abbah-belet | belev-derit | derme-erose | erosk-futot | futta-igazs | igerd-kialt | kialu-lampa | lango-megla | megle-neznu | nezsn-rabsa | racsf-szege | szegh-tinta | tisza-veszl | veszt-zuzmo
Rész
3010 22| kiejtettem, olyan hirtelen kialudt körülöttem minden fény,
3011 16| Valahányszor felém ásított papírral kibélelt fekete szájával az ócska
3012 21| Jó nagy karaj kenyérrel kibéleltem a ködmön zsebét - karácsonybõjti
3013 4| gondoltam magamban, s kibillegtem nagy kevélyen a kenyérpiacra.
3014 16| magát türtõztetni az öreg, kibuggyant a szemébõl a könny. Szokatlan
3015 7| rongyosodik, akkor aztán szépen kibújik belõle a tündér, és elejbéd
3016 15| ködmön szélét, hogy majd kibújok belőle, mert csakugyan nagyon
3017 22| leállítottam az égbelátót, és kibújtam a ködmönbõl. És abban a
3018 7| az akácok koronája fölött kibukkant az öreg malomház. Úgy vettem
3019 9| nehezen vártam, hogy a csacsit kicsapjuk az árokpartra legelgetni.
3020 14| csodálkozva nézett rám, mintha kicseréltek volna.~De nem is vártam
3021 10| szemlét a mester. - Nagyon kicsik a fülei. Nincs rajtuk semmi
3022 8| tündéreket, mikor te még egészen kicsike voltál, és a sütõteknõben
3023 9| jókedvûek és rongyosak is egy kicsikét. És én elgondoltam magamban,
3024 9| Moccanás nélkül várakoztam egy kicsinység, s mikor hallottam, hogy
3025 18| fából faragták, hogy ilyen kicsiségek zavarba hozták volna.~-
3026 2| zsebemben.~Gyerekkönny hamar kicsordul, hamar fölszárad. Egy-két
3027 21| nevetett, hogy a könnye is kicsordult bele:~- Jaj, de nagy bolond
3028 21| s egyszerre csak mintha kicsúszott volna lábam alól a föld.
3029 15| Hátha egyszer arról is kiderül, hogy egy morzsa tündér
3030 23| menekedtetek meg, hogy a robbanás kidobott benneteket a hóba, és betemetett
3031 6| a gyerekekhez beszélni.~Kidörzsöltem a szemembõl az álmot, és
3032 16| nádtetõnek. Ohó, azt mondja, kié ez a kutya? Nem kutya az,
3033 20| se nézsnék bele másodsor. Kiégetné est a drágalátos semem világát
3034 22| kenyérbe, de aztán csak kiejtette a kezébõl. Olyan gyönge
3035 22| hangon az öregember. - Csak kienged a szívem. Most már majd
3036 15| Szorít a ködmön - mondom, és kieresztem a gombot a nyakán.~Nem ért
3037 7| utcákon keresztül.~Ahogy kiértem a városból a harmatos mezők
3038 22| eltátottam a számat, hogy majd kiesett rajta a fejem. Hiszen ez
3039 3| úgy eltátja a száját, hogy kiesik rajta a feje. Néha fél-fél
3040 21| odaérek a bányához, majd csak kieszelem, mit kérjek a bányapásztortól,
3041 19| Nagyjából keresztformára kifaragott szikla meredt elém. Kis
3042 10| vesztegettem, hanem mindjárt kifizettem egy marék mézeskalács mogyoróval.~
3043 12| az asztalra került friss kiflivel, s a tündérke átengedett
3044 6| muzsikált a szava, ahogy kifordította a tányérkát.~Az angyal aztán
3045 16| mindig úgy elborult, mintha kifutottak volna belõle a napsugarak.
3046 16| aztán a társ engedelmesen kigurult az ajtón. Gyurka bácsi pedig
3047 5| szívemmel a ráncos kezet, mely e kígyóbetût elõször mutatta meg nekem.~
3048 21| bányapásztor egyik szavára magától kigyullad, a másikra meg magától kialszik.
3049 17| a két nagy füle most is kihajlik a sapkából, s a tüzes szeme
3050 17| tojást, a húszast pedig kihalászta belõle, s nagy titkolódzva
3051 22| megint beszélnek! De most már kihallgatom ám õket elejétõl végig,
3052 9| imára, tente, kisgyerek.~Kihámoztam magam a ködmönkébõl, és
3053 18| Édesatyám a lekvárosát mindig kiharapta nekem, mert azt nem szerette.~
3054 7| tündér, s ha valami szögben kihasítanád a ködmönt, lehet, hogy a
3055 4| hogy se, egyszerre úgy kihasítottam a kapával a cifra csizmát,
3056 4| asszony kenyereskosarát kihordtam a piacra: egy garas. Kese
3057 9| kosarat a kordéra -, mert kihull tõle az embernek a foga.
3058 6| szelemenfa végére akasztva. Kihurcoltam a napvilágra, és belemarkoltam.~
3059 5| belementek a szögek, és kihúzni is nagyon könnyû volt õket.~
3060 22| Gondoltam magamban, itt legalább kihúzom az éjszakát szárazon, nem
3061 20| bice-bóca pajtás!”~Szépen kijavítottam a Pálistók Peti dolgozatában
3062 21| biztatta, hogy a hernyó kijõ a fából, ha szépen kéri,
3063 10| szülém sajnálkozva, mikor kijöttünk. De én láttam a szemén,
3064 1| zsebembe tettem volna.~Ahogy kijózanodtam az álomból, áttapogatóztam
3065 22| Istennek a magasságban! Kijutottam az õ szabad ege alá! Nemcsak
3066 15| hogy az egyik bánya felől kikanyarodik az országútra egy asszony.
3067 19| folyosóba, amelybõl a lovacska kikanyarodott, éppen csak bepillantottunk.
3068 16| vissza a Mitetszik úrhoz! Kikaparom a szemét, ha a pénzemet
3069 23| Mindjárt ráösmertem, ahogy kikapirgáltam a botommal - mesélte a cigány. -
3070 12| alatt jut majd neki eszébe kikéredzeni a zsebbõl. Éppen a szilvásgombóccal
3071 4| sövény tetején:~- Kikerikik, kikeri, mezítlábas, gyere ki!~Mikor
3072 4| csúfol a sövény tetején:~- Kikerikik, kikeri, mezítlábas, gyere
3073 13| Sokszor meg-megállt, míg kiköhögi magát, és nagyon büszke
3074 20| ha én azt a fiastyúkot kikölthetném, én abból annyi pénzt árulnék
3075 8| apám. Most az õ szívébõl kiköltözött a tündér, és beleköltözött
3076 17| a piac rántottával volt kikövezve.~ ~
3077 13| lábamra - bizony az ujjaim kikukucskáltak a rongyos bocskorkámból.~
3078 8| a hajnali csöndben sokat kikukucskáltam a homlokomra húzott paplan
3079 9| a gyomrát.~De már erre a kilátásra mégiscsak el kellett mosolyodnom,
3080 2| károgott egy keserveset, és kilebbent az ablakon.~- Csin-csen,
3081 18| károsította volna a várost. Kilencvenhatszor fújt bele a tülökbe egymás
3082 10| mert a macska se nyomogatta kilincsünket.~- Te is részelsz a varjúpaprikásból -
3083 23| rajta a körömkevirágot. Kilopództam a többiek közül, és átosontam
3084 12| vasköröm az ablakon.~- Hát... kilyukasztom.~- Hát aztán?~- Aztán ezen
3085 3| alól azonban a fülei mindig kimaradtak. Szép nagy szélfogó fülei
3086 18| ruhája egyik feslésébe, és kimarkolt belõle néhány szem kökényt.
3087 6| vacsorázgatni, és nem mertem tõlük kimenni.~„Megvárom, míg elmennek” -
3088 7| kiskutyának az eresz alatt. Kimondtam a szívemen valót, hogy én
3089 15| a malomházat, mert mind kimozgósodtak a téglái.~- Vigyázz, Gergő! -
3090 9| annak most már semmi se, úgy kimulatta magát a szõlõben. Csak vackot
3091 16| nyilván minden tudományát kimutatta volna, ha a csõsz oldalba
3092 17| tojást. De még másodikat is kínált, mikor Cintula abban sem
3093 3| vele.~- Isten áldásával - kínálta félénken édesanyám a bûbájost,
3094 3| AZ ŐSÖK KINCSE~Egy hét múlva kutya bajom
3095 5| vén szeleburdi. Ne félj, kincsecském, úgy megtanítalak én téged
3096 7| elszaggatod, akkorra több lesz a kincsed, mint Küsmödinek.~- Mire
3097 8| ÖLTÉS~Bûbájos Küsmödi minden kincséért el nem mozdultam volna édesapám
3098 5| tudója.~Persze a Küsmödi kincsei meg nem mentettek volna
3099 7| elõbb-utóbb úgyis hozzájuttat a kincsekhez, és addig is megsegít minden
3100 5| nyomára jöjjek azoknak az õsi kincseknek, amiknek a bûbájos Küsmödi
3101 6| kellett féltenem senkitõl a kincsem. Üvegdarabnak nézte mindenki.~
3102 3| én szorulva akárki pénzes kincsére? Hiszen van nekem olyan
3103 6| meg kellene keresni a mi kincsestarsolyunkat is, hátha felejtettek benne
3104 3| lehet megtalálni az õseid kincsét, de egymagam nem bírok hozzájutni,
3105 4| amit akart, én már az õsök kincsével álmodtam azon az éjszakán.
3106 7| leszel, lelkem gyermekem?~- Kincskereső leszek, édesapám, mint a
3107 4| barna falon.~Soha, míg a kincsrõl nem hallottam, nekem eszembe
3108 6| vele valakinek. Az ám, de kinek?~Eszembe jutott az öreg
3109 20| féltem, hogy a tanító úr kinevet.~Pár nap múlva aztán az
3110 14| tologatnom, hogy egy kicsit kinézegethessek belõle a világba.~Még messze
3111 21| találok oda az óbányába.~Kinéztem az ablakon, szép nagy pihékben
3112 22| evett, mióta a szakálla kinõtt. Csak már legalább megtalálná!~
3113 16| orrával -, majd nem sokáig kínozol már!~Mosolygás sütötte végig
3114 14| hanem iskola után mindjárt kinyargaltam a Messzi Gyurka birodalmába.
3115 15| szememet, s egyszer, ahogy kinyitom, látom, hogy a szék karjára
3116 20| csillagainak látására. Alig bírtam kinyögni a választ:~- Lá-há-tom.~
3117 21| sehol se, ide jött utánam?~Kinyújtom a kezemet: hatalmas faderekat
3118 22| folyosóba jutottam, hogy kinyújtott két karom a két falat érte.
3119 6| megmozdulni és merev tagjaikat kinyújtóztatni egy kicsit.~Én is oda néztem,
3120 6| mozgolódtam a nyílásban, kiöntöttem nekik a korpát, hadd szedegessék
3121 9| belebújtam a ködmönbe, és kiosontam az ajtón. Fél nap alatt
3122 11| gerendát, s abból egyszerre kipattan egy aranylámpa, és...~És
3123 14| utolsó padban, s halkan kipisszegett a keze feje mögül:~- Pssz,
3124 17| ingyen a portékáját. Õ bizony kipróbálgatta elõször a diákot:~- No,
3125 14| kalap közt -, most mindjárt kipróbálom, mit tud a kajla!”~Azzal
3126 18| padka, akár egy cukrászbolt kirakata. A kis bice-bóca pedig zavartan
3127 20| Láttam már én ilyent a kirakatban a pesti optikusnál! Ilyenen
3128 2| hittem többet a cinegék királyában.~Hanem ekkortájt megint
3129 5| énnekem mindenféle híres királyfiakról, de azt egyikrõl sem mondta,
3130 5| az igazán nem illett egy királyfihoz.~Estemben azonban magammal
3131 14| Megérezte, hogy lemúlt róla a királyság, és jól érezte. A fiúk engem
3132 2| akkor.~- Hát aztán milyen királyuk van a cinegéknek? - faggattam
3133 3| teneked mindjárt!~Hát egy kirántott galambfiókát hozott a jó
3134 2| a népeidhez!~A madárka kirebbent a kezembõl, de nem surrant
3135 2| mindig elszomorodtam, és kiröpítettem a markomból a paraszt cinegét.~-
3136 8| igyekeztem belül kerülni a kisajtón és nem várni be a tündérek
3137 9| Megtakarítjuk vele a kisbérest, ugye? - kérdezte keresztanyám.~-
3138 14| szülémnek a malomház udvarán, a kiscsirkék közt mindig volt egy kiverõs,
3139 12| a kertbe, és borítsam le kisdézsával, késõbb aztán majd szót
3140 11| tálra. Biz ott már sokkal kisebb darab májacska piroslott,
3141 13| kisiskolás korában, hogy kisegítse a bajból. Nem tudtam ugyan,
3142 3| bozontja alól.~- Értem a kisembert. A kisember azért van megijedve,
3143 18| óra után egész falkában kísértük végig a kis bice-bócát az
3144 12| kezem alá.~Munkába vett kisfésûvel, nagyfésûvel, kiskefével,
3145 15| hálálkodni, hogy neki milyen jó kisfia van.~Az ám! A jó kisfiúnak
3146 10| szolgáljuk ki. Érted-e, kisfiam?~No, ezt nem volt nehéz
3147 13| világon, csak a tulajdon kisfiának. Hanem az aztán olyan remekbe
3148 11| mindenféle mesékben tudományos kisfiúhoz illik.~Igen takaros kis
3149 15| kisfia van.~Az ám! A jó kisfiúnak égett az arca szégyenletében,
3150 13| ahogy a sápadt, egérképû kisgyerekre nézett, úgy sütött a szeretet
3151 2| KIRÁLYA~Most már tudom, hogy a kishúgom torokgyíkban halt meg. Akkor
3152 3| Márton szûcs?~Édesapám kisimogatta az új foltot a subán, és
3153 2| Ült mindenki mereven, és kisírt szemmel nézett maga elé.~
3154 13| van tündérkéje az embernek kisiskolás korában, hogy kisegítse
3155 12| kisfésûvel, nagyfésûvel, kiskefével, nagykefével, csak nem ért
3156 22| ráterítettem az én kincskeresõ kisködmönömet. Minek az már nekem? Én
3157 17| le, csak a kalapját, de a kiskoma sehogy se akarta elhinni,
3158 23| mondok, ezs meg azs én kiskomám gúnyájából való. Volt nagy
3159 23| venném én el est azs én kiskomámtól, aki énhozsám mindig olyan
3160 16| öreg kisruhavarrót, ahogy kiskoromban hívtam szülémmel együtt.
3161 7| megjött a bátorságom, mint kiskutyának az eresz alatt. Kimondtam
3162 1| húgicám, akármilyen okos kislány!~Ó, bár megtalálta volna,
3163 17| elvisította magát, mint a kismalac:~- Jaj, ne húzd a fülemet,
3164 21| de nagy bolond vagy te, kisöcsém! Hát mit gondolsz, hogy
3165 1| vánkoskája alá.~Én pedig kisompolyogtam a szobából, és elkeseredve
3166 16| halálos holtomig az öreg kisruhavarrót, ahogy kiskoromban hívtam
3167 6| léptekkel odaállt elém, kissé balra konyította a fejét,
3168 5| úgy ki volt lyuggatva a kisszék, mint a rosta. Akkor aztán
3169 5| alól a kukoricamorzsoló kisszéket, s abba belevertem a szögeket
3170 12| konyhapárkányról egy rózsás kistányért, és abba öntöttem a pohárból
3171 19| Péter apó. - A bányarigó kiszabadult valahol, s már megütötte
3172 22| nyílással szemben, amelyiken kiszabadultam, a gödör másik oldalán is
3173 8| lelkecském, majd hamarabb kiszaggatjuk.~Nem telt bele egy fohászkodásnyi
3174 5| szívem, és szerettem volna kiszaladni hozzá, hogy segítsek rajta,
3175 23| Az én lelkem szülém csak kiszaladt erre a szóra a piruló liba
3176 17| feltörte valamennyit, hogy kiszedegesse belõlük a húszasokat.~-
3177 5| szögeket kalapáccsal, aztán kiszedtem õket harapófogóval. Mikor
3178 5| egy szál árvalányhajat, kiszöktem a konyhára, kinyitottam
3179 6| könyv, tudod, csak szép kitalálások vannak benne.~Sietve az
3180 17| nehéz kérdést egyszerre kitalálta, annak adott egy szép kukacos
3181 22| apót, hogy jó elõre úgy kitanított mindenre! Milyen jó volt
3182 1| akkorra minden fortélyát kitanultam a körte-muzsikának. Ha csak
3183 19| kereszt állna ottan, hanem kiterjesztett karú fiúcska. Szinte kedvem
3184 10| mézeskalács huszárt, és kitessékeltem vele az ajtón.~De nyilván
3185 4| gazda. Legjobban szerettem kiülni a szelelõlyukba, az ecetfa
3186 20| mihelyt magamra maradtam, kiugrottam az ágyból, és átvittem a
3187 12| voltak benne, azok közül kiválasztotta a legszélesebbet - szép
3188 8| verébtojásért, ha Messzi Gyurkát kivallathatom a dolog felõl, de hát a
3189 16| ugat, holnap ilyenkorig kiválthatom a Mitviszt a rabságból.~
3190 17| szolgám - nyújtogatta elõre kíváncsian a nyakát -, tán a lidércet
3191 22| szemembõl az álom, ahelyett a kíváncsiság vett rajtam erõt. Leguggoltam,
3192 7| türtőztette apámat -, csak nem kívánja, hogy szeme láttára haljon
3193 4| fecskét akar játszani. Ne kívánkozz te sarkantyús csizmára,
3194 4| Itt a csizma, megvan a kívánságod. Az én kívánságom pedig
3195 13| Malvinka elmondta neki a kívánságomat, mire ő rábiccentett a fejével:~-
3196 14| a csõszmesterséghez ész kívántatódik, hanem öreg barátom még
3197 23| addig néztem a selyemmel kivarrott malomházat, míg hullani
3198 16| ujjával:~- Társam, társam, kivel beszélgessek én mármost
3199 6| úgy tündöklik, hogy majd kiveri a szememet.~- Nini, gyémánt! -
3200 14| kiscsirkék közt mindig volt egy kiverõs, aki sohase tartott a többivel.
3201 21| tisztábban hallottam. Hirtelen kivert a verejték, pedig olyan
3202 20| az egész bányahistóriát kiverte a fejembõl a tanító úr.
3203 20| Péter apó, aki ebéd után kivezettette magát velem a bányaházhoz.~-
3204 23| kezdett rá a könnyem, és kivirágoztatta rajta a körömkevirágot.
3205 10| mézesbábok, a tükrös szívek, a kivont kardú mézeskalács huszárok,
3206 23| egy kis repedés is esett a kobakodon, de sebaj, ebcsont beforr.
3207 19| leszakítani.~- Az ám, hiszen ezek kõbõl vannak - kaptam vissza a
3208 23| hazajáró lelke, és szegény öreg kóbor lélek most elmúlt a bányával
3209 22| kisfiú még ilyenkor kint kóborol!”~- De énnekem beszélnem
3210 6| kõkönyveket, kõkardokat és görbe kõbotokat tartottak a kezükben, és
3211 17| megkésett ugyanis a legényke, és kocogtában nem nagyon nézett a lába
3212 13| keményebbet léptem, és gyorsan kocogtam, Gáborka pedig erõtlen,
3213 9| megjött a kedve, és heherészve kocogtatta meg az ostornyéllel a vállamat.~-
3214 16| pulit, belehajítja a zöld kocsiba, s csak futtából kurjongat
3215 23| nagyvendéglõ szakácsai a doktor kocsijára a mindenféle drága jó ételekkel
3216 18| furcsa talicskákat meg kis kocsikat. Úgy bele volt mélyedve
3217 23| hátha már ott is van a kocsimon.~Persze hogy ott volt, hiszen
3218 14| iskola elõtt nyüzsögtek a kocsiúton. Persze most is a nagy Cintula
3219 22| lehet mást, mint leülni egy kõdarabra, a két térdemre tenni a
3220 13| Ahogy most az esztendők ködén keresztül visszanézek a
3221 22| égbelátót, és kibújtam a ködmönbõl. És abban a percben, ahogy
3222 23| Nem, ezs csak egy rongyos ködmöndarab, hát mán hogy venném én
3223 7| isten neki, deák leszek a ködmönért. Õ meg arra adott kezet,
3224 12| kedvtelve -, ehhez a szép ködmönhöz különösen illik. A Pajtásnak
3225 20| tanító úr. - És akinek olyan ködmönje van, mint Gergõnek, abba
3226 9| kisgyerek.~Kihámoztam magam a ködmönkébõl, és végigdûltem a köpönyegen,
3227 11| voltak azon az éjszakán a ködmönkém alatt, amivel betakargatott
3228 8| kivarrva mind rákerültek a ködmönkére, a legszebbre, amely Márton
3229 3| behajította a porciómat a ködmönnyak mögé. Magamagát nem féltette
3230 7| valaki megtudja, hogy a ködmönöd kincses ködmön, rögtön elveszti
3231 20| valaki nagyot rántott volna a ködmönömön.~Sebes lépések kopogtak
3232 8| mécsfénynél szótlanul öltögettek a ködmönön. A lefoszlott selyemszõrök
3233 22| Lecsukódott a szemem, és ködmönöstül, égbelátóstul rázuhantam
3234 20| legalább megszabadultam a ködmöntõl. Tündérkém, mint rendesen,
3235 8| is tündért látni, mielõtt ködmöntulajdonos válnék belõlem.~Elõször
3236 12| vakondokot szoktak volna a ködmönük zsebébe rakni. És rám parancsolt,
3237 15| meg egy csöppet sem.~A két ködmönujj pedig egyre közelebb jött
3238 22| bányacsõsznek. Elõhúztam a ködmönzsebbõl a nagy karaj kenyeret, és
3239 21| megmerevedett körülöttem a ködtenger, hanem hallani hallottam
3240 13| hogy milyen különösen tud õ köhögni.~- A’, hallgasd csak, Gejgõ,
3241 18| hogy mondjon véleményt a kökényrõl.~- Jó az - mosolyodott el
3242 8| valaha készült. Volt rajta kökörcsin és varádicskóró, pipacs
3243 8| tudtam elképzelni, hogy költözik az majd bele a ködmönbe.~
3244 21| olyan jót nevetett, hogy a könnye is kicsordult bele:~- Jaj,
3245 17| buggyantak ki újra a kis Pipitér könnyei.~- No, majd arról is teszünk -
3246 13| megmelegedett tõle. Letörülgettem a könnyeimet, és fölvidámodva nézegettem
3247 16| küszöbre, úgy törülgette a könnyeit a szûre ujjával:~- Társam,
3248 8| huszárnak? - törülgettem a könnyemet.~- Mert lovon könnyebben
3249 16| vesz magának. Fényeset, könnyût, finomat. Úgy bizony, ezüstgyûszûvel
3250 18| fölemelte mind a két mancsát. Könyökig tintás volt mind a tíz ujja.~-
3251 15| és könnybe lábadt szemmel könyörögtem neki, hogy én vihessem haza
3252 2| Segítsetek neki! - néztem könyörögve apámékra, de meg se moccant
3253 1| feledkezve az imádságos könyvbe, s nem vette észre, mikor
3254 6| teremtés a kisgyerek, aki könyvbõl tanulja a kukorékolást.~
3255 22| földön a kis bice-bóca. Könyvei csomóban a feje alatt, ez
3256 18| azzal hónom alá csaptam a könyveimet, és húzódtam kifelé az ajtón
3257 14| beült a padba, s elõszedte a könyveit, mintha õ volna a legszorgalmasabb
3258 6| Elszomorodva hurcoltam vissza a könyveket, csak a legvastagabbat hagytam
3259 14| kajla!”~Azzal ledobtam a könyvem, és se szó, se beszéd, nekiugrok
3260 10| úr? - húzódtam közelebb a könyves asztalhoz.~- Az elsõsorbelieknek
3261 10| históriás könyvekkel: az volt a könyvesbolt. A másik asztalon szép rendben
3262 10| Csorbóka úr volt az egyetlen könyvkereskedõ. Akkora boltja volt, mint
3263 10| magamban -, hát azért lettem én könyvkereskedõinas, hogy minden könyvet elhurcolásszanak
3264 10| elégedetten -, az Isten is könyvkereskedõnek teremtette. De ha jól igyekszik,
3265 10| ember a két asztal közt -, a könyvkereskedõség kedves tudomány, a mézeskalácsosság
3266 6| és azóta se örültem úgy könyvnek, mint ennek. Csak nagyon
3267 18| õszi légy is mászkált a könyvön, melyet a tótágas-tudós
3268 5| legkedvesebb fia a hajnalnak, piros köpönyegje van és aranykoronája. Persze
3269 11| mondtam zavarodottan.~- A körmöm? - nézett a tündér a kezére. -
3270 11| Hát mi különös van a körmömön? Gondolom, ez is csak olyan,
3271 3| kelmed a keze helyett.~Hosszú körmû, görbe ujjaival csakugyan
3272 4| nagyon megtetszett nekem. A környéken ugyan csak malomháznak hívták
3273 4| süvegen a bokréta. Volt a mi környékünkön várrom éppen elég, ott volt
3274 23| és úgy csókoltam meg egy körömkés sírnak a keresztfáját, mintha
3275 1| amelyen már hervadozott a körömkevirág koszorú.~- Ide hallgass,
3276 23| és kivirágoztatta rajta a körömkevirágot. Kilopództam a többiek közül,
3277 22| egészen.~Úgy nézdegéltem körös-körül, ahogy az a katicabogár
3278 9| hintót, te meg toljad; ha egy körte lerázódna a többi közül,
3279 1| az elejére, egész eddig a körte-muzsikáig látok vissza. Ami elõtte
3280 1| testvérkém!~Azzal belefújtam a körte-muzsikámba, és eljajdítottam magam.
3281 1| minden fortélyát kitanultam a körte-muzsikának. Ha csak a számhoz érintettem,
3282 1| Tudsz-e te így, híres körte-muzsikás? - mintha csak ezt csattogták
3283 2| senki se gondolt, hogy én a körte-muzsikával a halált hordhatom a zsebemben.~
3284 9| sok, annyit nem kaptam a körtébõl. Igaz, hogy õ maga se kóstolt
3285 18| egymás után, s ehhez kellett körülbelül egy óra. Mivel pedig a szép
3286 10| megköhögtetett, és kétszer-háromszor körülfuttatott az asztalok körül.~- Úgy
3287 21| A kezemmel tapogatódzva körülkerültem a düledezõ mészégetõ kemencét.
3288 6| rózsakoszorús angyalkák röpködtek körülötte, és nézett, nézett maga
3289 8| lefoszlott selyemszõrök úszkáltak körülöttük a levegõben, a mécsfény
3290 2| mindjárt. Háromszor-négyszer körülrepkedett, mintha mondani akarna valamit:~-
3291 15| nyakamat. Odakapok ijedten, körülvesznek a fiúk:~- Mi az, Gergő,
3292 12| sép assonságot akarjátok kösönteni! - Az öreg azzal lerúgta
3293 7| Gyere, báránykám, hadd kössem a nyakacskádba. Hadd halljam
3294 17| a fejét nagy komolyan.~- Köszönjük szépen, de ebben nem találni
3295 20| emberre a holdvilág, hogy köszönni lehet neki. No, ki néz bele
3296 4| lesz varrva. Mikor én azzal köszönök az angyaloknak, azok mind
3297 16| buff! - ez volt a pulinak a köszöntõje, mikor a gazdáját meglátta.
3298 8| beleakadt a lábam ebbe a kötélbe, fölvesem, húzsom magam
3299 11| icike-picike szoknyácskákkal, amik kötelekre aggatva piroslottak, kéklettek,
3300 8| sovány malackát vezetett kötélen.~- Báró bácsi, Báró bácsi! -
3301 10| Bizonyosan azt gondolta, hogy ez kötelességük nekik, és annál hamarabb
3302 19| kérni Péter apót, egyszerre kötélnek állt, hogy az elsõ vakációs
3303 20| szomszédból a szurkos zöld kötõben, csak úgy ingujjban.~Ahogy
3304 5| zöld irha hulladékaiból kötõcskéket szabogattam össze, s azokat
3305 23| évõdött a pulival:~- Mit kötözsködzs velem, te samár kutya, mikor
3306 15| gondolok, hogy nini, de olyan kötője van ennek a néninek, mint
3307 16| gyöngéden söprögette be õket a kötõjébe.~- Mentül rozsdásabbak vagytok,
3308 23| ludacska, fiam? - babrált a kötõjén zavarodottan édesanyám. -
3309 15| ahogy a szél meglibbenti a kötőjét, arra gondolok, hogy nini,
3310 15| Ráül, törüli az arcát a kötőjével, és felém fordul egy kicsit.
3311 18| hallom. Melyik lesz az elsõ kötõszó?~- Hát... hát... izé...
3312 18| nekikezdett:~- Írjatok öt kötõszót. Elsõ...~Itt aztán egyszerre
3313 15| egy asszony. A feje be van kötve nagykendővel, a hátán zsákot
3314 22| magamon -, s a föld apró kövecskékkel van borítva, amik úgy villognak,
3315 22| út fölfelé vitt, omlatag köveken keresztül, amelyek ki-kicsúsztak
3316 17| pihegtem a kaputámasztó kövön.~- No, most már emezen az
3317 9| De keresztapám haragosan közbevágott:~- Nem kell az a nagy eszem-iszom.
3318 12| a kelõ nap sugarai hamar közébük nyilaztak a tarka álommadaraknak.
3319 14| is. Nem tudtam sehogy se közéédesedni a többi gyereknek. Csak
3320 19| Oda nézz! - villantotta közéjük a lámpát Péter apó.~Nagyjából
3321 21| valamit.~Mintha valahol a közelben valaki kopácsolt volna.
3322 18| De ahogy a város széléhez közeledtünk, megzavarodottan fordult
3323 13| lábával, mintha ő is egész közelről meg akarná csodálni a ködmönt.~
3324 23| kincskeresõ kisködmön háta közepébõl. Éppen azt, amelyikre a
3325 11| ujjacskát, s éreztem, hogy a középsõ ujján keményebb a köröm,
3326 17| Sárkánytojás-e ez, Maksus bácsi?~- Mi közöd hozzá, te gyiák? - nézett
3327 15| pikszisből, s azt elfelezte köztem meg az öreg kanári közt.
3328 17| például mindig elosztogatott köztünk egy kosáralja kis cipót,
3329 20| karácsonyig bebizonyosodik közületek, hogy a legderekabb legény,
3330 22| egész addig, míg egy sima kõfalhoz nem értem. Olyan volt az,
3331 6| kõszenteket, akik kõkönyveket, kõkardokat és görbe kõbotokat tartottak
3332 6| szakállú kõszenteket, akik kõkönyveket, kõkardokat és görbe kõbotokat
3333 3| édesapám. De az valami ország koldusa lehetett. Van valahol a
3334 8| cigánnyal tettem próbát, aki koldusabb volt akármilyen kolduskánál,
3335 8| hát ast hised, hogy minden koldusgyerek csúfot üzshet egy Báró csigányból?~
3336 8| Tudod, mikor az ember a kolduskákat megszánja, akkor is mindig
3337 8| koldusabb volt akármilyen kolduskánál, s mindennap ott csoszogott
3338 9| aki a mai világban ekkora koloncot venne a nyakába. Mit gondol,
3339 9| ember. - Szegény Márton komát már azzal úgyse támasztjuk
3340 4| tréfálódzott apám, hanem aztán komolyra fordította a szót: - Itt
3341 17| mégiscsak belekeveredett a konkoly is. Valami furcsa vénember
3342 23| meg is ráncsigáltam érte a kontyát. Hát mi vagyok én? - mondok.
3343 18| összevissza gyurkálta a konya kalapját.~- Tudod mit, fiam? -
3344 23| elõl hirtelen visszaosont a konyhába, s földarabolta a ludat,
3345 12| tudnál-e nekem behozni a konyhából abban a talpas kék pohárban?~
3346 12| Odakint találod a vizet a konyhán. Én elszaladok a pékhez,
3347 6| faragott kardommal, s a konyhapárkányon szülém minden virágos tányérját
3348 12| csináljuk urasan. Levettem a konyhapárkányról egy rózsás kistányért, és
3349 6| odaállt elém, kissé balra konyította a fejét, és fél szemét lefogva
3350 17| cifra tojásokat.~Úgy tett a kópé, mintha csak most vette
3351 10| meg a „Fehérlófia” meg a „Koplaló Mátyás”. Azt se tudtam,
3352 21| fának, s megint hallottam a kopogást, de most már más irányból.
3353 20| ködmönömön.~Sebes lépések kopogtak a folyosón, hirtelen becsaptam
3354 1| nagy csöndességre, akkorra koporsóba is tették a lenge nádszálkisasszonyt.
3355 1| én az asztalra fektetett koporsócska mellé suhantam. Kicsit magas
3356 6| korpa, egyszer csak csendül, koppan valami a téglán. Utánakapok,
3357 1| kezembõl a játékot. Nagyot koppant a küszöbön, fölriadt rá
3358 16| Buzogány ez, nem gyűszű - koppantottam oda az asztalhoz. Akkorát
3359 5| elsõ pályám azonban nagyon kora véget ért.~- Varjúnak varjú
3360 18| mint azon a délutánon. Korán alkonyodott, s ahogy bepiroslottak
3361 22| arcomba a szél, mint százágú korbács. Olyan volt az most nekem,
3362 5| furcsa ákombákomokat, melyek korcsolyázó tündérek szeszélyes lábanyomához
3363 9| és teletömködtük vele a kordé derekát. Legalább jó ülésünk
3364 9| mire befogta a szamárkát a kordéba, akkorra megint megjött
3365 9| gyámapám meg csak nevetett a kordéból.~- Szorítsd, Gergõ! Ne hagyd
3366 9| Inkább tömjük meg vele a kordét. Pénzt adnak ezért a piacon,
3367 23| kis fehér szoba pedig a kórházban van.~- Hát aztán hogy jöttünk
3368 10| a bõrkötõs segédek, két kormos képû inasgyerek is ott sürgött-forgott,
3369 16| kérleléssel:~- Kis Gergő, nagy korodban se szabad rossz fiúnak lenned -
3370 22| gyerek. - Minden fényes kõrõl azt hiszed, hogy kincs,
3371 13| keresztül visszanézek a kisdiák koromra, egész tisztán látom magamat
3372 9| zsugori gazdának csakugyan kórón él a szamara.~Így is alig
3373 11| laknak bokrok sûrûjében, fák koronájában. Mert az lehetetlen, hogy
3374 14| nem teheti olyan büszkén a koronát.~- Olyan vagy benne, mint
3375 6| Hát ahogy hull kifelé a korpa, egyszer csak csendül, koppan
3376 6| nyílásban, kiöntöttem nekik a korpát, hadd szedegessék ki belõle
3377 6| Hát tele volt régi, molyos korpával, amit az isten tudja, mikor
3378 12| teleöntöttem a zöld mázas korsóból, és vittem be nagy készségesen
3379 9| fütyülnöm kellett, míg csak a kosár tele nem lett. Ha elhallgattam
3380 9| Fényesre törülgették, kis kosarakba szétrakosgatták a körtét,
3381 17| elosztogatott köztünk egy kosáralja kis cipót, szíves beszéddel
3382 17| szomszédban. Cintula kivett a kosárból egy tojást, hozzáütötte
3383 22| erõs lesz, mint a kõszikla. Kóstold csak, báránykám!~A kis bice-bóca
3384 9| gondolta, hogy a körtét kóstolgatom, és mérgesen ripakodott
3385 9| körtébõl. Igaz, hogy õ maga se kóstolt bele.~- Napvilágon nem jó
3386 6| szerettem nézni a nagy szakállú kõszenteket, akik kõkönyveket, kõkardokat
3387 23| tiszteletemre nem szólalnak meg a kõsziklák.~Összenéztünk szülémmel:
3388 6| egész templom, mosolyogtak a kõszobrok is, és megcsóválták a mindig
3389 1| hervadozott a körömkevirág koszorú.~- Ide hallgass, testvérkém!~
3390 3| az ilyen szegényemberes koszttal. Ne féltse a kisember Küsmödi
3391 21| szemöldökkel. - Azért most kotródj innen, fiú, gyereknek nincs
3392 1| körte-muzsikát, és szó nélkül kotródtam vissza a vackomba. El is
3393 22| õket elejétõl végig, s nem kotyogok bele a beszédjükbe.~- Jó
3394 10| egész határozottan nem kovácsinasnak való - fejezte be a szemlét
3395 10| szaggatom el.~Egy nyitott ajtajú kovácsmûhely mellett mentünk el, éppen
3396 10| mellett mentünk el, éppen kovácsolták az üllõn a szikrázó vasat
3397 22| innen. Kövek közt, látod, kõvé változott nagyapókád szíve
3398 18| Egyszerre szétrebbentünk, mint a kõvel meghajított varjak. Nem
3399 6| tettem a gyémántomat a kopott krajcárkák, a fényes ezüsthúszasok
3400 10| Elmondta, hogy melyik a krajcáros, melyik a kétkrajcáros,
3401 12| purdéja szaladt elejbünk krajcárt kérni, de az öreg visszaparancsolta
3402 5| ajtaja felsõ felére fölírta krétával az ábécét - s a gyerek addig
3403 5| értelme. Hanem mindenféle krikszkrakszokat firkálni, amik semmihez
3404 19| vissza a kezemet a hideg kristályokról.~A bányakertbõl megint fekete
3405 3| de azért a hajába fõtt krumplival is beérem.~No, beérte, azt
3406 18| meg, s mikor meglátta a kuckó körül a nagy sokadalmat,
3407 18| tanító úr megérkezett, és a kuckó-diák éléstárába õ is becsúsztatott
3408 18| iskolának, annak akkora kuckója, hogy bálozni lehetett volna
3409 22| lesz benne, s az egyiknek a kuckójában én alszom, a másikéban te.
3410 9| a király aranyos hintót küldene az õ egyetlen fiáért. -
3411 16| Messzi Gyurka, egy sajtocskát küldött be tõle szülém. Míg azt
3412 3| a galambnak, aztán utána küldte a cipócskát is. Mikor ezzel
3413 6| meg a mákos csíkkal, hanem külön-külön esszük, nem ronthatjuk el
3414 23| portáján se lehetett volna különbet.~Még az asztalnál ültünk,
3415 13| templom márványtégláin. A különbség csak az volt kettõnk közt,
3416 6| szakálla. Aztán világgá kürtölte a szemétdombról, hogy milyen
3417 18| tisztviselõ volt az öreg, egy kürtszóval meg nem károsította volna
3418 22| hangja, hanem a bûbájos Küsmödié. Ez a vén szeleburdi azt
3419 19| keresd a kis cimborádat. Küsmödiék nem itt laknak, hanem az
3420 18| Küsmödi Kelemen.~- A Gergõ Küsmödije, az öreg Maksus unokája -
3421 19| megcsóválta a fejét:~- Az öreg Küsmödire megint rájött a bolondóra
3422 20| elmondjam neki, amit én tudok Küsmödirõl, de akkor el kellett volna
3423 17| Ne figurázzatok a bûbájos Küsmödivel, mert az nagyon hatalmas
3424 13| először léptem át az iskola küszöbét.~Biz én aligha el nem szaladok,
3425 6| a templomból.~De ahogy a küszöbhöz értem, visszarettentem.
3426 16| Az ember pedig leült a küszöbre, úgy törülgette a könnyeit
3427 3| kifelé nagy dohogva, de a küszöbrõl visszaszólította az apám:~-
3428 17| kitalálta, annak adott egy szép kukacos almát. Aki nagyon sokáig
3429 23| elillantak a vendégek - kukkantott ki az ajtón.~Ott voltak
3430 6| ezt a szép könyvet. Egy kukkot se kell róla szólni. Majd
3431 6| aki könyvbõl tanulja a kukorékolást.~Így viaskodtam az okos
3432 17| szednél ki darabjából, ugye? - kukorékolt diadalmasan a bûbájos. -
3433 7| megtaníthatlak, ha akarod.~Olyant kukorékoltam örömömben, mintha én volnék
3434 14| elébem már messzirõl:~- Tyû, kukorica meg a bajusza! - ráncolta
3435 14| deák. Nem lesz már belõled kukoricacsõsz, de még szolgabíró se. Szót
3436 5| mert én akkoriban még a kukoricacsutkáról is azt hittem, hogy az valaki,
3437 4| macskaugrásnyira volt hozzánk a kukoricaföld. Égette a lábam a csizma,
3438 4| csizma? Gyere, mutassuk meg a kukoricaföldön is a seregélyeknek! Majd
3439 2| vígan éltem világomat. A kukoricaföldünkön találtam egy szép nagy tököt.
3440 14| öreg a hosszú botjával a kukoricák porhanyó tövét. - De te
3441 5| elõhúztam az ágy alól a kukoricamorzsoló kisszéket, s abba belevertem
3442 8| értelmesebb beszéd volt, mint kukoricapásztor barátomé, s elhatároztam,
3443 14| mikor benéztem hozzá a kukoricaszár kunyhóba.~- Nagyon nemszeretemszíned
3444 17| No, ezzel nem jó lesz kukoricázni - súgnám oda Cintulának,
3445 11| nyíló ajtót, és intett, hogy kukucskáljak be a fülkébe. Teli volt
3446 20| Talán csak a szobában kukucsolna bele inkább, hogy meg ne
3447 11| tartozik, akinek furcsa kukulafõkötõ van a fején, nagy kerek
3448 20| kétszer ráfordítottam a kulcsot az ajtóra, mert ahogy én
3449 7| Gyurka kocogott utána, én kullogtam leghátul. Öreg barátom borzasztó
3450 14| megállj!~Azzal lebukott a kunyhó belsejébe. Vártam szívszakadva,
3451 14| benéztem hozzá a kukoricaszár kunyhóba.~- Nagyon nemszeretemszíned
3452 1| Nagyot húzott a jó ember a kupából, aztán körülnézett a játékosponyván:~-
3453 8| Báró bácsi, Báró bácsi! - kurjantottam neki barátságosan.~Báró
3454 21| a régi bányagödrök. Ott kurjantsd el magad jó hangosan, arra
3455 16| kocsiba, s csak futtából kurjongat vissza, hogy pénz beszél,
3456 10| hogy azok mindig borzasztó kurjongatással járnak az utcán. Bizonyosan
3457 15| aljáig szaladnak utána nagy kurjongatva a többiek.~Én meg nézek
3458 3| világéletében szûkszavú ember volt, kurtán felelgetett:~- Az ám.~-
3459 20| szegény, hogy az artézi kutat elkeresztelte vízcsordító
3460 19| volt, mintha feneketlen kútba vinne lefelé bennünket valami
3461 22| égbõl, mintha valami mély kútból néznék kifelé, s azon úgy
3462 8| pulykát is.”~Azzal szaladok a kúthoz, televeszem a számat a vödörbõl
3463 4| jártam legrosszabbul, mikor a kútra mentem vízért a Mitetszik
3464 3| a ködmönt. Még a házõrzõ kutyád is marcifánkot ehet. Hát
3465 5| nagy, gömbölyû szög volt a kutyafejû tatár, arra mindig különösen
3466 10| foglalkozásuk is azon kívül, hogy a kutyákat meghajigálják az utcán.~
3467 16| mert Gáborka nagyon félt a kutyáktól, hanem azért azt hiszi,
3468 3| és azt szólta:~- Nincs is kutyám, Küsmödi bácsi.~A javasember
3469 23| kettõnkkel, Messzi Gyurka kutyástul, Malvinka macskástul.~-
3470 6| látszik - hebegtem elámulva.~A kutyatejvirágokat szivárványszínû fáknak mutatta.
3471 18| mosolyodott el, és indult a kvártély felé nagy mankókopogással.
3472 14| királyfi. Kár, hogy az én kvártélyom falán nincs tükör - rá nem
3473 18| szánta meg a tanító úr. - Kvártélyozd be magadat a kuckóba. Úgyis
3474 20| bírtam kinyögni a választ:~- Lá-há-tom.~A tanító úr gyöngéden elhúzott
3475 23| ismertük egymást, mióta lábadozó voltam. Mert szülém nekem
3476 7| odapányváznak az asztal lábához.~- Hát aztán hol, merre
3477 21| az égbelátó elõremeredt lábain: most sarkantyúzzon a jó
3478 13| apó a gyerek kékre dermedt lábaira. - Mert egyéb csizmája még
3479 13| Gáborka pedig erõtlen, vézna lábaival lassan tipegett mellettem.
3480 13| Fülig vörösödve néztem le a lábamra - bizony az ujjaim kikukucskáltak
3481 8| mûhelyszéken az édesapám lábánál, és egyre lestem, hogy mikor
3482 5| korcsolyázó tündérek szeszélyes lábanyomához hasonlítanak?~Sokat sírtunk,
3483 16| a pitvarban letappogja a lábáról a havat. Csöndesen jött
3484 12| tartott elém Malvinka egy kis lábas tükröt. - Nem uras. Az urak
3485 10| süveget, már megint ott lábatlankodott egy fiúcska.~- Csontos Szigfridet
3486 13| melegedni. Éppen én is ott lábatlankodtam a mûhelyben, mert a Gáborka
3487 13| amely úgy lépett előre a két lábával, mintha ő is egész közelről
3488 13| istenadta Cötkény rendes lábbelit varrni senkinek a kerek
3489 20| sehogy se akart feljönni -, lábcsoszogás hallatszott a pitvarban.~-
3490 15| Gyuszi, és akkorát suhintok a labdára, hogy a szőlők aljáig szaladnak
3491 18| utat délutánig még rendes lábú embernek se.~- Én pedig
3492 1| magas volt nekem a ravatal, lábujjhegyre pipiskedve akartam a testvérkém
3493 5| ember a szûcskrétával a láda tetejére vagy sárgafölddel
3494 9| már a kását, lelopództam a ládáról, belebújtam a ködmönbe,
3495 20| és aggodalmaskodó hangja lágyan simogatott. - Hogy érzed
3496 3| meggyógyulásom örömére nagy lakodalmat csapott a szülém. Annyi
3497 22| gyerek -, akkor én még nem laktam jól, ha te már nem vagy
3498 4| különb volt, hogy ebben mi laktunk. Amazokban pedig bagolyfiókák
3499 19| azoknak a végiben pislogott a lámpa, mint oltáron a mécses.~-
3500 7| szellem is, azért lakott lámpában. A magyar gyereknek a tündérje
3501 11| Minek õneki a gyufácska és lámpácska, mikor sokkal könnyebben
3502 11| gyufácskát, és meggyújtjuk a lámpácskát - tipegett ide-oda a tündér,
3503 19| szivárványszikrát szórtak a lámpafényben.~- Szabad belõlük szakítani,
3504 22| hold, amelynek a sugarát lámpafénynek gondoltam, az elébb éppen
3505 22| bányacsõsz hangja, a bányacsõsz lámpája!~Hej, de áldottam magamban
3506 19| valahol, s már megütötte a lámpákat a szárnyával.~A hátunk mögött,
3507 7| Tudod, hogy az Aladdin lámpása is ócska lámpás volt. Addig
3508 19| megcsóválta a meggyújtott lámpást:~- Nézz szét nálunk!~Elszorult
3509 19| vett bennünket, pedig a lámpásunk éppen a szemébe tûzött.~-
|