abbah-belet | belev-derit | derme-erose | erosk-futot | futta-igazs | igerd-kialt | kialu-lampa | lango-megla | megle-neznu | nezsn-rabsa | racsf-szege | szegh-tinta | tisza-veszl | veszt-zuzmo
Rész
5016 19| kalitkájába!~Lámpák sûrû rácsfonása izzani kezdett, mint a megtüzesedett
5017 8| csak anyádat, õ hadd adja rád elõször.~Anyám a kertben
5018 18| megolvastam.~- Úgy? Hát ráértél? Mutasd az írásodat, kész-e
5019 21| ráncigáltam. A hó belepte, ráfagyott, elhomályosította még az
5020 20| ruhácskák közé, és kétszer ráfordítottam a kulcsot az ajtóra, mert
5021 3| ember keze, mint valami ragadozó madár lába. S az apám tréfájára
5022 20| meg az öreg Báró cigány ragadt hozzá útközben. Tündérkém
5023 22| úgy nyeldeste a falatokat rágás nélkül, mint az éhes fecskefiók.
5024 8| hogy még ma is sajog, ha rágondolok. Még szerencse, hogy édesapám
5025 14| selyempántlikája, míg az egér le nem rágta róla. Vadonatúj kalap volt
5026 8| mind beleférjen a tündérek ragyogása.~De csak a karimátlan kalap
5027 22| Fölnézek: molnárszemû csillagok ragyognak a magasban.~Dicsõség Istennek
5028 16| szegésnek, s egy-két öltés után ragyogó arccal fölkiáltott:~- Uramfia,
5029 1| muzsikát hallgatok ezután - ezt ragyogta vissza testvérkém arca,
5030 22| tenni a két karomat, arra ráhajtani a fejemet és szülémre és
5031 17| kellett egyéb, mindjárt ráhorkantott a gyerekre:~- Hoci csak
5032 2| csakugyan, de alig lehetett ráismerni. A szeme égett, mint a tûz,
5033 10| jött a sok gyerek, mint a raj, s az mind Csontos Szigfridet
5034 23| Báró cigánynak mind az öt rajkója odaszaladt arra a hírre,
5035 13| képét:~- Csakhogy én nem a rajkót gondoltam ám. Az én Gáborkámat
5036 19| Az öreg Küsmödire megint rájött a bolondóra odaát az óbányában.
5037 7| megkenegetnek azért, amiért úgy rájuk ijesztettem az elveszésemmel
5038 18| elmázolta a tenyerével a rajzokat, és visszasántikált a helyére,
5039 18| volt neki, mint állni -, és rajzol az aljára mindenféle furcsa
5040 5| ábécét - s a gyerek addig rajzolgatta õket az alsó felére, míg
5041 6| csodalámpával. Le is volt rajzolva, ahogy tömögeti a kincseket
5042 3| a méregtõl, mint a fõtt rák.~- Havas borongatta, jeges
5043 8| nem kényeskedik.~Utoljára rákerült a ködmönre az öreg malomház
5044 8| selyemszállal kivarrva mind rákerültek a ködmönkére, a legszebbre,
5045 10| egyikre ráültem, a másikra rákönyököltem, a harmadikra rátenyereltem.
5046 16| mint valami buzogánnyal, rákoppintott vele a kis medve fejére.~-
5047 12| abba szép nagy kockacukrot rakott, aztán egy bögrébõl feketét
5048 11| gyúrtam befelé, amit elém raktak, mint akármelyik mesetudatlan,
5049 6| sarkán, jó emberek abba rakták, amit Isten dicsõségére,
5050 13| csizmának, ezüstpityke a rámáján - az én egyszeri sarkantyús
5051 22| tettem, hogy a szívemmel rámosolyogtam szülémre és tündérkémre,
5052 7| ködmöntündér tüstént olyan hosszúra ráncigálja a füledet, hogy legyezheted
5053 6| fülemülék, és Gáspár apó ráncigálta a zekém ujját.~- Ejnye,
5054 21| Nem csörrent meg, akárhogy ráncigáltam. A hó belepte, ráfagyott,
5055 14| kukorica meg a bajusza! - ráncolta össze a seprûforma szemöldökét -,
5056 5| megcsókolom a szívemmel a ráncos kezet, mely e kígyóbetût
5057 23| olyan sép ezs. No, meg is ráncsigáltam érte a kontyát. Hát mi vagyok
5058 11| Hát különös tündér volt. Ránézek megint a kezére, ahogy szép
5059 3| volna ki a bajusza. Aki ránézett, annak mindjárt az jutott
5060 4| csizmát, hogy rossz volt ránézni is.~Hanem azért mégis akkor
5061 14| engem szólított fel elsõnek, ránéztem a fogason a kalapra, és
5062 17| gyönyörû napot, mikor a piac rántottával volt kikövezve.~ ~
5063 23| maradt belõle.~- Mindjárt ráösmertem, ahogy kikapirgáltam a botommal -
5064 3| is megélemedik, akire én ráolvasok!~Nagyon szerettem volna
5065 19| magakedveltetõ minden tette-vette. Ráparancsolt a tanító úr, hogy mondja
5066 2| egyik gyerekrõl könnyen ráragad a másikra. Arra meg nyilván
5067 9| nyugtassa, a csillagokat is rárakta volna a fiára.~De már erre
5068 3| vigyáznak rá, s akire azok rásüvöltenek, az ijedtében úgy eltátja
5069 6| megsajnáltam, és hirtelen rászántam magam, hogy nekiadom a gyémántot.~-
5070 23| macskástul.~- Így uras - mondta rátartian -, hogy ebbõl az ünnepbõl
5071 15| nagyon meggörnyed alatta.~Rátátom a szemem az asszonyra, s
5072 10| rákönyököltem, a harmadikra rátenyereltem. A legvastagabbat kezdtem
5073 22| nyakamban szorongattam, s arra ráterítettem az én kincskeresõ kisködmönömet.
5074 12| csináltam, hogy a tányért rátettem a pohárra, a poharat két
5075 15| magától esik az le a válláról. Ráül, törüli az arcát a kötőjével,
5076 10| kapjak. Utoljára az egyikre ráültem, a másikra rákönyököltem,
5077 14| Cintula most belép, akkor ráugrok és szétszaggatom.~Ez a nagy
5078 15| ravasz kérdés, de én még ravaszabb feleletet adtam rá. Azt,
5079 10| láttam a szemén, hogy csak ravaszkodik, mert a szíve örömmel van
5080 12| földbe.~Tündérkém csöndes ravaszsággal mosolygott bánatomon.~ ~
5081 5| hasított az ablak jegébe. De én ravaszul csóváltam a fejemet, hogy
5082 1| Kicsit magas volt nekem a ravatal, lábujjhegyre pipiskedve
5083 12| pedig ugyan igyekeztem rávenni. Legelõször úgy elgörbítettem
5084 3| hanem ha felezel velem, rávezetlek. Itt a kezem, nem borjúláb.~-
5085 22| ködmönöstül, égbelátóstul rázuhantam a kis bice-bócára. Se láttam,
5086 8| mozdult egyet, a szeme mintha rebbent volna még, s térdeirõl a
5087 12| kívánságát, hogy szeretné látni a reggelijét.~Egy csöppet sem lepett
5088 12| tündérke átengedett engem is a reggelizés örömeinek. Õ maga beült
5089 16| csak elkezd dúdolgatni egy régi-régi nótát, amit talán a bölcsõje
5090 22| könny, s hogy a vén ember rejtegeti elõle a kenyeret. Bizonyosan
5091 14| tartotta, akkor láttam, hogy a rejtélyes holmi valami nagy kajla
5092 13| kisfiának. Hanem az aztán olyan remekbe készült ám, hogy az angyalok
5093 8| tudok egy zúgot:~az öreg remekes szûcs nyugszik ott.~Híres,
5094 21| haza is tudnék botorkálni.~Reménykedve tettem egy-két lépést, s
5095 20| helyét végig.~Már csak egy reménységem volt: az utolsó számtani
5096 10| szegényke, aki a malomházi remeteségben töltötte az egész életét,
5097 1| Mert azzal álmodtam, és úgy rémlett, mintha a zsebembe tettem
5098 23| három bányásztársával. Két rend vadonatúj bányászruhát hoztak
5099 10| könyvesbolt. A másik asztalon szép rendben sorakoztak a mézesbábok,
5100 14| csodálkozás nélkül. Egészen rendén valónak tartottam, hogy
5101 9| hangon, mint aki egészen rendjén valónak találná, ha a király
5102 16| mire elaludtam, már mintha rengõ nyírfaerdõkben feküdtem
5103 15| gyűszű van.~- Apám - mondtam repdeső szívvel, és boldogan süllyesztettem
5104 23| ugyan magatokat, egy kis repedés is esett a kobakodon, de
5105 4| Aranyszemû gyíkok laktak a fal repedéseiben, azok mindig elõbújtak,
5106 17| csizmája orrához, hogy a repedésen mindjárt bele is ejthesse
5107 9| ostornyéllel a vállamat.~- No, hát repkedj, rigóm!~Föl akartam kapaszkodni
5108 3| esztendeig kellett volna neki repkedni hetedhét ország ellen!~-
5109 21| továbbrepülni az angyalkát és repülés közben ijedten - csipogni.~
5110 2| édesapám. - Bizonyosan az elõbb repült be, mikor szellõztettünk.
5111 6| Odatekintek: hát az angyalkák repültek le az oltárképrõl. Az egyik
5112 16| egy kicsit talán meg is restellte magát, mert dacosan billentette
5113 16| is csak köszönöm!~Kicsit restelltem is magam öreg barátom miatt,
5114 23| zavarodottan édesanyám. - A te részed megmaradt belõle, éppen
5115 15| akkorra már kéz is volt benne, reszelős, kemény, mégis puhán fogó
5116 3| doktor szokta tenni, és reszelõs, öreg kezével végigsimogatta
5117 5| megvörösödött, éles szelektõl reszelõsre fújt vézna ujjnál, mely
5118 10| nyomogatta kilincsünket.~- Te is részelsz a varjúpaprikásból - szólt
5119 2| felsõ csõrét egymáshoz reszelte, de látni nem láttam, mert
5120 23| foga közt tartotta az én részemet. Már tudniillik a melle
5121 23| betemette ugyan az újbánya egy részét, de az óbánya fölszaggatott
5122 20| csizmák öreg doktora azért reszket, mert azt hiszi, hogy mindjárt
5123 20| Sokáig nézelõdött, elmúlt a reszketése, és egy kicsit csalódottan
5124 22| sírok, báránykám - mondta reszketõ hangon az öregember. - Csak
5125 3| ereszt dühében orrán-száján. Reszketve bújtam a szülém ölébe, aki
5126 3| annak a száján még a mákos rétes is megkeseredik. Nem is
5127 21| valahonnan. És örökösen rettegni kell, mert nem kell egy
5128 19| Bõrkötõje volt, lámpás a rézcsatos övében, a vállán meg csákány.~-
5129 7| Piros pántlikára kötött kis rézcsengõvel csilingelt felém.~- Gyere,
5130 20| még hajladozna is felém a rézcsõ:~- Ejnye, de szeretnék a
5131 16| ebállatjáért se adna egy rézgarast, mert Gáborka nagyon félt
5132 20| távfuratnak. A trombitát rézharsogánynak hívta, s még a drótostótra
5133 16| azon fityegett a fényes rézmedália, amibõl láthatta ország-világ,
5134 18| észre se vett. Csak arra rezzent fel, mikor beültem a padba,
5135 5| lenne belõled, gyerekem - rezzentett ki apám abból a nagy hallgatagságból,
5136 20| már róla, hogy milyen nagy riadalmat csinált a bányában a bányarigó.
5137 2| sikoltottam el magamat.~Nagy riadalom támadt arra a szobában.
5138 16| a havasok, ~mindenfelõl riadoznak ~a szép szarvasok.~És az
5139 1| elkeseredve ültem ki az udvarra a ribizlibokrok alá. Már akkor esti imádságukat
5140 3| már akkor az utolsó szem ribizliig mindent letakarított róla.~-
5141 3| közelebb húzta magához a ribizlis szakajtót.~- No? - varrogatott
5142 3| gyömöszölte befelé a bûbájos a ribizlit. - Hanem õseidnek hallottad-e
5143 22| beszéltek, se nem világítottak, rideg-hideg sziklák voltak, egyik-másik
5144 18| csak sok legyen belõle. A rigók is szeretik.~Tudtam azt
5145 9| keresztapám: - Fütyülni, rigókám, fütyülni! Micsoda rigó
5146 9| vállamat.~- No, hát repkedj, rigóm!~Föl akartam kapaszkodni
5147 9| nézem no: különb vagy-e rigónak?~Egyszerre fönt voltam a
5148 17| a forgószél, hogy holtig ríhattok az édesanyátok kötõje után!~
5149 1| elmosolyodott, én pedig rikoltoztattam a muzsikámat, hogy csak
5150 21| föltámadt a szél, mert legalább ringatta a halott fákat. Persze ez
5151 8| voltál, és a sütõteknõben ringattalak, és százszor is eldanoltam
5152 8| megitattam a számból, hogy ringott az egész búzamezõ a tündérek
5153 9| kóstolgatom, és mérgesen ripakodott rám:~- Fütyülni, fütyülni,
5154 3| elkezdte a térdére terített rissz-rossz subácskát doktorolni.~A
5155 23| pedig voltak sokan. Nagy ritkaság ám a szegénysoron a tepsiben
5156 1| vackomon. Ott aztán álomba is ríttam magamat.~Nem értek rá velem
5157 17| kalamárisnyalói, mert ha én egyet rittyentek, úgy elvisz benneteket a
5158 6| rózsakoszorús angyalkák röpködtek körülötte, és nézett, nézett
5159 4| is szeretne olyan magasra röpülni, mint a fecskefiók, de nincs
5160 6| villantak el elõttem, mintha röpülõ rubintcsöppek lettek volna.~
5161 21| egész bányát.~- Akkor aztán röpülünk, mint a karácsonyi angyalkák,
5162 1| kacagott, mint a vadgalamb; ha rövideket fújtam bele, csattogott,
5163 13| járogathatott haza, mert rövidesen eltûnt a szegrõl öt pár
5164 4| Hogy egy kicsit meg van roggyanva, az nem baj. A megtépázott
5165 15| árkon-bokron keresztül rohantam ki az országútra. A többiek
5166 23| másképp is gondoskodni akarunk rólatok. A jó Isten, aki a rosszat
5167 23| ki benneteket az óbánya romjai alól karácsony másnapján.~
5168 23| szûkölt, csaholt, vonyított a romok tetején, hogy mégiscsak
5169 3| orcája egyszerre mosolygó rónává simult: Egészen addig, míg
5170 23| közt:~- Vegyetek hamar, kis rongyélusok, míg el nem hûl!~Nem is
5171 9| frissek voltak és jókedvûek és rongyosak is egy kicsikét. És én elgondoltam
5172 7| hurcolnod a ködmönt, míg el nem rongyosodik, akkor aztán szépen kibújik
5173 9| hétköznap is csörögefánkkal ronthatja el a gyomrát.~De már erre
5174 6| külön-külön esszük, nem ronthatjuk el a gyomrunkat.~Elszomorodva
5175 13| jégen, meg ugrándozott a ropogós havon vadonatúj szattyánbõr
5176 21| belerekedtem a kiabálásba, és roskadoztam az összevissza futkosásba,
5177 13| szûröcskéjét.~- Bizs ennek rossacska - nézett rá Báró apó a gyerek
5178 21| a szél elállt, de annál rosszabb volt. Olyan csönd lett,
5179 13| maradék pörkölt káposztára:~- Rosszacska már a csizmája annak a szegény
5180 22| hiszen nem járok én semmi rosszban. Meg is mondom a beszélõ
5181 13| Gáspár apó -, maga beszéli a rosszcsont az egész városban.~- Tudom
5182 21| még akkor is dalolt, ha rosszkedvében volt. A hegyek szele haragos
5183 5| lyuggatva a kisszék, mint a rosta. Akkor aztán a búbos kemencébe
5184 1| húgocskám lázas arca, mint a rózsa, piroslott az éjjeli mécs
5185 18| dobáltak volna odafentrõl piros rózsákat az egész osztályra.~Négy
5186 6| aranykorona volt a fején, rózsakoszorús angyalkák röpködtek körülötte,
5187 12| Levettem a konyhapárkányról egy rózsás kistányért, és abba öntöttem
5188 16| õket a kötõjébe.~- Mentül rozsdásabbak vagytok, annál fényesebb
5189 5| eltartott egy hétig, míg a rozsdát letisztogattam róluk. Aztán
5190 5| madarakat a hóban. A Báró cigány rõzseszedõ gyerekeit. Néha egy-egy
5191 6| el elõttem, mintha röpülõ rubintcsöppek lettek volna.~Azt hiszem,
5192 16| földre.~- Megállj, vénség - rúgott rajta egyet a tündérke a
5193 20| ködmönt a benyílóba, a kis ruhácskák közé, és kétszer ráfordítottam
5194 12| pipacsszínû félbemaradt ruhácskát. Csak akkor szólalt meg,
5195 22| tócsába futott a víz, ahogy a ruhámról leolvadt a hó, a csizmámon
5196 23| ezután az legyen az ünneplõ ruhánk.~- Ezt a szerencsés megmenekülés
5197 1| bementem a házba, s azon ruhástul végigdõltem a vackomon.
5198 5| valami varázsírás.~- Te, az S-el megfordítva írtad - kacagott
5199 5| hogy megfordítva írom az S-et, mint ahogy falusi szabók
5200 13| annál, amit azs istenke sabott neki. Mert tudja, mester,
5201 8| odabillegett elém.~- Jaj, esem a sádat, Gergõkém, de rám ijestettél,
5202 23| szûcsnénél.~- Érzsem a drága jó sagát - szippantott nagyokat a
5203 17| csúnya mogorva ember volt, a saját árnyékára is mindig morgott,
5204 10| szegénykém - mondta szülém sajnálkozva, mikor kijöttünk. De én
5205 1| megfogta a kezemet.~- Hát sajnálnád tõle, fiacskám? - kérdezte
5206 5| akartam nyújtani apámnak. Sajnos, kiderült, hogy a bõröket
5207 16| hozzánk Messzi Gyurka, egy sajtocskát küldött be tõle szülém.
5208 9| fölmagzott ugyan, mint az õszi saláta, de nagyon ösztövérnek maradt,
5209 20| a bosorkányüvegben, hogy salonnát lehetne nála pirítani.~Tündérkémet
5210 23| Mit kötözsködzs velem, te samár kutya, mikor én most jóban
5211 20| legüdõsebb, õ leghamarább sámot tarthat a mennyorságra,
5212 8| tenyerét. - Hát astán mivel sántad meg a becsületes Báró bácsit,
5213 12| másik a bal lábára, úgy sántikáltak elénk összefogódzva.~„Ezt
5214 21| Zöld a ruhája, piros bojtos sapka van a fején, a lábán meg
5215 3| ködmönben járt és báránybõr sapkában, ami alól azonban a fülei
5216 5| piros irhák nyesedékeibõl sapkácskákat és a zöld irha hulladékaiból
5217 7| Úgy vettem észre, mintha a sapkája félrecsúszott volna az éjszaka.
5218 3| patkányokat, s akihez hozzávágja a sapkáját, annak a száján még a mákos
5219 2| tenyerem közé csuktam a fekete sapkás kis madarat, s lestem vele
5220 15| még most is ott gyúrjuk a sarat.~Szép holdvilágos éjszakával
5221 5| tetszett, mert a tapasztott sárfalba nagyon könnyen belementek
5222 5| szûcskrétával a láda tetejére vagy sárgafölddel a ház falára mindenféle
5223 11| kéklettek, zöldelltek, sárgállottak, mint nagy virágfejek. Megint
5224 1| pirosra volt festve, a másik sárgára, de biz én azért mégiscsak
5225 1| egészen úgy tilliózott, mint a sárgarigó.~- Csak aztán mindig ilyen
5226 5| Mire való az iskola? A sárgarigók se járnak iskolába, a gyíkok
5227 16| tegnap volt. A széle már kezd sárgulni. De én nem hagyom ám magam
5228 4| emellett! Orra csukaorrú, sarka magas sarkú, hát még a sarkantyúja!
5229 12| olyan vackot vetettem a kert sarkában a vakondoknak, hogy herceg
5230 6| ezüsttányérka volt az oltár sarkán, jó emberek abba rakták,
5231 4| igazi báró vagyok. Pengett a sarkantyú, ragyogott a csizma, hogy
5232 4| sarka magas sarkú, hát még a sarkantyúja! Csillogott-villogott a
5233 4| Mitetszik boltoséknak. A sarkantyúm taréja beleakadt a kút kávájába,
5234 4| De legalább aztán reggel sarkantyúpengésre ébredtem.~- Itt a csizma,
5235 21| Nézzétek, emberek, hogy sarkantyúzom én a jó útra ezt a rossz
5236 21| elõremeredt lábain: most sarkantyúzzon a jó útra, ha tud!~De most
5237 10| alig keveredek barátságba a sárkányöldösõ nagy vitézzel, egyszerre
5238 17| fölemelt egyet belõlük.~- Sárkánytojás-e ez, Maksus bácsi?~- Mi közöd
5239 3| arannyá változik.~Ezzel sarkon fordult az ördöngõs ember,
5240 4| Orra csukaorrú, sarka magas sarkú, hát még a sarkantyúja!
5241 4| Szaladtam haza, bújtam a sarokba, ott is a fal felé fordultam,
5242 10| is tekingetett vissza a sarokról a bolt felé -, mindjárt
5243 4| ott volt a Macskavár, a Saskõ, a Támadivár - no, azokhoz
5244 17| ugyan rongyos, mint akit a sasok megszaggattak, a szakállában
5245 13| aztán szedte-vette sebesen a sátorfáját, azt mondta, nem akar útjában
5246 3| virágos tálban, ami csak sátoros ünnepkor szokott az asztalunkra
5247 9| nagyban dolgoztak a mindenféle sátorrudakkal, frissek voltak és jókedvûek
5248 17| sok jó étket! - hápogta savanyúan. - Ha gyiák, egyen gyíkot,
5249 20| rántott volna a ködmönömön.~Sebes lépések kopogtak a folyosón,
5250 10| szikrázó vasat a bõrkötõs segédek, két kormos képû inasgyerek
5251 23| neki, mondok, hogy örüljön segény feje, én úgyse tudok vele
5252 7| csodaködmönben. Az is csak azon segít, aki tud vele bánni. Persze
5253 10| utoljára is nekem kellett rajta segítenem, a markába nyomtam a legnagyobb
5254 3| nem terajtad akartam én segíteni, hát rá vagyok én szorulva
5255 14| de énrajtam az már nem segített. A puli nevet többet le
5256 12| senkirõl se hallottam, hogy õ segítette volna kincshez. Bizonyosan
5257 4| Mikor a sánta favágónak segítettem a fûrészt húzni - ez is
5258 9| fiúcska. Ahol nagy a homok, segíthetsz is a csacsikának. Õ húzza
5259 15| megtaszítana: szaladj hamar, segíts neki! Mennék is én, de már
5260 2| maga elé.~De nem is kellett segítség az én cinegekirályomnak.
5261 8| keresztül meglátta a viadalt, és segítségemre sietett.~- No - mondta nevetve -,
5262 5| volna kiszaladni hozzá, hogy segítsek rajta, de édesapám odaintett
5263 2| nagy fekete madárnak.~- Segítsetek neki! - néztem könyörögve
5264 15| volna velem.~- No, majd segítünk - mondják a fiúk, s belém
5265 4| nem dughattam el a lábam sehová. Pedig értettem, hogy még
5266 20| nyitott szememet, hogy meg ne sejtsék ébrenlétemet. Jaj, mi lesz,
5267 20| árulnék húsvétra, hogy csupa selyembe, bársonyba öltöztetném ezt
5268 16| szemfödelemet. Ezüstgyûszûvel, selyemcérnával. Ne mondhassák az angyalok,
5269 23| én pedig addig néztem a selyemmel kivarrott malomházat, míg
5270 14| belõle a festéket! Volt ennek selyempántlikája, míg az egér le nem rágta
5271 12| skatulyát. Mindenféle színes selyempántlikák voltak benne, azok közül
5272 8| billent, az ajkára egy kicsi selyemszál tapadt, ahogy a fogával
5273 8| össze erdõn-mezõn, finom selyemszállal kivarrva mind rákerültek
5274 8| a ködmönön. A lefoszlott selyemszõrök úszkáltak körülöttük a levegõben,
5275 8| szépet álmodik.~A hó fehér, selymes, sûrû, puha,~úgy takarja
5276 15| a peremérvirágok, mintha selymük most szaladt volna ki a
5277 8| mondja csecsebogyónak a semedet, hát ast hised, hogy minden
5278 20| Kiégetné est a drágalátos semem világát azs esthajnali csillag.
5279 8| mán jól ezzsel azs öreg sememmel, ostán beleakadt a lábam
5280 22| felettem, utat nem látok semerre, mert mindent betakar a
5281 6| alatt, lábamat lelógatva a semmibe. Fejem fölött az ég kék
5282 19| meglátnám fejem fölött a fekete semmiben a bánya madarát. Hátha még
5283 13| a csizmákat, hanem az a semmiházi Báró cigány - dörmögött
5284 5| krikszkrakszokat firkálni, amik semmihez se hasonlítanak a világon -
5285 11| tányérkákat, hogy azt a világon semmilyen aranykörmû kéz nem csinálhatta
5286 13| sarkantyús csizmámat ehhez képest semminek se hívták.~Az igazi nevezetessége
5287 10| Elülte szegény a lábát a sok semmittevésben, nem nagyon kellett ugrálnia
5288 12| teremtés lehet, mert még eddig senkirõl se hallottam, hogy õ segítette
5289 21| bányapásztor, de nem bánt senkit; csak akkor haragszik meg,
5290 6| akartam, nem kellett féltenem senkitõl a kincsem. Üvegdarabnak
5291 14| bajusza! - ráncolta össze a seprûforma szemöldökét -, rossz hírt
5292 4| meg a kukoricaföldön is a seregélyeknek! Majd meglátod, milyen jó
5293 17| hogy énbelõlem már csak sereghajtó lett, s Cintula már ott
5294 8| nem várni be a tündérek sereglését.~„No, majd a fürjfiókkal
5295 17| Gyertek, fiúk, utánam!~Utána sereglettünk mindnyájan, én magam melléje
5296 23| leszel, Nácika?~- Olyan seretnék lenni - kapta Nácika a válla
5297 4| Tejútnak, és azon le s föl sétálgatunk az égbe. Hol a Marika jön
5298 11| Hisz é-é-éppen azért sí-í-í-rok - eredt meg újra fájdalmam
5299 22| idetódulnak az angyalok.~- Siess, nagyapóka - felelte a kis
5300 18| mondtam, énnekem most nagyon sietnem kell az iskolába.~Siettem
5301 6| kitalálások vannak benne.~Sietve az ingderékba bújtattam
5302 16| elejbünk áll egy fülig-száj siheder. Csupa gider-gödör a képe,
5303 10| nézem, ez éppen neki való sihederke lenne. Nem nehéz mesterség
5304 8| cérnát az utolsó öltés után.~Sikoltva térdepeltünk elé, és csókoltuk
5305 6| várta, hogy abbahagyjam a silabizálást.~Odatartottam eléje a könyvet,
5306 13| most már szép csizmád - simított rajta végig Gáborka nagy
5307 23| legkezesebb tyúkocskáját simogatná.~- No, hát a Mitvisz kutyát
5308 22| most nekem, mintha virággal simogattak volna. Beszippantottam belõle
5309 3| egyszerre mosolygó rónává simult: Egészen addig, míg a vállára
5310 19| az egyik mellékfolyosóból sínek kanyarodtak a mienkbe.~-
5311 1| bicskájával a körte-muzsika sípján. - Ez olyan muzsika, hogy
5312 1| tudom, mit csinálhatott a sípjával az az ezermester tót, de
5313 9| másnapján.~- Elég volt a sírás-rívásból, komámasszony - mondta a
5314 22| kis bice-bócának egyszerre sírásba csuklott a szava:~- Nagyapóka,
5315 11| drótjai. - Azokat bizony ne sirasd, mert megvannak. Mégpedig
5316 23| szegény szülémnek görbült sírásra a kedve szégyenletében és
5317 11| mint a madárcsipogás.~- Siratom a füleimet - mondtam keserves
5318 8| elaludt,~s amikor halkan sírdogál a szél,~mindig azt gondolom,
5319 9| támasztjuk föl, aztán nem sírhatja magát agyon az ember, mint
5320 8| ölében alszom a mûhelypadon.~Sírhatnékom van, ha eszembe jut~a borongós
5321 23| csókoltam meg egy körömkés sírnak a keresztfáját, mintha az
5322 22| és tündérkémre gondolva sírni, sírdogálni olyan keservesen,
5323 22| szegény nagyapókám?~- Nem sírok, báránykám - mondta reszketõ
5324 22| hallottam:~- Nagyapó, te sírsz? Érzem a könnyeket az ujjamon.
5325 5| leejtette a pápaszemét, és azért sírt, mert nem volt, aki föladja
5326 5| lábanyomához hasonlítanak?~Sokat sírtunk, és sokat kacagtunk azon
5327 2| jó, hogy elment!~Szüleim sírva-nevetve borultak rám, és boldogan
5328 23| tepsiben is olyan vidáman sistergett, hogy öröm volt hallgatni.
5329 14| ujját a szájába tette, olyan sivítósan tudott fütyülni, mint a
5330 6| szivárványszínû fáknak mutatta. A sívó homok csillogott-villogott,
5331 11| a szemén, madzagon lógó skatulya a bal kezében.~- Mit csinálsz
5332 16| és egyre tágult vele a skatulyányi szobácska is, és mire elaludtam,
5333 17| meg ahogy odanézek, majd sóbálvánnyá válok az ijedségtõl.~Hiszen
5334 20| drótostótra is azt mondta, hogy sodronyostót.~Most is dühösen kergetett
5335 13| uram, mind elhordódik azs a sögrül. Akire szükség nem less,
5336 16| Malvinka mégis gyöngéden söprögette be õket a kötõjébe.~- Mentül
5337 8| sírja vissza tán,~fáj a sötétség néki s a magány;~a hideg
5338 16| kezemnek milyen nehéz - sóhajtotta Malvinka, felém terjesztve
5339 23| Ezzel a ludacskával még sohasem találkoztam az életben,
5340 18| meglátta a kuckó körül a nagy sokadalmat, úgy füttyögött, mint nyári
5341 20| megépítették, soha ekkora sokadalom nem volt még. Cötkény varga
5342 23| hallgatták, olyanok pedig voltak sokan. Nagy ritkaság ám a szegénysoron
5343 17| keresed? Mert azt magam is sokért nem adnám, ha megláthatnám.~-
5344 18| iskolában, Habók Fügedit igen sokra becsülte minden deákgyerek.~
5345 16| Pajtás macska kelletlenül sompolygott be a kályha mögé. Csak a
5346 20| bele elsõnek?~- Csötkén somséd a legüdõsebb, õ leghamarább
5347 9| bennünket a keresztanyám.~Nagy sopánkodásban volt a jó lélek, hogy nem
5348 17| amit én keresek.~A tojások sorában Nebula bácsi volt a második,
5349 21| mennyország kapujában. Ott sorakoznak párosával az angyalkák,
5350 10| másik asztalon szép rendben sorakoztak a mézesbábok, a tükrös szívek,
5351 9| inaska válnék, és ilyen sorban a ködmön is minél hamarabb
5352 20| ébresztett fel. Az ünnepi sortûz a tanító úrnak szólt, aki
5353 23| tyúk is, édes tészta is, sós is. Csaptunk is olyan lakomát,
5354 9| majd meglátod!~Nekiestünk a sóskának, és teletömködtük vele a
5355 9| szereti a körtét, az ne egyen sóskát. Inkább tömjük meg vele
5356 7| mind a markoláb vitte el. Sőt mikor egyszer napfogyatkozás
5357 9| olyan töpörödött volt, hogy sótartónak is kicsi lett volna.~- Látja,
5358 23| Csodálatos, hogy még csak egy srófja se görbült meg.~Az égbelátó
5359 20| csavargattam az égbelátó oldalán a srófot elõre-hátra. Hiába, nem
5360 3| térdére terített rissz-rossz subácskát doktorolni.~A bûbájos elfintorította
5361 3| üres vászonzacskót, amibe a subafestéshez való taplógombát szokta
5362 7| nézegetvén a kezében levõ subagallért. - Más sora van ennek, gyerek.
5363 3| kisimogatta az új foltot a subán, és azt szólta:~- Nincs
5364 3| ezért, te sült tökön élõ subanyomorító! Hát nem terajtad akartam
5365 5| olyan madarat tud cifrázni a subára, hogy majd megszólal. Aztán
5366 11| székecskét és az ágyacskát és sublótocskát és a falon a kakukkos órácskát
5367 16| megreccsenõ padló megrezzentette a sublótot:~- Soká lesz még az, gazdasszonykám,
5368 23| legöregebb rajkó. - Ast mondta a sülém, nekem is ilyet süt, ha
5369 8| a malacskában, mint a ma sületett bárány. Tudod, nem látok
5370 20| és úgy éreztem, mintha süllyedne velem a föld, mert az égbelátó
5371 21| nem estem el, talpon állva süllyedtem lefelé valami mélységbe.
5372 15| repdeső szívvel, és boldogan süllyesztettem bele a fejemet a két tenyérbe,
5373 3| barátkozni az öreg.~A bûbájos sülthal-szeme vigasztalóan pislogott rám
5374 14| összegömbörödött, mint a sündisznó, és mindig úgy tett, mintha
5375 12| uras. Az urak nem szoktak sündisznót hordani a fejükön. Na, gyere,
5376 21| lábam alatt, mert térdig süppedtem bele. Sehol semmi élõ, csak
5377 5| fújt vézna ujjnál, mely sütés, fõzés, mosás, mosogatás
5378 20| madarat nem hall, nap nem süti, harmat nem hûsöli. A bányász
5379 23| Az egyetlen gyermekemnek sütlek meg ebédre, a kis bice-bócának
5380 22| kapaszkodni a gödörbõl. Ha hold sütne, talán lehetne olyan fagyökeret
5381 16| sokáig kínozol már!~Mosolygás sütötte végig az arcát, mint őszi
5382 9| nézett rám habozva.~- Volna - sütöttem le a szememet szégyenlõsen.~
5383 8| egészen kicsike voltál, és a sütõteknõben ringattalak, és százszor
5384 19| mindjárt lekívánkozott rólam a süveg, mihelyt leértünk. Nehezemre
5385 4| magból ecetfa nõtt, az volt a süvegen a bokréta. Volt a mi környékünkön
5386 1| a fülemüle; tudtam vele süvölteni, mint a pirók, csikorgatni,
5387 22| lenyugvó hold, amelynek a sugarát lámpafénynek gondoltam,
5388 22| hiába nézegettem föl hozzá. Sugárlétránál egyebet nem tudott leküldeni,
5389 22| alá! Nemcsak a csillagok sugároznak, hanem a hó is fehérlik
5390 20| citeráznak?~Megint csak sugártalan feketeség meredezett rám.
5391 8| melegedj - nézett rám apám a sugárzó barna szemével, amelybõl
5392 11| aranylámpa csakugyan ott sugárzott már az asztalocskán, és
5393 4| lidérc a vánkosom sarkára, és sugdosott mindenféle szépeket.~- Azt
5394 17| nem jó lesz kukoricázni - súgnám oda Cintulának, s akkor
5395 1| el, Marika, neked adom - súgtam neki.~Virágszagú szél libbent
5396 15| Veszkény Gyuszi, és akkorát suhintok a labdára, hogy a szőlők
5397 18| de hát minálunk csak suhintott leves volt az ebéd, és nem
5398 22| már hangját is hallottam. Suhogott, zúgott, sziszegett, nyerített,
5399 6| virágos tányérját halálra sújtottam mint gömbölyû képû török
5400 17| szava is olyan dörmögõ volt. Sulymot, földimogyorót szokott árulgatni
5401 3| ennek a füllentõs Küsmödinek sulyokhajigálók lehettek az õsei. Nagy bolond
5402 13| uram, hisem - bizonykodott sunyi képpel Báró, s alig várta,
5403 11| egy kicsit éhes vagyok - sunyítottam a tálra. Biz ott már sokkal
5404 2| kirebbent a kezembõl, de nem surrant el mindjárt. Háromszor-négyszer
5405 6| ébredt fel, és én elégedetten surrantam ki a templomból.~De ahogy
5406 11| madárfészkekben laknak bokrok sûrûjében, fák koronájában. Mert az
5407 13| úrral - a kis kacagások sűrűn beleturbékoltak a hangjába -,
5408 21| mondtam engedelmesen.~Az öreg susogóra vette a szót:~- Mert tudod,
5409 19| vasút is jár? - kérdeztem susogva, ahogy az egyik mellékfolyosóból
5410 21| valami láthatatlan ajak suttogása.~Hát hiszen a jó szándék
5411 22| semmit, csak a kis bice-bóca suttogását. Bizonyosan az angyalokat
5412 16| így is leesett az álla:~- Szá-áz fori-int! - csapta össze
5413 18| jó szíve a tintatartóból szabadított ki, és éppen az olvasmányra
5414 19| keres szegény. Alighanem õ szabadította ki a bányarigót.~Mire az
5415 17| hasznát se tudjuk venni - szabadkoztunk mosolyogva az öreganyó jó
5416 22| csak egy-két lépés már a szabadság.~- No, Gergõ, mégiscsak
5417 22| valahol. Akkor én ki is szabadulhatok még a föld alól.~Megindultam
5418 7| barátfülét, hogy egy hang ki nem szabadulhatott a számon.~- Várjon már,
5419 8| szûcskésnek, mely egybe szabdalta õket, s íróasztalom fiókjában
5420 7| adott kezet, hogy másnap már szabja is a ködmönt.~Mire megvolt
5421 5| hulladékaiból kötõcskéket szabogattam össze, s azokat lecsúsztattam
5422 5| S-et, mint ahogy falusi szabók cégtábláján látni. S amikor
5423 15| isten a drága kezet, amely szabta, úgy volt az szabva, hogy
5424 15| amely szabta, úgy volt az szabva, hogy kétszer is belefértem
5425 3| Gergõ báró, tátsd el a szád, hadd nézzem, benne van-e
5426 12| tehénnek a teje lehet. A szaga azonban pompás volt, ahogy
5427 10| ködmönt, hanem munkában szaggatom el.~Egy nyitott ajtajú kovácsmûhely
5428 14| rá, hogy meg ne tudja, ki szaggatta szét.~Persze a nagy Cintula
5429 3| mindig megdézsmálja a piros szagos szõlõnket. De legalább az
5430 14| irigyeltem, mert ha két ujját a szájába tette, olyan sivítósan tudott
5431 22| megülepedtem mindjárt a barlang szájában. Halálos fáradtan nekivetettem
5432 8| fürjfiókot itathatja meg a szájából az ember, hanem a pulykát
5433 1| mucita, én fúok - áradt felém szájacskájából a forró lehelet, s ahogy
5434 1| Csakugyan nem tudta. A csöpp szájához vitte, de mindjárt visszabágyadt
5435 3| hozzávágja a sapkáját, annak a száján még a mákos rétes is megkeseredik.
5436 16| papírral kibélelt fekete szájával az ócska gyűszű, mintha
5437 23| azok egy szálig. Tátott szájjal, tágra nyílt szemmel nézték
5438 5| gondolni, mint áldásra nyitott szájra. Ezt kedveltem legjobban,
5439 12| bársonyvirágoknak. Szemük, orruk, szájuk még mozdul is, ha az ember
5440 23| tették fel a nagyvendéglõ szakácsai a doktor kocsijára a mindenféle
5441 15| a verejték, énrólam meg szakad.~Ahogy megfordulok birkózás
5442 21| munkájuknak, a mérges gáz szakadatlanul ömlik valahonnan. És örökösen
5443 8| ködmön, amelynek el kell szakadni, hogy engem kincses nagy
5444 17| heverte halálos holtáig, bõre szakadtáig.~- Így való ez, gyönyörûm,
5445 16| asztalkájához, a kis fonott szakajtóból elõkereste az eldobott öreg
5446 3| húzta magához a ribizlis szakajtót.~- No? - varrogatott tovább
5447 17| szakállában több a nádkotú, mint a szakáll, de a két nagy füle most
5448 17| a sasok megszaggattak, a szakállában több a nádkotú, mint a szakáll,
5449 2| Nagyon helyes kis madár, szakállas cinegének hívják.~Nem szóltam
5450 13| rajta végig Gáborka nagy szakértelemmel. - Az én apám csinájta.~
5451 19| lámpafényben.~- Szabad belõlük szakítani, Péter apó? - nyújtottam
5452 5| föladja neki, le meg nem szaladhatott érte, mert pápaszem nélkül
5453 19| egyre ijesztõbb lett.~- Szaladjunk, fiam - kapott az ölébe
5454 19| olyankor mindjárt fölvettem a szaladjvári nevet.~Egyszer azonban nem
5455 15| labdára, hogy a szőlők aljáig szaladnak utána nagy kurjongatva a
5456 23| ehetnék!~Hárman hatfelé szaladtak egy pohár tejért. S mikor
5457 2| mondott:~- No, nem tudom, nem szalajtottam-e el a szerencsemadárral a
5458 23| ajtón.~Ott voltak azok egy szálig. Tátott szájjal, tágra nyílt
5459 11| vizébe, ha egy madárka rá nem száll a karomra.~Odatekintek,
5460 15| neki! Mennék is én, de már szállingóznak vissza a fiúk. Sok az úri
5461 18| volt, de már porka havak szállingóztak a levegõben, és Habók Fügedi
5462 22| Minden jó emberhez le szoktak szállni. Tavaly karácsonykor minálunk
5463 13| foltozóvargát meglátogatni a zörgõs szalmanyoszolyán.~Így kellett lenni, mert
5464 6| harangozó, aki alacsony szalmaszéken az oltár mögött szundikált,
5465 17| holmiját. Kenyeres nénik, szalonnás bácsik, almás emberek egyforma
5466 1| örömömben tátva maradt a szám. Nem tudtam, ma sem tudom,
5467 9| gazdának csakugyan kórón él a szamara.~Így is alig pihegtem, mire
5468 9| esze.~De mire befogta a szamárkát a kordéba, akkorra megint
5469 14| egész öklömet bedugtam a számba, mégse lett belõle egyéb,
5470 8| fürjfiókot megitattam a számból, hogy ringott az egész búzamezõ
5471 16| kutya, de a puli többet számít, mint némelyik minden lében
5472 17| mondja meg, Maksus bácsi, mit számítana ezért a pokróc tojásért,
5473 20| amit magyarázott. Egyre azt számítgattuk az ujjunkon, hogy hány hét
5474 20| utoljára csak ketten maradtunk számítósak. A kis bice-bóca meg én.
5475 5| aki oda volt festve az óra számlapjára, szép nemzetiszínû ruhában,
5476 21| szívem legmélyérõl buggyant a számra: - Szülém! Szü-lé-ém!!~Szinte
5477 1| homloka az apámnak, lekaptam a számról a körte-muzsikát. De ebben
5478 6| nagyon is okosak voltak, számtan, mértan meg más efféle.
5479 20| Azért mégse csinált hibát a számtandolgozatban. Ezt hamar megtudtam, mert
5480 20| reménységem volt: az utolsó számtani dolgozat. Azt éppen a karácsonyi
5481 21| suttogása.~Hát hiszen a jó szándék talpon is volt énbennem.
5482 23| a fejét.~- Segítsen meg szándékodban a jó Isten - törülgette
5483 10| belenyugodott szülém ebbe a szándékomba is, mint ahogy belenyugodott
5484 6| szegények gyámolítására szántak.~Én is abba tettem a gyémántomat
5485 22| kenyeremet, amit a bányacsõsznek szántam.~Ebben a percben azonban
5486 12| bizonyos, hogy nekem van-e szánva.~- Persze hogy a tiéd -
5487 13| gyönyörû csizma ez. Fénylett a szára, mint a tükör: a Pajtás
5488 18| éppen az olvasmányra tett rá száradni.~Azt hiszem, soha olyan
5489 6| kisfiú? - vágott a lábam szárához, miután hiába várta, hogy
5490 12| locsolod a vizet, nem a lábad szárára.~Kicsit elszontyolodtam,
5491 22| legalább kihúzom az éjszakát szárazon, nem kell hóban vackolnom.~
5492 14| szorongat-e a hóna alatt vagy pár szárítószakajtót. Mikor elém tartotta, akkor
5493 19| már megütötte a lámpákat a szárnyával.~A hátunk mögött, a folyosó
5494 21| ugyan nem látok semmit, de szárnycsattogást hallok.~Tán a karácsonyi
5495 6| darabig, mikor egyszer csak szárnysuhogást hallok az oltár felõl. Odatekintek:
5496 16| mindenfelõl riadoznak ~a szép szarvasok.~És az együgyû ének egyre
5497 13| az irigység füstje. Sárga szattyán volt a bőre a csizmának,
5498 13| ropogós havon vadonatúj szattyánbõr csizmában.~- Tudja-e kelmed,
5499 21| mert a bányapásztor egyik szavára magától kigyullad, a másikra
5500 5| padlásunkra, s én már a szavukról megismertem, melyik az északi,
5501 22| az arcomba a szél, mint százágú korbács. Olyan volt az most
5502 16| gyerek, bekaplak, én vagyok a százesztendős gyűszű!~Csakugyan rossz
5503 23| kedvetlenül a bozontos fejét?~Százféle kérdeznivalóm lett volna,
5504 20| semmit.~- Szép-e, Gergõ?~- Szé-é-ép - dadogtam, és csavargattam
5505 1| De bizony szólt ez még szebben is, mert mire hazaértem,
5506 6| kiöntöttem nekik a korpát, hadd szedegessék ki belõle a hernyócskákat.~
5507 20| iskolába. Zúgott a fejem, szédelegtem, tündérkém ágyba fektetett.
5508 17| darabjáért.~- Ohó, aztán húszast szednél ki darabjából, ugye? - kukorékolt
5509 20| mindenféle furcsa gépeket szedtek le róluk. Péter apó elköszönt
5510 6| amit Isten dicsõségére, szegények gyámolítására szántak.~Én
5511 3| bácsi nem éri be az ilyen szegényemberes koszttal. Ne féltse a kisember
5512 8| peremérvirág szegte be, a mi szegényes kertünk egyetlen ékessége,
5513 2| cinegekirálynál, mint a szegényfajta cinegénél; az akkor jön-megy,
5514 5| ilyen télben nem adom ám ki szegénykémet a házból. Gyenge virágszálam,
5515 5| gyerek! Attól félek, hogy szegénykémnek nem egészen úgy szolgál
5516 9| akkor keresztapám fogta. Szegénynek sokáig hányta a hab a lelkét,
5517 3| becsületes ember volt a maga szegénységében. Az apám szélmolnár volt
5518 8| az rajta zöld irhábul a szegés.~ ~
5519 16| fölhúzta, nekifogott a szegésnek, s egy-két öltés után ragyogó
|