abbah-belet | belev-derit | derme-erose | erosk-futot | futta-igazs | igerd-kialt | kialu-lampa | lango-megla | megle-neznu | nezsn-rabsa | racsf-szege | szegh-tinta | tisza-veszl | veszt-zuzmo
Rész
1507 20| bányaigazgatóság. Csak Küsmödi erõsködött, hogy van ott még kincs,
1508 23| idábbnál! Sokat kell még addig erõsödnöd, gyermekem. Most csak maradj
1509 10| Gyöngécske a fickó.~- Nagyon erõtlenke - kapott mohón a szón édes
1510 14| Tudok ám én orvosságot errül is. Mindjárt elõkerítem,
1511 1| álomba is ríttam magamat.~Nem értek rá velem törõdni azon az
1512 5| de annak mindnyájának van értelme. Hanem mindenféle krikszkrakszokat
1513 8| tündérek lába alatt.~Ez már értelmesebb beszéd volt, mint kukoricapásztor
1514 10| valamit.~A kis cimbora nagyon értelmetlenül nézett rám, utoljára is
1515 1| kelletlenül a muzsikát -, nem értenek ehhez a lányok.~Csakugyan
1516 16| fényesebb ezüstgyûszût kapok értetek.~De még milyen fényeset
1517 13| se a kis Báró nem sokat értett ebbõl a beszédbõl. Legfeljebb
1518 16| vigyorgása, és a tündérke értette ezt nagyon jól.~- Most utoljára
1519 12| Vakondok, mit csinálsz?” Értette-e, nem-e a földvári herceg,
1520 17| akik még eddig nem sokat értettek az egész tréfából.~De a
1521 11| felcsendült.~- Nem téged értettelek, kisfiú. Ezt a pajtást értettem -
1522 3| ugorjék belõle mérgében.~- Értsd meg az okos szót, Mártonkám.
1523 9| mint anyjavesztett bárány. Értsünk szót: mi szándékban van
1524 20| lágyan simogatott. - Hogy érzed magadat, kis Gergõ?~- Most
1525 15| most meg már a csuklómban érzek olyan szúrást, mintha csakugyan
1526 5| szelet, csak a leheletét érzi, de ha egy árvalányhajszálat
1527 23| az özvegy szûcsnénél.~- Érzsem a drága jó sagát - szippantott
1528 8| odabillegett elém.~- Jaj, esem a sádat, Gergõkém, de rám
1529 17| kezdtem magam is gondolkozóba esni a Küsmödi hatalma felõl.~
1530 8| tûrömvirág. Egyformán eltûr esõt, napot, hideget, meleget,
1531 8| után, hát csak most vesem ésre, hogy ezs a malacska van
1532 21| lábait, hogy jobb fogás essen rajta, de nem boldogultam
1533 6| csíkkal, hanem külön-külön esszük, nem ronthatjuk el a gyomrunkat.~
1534 21| minél hamarabb. Karácsony estéjére hadd legyen meg az öröme
1535 15| tündér se lakik a juhbőrben.~Esteli vetkőzéskor sokszor el-elnézegettem
1536 15| tapasztáshoz is, s ha ránk nem estellik, tán még most is ott gyúrjuk
1537 5| illett egy királyfihoz.~Estemben azonban magammal rántottam
1538 21| ruhákat, nem is várhattam haza esténél elõbb. Aztán meg õ úgyse
1539 12| korában se feküdt különben, estére okvetlen megnevettetem,
1540 20| drágalátos semem világát azs esthajnali csillag. Olyan tüzse van
1541 19| összebarátkoztunk, hogy még estig is alig akartunk szétválakozni.
1542 5| szavukról megismertem, melyik az északi, melyik a déli, melyik fúj
1543 23| szülém csak akkor kapott észbe. No, õ szépen elprédálta
1544 22| Gergõ, most legyél már eszeden!~Nincs az a papmacskahernyó,
1545 14| szolgám: mért hagyod otthon az eszedet, mikor elindulsz az iskolába?~-
1546 5| csinált. Olyan fortélyt eszelt ki, amilyen csak anyaszívektõl
1547 9| közbevágott:~- Nem kell az a nagy eszem-iszom. Olyan szomorú ez a szegény
1548 2| õ most már kint csücsül. Eszem-lelkem csak a cinegekirályon volt
1549 4| Küsmödi megbárósított, azóta eszembe-eszembe vágódott, hogy a Túri bíró
1550 13| megzavarhatta egy kicsit az eszét az öreg mesternek. Hanem
1551 16| szeme azonban nem szokta észrevenni az efféle világi cifraságokat.
1552 15| Szerettem volna, ha a fiúk is észreveszik ezt a változást, de azoknak
1553 3| elváltozott volna galambbá, és hét esztendeig kellett volna neki repkedni
1554 19| apó. Ez a lovacska már tíz esztendeje nem járt a felsõ világban.~
1555 15| ennyi vidám lármát száz esztendő alatt se hallott. Tarán
1556 10| nevelek az öcsikébõl, hogy esztendõ ilyenkorra csupa nagybetûkkel
1557 16| valami, amivel a negyedik esztendőben sem tudtam megbarátkozni.
1558 13| GÁ-BOR-KA...~Ahogy most az esztendők ködén keresztül visszanézek
1559 3| rajta a feje. Néha fél-fél esztendõkig nem lehetett látni, s ilyenkor
1560 12| könyvkereskedõi mesterségben kitelt az esztendõm, nem gyõzte a kezét csókolni,
1561 14| volt ám ezelõtt negyven esztendõvel, hékám! Olyan volt ez, mint
1562 15| azoknak csak a zsákon volt az eszük-lelkük. Mind vinni akarta, és boldog
1563 22| mindig ilyen kalácskenyeret eszünk, csak odajuthassak a kincshez.
1564 23| kocsijára a mindenféle drága jó ételekkel tele-tetés kosarat. Volt
1565 3| Galambfiók húsával akarják etetni a beteg gyereket? Hát nem
1566 22| azonban eltolta magától az etetõ kezet.~- Hát te, nagyapóka?
1567 17| irigység, mikor diákgyereket étettek a szomszédjai.~- Jaj, de
1568 9| Csak úgy nézem, nagyon étkes lesz, ne kapasd rá a dínomdánomra.~
1569 17| tömni azt a drága sok jó étket! - hápogta savanyúan. -
1570 11| meséimben a tündérek soha nem ettek libamájat - úgy gyúrtam
1571 22| legyen a tied. Hiszen te se ettél... hány nap óta is? Egy,
1572 3| ebfül - ~elmaradsz már ettül.~- No - azt mondja -, kakasszólásra
1573 3| gondot szülémnek, hogy az étvágyammal nem lehetett bírni. Mindig
1574 17| még az iskolakapu is az étvágyat juttatta eszébe az embernek.
1575 9| gyereket, akinek mindig az evésen jár az esze.~De mire befogta
1576 9| ne kényeztesd már megint evésre azt a szegény gyereket,
1577 23| szavát is hallottuk, ahogy évõdött a pulival:~- Mit kötözsködzs
1578 5| hallgatagságból, amibe beleestem, míg ezeket elgondoltam.~- Az is leszek,
1579 20| apó elköszönt tõlünk.~- Ezekkel szívatjuk ki a bányából
1580 12| milyen emberi arcocskájuk van ezeknek az eleven bársonyvirágoknak.
1581 23| kétszeres hasznát látjuk ezentúl. Hálából a bányászcéh gyerekeinek
1582 16| ér. Ha tudtam volna, hogy ezer forint is van a világon,
1583 1| csinálhatott a sípjával az az ezermester tót, de egészen úgy tilliózott,
1584 2| diadalmasan a cinegekirály ezüstcsengettyûje. Én pedig felültem az ágyban
1585 2| a karácsonyi angyal kis ezüstcsengõje.~Engem hirtelen végigborzongatott
1586 16| fölött holdvilág helyett az ezüstgyûszû úszkált az égen.~Persze
1587 16| öntötte ki a cserepei közül az ezüsthatosokat és húszasokat. Biz azok
1588 6| kopott krajcárkák, a fényes ezüsthúszasok fölé.~Ám Gáspár apó, a mindig
1589 16| fejemet. - Hiszen igazi ezüsthúszasokat adott érte.~Kisvártatva
1590 17| egy-két garasom, meg egy ezüsthúszasom, úgy csúffá tenném, hogy
1591 17| odaadta a két garast, az ezüsthúszast meg a markába szorította,
1592 16| egyre hadonászott elõtte az ezüstkörmös ujjával.~- Ugyan, vegyél
1593 16| és nézegette az ujján az ezüstkörmöt.~- Azt hiszem, kis Gergõ -
1594 3| láttál? Vékával mérheted az ezüstöt, lapáttal az aranyat. Bíborból
1595 22| lebegett a hold, mint egy kis ezüstostya. Körülöttem csupa kõszikla,
1596 16| hogy már nem fér bele több ezüstpénz, akkor a te kis nénéd ezüstgyûszût
1597 23| csinálni.~Titulász doktor egy ezüstpénzt dobott a cigánynak, én pedig
1598 13| volt a bőre a csizmának, ezüstpityke a rámáján - az én egyszeri
1599 6| odasompolyogtam az oltár elé.~Kis ezüsttányérka volt az oltár sarkán, jó
1600 6| oltárképrõl. Az egyik éppen az ezüsttányérkát tette az Úristen ölébe.~-
1601 8| Tudod, nem látok mán jól ezzsel azs öreg sememmel, ostán
1602 21| panaszosan jajgattak, ahány fa, annyiféleképp. Alázatosan
1603 2| Gyurka, az pedig mindig fabulás ember volt. Az édesapám
1604 21| Kinyújtom a kezemet: hatalmas faderekat érintek. Újra kezdõdik a
1605 9| lehet a törzse nélkül maradt fagallynak?~- Nem úgy van az - feddõzött
1606 20| bice-bóca hallgatott, akárhogy faggatták, hogy „no, bányamérnök úr,
1607 2| királyuk van a cinegéknek? - faggattam Gyurka bácsit. - Van annak
1608 5| ki ebbe a vad idõbe! Tél fagyában, hófúvásban botorkálni,
1609 22| sütne, talán lehetne olyan fagyökeret találni, amin felmászhatnék
1610 5| keresztül látni lehetett. Fagyott madarakat a hóban. A Báró
1611 7| soha meg nem kentek még fahájjal, most bizonyosan megkenegetnek
1612 11| sí-í-í-rok - eredt meg újra fájdalmam patakja.~A kis néni aztán
1613 23| bányászok.~A másik ágy felõl fájdalmas zokogás hallatszott. A kis
1614 1| éreztem életemben elõször fájdalmat úgy, hogy senki se bántott.~
1615 18| bice-bócának nem lehet nagyobb fájdalom a világon, mint ha valaki
1616 17| Arra meg már a csókaszemû Fajki bácsi meg nem állhatta,
1617 1| arca, és nekem hirtelen fájni kezdett a szívem.~Akkor
1618 6| kincsemet, és az nekem jobban fájt, mint ha fülemet húzta volna
1619 21| legalább ringatta a halott fákat. Persze ez nem a kedves,
1620 21| nem angyal volt, hanem egy fakopáncsmadár. És nem arra volt kíváncsi,
1621 21| Könnyû annak, akit az Isten fakopáncsmadárnak teremtett, mert az a ködben
1622 1| amiért telemerítettem a fakupáját friss vízzel a vásárkút
1623 19| csak bepillantottunk. Egyik fala mentén hosszú sor bányász
1624 19| Nagy-nagy szoba, amelyiknek a falait ültette tele az Isten keze
1625 4| A megtépázott tetõ meg a falak bomladozása pedig még jól
1626 14| Kár, hogy az én kvártélyom falán nincs tükör - rá nem ismernél
1627 22| bice-bóca pedig úgy nyeldeste a falatokat rágás nélkül, mint az éhes
1628 4| ember, a gömbölyû vastag falával, a keskeny ablakaival, a
1629 11| nézz, kisfiú!~Kinyitott a falban egy gombocskára nyíló ajtót,
1630 19| odalapított a karjával a falhoz -, húzódjunk félre, hogy
1631 16| hazavárni. Elõszedtem a faliszekrénybõl a déli maradékot, megeszegettük
1632 11| oly gyorsan kinyitott egy faliszekrénykét, és olyan fürgén szedett
1633 18| osztályra.~Négy óra után egész falkában kísértük végig a kis bice-bócát
1634 18| ezelõtt.~Nekitámaszkodott a falnak, és írásokat szedett elõ
1635 22| ott is láttam ilyen sima falú folyosót. Itt mostan nyilván
1636 8| és suba,~neve sokáig él a faluba.~Magam is sokat emlegetem,~
1637 5| írom az S-et, mint ahogy falusi szabók cégtábláján látni.
1638 21| lépés után nekiütköztem egy fának, s megint hallottam a kopogást,
1639 9| is köszönöm - mondtam én fanyalogva, mert nem egészen ilyennek
1640 1| többi - motoszkált a tót fanyelû bicskájával a körte-muzsika
1641 5| fõzés, mosás, mosogatás után fáradhatatlanul kopogott a jégvirágos üvegen?
1642 1| asztalra borulva nyomta el a fáradtság, húgocskám lázas arca, mint
1643 9| hazaértünk, a nyelvem lógott a fáradtságtól. Keresztapám sietett is
1644 23| megnyitják a bányát, keresztet faragnak az emlékezetére a bányászok.~
1645 20| lehetett már azokról szenet faragni. Átparancsoltak bennünket
1646 8| udvarunk eperfájának ágából faragta apám, és bevonta zöld szegõvel.~-
1647 18| Cintulát nem olyan fából faragták, hogy ilyen kicsiségek zavarba
1648 20| ért az semmit, akárhogy faragtuk a sziklabordákat, nem lehetett
1649 3| szereti.~Éhes voltam, mint a farkas, azt se tudtam, a sok finom
1650 1| mint hajnali kép a hosszú fasorban.~A szépen szóló muzsikát
1651 4| Hiába kiabált utánam a favágó:~- Hé, öccse, hát a napszámot
1652 4| bácsi - petykélkedtem ki a favágóhoz, s megfogtam a fûrészt,
1653 4| gyere ki!~Mikor a sánta favágónak segítettem a fûrészt húzni -
1654 20| keze feje, mintha mindig fázna. Ugyan az se lett volna
1655 20| bele inkább, hogy meg ne fázzon. És... és talán urasabb
1656 4| drága sarkantyús csizma. Fecskefarkú pille incselkedett velem
1657 4| így jár a csirke, mikor fecskét akar játszani. Ne kívánkozz
1658 9| fagallynak?~- Nem úgy van az - feddõzött a keresztapám -, a gyerekkel
1659 16| nagyon „uras” most már: fehéren és puhán tapad a halántékomhoz.
1660 12| öntött bele, egy másikból meg fehéret. A fehérrõl tudtam, hogy
1661 10| a „Csalóka Péter” meg a „Fehérlófia” meg a „Koplaló Mátyás”.
1662 12| másikból meg fehéret. A fehérrõl tudtam, hogy tej, hanem
1663 22| Fekete száj tátong a nagy fehérségben.~Átvádoltam a gödör fenekén
1664 13| végképp megfogta a szívem fehérségét az irigység füstje. Sárga
1665 10| nagy fej: nagy ész; a kis fejbe nagyon kicsi szorul. Egy
1666 10| fejû gyereket, mert a nagy fejben nagyon szétszalad az ész.
1667 17| No, látod, hogy megvan a fejed! - veregette meg Cintula
1668 12| hamar azt a szénaboglyát a fejeden! De urasan ám, kis Gergõ,
1669 19| bõrsüveget is nyomott a fejembe. Nagyon ki voltam békülve
1670 20| bányahistóriát kiverte a fejembõl a tanító úr. Mégpedig azzal
1671 2| azelõtt. Utoljára már a fejemnél ült a csúf fekete madár.
1672 14| öreg barátom, és lekapta a fejemrõl a Fortunátus kalapját:~-
1673 5| Szûcsipari pályámat ezzel be is fejeztem.~ ~
1674 23| két áldó kar lett volna a fejfa két karja, és mintha hangot
1675 1| odaértem, és átöleltem a fejfát, amelyen már hervadozott
1676 19| mentén hosszú sor bányász fejtette csákánnyal a szenet. Neki
1677 8| barázdált, mégis szelíd mosolyú fejük körül a glóriát.~De én csak
1678 6| megcsóválták a mindig merev fejüket, és láttam, hogy még Gáspár
1679 12| szoktak sündisznót hordani a fejükön. Na, gyere, majd én veszlek
1680 17| nézett. A kapuja is oda feketéllett ki, mint valami nagy tátott
1681 22| a gödör másik oldalán is feketéllik egy kis kerek nyílás. Fekete
1682 12| tudtam, hogy tej, hanem a feketérõl nem tudtam, hogy kávé. A
1683 12| rakott, aztán egy bögrébõl feketét öntött bele, egy másikból
1684 23| nem voltunk ott. Mióta itt fekszel, azóta lázadban mindig a
1685 12| hogy herceg korában se feküdt különben, estére okvetlen
1686 3| kiesik rajta a feje. Néha fél-fél esztendõkig nem lehetett
1687 12| elõvett valami pipacsszínû félbemaradt ruhácskát. Csak akkor szólalt
1688 11| tündér kis kacajocskája újra felcsendült.~- Nem téged értettelek,
1689 8| köztük, hol elveszve, hol felcsillanva, mint egyjátékos napsugár.
1690 11| semmit, s ezen egy kicsit felderültem. No, mégis tündér lehet.~
1691 21| tanácsért, mert mire én felébredtem, akkorra õ már rég nyakába
1692 1| Keresztanyám nagyon bele volt feledkezve az imádságos könyvbe, s
1693 6| a tiéd lesz! - mutattam feléje a gyémántot, és lábujjhegyen
1694 5| hogy püspökkorodban se felejted el!~- No, azt megnézzük -
1695 8| tündérek csinálják. Azt se felejtem el sose, hogy mikor egyszer
1696 6| valamikor egy vándorló deák felejtette õket nálunk, aki a malomházban
1697 6| voltam, hogy csakugyan õsök felejtették a tarsolyban. Ilyenbõl lehet
1698 23| de még Messzi Gyurkát se felejtjük ki. Hát úgy igyekezz meghízni,
1699 19| Péter apó? - nyújtottam ki feléjük lelkendezve a kezemet.~-
1700 5| a bolondos gyerek! Attól félek, hogy szegénykémnek nem
1701 21| holdlámpát? A bátorságom újra feléledt. Ha visszatalálnék a mészégetõhöz,
1702 15| fiúnak tartott az ilyen feleletekért.~Attól igazán nem kellett
1703 15| kérdés, de én még ravaszabb feleletet adtam rá. Azt, hogy miért
1704 15| hajítani!~- Elhiszem - nyitnám feleletre a számat, de abban a percben
1705 3| szûkszavú ember volt, kurtán felelgetett:~- Az ám.~- Száz macska
1706 7| töltötted az éjszakát?~Nem felelhettem mindjárt, mert szülém úgy
1707 22| éreztem én se éhséget, se félelmet, se hideget, se semmit a
1708 11| kicsoda õ, alig tudtam felelni:~- Mel... mel...~- Nem mel...
1709 5| lelkes állat nem vetõdött felénk soha, s nekem nem volt egyéb
1710 20| maradt egyes-egymagában. A felesége nem akart odatemetkezni,
1711 22| A széle jó magasan van felettem, utat nem látok semerre,
1712 3| bírok hozzájutni, hanem ha felezel velem, rávezetlek. Itt a
1713 23| Pedig ugyan szép számmal felgyülekeztünk. Titulász doktor mi kettõnkkel,
1714 6| az ég kék mezeje, kerek felhõboglyákkal, alattam a halottak csöndes
1715 20| meg-megfelhõdzött.~- Hát aztán mibe felhõdzött meg az elméje?~Péter apó
1716 6| csokra, mögöttem a padlás félhomálya, tele megrezzenõ árnyékokkal
1717 21| üvöltött. Fél kezével a felhõzsákokat hajigálta az égen, a másikkal
1718 3| kápsáló tarisznyája.~Küsmödi feljebb tolta a homlokán a süveget,
1719 19| hideg verejtéket, hogy ne féljek, majd izzadok még a melegtõl
1720 22| beszélõ szikláknak, hogy õk se féljenek éntõlem. S amilyen fönnhangon
1721 20| huzakodtam - sehogy se akart feljönni -, lábcsoszogás hallatszott
1722 22| fagyökeret találni, amin felmászhatnék a felsõ világba, mint a
1723 1| virrasztgatta. De még az is felnyitotta a bágyadt szemét, szegényke,
1724 12| pékhez, addig te szépen felöltözhetsz.~Hát hiszen a mosakodásban
1725 15| látom, hogy az egyik bánya felől kikanyarodik az országútra
1726 18| jött fel veled?~A bice-bóca féloldalt szegte a fejét.~- Nincsen
1727 19| karjával a falhoz -, húzódjunk félre, hogy el ne üssön.~Kócos
1728 7| észre, mintha a sapkája félrecsúszott volna az éjszaka. Egyetlen
1729 10| venni.~Ahogy betoppant, úgy félrehúzta a száját, mintha a tulajdon
1730 2| Nem ért az semmit. A madár felröppent, keringett körülöttem, s
1731 7| te magad: mire mennél egy félszemû vagy csonka fülû tündérrel?~
1732 16| rézgarast, mert Gáborka nagyon félt a kutyáktól, hanem azért
1733 6| amennyiszer akartam, nem kellett féltenem senkitõl a kincsem. Üvegdarabnak
1734 3| ködmönnyak mögé. Magamagát nem féltette a vén szégyentelen, hogy
1735 17| utolsó tojást. Egytõl egyig feltörte valamennyit, hogy kiszedegesse
1736 3| szegényemberes koszttal. Ne féltse a kisember Küsmödi bácsit.
1737 18| meghajított varjak. Nem féltünk már tõle, csak nem akartuk,
1738 18| Küsmödi toprongyos alakja feltûnt az utca végiben. Egyszerre
1739 2| ezüstcsengettyûje. Én pedig felültem az ágyban és elnevettem
1740 5| fia - mondta édesapám, s felültetett maga mellé a mûhelypadra,
1741 22| ahogy az öreg hirtelen felugrott, megvidámodva csendült föl
1742 21| Gergõ? - nézett a lelkem fenekébe az üvegszem.~- Hát az lesz,
1743 19| leereszkedtünk. Olyan volt, mintha feneketlen kútba vinne lefelé bennünket
1744 17| kacsintott Cintula. - Úgyis régen fenem már a fogam az öreg Maksusra.
1745 21| mindnyájan belemarkolnak a fénybe, és azzal világosítják meg
1746 10| mint két fiókördög, a piros fényben: gyönyörû volt ezt látni.
1747 1| piroslott az éjjeli mécs gyönge fényében. Odalopództam az ágyhoz,
1748 7| kakas.~- Megállj, hékám! - fenyegetett meg apám a gyûszûs ujjával. -
1749 22| mindenféle csodálatos színeket és fényeket láttam a lehunyott szememmel.
1750 16| rozsdásabbak vagytok, annál fényesebb ezüstgyûszût kapok értetek.~
1751 8| fiókjában ma is megvan még azon fényesen a nagy szûcstû, mely hetekig
1752 1| nagy fekete szemét.~Olyan fényesnek láttam és olyan szomorúnak,
1753 9| egy darabig körülöttem. Fényesre törülgették, kis kosarakba
1754 8| fölcsillan elõtte valami fényesség, azt bizonyosan a tündérek
1755 20| Három lába volt, mint a fényképezõgépnek. Hosszú sárgaréz csöve,
1756 13| mégiscsak gyönyörû csizma ez. Fénylett a szára, mint a tükör: a
1757 22| szemmel láttam azokat a fénylõ színeket. Mintha csak a
1758 4| Három lyukas tarisznyába nem férne, amennyi pénzt keres ez
1759 18| hogy megint eltelt egy fertályóra. Télen azonban más törvénye
1760 18| helyet, mikor úgyis alig férünk?~Egyszerre szétterpeszkedtünk
1761 15| de nem volt azon még egy feslés se. Még csak meg se kopott,
1762 18| Belenyúlt a ruhája egyik feslésébe, és kimarkolt belõle néhány
1763 14| penész ki nem szívta belõle a festéket! Volt ennek selyempántlikája,
1764 8| diófagombát, mellyel aranybarnára festettük a fehér bõröket, míg szülém
1765 12| Nemigen tudtam, milyen az uras fésülködés, de azért csak nekimentem
1766 12| Jaj - azt mondta -, hát a fésûre miért haragszol? Gereblyézd
1767 12| nekimentem a nagy nyeles fésûvel a hajamnak. Sûrû fekete
1768 8| ködmönbe.~Nem adtam volna egy fészekalja verébtojásért, ha Messzi
1769 16| hamar beleszoktam is az új fészekbe, volt valami, amivel a negyedik
1770 20| éppen ott lehet valahol a fészke a bányarigónak, s bizonyosan
1771 2| Láttam én egyszer még a fészkén is a nádasban. Még a szavát
1772 13| mint a patyolat, mégis feszül, mintha öntve volna.~- Neked
1773 4| kérdezik Marikától: „Ugyan ki fia-csikaja ez a szép kalapú kisfiú?”
1774 23| tálat.~- Elég lesz az én fiacskámnak ez az egy darab is. Nem
1775 16| tollat? És hogy a te nevelt fiad, aki vándorútjában elérte
1776 4| de milyen csizma! A bíró fiáé csupa telekesbocskor emellett!
1777 9| hintót küldene az õ egyetlen fiáért. - Itt van õneki a legjobb
1778 6| olvasgattam, a bagdadi varga fiáét a csodalámpával. Le is volt
1779 23| a kar-tótágast a „bánya fiai”-nak tiszteletére.~Mind
1780 19| Itt temette el a bánya a fiamat - mondta mogorván Péter
1781 6| édesapám.~- Csak egyesével, fiamuram. A levest se keverjük össze
1782 9| csillagokat is rárakta volna a fiára.~De már erre elállt a könnyem
1783 20| mondott:~- Hej, ha én azt a fiastyúkot kikölthetném, én abból annyi
1784 9| megvendégeli õ most a fogadott fiát.~- Jobb volna tejföllel -
1785 16| Pedig akkor már nagyon okos fiatal úr voltam, tudtam, hogy
1786 14| kajla juhászkalap lehetett fiatalkorában. Most már csak madárijesztõ
1787 13| mester, nem akarom ilyen fiatalon elkényestetni.~Cötkény vargának
1788 4| magamformájú mezítlábas fiatalurak élték világukat.~Hanem amióta
1789 15| ködmöntündér is csak ilyen figurázás. Hátha egyszer arról is
1790 7| Én hát, Gyurka bácsi, mit figurázik kend velem?~Erre hálálkodva
1791 22| mégse jó a markolábbal figurázni, mert akkor viszi el az
1792 3| borongatta, jeges teringette, mit figurázol te énvelem, te istenadta
1793 17| Ti se menjetek, fiúk. Ne figurázzatok a bûbájos Küsmödivel, mert
1794 16| ha a csõsz oldalba nem figyelmezteti egy kicsit a botjával. Erre
1795 17| kalapomon ül.~- Csitt te! - figyelmeztette oldalba a nagy Cintula.~
1796 16| magának. Fényeset, könnyût, finomat. Úgy bizony, ezüstgyûszûvel
1797 18| fölkapta és beleharapott. El is fintorította a száját, úgy, hogy a füléig
1798 8| szabdalta õket, s íróasztalom fiókjában ma is megvan még azon fényesen
1799 10| sürgött-forgott, mint két fiókördög, a piros fényben: gyönyörû
1800 5| mindenféle krikszkrakszokat firkálni, amik semmihez se hasonlítanak
1801 16| is kapott a nyakába, azon fityegett a fényes rézmedália, amibõl
1802 20| délelõtt látszott szegény fiúcskán, hogy beteg.~Most már bizonyos,
1803 3| mint hogy ezt a kedves fiúcskát szerencsétlenné tegyék vele.~-
1804 15| Édesszülém! - és szétlökdösve a fiúkat, árkon-bokron keresztül
1805 17| titkolódzva hátrafordult vele a fiúkhoz, de úgy, hogy az öreg Maksusnak
1806 14| is ilyenformán voltam a fiúkkal. Ha õk kint hányták a hengerbuckot
1807 12| cselédem, hat nap lesz a fizetésed, hetedik a ráadás. Most
1808 16| adóját? Hát, mondok, mért fizette volna, mikor nem tartozik
1809 10| rettenetes oroszlánon, amely a „Florenc és Lion” tábláján ágaskodott.~-
1810 11| volna. Hiszen a ködmön a fõ, gondoltam magamban, azért
1811 12| Szívesen nézegettem rá, föl-fölemelve a fejemet a vánkosról, csak
1812 18| Cintula, belefogtál te abba a föladatba?~- Tanító úr, kérem szépen,
1813 5| sírt, mert nem volt, aki föladja neki, le meg nem szaladhatott
1814 18| napján árulkodott ellene. Fölágaskodott az utolsó padban, és billegette
1815 12| most mást próbálok veled.~Fölbontotta a tegnap esti kincses skatulyát.
1816 14| volt, szóljál máskor is.~Fölcihelõdött a nagy Cintula, de nem szólt
1817 8| megszánja, akkor is mindig fölcsillan elõtte valami fényesség,
1818 23| visszaosont a konyhába, s földarabolta a ludat, ahogy illik. Ahogy
1819 12| kincsnek tudója beásta magát a földbe.~Tündérkém csöndes ravaszsággal
1820 9| meg tud élni az arasztos földecskéjébõl. Kettejük kenyerét bizony
1821 21| apó morcos képe egyszerre földerült:~- A kis bice-bócának? No,
1822 17| olyan dörmögõ volt. Sulymot, földimogyorót szokott árulgatni meg vízimadarak
1823 10| Szigfrid is csak úgy elmegy Földvárra deszkát árulni, mint a csonttalan
1824 22| gügyögve az öreg bûbájos, s fölébe hajolva a vézna kis kéznek,
1825 11| békanyálas pocsolyavízzel. Föléje hajolok, elmarkolászom a
1826 20| ébredezik.~- Kis Gergõ! - hajolt fölém tündérkém százráncú drága
1827 17| észre a vadlúdtojásokat, és fölemelt egyet belõlük.~- Sárkánytojás-e
1828 23| beletelt még, amikor a doktor föleresztett bennünket az ágyból. Ki
1829 14| nagy mihasznát, és mikor föleresztettem, azt mondtam neki:~- Ha
1830 11| odaoldalgott az asztalhoz, fölért majd a lapjáig. Fejét odafektette
1831 20| AZ ÉGBELÁTÓ~Mire másnap fölértem az iskolába, mindenki hallott
1832 12| magamban.~Ahogy hazaérünk, fölfordítom a dézsát: hát csak egy lyuk
1833 15| Veszkény prókátor fia, és fölhajítja a labdát.~Fölütöm olyan
1834 4| mindig csizmában járni. Mikor fölhúztam, éreztem, hogy most már
1835 5| kalapos az ajtaja felsõ felére fölírta krétával az ábécét - s a
1836 21| találtam valami párkányt, azon fölkapaszkodtam a tetejére, hátha onnan
1837 16| világi pusztaságban?~Aztán fölkászolódott, egy kicsit talán meg is
1838 16| öltés után ragyogó arccal fölkiáltott:~- Uramfia, kis Gergõ, ez
1839 9| elejébõl való. Hosszúra fölmagzott ugyan, mint az õszi saláta,
1840 1| itt, fiam?~Én már akkorra fölmarkoltam a körte-muzsikát, és szó
1841 21| földrõl, mert az most mind fölment az égbe, és ott tündöklik
1842 16| se szó, se beszéd tovább, fölnyalábolja a pulit, belehajítja a zöld
1843 9| voltam a fán, az öreg meg fölnyújtotta a kosarat, hogy azt tele
1844 22| Aladdin a csodalámpát találta. Fölöttem icike-picike darab látszott
1845 23| magamban, s nagy hetykén fölpattantam az ágyban. De arra meg nagy
1846 13| pajtásom, Gáborka meg az apja. Fölrántom: puha, mint a patyolat,
1847 2| koppantott a fejére, arra fölrebbent a nagy lomha madár, károgott
1848 16| akinek lelke éjszaka mindig fölrepül fehér galamb képében az
1849 13| mászkáló bágyadt legyek is mind fölrezzentek bele. Fülig vörösödve néztem
1850 1| Nagyot koppant a küszöbön, fölriadt rá az édesanyám:~- Te jársz
1851 9| akartam harapni, haragosan fölrikkantott rám keresztapám: - Fütyülni,
1852 18| meghalt. Még akkor, mikor fölrobbant a bánya. Az nagyon nagy
1853 22| felsõ világból jöhetett!~Fölsikoltottam volna örömömben, ha mertem
1854 1| csíz.~Még édesanyámnak is fölsütött a mosoly az orcáján a muzsikaszóra.
1855 23| egy részét, de az óbánya fölszaggatott sziklái alatt meg olyan
1856 2| Gyerekkönny hamar kicsordul, hamar fölszárad. Egy-két nap múlva a nagy
1857 6| oltárra, a jó Isten pedig fölszedte a pénzeket, és egyenként
1858 14| után a tanító úr legelõször fölszólított, a nagy Cintula megint elvihogta
1859 21| örültem, mikor az erdõ tövében föltámadt a szél, mert legalább ringatta
1860 22| akarja itthagyni az óbányát.~Föltápászkodtam, s megindultam a felé a
1861 19| kapujában. Tündérkém jól föltarisznyázott meleg pogácsával, gondoltam,
1862 8| ahogy eljajdítottam magam, föltaszított, rám ugrott, s úgy meggázolt,
1863 6| oltár mögött szundikált, föltekintett a csörrenésre, és bosszúsan
1864 14| mondtam gyanakodva.~- Fölteszed biz ezt, deákom, száz forint
1865 14| mindenféle ijesztõ morgásokat, és föltett szándékom volt, hogy ha
1866 16| nem adja.~Abban a nyomban föltette a kukuláját, és útnak indult.
1867 17| király csizmája sincs így föltisztelve - bólogatott elégedetten,
1868 15| és fölhajítja a labdát.~Fölütöm olyan magasra, hogy tán
1869 9| lerázódna a többi közül, azt fölveheted, és majd otthon beszámolsz
1870 8| a lábam ebbe a kötélbe, fölvesem, húzsom magam után, hát
1871 19| és én olyankor mindjárt fölvettem a szaladjvári nevet.~Egyszer
1872 13| Letörülgettem a könnyeimet, és fölvidámodva nézegettem a lábamon a csizmát.
1873 16| barátomhoz, akármennyire fölvitte az isten a dolgomat. Õszinte
1874 10| Csorbóka úr csakugyan nem fösvénykedett a tudományával. Ahogy szülém
1875 15| ködmönt, míg benne tart, a fogadásomat pedig meg nem szeghetem.~-
1876 9| gazda -, nem úgy lesz az! Fogadást kötöttem a fülessel, hogy
1877 15| el is kiáltotta magát:~- Fogadjunk, Gergő, hogy azt a nénit
1878 12| Ha tündér volnék, téged fogadnálak meg tündérinasnak. Hát te
1879 7| vállalod, én meg megcsinálom. Fogadom is, hogy mire elszaggatod,
1880 3| szegénysoron, tyúkkal, kaláccsal fogadták mindenütt, ahová bekopogtatott.~
1881 12| egymástól, mert én már meg is fogadtalak. Te leszel a kis cselédem,
1882 2| mutattam rá a madaramra, aki a fogas szélére szállt pihenni.~-
1883 14| fel elsõnek, ránéztem a fogason a kalapra, és úgy mondtam
1884 16| Mitvisz vicsorította ki a fogát, és hálából nyilván minden
1885 8| selyemszál tapadt, ahogy a fogával tépte el a cérnát az utolsó
1886 21| volt énbennem. De hát hogy fogjak hozzá a dologhoz?~Tündérkémhez
1887 5| és azok éjszaka mind el fogják hordani az én nagyszerû
1888 4| azért, ha kicsi voltam is, foglalatoskodtam már én akkor is többféle
1889 7| kincskeresõ akarsz lenni. Jó foglalkozás az, csak érteni kell hozzá.
1890 3| Küsmödinek is ez volt a foglalkozása, efelõl senki se tudott
1891 10| az inasoknak más komoly foglalkozásuk is azon kívül, hogy a kutyákat
1892 5| Ez a jó ember csak nyáron foglalkozott kalaposmesterséggel, télen
1893 23| Mitvisz kutyát aranyba kellene foglalni. Tudod-e, hogy az vezetett
1894 3| Az ám.~- Száz macska sem fogna benne egy egeret.~- Nem
1895 15| reszelős, kemény, mégis puhán fogó kéz. Végigcirókálta az arcomat,
1896 15| belőle semmi, szülémmel fogództam össze, aki nem győzött hálálkodni,
1897 5| S az o betûre mindig úgy fogok gondolni, mint áldásra nyitott
1898 2| jajveszékelt a szegény kis fogoly:~- Nyitni kék, nyitni kék,
1899 5| hívni. A g betûnek sohase fogom megbocsátani azokat a könnyeket,
1900 2| megláttam. Megcsináltam a fogót, és kitettem az ól tetejére,
1901 7| barátfüle, amelyik el ne fogyott volna. Utoljára csak el
1902 8| kiszaggatjuk.~Nem telt bele egy fohászkodásnyi idõ, amikor összefogódzkodva,
1903 20| mit lehet rajta látni? És fõképpen, hogy ugyan melyikünké lesz?~
1904 13| akivel ilyen szép nagy foltokat tud vetegetni, hogy nem
1905 13| mert ő szokta a papucskáit foltozni.~Mert csak olyan foltozóvarga
1906 13| foltozni.~Mert csak olyan foltozóvarga volt az a Cötkény, annak
1907 13| éjszakákon leröppent az öreg foltozóvargát meglátogatni a zörgõs szalmanyoszolyán.~
1908 6| napsugárral elöntött házak, a folyó aranypántlikájával átkötött
1909 11| Keskeny pallón mentünk át egy folyóka felett, a tündér azt mondta,
1910 19| keze faragott. Mindenfelé folyosók nyíltak belõle, s azoknak
1911 20| Sebes lépések kopogtak a folyosón, hirtelen becsaptam a füzetet,
1912 22| is láttam ilyen sima falú folyosót. Itt mostan nyilván valami
1913 4| nem lehet pillét fogni.~Folyt az orrom vére, mire hazaértem,
1914 7| kalendáriumban, mert így folytatta:~- Persze, a ködmönnel úgy
1915 16| az asztalkájához, a kis fonott szakajtóból elõkereste az
1916 23| a rosszat is jóra tudja fordítani, a bányász-szerencsétlenséget
1917 6| egyet-kettõt, aztán hirtelen hátat fordított, hogy csak úgy lobogott
1918 6| kezükben, és mind az oltár felé fordították arcukat. Bizonyosan onnan
1919 15| szülémtől. Én csakugyan hátat fordítottam az országútnak, hanem a
1920 20| a csillagos ég felé volt fordítva. Elmagyarázta minden csínját-bínját,
1921 15| arcát a kötőjével, és felém fordul egy kicsit. Megdobban a
1922 21| dologhoz?~Tündérkémhez nem fordulhattam tanácsért, mert mire én
1923 15| fiúk, azt javaslom nekik, forduljunk nap ellen, mert ha szemembe
1924 4| szedni, de vissza kellett fordulnom, hiszen mind elázott volna
1925 4| garas. Holló asztaloséknál a forgácsot összesöpörgettem: negyedik
1926 4| asztalosmûhelyben hogy elszontyolodtam! Forgácssöpörgetés közben úgy belepte a por
1927 10| joga, mert akkora pörölyt forgatott a fél kezében, hogy azt
1928 17| úgy elvisz benneteket a forgószél, hogy holtig ríhattok az
1929 4| csizma, s mire kiértünk, forgott velem a világ. Hej, ha én
1930 16| leesett az álla:~- Szá-áz fori-int! - csapta össze a kezét
1931 14| cseperedtem!~- Föl nem tenném száz forintért - mondtam gyanakodva.~-
1932 16| hogy a Mitvisz éppen száz forintot ér. Ha tudtam volna, hogy
1933 20| nyelni, a lábait pedig négyes formára görbítette, és úgy táncolt
1934 15| van. No, egészen szülémet formázza így messziről. Az ám ni,
1935 20| A ködmön is szorított, forogni kezdett velem a világ. Zavarodottan
1936 3| tüzével hajnali harmatot forralok, abban minden tégladarab
1937 1| hazaértem, akkorra minden fortélyát kitanultam a körte-muzsikának.
1938 5| pedig azt csinált. Olyan fortélyt eszelt ki, amilyen csak
1939 2| ne vesse az a nagy ész! - fortyant föl az öreg. - Nem úgy van
1940 5| vézna ujjnál, mely sütés, fõzés, mosás, mosogatás után fáradhatatlanul
1941 9| volt a jó lélek, hogy nem fõzött ebédet, mert nem tudta bizonyosan,
1942 9| mindenféle sátorrudakkal, frissek voltak és jókedvûek és rongyosak
1943 1| megszólalt:~- Szép mucita! Fúadd méd, bátókám!~De még az
1944 8| vagy szentjánosbogár a fûben, vagy citeraszó a jegenyefa
1945 3| madarak nyelvén, tudja, fûben-fában micsoda gyógyító erõ lakik,
1946 18| törvénye volt a furfangos Habók Fügedinek. Ilyenkor csak reggel nyolckor
1947 18| érteni az iskolában, Habók Fügedit igen sokra becsülte minden
1948 18| naranccsal. Egy másik fiú fügét hozott, a harmadik almát,
1949 23| csöpp Marcsóka a bácsikája fülébe.~Szülémnek elfacsarodott
1950 7| olyan hosszúra ráncigálja a füledet, hogy legyezheted vele magadat.
1951 11| egészségben vannak. Szép nagy füleid vannak, te kisfiú.~- Hisz
1952 11| keserves szipogással.~- A füleidet, fiúcska? - csóválta meg
1953 18| fintorította a száját, úgy, hogy a füléig ért.~- Tanító úr, kérem,
1954 11| madárcsipogás.~- Siratom a füleimet - mondtam keserves szipogással.~-
1955 14| potyka a horgon. Mindig a fülembe ütõdött a pssz, pssz. Olyankor
1956 10| aztán inkább csak az én fülemen töltötte a mérgét, és nem
1957 21| éppen ezen a fán, nemcsak a fülemmel hallom, hanem a kezemmel
1958 12| oldalamon. Ijedtemben a fülemnek szaladtam a villával.~-
1959 1| bele, csattogott, mint a fülemüle; tudtam vele süvölteni,
1960 9| az! Fogadást kötöttem a fülessel, hogy te vagy a futósabb.
1961 5| gondolkozóba elõször életemben. Fülheggyel hallottam már én egyet-mást
1962 13| mind fölrezzentek bele. Fülig vörösödve néztem le a lábamra -
1963 16| társammal, elejbünk áll egy fülig-száj siheder. Csupa gider-gödör
1964 11| hogy kukucskáljak be a fülkébe. Teli volt icike-picike
1965 8| csigányból?~De ezt már csak fél füllel hallottam, mert igen igyekeztem
1966 11| Gergõ, mert füled bánja füllentésed. Most pedig elmegyünk mihozzánk,
1967 3| utána.~- Azt hiszem, ennek a füllentõs Küsmödinek sulyokhajigálók
1968 7| egy félszemû vagy csonka fülû tündérrel?~Be kellett látnom,
1969 8| sereglését.~„No, majd a fürjfiókkal több szerencsém lesz” -
1970 13| szívem fehérségét az irigység füstje. Sárga szattyán volt a bőre
1971 23| nekem is sikerül. Csak egyet füttyentek, s mindjárt itt lesz a terülj
1972 18| körül a nagy sokadalmat, úgy füttyögött, mint nyári éjszaka a tehervonat.~-
1973 16| csakugyan nem gurult elõ a füttyszóra.~- Nini - kérdeztem csodálkozva -,
1974 19| bányász. Ahol a bányarigó fütyörész, ott halál ólálkodik. Ha
1975 9| fütyült, mint amilyen keserves fütyörészést én véghezvittem a Bordács-szõlõben.
1976 20| óbányában laknak, s ott nem fütyörészget semmiféle rigó.~Hát az igaz
1977 5| édesapámhoz, aki halkan fütyörészgetve varrogatta a juhbõrbõl való
1978 19| fogott.~- Hallod-e, hogy fütyül a bányarigó?~Furcsa fütyülés
1979 22| Egyszer mintha valami furcsa fütyülést hallottam volna, ami a bányarigót
1980 21| akkor haragszik meg, ha fütyülnek. Olyankor mérgében összerontja
1981 9| Bordács-szõlõben. Mindig fütyülnöm kellett, míg csak a kosár
1982 1| jobban szerettem volna valami fütyülõs farkú lovat. Mondtam is
1983 9| még olyan keservesen nem fütyült, mint amilyen keserves fütyörészést
1984 10| a boltot. Õ meg kiment a füzesbe varjút lõni. Elülte szegény
1985 20| mindig én szoktam bevinni a füzeteket a tanító úr szobájába: hát
1986 5| északi, melyik a déli, melyik fúj a Dunáról, melyik a Tiszáról.
1987 9| keresztapám az anyókájának:~- Fújd el a lámpát, most már bevilágít
1988 1| addig szól, míg jó gyerek fújja. Nézzem no: jó gyerek vagy-e,
1989 9| hallottam, hogy a jó emberek fújják már a kását, lelopództam
1990 1| szomorúan.~- Hiszen úgyse tudja fújni - nyújtottam oda kelletlenül
1991 1| vadgalamb; ha rövideket fújtam bele, csattogott, mint a
1992 10| gyõzné szusszal.~- Elfújná a fújtató.~- Nem, egész határozottan
1993 17| lelkem gyiákom, mi van meg? - fuldokolta kapzsian.~- Semmi különös -
1994 1| beteg.~- Enim mucita, én fúok - áradt felém szájacskájából
1995 23| láttad, hallottad azt a sok furcsaságot. Elhidd, hogy ha én vagyok
1996 13| nem nagy dolog!~De olyan furfangosan mosolygott, míg a lábamat
1997 20| hazafelé a tanító úrral. Nagyon fúrta az oldalamat, hogy én is
1998 14| megszégyelltem magam, hogy se fût, se fát nem tudtam mondani.
1999 1| Az isten kertje csak egy futamodásnyira volt a házunktól, hamar
2000 13| bársonyán nem szoktak csizmában futkározni az angyalkák. Azt hiszem,
2001 7| Hadd halljam mindig, merre futkározol a ház körül. Jaj, dehogy
2002 21| roskadoztam az összevissza futkosásba, mikor egyszer csak a fejem
2003 4| lábamon csakolyan bátran futkostak, mint a meleg, barna falon.~
2004 4| is eszembe jutott, hogy futná is csizmára az én keresetembõl.
2005 5| anyaszívektõl telik.~Akárhogy fûtöttük a búbost, a malomszoba ablaka
2006 23| az én drágáim arca, hogy futottak oda az öreg Titulászhoz:~-
|