abbah-belet | belev-derit | derme-erose | erosk-futot | futta-igazs | igerd-kialt | kialu-lampa | lango-megla | megle-neznu | nezsn-rabsa | racsf-szege | szegh-tinta | tisza-veszl | veszt-zuzmo
Rész
3510 15| karjai. De az alján szinte lángoltak a peremérvirágok, mintha
3511 3| csúffá tett bûbájos egyszerre lángot ereszt dühében orrán-száján.
3512 20| elköltözött errõl a vidékrõl a kis lánykájával együtt. Küsmödi pedig addig
3513 1| muzsikát -, nem értenek ehhez a lányok.~Csakugyan nem tudta. A
3514 20| hittem, hogy akkor a tündér lapáttá nyújtja a fülemet, hanem
3515 3| Vékával mérheted az ezüstöt, lapáttal az aranyat. Bíborból varrhatod
3516 11| asztalhoz, fölért majd a lapjáig. Fejét odafektette a tündér
3517 15| malomházat, amely ennyi vidám lármát száz esztendő alatt se hallott.
3518 21| angyalkák, csak nagyobb lármával - mondta összeráncolt szemöldökkel. -
3519 6| tette az Úristen ölébe.~- Lásd, Uram, mégiscsak jószívûek
3520 4| felé fordultam, hogy se lássak, se halljak semmit ebbõl
3521 8| akartam megitatni, hogy lássam a tündéreket.~- Ó, te bohóka -
3522 20| magánosságba. Az emberek lassanként elfelejtették, ki volt,
3523 6| zsongása, csak a Gáspár apó lassú horkolása hallatszott az
3524 20| magunk közt, hogy ugyan lát-e azon mindenki. Meg hogy
3525 20| méltó az ég csillagainak látására. Alig bírtam kinyögni a
3526 10| fölhúzta Csontos Szigfrid a láthatatlanná tevõ süveget, már megint
3527 16| fényes rézmedália, amibõl láthatta ország-világ, hogy a Mitvisznek
3528 23| munkánknak kétszeres hasznát látjuk ezentúl. Hálából a bányászcéh
3529 7| fülû tündérrel?~Be kellett látnom, hogy ebbõl csakugyan nagy
3530 20| optikus, hanem égbelátó és látószerkereskedõ!~Többet aztán nem is emlegette
3531 8| tõle nagy óvatosan, hogy látott-e már tündért igazában.~A
3532 13| tud vetegetni, hogy nem látsik tőlük a bocskor.~Nem tudott
3533 17| addig ne félj, míg engem látsz.~Mire kiértünk a piacra,
3534 3| tehetlek, amekkorát álmodban se láttál? Vékával mérheted az ezüstöt,
3535 18| látni az ajtajára. Nyáron láttuk is minden negyedórában,
3536 2| nagyágyában, este elõvett a láz, s Titulász doktor bácsi
3537 1| el a fáradtság, húgocskám lázas arca, mint a rózsa, piroslott
3538 22| lábujjhegyen a vacok mellé, leállítottam az égbelátót, és kibújtam
3539 8| egyfolytában a „Júlia szép leány” nótáját. Olyankor még az
3540 22| néznék kifelé, s azon úgy lebegett a hold, mint egy kis ezüstostya.
3541 8| elszalajtani a tündért, aki ott lebeghetett már valahol a mûhelypad
3542 16| számít, mint némelyik minden lében kanál ember. No, azt mondja,
3543 6| maradtam a templomban.~Már leborult az este, elhallgatott a
3544 18| buzgón dongottuk magunk elé a leckénket. Még a nagy Cintula is beledugta
3545 18| tanító úr kezében, de mire lecsapott volna, csikordult az ajtó,
3546 8| térdepeltünk elé, és csókoltuk lecsüngõ kezeit, melyekkel gyöngéden
3547 22| mennyország minden angyala?~Lecsukódott a szemem, és ködmönöstül,
3548 8| még, s térdeirõl a ködmön lecsúszott a vállamra.~Az öreg Titulász
3549 21| elõbb a kopácsolás jött.~Lecsúsztam a mészégetõrõl, és elindultam
3550 5| szabogattam össze, s azokat lecsúsztattam a mûhelypad hasadékain.
3551 14| mit tud a kajla!”~Azzal ledobtam a könyvem, és se szó, se
3552 14| mindig úgy tett, mintha leejtett volna valamit, és azt keresné.~
3553 5| macskabagolynak.~Az a baja volt, hogy leejtette a pápaszemét, és azért sírt,
3554 19| vacogott, ahogy az aknába leereszkedtünk. Olyan volt, mintha feneketlen
3555 3| Küsmödi, hosszú fehér szakálla leért a derekáig, télen-nyáron
3556 19| lekívánkozott rólam a süveg, mihelyt leértünk. Nehezemre esett a lélegzés,
3557 23| csontját, mert a húst már leette róla, s most már csak a
3558 5| marad abból elég, ha a fele lefagy is.~A világból pedig csak
3559 22| sziklafalnak, s nyomban lefogódott a szemem. Nem éreztem én
3560 6| konyította a fejét, és fél szemét lefogva hunyorított rám a másikkal.~-
3561 8| öltögettek a ködmönön. A lefoszlott selyemszõrök úszkáltak körülöttük
3562 6| telihímezve, amik azonban lefoszlottak, ahogy hozzájuk értem.~Partifecskék
3563 23| nézhessük - sóhajtott a legapróbbacska, a csöpp Marcsóka a bácsikája
3564 5| könnyeket, melyek a világ legdrágább szemébõl omlottak miatta.
3565 9| kicsapjuk az árokpartra legelgetni. Utána én is sorra kerülök -
3566 23| mintha búcsút járnának.~Legelõbb Péter apó keresett föl bennünket
3567 17| Kicsit megkésett ugyanis a legényke, és kocogtában nem nagyon
3568 23| róla, hogy õ a világon a legfehérebb ludacska, õ pedig tudta
3569 20| színre láthatja a Gáborkát a legfényesebb csillagban.~Sokáig nézelõdött,
3570 16| milyen fényeset kapott! A legfényesebbet, amit a Mitetszik ékszeres
3571 21| akkor, hová lettem?”~Hát legföljebb azt gondolja, hogy elvitt
3572 9| császárkörtének, de ahogy a leggömbölyûbbe bele akartam harapni, haragosan
3573 15| hogy én vagyok a világon a leghaszontalanabb kisfiú, mert nem akartam
3574 7| kocogott utána, én kullogtam leghátul. Öreg barátom borzasztó
3575 13| hunyorított Báró, mintha õ volna a legjáratosabb a mennyországban. - Csak
3576 23| megmaradt belõle, éppen a legjava.~- Mi-a-ó, mi-a jó? - futott
3577 3| szólal meg:~- No, engem is a legjobbkor vezérelt ide az isten! Galambfiók
3578 23| olyan gyöngéden, mintha a legkezesebb tyúkocskáját simogatná.~-
3579 5| legjobban, mert ez volt a legkönnyebb. Le tudtam írni a számmal
3580 2| van a cinegekirálynak. De legkönnyebben megismerszik arról, hogy
3581 21| kiáltottam, amelyik a szívem legmélyérõl buggyant a számra: - Szülém!
3582 12| Kis Gergõ, te vagy a legmulatságosabb kis fickó a világon. Ha
3583 21| volt, hogy megfagyott, mire legördült volna az arcomon.~Belekapaszkodtam
3584 23| pitvarajtóban Nácika, a legöregebb rajkó. - Ast mondta a sülém,
3585 4| azért mégis akkor jártam legrosszabbul, mikor a kútra mentem vízért
3586 18| arra is mernék fogadni a legszebb tollszáramra, hogy a nagy
3587 8| míg szülém a színes irhák legszebbjeit válogatta össze. A varázsfüvek,
3588 8| rákerültek a ködmönkére, a legszebbre, amely Márton szûcs mûhelyében
3589 19| Péter apó kézen fogva a legszélesebb folyosóba.~Egy darabig ijedten
3590 12| azok közül kiválasztotta a legszélesebbet - szép pünkösdirózsa színe
3591 14| könyveit, mintha õ volna a legszorgalmasabb gyerek a világon.~Megérezte,
3592 20| elsõnek?~- Csötkén somséd a legüdõsebb, õ leghamarább sámot tarthat
3593 22| kíváncsiság vett rajtam erõt. Leguggoltam, s lassan, óvatosan elõrecsúsztam
3594 6| magamban, és behúzódtam a legutolsó padba.~Ott bóbiskoltam egy
3595 14| Cintula volt a legnagyobb és legvásottabb fiú az osztályban. Irigyeltem
3596 22| végigtapogattam, mintha legyalulták volna.~Itt leültem egy kicsit
3597 22| tanyáján! No, Gergõ, most legyél már eszeden!~Nincs az a
3598 7| ráncigálja a füledet, hogy legyezheted vele magadat. Hát mered-e
3599 11| megnyúlik a fülem, hogy legyezhetem vele magamat.~Ejnye, ejnye,
3600 1| harmatos lett a pápaszeme, ha lehajolt a húgicámhoz.~- Úgy, úgy,
3601 4| csizmában?~Ez már jócskán leharapott a kevély kedvembõl. Hát
3602 1| felém szájacskájából a forró lehelet, s ahogy erõtlen kezeit
3603 5| színre a szelet, csak a leheletét érzi, de ha egy árvalányhajszálat
3604 22| kis kéznek, elkezdte azt leheletével melengetni.~Bizony sose
3605 5| számmal is; csak rá kellett lehelnem egészen közelrõl az ablakra.
3606 11| lehetetlen, hogy gyerekek lehessenek olyan picik, akik ekkora
3607 22| én most a Xaxa-barlangban lehetek, ahol Aladdin a csodalámpát
3608 11| fák koronájában. Mert az lehetetlen, hogy gyerekek lehessenek
3609 14| azzal a nagy ésszel csõsz is lehetnél.~Én mindig tudtam, hogy
3610 3| Küsmödinek sulyokhajigálók lehettek az õsei. Nagy bolond az
3611 22| mulattattam magam azzal, hogy lehunytam a szememet, és megdörzsöltem
3612 3| a drága étel, hogy majd lehúzta a malomkõ asztalt. Volt
3613 18| húzódtam kifelé az ajtón nagy léhvel-pléhvel. Azt mondtam, énnekem most
3614 18| el.~- Éppen most akartam leírni az elsõt.~- Hát hadd hallom.
3615 11| vasköröm. Uramfia, ennek lejár a körme! Éjszakára bizonyosan
3616 7| dörzsöltem is én úgy, hogy lejött az ujjamról a bõr, de akkora
3617 17| de ahogy a tojáskofákhoz lekanyarodtunk, visszatoppantam. A kis
3618 12| valami kincses törpe lesz. Lekapom a kalapom, és várok. Hát
3619 8| ismert, megbátorodott, s lekapva a karimátlan kalapját, odabillegett
3620 19| melegtõl is.~S bizony mindjárt lekívánkozott rólam a süveg, mihelyt leértünk.
3621 22| Sugárlétránál egyebet nem tudott leküldeni, azon meg csak az angyalok
3622 8| és szülém az ölébe vonva lekuporodott a nagy gerendára, és elkezdett
3623 18| anyáméknál szoktunk. Édesatyám a lekvárosát mindig kiharapta nekem,
3624 22| szikladudorodás mögé, s lelapultam a földre. Most már tisztában
3625 19| leértünk. Nehezemre esett a lélegzés, látni meg úgy láttam, mint
3626 15| csakugyan nagyon akadozik már a lélegzetem.~Az ám, csakhogy a ködmön
3627 14| van a fején, az testben, lélekben százszor olyan erõs lesz,
3628 8| itt. Inkább gyere te is, lelkecském, majd hamarabb kiszaggatjuk.~
3629 7| szűcsék Gergője, vagy csak a lelked?~- Én hát, Gyurka bácsi,
3630 17| valami igazsága.~Az áldott jó lelkek tiszta búzájába aztán egyszer
3631 8| számon mosollyal, könnyel lelkemen,~s deres fejemmel sok-sok
3632 13| angyalkának. Nekem is nagyon a lelkemre kötötte, hogy tisztuljak
3633 21| Angyalka, te vagy? - lelkendeztem föl a fára. És mindjárt
3634 5| voltak, mint a hétköznapok, lelkes állat nem vetõdött felénk
3635 20| egyéb. Ezt az áldott jó lelket semmi úgy ki nem hozta a
3636 9| Szegénynek sokáig hányta a hab a lelkét, eresszen-e, ne-e, utoljára
3637 16| találkozhatott a Malvinka lelkével az Isten asztalánál.~Hanem
3638 6| az ecetfa alatt, lábamat lelógatva a semmibe. Fejem fölött
3639 9| emberek fújják már a kását, lelopództam a ládáról, belebújtam a
3640 6| hunyorított rám a másikkal.~- Mi lelt téged, te kisfiú? - vágott
3641 14| világon.~Megérezte, hogy lemúlt róla a királyság, és jól
3642 10| hozzá, csak ész.~Ezt egy kis lenézéssel mondta az óriás, de volt
3643 8| pókfonalakon is azok hintáztak, lengedeztek-rengedeztek mindenfelé, és mind bekukkintott
3644 14| Messzi Gyurka birodalmába. Lengettem elejbe a kajla kalapot messzirõl.~-
3645 18| egyidõs fiúcska lehetett, lenhajú, búzavirágszemû.~Ezt ugyan
3646 18| Cintula elszántan.~Akkor a lénia fölemelkedett a tanító úr
3647 18| Cintula vásottságához. Csak a léniát vette a kezébe, és azzal
3648 16| korodban se szabad rossz fiúnak lenned - ugye, nem csúfolod ki
3649 4| mezítláb járhatnék, dehogy lennék én többet báró!~- Nem gyõzöm
3650 5| de aztán jobbnak láttam lenyelni a többit, amit mondani akartam.
3651 22| széltõl, hótól, úgy-ahogy. A lenyugvó hold, amelynek a sugarát
3652 16| megpróbálta a kályhanyakról lenyúlva megbaltázni a puli füle
3653 22| a víz, ahogy a ruhámról leolvadt a hó, a csizmámon még fehérlik
3654 9| csak a földre. Szép tiszta lepedõvel leterített egy viselt subát,
3655 13| Az én apám csinájta.~Lépek egyet az új csizmában: csikorog-e?
3656 22| imádkozom addig.~Az öreg lépései végigkocogtak a barlangon.
3657 11| ballagtunk egymás mellett apró lépésekkel az üres utcákon. Néha meg-megráztam
3658 15| szempár vigyázza minden lépésemet, és csak akkor mosolyog
3659 16| jókedvûen, ahogy a minden lépésre megreccsenõ padló megrezzentette
3660 13| mondja a csizma, ahogy lépkedek benne.~Elpityeredtem, mint
3661 7| Pedig gyerekkoromban minden lépten-nyomon hallottam a nevét. Ha apám
3662 9| meg toljad; ha egy körte lerázódna a többi közül, azt fölveheted,
3663 21| belefogódzott az erdõ üstökébe, és lerázta róla a havat. Hajlongtak
3664 13| tiszta, holdas éjszakákon leröppent az öreg foltozóvargát meglátogatni
3665 4| csizmában. Örültem este, mikor lerúghattam, s elszomorodtam reggel,
3666 12| kösönteni! - Az öreg azzal lerúgta a tulajdon nagy habdáit,
3667 23| ha én is olyan jó deák lesek, mint azs Annus néni fia.~
3668 22| kiállnék most az ajtóba, és ott lesném õket?~- Nem, nem, báránykám -
3669 8| árok szélére Báró cigányt lesni.~Nemsokára jött is az öreg
3670 22| odáig, ahol a kerek lyukon lesütött a hold. A hold most is ott
3671 18| zavarodott meg elõször.~Lesütötte a szemét, és összevissza
3672 6| vágod vele magadat.~Én csak lesütöttem a szememet, és nevettem
3673 19| bányavirágot csak csákánnyal lehet leszakítani.~- Az ám, hiszen ezek kõbõl
3674 14| nehéz volt, s egyszerre leszaladt az orrom hegyéig. Minduntalan
3675 20| egy hétig, addig nem lehet leszállni.~Csöndesen ballagtunk aztán
3676 2| keringett körülöttem, s mikor leszállt, közelebb volt hozzám, mint
3677 17| elégedetten a vállát.~- De majd leszedi édesatyám, ha kalap nélkül
3678 10| néz ki belõlem. Alkalmas leszek-e valamelyik tudományra?~Csorbóka
3679 11| hogy Csontos Szigfridet úgy letagadtam? Tapogattam a fülemet, hol
3680 3| utolsó szem ribizliig mindent letakarított róla.~- Márton, a te õsöd
3681 12| semmit. Mire az egyik oldalon letapasztotta a hajamat, a másikon újra
3682 16| hogy a tündérke a pitvarban letappogja a lábáról a havat. Csöndesen
3683 3| mécsest, és foltozószûcs létére elkezdte a térdére terített
3684 5| egy hétig, míg a rozsdát letisztogattam róluk. Aztán elõhúztam az
3685 13| szívem is megmelegedett tõle. Letörülgettem a könnyeimet, és fölvidámodva
3686 5| láttam egy nagy H betûnek a létrájában.~Azon az estén ezt a szót
3687 4| felén meg csináltatunk egy létrát a Bojóka áccsal, azt nekitámasztjuk
3688 6| mintha röpülõ rubintcsöppek lettek volna.~Azt hiszem, nem volt
3689 23| beszélsz, de bizony nem lettünk okosabbak a sok összevissza
3690 3| mellehúsával, veszi az ölébe, leül vele a ládára, csak akkor
3691 22| Bizony nem lehet mást, mint leülni egy kõdarabra, a két térdemre
3692 16| megszégyenlette volna magát, megint leugrott a földre.~- Megállj, vénség -
3693 23| nem, még a ludacskát is levágja a tiszteletünkre.~Ezzel
3694 22| És abban a percben, ahogy levált rólam, újra megszólaltak
3695 19| Ha meggyullad a mérges levegõ, szétrobbantja a bányát.~
3696 16| aztán úgy marad a keze a levegõbe emelve: nem gyõz gyönyörködni
3697 20| szívatjuk ki a bányából a mérges levegõt. Eltart a munka vagy egy
3698 18| meglapult, mint hernyó a levél alatt, és meg se mukkant
3699 9| sóska. Megrágtam egy-két levelet. Legalább szomjam oltottam
3700 16| vízhordó asszonynak, a sánta levélhordónak. Külön meg kellett hallgatni
3701 18| minálunk csak suhintott leves volt az ebéd, és nem hozhattam
3702 6| Csak egyesével, fiamuram. A levest se keverjük össze az uborkasalátával
3703 8| szalajtott el édesanyám, most is levette a szemüvegét, úgy hajolt
3704 12| szokták, hát csináljuk urasan. Levettem a konyhapárkányról egy rózsás
3705 22| szedni. Mikor Péter apó levezetett az újbányába, ott is láttam
3706 19| akkor tán még engem is levinne egyszer a bányába.~- Le
3707 19| hogy az elsõ vakációs napon levisz a bányába, csak déli harangszóra
3708 8| öltés még nagyon messze levõnek látszott. Még szerteszéjjel
3709 11| tündérek soha nem ettek libamájat - úgy gyúrtam befelé, amit
3710 5| útjába tenni, hogy el ne libbenjen, akkor megbotlik, és akkor
3711 1| súgtam neki.~Virágszagú szél libbent be a nyitott ablakon, kicsit
3712 1| erõtlen kezeit fölemelte, úgy libegtek azok az alkonyat barnaságában,
3713 4| azon az éjszakán. Odaült a lidérc a vánkosom sarkára, és sugdosott
3714 17| kíváncsian a nyakát -, tán a lidércet keresed? Mert azt magam
3715 20| meleget nem adott, de a sok likluk csupa ablak volt a hidegnek.~
3716 11| beröppen egy nagy fehér liliomkehelybe. Ott volt a Pajtás macska
3717 6| csendesen, mint mikor a liliomok szirma összeütõdik a szélben.~-
3718 11| ahogy szép fehér ágyat vet a liliputi kanapéra - hát már nincs
3719 10| oroszlánon, amely a „Florenc és Lion” tábláján ágaskodott.~-
3720 1| az ajtóba értem, nagyot lobbant a mécses. Megrettentem,
3721 5| s úgy reszketett a mécs lobogásában, mint valami varázsírás.~-
3722 6| mögül. Az Istenke képe a lobogó gyertyafénynél még szomorúbbnak
3723 17| piacra, a bûbájos ember akkor loccsantotta ki az utolsó tojást. Egytõl
3724 12| lesz az uras, ha a virágra locsolod a vizet, nem a lábad szárára.~
3725 12| ráadás. Most pedig kapd a locsolót, szaladj a kertbe, itasd
3726 15| fiúk:~- Mi az, Gergő, tán lódarázs szállt a nyakadba?~- Szorít
3727 22| tüdõre valót, s azzal nagyot lódítottam magamon. Éreztem, hogy csak
3728 21| felejtett a nyár. Föl is lökött egyszer-kétszer, de azt
3729 17| odafurakodott közénk, és nagy bátran lökte elõre a karját a nagy Cintula
3730 4| szelelõlyukba, az ecetfa tövébe, és lógatni a mezítelen lábamat az öreg
3731 7| jársz benne, mintha itthon lógatod a gerendaszögön.~Ez ellen
3732 13| mennyei szobájában aranyszögön lóghattak a csikorgós csizmák, és
3733 10| maradok. Nem hagyom szögön lógni a ködmönt, hanem munkában
3734 11| okuláré a szemén, madzagon lógó skatulya a bal kezében.~-
3735 9| Mire hazaértünk, a nyelvem lógott a fáradtságtól. Keresztapám
3736 15| a helyén, karjai üresen lógtak le, mint akármilyen más
3737 10| kiment a füzesbe varjút lõni. Elülte szegény a lábát
3738 1| akartam a testvérkém kezébe lopni a körte-muzsikát, azon pihésen,
3739 15| szorongatná valami erős marok. Lopva hátranézek: fölállt már
3740 5| mégse nõhetsz fel, mint a lósóska az árokparton.~Azt hiszem,
3741 5| ház falára mindenféle szép lovakat, huszárokat, akasztott embereket,
3742 1| volna valami fütyülõs farkú lovat. Mondtam is a Jano bácsinak,
3743 8| törülgettem a könnyemet.~- Mert lovon könnyebben elszaladhatsz
3744 19| kanyarodtak a mienkbe.~- Mégpedig lóvonat - dörgött a Péter apó hangja,
3745 23| Mert szülém nekem mindig a ludacskáról, a ludacskának meg énrólam
3746 23| tiszteletünkre.~Ezzel a ludacskával még sohasem találkoztam
3747 10| egyedülmaradásnak. Ott volt a „Ludas Matyi” meg a „Csalóka Péter”
3748 23| konyhába, s földarabolta a ludat, ahogy illik. Ahogy ott
3749 23| szerencsés Nácikát, ahogy a lúdcombbal birkózott.~- Jaj, csak soká
3750 23| szeretek jobban, mint a lúdhúst. És ezért igen becsültem
3751 11| onnan elõ fehér cipócskát, lúdmájacskát, tányérkákat, hogy azt a
3752 5| utoljára már úgy ki volt lyuggatva a kisszék, mint a rosta.
3753 12| fölfordítom a dézsát: hát csak egy lyuk van alatta. A kincsnek tudója
3754 21| Olyan kicsi, hogy a csákány lyukán is átbújik, de a jobb kezében
3755 4| negyedik garas.~- Három lyukas tarisznyába nem férne, amennyi
3756 20| két bánya közt levõ falon lyukasztott a csákányával. A tanító
3757 20| De hát mi szándékkal lyukasztotta volna ki az a Küsmödi a
3758 4| jól is áll neki. Annak a lyuknak a párkányán, amelyikben
3759 22| ez.~Fölnéztem a kis kerek lyukra a fejem fölött. Bizonyosan
3760 5| hogy mi baja van a szegény macskabagolynak.~Az a baja volt, hogy leejtette
3761 11| dolog.~„Vaskörme van, fekete macskája van.”~Lomha, puha léptekkel
3762 23| Gyurka kutyástul, Malvinka macskástul.~- Így uras - mondta rátartian -,
3763 4| sarkantyús csizmában!~Nem macskaugrásnyira volt hozzánk a kukoricaföld.
3764 4| várrom éppen elég, ott volt a Macskavár, a Saskõ, a Támadivár -
3765 3| tanulni. Azt beszélték, ért a madarak nyelvén, tudja, fûben-fában
3766 5| látni lehetett. Fagyott madarakat a hóban. A Báró cigány rõzseszedõ
3767 2| cinegekirály, ni! - mutattam rá a madaramra, aki a fogas szélére szállt
3768 19| fekete semmiben a bánya madarát. Hátha még meg is lehetne
3769 11| hangocskája is olyan volt, mint a madárcsipogás.~- Siratom a füleimet -
3770 11| dolgozik. Olyanoknak, akik üres madárfészkekben laknak bokrok sûrûjében,
3771 7| vállán, mint valami furcsa madárijesztő. Nagyon megrökönyödve tátogott
3772 14| fiatalkorában. Most már csak madárijesztõ fejébe lehetett volna tenni:
3773 2| hogy valami hosszú farkú madárkára csapódik rá a kelepce ajtaja.~-
3774 16| vézna kis kezét, mint valami madárlábat. - Néha alig bírom már a
3775 12| mirgit csirginálgálsz?~Ez madárnyelven van mondva, magyarul annyit
3776 19| vadkörtefán. Úgy éreztem, szebb madárszót nem hallottam, szebb fát
3777 11| kerek okuláré a szemén, madzagon lógó skatulya a bal kezében.~-
3778 5| ketyeg az óra, és mit gondol magában az oroszlán, aki oda volt
3779 10| másik asztalon választhatnál magadnak valamit.~A kis cimbora nagyon
3780 14| tükör - rá nem ismernél magadra, ha belenéznél.~No, éppen
3781 19| az esze, gazdag a lelke, magakedveltetõ minden tette-vette. Ráparancsolt
3782 16| a vackába bújt, én is a magaméba. Félálomban voltam már,
3783 10| ajtó, és bedobog rajta egy magamfajta fiúcska.~- Megvan-e itt
3784 4| ott bizony leginkább csak magamformájú mezítlábas fiatalurak élték
3785 20| székre. Én pedig, mihelyt magamra maradtam, kiugrottam az
3786 2| aztán napokig nem tudtam magamról semmit. Csak arra emlékszem,
3787 14| PULI~Nemhiába hogy magános gyerek voltam a malomházban,
3788 19| Péter apó azonban csak magánosan jött elejbem, s nagyot nézett,
3789 20| utoljára belezavarodott a nagy magánosságba. Az emberek lassanként elfelejtették,
3790 8| fáj a sötétség néki s a magány;~a hideg ellen hallat tán
3791 22| molnárszemû csillagok ragyognak a magasban.~Dicsõség Istennek a magasságban!
3792 23| mink ide?~- Bizony, nem a magatok lábán, fiam. Derék bányászok
3793 23| kicsit megütöttétek ugyan magatokat, egy kis repedés is esett
3794 19| szenesszekeret hurcolva magával. Észre se vett bennünket,
3795 4| valami madár hullasztotta magból ecetfa nõtt, az volt a süvegen
3796 9| reggel lesz.~Bizony anyó maguknak se az ágyba ágyazott, csak
3797 4| olyan ábécéskönyvet, hogy maguktól a fejébe mennek belõle a
3798 18| névre megint csak elcihegtük magunkat. A tanító úr is elmosolyodott.~-
3799 20| Hallottuk is, nem is, amit magyarázott. Egyre azt számítgattuk
3800 6| hagytam odalent. Az legalább a magyarok történelme volt. Míg abból
3801 11| már sokkal kisebb darab májacska piroslott, mint amekkorát
3802 11| kétfelé szegte a maradék májat.~- Ne, Pajtás, ne, kisfiú.~
3803 14| Emlékszem rá, hogy mikor még majorsága volt szülémnek a malomház
3804 10| hanem kalaposinasnak.~A majszternak erre egyszerre elsavanyodott
3805 6| napsugaras, orgonaszagú, szép májusi vasárnapon.~Úgy volt az,
3806 22| szédelgett, mint száraz mákfej a szélben. De azért elvánszorogtam
3807 3| lesz Gergõ báró, mint a makk! Még a halott is megélemedik,
3808 22| szoktál sütni zuzmóból meg makklisztbõl.~- Hát csak egyed, báránykám,
3809 17| fenem már a fogam az öreg Maksusra. Ha volna egy-két garasom,
3810 20| dolgozatába. Nem volt abban egy makulányi hiba se.~A szobában nem
3811 12| szülém azt mondta volna: „malac”.~Mindegy, no, ha az urak
3812 10| nagyon kicsi szorul. Egy verõ malacért olyan tudós embert nevelek
3813 4| egy garas. Kese kalaposék malackájának porcfüvet szedegettem: másik
3814 8| mezõk felõl, egy sovány malackát vezetett kötélen.~- Báró
3815 23| mondok. És micsoda ezs, tán malacs vagy bárány vagy csirke?
3816 20| szemét:~- Egy eleventelen malacsért se nézsnék bele másodsor.
3817 8| most vesem ésre, hogy ezs a malacska van a végén. No de mán most
3818 8| olyan ártatlan vagyok a malacskában, mint a ma sületett bárány.
3819 12| kellett vezetnem a tündérkét a malomházhoz. Szegény szülém, aki még
3820 4| A környéken ugyan csak malomháznak hívták a házunkat, mely
3821 3| étel, hogy majd lehúzta a malomkõ asztalt. Volt kertészpecsenye -
3822 5| Akárhogy fûtöttük a búbost, a malomszoba ablaka egész télen át ki
3823 4| bátyókám, a Gergõ báró, a malomvári szûcsnek a fia...”~Malomvár...
3824 4| bátran nézhettem a malomházat malomvárnak. Nem sokkal voltak azok
3825 16| az estén nem is gyõztem Malvinkát hazavárni. Elõszedtem a
3826 20| ült a varróasztalkánál, Malvinkával szemben, és azt mondta neki:~-
3827 18| Tanító úr, kérem, a toronyõr máma csak kilencvenötöt dudált.~
3828 18| s fölemelte mind a két mancsát. Könyökig tintás volt mind
3829 10| mézeskalács huszárok, a mandulás pogácsák: az volt a mézeskalácsos
3830 18| hogy mind a két hóna alatt mankó van a gyereknek. Nem is
3831 18| indult a kvártély felé nagy mankókopogással. Ott aztán meglapult, mint
3832 22| Anyukámmal beszéltek, és új mankót hagytak ott nekem. Tenálad
3833 16| a faliszekrénybõl a déli maradékot, megeszegettük a Pajtással,
3834 20| Engedelmet kért rá, hogy ott maradhasson, ahol eddig élt. Meg is
3835 21| Hát mit gondolsz, hogy maradhatna ott meg a griffmadár, ahol
3836 18| mosolygással.~- Maradni maradhatsz, fiam - mondta aggóskodva
3837 23| erõsödnöd, gyermekem. Most csak maradj szép nyugodtan az ágyban,
3838 23| ludacska, hogy szégyenben ne maradjak veled.~- Giá-gá, giá-gá! -
3839 9| nem jobb volna, ha magának maradna a kicsi, neki meg a sok
3840 20| de utoljára csak ketten maradtunk számítósak. A kis bice-bóca
3841 3| Még a házõrzõ kutyád is marcifánkot ehet. Hát ehhez mit szólsz,
3842 23| legapróbbacska, a csöpp Marcsóka a bácsikája fülébe.~Szülémnek
3843 5| játszogatni, hát még ha egész marékkal van belõle! Az maga eltartott
3844 17| zsírt árult szegényke.~- No, Mári néni, annak pedig semmi
3845 5| Egyszer napáldozat felé a Mária-képre akasztott csokorból csakugyan
3846 4| azok mind azt kérdezik Marikától: „Ugyan ki fia-csikaja ez
3847 11| éreztem, hogy a jobb fülem máris hosszabb, mint a bal.~Szép
3848 17| pénzt az egymásba fogott két markában.~- Mi pénzed van? - enyhült
3849 22| Úgy látszik, mégse jó a markolábbal figurázni, mert akkor viszi
3850 2| Egyszerre szétnyitottam a markomat:~- Eredj haza, cinegék királya,
3851 2| elszomorodtam, és kiröpítettem a markomból a paraszt cinegét.~- Küncsücsü,
3852 11| csússzak. Jól átfogtam a markommal a vézna, finom ujjacskát,
3853 15| szorongatná valami erős marok. Lopva hátranézek: fölállt
3854 3| igyekezett magán erõt venni. Két marokkal is összefogta a mellén a
3855 12| a pohárra, a poharat két marokra fogtam, úgy állítottam be
3856 21| bolyongjak ebben a pogány idõben? Márpedig menni kellett, de minél
3857 16| mindig aranytintába szeretném mártani a tollat? És hogy a te nevelt
3858 3| Értsd meg az okos szót, Mártonkám. Én tudom, hogy hol lehet
3859 13| udvarán, az öreg templom márványtégláin. A különbség csak az volt
3860 19| körülnéztem. Mintha fekete márványtemplomnak a kellõs közepén álltunk
3861 2| paraszt cinege.~- Hát van másforma cinege is?~- Meghiszem azt,
3862 2| Torokgyík biz ez, lelkem, mint a másiké volt!~Ettõl fogva aztán
3863 22| kuckójában én alszom, a másikéban te. Nézd, milyen hideg a
3864 18| kapkodott hol egyikhez, hol a másikhoz:~- Ez az enyém? Ez is az
3865 14| is volt, aki azt mondta a másiknak:~- Nézd csak azt a kisgyereket!~
3866 20| talán urasabb is lenne az a masina a szobában.~- A csillagokat
3867 20| Zavarodottságomban odanéztem az ördöngõs masinára, és úgy éreztem, mintha
3868 17| ingyen adta a tojást. De még másodikat is kínált, mikor Cintula
3869 20| sok szép arany patkószög!~Másodiknak Messzi Gyurka tapasztalta
3870 20| malacsért se nézsnék bele másodsor. Kiégetné est a drágalátos
3871 13| nevetéstől, hogy az ablaküvegen mászkáló bágyadt legyek is mind fölrezzentek
3872 18| hogy egy beteg õszi légy is mászkált a könyvön, melyet a tótágas-tudós
3873 6| hangyácskák, amik rajta mászkáltak, és a legyek úgy villantak
3874 9| tõlem, hogy tudok-e fára mászni.~- Mint a mókus - villant
3875 6| s olyan nyaláb könyvvel másztam le, hogy csak úgy nyögtem
3876 17| erre egy kicsit!~Az öreg Matkóné például mindig elosztogatott
3877 10| Fehérlófia” meg a „Koplaló Mátyás”. Azt se tudtam, melyikhez
3878 10| egyedülmaradásnak. Ott volt a „Ludas Matyi” meg a „Csalóka Péter” meg
3879 12| konyhára, teleöntöttem a zöld mázas korsóból, és vittem be nagy
3880 19| fekete éjszakába kerültünk. Mázsás szikladarabok hevertek szerteszéjjel,
3881 5| Édesapám odaállt mögém a méccsel, hogy jobban lássa, mit
3882 22| jutott! Hiszen van nekem egy mécsem az öregtárnában is, ahol
3883 8| körülöttük a levegõben, a mécsfény beszivárványozta õket -
3884 8| kettejüket láttam, amint a gyönge mécsfénynél szótlanul öltögettek a ködmönön.
3885 1| megszólalt:~- Szép mucita! Fúadd méd, bátókám!~De még az öreg
3886 14| padok alatt. Ilyenkor mindig medvének gondoltam magamat, próbálgattam
3887 13| tipegett mellettem. Sokszor meg-megállt, míg kiköhögi magát, és
3888 16| néha a vén gyűszű, mert meg-megesett, hogy utánam gurult, ha
3889 20| kincset keres, mióta az elméje meg-megfelhõdzött.~- Hát aztán mibe felhõdzött
3890 11| lépésekkel az üres utcákon. Néha meg-megráztam a skatulyát, csörög-e benne
3891 10| fiúcska körülnézett, és megakadt a szeme azon a rettenetes
3892 14| vízfolyás, alig lehetett megállítani. A tanító úr csodálkozva
3893 3| visszaszólította az apám:~- Megálljon csak kend! Én bizony ingyen
3894 8| esze ágában sem volt neki megállni.~Ahogy egy kicsit eltikkadva
3895 20| majd csak elmarad mellõlem: megállta a helyét végig.~Már csak
3896 16| a kályhanyakról lenyúlva megbaltázni a puli füle gombját. Amire
3897 3| hadonászott a kis törpe.~- Megbánod még ezt, te bolond szûcs,
3898 16| negyedik esztendőben sem tudtam megbarátkozni. Pedig akkor már nagyon
3899 5| ajándékaimat.~Miután ily módon megbarátkoztam a szûcsmesterséggel, pár
3900 5| drágább lehetne a munkában megbarnult, jeges vizekben megvörösödött,
3901 4| világukat.~Hanem amióta Küsmödi megbárósított, azóta eszembe-eszembe vágódott,
3902 8| belesüllyedjen. De ahogy rám ismert, megbátorodott, s lekapva a karimátlan
3903 13| Cötkény varga soha olyan megbékélt szívvel nem járogatott a
3904 14| Ne, puli, ne!~S mikor a megbérmálás után a tanító úr legelõször
3905 14| erõs volt. Egy karján is megbírja a tótágast, azzal dicsekedett.
3906 1| öreg Titulász doktor is megbiztatott, amikor délután bekocogott
3907 5| A g betûnek sohase fogom megbocsátani azokat a könnyeket, melyek
3908 5| hogy el ne libbenjen, akkor megbotlik, és akkor megmutatja az
3909 9| a ládára, aztán nyájasan megcirókált:~- No, hát akkor imára,
3910 22| hogy még engem is majd megcsalt. - Hiszen engem el se eresztett
3911 18| mikor beültem a padba, és az megcsikordult alattam.~Hirtelen elmázolta
3912 7| ha te vállalod, én meg megcsinálom. Fogadom is, hogy mire elszaggatod,
3913 23| pedig ez egyszer igazán megcsinálta a kar-tótágast a „bánya
3914 2| szép nagy tököt megláttam. Megcsináltam a fogót, és kitettem az
3915 18| kökényt is meg lehet enni, ha megcsípi a dér. Valamikor még a malomházban
3916 11| közben, aztán gyöngéden megcsípte mind a két fülemet:~- No,
3917 22| támadjon az öreg Küsmödinek megcsókolni a kezét. Most pedig alig
3918 5| teleszalad a szemem könnyel, s megcsókolom a szívemmel a ráncos kezet,
3919 6| mosolyogtak a kõszobrok is, és megcsóválták a mindig merev fejüket,
3920 22| a magasságban!~Egyszerre megdermedtem, mint a kapubálvány, de
3921 3| csak arról, hogy mindig megdézsmálja a piros szagos szõlõnket.
3922 15| felém fordul egy kicsit. Megdobban a szívem: szülém az csakugyan!
3923 22| lehunytam a szememet, és megdörzsöltem a szemhéjamat. Olyankor
3924 13| öreg Báró cigány volt vele megelégedve, az nem győzött eleget hálálkodni
3925 3| a makk! Még a halott is megélemedik, akire én ráolvasok!~Nagyon
3926 15| belevarrt színes virágok mind megelevenedtek volna. Szerettem volna,
3927 5| járnak, mégis egészen jól megélnek. Az édesapám se jár iskolába,
3928 23| iskoláztat, neveltet addig, míg megemberedtek. Ennyivel tartozunk az öreg
3929 21| a világon senki se bírja megemelni. A másik kezében meg olyan
3930 22| Bizonyosan maga akarja megenni az egészet. Mint ahogy kisgyerek
3931 21| üvegszem csillogása egyszerre megenyhült. Szelíden nézett, mintha
3932 20| csöpp házában, tán mióta megépítették, soha ekkora sokadalom nem
3933 4| hazaértem, hát még arra hogy megeredt, amivel otthon fogadott
3934 14| legszorgalmasabb gyerek a világon.~Megérezte, hogy lemúlt róla a királyság,
3935 18| erejével.~Mire a tanító úr megérkezett, és a kuckó-diák éléstárába
3936 22| egészen vaksötétben. Ha megerõltetem a szememet, már látok is.
3937 23| sehogy se. No, majd mindjárt megértem, gondoltam magamban, s nagy
3938 10| No, ezt nem volt nehéz megérteni. Csorbóka úr büszkén nézett
3939 5| én mindig egész tisztán megértettem még azt is, hogy mit ketyeg
3940 5| látta lefelé az utat. Nagyon megesett rajta a szívem, és szerettem
3941 5| gyorsan írok, most is sokszor megesik még velem, hogy megfordítva
3942 16| faliszekrénybõl a déli maradékot, megeszegettük a Pajtással, aztán Pajtás
3943 17| láttam én, amit láttam. Megeszem én azt a gyiákot, aki az
3944 21| ahol Küsmödi a gazda? Rég megette volna már õ azt tollastul,
3945 22| nemcsak elaludni lehet, de megfagyni is.~S talán úgy elaludtam
3946 21| pedig olyan hideg volt, hogy megfagyott, mire legördült volna az
3947 2| félénken. Úgy, hogy egyszerre megfájósodott a szívem, mert a testvérkém
3948 11| Ejnye, ejnye, hogy én errõl megfeledkeztem. Mi lesz most már abból,
3949 3| még ezt, te bolond szûcs, megfizetsz még ezért, te sült tökön
3950 16| valaki a puli, hát akkor megfizette-e az adóját? Hát, mondok,
3951 15| neki. Azt mondtam mindig, megfogadtam az édesapámnak, hogy addig
3952 11| a tündér azt mondta, jól megfogjam a kezét, hogy le ne csússzak.
3953 2| az a valami. Azt kellene megfogni, gyerekem. Az viszi a szerencsét
3954 15| biztatnak a többiek is, s megfogom a ködmön szélét, hogy majd
3955 4| petykélkedtem ki a favágóhoz, s megfogtam a fûrészt, hogy majd munkába
3956 9| neve volt virgonc. Nagyon megfontolt járású paripa volt, a csontjai
3957 15| énrólam meg szakad.~Ahogy megfordulok birkózás közben, látom,
3958 10| tudományra?~Csorbóka úr megforgatott elõre-hátra, hátba ütögetett,
3959 11| mert a tündér gyöngéden megfricskázta az orromat.~- Mi az, kis
3960 14| belõle egyéb, mint hogy majd megfulladtam.~Félni meg azért féltem
3961 8| föltaszított, rám ugrott, s úgy meggázolt, hogy még ma is sajog, ha
3962 15| lehet tele, mert nagyon meggörnyed alatta.~Rátátom a szemem
3963 3| Nyúlháj, ~daruháj, ~majd meggyógyul, ~ha nem fáj. ~Varjúháj,
3964 3| haja, béle.~Most azonban a meggyógyulásom örömére nagy lakodalmat
3965 11| megkeressük a gyufácskát, és meggyújtjuk a lámpácskát - tipegett
3966 19| Péter apó megcsóválta a meggyújtott lámpást:~- Nézz szét nálunk!~
3967 19| ott halál ólálkodik. Ha meggyullad a mérges levegõ, szétrobbantja
3968 23| meggyújtotta a mécsest, meggyulladt a bányalég, és szétvetette
3969 10| azon kívül, hogy a kutyákat meghajigálják az utcán.~Utoljára aztán
3970 18| szétrebbentünk, mint a kõvel meghajított varjak. Nem féltünk már
3971 5| nyugtalankodva nézett rám, meghallottam, hogy a macskabagoly elnyávogja
3972 18| Bányász volt, de már régen meghalt. Még akkor, mikor fölrobbant
3973 22| hogy a nagy Cintula szíve meghasadt volna az irigységtõl, ha
3974 23| felejtjük ki. Hát úgy igyekezz meghízni, ludacska, hogy szégyenben
3975 7| csakugyan nagy nevetség lenne. Megígértem, hogy úgy õrzöm a ködmönt,
3976 10| Szigfrid? - azt mondja.~Úgy megijedtem, hogy egyszerre a torkomba
3977 3| kisembert. A kisember azért van megijedve, mert azt hiszi, hogy Küsmödi
3978 22| keservesen, hogy a kõ is meginduljon bele.~A kõ nem indult meg,
3979 22| indult meg, hanem a hold megindult. Mire megint fölnéztem,
3980 5| tudóssá, azt arról lehetett megismerni, hogy mindent i-vel írt,
3981 2| cinegekirálynak. De legkönnyebben megismerszik arról, hogy hosszú fekete
3982 5| padlásunkra, s én már a szavukról megismertem, melyik az északi, melyik
3983 8| anyjavesztett fürjfiókot megitattam a számból, hogy ringott
3984 14| nekiugrok a nagy Cintulának, megkapom derékon, s úgy teremtem
3985 7| fahájjal, most bizonyosan megkenegetnek azért, amiért úgy rájuk
3986 8| azért még most is sokszor megképzenek elõttem. Tudod, mikor az
3987 18| nincsen se apja, se anyja. Megkérdeztem tõle, mi volt az apja.~-
3988 21| hogy rosszat tettem, és megkérem, hogy bocsásson meg.~Az
3989 4| Azt a kincset neked kell megkeresni, Gergõ! Hej, szegény világ,
3990 11| cserepecskében.~Mindjárt megkeressük a gyufácskát, és meggyújtjuk
3991 5| elcsúszhatna, rossz gyerekek megkergethetnék, kutyák megszaggathatnák.
3992 19| mondta Peti -, ha szépen megkérjük.~Nem is nagyon kellett kérni
3993 16| estefelé. Hátha akkorára megkerül az az izé is, az a szõrmók.~
3994 20| gyémántporos mezõt idõbe telik megkerülni, ha majd odafönt csõszködünk!~
3995 7| már nem gondoltam, hogy megkerülsz. Az apádéknak nem mondtam
3996 3| száján még a mákos rétes is megkeseredik. Nem is mert véteni Küsmödi
3997 17| lekapta a fejemet!~Kicsit megkésett ugyanis a legényke, és kocogtában
3998 18| mondta bátran.~- Kicsit megkéstél, gyermekem.~- Most kerültem
3999 21| jókedvében találják, és megkínálják kenyérrel, akkor minden
4000 11| csinálhat világosságot? Csak megkocogtatja a körmével a gerendát, s
4001 10| elõre-hátra, hátba ütögetett, megköhögtetett, és kétszer-háromszor körülfuttatott
4002 21| mindjárt megkopasztják.~Nagyon megkönnyebbültem a Péter apó jókedvén. Ha
4003 10| volna mozdítani.~Alássan megköszöntük a jóakaratát, és beköszöntünk
4004 21| tudja, hogy ott mindjárt megkopasztják.~Nagyon megkönnyebbültem
4005 16| és húszasokat. Biz azok megkoptatták egymást, meg is zöldültek
4006 21| elõre-hátra taszigált a szél a megkorbácsolt óriások közt, mint valami
4007 18| Gyurkától. Egy-két szemet megkóstoltam belõle, de a színe jobban
4008 18| mankókopogással. Ott aztán meglapult, mint hernyó a levél alatt,
4009 13| öt pár csizmácska. Majd meglássa, mester uram, mind elhordódik
4010 17| is sokért nem adnám, ha megláthatnám.~- Olyasfélét, bácsikám -
4011 21| tejesbögre, és hét nappal elõbb meglátják az embert, mint ahogy odaér
4012 19| meresztgettem a nyakamat, hátha meglátnám fejem fölött a fekete semmiben
4013 13| leröppent az öreg foltozóvargát meglátogatni a zörgõs szalmanyoszolyán.~
4014 21| az legyen az elsõ, amit meglátok. Azt hitte szegényke, ilyen
4015 14| köztük a szót, de ahogy engem meglátott, mindjárt felém fordult,
|