abbah-belet | belev-derit | derme-erose | erosk-futot | futta-igazs | igerd-kialt | kialu-lampa | lango-megla | megle-neznu | nezsn-rabsa | racsf-szege | szegh-tinta | tisza-veszl | veszt-zuzmo
Rész
2509 20| hamar, kérj bocsánatot, ígérd meg, hogy soha többet ilyen
2510 10| varjúcomb lesz a tied.~De hiszen ígérhetett volna nekem griffmadárcombot
2511 13| éjszaka álmomban. Meg is ígértem neki, hogy új csizmával
2512 3| Küsmödi bácsi.~A javasember igyekezett magán erõt venni. Két marokkal
2513 23| se felejtjük ki. Hát úgy igyekezz meghízni, ludacska, hogy
2514 10| könyvkereskedõnek teremtette. De ha jól igyekszik, beletanulhat a mézeskalácsosságba
2515 17| majd sóbálvánnyá válok az ijedségtõl.~Hiszen ez az öreg Maksus
2516 3| akire azok rásüvöltenek, az ijedtében úgy eltátja a száját, hogy
2517 14| betoppant a terembe, hogy rám ijesszen. Egyszer aztán az egész
2518 8| sádat, Gergõkém, de rám ijestettél, ast hittem, azs Ábel pandúr
2519 7| azért, amiért úgy rájuk ijesztettem az elveszésemmel apámékra.
2520 14| próbálgattam mindenféle ijesztõ morgásokat, és föltett szándékom
2521 19| drót, s a fütyülés egyre ijesztõbb lett.~- Szaladjunk, fiam -
2522 20| öregkorára világ csúfja, gyerekek ijesztõje.~Nagy szekerek nyikorogtak
2523 19| lábadt a szeme, ahogy ott illegtem-billegtem elõtte.~- Szakasztott a
2524 10| Szegény szülém nagyon meg volt illetõdve ennyi tudomány láttára,
2525 5| hanyatt, hogy az igazán nem illett egy királyfihoz.~Estemben
2526 5| nagyszerû ajándékaimat.~Miután ily módon megbarátkoztam a szûcsmesterséggel,
2527 6| felejtették a tarsolyban. Ilyenbõl lehet a vén Küsmödinek zsákszámra.~
2528 3| az jutott az eszébe, hogy ilyenek lehetnek azok a törpék,
2529 16| tudott szépet varrni.~S mikor ilyeneket mondott a tündérke, a szobácska
2530 20| kirakatban a pesti optikusnál! Ilyenen vizsgálják a csillagokat
2531 17| hagyta rá Cintula -, de nem ilyenfajta tojásban tanyázik az, hanem
2532 14| tartott a többivel. Én is ilyenformán voltam a fiúkkal. Ha õk
2533 16| beszél, kutya ugat, holnap ilyenkorig kiválthatom a Mitviszt a
2534 10| öcsikébõl, hogy esztendõ ilyenkorra csupa nagybetûkkel írja
2535 9| fanyalogva, mert nem egészen ilyennek képzeltem a telkes gazda
2536 6| már én is azt mondanám az ilyesmire, hogy valami vastag pohárfenéknek
2537 23| mondta a sülém, nekem is ilyet süt, ha én is olyan jó deák
2538 1| nádszálkisasszonyt. Bordács keresztanyám imádkozgatott mellette, mert apámék a
2539 22| kis bice-bóca -, én majd imádkozom addig.~Az öreg lépései végigkocogtak
2540 6| bepiroslott a hajnal az ablakon, imádkoztak odakint a fülemülék, és
2541 1| bele volt feledkezve az imádságos könyvbe, s nem vette észre,
2542 7| kézzel hallgatta, mint az imádságot, s mikor bevégeztem, annyit
2543 1| ribizlibokrok alá. Már akkor esti imádságukat végezték a fülemülék, de
2544 9| megcirókált:~- No, hát akkor imára, tente, kisgyerek.~Kihámoztam
2545 10| segédek, két kormos képû inasgyerek is ott sürgött-forgott,
2546 9| hogy énbelõlem nagyszerû inaska válnék, és ilyen sorban
2547 9| Nevetõ szemû, piros képû inaskák már nagyban dolgoztak a
2548 10| te úgy ordítani, mint az inasok szoktak. Nem gyõzöd a gyönge
2549 10| tisztában vele, van-e az inasoknak más komoly foglalkozásuk
2550 10| leginkább csak annyit tudott az inasokról, hogy azok mindig borzasztó
2551 10| Csorbóka szomszéd éppen inast keres. Itt van az üzlete
2552 4| csizma. Fecskefarkú pille incselkedett velem az orgonabokron: de
2553 23| szülém? - kérdeztem tõle incselkedve, mert mindjárt megsejtettem
2554 4| talicskáját hazatoljam. Hát alig indulok el a talicskával, elkezd
2555 6| vannak benne.~Sietve az ingderékba bújtattam a könyvet, és
2556 14| a verejtékes homlokát az inge ujjával. Nyilván világéletében
2557 6| beletörülgettem a kincsemet az ingecském ujjába.~Közelrõl nem ragyogott
2558 10| mondta a kovács.~- Az, az - integetett szülém -, a lába meg torzsa.~-
2559 21| nyárfákat láttam. Mint égre intõ ujjak meredeztek bele a
2560 5| írt, amit más rendes ember ipszilonnal. Az õ deákjai nem azt kérdezték
2561 5| tanulni minden betût, csak az ipszilont nem. Arról azt tartotta
2562 5| iskolába járni. Írni is ír az ember a szûcskrétával
2563 16| Tündérkém már csak a Pajtás iránt való barátságból is haragot
2564 21| mészégetõrõl, és elindultam a hang irányában. Pár lépés után nekiütköztem
2565 22| meg is indultam abban az irányban, amerre az elõbb a beszélõ
2566 21| kopogást, de most már más irányból. Tele volt a hangom könnyel,
2567 18| nézett föl a tanító úr az írásból.~- Tanító úr, kérem, a toronyõr
2568 18| Hát ráértél? Mutasd az írásodat, kész-e már a dolgozatod.~
2569 18| Nekitámaszkodott a falnak, és írásokat szedett elõ a zsebébõl.
2570 18| tanító úr belenézett az írásokba, aztán megcirógatta a gyerek
2571 5| alsó felére, míg egészen írástudóvá nem vált bele. Meg lehetett
2572 5| nyesedékeibõl sapkácskákat és a zöld irha hulladékaiból kötõcskéket
2573 8| belevész,~az rajta zöld irhábul a szegés.~ ~
2574 5| bõrökben, a piros és zöld irhákban, a színes cérnákban, a nagy
2575 22| szíve meghasadt volna az irigységtõl, ha látja. Úgy látszik,
2576 10| ilyenkorra csupa nagybetûkkel írja tele még a nyújtódeszkát
2577 18| nagy hangon nekikezdett:~- Írjatok öt kötõszót. Elsõ...~Itt
2578 5| nem kellett se könyv, se irka. A kalapos az ajtaja felsõ
2579 10| bizony tele tudok már én irkálni akár egy kaput is, nemcsak
2580 7| gyémántcserepekkel álmodsz, hanem irkával meg kalamárissal.~Az édesanyám
2581 5| úgy megtanítalak én téged írni-olvasni, hogy püspökkorodban se
2582 8| egybe szabdalta õket, s íróasztalom fiókjában ma is megvan még
2583 5| szülém tanított.~S ha gyorsan írok, most is sokszor megesik
2584 5| velem, hogy megfordítva írom az S-et, mint ahogy falusi
2585 5| világon gyémántból faragott íróvesszõ, amely drágább lehetne a
2586 5| megismerni, hogy mindent i-vel írt, amit más rendes ember ipszilonnal.
2587 5| Te, az S-el megfordítva írtad - kacagott édesapám -, nézd,
2588 5| hogy olvastak volna, vagy írtak volna. Hiszen olvasni olvas
2589 18| olvasd föl szépen, amit írtál.~Cintula fölemelte a füzetet,
2590 20| karácsonyi szünet elõtt való nap írtuk, délelõtt. Bíztam benne,
2591 5| volna engem a Kese kalapos iskola-mûhelyétõl, ha drága jó édesanyám meg
2592 5| iskolát. A Kese kalapos iskolájába nem kellett se könyv, se
2593 5| nem is tanította. Aki az õ iskolájában nevelkedett tudóssá, azt
2594 17| ha azon a helyen még az iskolakapu is az étvágyat juttatta
2595 18| boglyakemencéje volt az iskolának, annak akkora kuckója, hogy
2596 14| akkor én bent maradtam az iskolaszobában, és négykézláb bujkáltam
2597 23| gyerekeinek fogad benneteket, s iskoláztat, neveltet addig, míg megemberedtek.
2598 12| vakondok minden kincset ismer a föld alatt, de nem beszél
2599 11| vagy, ha még a gyûszût se ismered meg!~De most már nemcsak
2600 3| Én ugyan csak egy bárót ismerek, az öreg Báró cigányt, azt
2601 14| falán nincs tükör - rá nem ismernél magadra, ha belenéznél.~
2602 23| másikra.~- Hát nem akarsz ránk ismerni, szívecském? - simogatta
2603 14| hazafelé menet az utca. Még az ismerõs kutyák is mind megugattak.
2604 8| belesüllyedjen. De ahogy rám ismert, megbátorodott, s lekapva
2605 14| Messzi Gyurkát a tanító úr ismerte.~- Na, hát ha beszélsz vele,
2606 2| még az orvosok se nagyon ismerték ezt a bajt, gyógyítani se
2607 20| az ajtóra, mert ahogy én ismertem a ködmönt, kitelt volna
2608 23| életben, de hírbõl nagyon jól ismertük egymást, mióta lábadozó
2609 16| adott érte.~Kisvártatva ismét szemügyre veszi tündérkém
2610 21| szépen kéri, és jól fog az istenteremtette kis ácsbaltája.~Könnyû annak,
2611 12| az uraknak, ha tányérból isznak. Mink a malomházban hétköznap
2612 12| locsolót, szaladj a kertbe, itasd meg az árvácskákat.~No,
2613 8| hiszen nemcsak a fürjfiókot itathatja meg a szájából az ember,
2614 12| Hát aztán?~- Aztán ezen itatom az árvácskákat urasan -
2615 20| tapasztalta ki az égbelátót. Az õ ítélete ez volt:~- No, Mitvisz,
2616 12| Ha én otthon tányérból ittam volna, nekem szülém azt
2617 18| szoktatok buktát sütni?~- Itten nem szoktunk. Otthon anyáméknál
2618 22| azt jól, mért nem akarja itthagyni az óbányát.~Föltápászkodtam,
2619 7| iskolába jársz benne, mintha itthon lógatod a gerendaszögön.~
2620 12| malomházban hétköznap kancsóból ittunk, vasárnap pohárból. Ha én
2621 18| jobban tetszett, mint az íze.~„No, én nem szeretnék kökényt
2622 19| verejtéket, hogy ne féljek, majd izzadok még a melegtõl is.~S bizony
2623 4| volt, hogy még a békasó is izzadt az országúton.~- A bíró
2624 19| Lámpák sûrû rácsfonása izzani kezdett, mint a megtüzesedett
2625 15| kezemből mindjárt. Még el is jajdítom magam, mert most meg már
2626 21| hatalmas fák, és panaszosan jajgattak, ahány fa, annyiféleképp.
2627 2| estefelé már rendesen benne jajveszékelt a szegény kis fogoly:~-
2628 5| szögeket a hasába, aki elnyelte Jancsit és Juliskát.~A szülém aggodalmasan
2629 22| mint a mesebeli Törzsök Jankó a sárkányok országából.
2630 4| szemétbe.~- Ide nézzen, János bácsi - petykélkedtem ki
2631 18| Nagyapó vár amott a Szent János-szobornál... Minden gyerekre haragszik,
2632 2| Hiszen télen van a cinegék járása, mert olyankor nincs nekik
2633 17| nekem arrafelé nem volt járásom. A fiúk csak öreg Maksusnak
2634 9| virgonc. Nagyon megfontolt járású paripa volt, a csontjai
2635 21| keresnivalója.~Megmondtam neki, mi járatban vagyok. Mennék én innen
2636 12| tündérke iskolába is akar járatni! Már akkor õ bizonyos volt
2637 12| A malomházban nem volt járatos ilyen elõkelõ vendég. A
2638 4| én még egyszer mezítláb járhatnék, dehogy lennék én többet
2639 4| kellett húzni.~Kenyér után nem járhattam sarkantyús csizmában, hát
2640 21| az más. Akkor az Isten járjon veled. Hát látod-e azt a
2641 23| Jöttek is úgy, mintha búcsút járnának.~Legelõbb Péter apó keresett
2642 15| adtam rá. Azt, hogy miért ne járnék, a birka is csak azt a ködmönt
2643 13| Gáborka akkoriban sûrûn járogathatott haza, mert rövidesen eltûnt
2644 13| olyan megbékélt szívvel nem járogatott a templomba, mint akkoriban.
2645 10| kellemes, emitt a hasznos - járt-kelt a pápaszemes, tömzsi kis
2646 20| akkor az óbánya az utolját járta, szûken adta a szenet, s
2647 13| azoknak, akik a gyerekekkel játcsogatnak. Elég less öt pár csizmácska.
2648 1| szépen szóló muzsikát valami játékáruló tót embertõl kaptam, amiért
2649 17| hívták, mint a betlehemes játékban a pásztorok öregapját. Gúnyája,
2650 4| dolog hogy mondja benne.~Kis játékkapa volt az én kapám, a Nekopogi
2651 19| szerteszéjjel, mintha valami játékos óriás hajigálózott volna
2652 1| kupából, aztán körülnézett a játékosponyván:~- Nos, kisfiú, hát most
2653 4| csirke, mikor fecskét akar játszani. Ne kívánkozz te sarkantyús
2654 5| is nagyon szépen el lehet játszogatni, hát még ha egész marékkal
2655 10| rajtuk semmi fogás. Hanem javallok én magának valamit, jó asszony.
2656 7| kell mondani. Ezt különösen javallom, mert ha csak egyszer olyant
2657 3| kutyám, Küsmödi bácsi.~A javasember igyekezett magán erõt venni.
2658 15| Visszaérnek a fiúk, azt javaslom nekik, forduljunk nap ellen,
2659 20| csõhöz. Hideg volt, mint a jég, engem mégis tûz gyanánt
2660 5| ezen a télen, amennyit a jégbe karcolt betûkön keresztül
2661 5| betût hasított az ablak jegébe. De én ravaszul csóváltam
2662 8| fûben, vagy citeraszó a jegenyefa hegyiben.~Ettõl hát nemigen
2663 5| ezt a szót kapartam bele a jégvirágok mezejébe:~Édesapám odaállt
2664 5| fáradhatatlanul kopogott a jégvirágos üvegen? És lesz-e valaha
2665 8| Lehet, hogy ez olyasmit jelenthetett pulykául: „Eressz el, te
2666 5| iskolába járt volna. Azok mind jeles vitézek voltak, úgy vagdosták
2667 9| szomjam oltottam vele.~- Jó-e, Gergõ fiam? - fogta be
2668 22| magamat:~- Békesség a földön a jóakaratú embereknek!~Voltam én már
2669 23| samár kutya, mikor én most jóban járok? Nem visek, hanem
2670 5| feleltem rá hirtelen, de aztán jobbnak láttam lenyelni a többit,
2671 11| már a bal fülem hosszabb a jobbnál.~Ezen aztán elkeseredtem,
2672 21| erdõig. Ott elkanyarodsz jobbra, egész a régi mészégetõig.
2673 4| sarkantyús csizmában?~Ez már jócskán leharapott a kevély kedvembõl.
2674 5| Csak én egyszer a nyomára jöjjek azoknak az õsi kincseknek,
2675 13| neki egyszer Gáspár apó -, jöjjön csak ki egy kicsit a Cigány-tóra,
2676 22| angyalok. Úgy érzem, mintha már jönnének is.~- Csak sötét ne volna! -
2677 13| cigánynak:~- Ejnye, de jókor jössz, Báró! Nézd e, kész a Gáborka
2678 9| néztem a jó emberekre, akik jöttek-mentek még egy darabig körülöttem.
2679 22| meg valamerrõl. Amerrõl jöttem, ott mindenütt olyan meleg
2680 23| kórházban van.~- Hát aztán hogy jöttünk mink ide?~- Bizony, nem
2681 12| valami jótét-tündér. Hazafelé jövet az öreg Báró cigány putrija
2682 23| szülém megsúgta, hogy a jövõ vasárnap már otthon ebédelhetünk
2683 4| édesapám.~- Abból veszünk neki jövõre olyan ábécéskönyvet, hogy
2684 9| nem tudta bizonyosan, hogy jövünk-e.~- Mármost nem adhatok egyebet
2685 13| fölállt egy fiúcska, akinek jóformán csak a kis egérképe látszott
2686 10| óriás, de volt is hozzá joga, mert akkora pörölyt forgatott
2687 18| Azt hiszem, soha olyan jók nem voltunk az iskolában,
2688 21| megkönnyebbültem a Péter apó jókedvén. Ha griffmadár nincs, akkor
2689 14| megugattak. Minden ember jókedvû volt, akivel találkoztam,
2690 9| sátorrudakkal, frissek voltak és jókedvûek és rongyosak is egy kicsikét.
2691 16| alatt, azt csörgette meg jókedvűen:~- Hallod, Gergõke, hogy
2692 13| a cigánynak:~- Ejnye, de jókor jössz, Báró! Nézd e, kész
2693 16| értelmes mondás, de igen jóleshetett az öreg csõsznek, mert nagyon
2694 9| akarunk menni, s a nagy jóllakás ellustítja az embert. Igaz-e,
2695 16| benne a hatosok? Ha úgy jóllakik a kis medve, hogy már nem
2696 16| gazdasszonykám, mikor én ezüsttel jóllakom!~- Soká bizony - sóhajtott
2697 22| cipót be nem vágtam. Úgy jóllaktam én, báránykám, mint a duda.~-
2698 23| Isten, aki a rosszat is jóra tudja fordítani, a bányász-szerencsétlenséget
2699 1| ilyenkor már alszik minden jóravaló madár.~Borongós volt a homloka
2700 10| összeestem alatta. De csupa jóság volt a mosolygása, ahogy
2701 14| deák úr?~- Hát elég csúnya jószág.~- De szép volt ám ezelõtt
2702 16| kellett csodálni a drága jószágot nekem, a kanárinak, a Pajtásnak,
2703 16| szófogadásból tette-e vagy maga jószántából, azt nem tudom, de annyi
2704 6| Lásd, Uram, mégiscsak jószívûek az emberek - muzsikált a
2705 23| éjszakáján történt, mikor senki jótét lélek még csak a tájékán
2706 12| öreg néni mégiscsak valami jótét-tündér. Hazafelé jövet az öreg
2707 3| szélmalom volt. Az öregapám juhász volt, a kampósbotja még
2708 14| kalap volt ez, mikor én juhászbojtárrá cseperedtem!~- Föl nem tenném
2709 14| holmi valami nagy kajla juhászkalap lehetett fiatalkorában.
2710 15| morzsa tündér se lakik a juhbőrben.~Esteli vetkőzéskor sokszor
2711 5| fütyörészgetve varrogatta a juhbõrbõl való ruhákat:~- Nézze már,
2712 8| eldanoltam neked egyfolytában a „Júlia szép leány” nótáját. Olyankor
2713 5| aki elnyelte Jancsit és Juliskát.~A szülém aggodalmasan csóválta
2714 16| hogy a Mitvisznek most már jussa van megharapni az adóvégrehajtót.~-
2715 12| kacagások egész sortüze lett a jutalmam. Alig tudott szóhoz jutni
2716 9| a kicsi, neki meg a sok jutna? Nézze, komaasszony, én
2717 18| ha valaki a nyomorékságát juttatja neki eszébe a maga nagy
2718 6| édesapám, ahogy az ünneplõ kabátkámban észrevette a kincset:~-
2719 11| megint erõt vett a halk kacagás.~- Persze, elfelejtettem,
2720 20| Estefelé a tündérke kis kacagásainak sortüze ébresztett fel.
2721 11| vagyok, mi vagyok. Halk kis kacagásokat hallatott közben, aztán
2722 5| Sokat sírtunk, és sokat kacagtunk azon a télen. Voltak gonosz,
2723 11| betessékeltem.~A tündér kis kacajocskája újra felcsendült.~- Nem
2724 23| akarok menni. Tündérkém a kis kacajok sortüze közt, de könnybe
2725 9| veregette meg a vállam jókedvûen kacarászva. - Hát a körtét szereted-e?~-
2726 17| majd arról is teszünk - kacsintott Cintula. - Úgyis régen fenem
2727 17| Cintula.~- Mondom, nem eladó - kaffogott mérgesen az öreg.~- Tizenkét
2728 14| kapunkban mégiscsak lekaptam a kajlát, és elõvettem a hónom alól
2729 3| ettül.~- No - azt mondja -, kakasszólásra olyan egészséges lesz Gergõ
2730 6| Hallgass, te! Eladtam a kakast, ennek az árán vettem neked
2731 17| is szerezte:~- Na, ilyen kakastejes kenyeret nem eszel ám otthon
2732 6| nevetgéltek rajtam. Öreg kakasunk azonban méltóságos léptekkel
2733 5| megolvassa, hogy hányat szól a kakukk, vagy hogy hány tojás van
2734 16| elfelejteni az éneket, az óra a kakukkolást, a macska az ásítást, és
2735 16| kakukkos óra elfelejtett kakukkolni, s a Pajtás macska kelletlenül
2736 11| öreg óra is tizenhármat kakukkolt jókedvében tizenkettõ helyett,
2737 3| a szegénysoron, tyúkkal, kaláccsal fogadták mindenütt, ahová
2738 22| Küsmödi nagy feje. - Igazi kalácscipó. Mikor a bányacsõsz a kezembe
2739 22| meglátod, ezután mindig ilyen kalácskenyeret eszünk, csak odajuthassak
2740 18| almát, a negyedik mákos kalácsot, kisvártatva úgy be volt
2741 17| Eltisztuljatok innen, szedte-vette kalamárisnyalói, mert ha én egyet rittyentek,
2742 7| álmodsz, hanem irkával meg kalamárissal.~Az édesanyám ölében már
2743 5| abba belevertem a szögeket kalapáccsal, aztán kiszedtem õket harapófogóval.
2744 10| gyönge kis legény, se a kalapácsot, se a gyalut el nem bírná -
2745 21| lett, hogy csak a szívem kalapálása hallatszott. De az aztán
2746 14| nélkül is. Mert ennek a kalapnak az a fortélya van, hogy
2747 17| öreg Maksus, ni, most is a kalapomon ül.~- Csitt te! - figyelmeztette
2748 4| piacra: egy garas. Kese kalaposék malackájának porcfüvet szedegettem:
2749 5| ha beadna iskolába Kese kalaposhoz.~- Mert itt van már az idõd,
2750 10| akarnék én beállni, hanem kalaposinasnak.~A majszternak erre egyszerre
2751 10| aztán meg õnála nemcsak a kalaposmesterséget tanulhatod ki, hanem a tanítómesterséget
2752 5| csak nyáron foglalkozott kalaposmesterséggel, télen beállt tanítónak.
2753 13| majd a fejemmel, mint Kese kalaposnak volt. Éjszakára be is kötöttem
2754 10| ha már inas leszek, Kese kalaposnál próbáljak szerencsét.~-
2755 5| hallottam már én egyet-mást Kese kalaposról, de azok nem voltak valami
2756 14| elsõnek, ránéztem a fogason a kalapra, és úgy mondtam a leckét,
2757 4| ki fia-csikaja ez a szép kalapú kisfiú?” Arra Marika azt
2758 7| olvasott a szememben, mint én a kalendáriumban, mert így folytatta:~- Persze,
2759 6| tudományokban, hogy úgy olvastam a kalendáriumot, mint a vízfolyás. Persze
2760 10| Akkora boltja volt, mint egy kalitka, két asztal betöltötte az
2761 19| Belétennénk otthon a kanári kalitkájába!~Lámpák sûrû rácsfonása
2762 11| órácskát és a kanárimadár kalitocskáját. De én ezt mind csak késõbb
2763 16| hogy azonnal megpróbálta a kályhanyakról lenyúlva megbaltázni a puli
2764 7| csősz, nagy tasla kalapban, kampós botjával vállán, mint valami
2765 3| öregapám juhász volt, a kampósbotja még most is megvan valahol
2766 8| egyszerre csak rám kiabál a kamraajtóból a szülém öreg pulykája:~-
2767 16| mint némelyik minden lében kanál ember. No, azt mondja, ha
2768 18| tejbetáskalevesbe belemerítettem a kanalamat. S arra gondoltam akkor
2769 12| egyik széket odahúzta a kanapé mellé - emelni nem nagyon
2770 11| fehér ágyat vet a liliputi kanapéra - hát már nincs rajta a
2771 11| a kakukkos órácskát és a kanárimadár kalitocskáját. De én ezt
2772 16| drága jószágot nekem, a kanárinak, a Pajtásnak, a vízhordó
2773 12| a malomházban hétköznap kancsóból ittunk, vasárnap pohárból.
2774 3| fülei voltak, mint a túri kancsónak, tömpe kis orra és olyan
2775 23| az egyik combját le nem kanyarította a ludacskának.~- Nesze,
2776 17| az ökölnyi cipóra rá ne kanyarítson egy ujjnyi füstölt szalonnát.
2777 19| egyik mellékfolyosóból sínek kanyarodtak a mienkbe.~- Mégpedig lóvonat -
2778 12| No, kis Gergõ, akkor ásó, kapa választ el minket egymástól,
2779 4| milyen jó mulatság kukoricát kapálni sarkantyús csizmában!~Nem
2780 15| nem ereszt. Mentől jobban kapálódzom, annál jobban fog. Tapad
2781 4| Kis játékkapa volt az én kapám, a Nekopogi kovács kenyeres
2782 4| alatt, s a markomba nyomta a kapanyelet. - Nézzük no, hát a dolog
2783 12| barátságba, mikor elkezdett kaparászni az oldalamon. Ijedtemben
2784 5| Azon az estén ezt a szót kapartam bele a jégvirágok mezejébe:~
2785 9| nézem, nagyon étkes lesz, ne kapasd rá a dínomdánomra.~Úgy hullott
2786 15| mondják a fiúk, s belém kapaszkodnak hárman-négyen. Őróluk csurog
2787 15| többiek meg két oldalról kapaszkodtak bele. Nekem nem jutott belőle
2788 4| egyszerre úgy kihasítottam a kapával a cifra csizmát, hogy megrepedt
2789 15| kerültek vele szembe. A Tarán kapitány Laci fia mindjárt el is
2790 12| varázsolva, és addig nem kapja vissza az emberi alakját,
2791 10| Azt se tudtam, melyikhez kapjak. Utoljára az egyikre ráültem,
2792 23| szerencsés megmenekülés örömére kapjátok - magyarázta Péter apó -,
2793 7| csavargó kisgyerek, hadd kaplak be!~A Mitvisz kutya szaladt
2794 12| Szerencsére még meg bírtam kapni a bársonygallérját. Belecsúsztattam
2795 16| annál fényesebb ezüstgyûszût kapok értetek.~De még milyen fényeset
2796 13| Cötkény, annak se valami kapós. Mindössze az öreg Báró
2797 13| egy kis maradék pörkölt káposztára:~- Rosszacska már a csizmája
2798 4| Csillogott-villogott a napsugárban, hogy káprázott bele a szemem.~- Arany ez,
2799 3| lehetett az én õsömnek a kápsáló tarisznyája.~Küsmödi feljebb
2800 22| Egyszerre megdermedtem, mint a kapubálvány, de nem ijedtem meg egy
2801 17| éppen a piacra nézett. A kapuja is oda feketéllett ki, mint
2802 14| az öreg kajla kalap. De a kapunkban mégiscsak lekaptam a kajlát,
2803 10| már én irkálni akár egy kaput is, nemcsak egy nyújtódeszkát.
2804 17| akkor rég ott pihegtem a kaputámasztó kövön.~- No, most már emezen
2805 17| mi van meg? - fuldokolta kapzsian.~- Semmi különös - vágta
2806 23| munkája. És mintha két áldó kar lett volna a fejfa két karja,
2807 21| kibéleltem a ködmön zsebét - karácsonybõjti ebédemnek azt szánta tündérkém.~-
2808 21| lesz abból, ha itt ér a karácsonyéjszaka, ebben az embertelen vadonban.~
2809 20| legjobb tanulónak. Akirõl karácsonyig bebizonyosodik közületek,
2810 20| gyülekezet, a tanító úr karajba állított bennünket az udvaron
2811 5| télen, amennyit a jégbe karcolt betûkön keresztül látni
2812 2| csattogott, mint valami kard.~- Csitt, csitt, csitt,
2813 6| meszelõnyélbõl faragott kardommal, s a konyhapárkányon szülém
2814 10| tükrös szívek, a kivont kardú mézeskalács huszárok, a
2815 9| nem adhatok egyebet egy karéj kenyérkénél, lelkem.~- Azt
2816 22| elhaladt, hogy csak egy kicsi karéja látszott le a lyukon. De
2817 21| meresztette ki Péter apó a karikaszemét.~- A griffmadarak, akik
2818 7| tévedtél el?~Az édesanyám karjában egyszerre megnyugodtam;
2819 15| kinyitom, látom, hogy a szék karjára akasztott ködmön kinyújtja
2820 19| s hirtelen odalapított a karjával a falhoz -, húzódjunk félre,
2821 2| fölrebbent a nagy lomha madár, károgott egy keserveset, és kilebbent
2822 22| jutottam, hogy kinyújtott két karom a két falat érte. Az út
2823 22| két térdemre tenni a két karomat, arra ráhajtani a fejemet
2824 18| egy kürtszóval meg nem károsította volna a várost. Kilencvenhatszor
2825 12| örömeinek. Õ maga beült a nagy karosszékbe, fölhúzta a vaskörmöt, és
2826 11| hátravetette magát a csöpp karosszékben, amelyrõl nem ért le a lába
2827 7| lehet, hogy a tündérben is kárt tennél. Mármost mondd meg
2828 19| ottan, hanem kiterjesztett karú fiúcska. Szinte kedvem lett
2829 9| jó emberek fújják már a kását, lelopództam a ládáról,
2830 22| körös-körül, ahogy az a katicabogár nézdegélhet, amelyik szüretkor
2831 3| Hiszen van nekem olyan bûvös katlanom, hogy ha én ebben varádicskóró
2832 14| hogy milyen anyámasszony katonája vagyok én az iskolában.~
2833 9| mert anyó csak egy rossz katonaköpönyeget vetett a ládára, aztán nyájasan
2834 8| huszárnak kell lenni, ha katonasorba kerülsz.~- Mért huszárnak? -
2835 4| sarkantyúm taréja beleakadt a kút kávájába, s úgy vágódtam el, hogy
2836 2| kerítés tetejére vagy a kút kávájára, s estefelé már rendesen
2837 12| feketérõl nem tudtam, hogy kávé. A malomházban nem volt
2838 12| szokás még abban az idõben a kávézgatás. Hát nem csoda, ha most
2839 6| lett az egész templom az Úr kebelén nyugvó üvegdarabtól, hogy
2840 9| vagyok.~Ez nem volt nagyon kecsegtetõ ajánlat, mert keresztapám
2841 9| csillagfény a vízen.~- Hát volna kedved? - nézett rám habozva.~-
2842 20| csak keresni kell. Az õ kedvéért vergõdtünk is még egy darabig,
2843 5| áldásra nyitott szájra. Ezt kedveltem legjobban, mert ez volt
2844 4| jócskán leharapott a kevély kedvembõl. Hát még az asztalosmûhelyben
2845 5| tanítómesteremnek se, és voltak kedvesek, derék, barátságos betûk,
2846 8| s onnan röpködnek ki, ha kedvük tartja.~Ettõl fogva aztán
2847 7| történetét. Az apám nagy kedvvel hallgatta, és mikor a végire
2848 10| tudományba, és annyira a kegyelmébe fogadott, hogy a második
2849 12| Pajtásnak, de a fekete macska kegyesen beérte egy tányérka tejjel
2850 5| napsütéses hosszú õszre kegyetlen tél következett abban az
2851 17| hozzá, és topogott ránk kegyetlen-dühösen.~- Eltisztuljatok innen,
2852 9| hosszú sárgaréz gombjai kegyetlenül törték a derekamat. Telefutott
2853 6| a porrá tört igazgyöngy. Kékek voltak a hangyácskák, amik
2854 20| arca, beesett a szeme, s kékespiros a keze feje, mintha mindig
2855 11| kötelekre aggatva piroslottak, kéklettek, zöldelltek, sárgállottak,
2856 13| nézett rá Báró apó a gyerek kékre dermedt lábaira. - Mert
2857 12| szobák is, amelyekben bent kel föl a nap, és belülrõl süt
2858 18| a nagyapádat?~- Küsmödi Kelemen.~- A Gergõ Küsmödije, az
2859 2| madárkára csapódik rá a kelepce ajtaja.~- Jaj, tán a cinegekirály! -
2860 10| mézeskalácsos bolt.~- Itt a kellemes, emitt a hasznos - járt-kelt
2861 10| nem szólt félénken, hogy kellene-e még egy inas.~Egy torzonborz,
2862 18| tõle arra, hogy õneki ne kelljen hazamenni délre. Nagy-messzire
2863 19| fekete márványtemplomnak a kellõs közepén álltunk volna, amit
2864 3| jóakaratát. Valamit adok kelmednek, aminek nagy hasznát veheti.~
2865 12| muskátlis ablakocska, a kelõ nap sugarai hamar közébük
2866 5| rosta. Akkor aztán a búbos kemencébe próbáltam beleverni a szögeket,
2867 3| amit akkor szedett ki a kemencébõl.~Az apám meg csak nevette
2868 5| határoztam, hogy elbújok a kémény mellett, és meglesem a szélfiúkat.
2869 11| éreztem, hogy a középsõ ujján keményebb a köröm, mint a többin.~„
2870 13| volt kettõnk közt, hogy én keményebbet léptem, és gyorsan kocogtam,
2871 22| sziklák voltak, egyik-másik keményen meg is ütött, ahogy nekimentem
2872 3| tartogatni.~- No, ez legyen a kendé, Küsmödi bácsi. Azért adom,
2873 8| és mind bekukkintott a kendõcske alá, amit az arcocskádra
2874 10| tanítómesterséget is.~Ünnepelõ kendõt kötött szülém, mert õnála
2875 7| menjek. Mert ha soha meg nem kentek még fahájjal, most bizonyosan
2876 9| elhelyezkedett benne nagy kényelmesen, nekem meg azt mondta:~-
2877 22| bice-bóca beleharapott a kenyérbe, de aztán csak kiejtette
2878 10| mohón a szón édes szülém.~- Kenyérbél a karja - mondta a kovács.~-
2879 22| benne a kenyeret. Az én kenyeremet, amit a bányacsõsznek szántam.~
2880 4| Kenyérsütögetõ asszony kenyereskosarát kihordtam a piacra: egy
2881 9| keresztanyám megint elõhozakodott a kenyérkarajkával:~- Ugyan ne kényeztesd már
2882 22| Odatartotta a két tenyerén a kenyérkarajt a kis bice-bóca elé. A gyerek
2883 22| vagy éhes. Ez nem olyan kenyérke ám, mint amilyent te szoktál
2884 9| adhatok egyebet egy karéj kenyérkénél, lelkem.~- Azt is köszönöm -
2885 4| kibillegtem nagy kevélyen a kenyérpiacra. Itt már mutogatni se kellett
2886 4| is többféle mesterséggel. Kenyérsütögetõ asszony kenyereskosarát
2887 13| csizmát Gáborkával nagy kényesen az utcán, az iskola homokos
2888 8| mindig mosolyog, soha nem kényeskedik.~Utoljára rákerült a ködmönre
2889 9| kenyérkarajkával:~- Ugyan ne kényeztesd már megint evésre azt a
2890 1| elmosódik elõttem, mint hajnali kép a hosszú fasorban.~A szépen
2891 18| akkor nem nézett oda. A képeket bámulta a falon.~Egészen
2892 13| mosolygás derengette be a képét:~- Csakhogy én nem a rajkót
2893 23| assony, hogy akassuk föl képnek a falra, olyan sép ezs.
2894 13| hisem - bizonykodott sunyi képpel Báró, s alig várta, hogy
2895 6| Istenkém - néztem biztatva a képre, ahogy odasompolyogtam az
2896 16| az a szõrmók.~El lehet képzelni, hogy gyorsan jártam, de
2897 17| száj, amelyik mindig enni kér. Nem is csoda, ha azon a
2898 15| hogy ez borzasztó ravasz kérdés, de én még ravaszabb feleletet
2899 12| a pohárral? Ilyen nehéz kérdéssel azóta se találkoztam az
2900 4| angyaloknak, azok mind azt kérdezik Marikától: „Ugyan ki fia-csikaja
2901 23| bozontos fejét?~Százféle kérdeznivalóm lett volna, de csak egyet
2902 19| a szava, ha nagyapjáról kérdezõsködnek. Most is hirtelen arra fordította
2903 10| megvenni. Utoljára már nem is kérdezõsködtek, csak mentek egyenesen a
2904 16| lehunyott szemmel meg ne kérdezze tőled:~- Tündérkém, jó voltam
2905 14| amennyire én becsültem.~Azt kérdi ugyanis tõlem harmadnapra
2906 4| talicskával, elkezd nyikorogni a kereke:~- Nincs-né-ki, nincs-né-ki!~
2907 4| garas. Sánta bognárékhoz kereket gurítottam: harmadik garas.
2908 7| hallottam a nevét. Ha apám a kerekítőkést nem találta, vagy a macska
2909 8| nyújtottam felé a patkódarabot, s kerekre nyitottam a szemem, hogy
2910 19| Azt én.~- Hát akkor ne keresd a kis cimborádat. Küsmödiék
2911 17| nyakát -, tán a lidércet keresed? Mert azt magam is sokért
2912 17| nem találni azt, amit én keresek.~A tojások sorában Nebula
2913 21| nézett rám szúrósan. - Mi kereseted neked az óbányában?~- Egy
2914 4| futná is csizmára az én keresetembõl. Mert azért, ha kicsi voltam
2915 16| összevissza barázdák közt keresgetvén az utat.~Tündérkém szemei
2916 8| körülnézett, mintha ürgelyukat keresne, amibe belesüllyedjen. De
2917 14| leejtett volna valamit, és azt keresné.~A nagy Cintula persze ravasz
2918 21| gyereknek nincs itt semmi keresnivalója.~Megmondtam neki, mi járatban
2919 23| gondolt volna arra, hogy ott keressen benneteket a kövek alatt?
2920 1| megtalálta volna, de nem is kereste soha többet!~Mire fölébredtem
2921 23| mondani szép értelmesen, mit kerestél te azon az elhagyott helyen
2922 22| kell az már ott úgyse, nem keresünk több kincset, báránykám!
2923 19| úgy láttam, mintha nem is kereszt állna ottan, hanem kiterjesztett
2924 23| újra megnyitják a bányát, keresztet faragnak az emlékezetére
2925 23| meg egy körömkés sírnak a keresztfáját, mintha az a kéz volna,
2926 19| lámpát Péter apó.~Nagyjából keresztformára kifaragott szikla meredt
2927 22| a piros tintának, mikor keresztülsüt rajta a nap. De nagyon nehezemre
2928 7| harmatos mezők közé, ott állt a keresztúton az öreg csősz, nagy tasla
2929 8| de mán most mindegy, nem kergethetem vissa világgá a kis ártatlant.
2930 2| az a cinegekirály, és az kergette el mellõlem a halál fekete
2931 5| padlásán, és harsogva, zúgva kergették egymást ki s be a szelelõlyukakon.~
2932 2| semmit. A madár felröppent, keringett körülöttem, s mikor leszállt,
2933 2| cinegefogót, kitettem a kerítés tetejére vagy a kút kávájára,
2934 19| elkeverni odalent. Nézd e, kerítettem én neked ahhoz való gúnyát.~
2935 20| ütögetett volna: ugorj ki hamar, kérj bocsánatot, ígérd meg, hogy
2936 21| majd csak kieszelem, mit kérjek a bányapásztortól, ha jókedvében
2937 20| minálunk - mondta egy csöpp kérkedéssel. - Látod-e, milyen úri vendég
2938 16| is, ahogy mondja szelíd kérleléssel:~- Kis Gergő, nagy korodban
2939 12| olyan vackot vetettem a kert sarkában a vakondoknak,
2940 23| bányászinasoknak valót, s arra kértek, hogy ezután az legyen az
2941 3| a malomkõ asztalt. Volt kertészpecsenye - ezen a néven a sült tököt
2942 3| fakadtam, mert most meg már a kertészpecsenyével kezdett barátkozni az öreg.~
2943 1| ki a temetõbe.~Az isten kertje csak egy futamodásnyira
2944 19| elkísértem egész a papok kertjéig, onnan is csak azért fordultam
2945 8| szegte be, a mi szegényes kertünk egyetlen ékessége, az apám
2946 17| most már emezen az utcán kerüljünk ki a piacra - adta ki a
2947 22| szívem. Most már majd nem kerülnek el az angyalok. Úgy érzem,
2948 9| legelgetni. Utána én is sorra kerülök - gondoltam -, kapom az
2949 2| újságolta, hogy mikor hajnalban kerülte a szõlõt, látta a cinegekirályt
2950 15| hanem a többiek meg most kerültek vele szembe. A Tarán kapitány
2951 19| megint fekete éjszakába kerültünk. Mázsás szikladarabok hevertek
2952 6| se látszott ki, és addig keseregtem, míg utoljára magam maradtam
2953 2| lomha madár, károgott egy keserveset, és kilebbent az ablakon.~-
2954 18| ráértél? Mutasd az írásodat, kész-e már a dolgozatod.~Nem volt
2955 13| csak olyan csizmát tudok készíteni, amelyik a fiam nevét csikorogja.~
2956 12| korsóból, és vittem be nagy készségesen a tündérkének. Csordultig
2957 8| melyekbõl a kincskeresõ gúnyának készülni kellett. Minden villanását
2958 21| párosával az angyalkák, készülõdnek le a földre, mindnyájan
2959 13| már ott volt, s csak akkor készülõdött kifelé, mikor Gáspár apó
2960 9| szétrakosgatták a körtét, készülõdtek a hajnali hetipiacra.~Egyszer
2961 16| viselte magát, és el voltam rá készülve, hogy tündérkém is el fogja
2962 11| a tündér ölébe, az pedig kétfelé szegte a maradék májat.~-
2963 21| Hanem ahelyett most már kétfelõl is kérdezték, hogy: ki jõ,
2964 10| melyik a krajcáros, melyik a kétkrajcáros, melyik a háromkrajcáros
2965 10| ütögetett, megköhögtetett, és kétszer-háromszor körülfuttatott az asztalok
2966 23| tudtunk. Becsületes munkánknak kétszeres hasznát látjuk ezentúl.
2967 21| sovány volt a délebéd. S most kétszeresen örültem a vacsorának, mert
2968 9| arasztos földecskéjébõl. Kettejük kenyerét bizony ki nem nézem
2969 8| paplan alól, de csak õket kettejüket láttam, amint a gyönge mécsfénynél
2970 22| hány nap óta is? Egy, kettõ, három, négy nap óta. A
2971 23| felgyülekeztünk. Titulász doktor mi kettõnkkel, Messzi Gyurka kutyástul,
2972 10| ilyen hamar belevezetett a kettõs tudományba, és annyira a
2973 17| találta ki, annak adott kettõt.~Olyan jó népek voltak azok
2974 5| megértettem még azt is, hogy mit ketyeg az óra, és mit gondol magában
2975 4| Van-csiz-ma, van-csiz-ma! - ketyegte otthon az óra, de nem volt
2976 4| már jócskán leharapott a kevély kedvembõl. Hát még az asztalosmûhelyben
2977 10| Csontos Szigfrid”.~Hát alig keveredek barátságba a sárkányöldösõ
2978 19| néha mintha darázsdongás keveredett volna közé. Egész nekielevenedtem
2979 6| egyesével, fiamuram. A levest se keverjük össze az uborkasalátával
2980 14| össze, mert az is olyan kevés beszédû, öreges kisfiú volt,
2981 18| szétterpeszkedtünk a padokban, hogy még kevesebb legyen a hely.~- Ide nem
2982 16| tegnap volt. A széle már kezd sárgulni. De én nem hagyom
2983 21| faderekat érintek. Újra kezdõdik a kopácsolás, éppen ezen
2984 16| gyûszûünnep csak reggel kezdõdött. Meg kellett csodálni a
2985 4| fûrészt, hogy majd munkába kezdünk. Az öreg azonban mérgesen
2986 11| pintyõke nem lehet könnyebb. A kezecskéhez egy töpörödött kis néni
2987 1| mindjárt visszabágyadt a kezecskéje.~- No, mondtam, ugye? -
2988 22| tõle az angyalok. Add ide a kezedet, báránykám.~Úgy kellett
2989 18| bámulta a falon.~Egészen a kezéhez toltam a buktát. Erre rám
2990 4| egyszerre elnehezedett a kezemben, mint az óriások vasbuzogánya.
2991 15| ütőfát, de ki is ejtem a kezemből mindjárt. Még el is jajdítom
2992 16| órakörte.~- Hát még az én öreg kezemnek milyen nehéz - sóhajtotta
2993 4| vasbuzogánya. Nem esett kezemre a vele való bánás sehogy
2994 19| menjünk - vezetett Péter apó kézen fogva a legszélesebb folyosóba.~
2995 22| fölébe hajolva a vézna kis kéznek, elkezdte azt leheletével
2996 13| Úristen ast a drágalátos kezsit, akivel ilyen szép nagy
2997 6| görbe kõbotokat tartottak a kezükben, és mind az oltár felé fordították
2998 23| boldogan szorongatták a kezünket, a nagy Cintula pedig ez
2999 22| köveken keresztül, amelyek ki-kicsúsztak a lábam alól, a szél pedig
3000 21| ki jõ?~Már belerekedtem a kiabálásba, és roskadoztam az összevissza
3001 6| föl ne ébredjen, és rá ne kiabáljon az angyalkákra” - gondoltam
3002 2| küncsücsü, küncsücsü! - kiabálta vissza hálásan a madárka
3003 13| Gáborka csizmája. Mindjárt kiakaszthatjuk a szögre az ereszet alá.
3004 22| volna, nagyapóka, ha én kiállnék most az ajtóba, és ott lesném
3005 18| rettenetes nagy tülökkel kiállt a toronyerkély négy sarkára,
3006 8| rozsdás patkódarabot, s azzal kiálltam az árok szélére Báró cigányt
3007 21| kigyullad, a másikra meg magától kialszik. Zöld a ruhája, piros bojtos
3008 15| Laci fia mindjárt el is kiáltotta magát:~- Fogadjunk, Gergő,
3009 17| Hol innen, hol amonnan kiáltoztak rá az emberre:~- Hej, fiúcska,
|