abbah-belet | belev-derit | derme-erose | erosk-futot | futta-igazs | igerd-kialt | kialu-lampa | lango-megla | megle-neznu | nezsn-rabsa | racsf-szege | szegh-tinta | tisza-veszl | veszt-zuzmo
Rész
6522 10| mosollyal.~Erre már nem sok szót vesztegettem, hanem mindjárt kifizettem
6523 11| ahogy szép fehér ágyat vet a liliputi kanapéra - hát
6524 13| ilyen szép nagy foltokat tud vetegetni, hogy nem látsik tőlük a
6525 3| megkeseredik. Nem is mert véteni Küsmödi bácsinak senki a
6526 1| húgocskámnak a nagyágyban vetették meg a betegágyat.~Anyámat
6527 7| gerendaszögön.~Ez ellen igazán nem vethettem semmit se. Kezet adtam apámnak,
6528 19| csákánnyal a szenet. Neki voltak vetkezve derékig, a verejték, amely
6529 15| lakik a juhbőrben.~Esteli vetkőzéskor sokszor el-elnézegettem
6530 17| Hej, istenkém, ha el nem vetted volna, az én fiam is ekkora
6531 22| bûbájos rossz ködmöne a lábára vetve: ez a takarója: Elõtte pedig
6532 3| No, engem is a legjobbkor vezérelt ide az isten! Galambfiók
6533 12| értem rá, mert ki kellett vezetnem a tündérkét a malomházhoz.
6534 8| ablakon keresztül meglátta a viadalt, és segítségemre sietett.~-
6535 6| tanulja a kukorékolást.~Így viaskodtam az okos könyvekkel mindaddig,
6536 16| Amire aztán megint a Mitvisz vicsorította ki a fogát, és hálából nyilván
6537 21| szivárvány sütött ki. Csupa vidámság lett körülöttem az egész
6538 22| járnak azok az ilyen vad vidékre.~- De ugye, mégiscsak eljönnek
6539 20| odatemetkezni, elköltözött errõl a vidékrõl a kis lánykájával együtt.
6540 3| A bûbájos sülthal-szeme vigasztalóan pislogott rám a szemöldökök
6541 2| közül, de én bizony meg nem vigasztalódtam arra, hogy õ most már kint
6542 23| mehettek az iskolába, és vigyázhattok egymásra, hogy megint el
6543 3| volt, hogy ott griffmadarak vigyáznak rá, s akire azok rásüvöltenek,
6544 15| egy láthatatlan szempár vigyázza minden lépésemet, és csak
6545 12| És rám parancsolt, hogy vigyem csak ki a kertbe, és borítsam
6546 23| egymásra, hogy megint el ne vigyen benneteket a markoláb. Mert
6547 16| ezüsttel - ezt jelentette a vigyorgása, és a tündérke értette ezt
6548 16| Csak a cserépmedvécske vigyorgott jókedvûen, ahogy a minden
6549 17| Ide vele, vidd a tojást - vigyorodott el a bûbájos.~Cintula odaadta
6550 16| tudott többet csörögni. Hanem vigyorogni jobban tudott, mint valaha.~-
6551 15| könyörögtem neki, hogy én vihessem haza a földet.~- Hová gondolsz,
6552 22| barlangon. Befelé jó mélyen vihetett az, mert sokáig hallottam
6553 9| rigó.~- Ohó, csacsikám - vihogott az öreg telkes gazda -,
6554 19| falra akasztott lámpák vörös világánál szinte vérnek látszott.~-
6555 20| Kiégetné est a drágalátos semem világát azs esthajnali csillag.
6556 7| a markoláb mi volt, arra világéletemben soha rá nem tudtam jönni.
6557 23| hogy hogyan szólaltak meg a világító kövek a föld alatt, szülém
6558 20| Budapestre a nagymamájához, mint világlátott ember mindjárt elszólta
6559 2| után már egész vígan éltem világomat. A kukoricaföldünkön találtam
6560 6| szava, és egyszerre olyan világos lett az egész templom az
6561 11| hol a másikat: hát egész világosan éreztem, hogy a jobb fülem
6562 21| belemarkolnak a fénybe, és azzal világosítják meg idelent a földön az
6563 22| öreg bûbájos visszatér a világossággal, és az elsõ tekintetük az
6564 11| könnyebben is csinálhat világosságot? Csak megkocogtatja a körmével
6565 12| és belülrõl süt kifelé a világra.~A csöppke tündér fürgén
6566 1| csak hadd szóljon az a világszép muzsika, ha öröme telik
6567 4| mezítlábas fiatalurak élték világukat.~Hanem amióta Küsmödi megbárósított,
6568 2| Sürgött-forgott, cikázott, mint a villám, a nagy, otromba madár körül,
6569 17| öreg Maksusnak is szemébe villanjon az ezüst.~- Megvan, fiúk,
6570 9| mászni.~- Mint a mókus - villant föl a szemem.~- Derék dolog -
6571 6| mászkáltak, és a legyek úgy villantak el elõttem, mintha röpülõ
6572 19| volna velük.~- Oda nézz! - villantotta közéjük a lámpát Péter apó.~
6573 12| Ijedtemben a fülemnek szaladtam a villával.~- Az nem uras, kis Gergõ -
6574 21| teleszkóp ül a nyakában, és villog jobbra-balra:~- Nézzétek,
6575 5| a nagy acéltûk bujkáló villogásában csakugyan nagy örömem is
6576 22| kövecskékkel van borítva, amik úgy villognak, mint a szentjánosbogár.
6577 19| mintha feneketlen kútba vinne lefelé bennünket valami
6578 21| óbányában?~- Egy kis örömet vinnék Pálistók Petinek - mondtam
6579 11| sárgállottak, mint nagy virágfejek. Megint motoszkálni kezdett
6580 22| volt az most nekem, mintha virággal simogattak volna. Beszippantottam
6581 15| olyan friss volt minden virágja, mint az utolsó öltés órájában.
6582 12| csakugyan mozdultak is a virágocskák. Bohókásan hunyorított a
6583 19| ültette tele az Isten keze virágokkal. De micsoda virágok termettek
6584 12| Az lesz az uras, ha a virágra locsolod a vizet, nem a
6585 1| neked adom - súgtam neki.~Virágszagú szél libbent be a nyitott
6586 16| arcát, mint őszi napsugár a virágtalan tarlót. Kis cserépmedve
6587 9| aztán én versenyt futottam a Virgonccal, gyámapám meg csak nevetett
6588 9| volt a szerencsém, hogy a Virgoncnak csak a neve volt virgonc.
6589 1| ahogy a beteg húgocskámat virrasztgatta. De még az is felnyitotta
6590 23| én most jóban járok? Nem visek, hanem hozstam.~Csakugyan
6591 15| akkor mosolyog rám, ha úgy viselem magam, hogy a ködmönnek
6592 11| benne tündér, hogy gondot viseljen rám.~No de itt aztán egyszerre
6593 16| hogy nem egészen urasan viselte magát, és el voltam rá készülve,
6594 4| Amazokban pedig bagolyfiókák visítottak, de emennek a padlásán én
6595 8| mindegy, nem kergethetem vissa világgá a kis ártatlant.
6596 1| szájához vitte, de mindjárt visszabágyadt a kezecskéje.~- No, mondtam,
6597 6| a pénzeket, és egyenként visszadobta õket. Csak azt csodálom,
6598 15| szülém az a zsákos néni?~Visszaérnek a fiúk, azt javaslom nekik,
6599 12| bizonyos, hogy megrettent, és visszafelé tudakolta az utat. Szerencsére
6600 1| mécses. Megrettentem, s ahogy visszafordultam, mintha rám szegezte volna
6601 22| fénysugár szökken a szemembe. Visszahõköltem egy szikladudorodás mögé,
6602 14| tudtam tisztán látni, mikor visszajött, rossz bográcsot szorongat-e
6603 23| hálálkodás elõl hirtelen visszaosont a konyhába, s földarabolta
6604 12| krajcárt kérni, de az öreg visszaparancsolta õket:~- Nem gyöttök vissza
6605 6| ahogy a küszöbhöz értem, visszarettentem. Két nagyfejû békácska éppen
6606 18| tenyerével a rajzokat, és visszasántikált a helyére, a kuckóba. Utána
6607 3| dohogva, de a küszöbrõl visszaszólította az apám:~- Megálljon csak
6608 16| indult. Az ajtóból azonban visszaszólt:~- Te meg, kis Gergõ, adj
6609 21| bátorságom újra feléledt. Ha visszatalálnék a mészégetõhöz, onnan talán
6610 22| lesz, ha az öreg bûbájos visszatér a világossággal, és az elsõ
6611 6| tányérkát.~Az angyal aztán visszatette a tányért az oltárra, a
6612 17| tojáskofákhoz lekanyarodtunk, visszatoppantam. A kis Pipitér ugyanis odafurakodott
6613 9| az én mosolyom egyszerre visszatükrözõdött a szülém arcán is, mint
6614 22| S annak egyszerre száz visszhangja támadt, betöltötte a kiáltás
6615 14| elindulsz az iskolába?~- Viszem én azt magammal, Gyurka
6616 15| bárány korában viselt. Minden vitatkozásunk ezen végződött, és ilyenkor
6617 5| járt volna. Azok mind jeles vitézek voltak, úgy vagdosták le
6618 10| barátságba a sárkányöldösõ nagy vitézzel, egyszerre csak nyílik az
6619 4| szelestengely hordozta a vitorlákat, valami madár hullasztotta
6620 16| Gyurka bácsi. Inkább õtet vitték el.~- Kicsoda vitte el?~-
6621 14| hozzá a Mitvisszel együtt. Vittünk neki egy kis gyenge kukoricát.
6622 9| mikor öreg házunk felé vivõ utam a piacon vitt keresztül.
6623 16| volt az öreg arcon a fényes vízcsöpp, ide-oda gördült, az összevissza
6624 20| artézi kutat elkeresztelte vízcsordító távfuratnak. A trombitát
6625 5| munkában megbarnult, jeges vizekben megvörösödött, éles szelektõl
6626 4| legrosszabbul, mikor a kútra mentem vízért a Mitetszik boltoséknak.
6627 17| azok mind, hogy még az öreg Vízhányóné is meg akart bennünket ajándékozni,
6628 16| kanárinak, a Pajtásnak, a vízhordó asszonynak, a sánta levélhordónak.
6629 17| földimogyorót szokott árulgatni meg vízimadarak tojását. Senki se tudta,
6630 20| pesti optikusnál! Ilyenen vizsgálják a csillagokat a csillagászok!~
6631 20| csillagokat nem a szobában szokás vizsgálni - nevette el magát a tanító
6632 20| csõszködünk!~Báró cigány nem sokat vizsgálódott, nagyon sebesen elkapta
6633 2| jön-megy, amikor õ akar. Vizsgázza a népeit, ahogy neki tetszik.~
6634 19| lefelé bennünket valami nagy vödör. S Péter apó azzal törülgette
6635 8| kúthoz, televeszem a számat a vödörbõl vízzel, nyalábra kapom a
6636 1| friss vízzel a vásárkút vödrébõl.~Nagyot húzott a jó ember
6637 12| a vizet!~A fülem hegyéig vörösödtem szégyenletemben, ámbár nem
6638 13| fölrezzentek bele. Fülig vörösödve néztem le a lábamra - bizony
6639 23| mi van ott. Hát ti hárman voltatok.~- Hárman? - néztem körül. -
6640 13| öreg Cötkény pedig vállát vonogatta zavarodottan:~- Már ez így
6641 12| beállnál-e hozzám?~- Beállnék - vonogattam a vállam szégyenlõsen.~-
6642 20| elméje?~Péter apó kedvetlenül vont vállat.~- Sose lehet azt
6643 8| tisztogattuk, és szülém az ölébe vonva lekuporodott a nagy gerendára,
6644 23| Addig szûkölt, csaholt, vonyított a romok tetején, hogy mégiscsak
6645 22| rájöttem, hogy én most a Xaxa-barlangban lehetek, ahol Aladdin a
6646 14| mint õsz elején a tarhonyás zacskó. Ugyan mi akarsz lenni azzal
6647 2| szakálla lobogott, mint a zászló, égnek meredt minden tolla,
6648 23| kedve szégyenletében és zavarában. Mire tessékelje õ most
6649 18| faragták, hogy ilyen kicsiségek zavarba hozták volna.~- Tanító úr,
6650 18| fér!~Pálistók Peti most zavarodott meg elõször.~Lesütötte a
6651 20| égbelátót, hanem az néz téged?~Zavarodottságomban odanéztem az ördöngõs masinára,
6652 6| Gáspár apó ráncigálta a zekém ujját.~- Ejnye, de itt aludtunk
6653 16| nem is tudott a világon:~Zengenek az erdõk ~és a havasok, ~
6654 1| muzsikámat, hogy csak úgy zengett bele a ház.~- Elég lesz
6655 21| utat!”~Nekivágtam a téli zimankónak, és meg se álltam a bányaházig.
6656 11| kincs. Nem csörgött, csak zizegett.~Keskeny pallón mentünk
6657 1| kicsit meglebegtette, meg is zizegtette a szemfödélkét.~- Nem kell,
6658 9| sóska.~Szép nagylevelû sóska zöldellt a dûlõúton. Persze csak
6659 11| piroslottak, kéklettek, zöldelltek, sárgállottak, mint nagy
6660 16| megkoptatták egymást, meg is zöldültek a penésztõl, de azért Malvinka
6661 16| gurult végig a gyűszű haragos zörgéssel az asztalon, s mintha csak
6662 13| foltozóvargát meglátogatni a zörgõs szalmanyoszolyán.~Így kellett
6663 9| volt, a csontjai jobban zörögtek, mint a szerszámszíjak,
6664 23| másik ágy felõl fájdalmas zokogás hallatszott. A kis bicebóca
6665 13| tudtam elmondani a nagy zokogástól, hogy hol szorít a csizma.
6666 9| élethez.~A szívére szorítva zokogott föl:~- Ezt az egyet senkinek
6667 16| már a tűt emelni miatta.~- Zrr - gurult végig a gyűszű
6668 15| szülémnek hátán van már a zsák, meg is indult vele, de
6669 18| Hát... hát... izé... zsákmadzag - vágta ki Cintula elszántan.~
6670 15| változást, de azoknak csak a zsákon volt az eszük-lelkük. Mind
6671 15| hogy az én szülém az a zsákos néni?~Visszaérnek a fiúk,
6672 6| Ilyenbõl lehet a vén Küsmödinek zsákszámra.~Ész nélkül futottam le
6673 12| neki eszébe kikéredzeni a zsebbõl. Éppen a szilvásgombóccal
6674 18| szedett elõ a zsebébõl. Sok zsebe volt - csak most vettem
6675 18| és írásokat szedett elõ a zsebébõl. Sok zsebe volt - csak most
6676 2| körte-muzsikával a halált hordhatom a zsebemben.~Gyerekkönny hamar kicsordul,
6677 1| mire fölébredtem, és a zsebemhez kaptam.~- A körte-muzsikám! -
6678 21| kenyérrel kibéleltem a ködmön zsebét - karácsonybõjti ebédemnek
6679 13| kötöttem jó szorosan egy zsebkendővel, hogy hátha majd attól is
6680 12| mikor vakondok mozog a zsebükben.~A tündérke egy csöppet
6681 18| az öreg Maksus unokája - zsibongott végig az osztályon.~A tanító
6682 17| megvan!~- Mutasd, mutasd! - zsibongták körül a gyerekek, akik még
6683 14| ez, mint a bársony, míg a zsír ki nem verte! Meg volt ez
6684 3| is összefogta a mellén a zsíros ködmönt, hogy ki ne ugorjék
6685 17| annak úgy bekente avas zsírral a csizmáját, hogy ki nem
6686 17| ajándékozni, pedig õ csak avas zsírt árult szegényke.~- No, Mári
6687 6| elhallgatott a vadméhek zsongása, csak a Gáspár apó lassú
6688 9| szerszámszíjak, látszott rajta, hogy zsugori gazdának csakugyan kórón
6689 22| szelet, de nem érzem: fejem zúg. Fölnézek: molnárszemû csillagok
6690 22| hát havon fekszem. Hallom zúgni a szelet, de nem érzem:
6691 8| Kis temetõnkben tudok egy zúgot:~az öreg remekes szûcs nyugszik
6692 5| malomház padlásán, és harsogva, zúgva kergették egymást ki s be
6693 22| fejem fölött. Bizonyosan ott zuhantam le ide a bányába. Mégpedig
6694 22| amilyent te szoktál sütni zuzmóból meg makklisztbõl.~- Hát
|