abbah-belet | belev-derit | derme-erose | erosk-futot | futta-igazs | igerd-kialt | kialu-lampa | lango-megla | megle-neznu | nezsn-rabsa | racsf-szege | szegh-tinta | tisza-veszl | veszt-zuzmo
Rész
2007 16| belehajítja a zöld kocsiba, s csak futtából kurjongat vissza, hogy pénz
2008 4| ugye, édesapám?~- Ezüsttel futtatott, aranytól szalajtott - tréfálódzott
2009 22| sárga, a negyedikbõl szelíd fûzöld: a szívük világított a szikláknak.~„
2010 5| egyszerre elõ tudtak hívni. A g betûnek sohase fogom megbocsátani
2011 13| oltogatta. Addig mindig a Gáborkájával beszélgetett, akinek arcocskája
2012 13| rajkót gondoltam ám. Az én Gáborkámat láttam az éjszaka álmomban.
2013 20| színrõl színre láthatja a Gáborkát a legfényesebb csillagban.~
2014 13| együtt csikorgattuk a csizmát Gáborkával nagy kényesen az utcán,
2015 16| éjszaka mindig fölrepül fehér galamb képében az égbe, és aranybúzát
2016 3| legjobbkor vezérelt ide az isten! Galambfiók húsával akarják etetni a
2017 3| mindjárt!~Hát egy kirántott galambfiókát hozott a jó lélek a kék
2018 3| csontját is mind elropogtatta a galambnak, aztán utána küldte a cipócskát
2019 6| õket az udvar közepén. A galambok a búgból odaszálltak a palánkra,
2020 3| maga elé húzta az egész galambot.~- Isten neki - azt mondja -,
2021 19| volna megölelni.~Péter apó galléron fogott.~- Hallod-e, hogy
2022 5| azonban magammal rántottam a garádicsról valami ott felejtett rossz
2023 19| bice-bóca. Tûz volt az esze, gazdag a lelke, magakedveltetõ
2024 16| pulinak a köszöntõje, mikor a gazdáját meglátta. Nem volt valami
2025 7| Mit parancsolsz, édes gazdám?”~- No - gondoltam magamban -,
2026 9| látszott rajta, hogy zsugori gazdának csakugyan kórón él a szamara.~
2027 9| egész életre elkészültem a gazdapályával.~Már hajnalodott, mikor
2028 9| kedvem volt elfutni a telkes gazdaságtól.~Nem volt messze a keresztapám
2029 11| addig nézett bánatosan a gazdasszonykája után, míg egyszerre csak
2030 16| sublótot:~- Soká lesz még az, gazdasszonykám, mikor én ezüsttel jóllakom!~-
2031 13| gyanánt takarta be az én gazdátlan kis életemet.~ ~
2032 17| történt, hogy a kis Pipitér Gazsi sírva szaladt be közénk
2033 13| köhögni.~- A’, hallgasd csak, Gejgõ, milyen tambuja van a mejjemben!~
2034 21| hogy akárhogy dolgoznak a gépek, nincs foganatja a munkájuknak,
2035 20| udvarra, mindenféle furcsa gépeket szedtek le róluk. Péter
2036 12| fésûre miért haragszol? Gereblyézd össze hamar azt a szénaboglyát
2037 8| vonva lekuporodott a nagy gerendára, és elkezdett halkan beszélni:~-
2038 7| mintha itthon lógatod a gerendaszögön.~Ez ellen igazán nem vethettem
2039 11| megkocogtatja a körmével a gerendát, s abból egyszerre kipattan
2040 9| olyan telkes gazda lesz Gergõbõl, hogy még hétköznap is csörögefánkkal
2041 7| Urat, te vagy-e az szűcsék Gergője, vagy csak a lelked?~- Én
2042 16| meg jókedvűen:~- Hallod, Gergõke, hogy csörögnek benne a
2043 21| vinni. Utóvégre egyszer Gergõt is elviheti már.~Ezen elmosolyodtam
2044 16| fülig-száj siheder. Csupa gider-gödör a képe, mintha nekiszaladt
2045 6| padlásról a malomház elé, s a gilicetövisbokrok mögé bújva, a szememhez
2046 8| szelíd mosolyú fejük körül a glóriát.~De én csak azt láttam akkor,
2047 22| Látom, hogy egy nagy, kerek gödörbe jutottam. A széle jó magasan
2048 22| ki tudnék kapaszkodni a gödörbõl. Ha hold sütne, talán lehetne
2049 3| Emberemlékezet óta az óbánya egy gödrében lakott, ahová õrajta kívül
2050 22| éjszakának idején az óbánya gödreiben bukdácsolok. Csak azt láttam,
2051 20| égbelátó körül, amelynek gömbölyûbb szeme a csillagos ég felé
2052 8| szerteszéjjel hevertek a göndör selyemszõrû báránybõröcskék,
2053 20| lábait pedig négyes formára görbítette, és úgy táncolt rajtam.~ ~
2054 16| fényes vízcsöpp, ide-oda gördült, az összevissza barázdák
2055 12| hogy mozogni kezdtek a göröngyöcskék, s gurulni kezdtek jobbra-balra,
2056 12| és várok. Hát elõbújik a göröngyök közül egy vakondok.~Azazhogy
2057 7| kezét a fejemre. - Melyik gólyafészekben töltötted az éjszakát?~Nem
2058 8| megcsinálni - csitított apám.~A gomb is a magunk termése volt.
2059 9| amelynek hosszú sárgaréz gombjai kegyetlenül törték a derekamat.
2060 3| tiszteltük. Volt bundás gombóc, ami alatt hajába fõtt krumplit
2061 11| Kinyitott a falban egy gombocskára nyíló ajtót, és intett,
2062 10| való az, gyerekem - mondta gondba borult arccal. - Nem tudsz
2063 8| beszivárványozta õket - láthattam volna gondoktól barázdált, mégis szelíd
2064 11| kezdett bennem a tündérek gondolata. Olyanformán képzeltem,
2065 16| minden este álomba haló gondolatában, és félig lehunyott szemmel
2066 7| jutott, hogy hát otthon mit gondolhatnak rólam azóta. Csak most pityeredtem
2067 15| való történet egy kicsit gondolkodóba ejtett. Nini, hátha a ködmöntündér
2068 13| beszédbõl. Legfeljebb arra gondoltak, hogy a nagy szomorúság
2069 11| Ahá, tudom már, mire gondoltál! Nem köröm volt az, te bohóka,
2070 22| szülémre és tündérkémre gondolva sírni, sírdogálni olyan
2071 23| de mink még másképp is gondoskodni akarunk rólatok. A jó Isten,
2072 13| töpörödött kis kezét, mely gondviselés gyanánt takarta be az én
2073 20| hogy soha többet ilyen gonoszságot nem teszel!~- Kérdem tõle:
2074 5| fölfelé mentem, s olyan gorombán taszított hanyatt, hogy
2075 3| jutott belõle más, csak a gõze. Bele kellett gyõzõdnünk,
2076 4| amelyiknek a pántlikájára gõzös lesz varrva. Mikor én azzal
2077 3| Inkább olyan, mintha a griffmadarai lábát hozta volna el kelmed
2078 10| hiszen ígérhetett volna nekem griffmadárcombot is, annak se örültem volna
2079 2| szememet, nagy fekete madár gubbaszkodott az ágyam végiben. Olyanforma
2080 22| Szegény kis báránykám - mondta gügyögve az öreg bûbájos, s fölébe
2081 20| lett volna csoda, hiszen a gúnyácskája nemcsak hogy meleget nem
2082 17| játékban a pásztorok öregapját. Gúnyája, szakálla, mint annak, még
2083 23| ezs meg azs én kiskomám gúnyájából való. Volt nagy öröm, mikor
2084 14| hadvezért. Boldog volt, aki a gúnyám végigsimogathatta:~- Ejnye,
2085 8| melyekbõl a kincskeresõ gúnyának készülni kellett. Minden
2086 19| kerítettem én neked ahhoz való gúnyát.~Takaros kis bányászruhát
2087 4| Sánta bognárékhoz kereket gurítottam: harmadik garas. Holló asztaloséknál
2088 12| kezdtek a göröngyöcskék, s gurulni kezdtek jobbra-balra, mintha
2089 21| veled. Hát látod-e azt a kis gyalogutat?~- Nem látom én, csak a
2090 10| legény, se a kalapácsot, se a gyalut el nem bírná - mondta elégedetten -,
2091 6| Isten dicsõségére, szegények gyámolítására szántak.~Én is abba tettem
2092 14| száz forintért - mondtam gyanakodva.~- Fölteszed biz ezt, deákom,
2093 9| Szegény embernek szegény a gyásza is. Erre az igazságra Bordács
2094 14| szívszakadva, mit hoz a gyávaság ellen ez a nagyeszû ember.~
2095 5| Lesz-e valaha a világon gyémántból faragott íróvesszõ, amely
2096 7| didereg. Őszre már te se gyémántcserepekkel álmodsz, hanem irkával meg
2097 6| bújva, a szememhez emeltem a gyémántcserepet.~- Hiszen ez Tündérország,
2098 6| szántak.~Én is abba tettem a gyémántomat a kopott krajcárkák, a fényes
2099 20| volt:~- No, Mitvisz, ezt a gyémántporos mezõt idõbe telik megkerülni,
2100 12| míg meg nem találja a két gyémántszemet, amit a hörcsög ellopott
2101 6| üvegdarab az, Urunk!~- De gyémántszív adta! - csengett az Isten
2102 4| csizmában, hát kimentem a gyepszélre métázni. Persze nem volt
2103 7| haljon éhen szegény istenadta gyereke.~Hanem hát nem sült még
2104 23| ezentúl. Hálából a bányászcéh gyerekeinek fogad benneteket, s iskoláztat,
2105 5| A Báró cigány rõzseszedõ gyerekeit. Néha egy-egy ijedt nyulat.
2106 6| vénember sohase szokott a gyerekekhez beszélni.~Kidörzsöltem a
2107 13| Csak azoknak, akik a gyerekekkel játcsogatnak. Elég less
2108 2| cinegét, mint a mostani gyerekeknek. Tökbõl csináltam a cinegefogót,
2109 9| komaasszony, én magamhoz venném a gyerekét, és elhiheti, hogy nevelnék
2110 2| halált hordhatom a zsebemben.~Gyerekkönny hamar kicsordul, hamar fölszárad.
2111 12| ilyen nyakravalója volt gyerekkorában.~Neve hallatára Pajtás fölemelkedett
2112 7| nem tudtam jönni. Pedig gyerekkoromban minden lépten-nyomon hallottam
2113 2| igen törõdtek, hogy egyik gyerekrõl könnyen ráragad a másikra.
2114 18| parancsolt, és azt kérdezte a gyerektõl, hát az õ neve micsoda.~-
2115 5| emberek adták a keze alá a gyereküket, akik messzillették vagy
2116 20| öltöztetném ezt az én jó gyermekemet e helyett az avicska ködmön
2117 23| törlészkedõ fejét. - Az egyetlen gyermekemnek sütlek meg ebédre, a kis
2118 3| ott hányódott már az én gyermekkoromban is, sohase tudtam, hogy
2119 6| anyókák fehér haján és a gyermekszemek tiszta tükrében; csak az
2120 6| Az Istenke képe a lobogó gyertyafénynél még szomorúbbnak tetszett,
2121 6| néztem, ahová a szobrok, a gyertyafüstös régi oltárképre. A jó Isten
2122 13| mikor Gáspár apó már a gyertyákat oltogatta. Addig mindig
2123 16| tenni. Ohó, gyûszûcske, gyerünk csak vissza a Mitetszik
2124 17| Mi az, mi az, lelkem gyiákom, mi van meg? - fuldokolta
2125 17| láttam. Megeszem én azt a gyiákot, aki az öreg Küsmödit bolonddá
2126 3| nézzem, benne van-e még a gyík a torkodban!~Odafogott a
2127 17| savanyúan. - Ha gyiák, egyen gyíkot, ne kenyeret, szalonnát!~
2128 3| arról beszélek én, Márton - gyömöszölte befelé a bûbájos a ribizlit. -
2129 14| úgy nyekken. De még meg is gyömöszöltem a nagy mihasznát, és mikor
2130 10| mosolygása, ahogy megszólított:~- Gyöngécske a fickó.~- Nagyon erõtlenke -
2131 20| hitte volna, milyen sok gyöngyházgomb van az égre varrva. Nagyon
2132 6| benne az õsök egy marék gyöngyöt.~A tarsolyt csakugyan meg
2133 16| levegõbe emelve: nem gyõz gyönyörködni a drága szép gyûszûben.
2134 6| de ha napnak tartottam, gyönyörûen szórta a szikrát. Azért
2135 17| szakadtáig.~- Így való ez, gyönyörûm, még a király csizmája sincs
2136 12| visszaparancsolta õket:~- Nem gyöttök vissza mingyárt csizsmát
2137 2| nagyon ismerték ezt a bajt, gyógyítani se tudták. Azzal se igen
2138 3| tudja, fûben-fában micsoda gyógyító erõ lakik, parancsol a szeleknek,
2139 8| elõször.~Anyám a kertben gyomlálgatott, lelkendezve hívtam be.
2140 9| csörögefánkkal ronthatja el a gyomrát.~De már erre a kilátásra
2141 6| esszük, nem ronthatjuk el a gyomrunkat.~Elszomorodva hurcoltam
2142 16| jártam, de tündérkém még gyorsabb volt. Mire hazaértünk Messzi
2143 16| keze a levegõbe emelve: nem gyõz gyönyörködni a drága szép
2144 10| a lába meg torzsa.~- Nem gyõzné szusszal.~- Elfújná a fújtató.~-
2145 3| csak a gõze. Bele kellett gyõzõdnünk, hogy a mai vacsoránkat
2146 10| mint az inasok szoktak. Nem gyõzöd a gyönge tüdõddel.~Õ szegényke,
2147 4| lennék én többet báró!~- Nem gyõzöm nézni ezt a szép csizmát -
2148 12| kitelt az esztendõm, nem gyõzte a kezét csókolni, amiért
2149 23| szülém és tündérkém nem gyõztek ámuldozni, de a doktor csak
2150 16| neki!~Azon az estén nem is gyõztem Malvinkát hazavárni. Elõszedtem
2151 20| Ahogy együtt volt az egész gyülekezet, a tanító úr karajba állított
2152 11| a dolgot. Minek õneki a gyufácska és lámpácska, mikor sokkal
2153 11| Mindjárt megkeressük a gyufácskát, és meggyújtjuk a lámpácskát -
2154 21| soha ki nem alszik, se azt gyújtani nem kell, mert a bányapásztor
2155 22| Nagyapóka, ma megint nem gyújtod meg a mécsest?~- Tudod,
2156 16| hogy föl ne ébresszen, nem gyújtott lámpát. Különben is csak
2157 15| estellik, tán még most is ott gyúrjuk a sarat.~Szép holdvilágos
2158 20| adta tovább a szót. Messzi Gyurkához meg az öreg Báró cigány
2159 18| a szemét, és összevissza gyurkálta a konya kalapját.~- Tudod
2160 18| egész kalappal kaptam Messzi Gyurkától. Egy-két szemet megkóstoltam
2161 16| Mire hazaértünk Messzi Gyurkával, akkorára a Mitvisz már
2162 9| aztán az egyik is a feje alá gyûrt egy elnyûtt pruszlikot,
2163 11| nem ettek libamájat - úgy gyúrtam befelé, amit elém raktak,
2164 16| gyönyörködni a drága szép gyûszûben. S addig-addig nézi, míg
2165 16| magam bolonddá tenni. Ohó, gyûszûcske, gyerünk csak vissza a Mitetszik
2166 11| volt az, te bohóka, hanem a gyûszûm. No, szép kis szûcsgyerek
2167 16| az égen.~Persze az igazi gyûszûünnep csak reggel kezdõdött. Meg
2168 16| becsapott a Mitetszik ezzel a gyûszûvel. Szorít, is nehéz is, nyilván
2169 5| Küsmödit is láttam egy nagy H betûnek a létrájában.~Azon
2170 9| Szegénynek sokáig hányta a hab a lelkét, eresszen-e, ne-e,
2171 12| lerúgta a tulajdon nagy habdáit, az egyiket az egyik purdé
2172 9| volna kedved? - nézett rám habozva.~- Volna - sütöttem le a
2173 6| abból tartott, addig mindig hadakoztam meszelõnyélbõl faragott
2174 14| körül, mint valami diadalmas hadvezért. Boldog volt, aki a gúnyám
2175 20| s úgy volt, hogy föl is hágy vele a bányaigazgatóság.
2176 20| elhúzott az égbelátótól:~- No, hagyjál holnapra is. Hiszen a tied,
2177 22| beszéltek, és új mankót hagytak ott nekem. Tenálad is voltak
2178 3| felelet:~- Háromféle: kenyér, haja, béle.~Most azonban a meggyógyulásom
2179 12| ágaskodott.~- Nagyon neveletlen hajad van - mondta szomorúan -,
2180 12| a hajamnak. Sûrû fekete hajam volt, kemény, mint a drótszög,
2181 20| a székrõl, és belekap a hajamba.~Estefelé a tündérke kis
2182 16| keze érne hozzá félénken a hajamhoz, amely, ó, milyen nagyon „
2183 12| a nagy nyeles fésûvel a hajamnak. Sûrû fekete hajam volt,
2184 6| napfény az anyókák fehér haján és a gyermekszemek tiszta
2185 5| fogadtam, mintha szél pajtás hajflotta volna utánam ajándékul.~
2186 19| mintha valami játékos óriás hajigálózott volna velük.~- Oda nézz! -
2187 21| kezével a felhõzsákokat hajigálta az égen, a másikkal belefogódzott
2188 15| ennyiről is hátba tudnám hajítani!~- Elhiszem - nyitnám feleletre
2189 6| helye a játéknak?~Utánam hajította a kincsemet, és az nekem
2190 20| úgy tetszett, mintha még hajladozna is felém a rézcsõ:~- Ejnye,
2191 1| körte-muzsika. Ahogy most az életem hajlatáról visszanézek az elejére,
2192 16| kis derekad még könnyebben hajlik, mint az enyém.~Úgy nyúltam
2193 22| barlangocska, amit a szája fölé hajló sziklaperem védett meg a
2194 21| és lerázta róla a havat. Hajlongtak a hatalmas fák, és panaszosan
2195 1| amelyiknek olyan szomorú lett a hajnala.~Mert hajnalodott már, mire
2196 2| Gyurka újságolta, hogy mikor hajnalban kerülte a szõlõt, látta
2197 14| szólnak hozzád, mint délben a hajnalicskavirág.~Nagyot fújt Gyurka bácsi,
2198 5| az a legkedvesebb fia a hajnalnak, piros köpönyegje van és
2199 8| s deres fejemmel sok-sok hajnalon~ölében alszom a mûhelypadon.~
2200 23| És nem Titulász doktor hajol-e fölé, és miért csóválja
2201 11| békanyálas pocsolyavízzel. Föléje hajolok, elmarkolászom a tetejérõl
2202 22| az öreg bûbájos, s fölébe hajolva a vézna kis kéznek, elkezdte
2203 2| Titulász doktor, mind a madarat hajszolta.~Nem ért az semmit. A madár
2204 20| égbelátótól. Egész este azt hajtogatta, hogy sose hitte volna,
2205 16| kisdiák módjára az öledbe ne hajtsa a fejét minden este álomba
2206 23| Titulász doktor. - Mink, hála istennek, nem voltunk ott.
2207 21| Hát a nyárfák mentén haladsz egészen az erdõig. Ott elkanyarodsz
2208 12| Báró cigány putrija mellett haladtunk el. Két purdéja szaladt
2209 23| ludacska.~Szülém pedig a hálálkodás elõl hirtelen visszaosont
2210 6| minden virágos tányérját halálra sújtottam mint gömbölyû
2211 2| én a körte-muzsikával a halált hordhatom a zsebemben.~Gyerekkönny
2212 16| fehéren és puhán tapad a halántékomhoz. Hallom a hangját is, ahogy
2213 2| küncsücsü! - kiabálta vissza hálásan a madárka a sövény ágai
2214 1| alkonyat barnaságában, mint haldokló fehér pillék.~Ijedtemben
2215 7| kívánja, hogy szeme láttára haljon éhen szegény istenadta gyereke.~
2216 21| Szülé-é-m!~Most messzibbrõl és halkabban hangzott a válasz:~- Ki
2217 22| mert sokáig hallottam egyre halkulni a lépések zaját. Egyszer
2218 8| a magány;~a hideg ellen hallat tán panaszt -~mi fáj a holtnak,
2219 11| vagyok. Halk kis kacagásokat hallatott közben, aztán gyöngéden
2220 13| csikorog-e? De csikorog ám! Hallga csak, mit csikorog? Tudja-e
2221 13| különösen tud õ köhögni.~- A’, hallgasd csak, Gejgõ, milyen tambuja
2222 13| a Gáborka csizmái azok. Hallgassa csak kelmed!~A kis csizmák
2223 5| rezzentett ki apám abból a nagy hallgatagságból, amibe beleestem, míg ezeket
2224 20| hûsöli. A bányász csak befelé hallgatódzik, befelé nézelõdik. Lát is,
2225 1| ennél is szebb muzsikát hallgatok ezután - ezt ragyogta vissza
2226 20| újságot. Csak a kis bice-bóca hallgatott, akárhogy faggatták, hogy „
2227 23| hallgatni. Olyanok mondják, akik hallgatták, olyanok pedig voltak sokan.
2228 11| Malvinkának? Persze, nem is hallhattad, mert én csak úri házaknak
2229 4| fordultam, hogy se lássak, se halljak semmit ebbõl a csúfolódó
2230 7| kössem a nyakacskádba. Hadd halljam mindig, merre futkározol
2231 16| csörgette meg jókedvűen:~- Hallod, Gergõke, hogy csörögnek
2232 16| fejét minden este álomba haló gondolatában, és félig lehunyott
2233 4| csizmába bújtathatja a lábát. A halom, amelyiken a malomház állott,
2234 6| felhõboglyákkal, alattam a halottak csöndes városa, távolabb
2235 22| pajtásom arca sápadt, mint a halotté, szemébõl hull a könny,
2236 23| jóságosan simogatta meg halovány arcát:~- Csak sírj, fiacskám,
2237 2| a kishúgom torokgyíkban halt meg. Akkor még az orvosok
2238 7| bajodban. És azt hiszem, sokkal hamarább elszaggatod, ha iskolába
2239 16| be tõle szülém. Míg azt hámozgatta kifelé a csõsz a tarisznyából,
2240 22| nagyon csínján kell bánni a hanggal. Hát csak annyit tettem,
2241 13| sűrűn beleturbékoltak a hangjába -, de a vége az lett, hogy
2242 11| aggodalom csicsergett a hangjában, hogy siettem a megnyugtatással.~-
2243 22| amoda át. Ez egészen emberi hangnak tetszett.~Teljesen kiment
2244 11| kérdezte tõlem. Még a vékony hangocskája is olyan volt, mint a madárcsipogás.~-
2245 21| más irányból. Tele volt a hangom könnyel, amikor újra elkiáltottam:~-
2246 16| És az együgyû ének egyre hangosabb lett, és egyre tágult vele
2247 21| Ott kurjantsd el magad jó hangosan, arra aztán majd elõbújik
2248 6| igazgyöngy. Kékek voltak a hangyácskák, amik rajta mászkáltak,
2249 13| én azt hirtelenében, hogy hányan vannak azok az angyalkák? -
2250 5| mikor megolvassa, hogy hányat szól a kakukk, vagy hogy
2251 3| egy rossz tarisznya, ott hányódott már az én gyermekkoromban
2252 9| fogta. Szegénynek sokáig hányta a hab a lelkét, eresszen-e,
2253 14| voltam a fiúkkal. Ha õk kint hányták a hengerbuckot a füves udvaron,
2254 17| a drága sok jó étket! - hápogta savanyúan. - Ha gyiák, egyen
2255 9| elállt a könnyem hullása, a harag vett rajtam erõt. Ohó, a
2256 7| tojással, hogy a tündért meg ne haragítsd. Mert sose tudhatod, merre
2257 16| iránt való barátságból is haragot tartott a kutyák ellen.
2258 12| mondta -, hát a fésûre miért haragszol? Gereblyézd össze hamar
2259 18| csak nem akartuk, hogy haragudjon.~ ~
2260 13| békítette Cötkény a nagyhangú harangozót. - De a kis cigánygyerekek
2261 19| idõben a vakációs nap, déli harangszókor ott várakoztam a bányaház
2262 20| mint Gergõnek, abba nem harap bele a hideg. Hol a ködmön,
2263 9| örüljek a szép nótádnak!~Egy harapás nem volt sok, annyit nem
2264 5| kalapáccsal, aztán kiszedtem õket harapófogóval. Mikor készen voltam, akkor
2265 18| el, és mindjárt bele is harapott. - Szeretem.~- Ti is szoktatok
2266 1| tátogatta utánam a tót bácsi a harcsaszáját.~De bizony szólt ez még
2267 22| kék, mint a nyári ég, a harmadikból tüzes sárga, a negyedikbõl
2268 10| másikra rákönyököltem, a harmadikra rátenyereltem. A legvastagabbat
2269 14| Azt kérdi ugyanis tõlem harmadnapra a tanító úr az iskolában:~-
2270 15| fiúk, s belém kapaszkodnak hárman-négyen. Őróluk csurog a verejték,
2271 20| nem hall, nap nem süti, harmat nem hûsöli. A bányász csak
2272 3| varádicskóró tüzével hajnali harmatot forralok, abban minden tégladarab
2273 14| kalap, jól teleszítta magát harmattal. Alig bírtam emelni, olyan
2274 3| szokott lenni a felelet:~- Háromféle: kenyér, haja, béle.~Most
2275 10| a kétkrajcáros, melyik a háromkrajcáros mézeskalács. Ennél drágább
2276 13| aki alig látszott ki a háromlábú széken a sok rossz csizma
2277 2| nem surrant el mindjárt. Háromszor-négyszer körülrepkedett, mintha mondani
2278 17| nevetett, hogy csak úgy harsogott, aztán fölkapott, és elkezdett
2279 5| a malomház padlásán, és harsogva, zúgva kergették egymást
2280 5| óriásnak vertem szögeket a hasába, aki elnyelte Jancsit és
2281 5| lecsúsztattam a mûhelypad hasadékain. Bizonyos voltam benne,
2282 5| körmével egy rendes S betût hasított az ablak jegébe. De én ravaszul
2283 16| Most utoljára veszem hasznodat, te vénség - szorította
2284 12| Te leszel a kis cselédem, hat nap lesz a fizetésed, hetedik
2285 17| gondolkozóba esni a Küsmödi hatalma felõl.~Hanem a piaci kutyák,
2286 22| lehet kedvében járni a nagy hatalmú bányacsõsznek. Elõhúztam
2287 8| kalap csattant nagyot a hátamon, s a Báró bácsi haragos
2288 15| Utoljára a nagy Cintula kapta a hátára az egyik végét, Veszkény
2289 10| a fújtató.~- Nem, egész határozottan nem kovácsinasnak való -
2290 23| mondta, ehetnék!~Hárman hatfelé szaladtak egy pohár tejért.
2291 16| hogy csörögnek benne a hatosok? Ha úgy jóllakik a kis medve,
2292 21| merre van elõre, merre hátra? Nagyot rántottam az égbelátó
2293 17| belõle, s nagy titkolódzva hátrafordult vele a fiúkhoz, de úgy,
2294 15| vissza se esik többet, a fiúk hátrameresztett nyakkal néznek utána, de
2295 15| valami erős marok. Lopva hátranézek: fölállt már szülém, nyalábolgatja
2296 11| most már úgy nevetett, hogy hátravetette magát a csöpp karosszékben,
2297 14| hogy medve képében is csak hátulról ugrok rá, hogy meg ne tudja,
2298 19| lámpákat a szárnyával.~A hátunk mögött, a folyosó végiben
2299 18| vége volt, de már porka havak szállingóztak a levegõben,
2300 3| méregtõl, mint a fõtt rák.~- Havas borongatta, jeges teringette,
2301 16| Zengenek az erdõk ~és a havasok, ~mindenfelõl riadoznak ~
2302 11| Nem is ház volt az, csak házacska, és nem ajtó volt rajta,
2303 21| de hátha tündérkém elõbb hazaér, mint én? - jutott eszembe,
2304 12| gondoltam magamban.~Ahogy hazaérünk, fölfordítom a dézsát: hát
2305 13| Gá-bor-ka, Gá-bor-ka!~Egész hazáig hallottam ezt a szívszaggató
2306 23| Õ volt a halott bánya hazajáró lelke, és szegény öreg kóbor
2307 13| csizmával várom, mire megint hazajön. Ne szégyellje magát szegényke
2308 6| reggel, amikor a piacról hazajött, oda nem intett magához.~-
2309 23| az ajtóban:~- Ó, csakhogy hazajöttél még egyszer, lelkem gyerekem!~-
2310 6| távolabb a napsugárral elöntött házak, a folyó aranypántlikájával
2311 11| hallhattad, mert én csak úri házaknak dolgozom, úgy bizony.~Kevélyen
2312 18| arra, hogy õneki ne kelljen hazamenni délre. Nagy-messzire laknak,
2313 11| azóta se láttam olyan kis házat. Nem is ház volt az, csak
2314 10| megörült szegény szülém a hazatérésemnek, úgy elszomorodott azon,
2315 4| kenyeres néni talicskáját hazatoljam. Hát alig indulok el a talicskával,
2316 16| nem is gyõztem Malvinkát hazavárni. Elõszedtem a faliszekrénybõl
2317 16| lehetne váltani a Mitviszt.~Hazavittem a hiteles hírt, elmondtam
2318 5| adom ám ki szegénykémet a házból. Gyenge virágszálam, dehogy
2319 2| Az viszi a szerencsét a házhoz.~No, erre én mindig elszomorodtam,
2320 3| bársonyból a ködmönt. Még a házõrzõ kutyád is marcifánkot ehet.
2321 23| való. Volt nagy öröm, mikor hazsaértem vele. Ast akarta az assony,
2322 21| lesz, te csaló Gergõ, te hazug Gergõ? - nézett a lelkem
2323 4| Nem is mertem azóta se a házuk tájára menni a Mitetszik
2324 23| akkor is, Gergõ fiam, mikor hazulról elindultál. Lázadban láttad,
2325 7| vagyok egészen tisztában. A házunkban csak mécses volt, azt dörzsöltem
2326 1| egy futamodásnyira volt a házunktól, hamar odaértem, és átöleltem
2327 6| ezen keresztül látszik - hebegtem elámulva.~A kutyatejvirágokat
2328 23| vadvirágszagú szélben, a tücskök hegedûszava közt:~- A szeretet az élet.~ ~.
2329 5| ugyan odafagyott az orrom hegye, de édesapám megvigasztalt
2330 21| ha rosszkedvében volt. A hegyek szele haragos óriás, még
2331 19| öreg az ajtó mögül. Még hegyes bõrsüveget is nyomott a
2332 8| vagy citeraszó a jegenyefa hegyiben.~Ettõl hát nemigen lettem
2333 8| suba,~s a téli zöld, mely hegyig belevész,~az rajta zöld
2334 9| megint megjött a kedve, és heherészve kocogtatta meg az ostornyéllel
2335 16| annyit mondott neki:~- Ejnye, hejnye, a macska cifrázza ki a
2336 18| hogy még kevesebb legyen a hely.~- Ide nem ül! Ide nem fér!~
2337 9| keresztanyám.~- No, meg - hagyta helyben a nagyon jó ember. - Csak
2338 23| hogy ha én vagyok ott a te helyedben, az én tiszteletemre nem
2339 6| legjobban olvasgatni, a rendes helyemen, az ecetfa alatt, lábamat
2340 18| rajzokat, és visszasántikált a helyére, a kuckóba. Utána mentem,
2341 2| mikor szellõztettünk. Nagyon helyes kis madár, szakállas cinegének
2342 20| elmarad mellõlem: megállta a helyét végig.~Már csak egy reménységem
2343 22| bányába. Mégpedig éppen arra a helyre, ahol a kincsek teremnek.
2344 18| akkorra csöndesen ültünk a helyünkön, és buzgón dongottuk magunk
2345 14| fiúkkal. Ha õk kint hányták a hengerbuckot a füves udvaron, akkor én
2346 12| Ezt elmondom a földvári hercegnek” - gondoltam magamban.~Ahogy
2347 3| belõle. Ehetnék én tengeri hereberét is, de azért a hajába fõtt
2348 6| szedegessék ki belõle a hernyócskákat.~Hát ahogy hull kifelé a
2349 1| átöleltem a fejfát, amelyen már hervadozott a körömkevirág koszorú.~-
2350 3| kellett volna neki repkedni hetedhét ország ellen!~- Megint tisztul
2351 12| hat nap lesz a fizetésed, hetedik a ráadás. Most pedig kapd
2352 8| fényesen a nagy szûcstû, mely hetekig bujdokolt köztük, hol elveszve,
2353 9| körtét, készülõdtek a hajnali hetipiacra.~Egyszer aztán azt mondja
2354 5| csakolyanok voltak, mint a hétköznapok, lelkes állat nem vetõdött
2355 9| töltöm. Jólesik majd a sok hétköznapos csöregefánkra egy kis ünneplõs
2356 21| Hát tudod, azt másképp hétsingszakállú embernek is hívják. Olyan
2357 18| kerültem a városba, négy héttel ezelõtt.~Nekitámaszkodott
2358 23| gondoltam magamban, s nagy hetykén fölpattantam az ágyban.
2359 16| azzal is, hogy a kincsek nem hevernek úton-útfélen, mint a békasó.~
2360 17| a csizmáját, hogy ki nem heverte halálos holtáig, bõre szakadtáig.~-
2361 20| olyan csúfondárosan nézett a hidegen csillogó szemével, hogy
2362 20| likluk csupa ablak volt a hidegnek.~Azért mégse csinált hibát
2363 7| úgy kell bánnod, mint a hímes tojással, hogy a tündért
2364 14| azt a kisgyereket!~Kezdtem hinni, hogy valami nagyszerûen
2365 8| és a pókfonalakon is azok hintáztak, lengedeztek-rengedeztek
2366 14| láttam a szolgabírót tükrös hintóban elhajtani az iskola elõtt.~-
2367 23| találkoztam az életben, de hírbõl nagyon jól ismertük egymást,
2368 3| nem tette a lábát. Az a híre volt, hogy ott griffmadarak
2369 23| rajkója odaszaladt arra a hírre, hogy nagy ebéd készül a
2370 13| de honnan tudjam én azt hirtelenében, hogy hányan vannak azok
2371 8| csecsebogyónak a semedet, hát ast hised, hogy minden koldusgyerek
2372 13| nagy kopasz homlokát.~- Hisen nem kell mindnyájának -
2373 11| füleid vannak, te kisfiú.~- Hisz é-é-éppen azért sí-í-í-rok -
2374 22| Minden fényes kõrõl azt hiszed, hogy kincs, s a tudós emberek
2375 13| a szögre az ereszet alá. Hiszed-e, hogy reggelre már a lábán
2376 22| nekünk a bányacsõsz. Hát hiszel-e már benne?~Odatartotta a
2377 3| de még nagyobbak, akik hisznek neki.~ ~
2378 16| a Mitviszt.~Hazavittem a hiteles hírt, elmondtam tündérkémnek,
2379 6| megszólaltak:~- Hiszen csak hitvány üvegdarab az, Urunk!~- De
2380 3| megkérdezni a bûbájost, hogy mért hív engem bárónak, de biz én
2381 18| reggel nyolckor végezte a hivatalát, de akkor egyfolytában eldudálta
2382 21| vacsorának, mert szülém is hivatalos volt rá. Mindig együtt vacsoráztunk
2383 8| öltés - mondta mosolyogva -, hívd be csak anyádat, õ hadd
2384 22| hívta szegényke.~No, hát ne hívja õket hiába! - futott át
2385 5| is egyszerre elõ tudtak hívni. A g betûnek sohase fogom
2386 13| a gonosz téli idõben.~- Hm, de honnan tudjam én azt
2387 23| robbanás kidobott benneteket a hóba, és betemetett törmelékkel.
2388 17| ráhorkantott a gyerekre:~- Hoci csak a fejedet!~A fejét
2389 12| két gyémántszemet, amit a hörcsög ellopott tõle. Azért áskál
2390 19| keresztül. Elmehettem volna a Hófehérke hét törpéje közé nyolcadiknak.~
2391 5| vad idõbe! Tél fagyában, hófúvásban botorkálni, hogy engedhetném?
2392 5| abban az esztendõben. A nagy hófúvások betemették a malomházat,
2393 5| hogy vagy, hanem azt, hogy: hogi vagi?~Én azonban nem találtam
2394 21| összerontja a bányát. Hanem hogyha jókedvében találják, és
2395 23| oroszlánfejû botjával:~- Hohó, hé, odébb lesz még az az
2396 20| bice-bóca betegnek látszott. Hóka volt az arca, beesett a
2397 13| õket, mikor szép tiszta, holdas éjszakákon leröppent az
2398 15| ablakunkat, s a behulló holdfényben alig tudtam elaludni. Csukogattam,
2399 21| Isten talán meggyújtotta a holdlámpát? A bátorságom újra feléledt.
2400 15| ott gyúrjuk a sarat.~Szép holdvilágos éjszakával végződött ez
2401 2| mellõlem a halál fekete hollóját.~ ~
2402 14| láttam, hogy a rejtélyes holmi valami nagy kajla juhászkalap
2403 17| jólelkû ember árulgatta a holmiját. Kenyeres nénik, szalonnás
2404 18| fehér papirosba csavargatott holmit a bice-bócának. Mindjárt
2405 16| pénz beszél, kutya ugat, holnap ilyenkorig kiválthatom a
2406 20| égbelátótól:~- No, hagyjál holnapra is. Hiszen a tied, akkor
2407 17| hogy ki nem heverte halálos holtáig, bõre szakadtáig.~- Így
2408 17| benneteket a forgószél, hogy holtig ríhattok az édesanyátok
2409 8| hallat tán panaszt -~mi fáj a holtnak, isten tudja azt.~Ám megjött
2410 16| csak így mondom halálos holtomig az öreg kisruhavarrót, ahogy
2411 1| jóravaló madár.~Borongós volt a homloka az apámnak, lekaptam a számról
2412 23| szívecském? - simogatta szülém a homlokomat.~- Akarok én, de sehogy
2413 1| borzolta föl a hajamat a homlokomon -, csak hadd szóljon az
2414 1| le anyám a verejtéket a homlokomról, mikor már bekönyökölt az
2415 15| ahogy a város szélén a homokbányák körül métáztunk a pajtásaimmal,
2416 13| kényesen az utcán, az iskola homokos udvarán, az öreg templom
2417 5| óriássá nyúlva vetõdött ki a hóra, s úgy reszketett a mécs
2418 2| körte-muzsikával a halált hordhatom a zsebemben.~Gyerekkönny
2419 15| birka is csak azt a ködmönt hordja birka korában is, amit bárány
2420 22| hogy a kincset a szívében hordozza az ember. De micsoda öröm
2421 10| egész életében a karján hordozzon. Csak azt az egyet kötötte
2422 15| utolsó öltés órájában. Pedig hordtam télen-nyáron, akárhogy ellenkezett
2423 6| csak a Gáspár apó lassú horkolása hallatszott az oltár mögül.
2424 11| füves árok húzódott az utca hosszában, az tele volt szép békanyálas
2425 22| sziklaperem védett meg a széltõl, hótól, úgy-ahogy. A lenyugvó hold,
2426 8| tegnap délelõtt,~beszitálta hóval a temetõt,~s az öreg szûcs
2427 14| Vártam szívszakadva, mit hoz a gyávaság ellen ez a nagyeszû
2428 18| leves volt az ebéd, és nem hozhattam semmit. Hanem tudod mit,
2429 12| Tányéron kellett volna hoznod a vizet!~A fülem hegyéig
2430 13| te nagy ködmön, honnan hozod ezt a kisfiút?~Éreztem,
2431 3| csak, lelkem gyermekem, mit hozok ám én teneked mindjárt!~
2432 22| múltkor kerestem a kincset! Hozom mindjárt, nem kell az már
2433 23| járok? Nem visek, hanem hozstam.~Csakugyan hozott valamit
2434 1| adjak én neked, amiért vizet hoztál a Jano bácsinak? No, adok
2435 6| boltból ha újságpapírban hoztunk valamit, arra én mindjárt
2436 14| Mindig ijedt vagy, ha szólnak hozzád, mint délben a hajnalicskavirág.~
2437 20| a tanító úr.~Alig mertem hozzáérni a csõhöz. Hideg volt, mint
2438 21| magától szaladt rám, ahogy hozzáértem, beburkolt, mint egy meleg
2439 7| No, jó. Aztán hogy akarsz hozzáfogni?~Már ebben én magam se voltam
2440 3| kincsét, de egymagam nem bírok hozzájutni, hanem ha felezel velem,
2441 7| Az elõbb-utóbb úgyis hozzájuttat a kincsekhez, és addig is
2442 12| a jólelkû tündérke most hozzákezdett volna egeret fogni a Pajtásnak,
2443 22| azzal a jó szándékkal, hogy hozzálódítom az öreghez. És bizonyosan
2444 17| kivett a kosárból egy tojást, hozzáütötte a csizmája orrához, s megcsóválta
2445 3| a patkányokat, s akihez hozzávágja a sapkáját, annak a száján
2446 16| ürgéztünk együtt, és én hû maradtam a régi barátomhoz,
2447 1| ugyan meg nem találja a húgicám, akármilyen okos kislány!~
2448 1| pápaszeme, ha lehajolt a húgicámhoz.~- Úgy, úgy, öcsikém - borzolta
2449 1| borulva nyomta el a fáradtság, húgocskám lázas arca, mint a rózsa,
2450 1| akkoriban, ahogy a beteg húgocskámat virrasztgatta. De még az
2451 1| a tisztaszobába, ahol a húgocskámnak a nagyágyban vetették meg
2452 23| rongyélusok, míg el nem hûl!~Nem is maradt több a tálban
2453 18| Siettem is, hogy el ne hûljön a bukta, mire odaérek.~Persze
2454 5| sapkácskákat és a zöld irha hulladékaiból kötõcskéket szabogattam
2455 23| kivarrott malomházat, míg hullani kezdett rá a könnyem, és
2456 9| már erre elállt a könnyem hullása, a harag vett rajtam erõt.
2457 4| vitorlákat, valami madár hullasztotta magból ecetfa nõtt, az volt
2458 6| üvegdarabtól, hogy be kellett hunyni a szememet.~Mikor fölnyitottam,
2459 7| lámpás volt. Addig kell hurcolnod a ködmönt, míg el nem rongyosodik,
2460 6| kincset:~- Hát te, Gergõ, mit hurcolod mindenfelé azt a rossz üvegcserepet?
2461 15| édesapámnak, hogy addig hurcolom a ködmönt, míg benne tart,
2462 19| dübörgõ szenesszekeret hurcolva magával. Észre se vett bennünket,
2463 20| Hosszú sárgaréz csöve, mint a hurkatöltõnek, csak sokkal vékonyabb.
2464 3| ide az isten! Galambfiók húsával akarják etetni a beteg gyereket?
2465 20| nap nem süti, harmat nem hûsöli. A bányász csak befelé hallgatódzik,
2466 17| fehér cipót, olyan rózsaszín húsos szalonnát nem látok, mint
2467 23| a melle csontját, mert a húst már leette róla, s most
2468 20| abból annyi pénzt árulnék húsvétra, hogy csupa selyembe, bársonyba
2469 10| kivont kardú mézeskalács huszárok, a mandulás pogácsák: az
2470 5| mindenféle szép lovakat, huszárokat, akasztott embereket, de
2471 10| a legnagyobb mézeskalács huszárt, és kitessékeltem vele az
2472 13| eljárkálhattak benne.~Ahogy hűvösödni kezdett az idő, a tündérke
2473 11| elõtt egy nagy fekete macska huzakodott és ásítozott. Az õ neve
2474 20| teríteni.~Míg a ködmönnel huzakodtam - sehogy se akart feljönni -,
2475 17| mint a kismalac:~- Jaj, ne húzd a fülemet, hé!~- No, látod,
2476 19| odalapított a karjával a falhoz -, húzódjunk félre, hogy el ne üssön.~
2477 11| mint a bal.~Szép füves árok húzódott az utca hosszában, az tele
2478 8| nyalábra kapom a pulykát, húzom felém a bibircsókos kopasz
2479 12| vissza mingyárt csizsmát húzsni, ha ast a drága sép assonságot
2480 8| ebbe a kötélbe, fölvesem, húzsom magam után, hát csak most
2481 5| csokorból csakugyan ki is húztam egy szál árvalányhajat,
2482 5| megismerni, hogy mindent i-vel írt, amit más rendes ember
2483 19| alatti kertben! Fehér, sárga, ibolyaszín szirmaik szivárványszikrát
2484 11| abban muskátlibokrocska icipici cserepecskében.~Mindjárt
2485 23| hé, odébb lesz még az az idábbnál! Sokat kell még addig erõsödnöd,
2486 20| belépett.~- Hát te mit dolgozol idebent ilyen sokáig? - szögezte
2487 3| legalább az se esik most már idegennek, ha atyafiságban vagyunk.~
2488 4| házunkat, mely az öregapám idejében még szélmalom volt - de
2489 20| Mink még majd elnézelõdünk idekint egy kicsit.~Szót fogadtam,
2490 21| és azzal világosítják meg idelent a földön az emberek szívét.~
2491 22| majd neki, hogy sötétben is idetaláltak az angyalok! Mit szólsz
2492 22| olyan világosság, hogy mind idetódulnak az angyalok.~- Siess, nagyapóka -
2493 22| barlang mélyébõl. Csakugyan idetódult a mennyország minden angyala?~
2494 18| nagyapám vett magához, õ idevalósi.~- Hogy hívják a nagyapádat?~-
2495 13| Ahogy hűvösödni kezdett az idő, a tündérke átvezetett a
2496 8| bele egy fohászkodásnyi idõ, amikor összefogódzkodva,
2497 5| kalaposhoz.~- Mert itt van már az idõd, gyerekem, és olyan oktalanul
2498 9| hiszen nem is kéri az ifiurat tudtommal senki se. Nagyon
2499 8| kis ártatlant. Nem igazs, ifjú Árgyélus királyfi?~- Báró
2500 9| jóllakás ellustítja az embert. Igaz-e, Gergõ fiam?~Úgy nézett
2501 22| nyakamban. Az oldalam meg olyan igazánbul sajog, hogy jobban se kell.
2502 6| csillogott-villogott, mint a porrá tört igazgyöngy. Kékek voltak a hangyácskák,
2503 20| csillagtalan fekete semmit.~- Igazítsd a csövet a hold felé - mondta
2504 8| világgá a kis ártatlant. Nem igazs, ifjú Árgyélus királyfi?~-
2505 5| embernek.~Ebben lehetett valami igazság, mert én akkoriban még a
2506 17| ebben lehetett neki valami igazsága.~Az áldott jó lelkek tiszta
2507 9| szegény a gyásza is. Erre az igazságra Bordács keresztapám tanított
2508 8| megszántam magát.~- Megsántál? Igazsán megsántál? - nyújtotta felém
|