AZ UTOLSÓ ÖLTÉS

Bûbájos Küsmödi minden kincséért el nem mozdultam volna édesapám mellõl addig, míg a ködmön készült. Persze nem a ködmönre voltam kíváncsi, hanem a tündérre. Sohase láttam még tündért, noha sokat hallottam róla, és sehogy se tudtam elképzelni, hogy költözik az majd bele a ködmönbe.

Nem adtam volna egy fészekalja verébtojásért, ha Messzi Gyurkát kivallathatom a dolog felõl, de hát a csodaködmönrõl nem volt szabad beszélnem. Így csak azt tudakoltam meg tõle nagy óvatosan, hogy látott-e már tündért igazában.

A nagy tudományú ember nagyon megsértõdött erre a kérdésre.

- Hát hogyne láttam volna! - mondta mérgesen. - Egyszer láttam egész közelrõl, de akkor se az volt. Mert a tündér olyan szerzet, hogy mikor már színrõl színre látja az ember, akkor már nem tündér, hanem köd a vízen, vagy szentjánosbogár a fûben, vagy citeraszó a jegenyefa hegyiben.

Ettõl hát nemigen lettem okosabb. Szülémet is kérdeztem egyszer, mikor a padlást tisztogattuk, és szülém az ölébe vonva lekuporodott a nagy gerendára, és elkezdett halkan beszélni:

- Tudod, fiacskám, én akkor láttam legtöbbet a tündéreket, mikor te még egészen kicsike voltál, és a sütõteknõben ringattalak, és százszor is eldanoltam neked egyfolytában a „Júlia szép leány” nótáját. Olyankor még az egérlyukból is tündérkék táncoltak elõ, és a pókfonalakon is azok hintáztak, lengedeztek-rengedeztek mindenfelé, és mind bekukkintott a kendõcske alá, amit az arcocskádra terítettem, hogy a legyek ne bántsanak. Azóta persze nem láttam annyi tündért, de azért még most is sokszor megképzenek elõttem. Tudod, mikor az ember a kolduskákat megszánja, akkor is mindig fölcsillan elõtte valami fényesség, azt bizonyosan a tündérek csinálják. Azt se felejtem el sose, hogy mikor egyszer aratáskor egy éhes-szomjas, anyjavesztett fürjfiókot megitattam a számból, hogy ringott az egész búzamezõ a tündérek lába alatt.

Ez már értelmesebb beszéd volt, mint kukoricapásztor barátomé, s elhatároztam, hogy megpróbálok én is tündért látni, mielõtt ködmöntulajdonos válnék belõlem.

Elõször az öreg Báró cigánnyal tettem próbát, aki koldusabb volt akármilyen kolduskánál, s mindennap ott csoszogott el házunk elõtt. Körülnéztem az udvaron, találtam egy rozsdás patkódarabot, s azzal kiálltam az árok szélére Báró cigányt lesni.

Nemsokára jött is az öreg a mezõk felõl, egy sovány malackát vezetett kötélen.

- Báró bácsi, Báró bácsi! - kurjantottam neki barátságosan.

Báró bácsi szemmel láthatólag megrezzent, s körülnézett, mintha ürgelyukat keresne, amibe belesüllyedjen. De ahogy rám ismert, megbátorodott, s lekapva a karimátlan kalapját, odabillegett elém.

- Jaj, esem a sádat, Gergõkém, de rám ijestettél, ast hittem, azs Ábel pandúr tátog rám, annak van ilyen sép csirkevisításos hangja, mint teneked. Pedig olyan ártatlan vagyok a malacskában, mint a ma sületett bárány. Tudod, nem látok mán jól ezzsel azs öreg sememmel, ostán beleakadt a lábam ebbe a kötélbe, fölvesem, húzsom magam után, hát csak most vesem ésre, hogy ezs a malacska van a végén. No de mán most mindegy, nem kergethetem vissa világgá a kis ártatlant. Nem igazs, ifjú Árgyélus királyfi?

- Báró bácsi - vágtam a beszédjébe -, én megszántam magát.

- Megsántál? Igazsán megsántál? - nyújtotta felém a tenyerét. - Hát astán mivel sántad meg a becsületes Báró bácsit, aranyos Gergõkém?

- Ezzel e - nyújtottam felé a patkódarabot, s kerekre nyitottam a szemem, hogy mind beleférjen a tündérek ragyogása.

De csak a karimátlan kalap csattant nagyot a hátamon, s a Báró bácsi haragos szeme villanását láttam.

- Hogy a varnyú mondja csecsebogyónak a semedet, hát ast hised, hogy minden koldusgyerek csúfot üzshet egy Báró csigányból?

De ezt már csak fél füllel hallottam, mert igen igyekeztem belül kerülni a kisajtón és nem várni be a tündérek sereglését.

„No, majd a fürjfiókkal több szerencsém lesz” - gondoltam magamban, s váltig kerestem a megitatni való fürjfiókot a búzamezõkön. Mindössze egyet láttam, az is csak ürgefiók volt, s esze ágában sem volt neki megállni.

Ahogy egy kicsit eltikkadva hazaértem, egyszerre csak rám kiabál a kamraajtóból a szülém öreg pulykája:

- Rudrud-rud-rud-rudrud-rud!

„Nini - ötlött eszembe -, hiszen nemcsak a fürjfiókot itathatja meg a szájából az ember, hanem a pulykát is.”

Azzal szaladok a kúthoz, televeszem a számat a vödörbõl vízzel, nyalábra kapom a pulykát, húzom felém a bibircsókos kopasz fejét, a pulyka meg húzza vissza mérgesen, és kiabál veszettül:

- Rudrud-rud-rud-rudrud-rud!

Lehet, hogy ez olyasmit jelenthetett pulykául: „Eressz el, te bolondos gyerek, nem vagyok én szomjas, s ha már mindenáron jót akarsz tenni, inkább egy marék cserebogárral csemegéztess meg” - de nekem ugyan mondhatott szegény pulyka, amit akart, csak egyre nyújtogattam felé a számat.

A vége persze az lett, hogy az öreg pulykamadár nekidühödött, nagyot koppantott a vastag csõrével a homlokomra, s ahogy eljajdítottam magam, föltaszított, rám ugrott, s úgy meggázolt, hogy még ma is sajog, ha rágondolok. Még szerencse, hogy édesapám az ablakon keresztül meglátta a viadalt, és segítségemre sietett.

- No - mondta nevetve -, most már látom, hogy tebelõled huszárnak kell lenni, ha katonasorba kerülsz.

- Mért huszárnak? - törülgettem a könnyemet.

- Mert lovon könnyebben elszaladhatsz az ellenség elõl.

Elsírtam-ríttam aztán, hogy jó szándékom volt nekem a pulykával, azért akartam megitatni, hogy lássam a tündéreket.

- Ó, te bohóka - csóválta meg apám a fejét -, hiszen a tündérek a szívében laknak az embernek, s onnan röpködnek ki, ha kedvük tartja.

Ettõl fogva aztán mindig ott ültem a mûhelyszéken az édesapám lábánál, és egyre lestem, hogy mikor röpködnek már a tündérek.

- Majd az utolsó öltésnél - biztatott az édesapám.

De az utolsó öltés még nagyon messze levõnek látszott. Még szerteszéjjel hevertek a göndör selyemszõrû báránybõröcskék, melyekbõl a kincskeresõ gúnyának készülni kellett. Minden villanását láttam a görbe szûcskésnek, mely egybe szabdalta õket, s íróasztalom fiókjában ma is megvan még azon fényesen a nagy szûcstû, mely hetekig bujdokolt köztük, hol elveszve, hol felcsillanva, mint egyjátékos napsugár. Magam törtem és áztattam a bársonyos diófagombát, mellyel aranybarnára festettük a fehér bõröket, míg szülém a színes irhák legszebbjeit válogatta össze. A varázsfüvek, amiket én szedegettem össze erdõn-mezõn, finom selyemszállal kivarrva mind rákerültek a ködmönkére, a legszebbre, amely Márton szûcs mûhelyében valaha készült. Volt rajta kökörcsin és varádicskóró, pipacs és búzavirág, és az alját sárga peremérvirág szegte be, a mi szegényes kertünk egyetlen ékessége, az apám legkedvesebb virága. Sokat nézegetett rá kedvtelve az ablakból:

- Látod, fiam, ez a szegény ember virága. Igazi tûrömvirág. Egyformán eltûr esõt, napot, hideget, meleget, mindig mosolyog, soha nem kényeskedik.

Utoljára rákerült a ködmönre az öreg malomház is a félrecsapott süvegével.

- Ez azért van, hogy akármerre jársz-kelsz a világban, mindig a szülõházadban melegedj - nézett rám apám a sugárzó barna szemével, amelybõl úgy áradt a meleg, mint a napvilágból.

Hanem a ködmöntündér csak nem mutatkozott, akárhogy lestem. Pedig a hajnali csöndben sokat kikukucskáltam a homlokomra húzott paplan alól, de csak õket kettejüket láttam, amint a gyönge mécsfénynél szótlanul öltögettek a ködmönön. A lefoszlott selyemszõrök úszkáltak körülöttük a levegõben, a mécsfény beszivárványozta õket - láthattam volna gondoktól barázdált, mégis szelíd mosolyú fejük körül a glóriát.

De én csak azt láttam akkor, hogy lassan készül a ködmön, amelynek el kell szakadni, hogy engem kincses nagy úrrá tegyen. Türelmetlenül kérdeztem, mi híja van még.

- Még csak a gombot kell megcsinálni - csitított apám.

A gomb is a magunk termése volt. Az udvarunk eperfájának ágából faragta apám, és bevonta zöld szegõvel.

- Ez lesz az utolsó öltés - mondta mosolyogva -, hívd be csak anyádat, õ hadd adja rád elõször.

Anyám a kertben gyomlálgatott, lelkendezve hívtam be. Nem akartam elszalajtani a tündért, aki ott lebeghetett már valahol a mûhelypad körül.

- Mindjárt, gyerekem - szólt vissza szülém -, csak ez az egy-két szál csikófarok van még, ezt már nem hagyom itt. Inkább gyere te is, lelkecském, majd hamarabb kiszaggatjuk.

Nem telt bele egy fohászkodásnyi idõ, amikor összefogódzkodva, nevetgélve beléptünk a szobába.

- No, megvan-e már az utolsó öltés? - csacsogtam már a küszöbön.

Az utolsó öltés már megvolt, de Márton szûcs azt már nem mondta meg. Szép nyugodtan ült a padon, a feje egy kicsit jobb vállára billent, az ajkára egy kicsi selyemszál tapadt, ahogy a fogával tépte el a cérnát az utolsó öltés után.

Sikoltva térdepeltünk elé, és csókoltuk lecsüngõ kezeit, melyekkel gyöngéden tartotta a térdeire leterített, teljesen kész ködmönt. Jobb keze még mozdult egyet, a szeme mintha rebbent volna még, s térdeirõl a ködmön lecsúszott a vállamra.

Az öreg Titulász doktor, akiért engem szalajtott el édesanyám, most is levette a szemüvegét, úgy hajolt le apámra. Aztán megsimogatta a fejemet, és azt mondta: szívszélhûdés!

Akkor hallottam elõször ezt a szót, nem értettem, mit tesz, de mégis megnyugodtam tõle.

„A tündérek a szívben laknak, azt mondta apám. Most az õ szívébõl kiköltözött a tündér, és beleköltözött a ködmönbe” - ezt gondoltam magamban, és azt hittem, hogy ez nem is lehetett volna másképp.

                   APÁM

Kis temetõnkben tudok egy zúgot:
az öreg remekes szûcs nyugszik ott.
Híres, amit varrt, ködmön és suba,
neve sokáig él a faluba.

Magam is sokat emlegetem,
számon mosollyal, könnyel lelkemen,
s deres fejemmel sok-sok hajnalon
ölében alszom a mûhelypadon.

Sírhatnékom van, ha eszembe jut
a borongós nap, melyen elaludt,
s amikor halkan sírdogál a szél,
mindig azt gondolom, hogy õ beszél.

Az öreg mûhelyt sírja vissza tán,
fáj a sötétség néki s a magány;
a hideg ellen hallat tán panaszt -
mi fáj a holtnak, isten tudja azt.

Ám megjött a tél tegnap délelõtt,
beszitálta hóval a temetõt,
s az öreg szûcs már nem panaszkodik,
az öreg szûcs már szépet álmodik.

A hó fehér, selymes, sûrû, puha,
úgy takarja be, mint meleg suba,
s a téli zöld, mely hegyig belevész,
az rajta zöld irhábul a szegés.