abbah-belet | belev-derit | derme-erose | erosk-futot | futta-igazs | igerd-kialt | kialu-lampa | lango-megla | megle-neznu | nezsn-rabsa | racsf-szege | szegh-tinta | tisza-veszl | veszt-zuzmo
Rész
6022 5| fúj a Dunáról, melyik a Tiszáról. Álmatlan éjszakákon sokat
6023 16| mint a verebek, és kezdtem tisztába jönni azzal is, hogy a kincsek
6024 21| Kipp-kopp, kipp-kopp - ezt egyre tisztábban hallottam. Hirtelen kivert
6025 2| már én is ott feküdtem a tisztaszoba nagyágyában, este elõvett
6026 1| álomból, áttapogatóztam a tisztaszobába, ahol a húgocskámnak a nagyágyban
6027 18| bice-bóca? Kar-tótágast állok a tiszteletedre!~Meg is próbálta, de úgy
6028 23| ott a te helyedben, az én tiszteletemre nem szólalnak meg a kõsziklák.~
6029 23| kar-tótágast a „bánya fiai”-nak tiszteletére.~Mind nagy öröm volt ez
6030 23| a ludacskát is levágja a tiszteletünkre.~Ezzel a ludacskával még
6031 20| Látod-e, milyen úri vendég tisztelte meg a házunkat?~Elmosolyodott
6032 14| vele, mondd meg neki, hogy tiszteltetem. Derék ember, nagyeszû ember
6033 3| ezen a néven a sült tököt tiszteltük. Volt bundás gombóc, ami
6034 23| bizony, ludacska, téged nagy tisztesség ér - veregette meg a törlészkedõ
6035 14| Hát hiszen utóvégre az is tisztességes mesterség - bökdöste az
6036 14| csak elviseltem volna, ha tisztességesen pulinak szólítanak. Csakhogy
6037 8| egyszer, mikor a padlást tisztogattuk, és szülém az ölébe vonva
6038 3| hetedhét ország ellen!~- Megint tisztul már a kend esze, Küsmödi
6039 13| a lelkemre kötötte, hogy tisztuljak haza, s még az ablakon se
6040 18| napra valót. Igen becsületes tisztviselõ volt az öreg, egy kürtszóval
6041 17| kihalászta belõle, s nagy titkolódzva hátrafordult vele a fiúkhoz,
6042 6| megrezzenõ árnyékokkal és titkos neszekkel.~Egyszer éppen
6043 12| mert azt keresi.~Ezt a titkot énnekem Messzi Gyurka mondta
6044 14| fütyülni, mint a vasút. Titokban én is próbálgattam ezt,
6045 23| hogy futottak oda az öreg Titulászhoz:~- Hallotta, doktor úr?
6046 11| álmában, az öreg óra is tizenhármat kakukkolt jókedvében tizenkettõ
6047 17| kaffogott mérgesen az öreg.~- Tizenkét pénzt adok darabjáért.~-
6048 11| tizenhármat kakukkolt jókedvében tizenkettõ helyett, s még a mogorva
6049 17| tojások elé.~- Adok egy tízest darabjáért - ajánlotta Cintula.~-
6050 22| kell. Körülöttem egész kis tócsába futott a víz, ahogy a ruhámról
6051 4| foglalatoskodtam már én akkor is többféle mesterséggel. Kenyérsütögetõ
6052 11| keményebb a köröm, mint a többin.~„Aranykörme van, mint Szép
6053 14| kiverõs, aki sohase tartott a többivel. Én is ilyenformán voltam
6054 2| mint a mostani gyerekeknek. Tökbõl csináltam a cinegefogót,
6055 3| megfizetsz még ezért, te sült tökön élõ subanyomorító! Hát nem
6056 21| haragosan csattogtatva a tölgyek.~Engem magamat elõre-hátra
6057 9| vasárnapot mindig a malomházban töltöm. Jólesik majd a sok hétköznapos
6058 7| Melyik gólyafészekben töltötted az éjszakát?~Nem felelhettem
6059 9| ne egyen sóskát. Inkább tömjük meg vele a kordét. Pénzt
6060 17| szomszédjai.~- Jaj, de kár beléjük tömni azt a drága sok jó étket! -
6061 6| is volt rajzolva, ahogy tömögeti a kincseket egy tarsolyba.
6062 7| mindjárt, mert szülém úgy tömte belém a lekváros barátfülét,
6063 10| járt-kelt a pápaszemes, tömzsi kis ember a két asztal közt -,
6064 22| tartani.~- No, várj, majd én tördösöm - mondta az öregember, s
6065 14| néni elõre megtudja, miben törjük mink a fejünket a nagyeszû
6066 23| tisztesség ér - veregette meg a törlészkedõ fejét. - Az egyetlen gyermekemnek
6067 23| benneteket a hóba, és betemetett törmelékkel. Egy kicsit megütöttétek
6068 1| magamat.~Nem értek rá velem törõdni azon az éjszakán, amelyiknek
6069 2| se tudták. Azzal se igen törõdtek, hogy egyik gyerekrõl könnyen
6070 19| Elmehettem volna a Hófehérke hét törpéje közé nyolcadiknak.~Péter
6071 6| csillogott-villogott, mint a porrá tört igazgyöngy. Kékek voltak
6072 17| kutya. Különösen olyankor törte az irigység, mikor diákgyereket
6073 9| sárgaréz gombjai kegyetlenül törték a derekamat. Telefutott
6074 6| Az legalább a magyarok történelme volt. Míg abból tartott,
6075 15| SZORÍT~A nagy kalappal való történet egy kicsit gondolkodóba
6076 23| doktor? Tovább mondtam a történetemet, és mikor a végére értem,
6077 23| Mindnyájan nevettünk a ludacska történetén, csak szegény szülémnek
6078 20| még karácsony. Meg azon törtük a fejünket, hogy mi lehet
6079 9| darabig körülöttem. Fényesre törülgették, kis kosarakba szétrakosgatták
6080 8| kerülsz.~- Mért huszárnak? - törülgettem a könnyemet.~- Mert lovon
6081 15| az le a válláról. Ráül, törüli az arcát a kötőjével, és
6082 16| mondja, mert a városban ez a törvény. Azzal se szó, se beszéd
6083 18| fertályóra. Télen azonban más törvénye volt a furfangos Habók Fügedinek.
6084 9| fejét. Mi szándéka lehet a törzse nélkül maradt fagallynak?~-
6085 22| világba, mint a mesebeli Törzsök Jankó a sárkányok országából.
6086 14| botjával a kukoricák porhanyó tövét. - De te már olyan nagyon
6087 5| a kakukk, vagy hogy hány tojás van a vércsefészekben, de
6088 17| árulgatni meg vízimadarak tojását. Senki se tudta, honnan
6089 17| Cintula -, de nem ilyenfajta tojásban tanyázik az, hanem nini,
6090 17| számítana ezért a pokróc tojásért, ha mind megvenném. Van-e
6091 17| melléje szegõdtem, de ahogy a tojáskofákhoz lekanyarodtunk, visszatoppantam.
6092 17| itt látok én valami cifra tojásokat.~Úgy tett a kópé, mintha
6093 17| Cintula már ott áll az elsõ tojásos anyókánál:~- Hogy ád nekünk
6094 7| kell bánnod, mint a hímes tojással, hogy a tündért meg ne haragítsd.
6095 13| hitte, valami idegen macska tolakodott a házba.~Attól fogva aztán
6096 16| szemmel meg ne kérdezze tőled:~- Tündérkém, jó voltam
6097 9| Õ húzza a hintót, te meg toljad; ha egy körte lerázódna
6098 1| körte-muzsikát, azon pihésen, tollasan, ahogy a vánkosból kihúztam,
6099 21| megette volna már õ azt tollastul, bõröstül, ha akkora is
6100 18| mernék fogadni a legszebb tollszáramra, hogy a nagy Cintula csak
6101 21| Ürgettem-forgattam, hátha össze tudnám tolni a lábait, hogy jobb fogás
6102 14| Minduntalan fel kellett tologatnom, hogy egy kicsit kinézegethessek
6103 4| többet neked, hiszen csak nem tolsz talicskát sarkantyús csizmában?~
6104 13| vetegetni, hogy nem látsik tőlük a bocskor.~Nem tudott az
6105 20| róluk. Péter apó elköszönt tõlünk.~- Ezekkel szívatjuk ki
6106 21| dúdoló kedvében a szél. Tombolt, ordított, üvöltött. Fél
6107 19| mögött, a folyosó végiben tompán döngött a fal. Mintha valaki
6108 17| hát azt vágta hozzá, és topogott ránk kegyetlen-dühösen.~-
6109 18| bice-bóca.~A bûbájos Küsmödi toprongyos alakja feltûnt az utca végiben.
6110 9| egy falat le nem menne a torkán. Aztán meg a szõlõbe akarunk
6111 3| benne van-e még a gyík a torkodban!~Odafogott a két térde közé,
6112 3| kezével végigsimogatta a torkomat. Verset is mondott hozzá,
6113 2| törülgette már a pápaszemét:~- Torokgyík biz ez, lelkem, mint a másiké
6114 2| már tudom, hogy a kishúgom torokgyíkban halt meg. Akkor még az orvosok
6115 21| akkora is lett volna, mint a torony. Még a veréb se mer odaröpülni,
6116 18| már téli órákat dudált a toronyból. Ez a Habók Fügedi toronyõr
6117 18| rettenetes nagy tülökkel kiállt a toronyerkély négy sarkára, és tudtára
6118 10| kellene-e még egy inas.~Egy torzonborz, vörös szakállú óriás lépett
6119 10| integetett szülém -, a lába meg torzsa.~- Nem gyõzné szusszal.~-
6120 18| mászkált a könyvön, melyet a tótágas-tudós jó szíve a tintatartóból
6121 14| Egy karján is megbírja a tótágast, azzal dicsekedett. Ezt
6122 21| szégyelltem magamat, ahogy hallom továbbrepülni az angyalkát és repülés
6123 17| sokat értettek az egész tréfából.~De a bûbájos is egyszerre
6124 3| ragadozó madár lába. S az apám tréfájára befelé fordult rajta minden
6125 4| futtatott, aranytól szalajtott - tréfálódzott apám, hanem aztán komolyra
6126 20| vízcsordító távfuratnak. A trombitát rézharsogánynak hívta, s
6127 15| most szaladt volna ki a tűből.~És én megéreztem, hogy
6128 12| megrettent, és visszafelé tudakolta az utat. Szerencsére még
6129 20| tudománnyal”. Azt mondta, õ nem tudhat semmit, mert õk az óbányában
6130 7| ne haragítsd. Mert sose tudhatod, merre van benne a tündér,
6131 20| csínját-bínját, hogy egyedül is tudjak vele bánni, és amikor utoljára
6132 3| beteg gyereket? Hát nem tudják, hogy egyszerre elváltozott
6133 13| idõben.~- Hm, de honnan tudjam én azt hirtelenében, hogy
6134 5| szépírómester, aki utánozni tudná azokat az ide-oda csúszkáló,
6135 23| beszédtõl. Hát most már el tudnád-e mondani szép értelmesen,
6136 22| azon meg csak az angyalok tudnak járni.~Mit lehet itt most
6137 12| csészét.~- Hát egy pohár vizet tudnál-e nekem behozni a konyhából
6138 23| tartotta az én részemet. Már tudniillik a melle csontját, mert a
6139 23| Azt teneked kell jobban tudnod, fiam, mert te ott voltál -
6140 9| azt kérdezte tõlem, hogy tudok-e fára mászni.~- Mint a mókus -
6141 10| csakugyan nem fösvénykedett a tudományával. Ahogy szülém elment - igaz,
6142 10| hamar belevezetett a kettõs tudományba, és annyira a kegyelmébe
6143 6| már annyira elõhaladtam a tudományokban, hogy úgy olvastam a kalendáriumot,
6144 12| akárhányszor mutattam be néki a tudományom. A vakondok még csak el
6145 1| is be kellett mutatnom a tudományomat.~Meg is csudálta illendõen.
6146 10| Alkalmas leszek-e valamelyik tudományra?~Csorbóka úr megforgatott
6147 8| tündért igazában.~A nagy tudományú ember nagyon megsértõdött
6148 5| iskolájában nevelkedett tudóssá, azt arról lehetett megismerni,
6149 1| éreztem, engem csúfolnak.~- Tudsz-e te így, híres körte-muzsikás? -
6150 5| ujjaim is egyszerre elõ tudtak hívni. A g betûnek sohase
6151 18| toronyerkély négy sarkára, és tudtára dudálta a világnak, hogy
6152 9| hiszen nem is kéri az ifiurat tudtommal senki se. Nagyon jó embernek
6153 23| utat, amikrõl eddig nem is tudtunk. Becsületes munkánknak kétszeres
6154 23| vadvirágszagú szélben, a tücskök hegedûszava közt:~- A szeretet
6155 6| az, fiam, hogy te minden tücsköt-bogarat összeolvasol. Õszre, ha
6156 10| szoktak. Nem gyõzöd a gyönge tüdõddel.~Õ szegényke, aki a malomházi
6157 22| Beszippantottam belõle egy teli tüdõre valót, s azzal nagyot lódítottam
6158 11| békanyálat, nézek a víz tükrébe: hát most meg már a bal
6159 6| és a gyermekszemek tiszta tükrében; csak az Istenke nézett
6160 12| elém Malvinka egy kis lábas tükröt. - Nem uras. Az urak nem
6161 18| Kilencvenhatszor fújt bele a tülökbe egymás után, s ehhez kellett
6162 18| ahogy egy rettenetes nagy tülökkel kiállt a toronyerkély négy
6163 18| óra. Mivel pedig a szép tülökszótól egy álló óráig nem lehetett
6164 7| a ködmönt, lehet, hogy a tündérben is kárt tennél. Mármost
6165 11| kisfiú vagy, akinek mindig a tündéreken jár az esze. Én nem ismerem
6166 11| nem tündér is, legalább tündéreknek dolgozik. Olyanoknak, akik
6167 11| neve.~A pápaszemes öreg tündéren megint erõt vett a halk
6168 12| volnék, téged fogadnálak meg tündérinasnak. Hát te beállnál-e hozzám?~-
6169 7| lámpában. A magyar gyereknek a tündérje ködmönben lakik.~Szemem-szám
6170 13| ködmönt.~No de azért van tündérkéje az embernek kisiskolás korában,
6171 8| Olyankor még az egérlyukból is tündérkék táncoltak elõ, és a pókfonalakon
6172 20| salonnát lehetne nála pirítani.~Tündérkémet alig lehetett elcsalni az
6173 21| fogjak hozzá a dologhoz?~Tündérkémhez nem fordulhattam tanácsért,
6174 13| varga az apja, aki az én tündérkémmel is jó barátságban van, mert
6175 16| szûrön, és ezzel búcsúzott a tündérkémtõl:~- Hát ezt is csak köszönöm!~
6176 11| az az. Szép Meluzina egy tündérnek a neve.~A pápaszemes öreg
6177 6| gyémántcserepet.~- Hiszen ez Tündérország, ami ezen keresztül látszik -
6178 6| akkoriban. Annyiszor jártam Tündérországban, amennyiszer akartam, nem
6179 8| voltam kíváncsi, hanem a tündérre. Sohase láttam még tündért,
6180 7| félszemû vagy csonka fülû tündérrel?~Be kellett látnom, hogy
6181 8| kincses nagy úrrá tegyen. Türelmetlenül kérdeztem, mi híja van még.~-
6182 7| számon.~- Várjon már, no - türtőztette apámat -, csak nem kívánja,
6183 13| meglátta benne magát, haragosan tüsszentett. Azt hitte, valami idegen
6184 7| nem igaz, a ködmöntündér tüstént olyan hosszúra ráncigálja
6185 3| ha én ebben varádicskóró tüzével hajnali harmatot forralok,
6186 20| esthajnali csillag. Olyan tüzse van ebben a bosorkányüvegben,
6187 22| elvánszorogtam egy-két lépést a piros tüzû szikla felé, mikor egyszer
6188 9| ahogy a szoba végében a szép tulipántos ágyakat láttam, amikben
6189 10| drágább könyvet keres, az túlságosan okos ember, azt nem szolgáljuk
6190 19| döngött a fal. Mintha valaki a túlsó oldalról döngette volna
6191 10| szerencsét.~- Azt hiszem - tûnõdött el -, hogy annál nem kell
6192 6| odaszálltak a palánkra, és halk turbékolással nevetgéltek rajtam. Öreg
6193 20| az öreg bányász -, csak turkált-furkált összevissza. Bizonyosan
6194 8| szegény ember virága. Igazi tûrömvirág. Egyformán eltûr esõt, napot,
6195 20| együtt. Küsmödi pedig addig túrt-fúrt, faragott, kopácsolt, hogy
6196 16| Néha alig bírom már a tűt emelni miatta.~- Zrr - gurult
6197 22| volna, akkorát dördült, s tûzfelhõ csapott ki a barlang mélyébõl.
6198 10| szakállú óriás lépett elõ a tûzhely mellõl, az volt a mester.
6199 23| megvigasztalódva tette vissza a tûzhelyre a tálat.~- Elég lesz az
6200 21| mert nem kell egy szikra tûznél több, s egyszerre szétveti
6201 19| lámpásunk éppen a szemébe tûzött.~- A bányalovak mind megvakulnak -
6202 16| valami ólomsapkát, s varrta, tûzte, szegte vég nélkül a sok-sok
6203 21| éppen a teleszkóp szemébe tûztek. Nincs az az élõ szem, ami
6204 23| kosarat. Volt abban lúd is, tyúk is, édes tészta is, sós
6205 3| bácsinak senki a szegénysoron, tyúkkal, kaláccsal fogadták mindenütt,
6206 23| gyöngéden, mintha a legkezesebb tyúkocskáját simogatná.~- No, hát a Mitvisz
6207 6| levest se keverjük össze az uborkasalátával meg a mákos csíkkal, hanem
6208 6| fönnhangon olvastam õket az udvar közepén. A galambok a búgból
6209 8| magunk termése volt. Az udvarunk eperfájának ágából faragta
6210 17| mivel nem esett egyéb a keze ügyébe, mint a kis Pipitér kalapja,
6211 20| gyerek, ha te csakugyan olyan ügyes fiú vagy!~„No, én megmutatom,
6212 11| kéz nem csinálhatta volna ügyesebben. S ebben a percben igazán
6213 9| kordé derekát. Legalább jó ülésünk lesz rajta hazafelé, gondoltam
6214 10| el, éppen kovácsolták az üllõn a szikrázó vasat a bõrkötõs
6215 19| mondja meg, ki mellé szeretne ülni legjobban.~- A ködmönös
6216 19| szoba, amelyiknek a falait ültette tele az Isten keze virágokkal.
6217 21| Kaptam magam, a nyakamba ültettem az égbelátót, jól megmarkolva
6218 23| ÜNNEP A MALOMHÁZBAN~Kedves, mosolygós,
6219 23| rátartian -, hogy ebbõl az ünnepbõl õ se maradjon ki.~Szülém
6220 10| a tanítómesterséget is.~Ünnepelõ kendõt kötött szülém, mert
6221 20| sortüze ébresztett fel. Az ünnepi sortûz a tanító úrnak szólt,
6222 3| tálban, ami csak sátoros ünnepkor szokott az asztalunkra kerülni.
6223 9| hétköznapos csöregefánkra egy kis ünneplõs dercekenyér.~Belebújtam
6224 15| ott volt a helyén, karjai üresen lógtak le, mint akármilyen
6225 8| egyet láttam, az is csak ürgefiók volt, s esze ágában sem
6226 8| megrezzent, s körülnézett, mintha ürgelyukat keresne, amibe belesüllyedjen.
6227 21| kellett mennem a teleszkópért. Ürgettem-forgattam, hátha össze tudnám tolni
6228 16| szerettem a Mitviszt. Sokat ürgéztünk együtt, és én hû maradtam
6229 19| húzódjunk félre, hogy el ne üssön.~Kócos kis lovacska döcögött
6230 21| másikkal belefogódzott az erdõ üstökébe, és lerázta róla a havat.
6231 23| megsimogatta a rajkó kócos üstökét:~- Hát aztán csakugyan olyan
6232 14| horgon. Mindig a fülembe ütõdött a pssz, pssz. Olyankor is
6233 20| a derék fiú. Az oldalba ütögetés elmaradt. Nyújtózkodtam
6234 21| kezemmel is érzem, hogy valaki ütögeti a fát. De csak mintha gyerek
6235 21| fát. De csak mintha gyerek ütögetné játék baltával.~- Angyalka,
6236 5| mindig különösen nagyokat ütögettem.~Ez igazán nagyszerû játék
6237 22| egyik-másik keményen meg is ütött, ahogy nekimentem a sötétben.
6238 17| markába szorította, s úgy ütötte a tojást a csizmája orrához,
6239 12| az árvácskákat urasan - ütöttem fel a fejemet büszkén.~-
6240 15| nyalábolgatja a zsákot. Fölemelem az ütőfát, de ki is ejtem a kezemből
6241 16| szaporán pislogtak a kerek üvegablakok alatt. Az ember pedig leült
6242 20| csillogó-villogó gömbölyû üvegbõl.~Tarán Laci, akit minden
6243 6| hurcolod mindenfelé azt a rossz üvegcserepet? Már látom, nem nyughatsz
6244 6| akarsz, te fiú, azzal az üvegcseréppel? Nem tudod, hogy az Isten
6245 6| féltenem senkitõl a kincsem. Üvegdarabnak nézte mindenki.~Egyszer
6246 6| templom az Úr kebelén nyugvó üvegdarabtól, hogy be kellett hunyni
6247 5| fáradhatatlanul kopogott a jégvirágos üvegen? És lesz-e valaha a világon
6248 6| aludtunk a templomban, te üveges kisgyerek - mondta olyan
6249 21| néztem bele bátran az üvegszembe. - Megmondom neki, hogy
6250 23| görbült meg.~Az égbelátó üvegszeme vidáman és barátságosan
6251 21| elhomályosította még az üvegszemet is. Hát most már mi lesz?~
6252 20| Barátságosan nézett rám az üvegszemével, s úgy tetszett, mintha
6253 21| szél. Tombolt, ordított, üvöltött. Fél kezével a felhõzsákokat
6254 5| mint hallgatni a szelek üvöltözését. A szelek nagyon oda voltak
6255 23| át is adta neki szülém az üzenetemet.~- Úgy bizony, ludacska,
6256 14| tanító úr, hanem azért az üzenetet mégse adtam át Gyurka bácsinak,
6257 10| inast keres. Itt van az üzlete általellenben. Úgy nézem,
6258 8| minden koldusgyerek csúfot üzshet egy Báró csigányból?~De
6259 16| hogy pénz beszél, kutya ugat, holnap ilyenkorig kiválthatom
6260 23| csak a Báró cigányt szokta ugatni - vélte Messzi Gyurka. S
6261 16| egy olyan izé? Egy olyan ugató szõrgombóc? Puli, ugye,
6262 20| oldalba ütögetett volna: ugorj ki hamar, kérj bocsánatot,
6263 3| zsíros ködmönt, hogy ki ne ugorjék belõle mérgében.~- Értsd
6264 10| semmittevésben, nem nagyon kellett ugrálnia a mi boltunkban, mert a
6265 18| olyan csinosan, vidáman ugrált.~- Mit akarsz, fiacskám? -
6266 13| ott csúszkált a jégen, meg ugrándozott a ropogós havon vadonatúj
6267 12| fölemelkedett a kályha elõl, és egy ugrással fönt termett az asztalon,
6268 14| képében is csak hátulról ugrok rá, hogy meg ne tudja, ki
6269 22| védett meg a széltõl, hótól, úgy-ahogy. A lenyugvó hold, amelynek
6270 9| se kicsi, se nagy, pedig ugyancsak van mit aprítani a tejbe
6271 17| megrázta mind a két fülét, úgyhogy a kis Pipitér elvisította
6272 6| olvastam, hogy utoljára valami újat kívántam. Piacról, boltból
6273 23| robbanás betemette ugyan az újbánya egy részét, de az óbánya
6274 22| Péter apó levezetett az újbányába, ott is láttam ilyen sima
6275 3| befelé fordult rajta minden ujj. Ökölbe szorított kézzel
6276 6| a kincsemet az ingecském ujjába.~Közelrõl nem ragyogott
6277 1| vánkosból kihúztam, de vézna ujjacskái már nem tudták megszorítani.~-
6278 11| markommal a vézna, finom ujjacskát, s éreztem, hogy a középsõ
6279 22| Olyan volt az, ahogy az ujjaimmal végigtapogattam, mintha
6280 3| helyett.~Hosszú körmû, görbe ujjaival csakugyan olyan volt a bûbájos
6281 21| nyárfákat láttam. Mint égre intõ ujjak meredeztek bele a szürkeségbe.~-
6282 7| Nem is bántott az apám egy ujjal se, csak annyit mondott,
6283 16| úgy bele van már szokva az ujjam, úgy megnyugszik benne,
6284 6| nemcsak a számmal, hanem az ujjammal is, és azóta se örültem
6285 22| sírsz? Érzem a könnyeket az ujjamon. Hát ki bántott, szegény
6286 7| is én úgy, hogy lejött az ujjamról a bõr, de akkora szellem
6287 5| szelektõl reszelõsre fújt vézna ujjnál, mely sütés, fõzés, mosás,
6288 17| cipóra rá ne kanyarítson egy ujjnyi füstölt szalonnát. Még a
6289 20| Egyre azt számítgattuk az ujjunkon, hogy hány hét még karácsony.
6290 6| megtalálni. Szaladok szülémhez, újságolom neki, de egyszerre csak
6291 14| híres kalap?~- De tett ám - újságoltam büszkén -, nem vagyok már
6292 6| kívántam. Piacról, boltból ha újságpapírban hoztunk valamit, arra én
6293 14| értettem a héten a tanító uraddal. Betisztelegtem hozzá a
6294 12| Furcsa szokásaik lehetnek az uraknak, ha tányérból isznak. Mink
6295 20| ne fázzon. És... és talán urasabb is lenne az a masina a szobában.~-
6296 13| hazaértem, többé már nem uraságból csókoltam meg az én tündérkém
6297 4| mérgesen rám mordult:~- Odébb, úrfi! Fogadtam már más napszámost.~
6298 21| Szinte láttam, ahogy a szó úszik a ködben, mint egy fénysugár.
6299 16| holdvilág helyett az ezüstgyûszû úszkált az égen.~Persze az igazi
6300 8| lefoszlott selyemszõrök úszkáltak körülöttük a levegõben,
6301 21| sûrûn hullott a hó. Úttalan utakon hogy bolyongjak ebben a
6302 9| mikor öreg házunk felé vivõ utam a piacon vitt keresztül.
6303 6| koppan valami a téglán. Utánakapok, fölemelem - úgy tündöklik,
6304 5| világon szépírómester, aki utánozni tudná azokat az ide-oda
6305 19| volt, mintha valaki jönne utánunk. Pedig csak a magunk lépése
6306 3| mondja -, inkább elteszem az útból az egészet, mint hogy ezt
6307 7| vargának, se fiának. Melyik utcában laknak, fiam?~Mit volt mit
6308 10| barátságosan adta ki az úti cédulámat.~- Föl is út,
6309 19| annak pedig nem erre van az útja. Meg nem is teneked való
6310 5| árvalányhajszálat úgy tud az útjába tenni, hogy el ne libbenjen,
6311 13| sátorfáját, azt mondta, nem akar útjában lenni az angyalkának. Nekem
6312 9| a kezemet. Mert ahogy az útkanyarulatnál megláttam szülémet a malomház
6313 16| föltette a kukuláját, és útnak indult. Az ajtóból azonban
6314 15| többiek persze utánam.~Mire utolértek, akkorra már én ott térdeltem
6315 20| Már akkor az óbánya az utolját járta, szûken adta a szenet,
6316 18| ezzel a sok mindenfélével?~Utolsónak a nagy Cintula érkezett
6317 20| csináltam belõlük, csak az utolsónál ejtettem ki a tollat a kezembõl
6318 16| fejére.~- Csrrr - sóhajtott utolsót a kis medve, és öntötte
6319 16| hogy a kincsek nem hevernek úton-útfélen, mint a békasó.~Hanem azért
6320 21| pihékben sûrûn hullott a hó. Úttalan utakon hogy bolyongjak ebben
6321 7| álmában, ami mesterséget űz éber korában.~- Én - azt
6322 16| Pajtással, aztán Pajtás is a vackába bújt, én is a magaméba.
6323 9| vess neki hamar, anyó!~A vackolás hamar ment, mert anyó csak
6324 22| szárazon, nem kell hóban vackolnom.~Nem is igen mentem beljebb,
6325 1| nélkül kotródtam vissza a vackomba. El is aludtam mindjárt,
6326 1| azon ruhástul végigdõltem a vackomon. Ott aztán álomba is ríttam
6327 20| ágyadba, hiszen csak úgy vacog a fogad. Mink még majd elnézelõdünk
6328 19| hideg, de még a fogam is vacogott, ahogy az aknába leereszkedtünk.
6329 22| Odasompolyogtam lábujjhegyen a vacok mellé, leállítottam az égbelátót,
6330 21| most kétszeresen örültem a vacsorának, mert szülém is hivatalos
6331 3| kellett gyõzõdnünk, hogy a mai vacsoránkat elbûbájoskodta a hatalmas
6332 22| koromban énelõlem elette a vacsorát.~Elfutott a düh, és fölkaptam
6333 6| mindenféle bogárnépséggel vacsorázgatni, és nem mertem tõlük kimenni.~„
6334 21| hivatalos volt rá. Mindig együtt vacsoráztunk karácsony estéjén, s együtt
6335 5| tanítónak. Persze csak olyan vad-tanítónak. Szegény emberek adták a
6336 1| halkan kacagott, mint a vadgalamb; ha rövideket fújtam bele,
6337 19| macskabagoly nyivákolt a vadkörtefán. Úgy éreztem, szebb madárszót
6338 17| most vette volna észre a vadlúdtojásokat, és fölemelt egyet belõlük.~-
6339 17| bányapokróc, az tele volt vadlúdtojással, azok közül lépett rá egyre
6340 5| sárkányok fejét, mint én a vadmákokét, de azt sose hallottam,
6341 9| dûlõúton. Persze csak afféle vadon nõtt sóska. Megrágtam egy-két
6342 21| karácsonyéjszaka, ebben az embertelen vadonban.~Pedig az éjszaka már nem
6343 3| krumplit kell érteni, és volt vadribizli, az is nagyon jó étel annak,
6344 23| hangot hallottam volna a vadvirágszagú szélben, a tücskök hegedûszava
6345 5| jeles vitézek voltak, úgy vagdosták le a sárkányok fejét, mint
6346 17| Azzal körülnézett, mit vághatna Cintulához, s mivel nem
6347 5| vagy, hanem azt, hogy: hogi vagi?~Én azonban nem találtam
6348 6| nyughatsz addig, míg meg nem vágod vele magadat.~Én csak lesütöttem
6349 5| ide-oda csúszkáló, hol hanyatt vágódó, hol orra bukó furcsa ákombákomokat,
6350 4| beleakadt a kút kávájába, s úgy vágódtam el, hogy tán még most is
6351 18| a szava, mintha ollóval vágták volna el.~- Éppen most akartam
6352 16| kötõjébe.~- Mentül rozsdásabbak vagytok, annál fényesebb ezüstgyûszût
6353 3| idegennek, ha atyafiságban vagyunk.~Küsmödi vörös lett a méregtõl,
6354 19| Indultam volna is, mint a vak légy, de az öreg bányász
6355 12| vetettem a kert sarkában a vakondoknak, hogy herceg korában se
6356 12| tudta megnevettetni.~Az én vakondokom se nevette el magát, pedig
6357 12| hallotta még, hogy az urak vakondokot szoktak volna a ködmönük
6358 16| mindig féltem egy kicsit. Valahányszor felém ásított papírral kibélelt
6359 16| markoláb.~No, gondoltam, valahára megtudom, miféle szerzet
6360 22| úgy bukfenceztem le megint valahová, hogy a nagy Cintula szíve
6361 6| volna eldicsekedni vele valakinek. Az ám, de kinek?~Eszembe
6362 17| Bezzeg tudta õ! Ha elkaphatta valamelyikünket, annak úgy bekente avas
6363 19| értünk, már ott nyüzsgött valamennyi bányász. Ahol a bányarigó
6364 17| tojást. Egytõl egyig feltörte valamennyit, hogy kiszedegesse belõlük
6365 22| egyszerre hideg szél csapott meg valamerrõl. Amerrõl jöttem, ott mindenütt
6366 23| meg, hogy lenni kell ott valaminek. Addig szûkölt, csaholt,
6367 19| ez volt Pálistók Peti válasza, s én még ma is büszke vagyok
6368 22| Nagyapókának nem volt ideje válaszolni, mert a hold hirtelen lebukott
6369 19| is büszke vagyok erre a válaszra.~Mikor aztán mellém került,
6370 20| miköztünk aztán nem lehetett választást tenni. Hiába bizakodtam
6371 10| Inkább a másik asztalon választhatnál magadnak valamit.~A kis
6372 14| Már csak mondja meg, mi válik belõled, tej-e vagy túró.
6373 7| vele magadat. Hát mered-e vállalni a ködmönt?~- Merem, édesapám.~-
6374 7| Merem, édesapám.~- No, ha te vállalod, én meg megcsinálom. Fogadom
6375 15| el-elnézegettem a ködmönt, hogy hátha vallana valamit, de nem volt azon
6376 15| inkább magától esik az le a válláról. Ráül, törüli az arcát a
6377 20| Péter apó kedvetlenül vont vállat.~- Sose lehet azt tudni
6378 3| lehetett bírni. Mindig azon vallattam, hogy mi lesz az ebéd, mi
6379 19| légy, de az öreg bányász vállon kapott.~- Megállj, hé, ne
6380 9| szedni.~- De csak a szépét válogasd, Gergõ!~Hát hiszen csak
6381 8| színes irhák legszebbjeit válogatta össze. A varázsfüvek, amiket
6382 9| Hát hiszen csak a szépét válogattam én az aranysárga császárkörtének,
6383 17| odanézek, majd sóbálvánnyá válok az ijedségtõl.~Hiszen ez
6384 12| hogy nem vakondok az, hanem valóságosan maga a földvári herceg.
6385 5| míg egészen írástudóvá nem vált bele. Meg lehetett tanulni
6386 16| pengõforinton ki lehetne váltani a Mitviszt.~Hazavittem a
6387 8| gondoltam magamban, s váltig kerestem a megitatni való
6388 15| fiúk is észreveszik ezt a változást, de azoknak csak a zsákon
6389 22| Kövek közt, látod, kõvé változott nagyapókád szíve is, s elijedtek
6390 23| nevét Mellecsontotviszre változtatni.~Mindnyájan nevettünk a
6391 6| mesélte, hogy valamikor egy vándorló deák felejtette õket nálunk,
6392 16| hogy a te nevelt fiad, aki vándorútjában elérte már a napnyugati
6393 1| az ágyhoz, és benyúltam a vánkos alá.~- Megvagy! - dobbant
6394 22| csomóban a feje alatt, ez a vánkosa. Az öreg bûbájos rossz ködmöne
6395 1| pihésen, tollasan, ahogy a vánkosból kihúztam, de vézna ujjacskái
6396 1| haragosan, s bedugta a játékot a vánkoskája alá.~Én pedig kisompolyogtam
6397 4| éjszakán. Odaült a lidérc a vánkosom sarkára, és sugdosott mindenféle
6398 1| elõbb bedugtam a kincset a vánkosomba, a lágy pihe közé. Ott ugyan
6399 12| föl-fölemelve a fejemet a vánkosról, csak nem voltam benne bizonyos,
6400 18| gyertek velem mostan. Nagyapó vár amott a Szent János-szobornál...
6401 11| könyvkereskedõi pályám ilyen váratlan befejezése nagyon elszomorított
6402 8| legszebbjeit válogatta össze. A varázsfüvek, amiket én szedegettem össze
6403 5| lobogásában, mint valami varázsírás.~- Te, az S-el megfordítva
6404 12| herceg. Csakhogy el van varázsolva, és addig nem kapja vissza
6405 4| süvegével csakugyan egész várformája van ennek. Hogy egy kicsit
6406 12| Nagyot kiáltottam rá:~- Vargakorgondorgok, mirgit csirginálgálsz?~
6407 16| Hej, város, város, te is várhatsz, még én egyszer beléd teszem
6408 21| karácsonyi kis ruhákat, nem is várhattam haza esténél elõbb. Aztán
6409 18| mint a kõvel meghajított varjak. Nem féltünk már tõle, csak
6410 7| szabadulhatott a számon.~- Várjon már, no - türtőztette apámat -,
6411 5| kora véget ért.~- Varjúnak varjú a fia - mondta édesapám,
6412 10| Ahány könyvet eladsz, annyi varjúcomb lesz a tied.~De hiszen ígérhetett
6413 3| meggyógyul, ~ha nem fáj. ~Varjúháj, ebfül - ~elmaradsz már
6414 5| nagyon kora véget ért.~- Varjúnak varjú a fia - mondta édesapám,
6415 10| kilincsünket.~- Te is részelsz a varjúpaprikásból - szólt vissza a boltajtóból. -
6416 10| Õ meg kiment a füzesbe varjút lõni. Elülte szegény a lábát
6417 10| a fõnök úr visszatért a varjúvadászatról. Sietett szegény feje, mert
6418 8| kerülni a kisajtón és nem várni be a tündérek sereglését.~„
6419 8| villanását láttam.~- Hogy a varnyú mondja csecsebogyónak a
6420 12| lesz. Lekapom a kalapom, és várok. Hát elõbújik a göröngyök
6421 13| neki, hogy új csizmával várom, mire megint hazajön. Ne
6422 6| alattam a halottak csöndes városa, távolabb a napsugárral
6423 7| keresztül.~Ahogy kiértem a városból a harmatos mezők közé, ott
6424 4| volt a temetõhöz, mint a városhoz, ott bizony leginkább csak
6425 6| ha isten éltet, beadlak a városi nagy iskolába, ott majd
6426 18| Nagy-messzire laknak, túl a városon, oda-vissza meg se lehetne
6427 16| hogy ez a gyûszû magától varr, hogy ebben magától emelkedik
6428 16| csak az ölébe ejtette a varrást, és nézegette az ujján az
6429 3| lapáttal az aranyat. Bíborból varrhatod a ruhát, bársonyból a ködmönt.
6430 5| bõrdarabot, hogy azokat varrjam össze. A térdem közé szorítottam
6431 20| úrnak szólt, aki ott ült a varróasztalkánál, Malvinkával szemben, és
6432 16| gurult, ha eloldalogtam a varróasztalkától.~- Kapd föl hamar, diákom -
6433 3| ribizlis szakajtót.~- No? - varrogatott tovább apám.~- Tudod-e te
6434 5| aki halkan fütyörészgetve varrogatta a juhbõrbõl való ruhákat:~-
6435 11| betakargatott a tündérek varrójának gyöngéd keze. Láttam, ahogy
6436 7| mondja - mindig akkora subát varrok álmomban, hogy a világon
6437 16| Úgy bizony, ezüstgyûszûvel varrom én meg egyszer a szemfödelemet.
6438 4| Volt a mi környékünkön várrom éppen elég, ott volt a Macskavár,
6439 11| emlegetsz, kisfiú. Az is varrónõ? Talán kisruha-varrónõ?~
6440 5| a bõröket a nadrágomhoz varrtam.~Szûcsipari pályámat ezzel
6441 6| arcukat. Bizonyosan onnan várták a parancsot, hogy mikor
6442 1| fakupáját friss vízzel a vásárkút vödrébõl.~Nagyot húzott
6443 5| mozdulni se ki, se be. A vasárnapok csakolyanok voltak, mint
6444 6| orgonaszagú, szép májusi vasárnapon.~Úgy volt az, hogy délebéd
6445 23| hogy õbelõle pecsenye lesz vasárnapra. Igaz, hogy akkor is az
6446 9| aztán megszólalt:~- Jó vásárt csináltunk ezzel a Gergõ
6447 10| kovácsolták az üllõn a szikrázó vasat a bõrkötõs segédek, két
6448 4| kezemben, mint az óriások vasbuzogánya. Nem esett kezemre a vele
6449 16| szorította rá az ujjára a vasgyûszût, és mint valami buzogánnyal,
6450 16| Hanem azért a Malvinka vaskörmétől mindig féltem egy kicsit.
6451 11| mutatott a kályha felé a vaskörmével.~A kályha elõtt egy nagy
6452 11| szomorodtam el.~Mindegy, a vaskörmû kezecske oly gyorsan kinyitott
6453 18| volt már szokva a Cintula vásottságához. Csak a léniát vette a kezébe,
6454 18| nagy robbanás volt, egész a vasútig elhallatszott.~Megmondtam,
6455 16| az ablakhoz, szép fehér vásznat terít a térdére, beleölti
6456 3| nem terített apám egy üres vászonzacskót, amibe a subafestéshez való
6457 6| bevetõdtem a templomba, éppen vecsernye idején. Nagyon szerettem
6458 22| szája fölé hajló sziklaperem védett meg a széltõl, hótól, úgy-ahogy.
6459 16| s varrta, tûzte, szegte vég nélkül a sok-sok kis ruhát.~
6460 9| fogott el, ahogy a szoba végében a szép tulipántos ágyakat
6461 18| és meg se mukkant az óra végéig. Akkor odakopogott a tanító
6462 22| tárnába kerültem. Annak pedig végének kell lenni valahol. Akkor
6463 5| pályám azonban nagyon kora véget ért.~- Varjúnak varjú a
6464 18| Ilyenkor csak reggel nyolckor végezte a hivatalát, de akkor egyfolytában
6465 1| Már akkor esti imádságukat végezték a fülemülék, de én úgy éreztem,
6466 9| keserves fütyörészést én véghezvittem a Bordács-szõlõben. Mindig
6467 10| elsavanyodott az ábrázata. Végig-végigméregetett a szemével, aztán kelletlenül
6468 2| ezüstcsengõje.~Engem hirtelen végigborzongatott a hideg, s ahogy befutottam
6469 15| kemény, mégis puhán fogó kéz. Végigcirókálta az arcomat, éreztem, hogy
6470 1| a házba, s azon ruhástul végigdõltem a vackomon. Ott aztán álomba
6471 9| magam a ködmönkébõl, és végigdûltem a köpönyegen, amelynek hosszú
6472 19| Elvette tõlem a bánya.~Végigfutott rajtam a hideg, de még a
6473 22| imádkozom addig.~Az öreg lépései végigkocogtak a barlangon. Befelé jó mélyen
6474 23| csámcsogó kis száj közt végigmentünk a ház elõtt.~- A ludacska,
6475 19| derékig, a verejték, amely végigpatakzott rajtuk, a falra akasztott
6476 14| Boldog volt, aki a gúnyám végigsimogathatta:~- Ejnye, de szép kis ködmön!
6477 3| és reszelõs, öreg kezével végigsimogatta a torkomat. Verset is mondott
6478 22| volt az, ahogy az ujjaimmal végigtapogattam, mintha legyalulták volna.~
6479 7| kedvvel hallgatta, és mikor a végire értem, azt mondta:~- Ez
6480 16| ezüstkörmös ujjával.~- Ugyan, vegyél már észre, te öreg csõsz! -
6481 4| Inkább sarkantyús csizmát vegyen nekem, édesapám.~- Tán fázik
6482 23| hordozta a kis éhesek közt:~- Vegyetek hamar, kis rongyélusok,
6483 3| Én bizony ingyen el nem vehetem ezt a nagy jóakaratát. Valamit
6484 3| kelmednek, aminek nagy hasznát veheti.~Bûbájos Küsmödi barázdás
6485 3| amekkorát álmodban se láttál? Vékával mérheted az ezüstöt, lapáttal
6486 20| hurkatöltõnek, csak sokkal vékonyabb. Szeme is volt mind a két
6487 21| fölfelé. S a köd mintha vékonyodott volna. A jó Isten talán
6488 7| vélekedik.~Az apám pedig úgy vélekedett, hogy sok mindenfélét összeálmodik
6489 7| hallotta, hogy apám mint vélekedik.~Az apám pedig úgy vélekedett,
6490 17| kutyák, azt hiszem, más véleményen voltak, s még ma is emlegetik
6491 20| bányába, de Küsmödi nem jött velünk. Azt mondta, nem tudja elhagyni
6492 23| Nini, de elillantak a vendégek - kukkantott ki az ajtón.~
6493 23| már befelé ezt a sok nagy vendéget? Titulász doktor aztán megvigasztalta:~-
6494 23| nagyétkû soha életében.~A többi vendégre nem is gondolt az áldott
6495 9| világban ekkora koloncot venne a nyakába. Mit gondol, komámasszony,
6496 5| vagy hogy hány tojás van a vércsefészekben, de ezért ugyan nem érdemes
6497 4| pillét fogni.~Folyt az orrom vére, mire hazaértem, hát még
6498 16| röpködnek az ember körül, mint a verebek, és kezdtem tisztába jönni
6499 8| adtam volna egy fészekalja verébtojásért, ha Messzi Gyurkát kivallathatom
6500 20| sziklákat, amiket egész élete verejtéke öntözött. Engedelmet kért
6501 14| bácsi, és megtörülgette a verejtékes homlokát az inge ujjával.
6502 22| mindenütt olyan meleg volt, hogy verejtékeztem bele - ez a friss szél csak
6503 1| Ijedtemben megállt a szívem verése, és magamhoz szorítottam
6504 20| keresni kell. Az õ kedvéért vergõdtünk is még egy darabig, de nem
6505 3| betakargatott, hogy valahogy meg ne verjen szemmel a bûbájos ember.~
6506 14| soha se lett semmi. A dühös vérmedve úgy összegömbörödött, mint
6507 19| lámpák vörös világánál szinte vérnek látszott.~- Szebbet mutatok
6508 10| nagyon kicsi szorul. Egy verõ malacért olyan tudós embert
6509 9| Virgonc csacsi.~Így aztán én versenyt futottam a Virgonccal, gyámapám
6510 3| végigsimogatta a torkomat. Verset is mondott hozzá, mégpedig
6511 23| ha a világ minden szép versét elmondtam volna, abból közelrõl
6512 19| csak a magunk lépése zaját verték vissza a boltozatok. Egyszer
6513 5| kemencét? Én az öreg óriásnak vertem szögeket a hasába, aki elnyelte
6514 6| lobogott fekete tolla fölött vérvörös taraja és roppant hosszú
6515 8| magam után, hát csak most vesem ésre, hogy ezs a malacska
6516 9| a szõlõben. Csak vackot vess neki hamar, anyó!~A vackolás
6517 2| fejedet, öcsém, hogy szét ne vesse az a nagy ész! - fortyant
6518 7| Csak azt nem tudom, hol veszel hozzá csodalámpát.~Megvallottam,
6519 21| lehetett messze. Nyilván azért veszett el olyan hirtelen minden
6520 8| vissza mérgesen, és kiabál veszettül:~- Rudrud-rud-rud-rudrud-rud!~
6521 12| fejükön. Na, gyere, majd én veszlek a kezem alá.~Munkába vett
|