abbah-belet | belev-derit | derme-erose | erosk-futot | futta-igazs | igerd-kialt | kialu-lampa | lango-megla | megle-neznu | nezsn-rabsa | racsf-szege | szegh-tinta | tisza-veszl | veszt-zuzmo
Rész
4516 20| eleventelen malacsért se nézsnék bele másodsor. Kiégetné
4517 23| szájjal, tágra nyílt szemmel nézték a szerencsés Nácikát, ahogy
4518 16| beléd teszem a lábamat!~Néztünk egy darabig az öreg után,
4519 13| haza, s még az ablakon se nézzek ki ezen az estén, mert elkap
4520 4| lábát a szemétbe.~- Ide nézzen, János bácsi - petykélkedtem
4521 14| magát:~- Nini, gyerekek, nézzetek csak oda, milyen szép kalapos
4522 20| tarthat a mennyorságra, hát nézzsen õ - mondott véleményt a
4523 4| markomba nyomta a kapanyelet. - Nézzük no, hát a dolog hogy mondja
4524 8| Sohase láttam még tündért, noha sokat hallottam róla, és
4525 5| olyan oktalanul csak mégse nõhetsz fel, mint a lósóska az árokparton.~
4526 11| keze. Láttam, ahogy szárnya nõl Malvinkának, és beröppen
4527 15| tartanom, hogy ki találom nőni a ködmönt. Áldja meg az
4528 9| senkinek se adom a világon!~- Nono - pislogott szaporán a keresztapám -,
4529 1| körülnézett a játékosponyván:~- Nos, kisfiú, hát most már mit
4530 9| rigó, hadd örüljek a szép nótádnak!~Egy harapás nem volt sok,
4531 8| egyfolytában a „Júlia szép leány” nótáját. Olyankor még az egérlyukból
4532 16| dúdolgatni egy régi-régi nótát, amit talán a bölcsõje fölött
4533 9| katonaköpönyeget vetett a ládára, aztán nyájasan megcirókált:~- No, hát akkor
4534 21| kisfiút, akinek teleszkóp ül a nyakában, és villog jobbra-balra:~-
4535 7| báránykám, hadd kössem a nyakacskádba. Hadd halljam mindig, merre
4536 15| Gergő, tán lódarázs szállt a nyakadba?~- Szorít a ködmön - mondom,
4537 15| és kieresztem a gombot a nyakán.~Nem ért az semmit, most
4538 22| gödör fenekén keresztül a nyakig érõ havon, és nagy nehezen
4539 15| a fiúk hátrameresztett nyakkal néznek utána, de az én szemem
4540 12| illik. A Pajtásnak is ilyen nyakravalója volt gyerekkorában.~Neve
4541 4| még most is sajog bele a nyakszirtem. A cserépkorsó úgy szétugrott,
4542 6| padlásra mindjárt, s olyan nyaláb könyvvel másztam le, hogy
4543 15| hátranézek: fölállt már szülém, nyalábolgatja a zsákot. Fölemelem az ütőfát,
4544 8| számat a vödörbõl vízzel, nyalábra kapom a pulykát, húzom felém
4545 10| mézeskalács. Ennél drágább nyalánkságot abban az idõben nem árultak.~-
4546 12| mikor Pajtás is tisztára nyalogatta a tányért, én is a csészét.~-
4547 20| szerszámnál, és reszketett, mint a nyárfalevél.~- Fázik a mester - mondta
4548 2| dobbant nagyot a szívem, s nyargaltam oda az ólhoz ész nélkül.~
4549 14| a földhöz, hogy csak úgy nyekken. De még meg is gyömöszöltem
4550 18| vágódott hanyatt, hogy csak úgy nyekkent. Persze annál nagyobb nevetés
4551 22| kis bice-bóca pedig úgy nyeldeste a falatokat rágás nélkül,
4552 12| azért csak nekimentem a nagy nyeles fésûvel a hajamnak. Sûrû
4553 9| énmellettem.~- Itt ám, itt majd nyelheti az éhkoppot - bólintott
4554 20| tátotta, mintha el akarna nyelni, a lábait pedig négyes formára
4555 9| vele.~Mire hazaértünk, a nyelvem lógott a fáradtságtól. Keresztapám
4556 3| beszélték, ért a madarak nyelvén, tudja, fûben-fában micsoda
4557 22| Suhogott, zúgott, sziszegett, nyerített, de nekem nem lehetett volna
4558 5| örömem is telt. A piros irhák nyesedékeibõl sapkácskákat és a zöld irha
4559 4| el a talicskával, elkezd nyikorogni a kereke:~- Nincs-né-ki,
4560 20| ijesztõje.~Nagy szekerek nyikorogtak be az udvarra, mindenféle
4561 2| utolsó tekintetének az emléke nyilallott bele. Egyszerre szétnyitottam
4562 22| feketéllik egy kis kerek nyílás. Fekete száj tátong a nagy
4563 6| ahogy ott mozgolódtam a nyílásban, kiöntöttem nekik a korpát,
4564 20| bányarigónak, s bizonyosan valami nyíláson szökött át, amit az öreg
4565 22| észreveszem, hogy azzal a nyílással szemben, amelyiken kiszabadultam,
4566 12| nap sugarai hamar közébük nyilaztak a tarka álommadaraknak.
4567 10| vitézzel, egyszerre csak nyílik az ajtó, és bedobog rajta
4568 11| a falban egy gombocskára nyíló ajtót, és intett, hogy kukucskáljak
4569 23| szálig. Tátott szájjal, tágra nyílt szemmel nézték a szerencsés
4570 19| faragott. Mindenfelé folyosók nyíltak belõle, s azoknak a végiben
4571 16| elaludtam, már mintha rengõ nyírfaerdõkben feküdtem volna, amelyek
4572 15| tudnám hajítani!~- Elhiszem - nyitnám feleletre a számat, de abban
4573 15| tudtam elaludni. Csukogattam, nyitogattam a szememet, s egyszer, ahogy
4574 15| végződött ez a nap. Malvinka nyitva hagyta az ablakunkat, s
4575 19| bányaház kapujában macskabagoly nyivákolt a vadkörtefán. Úgy éreztem,
4576 14| világba.~Még messze volt a nyolc óra, a fiúk mind az iskola
4577 19| Hófehérke hét törpéje közé nyolcadiknak.~Péter apónak azonban könnybe
4578 18| Fügedinek. Ilyenkor csak reggel nyolckor végezte a hivatalát, de
4579 22| kincshez. Tudod, hogy már a nyomában vagyok?~- Mindig ezt mondod,
4580 5| bárója! Csak én egyszer a nyomára jöjjek azoknak az õsi kincseknek,
4581 10| boltunkban, mert a macska se nyomogatta kilincsünket.~- Te is részelsz
4582 18| világon, mint ha valaki a nyomorékságát juttatja neki eszébe a maga
4583 19| Még hegyes bõrsüveget is nyomott a fejembe. Nagyon ki voltam
4584 23| Tudod-e, hogy az vezetett nyomra bennünket? Az egész város
4585 10| rajta segítenem, a markába nyomtam a legnagyobb mézeskalács
4586 6| keresztül megláttam, hogy nyomtatott papirost visz a szél az
4587 9| malomházi puha, meleg kis nyoszolyámra gondoltam. Aztán meg az
4588 20| Cötkény varga is megneszelte a nyüzsgést, õ is betámított a szomszédból
4589 14| fiúk mind az iskola elõtt nyüzsögtek a kocsiúton. Persze most
4590 6| üvegcserepet? Már látom, nem nyughatsz addig, míg meg nem vágod
4591 22| Akkor jól van, nagyapóka - nyugodott meg a gyerek -, akkor én
4592 22| az angyalok mihozzánk? - nyûgösködött a gyerek. - Nem jó volna,
4593 23| Küsmödi emlékének is, Isten nyugosztalja szegényt.~Nagy éljenzés
4594 10| Ahogy a kezét a vállamra nyugosztotta, majd összeestem alatta.
4595 5| percben is, amikor édesanyám nyugtalankodva nézett rám, meghallottam,
4596 6| egész templom az Úr kebelén nyugvó üvegdarabtól, hogy be kellett
4597 5| munkám eredményét át akartam nyújtani apámnak. Sajnos, kiderült,
4598 20| hogy akkor a tündér lapáttá nyújtja a fülemet, hanem attól féltem,
4599 17| csak másikat, szolgám - nyújtogatta elõre kíváncsian a nyakát -,
4600 8| amit akart, csak egyre nyújtogattam felé a számat.~A vége persze
4601 18| Hoztam neked valamit - nyújtott át valami fehér papirosba
4602 20| oldalba ütögetés elmaradt. Nyújtózkodtam egyet, mint aki ébredezik.~-
4603 5| gyerekeit. Néha egy-egy ijedt nyulat. Egyszer messzirõl az öreg
4604 3| mondott hozzá, mégpedig ezt:~Nyúlháj, ~daruháj, ~majd meggyógyul, ~
4605 16| hajlik, mint az enyém.~Úgy nyúltam érte, mint valami papírdarabért,
4606 5| A betûk árnyéka óriássá nyúlva vetõdött ki a hóra, s úgy
4607 22| nem akarja itthagyni az óbányát.~Föltápászkodtam, s megindultam
4608 23| Belenyugodott abba, hogy õbelõle pecsenye lesz vasárnapra.
4609 18| Nagy-messzire laknak, túl a városon, oda-vissza meg se lehetne tenni az
4610 17| vigyorodott el a bûbájos.~Cintula odaadta a két garast, az ezüsthúszast
4611 6| Pedig utoljára mégiscsak odaadtam biz én. Mégpedig a jó Istennek
4612 20| Tündérkém, mint rendesen, odaakasztotta elébem a székre. Én pedig,
4613 22| örömnapja, amilyen még nem volt. Odaállítottam az ágyához az égbelátót,
4614 19| megint rájött a bolondóra odaát az óbányában. Megint kincseket
4615 18| vette a kezébe, és azzal odaballagott az utolsó padhoz.~- Hát
4616 1| muzsika után, de szegénykém odább rántotta a kezét.~- Nem
4617 8| lekapva a karimátlan kalapját, odabillegett elém.~- Jaj, esem a sádat,
4618 21| meglátják az embert, mint ahogy odaér hozzájuk.~Az öreg bányász
4619 17| többiek nagy nevetgélve odaértek az iskola elé, én már akkor
4620 9| keresztapám háza, déli harangszóra odaértünk. Szép cseréptetejû ház volt,
4621 5| az ablakra. Egyszer ugyan odafagyott az orrom hegye, de édesapám
4622 11| fölért majd a lapjáig. Fejét odafektette a tündér ölébe, az pedig
4623 18| angyalok dobáltak volna odafentrõl piros rózsákat az egész
4624 20| telik megkerülni, ha majd odafönt csõszködünk!~Báró cigány
4625 3| még a gyík a torkodban!~Odafogott a két térde közé, akár az
4626 17| visszatoppantam. A kis Pipitér ugyanis odafurakodott közénk, és nagy bátran lökte
4627 21| fekete kõkereszt, ahonnan odahallik a kiáltás a barlanglakókhoz?~
4628 12| ide-oda. Az egyik széket odahúzta a kanapé mellé - emelni
4629 5| segítsek rajta, de édesapám odaintett magához. Azt kérdezte tõlem,
4630 22| kalácskenyeret eszünk, csak odajuthassak a kincshez. Tudod, hogy
4631 3| ezzel is készen volt, akkor odakacsintott rám:~- No, Gergõ báró, tátsd
4632 15| megszorítaná valaki a nyakamat. Odakapok ijedten, körülvesznek a
4633 18| mukkant az óra végéig. Akkor odakopogott a tanító úr elé, és engedelmet
4634 13| mint a tükör: a Pajtás odakullogott eléje, és ahogy meglátta
4635 19| Péter apó hangja, s hirtelen odalapított a karjával a falhoz -, húzódjunk
4636 21| régi mészégetõig. Oda már odalátszik a fekete kõkereszt, a mögött
4637 1| éjjeli mécs gyönge fényében. Odalopództam az ágyhoz, és benyúltam
4638 17| nagy Cintula.~Én meg ahogy odanézek, majd sóbálvánnyá válok
4639 20| téged?~Zavarodottságomban odanéztem az ördöngõs masinára, és
4640 18| csikordult az ajtó, és mindnyájan odanéztünk. A tanító úr is odanézett -
4641 11| puha léptekkel a Pajtás odaoldalgott az asztalhoz, fölért majd
4642 6| gyémántot, és lábujjhegyen odaóvakodtam az oltár elé. Szép lassan
4643 7| elkóborlok a háztól, akkor odapányváznak az asztal lábához.~- Hát
4644 21| torony. Még a veréb se mer odaröpülni, mert az is tudja, hogy
4645 23| cigánynak mind az öt rajkója odaszaladt arra a hírre, hogy nagy
4646 6| közepén. A galambok a búgból odaszálltak a palánkra, és halk turbékolással
4647 22| Hát hiszel-e már benne?~Odatartotta a két tenyerén a kenyérkarajt
4648 6| abbahagyjam a silabizálást.~Odatartottam eléje a könyvet, csípett
4649 3| változik.~Nem ám, inkább odatelepedett az asztalhoz, és maga elé
4650 20| egyes-egymagában. A felesége nem akart odatemetkezni, elköltözött errõl a vidékrõl
4651 3| asztalunkra kerülni. Apám mindjárt odatette a tányéromra a mellehúsát,
4652 18| mentem, leültem a padkára, és odatettem kettõnk közé a buktát.~Nézte,
4653 16| ahogy leveti a kukuláját, odaül az ablakhoz, szép fehér
4654 4| álmodtam azon az éjszakán. Odaült a lidérc a vánkosom sarkára,
4655 18| annyira ment, mint inkább úgy odaugrált a tanító úr elé, mint a
4656 4| kiabált utánam a favágó:~- Hé, öccse, hát a napszámot is itt
4657 10| tudós embert nevelek az öcsikébõl, hogy esztendõ ilyenkorra
4658 1| húgicámhoz.~- Úgy, úgy, öcsikém - borzolta föl a hajamat
4659 14| ezt, utoljára már az egész öklömet bedugtam a számba, mégse
4660 3| fordult rajta minden ujj. Ökölbe szorított kézzel hadonászott
4661 17| meg nem állhatta, hogy az ökölnyi cipóra rá ne kanyarítson
4662 16| hogy kisdiák módjára az öledbe ne hajtsa a fejét minden
4663 21| beburkolt, mint egy meleg ölelés.~- Tudtam én azt, Gergõ,
4664 10| csúsztattam le a könyvet az ölembe.~A fiúcska körülnézett,
4665 8| tündérek.~- Majd az utolsó öltésnél - biztatott az édesapám.~
4666 16| senkinek, és e nélkül egy öltést se lehetne többet tenni.~
4667 8| gyönge mécsfénynél szótlanul öltögettek a ködmönön. A lefoszlott
4668 20| csupa selyembe, bársonyba öltöztetném ezt az én jó gyermekemet
4669 23| hoztak ide benneteket az ölükben. Úgy ástak ki benneteket
4670 21| mérges gáz szakadatlanul ömlik valahonnan. És örökösen
4671 22| Mindnyájának a belsejébõl ömlött kifelé a fény, egyikbõl
4672 12| aztán egy bögrébõl feketét öntött bele, egy másikból meg fehéret.
4673 16| utolsót a kis medve, és öntötte ki a cserepei közül az ezüsthatosokat
4674 12| rózsás kistányért, és abba öntöttem a pohárból a vizet. Az ám,
4675 20| amiket egész élete verejtéke öntözött. Engedelmet kért rá, hogy
4676 13| patyolat, mégis feszül, mintha öntve volna.~- Neked is van most
4677 21| a fején, a lábán meg az ördögbõr bocskor. Jön-megy a bányában
4678 17| szabadkoztunk mosolyogva az öreganyó jó szándéka ellen.~Bezzeg
4679 19| Egyszer azonban nem az öregapja várta a kis bice-bócát,
4680 17| betlehemes játékban a pásztorok öregapját. Gúnyája, szakálla, mint
4681 16| meg az öreg gyûszû egyre öregebb lett, a kanári már kezdte
4682 19| bice-bócát, hanem egy másik öregecske, akirõl már messzirõl láttam,
4683 23| ellenkeztem volna olyan okos öregemberrel, mint Titulász doktor? Tovább
4684 14| is olyan kevés beszédû, öreges kisfiú volt, mint én magam.~
4685 22| szándékkal, hogy hozzálódítom az öreghez. És bizonyosan meg is teszem,
4686 20| volt, s így lett belõle öregkorára világ csúfja, gyerekek ijesztõje.~
4687 22| van nekem egy mécsem az öregtárnában is, ahol a múltkor kerestem
4688 21| De ahogy elköszöntem az öregtõl, utánam kiabált:~- Megállj
4689 20| alatt keresi a kenyerét, örökös éjszakában. Kék eget nem
4690 21| szakadatlanul ömlik valahonnan. És örökösen rettegni kell, mert nem
4691 20| hadd legyen itt õ is örömed estéjén.~De ha õ szülémnek
4692 12| átengedett engem is a reggelizés örömeinek. Õ maga beült a nagy karosszékbe,
4693 5| villogásában csakugyan nagy örömem is telt. A piros irhák nyesedékeibõl
4694 21| az óbányában?~- Egy kis örömet vinnék Pálistók Petinek -
4695 15| nem akartam megrontani az örömét. Szegény, nem tudott hová
4696 22| a kis bice-bócának olyan örömnapja, amilyen még nem volt. Odaállítottam
4697 4| nem volt most már semmi örömöm a gyönyörû csizmában. Örültem
4698 4| nem tudom bizonyosan, hogy örömömben-e vagy ijedtemben.~Édesapám
4699 23| most már ebbõl?~De ahogy az örömtõl nekipirosodott kis arcokat
4700 12| tele volt - gondoltam, majd örül neki. A szegénysoron annak
4701 9| csúfolódva Bordács -, hiszen örülhet, komaasszony, ha maga meg
4702 9| Fütyülni, fütyülni, rigó, hadd örüljek a szép nótádnak!~Egy harapás
4703 23| Elvisem neki, mondok, hogy örüljön segény feje, én úgyse tudok
4704 22| esik meg a ködmönre! Hogy örülnek majd neki, hogy sötétben
4705 23| sírj, fiacskám, sírj, én örülök annak. Most már legalább
4706 6| nem fogtam.~Szülém nagyon örült a dolognak, és most már
4707 7| vélekedett, hogy sok mindenfélét összeálmodik az ember, s rendesen azzal
4708 5| széllel szerettem volna összebarátkozni, mert arról Messzi Gyurka
4709 19| aztán mellém került, úgy összebarátkoztunk, hogy még estig is alig
4710 10| vállamra nyugosztotta, majd összeestem alatta. De csupa jóság volt
4711 5| csakugyan nagyon gyorsan összeférceltem õket.~- Kész - mondtam büszkén,
4712 10| az ész. A kis fej jobban összefogja.~- No, itt nem sok szerencsével
4713 8| fohászkodásnyi idõ, amikor összefogódzkodva, nevetgélve beléptünk a
4714 12| lábára, úgy sántikáltak elénk összefogódzva.~„Ezt elmondom a földvári
4715 3| erõt venni. Két marokkal is összefogta a mellén a zsíros ködmönt,
4716 14| semmi. A dühös vérmedve úgy összegömbörödött, mint a sündisznó, és mindig
4717 12| a tündér a fehér tejjel összekevergette. Szívesen nézegettem rá,
4718 23| szólalnak meg a kõsziklák.~Összenéztünk szülémmel: mi ketten tudjuk
4719 15| fog. Tapad hozzám, mintha összenőtt volna velem.~- No, majd
4720 6| te minden tücsköt-bogarat összeolvasol. Õszre, ha isten éltet,
4721 17| A módosabb fiúk gyorsan összerakták a pénzt, s a nagy Cintula
4722 21| nagyobb lármával - mondta összeráncolt szemöldökkel. - Azért most
4723 21| fütyülnek. Olyankor mérgében összerontja a bányát. Hanem hogyha jókedvében
4724 4| asztaloséknál a forgácsot összesöpörgettem: negyedik garas.~- Három
4725 22| körülöttem. Mintha ég, föld összeszakadt volna, akkorát dördült,
4726 21| volt, akivel a malomházban összeszoktam. Az még akkor is dalolt,
4727 7| mondtam szegről-végre, szülém összetett kézzel hallgatta, mint az
4728 6| mikor a liliomok szirma összeütõdik a szélben.~- Ezt elteszem -
4729 5| sokat elhallgattam, mikor összevesztek a széltestvérek a malomház
4730 9| az õszi saláta, de nagyon ösztövérnek maradt, s a feje olyan töpörödött
4731 8| Rudrud-rud-rud-rudrud-rud!~„Nini - ötlött eszembe -, hiszen nemcsak
4732 10| Nem nehéz mesterség az övé, nem erõ kell hozzá, csak
4733 23| készül a malomházban az özvegy szûcsnénél.~- Érzsem a drága
4734 4| mihozzánk, hol mink megyünk fel õhozzájuk. Olyankor én mindig ünneplõ
4735 15| hogy a ködmönnek ne legyen oka szorítani.~ ~
4736 8| Ettõl hát nemigen lettem okosabb. Szülémet is kérdeztem egyszer,
4737 23| beszélsz, de bizony nem lettünk okosabbak a sok összevissza beszédtõl.
4738 6| de azok nekem nagyon is okosak voltak, számtan, mértan
4739 16| tündérkém - csóváltam meg nagy okosan a fejemet. - Hiszen igazi
4740 20| azon a délutánon nem sokat okoskodtunk a tanító úr beszédébõl.
4741 14| De te már olyan nagyon okosra tanulod magad, ahogy a színedrõl
4742 5| idõd, gyerekem, és olyan oktalanul csak mégse nõhetsz fel,
4743 11| van a fején, nagy kerek okuláré a szemén, madzagon lógó
4744 12| feküdt különben, estére okvetlen megnevettetem, majd elmesélem
4745 2| a fogót, és kitettem az ól tetejére, szerencsét próbálni.~
4746 21| mécsest fog, hogy abból az olaj soha ki nem alszik, se azt
4747 22| báránykám, nincsen már olajunk - mondta halkan az öregember.~-
4748 19| alkonyattájt már mindig ott ólálkodott a vén bûbájos, és én olyankor
4749 22| égbelátó is a nyakamban. Az oldalam meg olyan igazánbul sajog,
4750 20| tanító úrral. Nagyon fúrta az oldalamat, hogy én is elmondjam neki,
4751 12| elkezdett kaparászni az oldalamon. Ijedtemben a fülemnek szaladtam
4752 14| jót, se rosszat, csak az oldalát tapogatta. Aztán hirtelen
4753 12| az semmit. Mire az egyik oldalon letapasztotta a hajamat,
4754 2| szívem, s nyargaltam oda az ólhoz ész nélkül.~Az volt az csakugyan.
4755 21| markoláb, aki a tût meg az ollót meg a gyûszût el szokta
4756 18| megszakadt a szava, mintha ollóval vágták volna el.~- Éppen
4757 22| minden lépés. A lábam mintha ólomból lett volna, a fejem meg
4758 16| emeltem föl, mint valami ólomdarabot.~- Buzogány ez, nem gyűszű -
4759 16| fölhúzta az ujjára, mint valami ólomsapkát, s varrta, tûzte, szegte
4760 6| szobrok, a gyertyafüstös régi oltárképre. A jó Isten ült ott a felhõk
4761 6| angyalkák repültek le az oltárképrõl. Az egyik éppen az ezüsttányérkát
4762 19| pislogott a lámpa, mint oltáron a mécses.~- Erre menjünk -
4763 13| Gáspár apó már a gyertyákat oltogatta. Addig mindig a Gáborkájával
4764 9| levelet. Legalább szomjam oltottam vele.~- Jó-e, Gergõ fiam? -
4765 5| írtak volna. Hiszen olvasni olvas az ember, mikor megolvassa,
4766 18| dolgoztál. Hát most már olvasd föl szépen, amit írtál.~
4767 6| tudományos könyvek, azokat olvasgassad.~Szaladtam én a padlásra
4768 6| ott szerettem legjobban olvasgatni, a rendes helyemen, az ecetfa
4769 6| éppen az Aladdin történetét olvasgattam, a bagdadi varga fiáét a
4770 18| szabadított ki, és éppen az olvasmányra tett rá száradni.~Azt hiszem,
4771 18| is beledugta az orrát az olvasókönyvébe - igaz, hogy egy beteg õszi
4772 6| róla szólni. Majd nekem is olvasol belõle valami szépet.~Bújtam
4773 7| egészségben.~Édesapám azonban úgy olvasott a szememben, mint én a kalendáriumban,
4774 5| azt sose hallottam, hogy olvastak volna, vagy írtak volna.
4775 22| Azt hiszem, az angyalok is olyanban járnak. Te láttad már az
4776 2| gubbaszkodott az ágyam végiben. Olyanforma volt, mint a holló, s ahogy
4777 11| bennem a tündérek gondolata. Olyanformán képzeltem, hogy ha már az
4778 11| legalább tündéreknek dolgozik. Olyanoknak, akik üres madárfészkekben
4779 23| boszorkányságot. Úgyis sok olyasféle történt már ebben a házban,
4780 17| adnám, ha megláthatnám.~- Olyasfélét, bácsikám - hagyta rá Cintula -,
4781 9| princnek?~- Nem gondoltam olyasmire - mondta szülém olyan hangon,
4782 8| Rudrud-rud-rud-rudrud-rud!~Lehet, hogy ez olyasmit jelenthetett pulykául: „
4783 4| Nem sokkal voltak azok omladozóbbak õnála.~Persze a malomvár
4784 22| érte. Az út fölfelé vitt, omlatag köveken keresztül, amelyek
4785 5| világ legdrágább szemébõl omlottak miatta. S az o betûre mindig
4786 23| A szeretet az élet.~ ~.oOo.~
4787 20| Se nem teleszkóp, se nem optikus, hanem égbelátó és látószerkereskedõ!~
4788 20| ilyent a kirakatban a pesti optikusnál! Ilyenen vizsgálják a csillagokat
4789 11| sublótocskát és a falon a kakukkos órácskát és a kanárimadár kalitocskáját.
4790 18| szép tülökszótól egy álló óráig nem lehetett szót érteni
4791 15| virágja, mint az utolsó öltés órájában. Pedig hordtam télen-nyáron,
4792 3| egy gödrében lakott, ahová õrajta kívül soha senki emberfia
4793 18| és Habók Fügedi már téli órákat dudált a toronyból. Ez a
4794 16| Akkorát puffant, mint valami órakörte.~- Hát még az én öreg kezemnek
4795 3| Bûbájos Küsmödi barázdás orcája egyszerre mosolygó rónává
4796 1| is fölsütött a mosoly az orcáján a muzsikaszóra. Pedig éjjele-nappala
4797 10| belõlük mester, mentõl jobban ordítanak. Az igazat megvallva, magam
4798 21| kedvében a szél. Tombolt, ordított, üvöltött. Fél kezével a
4799 4| pille incselkedett velem az orgonabokron: de hát sarkantyús csizmában
4800 6| ablakon bebújtak a virágos orgonagallyak, vadméhek döngicséltek a
4801 23| szobában feküdtem, napsugár és orgonaszag áradt be a nyitott ablakon.
4802 6| adtam oda egy napsugaras, orgonaszagú, szép májusi vasárnapon.~
4803 5| dolgozom. A betûk árnyéka óriássá nyúlva vetõdött ki a hóra,
4804 15| kapaszkodnak hárman-négyen. Őróluk csurog a verejték, énrólam
4805 23| pedig megfenyegetett az oroszlánfejû botjával:~- Hohó, hé, odébb
4806 10| szeme azon a rettenetes oroszlánon, amely a „Florenc és Lion”
4807 3| egyszerre lángot ereszt dühében orrán-száján. Reszketve bújtam a szülém
4808 16| a tündérke a papucskája orrával -, majd nem sokáig kínozol
4809 11| gyöngéden megfricskázta az orromat.~- Mi az, kis vendég? Mire
4810 12| bársonyvirágoknak. Szemük, orruk, szájuk még mozdul is, ha
4811 16| rézmedália, amibõl láthatta ország-világ, hogy a Mitvisznek most
4812 22| Törzsök Jankó a sárkányok országából. De míg én a föld alatt
4813 15| csakugyan hátat fordítottam az országútnak, hanem a többiek meg most
4814 4| még a békasó is izzadt az országúton.~- A bíró fia is sarkantyús
4815 2| torokgyíkban halt meg. Akkor még az orvosok se nagyon ismerték ezt a
4816 14| nem szóltál! Tudok ám én orvosságot errül is. Mindjárt elõkerítem,
4817 23| Küsmödi barlangja? Micsoda orvosságszagú ágy ez, amelyikben fekszem?
4818 7| lenne. Megígértem, hogy úgy õrzöm a ködmönt, mint terítõn
4819 3| sulyokhajigálók lehettek az õsei. Nagy bolond az öreg, de
4820 3| hol lehet megtalálni az õseid kincsét, de egymagam nem
4821 3| bûbájos a ribizlit. - Hanem õseidnek hallottad-e hírét valaha?~-
4822 5| nyomára jöjjek azoknak az õsi kincseknek, amiknek a bûbájos
4823 3| letakarított róla.~- Márton, a te õsöd az ország bárója volt!~-
4824 3| AZ ŐSÖK KINCSE~Egy hét múlva kutya
4825 3| tudom. Az lehetett az én õsömnek a kápsáló tarisznyája.~Küsmödi
4826 1| oda senkinek.~Ki akartam osonni az ajtón, de édesanyám megfogta
4827 8| ezzsel azs öreg sememmel, ostán beleakadt a lábam ebbe a
4828 6| szemétdombról, hogy milyen ostoba teremtés a kisgyerek, aki
4829 9| heherészve kocogtatta meg az ostornyéllel a vállamat.~- No, hát repkedj,
4830 16| sütötte végig az arcát, mint őszi napsugár a virágtalan tarlót.
4831 16| fölvitte az isten a dolgomat. Õszinte lelkesedéssel azt feleltem,
4832 20| jobban - mondtam egészen õszintén.~- Nézd csak, ki van itt
4833 7| embernek elég, aki didereg. Őszre már te se gyémántcserepekkel
4834 14| Egyszer aztán az egész osztály füle hallatára azt mondta
4835 20| A miénken kívül minden osztályba járt egy-két bányászgyerek,
4836 20| azzal verte ki, amit az osztálynak mondott:~- Fiúk, én karácsonyra
4837 18| unokája - zsibongott végig az osztályon.~A tanító úr csöndet parancsolt,
4838 18| piros rózsákat az egész osztályra.~Négy óra után egész falkában
4839 18| a bizonyítványaim. Három osztályt már elvégeztem.~A tanító
4840 12| eltalálnom. Kedvetlenül osztogattam szét a vizet az árvácskák
4841 15| Veszkény Gyuszi és Tarán Laci osztoztak a másikon, a többiek meg
4842 16| legyintett Gyurka bácsi. Inkább õtet vitték el.~- Kicsoda vitte
4843 2| mint a villám, a nagy, otromba madár körül, amely hiába
4844 7| hogy a szép új ködmönt otthagyja? Tudod, hogy az Aladdin
4845 4| kosarat, talicskát, nénit otthagytam az út közepén. Szaladtam
4846 13| kis Cötkény?~A második pad szélén fölállt egy fiúcska,
4847 13| kis egérképe látszott ki a padból, és megszólalt vékony cérnaszálhangon:~-
4848 18| azzal odaballagott az utolsó padhoz.~- Hát csak kilencvenötöt?~-
4849 18| finom pószpásszal az egész padka, akár egy cukrászbolt kirakata.
4850 13| nagyban melegítette szegény a padkán a szûröcskéjét.~- Bizs ennek
4851 18| Utána mentem, leültem a padkára, és odatettem kettõnk közé
4852 6| erdõk csokra, mögöttem a padlás félhomálya, tele megrezzenõ
4853 5| konyhára, kinyitottam a padlásajtót, és megindultam fölfelé.
4854 9| ágyakat láttam, amikben padlásig ért a sok csipkés, dagadó
4855 6| Ész nélkül futottam le a padlásról a malomház elé, s a gilicetövisbokrok
4856 8| kérdeztem egyszer, mikor a padlást tisztogattuk, és szülém
4857 5| nagyon oda voltak szokva a padlásunkra, s én már a szavukról megismertem,
4858 16| minden lépésre megreccsenõ padló megrezzentette a sublótot:~-
4859 18| Egyszerre szétterpeszkedtünk a padokban, hogy még kevesebb legyen
4860 8| meg. Szép nyugodtan ült a padon, a feje egy kicsit jobb
4861 4| Nekopogi kovács kenyeres pajtása volt az apámnak, attól kaptam
4862 15| homokbányák körül métáztunk a pajtásaimmal, látom, hogy az egyik bánya
4863 23| betódult az egész iskola. Pajtásaink boldogan szorongatták a
4864 13| csakugyan az én egérképû pajtáskám vitte föl a csizmát a csillagablakos
4865 16| maradékot, megeszegettük a Pajtással, aztán Pajtás is a vackába
4866 11| értettelek, kisfiú. Ezt a pajtást értettem - mutatott a kályha
4867 6| galambok a búgból odaszálltak a palánkra, és halk turbékolással nevetgéltek
4868 6| felhõk felett hosszú kék palástban, aranykorona volt a fején,
4869 5| befagyott ablak volt az én palatáblám, édesanyám gyûszûs ujja
4870 5| édesanyám gyûszûs ujja rajta a palavesszõ. Lesz-e valaha a világon
4871 11| csak zizegett.~Keskeny pallón mentünk át egy folyóka felett,
4872 5| nadrágomhoz varrtam.~Szûcsipari pályámat ezzel be is fejeztem.~ ~
4873 8| s az öreg szûcs már nem panaszkodik,~az öreg szûcs már szépet
4874 8| a hideg ellen hallat tán panaszt -~mi fáj a holtnak, isten
4875 8| ijestettél, ast hittem, azs Ábel pandúr tátog rám, annak van ilyen
4876 12| Siettem szót fogadni, s pántlikafûbõl olyan vackot vetettem a
4877 22| Mintha csak a szivárvány pántlikájába lettem volna takaródzva.~
4878 4| kalapom lesz, amelyiknek a pántlikájára gõzös lesz varrva. Mikor
4879 7| alatt a pásztoroknál. Piros pántlikára kötött kis rézcsengõvel
4880 16| akkorára a Mitvisz már pántlikát is kapott a nyakába, azon
4881 6| egész biztosra vette, hogy pap lesz belõlem. Az édesapámnak
4882 11| és kevélyen csörögtek a pápaszemdrótok.~- Ide nézz, kisfiú!~Kinyitott
4883 1| majd mindig harmatos lett a pápaszeme, ha lehajolt a húgicámhoz.~-
4884 16| nyúltam érte, mint valami papírdarabért, de úgy emeltem föl, mint
4885 18| nyújtott át valami fehér papirosba csavargatott holmit a bice-bócának.
4886 6| megláttam, hogy nyomtatott papirost visz a szél az utcán, az
4887 16| Valahányszor felém ásított papírral kibélelt fekete szájával
4888 8| kikukucskáltam a homlokomra húzott paplan alól, de csak õket kettejüket
4889 22| már eszeden!~Nincs az a papmacskahernyó, amelyik nesztelenebbül
4890 19| Rendesen elkísértem egész a papok kertjéig, onnan is csak
4891 13| barátságban van, mert ő szokta a papucskáit foltozni.~Mert csak olyan
4892 16| rajta egyet a tündérke a papucskája orrával -, majd nem sokáig
4893 18| olyan komolyan, mintha csak parancsba kapta volna, hogy mondjon
4894 3| micsoda gyógyító erõ lakik, parancsol a szeleknek, el tudja fütyülni
4895 7| tündér, és elejbéd áll: „Mit parancsolsz, édes gazdám?”~- No - gondoltam
4896 9| Nagyon megfontolt járású paripa volt, a csontjai jobban
4897 21| Belekapaszkodtam a kemence párkányába, és elkiáltottam magamat.
4898 4| neki. Annak a lyuknak a párkányán, amelyikben valamikor a
4899 21| Egy helyen találtam valami párkányt, azon fölkapaszkodtam a
4900 9| ért a sok csipkés, dagadó párna.~Persze, azokban õk maguk
4901 21| kapujában. Ott sorakoznak párosával az angyalkák, készülõdnek
4902 6| lefoszlottak, ahogy hozzájuk értem.~Partifecskék csiripeltek körülöttem,
4903 3| finom étel közül melyiket pártoljam, amikor édesanyám gyöngéden
4904 12| kezét csókolni, amiért úgy pártomat fogta. Hát még mikor hallotta,
4905 22| tévelyegtem, a csillagok pásztora addig jól elhaladt az égen.
4906 17| a betlehemes játékban a pásztorok öregapját. Gúnyája, szakálla,
4907 7| valahol az erdõk alatt a pásztoroknál. Piros pántlikára kötött
4908 11| eredt meg újra fájdalmam patakja.~A kis néni aztán leült
4909 4| lehet szaladni. Indultam a patakra nefelejcset szedni, de vissza
4910 3| tudja fütyülni a háztól a patkányokat, s akihez hozzávágja a sapkáját,
4911 20| teleszkópról:~- Hát sok szép arany patkószög!~Másodiknak Messzi Gyurka
4912 22| sírj, báránykám!~- Ohó - pattant föl a szemem -, a kövek
4913 13| Fölrántom: puha, mint a patyolat, mégis feszül, mintha öntve
4914 23| Belenyugodott abba, hogy õbelõle pecsenye lesz vasárnapra. Igaz, hogy
4915 23| csak fölkapta a nagy tál pecsenyét, és sorra hordozta a kis
4916 12| konyhán. Én elszaladok a pékhez, addig te szépen felöltözhetsz.~
4917 14| bakacsinfeketére, míg a penész ki nem szívta belõle a festéket!
4918 16| egymást, meg is zöldültek a penésztõl, de azért Malvinka mégis
4919 4| most már igazi báró vagyok. Pengett a sarkantyú, ragyogott a
4920 16| azért azt hiszi, hogy három pengõforinton ki lehetne váltani a Mitviszt.~
4921 16| futtából kurjongat vissza, hogy pénz beszél, kutya ugat, holnap
4922 17| fogott két markában.~- Mi pénzed van? - enyhült meg egy kicsit
4923 6| mindjárt megnyugodtam, mert a pénzek ott voltak a tányéron, de
4924 16| Kikaparom a szemét, ha a pénzemet vissza nem adja.~Abban a
4925 3| vagyok én szorulva akárki pénzes kincsére? Hiszen van nekem
4926 22| hirtelen lebukott az ég peremén, s a kis bice-bócának egyszerre
4927 8| búzavirág, és az alját sárga peremérvirág szegte be, a mi szegényes
4928 15| alján szinte lángoltak a peremérvirágok, mintha selymük most szaladt
4929 20| én ilyent a kirakatban a pesti optikusnál! Ilyenen vizsgálják
4930 21| kis örömet vinnék Pálistók Petinek - mondtam zavarodottan.~
4931 4| Ide nézzen, János bácsi - petykélkedtem ki a favágóhoz, s megfogtam
4932 17| gyönyörû napot, mikor a piac rántottával volt kikövezve.~ ~
4933 17| legtöbbet az ért abban a piacban, hogy ott csupa jólelkû
4934 17| Küsmödi hatalma felõl.~Hanem a piaci kutyák, azt hiszem, más
4935 17| vénember telepedett be a piacszéli árusok közé. Egy darabig
4936 11| gyerekek lehessenek olyan picik, akik ekkora ruhában járnak.~
4937 1| kincset a vánkosomba, a lágy pihe közé. Ott ugyan meg nem
4938 21| Kinéztem az ablakon, szép nagy pihékben sûrûn hullott a hó. Úttalan
4939 9| elhallgattam egy kicsit, hogy pihentessem a csücsörgetésbe belefáradt
4940 1| lopni a körte-muzsikát, azon pihésen, tollasan, ahogy a vánkosból
4941 15| kockacukrot a békateknős pikszisből, s azt elfelezte köztem
4942 6| szemembõl az álmot, és ijedten pillantottam oda az oltárra. De mindjárt
4943 4| sarkantyús csizma. Fecskefarkú pille incselkedett velem az orgonabokron:
4944 1| barnaságában, mint haldokló fehér pillék.~Ijedtemben megállt a szívem
4945 4| sarkantyús csizmában nem lehet pillét fogni.~Folyt az orrom vére,
4946 19| mint éjszaka a becsukott pincében. De aztán Péter apó megcsóválta
4947 11| könnyû kezecske, hogy annál a pintyõke nem lehet könnyebb. A kezecskéhez
4948 8| kökörcsin és varádicskóró, pipacs és búzavirág, és az alját
4949 12| vaskörmöt, és elõvett valami pipacsszínû félbemaradt ruhácskát. Csak
4950 5| ruhában, kétszer akkora pipacsvirágok közé, mint õ maga.~Például
4951 9| Keresztapám egy darabig még pipázgatott csöndesen, aztán megszólalt:~-
4952 1| a ravatal, lábujjhegyre pipiskedve akartam a testvérkém kezébe
4953 20| hogy salonnát lehetne nála pirítani.~Tündérkémet alig lehetett
4954 1| tudtam vele süvölteni, mint a pirók, csikorgatni, mint a csíz.~
4955 2| volt. Az édesapám meg is pirongatta érte, hogy mit ámít ilyen
4956 11| amik kötelekre aggatva piroslottak, kéklettek, zöldelltek,
4957 1| szép volt, az egyik fele pirosra volt festve, a másik sárgára,
4958 7| haragosan izzott a hajnali pirosságban, tártnyitott ajtaja úgy
4959 23| kiszaladt erre a szóra a piruló liba mellõl az ajtóba, s
4960 16| Tündérkém szemei is szaporán pislogtak a kerek üvegablakok alatt.
4961 16| hogy tündérkém is el fogja pittyeszteni a száját.~Tündérkém azonban
4962 12| hogy az volna az uras - pittyesztette el a tündérke a száját. -
4963 23| szippantott nagyokat a pitvarajtóban Nácika, a legöregebb rajkó. -
4964 7| gondolhatnak rólam azóta. Csak most pityeredtem el, mikor az akácok koronája
4965 11| tele volt szép békanyálas pocsolyavízzel. Föléje hajolok, elmarkolászom
4966 14| elõvettem a hónom alól a pörgét. Nem akartam, hogy Malvinka
4967 13| mûhelybe egy kis maradék pörkölt káposztára:~- Rosszacska
4968 10| hozzá joga, mert akkora pörölyt forgatott a fél kezében,
4969 10| mézeskalács huszárok, a mandulás pogácsák: az volt a mézeskalácsos
4970 19| jól föltarisznyázott meleg pogácsával, gondoltam, azon majd elosztozunk
4971 21| hogy bolyongjak ebben a pogány idõben? Márpedig menni kellett,
4972 12| annak szoktuk teleönteni a poharát, akit nagyon szeretünk.~
4973 12| konyhából abban a talpas kék pohárban?~A talpas kék pohár ott
4974 6| ilyesmire, hogy valami vastag pohárfenéknek a darabja. De ahogy akkor
4975 12| hogy a tányért rátettem a pohárra, a poharat két marokra fogtam,
4976 12| hát mit csináljak most a pohárral? Ilyen nehéz kérdéssel azóta
4977 8| tündérkék táncoltak elõ, és a pókfonalakon is azok hintáztak, lengedeztek-rengedeztek
4978 17| bácsi, mit számítana ezért a pokróc tojásért, ha mind megvenném.
4979 16| benne, mint a kisgyerek a pólyában.~ ~
4980 12| teje lehet. A szaga azonban pompás volt, ahogy a tündér a fehér
4981 9| büszke arra, hogy milyen pompásan megvendégeli õ most a fogadott
4982 12| nagyon bírta -, arra fehér porcelán csészét tett, abba szép
4983 4| Kese kalaposék malackájának porcfüvet szedegettem: másik garas.
4984 3| Különösen mikor behajította a porciómat a ködmönnyak mögé. Magamagát
4985 14| hosszú botjával a kukoricák porhanyó tövét. - De te már olyan
4986 18| csak õsz vége volt, de már porka havak szállingóztak a levegõben,
4987 6| csillogott-villogott, mint a porrá tört igazgyöngy. Kékek voltak
4988 23| olyan lakomát, hogy a király portáján se lehetett volna különbet.~
4989 17| bácsi már nem adta ingyen a portékáját. Õ bizony kipróbálgatta
4990 18| terítve mindenféle finom pószpásszal az egész padka, akár egy
4991 9| kéri el a Gergõ gyereket princnek?~- Nem gondoltam olyasmire -
4992 17| találta meg, amit keresett.~- Próbálj csak másikat, szolgám -
4993 2| ól tetejére, szerencsét próbálni.~Egy kis óra múlva látom
4994 12| hanem megállj, most mást próbálok veled.~Fölbontotta a tegnap
4995 18| a tiszteletedre!~Meg is próbálta, de úgy vágódott hanyatt,
4996 5| aztán a búbos kemencébe próbáltam beleverni a szögeket, de
4997 8| öreg Báró cigánnyal tettem próbát, aki koldusabb volt akármilyen
4998 15| rám az adogató, a Veszkény prókátor fia, és fölhajítja a labdát.~
4999 9| feje alá gyûrt egy elnyûtt pruszlikot, a másik is: ez volt az
5000 17| nem eszel ám otthon még pünkösd napján se!~Arra meg már
5001 12| a legszélesebbet - szép pünkösdirózsa színe volt -, s takaros
5002 5| téged írni-olvasni, hogy püspökkorodban se felejted el!~- No, azt
5003 16| oda az asztalhoz. Akkorát puffant, mint valami órakörte.~-
5004 7| A Mitvisz a Gyurka bácsi pulikutyája volt, hanem hogy a markoláb
5005 23| hallottuk, ahogy évõdött a pulival:~- Mit kötözsködzs velem,
5006 8| kamraajtóból a szülém öreg pulykája:~- Rudrud-rud-rud-rudrud-rud!~„
5007 8| persze az lett, hogy az öreg pulykamadár nekidühödött, nagyot koppantott
5008 8| ez olyasmit jelenthetett pulykául: „Eressz el, te bolondos
5009 8| jó szándékom volt nekem a pulykával, azért akartam megitatni,
5010 12| mellett haladtunk el. Két purdéja szaladt elejbünk krajcárt
5011 16| beszélgessek én mármost e világi pusztaságban?~Aztán fölkászolódott, egy
5012 12| jövet az öreg Báró cigány putrija mellett haladtunk el. Két
5013 12| lesz a fizetésed, hetedik a ráadás. Most pedig kapd a locsolót,
5014 13| neki a kívánságomat, mire ő rábiccentett a fejével:~- No, az nem
5015 16| kiválthatom a Mitviszt a rabságból.~Nem bírta magát türtõztetni
|