi
757 23| elcsodálkoztak, mintha én volnék a cirkuszban a buzogányhajigáló erõmûvész.~
758 21| Gergõ, hogy derék fiú vagy - cirógatott valami láthatatlan ajak
759 8| szentjánosbogár a fûben, vagy citeraszó a jegenyefa hegyiben.~Ettõl
760 20| Dávidot meg Cicellét, ahogy citeráznak?~Megint csak sugártalan
761 14| többi gyereknek. Csak a kis Cötkénnyel barátkoztam össze, mert
762 13| útközben kiderült, hogy a kis Cötkényék háza a Malvinka háza mellett
763 13| is kitudódott, hogy a kis Cötkénynek Cötkény varga az apja, aki
764 16| kedvében. Szedte-vette a cókmókját, és istennek ajánlott bennünket.
765 23| jött addig, míg az egyik combját le nem kanyarította a ludacskának.~-
766 9| nem voltam rigó.~- Ohó, csacsikám - vihogott az öreg telkes
767 9| a homok, segíthetsz is a csacsikának. Õ húzza a hintót, te meg
768 9| fiam? - fogta be gyámapám a csacsikát. S úgy nézett rám, mint
769 9| barackot a fejem búbjára.~- Csacsinak kicsi vagy még, hékám; nézem
770 9| s nehezen vártam, hogy a csacsit kicsapjuk az árokpartra
771 8| megvan-e már az utolsó öltés? - csacsogtam már a küszöbön.~Az utolsó
772 23| valaminek. Addig szûkölt, csaholt, vonyított a romok tetején,
773 23| Mitvisz kutya elõl, aki azt csaholta, hogy igen szeretné a nevét
774 20| levõ falon lyukasztott a csákányával. A tanító urunknak mondta
775 19| döngette volna hatalmas csákányütésekkel.~Péter apó megállt egy pillanatra,
776 4| nekik, s napégette lábamon csakolyan bátran futkostak, mint a
777 5| ki, se be. A vasárnapok csakolyanok voltak, mint a hétköznapok,
778 20| tudtam én azt, hogy most se csalatkozhatom meg benne.~Istenem, melyikünkrõl
779 21| No, most mi lesz, te csaló Gergõ, te hazug Gergõ? -
780 20| reszketése, és egy kicsit csalódottan mondta, amikor elvette a
781 10| volt a „Ludas Matyi” meg a „Csalóka Péter” meg a „Fehérlófia”
782 23| az igazságot, ahogy a sok csámcsogó kis száj közt végigmentünk
783 3| asztalra. Persze könnyen csapkodhatott, mert már akkor az utolsó
784 2| valami hosszú farkú madárkára csapódik rá a kelepce ajtaja.~- Jaj,
785 22| mert rögtön mintha ajtó csapódott volna, s aztán nem hallottam
786 18| ködmönzsebbe, azzal hónom alá csaptam a könyveimet, és húzódtam
787 23| édes tészta is, sós is. Csaptunk is olyan lakomát, hogy a
788 23| malomházban. Akkora lakomát csapunk, amekkorát még nem látott
789 9| válogattam én az aranysárga császárkörtének, de ahogy a leggömbölyûbbe
790 8| csak a karimátlan kalap csattant nagyot a hátamon, s a Báró
791 9| igazságot.~A telkes gazda vígan csattantotta össze a tenyerét:~- Angyal
792 6| került:~- Tudtam én ezt! - csattantottam tapsra két tenyeremet, de
793 1| körte-muzsikás? - mintha csak ezt csattogták volna.~Elfakadtam sírva,
794 21| szilek, ágkarjaikat haragosan csattogtatva a tölgyek.~Engem magamat
795 18| át valami fehér papirosba csavargatott holmit a bice-bócának. Mindjárt
796 20| Szé-é-ép - dadogtam, és csavargattam az égbelátó oldalán a srófot
797 7| fekete száj:~- Gyere csak, te csavargó kisgyerek, hadd kaplak be!~
798 12| sublóton, mindenféle apró csecsebecse közt. Szaladtam ki vele
799 8| Hogy a varnyú mondja csecsebogyónak a semedet, hát ast hised,
800 13| cérnaszálhangon:~- De nem cseléjem ám el vele a csidmámat!~
801 7| Hát aztán hol, merre csellengtél, te anyaszomorító? - tette
802 8| egy marék cserebogárral csemegéztess meg” - de nekem ugyan mondhatott
803 13| kelmed!~A kis csizmák a téli csendben vígan csikorogtak a havon:~-
804 6| két tenyeremet, de csak csendesen, mint mikor a liliomok szirma
805 6| kifelé a korpa, egyszer csak csendül, koppan valami a téglán.
806 22| felugrott, megvidámodva csendült föl a hangja:~- Lám, lám,
807 7| elveszett a háztól, vagy a csengettyűkörtéből reggelre egy se maradt a
808 14| mikor én juhászbojtárrá cseperedtem!~- Föl nem tenném száz forintért -
809 8| tenni, inkább egy marék cserebogárral csemegéztess meg” - de nekem
810 4| úgy szétugrott, hogy még cserepe se maradt. Nem is mertem
811 11| muskátlibokrocska icipici cserepecskében.~Mindjárt megkeressük a
812 16| kis medve, és öntötte ki a cserepei közül az ezüsthatosokat
813 4| sajog bele a nyakszirtem. A cserépkorsó úgy szétugrott, hogy még
814 16| be a kályha mögé. Csak a cserépmedvécske vigyorgott jókedvûen, ahogy
815 9| harangszóra odaértünk. Szép cseréptetejû ház volt, a nagy ámbituson
816 12| tányérka tejjel is. Az én csészém is az asztalra került friss
817 11| kisruha-varrónõ?~Annyi aggodalom csicsergett a hangjában, hogy siettem
818 13| nem cseléjem ám el vele a csidmámat!~Úgy csengett a szoba a
819 8| koldusgyerek csúfot üzshet egy Báró csigányból?~De ezt már csak fél füllel
820 6| uborkasalátával meg a mákos csíkkal, hanem külön-külön esszük,
821 8| csak ez az egy-két szál csikófarok van még, ezt már nem hagyom
822 18| de mire lecsapott volna, csikordult az ajtó, és mindnyájan odanéztünk.
823 13| hallottam ezt a szívszaggató csikorgást, mert útközben kiderült,
824 1| süvölteni, mint a pirók, csikorgatni, mint a csíz.~Még édesanyámnak
825 13| Attól fogva aztán együtt csikorgattuk a csizmát Gáborkával nagy
826 13| aranyszögön lóghattak a csikorgós csizmák, és a kis Cötkény
827 21| elcsöndesedett a világ. Még a hó sem csikorgott a lábam alatt, mert térdig
828 13| Lépek egyet az új csizmában: csikorog-e? De csikorog ám! Hallga
829 13| hogy mindig a gazdája nevét csikorogta:~- Gá-bor-ka, Gá-bor-ka!~
830 13| csizmák a téli csendben vígan csikorogtak a havon:~- Gá-bor-ka, Gá-bor-ka...~
831 21| annyiféleképp. Alázatosan a nyárfák, csikorogva a szilek, ágkarjaikat haragosan
832 20| semem világát azs esthajnali csillag. Olyan tüzse van ebben a
833 13| pajtáskám vitte föl a csizmát a csillagablakos városba. Hiszen délben már
834 20| hogy nem vagyok méltó az ég csillagainak látására. Alig bírtam kinyögni
835 20| vizsgálják a csillagokat a csillagászok!~No, a tanító urunknak se
836 20| Gáborkát a legfényesebb csillagban.~Sokáig nézelõdött, elmúlt
837 9| a szülém arcán is, mint csillagfény a vízen.~- Hát volna kedved? -
838 20| amelynek gömbölyûbb szeme a csillagos ég felé volt fordítva. Elmagyarázta
839 20| nem láttam mást, csak a csillagtalan fekete semmit.~- Igazítsd
840 3| Hát annak az apja? - csillant meg a szeme a bûbájosnak.~-
841 21| bocsásson meg.~Az üvegszem csillogása egyszerre megenyhült. Szelíden
842 21| az élõ szem, ami jobban csilloghatott volna.~- No, most mi lesz,
843 20| csúfondárosan nézett a hidegen csillogó szemével, hogy alig találtam
844 20| is volt mind a két végén, csillogó-villogó gömbölyû üvegbõl.~Tarán
845 23| vidáman és barátságosan csillogott, de nem tudtam neki örülni.
846 2| kilebbent az ablakon.~- Csin-csen, csincsen - csilingelt utána
847 2| mondani akarna valamit:~- Csin-csin-csin - csengett a hangja, mint
848 13| szakértelemmel. - Az én apám csinájta.~Lépek egyet az új csizmában:
849 11| mikor sokkal könnyebben is csinálhat világosságot? Csak megkocogtatja
850 1| tudtam, ma sem tudom, mit csinálhatott a sípjával az az ezermester
851 11| semmilyen aranykörmû kéz nem csinálhatta volna ügyesebben. S ebben
852 8| azt bizonyosan a tündérek csinálják. Azt se felejtem el sose,
853 12| az urak így szokták, hát csináljuk urasan. Levettem a konyhapárkányról
854 22| ha neked volnék?~- Mit csinálnál, bárányka?~- Átmennék a
855 22| vele. Tudod, nagyapóka, mit csinálnék én, ha neked volnék?~- Mit
856 4| megrepedt volna bele a szíve a csinálójának, ha látja.~- Jaj! - kiáltottam
857 6| Bizonyos pedig, hogy nem erre csinálták ezt a tarsolyt. Piros bõrbõl
858 4| egész nap. A másik felén meg csináltatunk egy létrát a Bojóka áccsal,
859 9| megszólalt:~- Jó vásárt csináltunk ezzel a Gergõ gyerekkel.
860 2| az ablakon.~- Csin-csen, csincsen - csilingelt utána diadalmasan
861 22| tudtam, hogy itt nagyon csínján kell bánni a hanggal. Hát
862 20| fordítva. Elmagyarázta minden csínját-bínját, hogy egyedül is tudjak
863 18| szinte jól állt neki, olyan csinosan, vidáman ugrált.~- Mit akarsz,
864 6| Odatartottam eléje a könyvet, csípett rajta egyet-kettõt, aztán
865 9| tõle az embernek a foga. Csípje meg a csóka, jobb annál
866 9| amikben padlásig ért a sok csipkés, dagadó párna.~Persze, azokban
867 21| repülés közben ijedten - csipogni.~Persze hogy nem angyal
868 15| mintha csakugyan a darázs csípte volna meg.~- Vesd le a ködmönt! -
869 12| Vargakorgondorgok, mirgit csirginálgálsz?~Ez madárnyelven van mondva,
870 6| hozzájuk értem.~Partifecskék csiripeltek körülöttem, ahogy ott mozgolódtam
871 18| éléstárába õ is becsúsztatott egy csirkecombot, akkorra csöndesen ültünk
872 8| rám, annak van ilyen sép csirkevisításos hangja, mint teneked. Pedig
873 8| gombot kell megcsinálni - csitított apám.~A gomb is a magunk
874 2| ekkor egyszerre valami halk csittegést hallottam a szobában.~-
875 2| vettem. De nem haragosan csittegett, csak félénken. Úgy, hogy
876 1| pirók, csikorgatni, mint a csíz.~Még édesanyámnak is fölsütött
877 4| hogy az ember nyáron is csizmába bújtathatja a lábát. A halom,
878 4| fiának milyen szép sarkantyús csizmácskája van. Hát énnekem miért ne
879 13| Neked is van most már szép csizmád - simított rajta végig Gáborka
880 13| lábán is csak a Gáborka csizmái azok. Hallgassa csak kelmed!~
881 17| úgy bekente avas zsírral a csizmáját, hogy ki nem heverte halálos
882 13| a Gáborka hordta ám el a csizmákat, hanem az a semmiházi Báró
883 13| az én egyszeri sarkantyús csizmámat ehhez képest semminek se
884 22| ruhámról leolvadt a hó, a csizmámon még fehérlik belõle egy
885 13| is ígértem neki, hogy új csizmával várom, mire megint hazajön.
886 12| gyöttök vissza mingyárt csizsmát húzsni, ha ast a drága sép
887 7| ködmönben lakik tündér, csak a csodaködmönben. Az is csak azon segít,
888 8| a dolog felõl, de hát a csodaködmönrõl nem volt szabad beszélnem.
889 11| akármelyik mesetudatlan, csodaködmöntelen, éhes gyerek.~Csak arra
890 7| tennem, el kellett mondanom a csodalámpás Aladdin egész történetét.
891 6| a bagdadi varga fiáét a csodalámpával. Le is volt rajzolva, ahogy
892 16| nyomban az úri házakhoz, csodálják meg, mije van neki!~Azon
893 14| Annak - feleltem minden csodálkozás nélkül. Egészen rendén valónak
894 6| visszadobta õket. Csak azt csodálom, hogy egyik se csengett,
895 22| szüretkor beleesik egy üres csöbörbe. S egyszer csak észreveszem,
896 21| annál rosszabb volt. Olyan csönd lett, hogy csak a szívem
897 8| lestem. Pedig a hajnali csöndben sokat kikukucskáltam a homlokomra
898 23| csak megüti a fülét a nagy csöndesség az eresz alatt.~- Nini,
899 1| Mire fölébredtem a nagy csöndességre, akkorra koporsóba is tették
900 18| az osztályon.~A tanító úr csöndet parancsolt, és azt kérdezte
901 17| Senki se tudta, honnan csöppent ide, kérdezni meg nemigen
902 12| süt kifelé a világra.~A csöppke tündér fürgén tipegett ide-oda.
903 11| ki végre nagy bátran.~A csöppség most már úgy nevetett, hogy
904 9| Jólesik majd a sok hétköznapos csöregefánkra egy kis ünneplõs dercekenyér.~
905 19| amely a bányaház udvarán csörgedezett keresztül. Elmehettem volna
906 11| csörög-e benne a kincs. Nem csörgött, csak zizegett.~Keskeny
907 11| meg-megráztam a skatulyát, csörög-e benne a kincs. Nem csörgött,
908 9| Gergõbõl, hogy még hétköznap is csörögefánkkal ronthatja el a gyomrát.~
909 16| Hallod, Gergõke, hogy csörögnek benne a hatosok? Ha úgy
910 16| cserépmedve se tudott többet csörögni. Hanem vigyorogni jobban
911 6| szundikált, föltekintett a csörrenésre, és bosszúsan dörmögte el
912 20| ki néz bele elsõnek?~- Csötkén somséd a legüdõsebb, õ leghamarább
913 20| fényképezõgépnek. Hosszú sárgaréz csöve, mint a hurkatöltõnek, csak
914 20| fekete semmit.~- Igazítsd a csövet a hold felé - mondta a tanító
915 20| csak bejött hozzám. Hosszú csövét rám tátotta, mintha el akarna
916 20| Alig mertem hozzáérni a csõhöz. Hideg volt, mint a jég,
917 9| embernek a foga. Csípje meg a csóka, jobb annál a sóska.~Szép
918 17| napján se!~Arra meg már a csókaszemû Fajki bácsi meg nem állhatta,
919 12| esztendõm, nem gyõzte a kezét csókolni, amiért úgy pártomat fogta.
920 8| Sikoltva térdepeltünk elé, és csókoltuk lecsüngõ kezeit, melyekkel
921 5| a Mária-képre akasztott csokorból csakugyan ki is húztam egy
922 6| aranypántlikájával átkötött erdõk csokra, mögöttem a padlás félhomálya,
923 12| színe volt -, s takaros csokrot kötött belõle a nyakamba.~-
924 22| a kis bice-bóca. Könyvei csomóban a feje alatt, ez a vánkosa.
925 7| mennél egy félszemû vagy csonka fülû tündérrel?~Be kellett
926 9| megfontolt járású paripa volt, a csontjai jobban zörögtek, mint a
927 23| róla, s most már csak a csonttal futott a Mitvisz kutya elõl,
928 10| Földvárra deszkát árulni, mint a csonttalan Szigfridek, s akkorra egy
929 11| elkeseredtem, s tán még most is csordogálna a könnyem az árok vizébe,
930 12| készségesen a tündérkének. Csordultig tele volt - gondoltam, majd
931 2| meredt minden tolla, s kis csõre csattogott, mint valami
932 2| hallottam, ahogy az alsó, felsõ csõrét egymáshoz reszelte, de látni
933 8| nagyot koppantott a vastag csõrével a homlokomra, s ahogy eljajdítottam
934 14| mink a fejünket a nagyeszû csõsszel.~Éjszakára a kertben hált
935 7| állt a keresztúton az öreg csősz, nagy tasla kalapban, kampós
936 20| megkerülni, ha majd odafönt csõszködünk!~Báró cigány nem sokat vizsgálódott,
937 14| Én mindig tudtam, hogy a csõszmesterséghez ész kívántatódik, hanem
938 16| igen jóleshetett az öreg csõsznek, mert nagyon elfogódva veregette
939 8| kolduskánál, s mindennap ott csoszogott el házunk elõtt. Körülnéztem
940 22| fal mentén, és addig-addig csoszogtam elõre, míg egyszerre hideg
941 2| Messzi Gyurkát, az öreg csõszt:~- Nézze, Gyurka bácsi,
942 23| doktor hajol-e fölé, és miért csóválja olyan kedvetlenül a bozontos
943 16| vele a kis medve fejére.~- Csrrr - sóhajtott utolsót a kis
944 1| madár van elbújva ebben a csudadudában. Csakhogy azt is hozzátette,
945 23| kezébe a gyereknek, aki csudálkozásában akkorára tátotta a száját,
946 7| lakik.~Szemem-szám elállt csudálkozásomban, hogy én ezt eddig föl nem
947 1| mutatnom a tudományomat.~Meg is csudálta illendõen. Azt mondta, egész
948 14| rám jókedvûen. - Tett-e csudát a híres kalap?~- De tett
949 9| kicsit, hogy pihentessem a csücsörgetésbe belefáradt számat, az öreg
950 2| arra, hogy õ most már kint csücsül. Eszem-lelkem csak a cinegekirályon
951 19| ott a bányaház udvarán.~Csütörtök volt abban az idõben a vakációs
952 2| Utoljára már a fejemnél ült a csúf fekete madár. Csak hallottam,
953 20| belõle öregkorára világ csúfja, gyerekek ijesztõje.~Nagy
954 14| ne járj benne, a világ csúfjára. Csak nem gondolod, te csacsi,
955 4| hogy még a kakas is engem csúfol a sövény tetején:~- Kikerikik,
956 1| de én úgy éreztem, engem csúfolnak.~- Tudsz-e te így, híres
957 16| fiúnak lenned - ugye, nem csúfolod ki a te együgyű, öreg nénikédet?~-
958 4| nekem a magam baja, ha õ nem csúfolódik is. Hiába kiabált utánam
959 4| se halljak semmit ebbõl a csúfolódó világból. Egyszerre csak
960 4| rajta a napsugár. Bezzeg nem csúfolódott most a kakas, inkább õ szégyellte
961 9| az éhkoppot - bólintott csúfolódva Bordács -, hiszen örülhet,
962 11| hanem mai... mai... - csúfolt a kis nevetés.~- Meluzina -
963 8| hogy minden koldusgyerek csúfot üzshet egy Báró csigányból?~
964 4| telekesbocskor emellett! Orra csukaorrú, sarka magas sarkú, hát
965 15| magam, mert most meg már a csuklómban érzek olyan szúrást, mintha
966 22| bice-bócának egyszerre sírásba csuklott a szava:~- Nagyapóka, ma
967 15| holdfényben alig tudtam elaludni. Csukogattam, nyitogattam a szememet,
968 10| rettenetes oroszlán nem nézhetett csúnyábban, mint ahogy én néztem. „
969 15| kapaszkodnak hárman-négyen. Őróluk csurog a verejték, énrólam meg
970 11| megfogjam a kezét, hogy le ne csússzak. Jól átfogtam a markommal
971 22| amelyik nesztelenebbül csússzon, mint ahogy én elõcsúsztam
972 5| tudná azokat az ide-oda csúszkáló, hol hanyatt vágódó, hol
973 13| az öt kis Báró purdé ott csúszkált a jégen, meg ugrándozott
974 22| Úgy lehet, azóta le is csúszott már róla egészen.~Úgy nézdegéltem
975 18| az egész padka, akár egy cukrászbolt kirakata. A kis bice-bóca
976 16| is restellte magát, mert dacosan billentette meg a kalapját,
977 20| Szép-e, Gergõ?~- Szé-é-ép - dadogtam, és csavargattam az égbelátó
978 9| padlásig ért a sok csipkés, dagadó párna.~Persze, azokban õk
979 6| valami vastag pohárfenéknek a darabja. De ahogy akkor a szemem
980 17| aztán húszast szednél ki darabjából, ugye? - kukorékolt diadalmasan
981 23| valamit a Báró cigány. Egy darabot a kincskeresõ kisködmön
982 15| szúrást, mintha csakugyan a darázs csípte volna meg.~- Vesd
983 19| messzirõl, s néha mintha darázsdongás keveredett volna közé. Egész
984 3| mégpedig ezt:~Nyúlháj, ~daruháj, ~majd meggyógyul, ~ha nem
985 20| szólsz hozzá? Látod-e benne Dávidot meg Cicellét, ahogy citeráznak?~
986 18| igen sokra becsülte minden deákgyerek.~Azért nem volt szép, hogy
987 5| ember ipszilonnal. Az õ deákjai nem azt kérdezték egymástól:
988 14| gyanakodva.~- Fölteszed biz ezt, deákom, száz forint nélkül is.
989 2| Hiszen nem volt itt senki.~- Dehogynem volt! Hát az a nagy fekete
990 16| többet tenni.~Így ment ez délig, amikor beállított hozzánk
991 18| õneki ne kelljen hazamenni délre. Nagy-messzire laknak, túl
992 18| se lehetne tenni az utat délutánig még rendes lábú embernek
993 18| lehet enni, ha megcsípi a dér. Valamikor még a malomházban
994 9| csöregefánkra egy kis ünneplõs dercekenyér.~Belebújtam a ködmönbe,
995 16| biztatott Malvinka -, a te kis derekad még könnyebben hajlik, mint
996 3| hosszú fehér szakálla leért a derekáig, télen-nyáron ködmönben
997 9| gombjai kegyetlenül törték a derekamat. Telefutott a szemem könnyel,
998 9| teletömködtük vele a kordé derekát. Legalább jó ülésünk lesz
999 19| szenet. Neki voltak vetkezve derékig, a verejték, amely végigpatakzott
1000 14| nagy Cintulának, megkapom derékon, s úgy teremtem a földhöz,
1001 13| Akkor kezdett bennem elõször derengeni valami világosság, hogy
1002 13| vargának szomorú mosolygás derengette be a képét:~- Csakhogy én
1003 8| mosollyal, könnyel lelkemen,~s deres fejemmel sok-sok hajnalon~
1004 12| árvácskák közt, de az kedvre derített, mikor észrevettem, hogy
|