abbah-belet | belev-derit | derme-erose | erosk-futot | futta-igazs | igerd-kialt | kialu-lampa | lango-megla | megle-neznu | nezsn-rabsa | racsf-szege | szegh-tinta | tisza-veszl | veszt-zuzmo
Rész
5520 15| fogadásomat pedig meg nem szeghetem.~- Makacs vagy, kis Gergő,
5521 17| mindnyájan, én magam melléje szegõdtem, de ahogy a tojáskofákhoz
5522 8| faragta apám, és bevonta zöld szegõvel.~- Ez lesz az utolsó öltés -
5523 13| mert rövidesen eltûnt a szegrõl öt pár kis csizma, és Cötkény
5524 7| történetét.~El is mondtam szegről-végre, szülém összetett kézzel
5525 13| mire megint hazajön. Ne szégyellje magát szegényke az angyalpajtásai
5526 4| csúfolódott most a kakas, inkább õ szégyellte magát, mert térdig dugta
5527 23| meghízni, ludacska, hogy szégyenben ne maradjak veled.~- Giá-gá,
5528 12| fülem hegyéig vörösödtem szégyenletemben, ámbár nem nagyon értettem
5529 3| Magamagát nem féltette a vén szégyentelen, hogy most már õ is galambbá
5530 12| jobban döfködtem, annál széjjelébb meredezett.~- Nem jó lesz
5531 15| kinyitom, látom, hogy a szék karjára akasztott ködmön
5532 11| elöntötte fénnyel a két székecskét és az ágyacskát és sublótocskát
5533 20| négyesekre. Takaros kis székeket csináltam belõlük, csak
5534 13| látszott ki a háromlábú széken a sok rossz csizma közül.
5535 20| gyerekek ijesztõje.~Nagy szekerek nyikorogtak be az udvarra,
5536 12| tipegett ide-oda. Az egyik széket odahúzta a kanapé mellé -
5537 20| hogy kinyújtja a karját a székrõl, és belekap a hajamba.~Estefelé
5538 21| rosszkedvében volt. A hegyek szele haragos óriás, még a dúdolása
5539 18| utcákon. De ahogy a város széléhez közeledtünk, megzavarodottan
5540 3| gyógyító erõ lakik, parancsol a szeleknek, el tudja fütyülni a háztól
5541 5| vizekben megvörösödött, éles szelektõl reszelõsre fújt vézna ujjnál,
5542 5| kergették egymást ki s be a szelelõlyukakon.~Egyszer el is határoztam,
5543 4| Legjobban szerettem kiülni a szelelõlyukba, az ecetfa tövébe, és lógatni
5544 6| csakugyan meg is találtam egy szelemenfa végére akasztva. Kihurcoltam
5545 4| amelyikben valamikor a szelestengely hordozta a vitorlákat, valami
5546 5| kémény mellett, és meglesem a szélfiúkat. Különösen a napkeleti széllel
5547 3| mindig kimaradtak. Szép nagy szélfogó fülei voltak, mint a túri
5548 5| szélfiúkat. Különösen a napkeleti széllel szerettem volna összebarátkozni,
5549 2| az elõbb repült be, mikor szellõztettünk. Nagyon helyes kis madár,
5550 3| szegénységében. Az apám szélmolnár volt ebben a házban, ez
5551 3| Hogyne tudnám. Hosszú szélmolnárnak hívták az apámat, isten
5552 21| Inkább még a fáknak is, még a szélnek is elállt a szava. Ki mondja
5553 5| elhallgattam, mikor összevesztek a széltestvérek a malomház padlásán, és
5554 22| sziklaperem védett meg a széltõl, hótól, úgy-ahogy. A lenyugvó
5555 15| többiek meg most kerültek vele szembe. A Tarán kapitány Laci fia
5556 2| nézett rám az aranyszínû szemecskéjével, ahogy a markomba vettem.
5557 11| Mire tátottad úgy el a szemedet?~- A... a... a körme - mondtam
5558 21| MARKOLÁB~Ahogy reggel a szemeimet kinyitottam, az elsõ tekintetem
5559 20| sokáig? - szögezte rám a szemeit. Nagyon szelíd szemei voltak,
5560 7| tündérje ködmönben lakik.~Szemem-szám elállt csudálkozásomban,
5561 7| Édesapám azonban úgy olvasott a szememben, mint én a kalendáriumban,
5562 15| Reggel, ahogy elzavartam a szememből az álompillangókat, a ködmön
5563 6| gilicetövisbokrok mögé bújva, a szememhez emeltem a gyémántcserepet.~-
5564 22| fényeket láttam a lehunyott szememmel. Most nyitott szemmel láttam
5565 17| Cintula az elsõ óra után a szemére csapta a kalapját, úgy vezetett
5566 4| mert térdig dugta a lábát a szemétbe.~- Ide nézzen, János bácsi -
5567 6| Aztán világgá kürtölte a szemétdombról, hogy milyen ostoba teremtés
5568 16| varrom én meg egyszer a szemfödelemet. Ezüstgyûszûvel, selyemcérnával.
5569 1| meglebegtette, meg is zizegtette a szemfödélkét.~- Nem kell, bátyókám, én
5570 22| szememet, és megdörzsöltem a szemhéjamat. Olyankor mindenféle csodálatos
5571 22| tértem magamhoz, hogy valami szemkápráztató világosság vesz körül. Kicsi
5572 10| kovácsinasnak való - fejezte be a szemlét a mester. - Nagyon kicsik
5573 3| tömpe kis orra és olyan szemöldökei, mintha tévedésbõl a homlokán
5574 14| ráncolta össze a seprûforma szemöldökét -, rossz hírt mondtak rólad,
5575 21| lármával - mondta összeráncolt szemöldökkel. - Azért most kotródj innen,
5576 3| vigasztalóan pislogott rám a szemöldökök bozontja alól.~- Értem a
5577 15| megéreztem, hogy egy láthatatlan szempár vigyázza minden lépésemet,
5578 9| piacon vitt keresztül. Nevetõ szemû, piros képû inaskák már
5579 16| érte.~Kisvártatva ismét szemügyre veszi tündérkém a gyûszût:~-
5580 23| Persze hogy ott volt, hiszen szemünk láttára tették fel a nagyvendéglõ
5581 8| édesanyám, most is levette a szemüvegét, úgy hajolt le apámra. Aztán
5582 12| Gereblyézd össze hamar azt a szénaboglyát a fejeden! De urasan ám,
5583 19| döcögött el mellettünk, dübörgõ szenesszekeret hurcolva magával. Észre
5584 19| hallatszott. Bokáig jártunk a szénporban.~- Nini, itt vasút is jár? -
5585 23| sziklái alatt meg olyan szénrétegekhez nyitott utat, amikrõl eddig
5586 18| mostan. Nagyapó vár amott a Szent János-szobornál... Minden
5587 13| nem tudtam errõl semmit, szentül hittem, hogy csakugyan az
5588 20| hogy nem látok semmit.~- Szép-e, Gergõ?~- Szé-é-ép - dadogtam,
5589 6| fülemet húzta volna meg. Szepegve bújtam el egy magas padban,
5590 4| és sugdosott mindenféle szépeket.~- Azt a kincset neked kell
5591 5| lesz-e valaha a világon szépírómester, aki utánozni tudná azokat
5592 6| gyémántot.~- Attól a sok szépségtõl, amit azon keresztül látni,
5593 2| nem szalajtottam-e el a szerencsemadárral a szerencsémet.~El biz azt,
5594 2| el a szerencsemadárral a szerencsémet.~El biz azt, másnap már
5595 19| szétrobbantja a bányát.~Szerencsésen napvilágra értünk. A bányaház
5596 3| hogy ezt a kedves fiúcskát szerencsétlenné tegyék vele.~- Isten áldásával -
5597 10| összefogja.~- No, itt nem sok szerencsével jártunk, szegénykém - mondta
5598 9| volna tejföllel - mondtam ki szerényen az igazságot.~A telkes gazda
5599 9| kacarászva. - Hát a körtét szereted-e?~- Mint a rigó - mondtam
5600 23| hogy a világon semmit sem szeretek jobban, mint a lúdhúst.
5601 14| és megrázogatta gyöngéd szeretettel.~- Mit szólsz ehhez, deák
5602 18| legyen belõle. A rigók is szeretik.~Tudtam azt én is, hogy
5603 21| voltam benne biztos, hogy szeretnék-e találkozni a bányapásztorral,
5604 12| teleönteni a poharát, akit nagyon szeretünk.~A tündérke azonban dicséret
5605 17| szíves beszéddel meg is szerezte:~- Na, ilyen kakastejes
5606 20| ott állt az egeket mutató szerszámnál, és reszketett, mint a nyárfalevél.~-
5607 9| jobban zörögtek, mint a szerszámszíjak, látszott rajta, hogy zsugori
5608 5| melyek korcsolyázó tündérek szeszélyes lábanyomához hasonlítanak?~
5609 23| Kint találta a kövek közt, szétfoszlott, elégett az egész ködmön,
5610 17| pénzt. Akkor aztán egészen szétloccsantotta a tojást, a húszast pedig
5611 15| magam:~- Édesszülém! - és szétlökdösve a fiúkat, árkon-bokron keresztül
5612 6| mi nem. Addig pedig majd szétnézünk egyszer a padláson, valamelyik
5613 2| nyilallott bele. Egyszerre szétnyitottam a markomat:~- Eredj haza,
5614 9| törülgették, kis kosarakba szétrakosgatták a körtét, készülõdtek a
5615 18| utca végiben. Egyszerre szétrebbentünk, mint a kõvel meghajított
5616 19| meggyullad a mérges levegõ, szétrobbantja a bányát.~Szerencsésen napvilágra
5617 14| lépett be a szobába, és így a szétszaggatásból soha se lett semmi. A dühös
5618 14| belép, akkor ráugrok és szétszaggatom.~Ez a nagy Cintula volt
5619 10| mert a nagy fejben nagyon szétszalad az ész. A kis fej jobban
5620 14| füstölt belõle a por, ahogy szétterítette a földön, és megrázogatta
5621 18| úgyis alig férünk?~Egyszerre szétterpeszkedtünk a padokban, hogy még kevesebb
5622 4| nyakszirtem. A cserépkorsó úgy szétugrott, hogy még cserepe se maradt.
5623 19| még estig is alig akartunk szétválakozni. Rendesen elkísértem egész
5624 23| meggyulladt a bányalég, és szétvetette az egész bányát. Takaros
5625 21| tûznél több, s egyszerre szétveti a gáz az egész bányát.~-
5626 10| árulni, mint a csonttalan Szigfridek, s akkorra egy morzsa mézeskalács
5627 12| kis Gergõ - nézett rám szigorúan a tündérke.~- Igenis... -
5628 20| semmit, akárhogy faragtuk a sziklabordákat, nem lehetett már azokról
5629 22| betöltötte a kiáltás az egész sziklacsarnokot:~- Dicsõség Istennek a magasságban!~
5630 19| éjszakába kerültünk. Mázsás szikladarabok hevertek szerteszéjjel,
5631 22| szemembe. Visszahõköltem egy szikladudorodás mögé, s lelapultam a földre.
5632 22| fáradtan nekivetettem a hátam a sziklafalnak, s nyomban lefogódott a
5633 23| az óbánya fölszaggatott sziklái alatt meg olyan szénrétegekhez
5634 20| tudja elhagyni azokat a sziklákat, amiket egész élete verejtéke
5635 22| hang volt, mint a beszélõ szikláké amoda át. Ez egészen emberi
5636 22| kenyeret, és áthajítottam a sziklán. Ilyent bizonyosan nem evett,
5637 22| amit a szája fölé hajló sziklaperem védett meg a széltõl, hótól,
5638 21| kell, mert nem kell egy szikra tûznél több, s egyszerre
5639 6| tartottam, gyönyörûen szórta a szikrát. Azért mégis azt hiszem,
5640 10| éppen kovácsolták az üllõn a szikrázó vasat a bõrkötõs segédek,
5641 21| lesz.” Szivárványszínek szikráztak belõle a szemembe. A szívemben
5642 21| a nyárfák, csikorogva a szilek, ágkarjaikat haragosan csattogtatva
5643 19| békülve magammal, ahogy a Szilér vizébe belenéztem, amely
5644 12| kikéredzeni a zsebbõl. Éppen a szilvásgombóccal estem barátságba, mikor
5645 14| okosra tanulod magad, ahogy a színedrõl látom, hogy azzal a nagy
5646 16| beszélni az ember, amit színről színre látott. Úgy kellett
5647 11| füleimet - mondtam keserves szipogással.~- A füleidet, fiúcska? -
5648 23| Érzsem a drága jó sagát - szippantott nagyokat a pitvarajtóban
5649 6| csendesen, mint mikor a liliomok szirma összeütõdik a szélben.~-
5650 19| Fehér, sárga, ibolyaszín szirmaik szivárványszikrát szórtak
5651 6| Piros bõrbõl volt, zöld szironnyal beszegve, mindenféle cifraságokkal
5652 22| hallottam. Suhogott, zúgott, sziszegett, nyerített, de nekem nem
5653 4| azok mindig elõbújtak, ha sziszegtem nekik, s napégette lábamon
5654 19| sárga, ibolyaszín szirmaik szivárványszikrát szórtak a lámpafényben.~-
5655 6| attól a mosolytól egyszerre szivárványszíne lett az éjszakának, egészen
5656 21| az már derék dolog lesz.” Szivárványszínek szikráztak belõle a szemembe.
5657 6| elámulva.~A kutyatejvirágokat szivárványszínû fáknak mutatta. A sívó homok
5658 20| elköszönt tõlünk.~- Ezekkel szívatjuk ki a bányából a mérges levegõt.
5659 8| azt mondta apám. Most az õ szívébõl kiköltözött a tündér, és
5660 23| nem akarsz ránk ismerni, szívecském? - simogatta szülém a homlokomat.~-
5661 10| sorakoztak a mézesbábok, a tükrös szívek, a kivont kardú mézeskalács
5662 21| szikráztak belõle a szemembe. A szívemben is szivárvány sütött ki.
5663 9| lehetett téríteni az élethez.~A szívére szorítva zokogott föl:~-
5664 20| tündérkém ágyba fektetett. Annál szívesebben feküdtem le, mert így legalább
5665 21| idelent a földön az emberek szívét.~Egy mesében olvastam én
5666 13| Egész hazáig hallottam ezt a szívszaggató csikorgást, mert útközben
5667 8| fejemet, és azt mondta: szívszélhûdés!~Akkor hallottam elõször
5668 14| bakacsinfeketére, míg a penész ki nem szívta belõle a festéket! Volt
5669 22| negyedikbõl szelíd fûzöld: a szívük világított a szikláknak.~„
5670 5| de azok nem voltak valami szívvidámító dolgok. Ez a jó ember csak
5671 1| Én pedig kisompolyogtam a szobából, és elkeseredve ültem ki
5672 13| hiszem, a Gáborka mennyei szobájában aranyszögön lóghattak a
5673 20| kergetett ki bennünket a szobájából:~- Se nem teleszkóp, se
5674 12| Napkeletnek szolgált Malvinka szobáján a muskátlis ablakocska,
5675 12| lehet, hogy vannak olyan szobák is, amelyekben bent kel
5676 22| leszek, akkor nekem olyan szobám lesz, hogy két kemence lesz
5677 20| Kérdem tõle: mit csinálsz a szobámban ilyen sokáig? Azt mondja
5678 23| mint ebbõl az egyetlen szóból. Hogy ragyogott föl az én
5679 6| Én is oda néztem, ahová a szobrok, a gyertyafüstös régi oltárképre.
5680 7| benne a tündér, s ha valami szögben kihasítanád a ködmönt, lehet,
5681 5| nagyon könnyen belementek a szögek, és kihúzni is nagyon könnyû
5682 5| skatulyát, ami tele volt rozsdás szögekkel. Ezt én úgy fogadtam, mintha
5683 20| idebent ilyen sokáig? - szögezte rám a szemeit. Nagyon szelíd
5684 5| utánam ajándékul.~Hiszen egy szöggel is nagyon szépen el lehet
5685 5| külön nevet is adtam minden szögnek. Egy nagy, gömbölyû szög
5686 10| azért se maradok. Nem hagyom szögön lógni a ködmönt, hanem munkában
5687 13| Mindjárt kiakaszthatjuk a szögre az ereszet alá. Hiszed-e,
5688 22| felõl, s hirtelen fénysugár szökken a szemembe. Visszahõköltem
5689 16| ugye, annak hívják az ilyen szörnyeteget?~Tündérkém már csak a Pajtás
5690 15| kis Gergő, mint az állott szövet - csóválta meg a fejét bosszúsan
5691 16| Már hogy aztán a Pajtás szófogadásból tette-e vagy maga jószántából,
5692 12| értettem a dolgot. Furcsa szokásaik lehetnek az uraknak, ha
5693 16| Engedelmet kérek, csak úgy szokásból tettem. Evvel szoktam szólítani
5694 12| már sose sikerül az úri szokásokat eltalálnom. Kedvetlenül
5695 16| kibuggyant a szemébõl a könny. Szokatlan vendég volt az öreg arcon
5696 11| Teli volt icike-picike szoknyácskákkal, amik kötelekre aggatva
5697 22| kenyérke ám, mint amilyent te szoktál sütni zuzmóból meg makklisztbõl.~-
5698 18| harapott. - Szeretem.~- Ti is szoktatok buktát sütni?~- Itten nem
5699 12| neki. A szegénysoron annak szoktuk teleönteni a poharát, akit
5700 22| megszólalnak a kövek. Hát csak szólaljanak. Énnekem nem kell félnem,
5701 23| Mikor odaértem, hogy hogyan szólaltak meg a világító kövek a föld
5702 1| gyerek vagy-e, meg tudod-e szólaltatni?~Belefújtam a muzsikába:
5703 14| akkoriban sokat láttam a szolgabírót tükrös hintóban elhajtani
5704 5| szegénykémnek nem egészen úgy szolgál az esze, mint más rendes
5705 3| bûbájosnak.~- Azzal már nem szolgálhatok - nevette el magát édesapám.
5706 10| túlságosan okos ember, azt nem szolgáljuk ki. Érted-e, kisfiam?~No,
5707 12| MEGURASODOM~Napkeletnek szolgált Malvinka szobáján a muskátlis
5708 14| ha tisztességesen pulinak szólítanak. Csakhogy úgy szólítottak
5709 16| szokásból tettem. Evvel szoktam szólítani a társamat. Ugyan most már
5710 16| társamat. Ugyan most már hiába szólítom.~Az ám, az öreg puli csakugyan
5711 14| bejött a tanító úr, és engem szólított fel elsõnek, ránéztem a
5712 14| szólítanak. Csakhogy úgy szólítottak ám, ahogy Messzi Gyurka
5713 7| tudni. Még szülédnek se szólj róla. Mihelyt valaki megtudja,
5714 14| neki:~- Ha elég nem volt, szóljál máskor is.~Fölcihelõdött
5715 5| Azt kérdezte tõlem, mit szólnék hozzá, ha beadna iskolába
5716 9| menne a torkán. Aztán meg a szõlõbe akarunk menni, s a nagy
5717 9| se, úgy kimulatta magát a szõlõben. Csak vackot vess neki hamar,
5718 1| édesapám meg akkor tért haza a szõlõbõl, neki is be kellett mutatnom
5719 15| suhintok a labdára, hogy a szőlők aljáig szaladnak utána nagy
5720 3| megdézsmálja a piros szagos szõlõnket. De legalább az se esik
5721 2| mikor hajnalban kerülte a szõlõt, látta a cinegekirályt a
5722 3| új foltot a subán, és azt szólta:~- Nincs is kutyám, Küsmödi
5723 14| öcsém, hogy errõl elõbb nem szóltál! Tudok ám én orvosságot
5724 2| szakállas cinegének hívják.~Nem szóltam semmit, de tudtam, hogy
5725 9| egy-két levelet. Legalább szomjam oltottam vele.~- Jó-e, Gergõ
5726 8| bolondos gyerek, nem vagyok én szomjas, s ha már mindenáron jót
5727 11| fekete.~„Vaskörme van!” - szomorodtam el.~Mindegy, a vaskörmû
5728 6| lobogó gyertyafénynél még szomorúbbnak tetszett, mint a napvilágnál.~-
5729 1| fényesnek láttam és olyan szomorúnak, hogy ijedtemben kiejtettem
5730 17| Maksus elmordul a harmadik szomszédban. Cintula kivett a kosárból
5731 20| nyüzsgést, õ is betámított a szomszédból a szurkos zöld kötõben,
5732 13| tartottam a barátságot a szomszéddal, még tán jobban, mint azelõtt.~
5733 17| mikor diákgyereket étettek a szomszédjai.~- Jaj, de kár beléjük tömni
5734 10| erõtlenke - kapott mohón a szón édes szülém.~- Kenyérbél
5735 4| árpacukrot veszünk, azt szopogatjuk egész nap. A másik felén
5736 23| szülém csak kiszaladt erre a szóra a piruló liba mellõl az
5737 16| olyan izé? Egy olyan ugató szõrgombóc? Puli, ugye, annak hívják
5738 15| ködmönnek ne legyen oka szorítani.~ ~
5739 9| csak nevetett a kordéból.~- Szorítsd, Gergõ! Ne hagyd magad,
5740 13| ködmönnek a szép csizma mellett szorítunk helyet. Mit szólsz hozzá,
5741 9| téríteni az élethez.~A szívére szorítva zokogott föl:~- Ezt az egyet
5742 16| megkerül az az izé is, az a szõrmók.~El lehet képzelni, hogy
5743 14| visszajött, rossz bográcsot szorongat-e a hóna alatt vagy pár szárítószakajtót.
5744 15| éreztem, mintha a vállamat szorongatná valami erős marok. Lopva
5745 23| iskola. Pajtásaink boldogan szorongatták a kezünket, a nagy Cintula
5746 22| amit még mindig a nyakamban szorongattam, s arra ráterítettem az
5747 21| griffmadarak? - kérdeztem szorongó szívvel.~- Micsodák? - meresztette
5748 13| Éjszakára be is kötöttem jó szorosan egy zsebkendővel, hogy hátha
5749 20| szívem dobogása. Hirtelen szorosra csuktam félig nyitott szememet,
5750 19| szirmaik szivárványszikrát szórtak a lámpafényben.~- Szabad
5751 10| a kis fejbe nagyon kicsi szorul. Egy verõ malacért olyan
5752 3| segíteni, hát rá vagyok én szorulva akárki pénzes kincsére?
5753 10| ordítani, mert az nagyon szótlan ember, aztán meg õnála nemcsak
5754 8| amint a gyönge mécsfénynél szótlanul öltögettek a ködmönön. A
5755 7| dicséri az Urat, te vagy-e az szűcsék Gergője, vagy csak a lelked?~-
5756 11| a gyûszûm. No, szép kis szûcsgyerek vagy, ha még a gyûszût se
5757 5| bõröket a nadrágomhoz varrtam.~Szûcsipari pályámat ezzel be is fejeztem.~ ~
5758 8| villanását láttam a görbe szûcskésnek, mely egybe szabdalta õket,
5759 5| járni. Írni is ír az ember a szûcskrétával a láda tetejére vagy sárgafölddel
5760 5| ily módon megbarátkoztam a szûcsmesterséggel, pár nap múlva az édesapám
5761 5| eredménye volt az életemnek: szûcsmesterségre fogtak. Ez az elsõ pályám
5762 4| Gergõ báró, a malomvári szûcsnek a fia...”~Malomvár... ez
5763 23| a malomházban az özvegy szûcsnénél.~- Érzsem a drága jó sagát -
5764 8| még azon fényesen a nagy szûcstû, mely hetekig bujdokolt
5765 3| baj - húzott cérnát a nagy szûcstûbe az apám. - Én ugyan csak
5766 21| buggyant a számra: - Szülém! Szü-lé-ém!!~Szinte láttam, ahogy a
5767 21| amikor újra elkiáltottam:~- Szülé-é-m!~Most messzibbrõl és halkabban
5768 2| Jaj, de jó, hogy elment!~Szüleim sírva-nevetve borultak rám,
5769 6| lehetett megtalálni. Szaladok szülémhez, újságolom neki, de egyszerre
5770 15| akartam én elfordulni, hanem szülémtől. Én csakugyan hátat fordítottam
5771 4| az teheti, mert az úrnak született. Látod, a kis csirke is
5772 8| jársz-kelsz a világban, mindig a szülõházadban melegedj - nézett rám apám
5773 20| Azt éppen a karácsonyi szünet elõtt való nap írtuk, délelõtt.
5774 22| katicabogár nézdegélhet, amelyik szüretkor beleesik egy üres csöbörbe.
5775 14| A csõsz megcsóválta nagy szürke fejét.~- Ejnye, ejnye, öcsém,
5776 21| ujjak meredeztek bele a szürkeségbe.~- Hát a nyárfák mentén
5777 22| a hideget éreztem.~Olyan szûk folyosóba jutottam, hogy
5778 20| óbánya az utolját járta, szûken adta a szenet, s úgy volt,
5779 15| egyszer-kétszer mégis nagyon szűknek éreztem az én bő ködmönömet.~
5780 23| kell ott valaminek. Addig szûkölt, csaholt, vonyított a romok
5781 3| suba?~Az apám világéletében szûkszavú ember volt, kurtán felelgetett:~-
5782 6| szalmaszéken az oltár mögött szundikált, föltekintett a csörrenésre,
5783 17| tüzes szeme most is úgy szúr, mint a vasvilla.~- No,
5784 15| a csuklómban érzek olyan szúrást, mintha csakugyan a darázs
5785 16| törülgette a könnyeit a szûre ujjával:~- Társam, társam,
5786 20| betámított a szomszédból a szurkos zöld kötõben, csak úgy ingujjban.~
5787 20| éreztem, mintha csakugyan szúrnának, mint a szög.~A ködmön is
5788 13| melegítette szegény a padkán a szûröcskéjét.~- Bizs ennek rossacska -
5789 16| bácsi pedig rántott egyet a szûrön, és ezzel búcsúzott a tündérkémtõl:~-
5790 21| fát mozgatsz - nézett rám szúrósan. - Mi kereseted neked az
5791 13| tanító úrnak nem a fejem szúrt szemet, hanem a ködmönöm.
5792 10| meg torzsa.~- Nem gyõzné szusszal.~- Elfújná a fújtató.~-
5793 18| bice-bóca ott térdel a nagy tábla elõtt - térdepelni könnyebb
5794 13| Csak néztem a nagy fekete táblát, amely úgy lépett előre
5795 6| már megmozdulni és merev tagjaikat kinyújtóztatni egy kicsit.~
5796 23| szálig. Tátott szájjal, tágra nyílt szemmel nézték a szerencsés
5797 16| hangosabb lett, és egyre tágult vele a skatulyányi szobácska
5798 4| mertem azóta se a házuk tájára menni a Mitetszik boltoséknak.~-
5799 23| senki jótét lélek még csak a tájékán se járt a bányának. Ti ketten
5800 8| selymes, sûrû, puha,~úgy takarja be, mint meleg suba,~s a
5801 22| pántlikájába lettem volna takaródzva.~Ellenzõt csináltam a két
5802 22| ködmöne a lábára vetve: ez a takarója: Elõtte pedig ott térdel
5803 13| mely gondviselés gyanánt takarta be az én gazdátlan kis életemet.~ ~
5804 23| beszélt, csak fölkapta a nagy tál pecsenyét, és sorra hordozta
5805 17| almát. Aki nagyon sokáig találgatta, s akkor se találta ki,
5806 21| Hanem hogyha jókedvében találják, és megkínálják kenyérrel,
5807 23| Pedig már alig vártam, hogy találkozhassam vele, s át is adta neki
5808 16| hogy szülém lelke sokat találkozhatott a Malvinka lelkével az Isten
5809 21| biztos, hogy szeretnék-e találkozni a bányapásztorral, vagy
5810 14| iskolában:~- No, Gergõ, mikor találkozol megint a csõsz bácsival?
5811 9| egészen rendjén valónak találná, ha a király aranyos hintót
5812 22| Istenem, de hát sötétben hogy találnak majd ide az angyalok mihozzánk? -
5813 12| tisztára mosakodni. Odakint találod a vizet a konyhán. Én elszaladok
5814 21| volna nekem megmondani, hogy találok oda az óbányába.~Kinéztem
5815 23| tette vissza a tûzhelyre a tálat.~- Elég lesz az én fiacskámnak
5816 18| buktát. Kivettem egyet a tálból, és belecsúsztattam a ködmönzsebbe,
5817 4| piacra, hogy a kenyeres néni talicskáját hazatoljam. Hát alig indulok
5818 18| aljára mindenféle furcsa talicskákat meg kis kocsikat. Úgy bele
5819 4| hazatoljam. Hát alig indulok el a talicskával, elkezd nyikorogni a kereke:~-
5820 13| csizmának, hogy csikorgó volt a talpában. Mégpedig olyan okos csikorgó,
5821 14| akárhová kerülsz, állj meg a talpadon emberül.~ ~
5822 11| éhes vagyok - sunyítottam a tálra. Biz ott már sokkal kisebb
5823 17| is ekkora diák volna már!~Támadi bácsi már nem adta ingyen
5824 4| a Macskavár, a Saskõ, a Támadivár - no, azokhoz képest bátran
5825 22| hogy valamikor még kedvem támadjon az öreg Küsmödinek megcsókolni
5826 9| Márton komát már azzal úgyse támasztjuk föl, aztán nem sírhatja
5827 13| hallgasd csak, Gejgõ, milyen tambuja van a mejjemben!~Egyszer
5828 13| mellõlem Gáborka. Elment tamburázni az égi mezõkre, amiknek
5829 21| Tündérkémhez nem fordulhattam tanácsért, mert mire én felébredtem,
5830 13| városba. Hiszen délben már tanácskozott a két öreg, hogy bizony
5831 20| formára görbítette, és úgy táncolt rajtam.~ ~
5832 8| egérlyukból is tündérkék táncoltak elõ, és a pókfonalakon is
5833 5| nem akartak szót fogadni tanítómesteremnek se, és voltak kedvesek,
5834 10| kalaposmesterséget tanulhatod ki, hanem a tanítómesterséget is.~Ünnepelõ kendõt kötött
5835 5| kalaposmesterséggel, télen beállt tanítónak. Persze csak olyan vad-tanítónak.
5836 5| magyar betû, s azt nem is tanította. Aki az õ iskolájában nevelkedett
5837 20| Mindig õ volt a legderekabb tanítványom, tudtam én azt, hogy most
5838 15| meg is indult vele, de úgy tántorog, hogy mindjárt elesik. Erre
5839 10| nemcsak a kalaposmesterséget tanulhatod ki, hanem a tanítómesterséget
5840 6| kisgyerek, aki könyvbõl tanulja a kukorékolást.~Így viaskodtam
5841 5| mellé a mûhelypadra, hogy tanuljam meg az õ mesterségét. A
5842 14| már olyan nagyon okosra tanulod magad, ahogy a színedrõl
5843 20| negyedik osztályban a legjobb tanulónak. Akirõl karácsonyig bebizonyosodik
5844 6| lelkem, mert ez nem nagyon tanulságos könyv, tudod, csak szép
5845 22| indultam: itt vagyok a Küsmödi tanyáján! No, Gergõ, most legyél
5846 19| griffmadarak õrzik a Küsmödi tanyáját. No, gondoltam, jobb lesz
5847 17| nem ilyenfajta tojásban tanyázik az, hanem nini, itt látok
5848 6| konyhapárkányon szülém minden virágos tányérját halálra sújtottam mint gömbölyû
5849 12| macska kegyesen beérte egy tányérka tejjel is. Az én csészém
5850 11| cipócskát, lúdmájacskát, tányérkákat, hogy azt a világon semmilyen
5851 6| szava, ahogy kifordította a tányérkát.~Az angyal aztán visszatette
5852 3| Apám mindjárt odatette a tányéromra a mellehúsát, mikor egyszerre
5853 8| ajkára egy kicsi selyemszál tapadt, ahogy a fogával tépte el
5854 20| Másodiknak Messzi Gyurka tapasztalta ki az égbelátót. Az õ ítélete
5855 15| szülém a múlt vasárnap, hogy tapasztani kellene már a malomházat,
5856 15| mindjárt hozzá is akart fogni a tapasztáshoz is, s ha ránk nem estellik,
5857 15| zsákot cipel. Az bizonyosan tapasztófölddel lehet tele, mert nagyon
5858 5| nagyon tetszett, mert a tapasztott sárfalba nagyon könnyen
5859 3| amibe a subafestéshez való taplógombát szokta tartogatni.~- No,
5860 21| barlanglakókhoz?~A kezemmel tapogatódzva körülkerültem a düledezõ
5861 22| mélyre, és puhára estem. Tapogatom a kezemmel: hát havon fekszem.
5862 22| elfújják a lámpát.~Vaksötétben tapogatóztam vissza odáig, ahol a kerek
5863 14| rosszat, csak az oldalát tapogatta. Aztán hirtelen beült a
5864 11| Szigfridet úgy letagadtam? Tapogattam a fülemet, hol az egyiket,
5865 6| én ezt! - csattantottam tapsra két tenyeremet, de csak
5866 6| fekete tolla fölött vérvörös taraja és roppant hosszú szakálla.
5867 4| boltoséknak. A sarkantyúm taréja beleakadt a kút kávájába,
5868 14| vagy, mint õsz elején a tarhonyás zacskó. Ugyan mi akarsz
5869 3| valahol a padláson egy rossz tarisznya, ott hányódott már az én
5870 4| negyedik garas.~- Három lyukas tarisznyába nem férne, amennyi pénzt
5871 16| hámozgatta kifelé a csõsz a tarisznyából, a tündérke egyre hadonászott
5872 3| az én õsömnek a kápsáló tarisznyája.~Küsmödi feljebb tolta a
5873 12| hamar közébük nyilaztak a tarka álommadaraknak. Nemhiába
5874 6| elõ a kötõje alól egy szép tarkabarka könyvet. - Csak apádnak
5875 16| őszi napsugár a virágtalan tarlót. Kis cserépmedve tátotta
5876 22| nyilván valami elhagyatott tárnába kerültem. Annak pedig végének
5877 16| a botjával. Erre aztán a társ engedelmesen kigurult az
5878 16| Evvel szoktam szólítani a társamat. Ugyan most már hiába szólítom.~
5879 16| ahogy beérünk a városba a társammal, elejbünk áll egy fülig-száj
5880 6| tömögeti a kincseket egy tarsolyba. Errõl jutott eszembe, hogy
5881 6| csakugyan õsök felejtették a tarsolyban. Ilyenbõl lehet a vén Küsmödinek
5882 22| volt, hogy már azt se bírta tartani.~- No, várj, majd én tördösöm -
5883 15| Attól igazán nem kellett tartanom, hogy ki találom nőni a
5884 20| legüdõsebb, õ leghamarább sámot tarthat a mennyorságra, hát nézzsen
5885 8| röpködnek ki, ha kedvük tartja.~Ettõl fogva aztán mindig
5886 7| izzott a hajnali pirosságban, tártnyitott ajtaja úgy várt, mint egy
5887 3| való taplógombát szokta tartogatni.~- No, ez legyen a kendé,
5888 6| kõkardokat és görbe kõbotokat tartottak a kezükben, és mind az oltár
5889 23| megemberedtek. Ennyivel tartozunk az öreg Küsmödi emlékének
5890 7| keresztúton az öreg csősz, nagy tasla kalapban, kampós botjával
5891 21| Engem magamat elõre-hátra taszigált a szél a megkorbácsolt óriások
5892 12| mintha csak alulról fölfelé taszigálta volna õket valaki.~No, ez
5893 5| gömbölyû szög volt a kutyafejû tatár, arra mindig különösen nagyokat
5894 8| hittem, azs Ábel pandúr tátog rám, annak van ilyen sép
5895 1| ilyen szépen szóljon! - tátogatta utánam a tót bácsi a harcsaszáját.~
5896 14| számat.~- No, gyerek, ne tátogj, hanem bújj bele. Énbelõlem
5897 7| madárijesztő. Nagyon megrökönyödve tátogott felém:~- Minden jó lélek
5898 22| kerek nyílás. Fekete száj tátong a nagy fehérségben.~Átvádoltam
5899 11| Mi az, kis vendég? Mire tátottad úgy el a szemedet?~- A...
5900 14| mint a Fortunátus kalapja - tátottam el a számat.~- No, gyerek,
5901 3| odakacsintott rám:~- No, Gergõ báró, tátsd el a szád, hadd nézzem,
5902 1| szépen szólt, hogy örömömben tátva maradt a szám. Nem tudtam,
5903 23| Kedves, mosolygós, vidám tavasz volt már akkor, amikor megtudtam,
5904 20| elkeresztelte vízcsordító távfuratnak. A trombitát rézharsogánynak
5905 6| halottak csöndes városa, távolabb a napsugárral elöntött házak,
5906 8| most már látom, hogy tebelõled huszárnak kell lenni, ha
5907 10| hanem ide többet be ne tedd a lábad!~ ~
5908 3| harmatot forralok, abban minden tégladarab arannyá változik.~Ezzel
5909 3| azt a sok aranyat, amit tégladarabokból csinál.~Azt hittem, a csúffá
5910 15| mert mind kimozgósodtak a téglái.~- Vigyázz, Gergő! - kiált
5911 6| csendül, koppan valami a téglán. Utánakapok, fölemelem -
5912 3| fiúcskát szerencsétlenné tegyék vele.~- Isten áldásával -
5913 22| venni magamon, hogy meg ne tegyem.~- Milyen jó vagy te, nagyapóka! -
5914 8| engem kincses nagy úrrá tegyen. Türelmetlenül kérdeztem,
5915 12| gondoltam, hogy az valami fekete tehénnek a teje lehet. A szaga azonban
5916 18| füttyögött, mint nyári éjszaka a tehervonat.~- Baj, baj - állott közénk
5917 3| hogy én téged akkora úrrá tehetlek, amekkorát álmodban se láttál?
5918 14| mondja meg, mi válik belõled, tej-e vagy túró. Hát nem jót mondott
5919 9| ugyancsak van mit aprítani a tejbe a Bordács-portán. Az én
5920 18| magamban délben, mikor a tejbetáskalevesbe belemerítettem a kanalamat.
5921 12| valami fekete tehénnek a teje lehet. A szaga azonban pompás
5922 23| hatfelé szaladtak egy pohár tejért. S mikor kivettem a poharat
5923 21| Akkora szemük van, mint egy tejesbögre, és hét nappal elõbb meglátják
5924 9| fogadott fiát.~- Jobb volna tejföllel - mondtam ki szerényen az
5925 4| áccsal, azt nekitámasztjuk a Tejútnak, és azon le s föl sétálgatunk
5926 10| hogy még egy óra múlva is tekingetett vissza a sarokról a bolt
5927 2| mert a testvérkém utolsó tekintetének az emléke nyilallott bele.
5928 2| Nini, észre se vettük! - tekintett oda édesapám. - Bizonyosan
5929 22| világossággal, és az elsõ tekintetük az égbelátóra esik meg a
5930 13| Elpityeredtem, mint a megrepedt teknõ, s alig tudtam elmondani
5931 5| a bozontomat:~- De ilyen télben nem adom ám ki szegénykémet
5932 6| GYÉMÁNTCSERÉP~Mire kiértünk a télbõl, én már annyira elõhaladtam
5933 23| mindenféle drága jó ételekkel tele-tetés kosarat. Volt abban lúd
5934 4| csizma! A bíró fiáé csupa telekesbocskor emellett! Orra csukaorrú,
5935 1| embertõl kaptam, amiért telemerítettem a fakupáját friss vízzel
5936 12| szegénysoron annak szoktuk teleönteni a poharát, akit nagyon szeretünk.~
5937 12| Szaladtam ki vele a konyhára, teleöntöttem a zöld mázas korsóból, és
5938 5| észreveszem a hibát, mindig teleszalad a szemem könnyel, s megcsókolom
5939 14| hált a kajla kalap, jól teleszítta magát harmattal. Alig bírtam
5940 21| azonban haza kellett mennem a teleszkópért. Ürgettem-forgattam, hátha
5941 20| amikor elvette a szemét a teleszkópról:~- Hát sok szép arany patkószög!~
5942 9| Nekiestünk a sóskának, és teletömködtük vele a kordé derekát. Legalább
5943 8| Azzal szaladok a kúthoz, televeszem a számat a vödörbõl vízzel,
5944 15| boldogságtól, ahogy a sok gyerek telezsibongta az öreg malomházat, amely
5945 6| mindenféle cifraságokkal telihímezve, amik azonban lefoszlottak,
5946 21| akkor minden kívánságát teljesíti az embernek.~Most már aztán
5947 4| állott, közelebb volt a temetõhöz, mint a városhoz, ott bizony
5948 8| APÁM~Kis temetõnkben tudok egy zúgot:~az öreg
5949 8| délelõtt,~beszitálta hóval a temetõt,~s az öreg szûcs már nem
5950 6| elégedetten surrantam ki a templomból.~De ahogy a küszöbhöz értem,
5951 6| szomorúan. Pedig abban a mi kis templomunkban minden olyan vidám volt.
5952 22| mankót hagytak ott nekem. Tenálad is voltak tavaly karácsonykor?~-
5953 3| egy van belõle. Ehetnék én tengeri hereberét is, de azért a
5954 9| No, hát akkor imára, tente, kisgyerek.~Kihámoztam magam
5955 15| süllyesztettem bele a fejemet a két tenyérbe, úgy aludtam egész éjszaka.~
5956 22| bûbájos ember az unokája tenyerébe temette az arcát, mert kisvártatva
5957 16| aranybúzát eszik a jó Isten tenyeréből.~Ezt olyan biztosra mondta
5958 2| Ilyenkor én mindig a két tenyerem közé csuktam a fekete sapkás
5959 22| Ellenzõt csináltam a két tenyerembõl a szemem elé, úgy néztem
5960 6| csattantottam tapsra két tenyeremet, de csak csendesen, mint
5961 22| benne?~Odatartotta a két tenyerén a kenyérkarajt a kis bice-bóca
5962 18| alattam.~Hirtelen elmázolta a tenyerével a rajzokat, és visszasántikált
5963 8| tapadt, ahogy a fogával tépte el a cérnát az utolsó öltés
5964 3| élõ subanyomorító! Hát nem terajtad akartam én segíteni, hát
5965 3| torkodban!~Odafogott a két térde közé, akár az igazi doktor
5966 8| melyekkel gyöngéden tartotta a térdeire leterített, teljesen kész
5967 8| mintha rebbent volna még, s térdeirõl a ködmön lecsúszott a vállamra.~
5968 15| utolértek, akkorra már én ott térdeltem szülém előtt, és könnybe
5969 5| azokat varrjam össze. A térdem közé szorítottam a bõröket,
5970 22| leülni egy kõdarabra, a két térdemre tenni a két karomat, arra
5971 18| térdel a nagy tábla elõtt - térdepelni könnyebb volt neki, mint
5972 8| utolsó öltés után.~Sikoltva térdepeltünk elé, és csókoltuk lecsüngõ
5973 14| csak azért is betoppant a terembe, hogy rám ijesszen. Egyszer
5974 22| a helyre, ahol a kincsek teremnek. No, az öreg Küsmödi mégse
5975 14| megkapom derékon, s úgy teremtem a földhöz, hogy csak úgy
5976 16| ellen. Azt mondta, nem uras teremtések. A pulit meg végképp nem
5977 21| Isten fakopáncsmadárnak teremtett, mert az a ködben se téved
5978 10| Isten is könyvkereskedõnek teremtette. De ha jól igyekszik, beletanulhat
5979 3| Havas borongatta, jeges teringette, mit figurázol te énvelem,
5980 16| ablakhoz, szép fehér vásznat terít a térdére, beleölti a tût,
5981 20| õ mindig a székre szokta teríteni.~Míg a ködmönnel huzakodtam -
5982 9| szülémet vissza lehetett téríteni az élethez.~A szívére szorítva
5983 8| alá, amit az arcocskádra terítettem, hogy a legyek ne bántsanak.
5984 7| úgy õrzöm a ködmönt, mint terítõn a búzát. Most már csak az
5985 16| sóhajtotta Malvinka, felém terjesztve vézna kis kezét, mint valami
5986 8| apám.~A gomb is a magunk termése volt. Az udvarunk eperfájának
5987 12| elõl, és egy ugrással fönt termett az asztalon, ahol halk miákolással
5988 19| virágokkal. De micsoda virágok termettek ebben a föld alatti kertben!
5989 1| csakhogy édesapám meg akkor tért haza a szõlõbõl, neki is
5990 22| KÖVEK MEGSZÓLALNAK~Arra tértem magamhoz, hogy valami szemkápráztató
5991 23| füttyentek, s mindjárt itt lesz a terülj asztalka. Nézzétek meg csak,
5992 20| szemben, és azt mondta neki:~- Tessék megnézni ezt a füzetet!~
5993 23| szégyenletében és zavarában. Mire tessékelje õ most már befelé ezt a
5994 14| akinek ez van a fején, az testben, lélekben százszor olyan
5995 18| neki eszébe a maga nagy testi erejével.~Mire a tanító
5996 7| mondhatok mást, mint hogy jól teszed, ha kincskeresõ akarsz lenni.
5997 7| legyen az a csodaködmön, majd teszek én róla, hogy ne sokáig
5998 20| többet ilyen gonoszságot nem teszel!~- Kérdem tõle: mit csinálsz
5999 23| abban lúd is, tyúk is, édes tészta is, sós is. Csaptunk is
6000 17| könnyei.~- No, majd arról is teszünk - kacsintott Cintula. -
6001 2| cinegekirályt a bogáncskórók tetejében.~- Most nyáron? - vetettem
6002 11| hajolok, elmarkolászom a tetejérõl a békanyálat, nézek a víz
6003 4| az nem baj. A megtépázott tetõ meg a falak bomladozása
6004 16| csak félhomály volt, mert a tetõkrõl bevilágított a hó. Láttam
6005 5| elnyávogja magát kint a tetõn, és mindjárt tudtam is,
6006 12| azt nekitámasztottam a tetõnek, kihúztam belõle egy szál
6007 11| nekem megint kezdett nem tetszeni a dolog.~„Vaskörme van,
6008 14| hunyorított rám jókedvûen. - Tett-e csudát a híres kalap?~-
6009 16| aztán a Pajtás szófogadásból tette-e vagy maga jószántából, azt
6010 19| lelke, magakedveltetõ minden tette-vette. Ráparancsolt a tanító úr,
6011 21| teremtett, mert az a ködben se téved el. De mi lesz énvelem,
6012 3| olyan szemöldökei, mintha tévedésbõl a homlokán nõtt volna ki
6013 21| karácsonyi angyalok közül tévedt ide valamelyik? Hátha éppen
6014 7| báránykám, te, hát hogy tévedtél el?~Az édesanyám karjában
6015 22| De míg én a föld alatt tévelyegtem, a csillagok pásztora addig
6016 10| Szigfrid a láthatatlanná tevõ süveget, már megint ott
6017 1| ezermester tót, de egészen úgy tilliózott, mint a sárgarigó.~- Csak
6018 20| tollat és belemártottam a tintába:~„Én bizony nem engedem
6019 22| színe volt, mint a piros tintának, mikor keresztülsüt rajta
6020 18| a két mancsát. Könyökig tintás volt mind a tíz ujja.~-
6021 18| tótágas-tudós jó szíve a tintatartóból szabadított ki, és éppen
|