abbah-belet | belev-derit | derme-erose | erosk-futot | futta-igazs | igerd-kialt | kialu-lampa | lango-megla | megle-neznu | nezsn-rabsa | racsf-szege | szegh-tinta | tisza-veszl | veszt-zuzmo
Rész
4016 1| nyitott ablakon, kicsit meglebegtette, meg is zizegtette a szemfödélkét.~-
4017 5| elbújok a kémény mellett, és meglesem a szélfiúkat. Különösen
4018 7| elmégy deáknak, akkorra meglesz - bólintott rá édesapám.~
4019 15| asszonyra, s ahogy a szél meglibbenti a kötőjét, arra gondolok,
4020 23| édesanyám. - A te részed megmaradt belõle, éppen a legjava.~-
4021 21| ültettem az égbelátót, jól megmarkolva elöl a két lábát. Jó nagy
4022 13| szemébõl, hogy az én szívem is megmelegedett tõle. Letörülgettem a könnyeimet,
4023 23| ruhánk.~- Ezt a szerencsés megmenekülés örömére kapjátok - magyarázta
4024 21| onnan se láttam semmit, megmerevedett körülöttem a ködtenger,
4025 21| úgyse tudta volna nekem megmondani, hogy találok oda az óbányába.~
4026 21| hiszen Péter apó leghamarább megmondhatja nekem az utat!”~Nekivágtam
4027 21| bátran az üvegszembe. - Megmondom neki, hogy rosszat tettem,
4028 6| hogy mikor lehet nekik már megmozdulni és merev tagjaikat kinyújtóztatni
4029 5| akkor megbotlik, és akkor megmutatja az emberi alakját. Egyszer
4030 20| volt még. Cötkény varga is megneszelte a nyüzsgést, õ is betámított
4031 12| különben, estére okvetlen megnevettetem, majd elmesélem neki, mért
4032 12| mert még senki se tudta megnevettetni.~Az én vakondokom se nevette
4033 4| volt - de hiszen ha jól megnézi az ember, a gömbölyû vastag
4034 20| azt mondta neki:~- Tessék megnézni ezt a füzetet!~Megállt a
4035 5| se felejted el!~- No, azt megnézzük - nevette el magát édesapám.
4036 4| sarkantyús csizmára, mezítláb is megnõhetsz akkorára, mint a bíró fia.~ ~
4037 23| szomszéd szobában, s ahogy megnyíltak az ajtók, betódult az egész
4038 23| tudott elhagyni. Majd ha újra megnyitják a bányát, keresztet faragnak
4039 11| bolyongani a városban.~Nagyon megnyugodva tettem a kezem a kezébe,
4040 16| már szokva az ujjam, úgy megnyugszik benne, mint a kisgyerek
4041 11| mondanom, mert másképp úgy megnyúlik a fülem, hogy legyezhetem
4042 19| Szinte kedvem lett volna megölelni.~Péter apó galléron fogott.~-
4043 10| CSONTOS SZIGFRID~Ahogy megörült szegény szülém a hazatérésemnek,
4044 5| olvasni olvas az ember, mikor megolvassa, hogy hányat szól a kakukk,
4045 18| Tanító úr, kérem szépen, megolvastam.~- Úgy? Hát ráértél? Mutasd
4046 8| barátomé, s elhatároztam, hogy megpróbálok én is tündért látni, mielõtt
4047 16| annyi bizonyos, hogy azonnal megpróbálta a kályhanyakról lenyúlva
4048 9| afféle vadon nõtt sóska. Megrágtam egy-két levelet. Legalább
4049 14| szétterítette a földön, és megrázogatta gyöngéd szeretettel.~- Mit
4050 17| aztán a nagy Cintula jól megrázta mind a két fülét, úgyhogy
4051 16| ahogy a minden lépésre megreccsenõ padló megrezzentette a sublótot:~-
4052 12| tudom, de az bizonyos, hogy megrettent, és visszafelé tudakolta
4053 1| nagyot lobbant a mécses. Megrettentem, s ahogy visszafordultam,
4054 6| padlás félhomálya, tele megrezzenõ árnyékokkal és titkos neszekkel.~
4055 8| bácsi szemmel láthatólag megrezzent, s körülnézett, mintha ürgelyukat
4056 16| lépésre megreccsenõ padló megrezzentette a sublótot:~- Soká lesz
4057 7| édesapám.~Erre azonban megint megriadtam. - Hát mégiscsak deák legyek,
4058 7| furcsa madárijesztő. Nagyon megrökönyödve tátogott felém:~- Minden
4059 15| kisfiú, mert nem akartam megrontani az örömét. Szegény, nem
4060 6| délután, de nagyon-nagyon megsajnáltam, és hirtelen rászántam magam,
4061 7| kincsekhez, és addig is megsegít minden bajodban. És azt
4062 23| incselkedve, mert mindjárt megsejtettem az igazságot, ahogy a sok
4063 8| nagy tudományú ember nagyon megsértõdött erre a kérdésre.~- Hát hogyne
4064 3| amikor édesanyám gyöngéden megsimogatott:~- Megállj csak, lelkem
4065 18| úr is odanézett - Cintula megszabadult. A kis bice-bóca mindjárt
4066 20| feküdtem le, mert így legalább megszabadultam a ködmöntõl. Tündérkém,
4067 5| megkergethetnék, kutyák megszaggathatnák. Kese kalapos tudományát
4068 17| rongyos, mint akit a sasok megszaggattak, a szakállában több a nádkotú,
4069 18| Elsõ...~Itt aztán egyszerre megszakadt a szava, mintha ollóval
4070 8| mikor az ember a kolduskákat megszánja, akkor is mindig fölcsillan
4071 8| vágtam a beszédjébe -, én megszántam magát.~- Megsántál? Igazsán
4072 21| De olyan sebesen, hogy megszédültem bele. Az utolsó gondolatom
4073 16| asztalon, s mintha csak megszégyenlette volna magát, megint leugrott
4074 22| életemben nem hallottam olyant. Megszégyenülten ejtettem ki a kõdarabot
4075 19| a szívem, és nem bírtam megszólalni, ahogy körülnéztem. Mintha
4076 18| Erre rám nézett, én meg megszólaltam:~- Ezt teneked hoztam. Bukta.~-
4077 15| de abban a percben mintha megszorítaná valaki a nyakamat. Odakapok
4078 1| ujjacskái már nem tudták megszorítani.~- Vidd el, Marika, neked
4079 9| kantáros legény lesz.~- Megtakarítjuk vele a kisbérest, ugye? -
4080 22| kinõtt. Csak már legalább megtalálná!~Úgy látszik, megtalálta,
4081 5| Ne félj, kincsecském, úgy megtanítalak én téged írni-olvasni, hogy
4082 6| nagy iskolába, ott majd megtanítanak rá, mi való neked, mi nem.
4083 7| fortélya van, de én mindnyájára megtaníthatlak, ha akarod.~Olyant kukorékoltam
4084 5| kalapos tudományát nyáron is megtanulhatja. Aztán meg annyit én is
4085 22| hurcoltam a ködmönt, míg megtanultam, hogy a kincset a szívében
4086 15| csakugyan! Valaki mintha megtaszítana: szaladj hamar, segíts neki!
4087 12| hogy egy szoba ennyire megtelhet fénnyel. Ugyan az is lehet,
4088 4| roggyanva, az nem baj. A megtépázott tetõ meg a falak bomladozása
4089 4| ez az elnevezés nagyon megtetszett nekem. A környéken ugyan
4090 1| sápadt kis arcát, aztán megtörölgette a pápaszemét. Mert akkoriban
4091 14| Nagyot fújt Gyurka bácsi, és megtörülgette a verejtékes homlokát az
4092 16| igen okos embertõl kellene megtudakolni.~Az igen okos ember Cötkény
4093 15| mit szólnak azok hozzá, ha megtudják, hogy az én szülém az a
4094 16| No, gondoltam, valahára megtudom, miféle szerzet az a markoláb.
4095 20| az égbelátó.~Elõadás után megtudtuk azt is. Szabad volt bemennünk
4096 19| rácsfonása izzani kezdett, mint a megtüzesedett drót, s a fütyülés egyre
4097 22| is igen mentem beljebb, megülepedtem mindjárt a barlang szájában.
4098 14| mint én magam.~De mikor megüresedett mellettem a helye a padban,
4099 23| dolgozgat, egyszerre csak megüti a fülét a nagy csöndesség
4100 19| kiszabadult valahol, s már megütötte a lámpákat a szárnyával.~
4101 23| törmelékkel. Egy kicsit megütöttétek ugyan magatokat, egy kis
4102 14| az ismerõs kutyák is mind megugattak. Minden ember jókedvû volt,
4103 12| MEGURASODOM~Napkeletnek szolgált Malvinka
4104 1| benyúltam a vánkos alá.~- Megvagy! - dobbant nagyot a szívem,
4105 19| tûzött.~- A bányalovak mind megvakulnak - magyarázta Péter apó.
4106 7| veszel hozzá csodalámpát.~Megvallottam, hogy ezzel az eggyel én
4107 10| jobban ordítanak. Az igazat megvallva, magam se voltam egészen
4108 11| Azokat bizony ne sirasd, mert megvannak. Mégpedig friss jó egészségben
4109 6| nem mertem tõlük kimenni.~„Megvárom, míg elmennek” - gondoltam
4110 9| arra, hogy milyen pompásan megvendégeli õ most a fogadott fiát.~-
4111 17| pokróc tojásért, ha mind megvenném. Van-e száz darab?~- Amennyi,
4112 6| keresztül látni, mindjárt megvidámodsz, Istenkém - néztem biztatva
4113 22| öreg hirtelen felugrott, megvidámodva csendült föl a hangja:~-
4114 23| nekipirosodott kis arcokat meglátta, megvigasztalódva tette vissza a tûzhelyre
4115 5| orrom hegye, de édesapám megvigasztalt azzal, hogy marad abból
4116 23| vendéget? Titulász doktor aztán megvigasztalta:~- Sebaj, jó asszony, hadd
4117 1| bágyadt szemét, szegényke, és megvillant benne az öröm, ahogy megszólalt:~-
4118 5| megbarnult, jeges vizekben megvörösödött, éles szelektõl reszelõsre
4119 4| jön le mihozzánk, hol mink megyünk fel õhozzájuk. Olyankor
4120 13| hogy a nagy szomorúság megzavarhatta egy kicsit az eszét az öreg
4121 18| város széléhez közeledtünk, megzavarodottan fordult hozzánk:~- Tovább
4122 7| voltam egészen biztos. Kicsit megzavarodva mondtam, hogy úgy, mint
4123 13| ködmönömet nézi, s ez annyira megzavart, hogy egy szót se tudtam
4124 23| bice-bóca. Majd aztán egyszerre mehettek az iskolába, és vigyázhattok
4125 23| ágyból. Ki még akkor se mehettünk, de vendég már jöhetett
4126 13| Gejgõ, milyen tambuja van a mejjemben!~Egyszer aztán végképp elmaradt
4127 6| Dehogy mondtam volna ki, mekkora kincs ez a rossz üvegdarab,
4128 8| mindig a szülõházadban melegedj - nézett rám apám a sugárzó
4129 13| Báró megint csak betért melegedni. Éppen én is ott lábatlankodtam
4130 13| közül is valamelyik, nagyban melegítette szegény a padkán a szûröcskéjét.~-
4131 22| futott át valami édes melegség a szívemen. - Hadd legyen
4132 19| féljek, majd izzadok még a melegtõl is.~S bizony mindjárt lekívánkozott
4133 22| elkezdte azt leheletével melengetni.~Bizony sose hittem volna,
4134 23| hogy igen szeretné a nevét Mellecsontotviszre változtatni.~Mindnyájan
4135 23| is maradt több a tálban a mellehúsánál, s szegény szülém csak akkor
4136 3| odatette a tányéromra a mellehúsát, mikor egyszerre csak begurul
4137 3| elkapja elõlem a tányért a mellehúsával, veszi az ölébe, leül vele
4138 17| sereglettünk mindnyájan, én magam melléje szegõdtem, de ahogy a tojáskofákhoz
4139 19| susogva, ahogy az egyik mellékfolyosóból sínek kanyarodtak a mienkbe.~-
4140 3| marokkal is összefogta a mellén a zsíros ködmönt, hogy ki
4141 2| rózsaszín palástja, fehér mellénye, piros csizmája van a cinegekirálynak.
4142 1| keresztanyám imádkozgatott mellette, mert apámék a temetés után
4143 19| kis lovacska döcögött el mellettünk, dübörgõ szenesszekeret
4144 8| a bársonyos diófagombát, mellyel aranybarnára festettük a
4145 20| szívem, hogy nem vagyok méltó az ég csillagainak látására.
4146 6| rajtam. Öreg kakasunk azonban méltóságos léptekkel odaállt elém,
4147 11| Aranykörme van, mint Szép Meluzinának” - mondtam magamban, mint
4148 22| az égbõl, mintha valami mély kútból néznék kifelé, s
4149 22| tûzfelhõ csapott ki a barlang mélyébõl. Csakugyan idetódult a mennyország
4150 18| kocsikat. Úgy bele volt mélyedve a munkába, hogy észre se
4151 8| selyemszõrû báránybõröcskék, melyekbõl a kincskeresõ gúnyának készülni
4152 8| csókoltuk lecsüngõ kezeit, melyekkel gyöngéden tartotta a térdeire
4153 8| eszembe jut~a borongós nap, melyen elaludt,~s amikor halkan
4154 22| végigkocogtak a barlangon. Befelé jó mélyen vihetett az, mert sokáig
4155 18| légy is mászkált a könyvön, melyet a tótágas-tudós jó szíve
4156 3| a sok finom étel közül melyiket pártoljam, amikor édesanyám
4157 10| Mátyás”. Azt se tudtam, melyikhez kapjak. Utoljára az egyikre
4158 20| És fõképpen, hogy ugyan melyikünké lesz?~Gazda lett volna arra
4159 20| csalatkozhatom meg benne.~Istenem, melyikünkrõl beszélhet?~- Pedig már délelõtt
4160 22| gondolja.~Nem estem azonban mélyre, és puhára estem. Tapogatom
4161 21| süllyedtem lefelé valami mélységbe. De olyan sebesen, hogy
4162 13| hátha majd attól is összébb mén, de nemigen lett foganatja
4163 23| bányának. Ti ketten úgy menekedtetek meg, hogy a robbanás kidobott
4164 14| tükör volt nekem hazafelé menet az utca. Még az ismerõs
4165 7| mondja, most már akár haza se menjek. Mert ha soha meg nem kentek
4166 17| mondtam ijedten. - Ti se menjetek, fiúk. Ne figurázzatok a
4167 19| oltáron a mécses.~- Erre menjünk - vezetett Péter apó kézen
4168 9| gyerek, hogy egy falat le nem menne a torkán. Aztán meg a szõlõbe
4169 4| hogy maguktól a fejébe mennek belõle a betûk.~Erre a biztatásra
4170 7| mondd meg te magad: mire mennél egy félszemû vagy csonka
4171 13| angyalkák. Azt hiszem, a Gáborka mennyei szobájában aranyszögön lóghattak
4172 16| Kis Gergõ, mit gondolsz, mennyit érhet egy olyan izé? Egy
4173 20| leghamarább sámot tarthat a mennyorságra, hát nézzsen õ - mondott
4174 13| volna a legjáratosabb a mennyországban. - Csak azoknak, akik a
4175 18| Baj, baj - állott közénk mentegetõzve -, de hát minálunk csak
4176 10| is kérdezõsködtek, csak mentek egyenesen a mézeskalácsos
4177 5| Küsmödi kincsei meg nem mentettek volna engem a Kese kalapos
4178 15| csakhogy a ködmön nem ereszt. Mentől jobban kapálódzom, annál
4179 10| hamarabb lesz belõlük mester, mentõl jobban ordítanak. Az igazat
4180 21| a torony. Még a veréb se mer odaröpülni, mert az is tudja,
4181 7| legyezheted vele magadat. Hát mered-e vállalni a ködmönt?~- Merem,
4182 21| láttam. Mint égre intõ ujjak meredeztek bele a szürkeségbe.~- Hát
4183 9| vett erõt rajta megint a méreg, és nagyot taszított rajtam. -
4184 3| vagyunk.~Küsmödi vörös lett a méregtõl, mint a fõtt rák.~- Havas
4185 21| szorongó szívvel.~- Micsodák? - meresztette ki Péter apó a karikaszemét.~-
4186 2| moccant senki. Ült mindenki mereven, és kisírt szemmel nézett
4187 10| az én fülemen töltötte a mérgét, és nem éppen barátságosan
4188 3| álmodban se láttál? Vékával mérheted az ezüstöt, lapáttal az
4189 18| belõle. S én még arra is mernék fogadni a legszebb tollszáramra,
4190 20| Gergõ?~- Nem vagyok.~- Ki mernél jönni az udvarra az égbelátóba
4191 6| okosak voltak, számtan, mértan meg más efféle. Szülém mesélte,
4192 13| mosolygott, míg a lábamat mérte, hogy én mindjárt arra gondoltam:
4193 2| ámít ilyen mesékkel.~- Nem mese az, Márton szomszéd - erõsítgette
4194 22| bányacsõszrõl beszéltem neked, hogy mesebeszéd az? Hát nézd e, mit adott
4195 11| jutott eszembe, hogy az én meséimben a tündérek soha nem ettek
4196 2| érte, hogy mit ámít ilyen mesékkel.~- Nem mese az, Márton szomszéd -
4197 5| megszólal. Aztán Messzi Gyurka mesélt énnekem mindenféle híres
4198 10| ám a mézeskalács, mint a meséskönyv. Inkább a másik asztalon
4199 11| raktak, mint akármelyik mesetudatlan, csodaködmöntelen, éhes
4200 21| elkiáltottam:~- Szülé-é-m!~Most messzibbrõl és halkabban hangzott a
4201 5| keze alá a gyereküket, akik messzillették vagy drágállották az igazi
4202 22| barlangban.~Nem kellett messzire mennem, mikor újra hallom
4203 15| egészen szülémet formázza így messziről. Az ám ni, mintha mondta
4204 13| átvezetett a kis csizmák híres mesteréhez, aki alig látszott ki a
4205 10| illendõség, és maga vezetett el a mesterhez, aki nagyon szívesen fogadott
4206 5| Mikor észrevette, hogy miben mesterkedem, szelíden megpirongatott,
4207 13| nemigen lett foganatja a mesterkedésnek. Szerencsére a tanító úrnak
4208 13| kicsit az eszét az öreg mesternek. Hanem azért egypár nap
4209 10| mindjárt belefogott a mesterségbe. Elmondta, hogy melyik a
4210 12| hogy a könyvkereskedõi mesterségben kitelt az esztendõm, nem
4211 19| bûbájosság volt a becsületes mestersége.~Szerettem volna még egyet-mást
4212 4| fûrészt húzni - ez is kedves mesterségem volt -, hallottam, hogy
4213 5| hogy tanuljam meg az õ mesterségét. A hosszú selyemszõrû bõrökben,
4214 4| már én akkor is többféle mesterséggel. Kenyérsütögetõ asszony
4215 21| körülkerültem a düledezõ mészégetõ kemencét. Egy helyen találtam
4216 21| elkanyarodsz jobbra, egész a régi mészégetõig. Oda már odalátszik a fekete
4217 21| kopácsolás jött.~Lecsúsztam a mészégetõrõl, és elindultam a hang irányában.
4218 6| addig mindig hadakoztam meszelõnyélbõl faragott kardommal, s a
4219 4| hát kimentem a gyepszélre métázni. Persze nem volt az az ügyetlen
4220 15| szélén a homokbányák körül métáztunk a pajtásaimmal, látom, hogy
4221 14| puli.~A tanító úr ugyan a méterrúddal a feje búbjára koppantott
4222 6| Fejem fölött az ég kék mezeje, kerek felhõboglyákkal,
4223 5| kapartam bele a jégvirágok mezejébe:~Édesapám odaállt mögém
4224 23| hová akarsz menni, édes mézem?~- Hát hová akarnék? - néztem
4225 10| szép rendben sorakoztak a mézesbábok, a tükrös szívek, a kivont
4226 10| könyvkereskedõség kedves tudomány, a mézeskalácsosság hasznos tudomány.~Szegény
4227 10| igyekszik, beletanulhat a mézeskalácsosságba is.~Csorbóka úr csakugyan
4228 10| Csorbóka boltjában ingyen mézeskalácsot kap, aki Csontos Szigfridet
4229 4| ecetfa tövébe, és lógatni a mezítelen lábamat az öreg falon. Aranyszemû
4230 4| többet a dolog. Szégyelltem a mezítlábasságom, de hát nem dughattam el
4231 7| kiértem a városból a harmatos mezők közé, ott állt a keresztúton
4232 8| Nemsokára jött is az öreg a mezõk felõl, egy sovány malackát
4233 13| Elment tamburázni az égi mezõkre, amiknek kék bársonyán nem
4234 20| Mitvisz, ezt a gyémántporos mezõt idõbe telik megkerülni,
4235 23| éppen a legjava.~- Mi-a-ó, mi-a jó? - futott elébünk a küszöbön
4236 23| belõle, éppen a legjava.~- Mi-a-ó, mi-a jó? - futott elébünk
4237 12| termett az asztalon, ahol halk miákolással fejezte ki azt a kívánságát,
4238 16| restelltem is magam öreg barátom miatt, mert úgy éreztem, hogy
4239 21| kérdeztem szorongó szívvel.~- Micsodák? - meresztette ki Péter
4240 8| megpróbálok én is tündért látni, mielõtt ködmöntulajdonos válnék
4241 19| mellékfolyosóból sínek kanyarodtak a mienkbe.~- Mégpedig lóvonat - dörgött
4242 20| bányában a bányarigó. A miénken kívül minden osztályba járt
4243 14| meg is gyömöszöltem a nagy mihasznát, és mikor föleresztettem,
4244 16| házakhoz, csodálják meg, mije van neki!~Azon az estén
4245 5| ruhákat:~- Nézze már, apja, miket eszel ki ez a bolondos gyerek!
4246 20| bice-bóca meg én. Hanem miköztünk aztán nem lehetett választást
4247 12| ilyenkor az urak csinálni...~- Milyenkor?~- Mikor... mikor vakondok
4248 6| viaskodtam az okos könyvekkel mindaddig, míg szülém egy reggel,
4249 8| vagyok én szomjas, s ha már mindenáron jót akarsz tenni, inkább
4250 7| úgy vélekedett, hogy sok mindenfélét összeálmodik az ember, s
4251 18| csináljak én ezzel a sok mindenfélével?~Utolsónak a nagy Cintula
4252 16| az erdõk ~és a havasok, ~mindenfelõl riadoznak ~a szép szarvasok.~
4253 16| mondhassák az angyalok, hogy mindenkinek szépet varrt ez a Malvinka
4254 16| együtt. Egyformán szerettem mindkettőjüket, és szülém tán még nálam
4255 7| sok fortélya van, de én mindnyájára megtaníthatlak, ha akarod.~
4256 23| õ se maradjon ki.~Szülém mindnyájukhoz szíves volt, de nevetve-sírva
4257 16| Külön meg kellett hallgatni mindnyájunknak, hogy ez a gyûszû magától
4258 14| leszaladt az orrom hegyéig. Minduntalan fel kellett tologatnom,
4259 12| õket:~- Nem gyöttök vissza mingyárt csizsmát húzsni, ha ast
4260 12| akkor ásó, kapa választ el minket egymástól, mert én már meg
4261 12| rá:~- Vargakorgondorgok, mirgit csirginálgálsz?~Ez madárnyelven
4262 22| embereknek!~Voltam én már éjféli misén eleget, tudtam, hogy az
4263 21| együtt mentünk az éjféli misére.~„Az ám, de hátha tündérkém
4264 21| griffmadár nincs, akkor nincs mitõl félni. De ahogy elköszöntem
4265 14| Betisztelegtem hozzá a Mitvisszel együtt. Vittünk neki egy
4266 9| ködmönömet nem engedem!~Moccanás nélkül várakoztam egy kicsinység,
4267 2| könyörögve apámékra, de meg se moccant senki. Ült mindenki mereven,
4268 16| soha anélkül, hogy kisdiák módjára az öledbe ne hajtsa a fejét
4269 5| ajándékaimat.~Miután ily módon megbarátkoztam a szûcsmesterséggel,
4270 17| jönne ki többet a piacra.~A módosabb fiúk gyorsan összerakták
4271 5| mezejébe:~Édesapám odaállt mögém a méccsel, hogy jobban lássa,
4272 7| most már nem kell félnem a mogyorófahájtól.~Nem is bántott az apám
4273 10| kifizettem egy marék mézeskalács mogyoróval.~Nem ért az semmit, úgy
4274 22| Láttam pedig, hogy egy száraz mohaágyon fekszik a földön a kis bice-bóca.
4275 6| nagyon tetszett ez a nagy mohóság.~- Nem való az, fiam, hogy
4276 9| tudok-e fára mászni.~- Mint a mókus - villant föl a szemem.~-
4277 22| érzem: fejem zúg. Fölnézek: molnárszemû csillagok ragyognak a magasban.~
4278 6| belemarkoltam.~Hát tele volt régi, molyos korpával, amit az isten
4279 22| az öregember. - Akkor azt mondanák az angyalok: „Ejnye, micsoda
4280 6| kincsnek. Ma már én is azt mondanám az ilyesmire, hogy valami
4281 16| Nem volt valami értelmes mondás, de igen jóleshetett az
4282 7| mert ha csak egyszer olyant mondasz is, ami nem igaz, a ködmöntündér
4283 16| Ezüstgyûszûvel, selyemcérnával. Ne mondhassák az angyalok, hogy mindenkinek
4284 7| MAGYAR TÜNDÉR?~Szó ki nem mondhatja, milyen büszkén ballagtam
4285 11| MALVINKA~Nem mondhatnám, hogy könyvkereskedõi pályám
4286 7| már döfi. Erre már én se mondhatok mást, mint hogy jól teszed,
4287 18| mondani róla. De csak annyit mondhattam, hogy a ködmönömet õ varrta.~-
4288 11| de ezután mindig igazat mondj, kis Gergõ, mert füled bánja
4289 18| parancsba kapta volna, hogy mondjon véleményt a kökényrõl.~-
4290 22| nyomában vagyok?~- Mindig ezt mondod, nagyapóka - duzzogott a
4291 16| róla beszélt, és sokszor mondogatta:~- Isten angyala ő, akinek
4292 22| báránykám, ugye, mindig azt mondtad, mikor én a bányacsõszrõl
4293 14| szemöldökét -, rossz hírt mondtak rólad, Gergõ deák. Nem lesz
4294 12| csirginálgálsz?~Ez madárnyelven van mondva, magyarul annyit tesz, hogy: „
4295 21| zavarodottan.~Péter apó morcos képe egyszerre földerült:~-
4296 6| Ám Gáspár apó, a mindig mord öreg harangozó, aki alacsony
4297 4| öreg azonban mérgesen rám mordult:~- Odébb, úrfi! Fogadtam
4298 14| próbálgattam mindenféle ijesztõ morgásokat, és föltett szándékom volt,
4299 17| saját árnyékára is mindig morgott, mint az öreg kutya. Különösen
4300 19| Szakasztott a fiam - mormogta szomorúan.~- Hát van fia
4301 12| felöltözhetsz.~Hát hiszen a mosakodásban nem is lett volna semmi
4302 12| meg kell ám szép tisztára mosakodni. Odakint találod a vizet
4303 5| ujjnál, mely sütés, fõzés, mosás, mosogatás után fáradhatatlanul
4304 14| többet le nem lehetett rólam mosni. De még azt csak elviseltem
4305 5| mely sütés, fõzés, mosás, mosogatás után fáradhatatlanul kopogott
4306 1| édesanyámnak is fölsütött a mosoly az orcáján a muzsikaszóra.
4307 10| alatta. De csupa jóság volt a mosolygása, ahogy megszólított:~- Gyöngécske
4308 18| hozzá egy kicsit bánatos mosolygással.~- Maradni maradhatsz, fiam -
4309 3| barázdás orcája egyszerre mosolygó rónává simult: Egészen addig,
4310 23| ÜNNEP A MALOMHÁZBAN~Kedves, mosolygós, vidám tavasz volt már akkor,
4311 9| kilátásra mégiscsak el kellett mosolyodnom, s az én mosolyom egyszerre
4312 6| elé, csak akkor kezdett el mosolyogni, mikor az én gyémántom a
4313 9| kellett mosolyodnom, s az én mosolyom egyszerre visszatükrözõdött
4314 6| palástja alá.~És attól a mosolytól egyszerre szivárványszíne
4315 8| barázdált, mégis szelíd mosolyú fejük körül a glóriát.~De
4316 2| fogta a cinegét, mint a mostani gyerekeknek. Tökbõl csináltam
4317 11| nagy virágfejek. Megint motoszkálni kezdett bennem a tündérek
4318 1| körte-muzsika ám, mint a többi - motoszkált a tót fanyelû bicskájával
4319 22| ember.~A bûbájos zavartan motyogott:~- Nem lehet, bárányka.
4320 1| kaptam.~- A körte-muzsikám! - motyogtam ijedten. Mert azzal álmodtam,
4321 12| Szemük, orruk, szájuk még mozdul is, ha az ember sokáig nézi
4322 23| hallatszott. A kis bicebóca mozdulatlanul hallgatta végig az egész
4323 5| malomházat, nem lehetett mozdulni se ki, se be. A vasárnapok
4324 8| kész ködmönt. Jobb keze még mozdult egyet, a szeme mintha rebbent
4325 12| sokáig néztem, s csakugyan mozdultak is a virágocskák. Bohókásan
4326 8| minden kincséért el nem mozdultam volna édesapám mellõl addig,
4327 9| mondta:~- Étel után jólesik a mozgás, fiúcska. Ahol nagy a homok,
4328 21| Jaj, kis öcsém, nagy fát mozgatsz - nézett rám szúrósan. -
4329 6| csiripeltek körülöttem, ahogy ott mozgolódtam a nyílásban, kiöntöttem
4330 12| Mikor... mikor vakondok mozog a zsebükben.~A tündérke
4331 12| mindjárt!~Az lett, hogy mozogni kezdtek a göröngyöcskék,
4332 5| tudtam beszélgetni, mint a mozsártörõvel. Nekem a világon minden
4333 13| idõben be-bekukkantott a mûhelybe egy kis maradék pörkölt
4334 13| is ott lábatlankodtam a mûhelyben, mert a Gáborka elmúlása
4335 8| legszebbre, amely Márton szûcs mûhelyében valaha készült. Volt rajta
4336 8| hajnalon~ölében alszom a mûhelypadon.~Sírhatnékom van, ha eszembe
4337 5| felültetett maga mellé a mûhelypadra, hogy tanuljam meg az õ
4338 8| aztán mindig ott ültem a mûhelyszéken az édesapám lábánál, és
4339 3| is állt az ablak mellé a mûhelyszékre, meggyújtotta a mécsest,
4340 8| hogy õ beszél.~Az öreg mûhelyt sírja vissza tán,~fáj a
4341 18| a levél alatt, és meg se mukkant az óra végéig. Akkor odakopogott
4342 20| is. Hiszen a tied, akkor mulatod vele magad, amikor akarod.
4343 22| koromban a malomházban sokat mulattattam magam azzal, hogy lehunytam
4344 15| mondta volna is szülém a múlt vasárnap, hogy tapasztani
4345 22| öregtárnában is, ahol a múltkor kerestem a kincset! Hozom
4346 23| a kisködmön volt utolsó munkája. És mintha két áldó kar
4347 13| tudnám? Csak ismerem a magam munkáját.~- Nem a Gáborka hordta
4348 21| gépek, nincs foganatja a munkájuknak, a mérges gáz szakadatlanul
4349 5| Kész - mondtam büszkén, és munkám eredményét át akartam nyújtani
4350 23| nem is tudtunk. Becsületes munkánknak kétszeres hasznát látjuk
4351 11| ajtócska és ablakocska és abban muskátlibokrocska icipici cserepecskében.~
4352 12| szolgált Malvinka szobáján a muskátlis ablakocska, a kelõ nap sugarai
4353 4| szól a szép csizma? Gyere, mutassuk meg a kukoricaföldön is
4354 8| a ködmöntündér csak nem mutatkozott, akárhogy lestem. Pedig
4355 1| szõlõbõl, neki is be kellett mutatnom a tudományomat.~Meg is csudálta
4356 20| akkor ott állt az egeket mutató szerszámnál, és reszketett,
4357 11| Ezt a pajtást értettem - mutatott a kályha felé a vaskörmével.~
4358 4| a kenyérpiacra. Itt már mutogatni se kellett a csizmát, magától
4359 1| szólaltatni?~Belefújtam a muzsikába: hát olyan szépen szólt,
4360 22| szebb a karácsonyi angyalok muzsikája sem.~Megint kanyarodott
4361 23| szegénysoron a tepsiben muzsikáló lúd. Báró cigánynak mind
4362 1| amitõl kedvre derültem.~- Muzsikálok a sírja fölött, hátha szebbet
4363 6| mégiscsak jószívûek az emberek - muzsikált a szava, ahogy kifordította
4364 1| én pedig rikoltoztattam a muzsikámat, hogy csak úgy zengett bele
4365 1| ház.~- Elég lesz már, kis muzsikásom - törülgette le anyám a
4366 1| fölsütött a mosoly az orcáján a muzsikaszóra. Pedig éjjele-nappala csupa
4367 23| a ludacskának.~- Nesze, Nácikám - nyomta a kezébe a gyereknek,
4368 23| szemmel nézték a szerencsés Nácikát, ahogy a lúdcombbal birkózott.~-
4369 2| egyszer még a fészkén is a nádasban. Még a szavát is hallottam.
4370 12| kihúztam belõle egy szál nádat.~- Minek lesz az, kis Gergõ? -
4371 17| megszaggattak, a szakállában több a nádkotú, mint a szakáll, de a két
4372 5| kiderült, hogy a bõröket a nadrágomhoz varrtam.~Szûcsipari pályámat
4373 1| nádszálkisasszonynak.~A lenge nádszálkisasszony, szegényke, fáradtan elmosolyodott,
4374 1| telik benne ennek a lenge nádszálkisasszonynak.~A lenge nádszálkisasszony,
4375 1| koporsóba is tették a lenge nádszálkisasszonyt. Bordács keresztanyám imádkozgatott
4376 16| mintha nekiszaladt volna a nádtetõnek. Ohó, azt mondja, kié ez
4377 18| kelljen hazamenni délre. Nagy-messzire laknak, túl a városon, oda-vissza
4378 19| Szép is volt az nagyon. Nagy-nagy szoba, amelyiknek a falait
4379 2| ott feküdtem a tisztaszoba nagyágyában, este elõvett a láz, s Titulász
4380 1| tisztaszobába, ahol a húgocskámnak a nagyágyban vetették meg a betegágyat.~
4381 18| idevalósi.~- Hogy hívják a nagyapádat?~- Küsmödi Kelemen.~- A
4382 18| Elhaltak idegen városban. A nagyapám vett magához, õ idevalósi.~-
4383 19| mindig elakad a szava, ha nagyapjáról kérdezõsködnek. Most is
4384 22| közt, látod, kõvé változott nagyapókád szíve is, s elijedtek tõle
4385 22| Hát ki bántott, szegény nagyapókám?~- Nem sírok, báránykám -
4386 22| legjobb ember, tudod-e te azt?~Nagyapókának nem volt ideje válaszolni,
4387 19| Egy bányában dolgoztak nagyapóval, mikor még az is bányász
4388 10| esztendõ ilyenkorra csupa nagybetûkkel írja tele még a nyújtódeszkát
4389 23| egy darab is. Nem volt az nagyétkû soha életében.~A többi vendégre
4390 6| értem, visszarettentem. Két nagyfejû békácska éppen oda telepedett
4391 12| Munkába vett kisfésûvel, nagyfésûvel, kiskefével, nagykefével,
4392 13| ember - békítette Cötkény a nagyhangú harangozót. - De a kis cigánygyerekek
4393 19| közéjük a lámpát Péter apó.~Nagyjából keresztformára kifaragott
4394 12| nagyfésûvel, kiskefével, nagykefével, csak nem ért az semmit.
4395 9| csak összébb húzta magán a nagykendõt, és maga elé meredt szemmel
4396 15| asszony. A feje be van kötve nagykendővel, a hátán zsákot cipel. Az
4397 9| jobb annál a sóska.~Szép nagylevelû sóska zöldellt a dûlõúton.
4398 20| vinni apukája Budapestre a nagymamájához, mint világlátott ember
4399 3| Nagy bolond az öreg, de még nagyobbak, akik hisznek neki.~ ~
4400 6| szép vasárnap délután, de nagyon-nagyon megsajnáltam, és hirtelen
4401 14| Kezdtem hinni, hogy valami nagyszerûen állhat nekem az öreg kajla
4402 23| szemünk láttára tették fel a nagyvendéglõ szakácsai a doktor kocsijára
4403 23| kar-tótágast a „bánya fiai”-nak tiszteletére.~Mind nagy
4404 20| bosorkányüvegben, hogy salonnát lehetne nála pirítani.~Tündérkémet alig
4405 16| mindkettőjüket, és szülém tán még nálam is jobban szerette a tündérkét.
4406 5| emberi alakját. Egyszer napáldozat felé a Mária-képre akasztott
4407 18| bepiroslottak az ablakon a napáldozati felhõk, mintha az angyalok
4408 4| ha sziszegtem nekik, s napégette lábamon csakolyan bátran
4409 6| tömjénfüstben. Nevetett a napfény az anyókák fehér haján és
4410 7| vitte el. Sőt mikor egyszer napfogyatkozás volt, Gyurka bácsi azt is
4411 1| körte-muzsikát, és három napig nem is volt kedvem elõvenni.
4412 5| szélfiúkat. Különösen a napkeleti széllel szerettem volna
4413 12| MEGURASODOM~Napkeletnek szolgált Malvinka szobáján
4414 6| nem ragyogott úgy, de ha napnak tartottam, gyönyörûen szórta
4415 16| vándorútjában elérte már a napnyugati király birodalmát, még ma
4416 2| volt!~Ettõl fogva aztán napokig nem tudtam magamról semmit.
4417 19| állt, hogy az elsõ vakációs napon levisz a bányába, csak déli
4418 5| TANULTAM MEG OLVASNI?~A napsütéses hosszú õszre kegyetlen tél
4419 16| kifutottak volna belõle a napsugarak. A kanári a szárnya alá
4420 6| jó Istennek adtam oda egy napsugaras, orgonaszagú, szép májusi
4421 4| Csillogott-villogott a napsugárban, hogy káprázott bele a szemem.~-
4422 6| csöndes városa, távolabb a napsugárral elöntött házak, a folyó
4423 4| úrfi! Fogadtam már más napszámost.~Sebaj - gondoltam magamban,
4424 4| favágó:~- Hé, öccse, hát a napszámot is itt hagyod?~Könnybe lábadt
4425 15| látom a labdát. Pedig nem a naptól akartam én elfordulni, hanem
4426 8| úgy áradt a meleg, mint a napvilágból.~Hanem a ködmöntündér csak
4427 6| szomorúbbnak tetszett, mint a napvilágnál.~- Mégiscsak a tiéd lesz! -
4428 18| Tarán Laci is ott volt egy naranccsal. Egy másik fiú fügét hozott,
4429 9| hab a lelkét, eresszen-e, ne-e, utoljára mégiscsak azt
4430 17| keresek.~A tojások sorában Nebula bácsi volt a második, õ
4431 4| szaladni. Indultam a patakra nefelejcset szedni, de vissza kellett
4432 22| harmadikból tüzes sárga, a negyedikbõl szelíd fûzöld: a szívük
4433 18| Nyáron láttuk is minden negyedórában, ahogy egy rettenetes nagy
4434 20| akarna nyelni, a lábait pedig négyes formára görbítette, és úgy
4435 20| dolgozatában az egyeseket négyesekre. Takaros kis székeket csináltam
4436 14| maradtam az iskolaszobában, és négykézláb bujkáltam a padok alatt.
4437 14| De szép volt ám ezelõtt negyven esztendõvel, hékám! Olyan
4438 18| feslésébe, és kimarkolt belõle néhány szem kökényt. Egy szem elgurult,
4439 3| bûbájost, csakhogy meg ne nehezteljen ránk valahogy. Még a friss
4440 6| hirtelen rászántam magam, hogy nekiadom a gyémántot.~- Attól a sok
4441 8| hogy az öreg pulykamadár nekidühödött, nagyot koppantott a vastag
4442 19| keveredett volna közé. Egész nekielevenedtem tõle, s igen meresztgettem
4443 9| piacon, Gergõ, majd meglátod!~Nekiestünk a sóskának, és teletömködtük
4444 16| öreg gyûszût, fölhúzta, nekifogott a szegésnek, s egy-két öltés
4445 18| füzetet, és nagy hangon nekikezdett:~- Írjatok öt kötõszót.
4446 23| ebbõl?~De ahogy az örömtõl nekipirosodott kis arcokat meglátta, megvigasztalódva
4447 16| gider-gödör a képe, mintha nekiszaladt volna a nádtetõnek. Ohó,
4448 18| városba, négy héttel ezelõtt.~Nekitámaszkodott a falnak, és írásokat szedett
4449 4| létrát a Bojóka áccsal, azt nekitámasztjuk a Tejútnak, és azon le s
4450 12| fektetve a fal tövébe, azt nekitámasztottam a tetõnek, kihúztam belõle
4451 21| irányában. Pár lépés után nekiütköztem egy fának, s megint hallottam
4452 14| könyvem, és se szó, se beszéd, nekiugrok a nagy Cintulának, megkapom
4453 21| megmondhatja nekem az utat!”~Nekivágtam a téli zimankónak, és meg
4454 9| Belebújtam a ködmönbe, és nekivágtunk a világnak. Örülni örültem,
4455 22| szájában. Halálos fáradtan nekivetettem a hátam a sziklafalnak,
4456 4| csizmában jár - vallottam ki nekivörösödve. Azt nem mertem kimondani,
4457 4| játékkapa volt az én kapám, a Nekopogi kovács kenyeres pajtása
4458 12| mit csinálsz?” Értette-e, nem-e a földvári herceg, nem tudom,
4459 16| puli többet számít, mint némelyik minden lében kanál ember.
4460 8| szélére Báró cigányt lesni.~Nemsokára jött is az öreg a mezõk
4461 14| kukoricaszár kunyhóba.~- Nagyon nemszeretemszíned van, gyerek. Olyan vagy,
4462 7| van ennek, gyerek. Milyen nemzet is volt az az Aladdin?~-
4463 5| az óra számlapjára, szép nemzetiszínû ruhában, kétszer akkora
4464 3| azt, Márton, hogy te nagy nemzetségbõl való ember vagy?~- Hogyne
4465 16| ezüstpénz, akkor a te kis nénéd ezüstgyûszût vesz magának.
4466 17| árulgatta a holmiját. Kenyeres nénik, szalonnás bácsik, almás
4467 4| mindjárt észrevette a kenyeres nénike:~- Tyû, de nagy úr az úr,
4468 16| csúfolod ki a te együgyű, öreg nénikédet?~- Ó, drága tündérkém, te
4469 15| én szemem megint csak a nénikén van. No, egészen szülémet
4470 15| olyan kötője van ennek a néninek, mint szülémnek.~- Vigyázz,
4471 2| haza, cinegék királya, a népeidhez!~A madárka kirebbent a kezembõl,
4472 2| amikor õ akar. Vizsgázza a népeit, ahogy neki tetszik.~Hát
4473 17| annak adott kettõt.~Olyan jó népek voltak azok mind, hogy még
4474 23| kanyarította a ludacskának.~- Nesze, Nácikám - nyomta a kezébe
4475 6| megrezzenõ árnyékokkal és titkos neszekkel.~Egyszer éppen az Aladdin
4476 2| nekem!~- Milyen ugyan? - neszelt ki Gyurka bácsi a nagy báránybõr
4477 22| papmacskahernyó, amelyik nesztelenebbül csússzon, mint ahogy én
4478 18| Éppen három embernek való neved van. Hol csinálok én most
4479 16| nem tudod, hogy mikor a te nevedet leírom, mindig aranytintába
4480 10| malacért olyan tudós embert nevelek az öcsikébõl, hogy esztendõ
4481 12| égnek ágaskodott.~- Nagyon neveletlen hajad van - mondta szomorúan -,
4482 5| tanította. Aki az õ iskolájában nevelkedett tudóssá, azt arról lehetett
4483 14| nevezetes ember, mert ebben nevelkedtem.~Már akkor rá is ejtette
4484 9| gyerekét, és elhiheti, hogy nevelnék belõle olyan embert, mint
4485 16| mártani a tollat? És hogy a te nevelt fiad, aki vándorútjában
4486 23| benneteket, s iskoláztat, neveltet addig, míg megemberedtek.
4487 3| kertészpecsenye - ezen a néven a sült tököt tiszteltük.
4488 13| csengett a szoba a nagy nevetéstől, hogy az ablaküvegen mászkáló
4489 12| szóhoz jutni Malvinka a nevetéstõl.~- Kis Gergõ, te vagy a
4490 6| palánkra, és halk turbékolással nevetgéltek rajtam. Öreg kakasunk azonban
4491 9| a piacon vitt keresztül. Nevetõ szemû, piros képû inaskák
4492 7| hogy ebbõl csakugyan nagy nevetség lenne. Megígértem, hogy
4493 6| lesütöttem a szememet, és nevettem magamban. Dehogy mondtam
4494 12| csak annak, aki meg tudja nevettetni.~No, hát a vakondok roppant
4495 23| változtatni.~Mindnyájan nevettünk a ludacska történetén, csak
4496 23| mindnyájukhoz szíves volt, de nevetve-sírva mégiscsak az én nyakamba
4497 18| szerettem volna én is valami nevezeteset mondani róla. De csak annyit
4498 13| semminek se hívták.~Az igazi nevezetessége pedig az volt a csizmának,
4499 18| Peti.~De már erre a furcsa névre megint csak elcihegtük magunkat.
4500 22| ahogy az a katicabogár nézdegélhet, amelyik szüretkor beleesik
4501 22| csúszott már róla egészen.~Úgy nézdegéltem körös-körül, ahogy az a
4502 20| magát a tanító úr. - Nem te nézed az égbelátót, hanem az néz
4503 8| legkedvesebb virága. Sokat nézegetett rá kedvtelve az ablakból:~-
4504 16| ölébe ejtette a varrást, és nézegette az ujján az ezüstkörmöt.~-
4505 7| el magát apám, kedvtelve nézegetvén a kezében levõ subagallért. -
4506 20| befelé hallgatódzik, befelé nézelõdik. Lát is, hall is sok mindent,
4507 6| után bementem egy kicsit nézelõdni a városba, és bevetõdtem
4508 20| legfényesebb csillagban.~Sokáig nézelõdött, elmúlt a reszketése, és
4509 23| csak soká edd, hogy soká nézhessük - sóhajtott a legapróbbacska,
4510 10| rettenetes oroszlán nem nézhetett csúnyábban, mint ahogy én
4511 4| no, azokhoz képest bátran nézhettem a malomházat malomvárnak.
4512 16| annak a jó embernek, hogy nézne be hozzánk estefelé. Hátha
4513 15| hátrameresztett nyakkal néznek utána, de az én szemem megint
4514 22| mintha valami mély kútból néznék kifelé, s azon úgy lebegett
4515 23| hogy mégiscsak meg kellett néznünk, mi van ott. Hát ti hárman
|