A KÖVEK MEGSZÓLALNAK

Arra tértem magamhoz, hogy valami szemkápráztató világosság vesz körül. Kicsi koromban a malomházban sokat mulattattam magam azzal, hogy lehunytam a szememet, és megdörzsöltem a szemhéjamat. Olyankor mindenféle csodálatos színeket és fényeket láttam a lehunyott szememmel. Most nyitott szemmel láttam azokat a fénylõ színeket. Mintha csak a szivárvány pántlikájába lettem volna takaródzva.

Ellenzõt csináltam a két tenyerembõl a szemem elé, úgy néztem körül. Egyszerre rájöttem, hogy én most a Xaxa-barlangban lehetek, ahol Aladdin a csodalámpát találta. Fölöttem icike-picike darab látszott az égbõl, mintha valami mély kútból néznék kifelé, s azon úgy lebegett a hold, mint egy kis ezüstostya. Körülöttem csupa kõszikla, ameddig csak elláttam, és az mind csillogott-villogott, izzott, világított. Mindnyájának a belsejébõl ömlött kifelé a fény, egyikbõl piros, mint a hajnal, a másikból kék, mint a nyári ég, a harmadikból tüzes sárga, a negyedikbõl szelíd fûzöld: a szívük világított a szikláknak.

„Nem lehet ez igaz mégse - gondoltam magamban -, álom lesz ez bizonyosan.”

Az ám, csakhogy nem az ágyamban fekszem, hanem a földön - néztem végig magamon -, s a föld apró kövecskékkel van borítva, amik úgy villognak, mint a szentjánosbogár. A ködmön is rajtam van, az égbelátó is a nyakamban. Az oldalam meg olyan igazánbul sajog, hogy jobban se kell. Körülöttem egész kis tócsába futott a víz, ahogy a ruhámról leolvadt a hó, a csizmámon még fehérlik belõle egy kicsi. Hát mégse álom ez.

Fölnéztem a kis kerek lyukra a fejem fölött. Bizonyosan ott zuhantam le ide a bányába. Mégpedig éppen arra a helyre, ahol a kincsek teremnek. No, az öreg Küsmödi mégse egészen olyan bolond ember, amilyennek a világ gondolja. Tudja õ azt jól, mért nem akarja itthagyni az óbányát.

Föltápászkodtam, s megindultam a felé a szikla felé, amelyiknek olyan színe volt, mint a piros tintának, mikor keresztülsüt rajta a nap. De nagyon nehezemre esett minden lépés. A lábam mintha ólomból lett volna, a fejem meg úgy szédelgett, mint száraz mákfej a szélben. De azért elvánszorogtam egy-két lépést a piros tüzû szikla felé, mikor egyszer csak megszólal valaki mögöttem:

- Dicsõség Istennek a magasságban!

Mintha valahonnan a föld alól búgott volna valami óriásnak a hangja. S annak egyszerre száz visszhangja támadt, betöltötte a kiáltás az egész sziklacsarnokot:

- Dicsõség Istennek a magasságban!

Egyszerre megdermedtem, mint a kapubálvány, de nem ijedtem meg egy csöppet sem. Megmondta azt nekem Péter apó, hogy karácsony éjszakáján megszólalnak a kövek. Hát csak szólaljanak. Énnekem nem kell félnem, hiszen nem járok én semmi rosszban. Meg is mondom a beszélõ szikláknak, hogy õk se féljenek éntõlem. S amilyen fönnhangon tõlem telt, elkiáltottam magamat:

- Békesség a földön a jóakaratú embereknek!

Voltam én már éjféli misén eleget, tudtam, hogy az Isten dicsõségére ott is az ember békessége a válasz.

Hanem arra nem gondoltam, hogy mikor a sziklák megszólalnak, akkor az embereknek hallgatni kell. Ahogy az elsõ hangot kiejtettem, olyan hirtelen kialudt körülöttem minden fény, mint mikor elfújják a lámpát.

Vaksötétben tapogatóztam vissza odáig, ahol a kerek lyukon lesütött a hold. A hold most is ott volt, de hiába nézegettem föl hozzá. Sugárlétránál egyebet nem tudott leküldeni, azon meg csak az angyalok tudnak járni.

Mit lehet itt most már tenni? Bizony nem lehet mást, mint leülni egy kõdarabra, a két térdemre tenni a két karomat, arra ráhajtani a fejemet és szülémre és tündérkémre gondolva sírni, sírdogálni olyan keservesen, hogy a kõ is meginduljon bele.

A kõ nem indult meg, hanem a hold megindult. Mire megint fölnéztem, akkorra már úgy elhaladt, hogy csak egy kicsi karéja látszott le a lyukon. De az olyan biztatóan ragyogott, mint valami aranyszem:

- Gyere arra, Gergõ, amerre én!

Erre aztán meg is indultam abban az irányban, amerre az elõbb a beszélõ kövek világítottak. Persze most már se nem beszéltek, se nem világítottak, rideg-hideg sziklák voltak, egyik-másik keményen meg is ütött, ahogy nekimentem a sötétben. De azért csak botorkáltam elõre, egész addig, míg egy sima kõfalhoz nem értem. Olyan volt az, ahogy az ujjaimmal végigtapogattam, mintha legyalulták volna.

Itt leültem egy kicsit pihenni és gondolataimat rendbe szedni. Mikor Péter apó levezetett az újbányába, ott is láttam ilyen sima falú folyosót. Itt mostan nyilván valami elhagyatott tárnába kerültem. Annak pedig végének kell lenni valahol. Akkor én ki is szabadulhatok még a föld alól.

Megindultam a fal mentén, és addig-addig csoszogtam elõre, míg egyszerre hideg szél csapott meg valamerrõl. Amerrõl jöttem, ott mindenütt olyan meleg volt, hogy verejtékeztem bele - ez a friss szél csak a felsõ világból jöhetett!

Fölsikoltottam volna örömömben, ha mertem volna, de most már tudtam, hogy itt nagyon csínján kell bánni a hanggal. Hát csak annyit tettem, hogy a szívemmel rámosolyogtam szülémre és tündérkémre, aztán arra fordultam, amerre a hideget éreztem.

Olyan szûk folyosóba jutottam, hogy kinyújtott két karom a két falat érte. Az út fölfelé vitt, omlatag köveken keresztül, amelyek ki-kicsúsztak a lábam alól, a szél pedig egyre erõsebb lett, s ahogy kanyarodott egyet a folyosó, már hangját is hallottam. Suhogott, zúgott, sziszegett, nyerített, de nekem nem lehetett volna annál szebb a karácsonyi angyalok muzsikája sem.

Megint kanyarodott egyet a folyosó, s akkor már úgy vágott az arcomba a szél, mint százágú korbács. Olyan volt az most nekem, mintha virággal simogattak volna. Beszippantottam belõle egy teli tüdõre valót, s azzal nagyot lódítottam magamon. Éreztem, hogy csak egy-két lépés már a szabadság.

- No, Gergõ, mégiscsak eleresztett a markoláb!

Az ám, úgy bukfenceztem le megint valahová, hogy a nagy Cintula szíve meghasadt volna az irigységtõl, ha látja. Úgy látszik, mégse jó a markolábbal figurázni, mert akkor viszi el az embert, mikor nem is látja, mikor nem is gondolja.

Nem estem azonban mélyre, és puhára estem. Tapogatom a kezemmel: hát havon fekszem. Hallom zúgni a szelet, de nem érzem: fejem zúg. Fölnézek: molnárszemû csillagok ragyognak a magasban.

Dicsõség Istennek a magasságban! Kijutottam az õ szabad ege alá! Nemcsak a csillagok sugároznak, hanem a hó is fehérlik körülöttem. Nem vagyok már egészen vaksötétben. Ha megerõltetem a szememet, már látok is. Látom, hogy egy nagy, kerek gödörbe jutottam. A széle jó magasan van felettem, utat nem látok semerre, mert mindent betakar a hó. Ha nappal volna, valahol bizonyosan ki tudnék kapaszkodni a gödörbõl. Ha hold sütne, talán lehetne olyan fagyökeret találni, amin felmászhatnék a felsõ világba, mint a mesebeli Törzsök Jankó a sárkányok országából. De míg én a föld alatt tévelyegtem, a csillagok pásztora addig jól elhaladt az égen. Úgy lehet, azóta le is csúszott már róla egészen.

Úgy nézdegéltem körös-körül, ahogy az a katicabogár nézdegélhet, amelyik szüretkor beleesik egy üres csöbörbe. S egyszer csak észreveszem, hogy azzal a nyílással szemben, amelyiken kiszabadultam, a gödör másik oldalán is feketéllik egy kis kerek nyílás. Fekete száj tátong a nagy fehérségben.

Átvádoltam a gödör fenekén keresztül a nyakig érõ havon, és nagy nehezen elértem a barlang száját. Nem volt magasan, föl bírtam odáig kapaszkodni. Gondoltam magamban, itt legalább kihúzom az éjszakát szárazon, nem kell hóban vackolnom.

Nem is igen mentem beljebb, megülepedtem mindjárt a barlang szájában. Halálos fáradtan nekivetettem a hátam a sziklafalnak, s nyomban lefogódott a szemem. Nem éreztem én se éhséget, se félelmet, se hideget, se semmit a világon, csak azt, hogy milyen jó lesz itt aludni. Eszembe se jutott, hogy itt nemcsak elaludni lehet, de megfagyni is.

S talán úgy elaludtam volna, hogy fel sem ébredek többet, ha félálomban megint hangot nem hallok. De hangot hallottam, amely azt mondta:

- No, ne sírj, báránykám!

- Ohó - pattant föl a szemem -, a kövek megint beszélnek! De most már kihallgatom ám õket elejétõl végig, s nem kotyogok bele a beszédjükbe.

- Jó meleg ágyat csinálok én neked mindjárt! - mondja jóságosan az elõbb hallott hang. De az egész más hang volt, mint a beszélõ szikláké amoda át. Ez egészen emberi hangnak tetszett.

Teljesen kiment szemembõl az álom, ahelyett a kíváncsiság vett rajtam erõt. Leguggoltam, s lassan, óvatosan elõrecsúsztam a barlangban.

Nem kellett messzire mennem, mikor újra hallom a hangot jobb kéz felõl, s hirtelen fénysugár szökken a szemembe. Visszahõköltem egy szikladudorodás mögé, s lelapultam a földre. Most már tisztában voltam vele, hogy micsoda hang volt, amit hallottam, micsoda fénysugár, amit láttam.

A bányacsõsz hangja, a bányacsõsz lámpája!

Hej, de áldottam magamban Péter apót, hogy jó elõre úgy kitanított mindenre! Milyen jó volt azt most tudni, hogy mivel lehet kedvében járni a nagy hatalmú bányacsõsznek. Elõhúztam a ködmönzsebbõl a nagy karaj kenyeret, és áthajítottam a sziklán. Ilyent bizonyosan nem evett, mióta a szakálla kinõtt. Csak már legalább megtalálná!

Úgy látszik, megtalálta, mert kisvártatva megint hallottam a hangját. Azt mondta szép értelmesen:

- Bizony, bányacsõsz, egy kis szalonnát is adhattál volna mellé!

Úgy eltátottam a számat, hogy majd kiesett rajta a fejem. Hiszen ez nem a bányacsõsz hangja, hanem a bûbájos Küsmödié. Ez a vén szeleburdi azt hiszi, hogy én vagyok a bányacsõsz.

De hiszen akkor én egészen jó helyen járok! Oda értem, ahová indultam: itt vagyok a Küsmödi tanyáján! No, Gergõ, most legyél már eszeden!

Nincs az a papmacskahernyó, amelyik nesztelenebbül csússzon, mint ahogy én elõcsúsztam a szikla mögül. Csak egy-két lépést kellett tennem, s már akkor ajtóstul bent voltam a házban.

Persze olyan ház volt az, hogy semmiféle ajtaja nem volt. Kis kerek barlangocska, amit a szája fölé hajló sziklaperem védett meg a széltõl, hótól, úgy-ahogy. A lenyugvó hold, amelynek a sugarát lámpafénynek gondoltam, az elébb éppen belesütött úgy, hogy tisztán láthattam mindent.

Láttam pedig, hogy egy száraz mohaágyon fekszik a földön a kis bice-bóca. Könyvei csomóban a feje alatt, ez a vánkosa. Az öreg bûbájos rossz ködmöne a lábára vetve: ez a takarója: Elõtte pedig ott térdel az öregember ingujjban, a két kezét pedig a háta mögé dugja, úgy fogja benne a kenyeret. Az én kenyeremet, amit a bányacsõsznek szántam.

Ebben a percben azonban eszembe se jutott semmiféle bányacsõsz. Még azt is elfelejtettem, hogy éjszakának idején az óbánya gödreiben bukdácsolok. Csak azt láttam, hogy a kis pajtásom arca sápadt, mint a halotté, szemébõl hull a könny, s hogy a vén ember rejtegeti elõle a kenyeret. Bizonyosan maga akarja megenni az egészet. Mint ahogy kisgyerek koromban énelõlem elette a vacsorát.

Elfutott a düh, és fölkaptam egy nehéz kõdarabot, azzal a jó szándékkal, hogy hozzálódítom az öreghez. És bizonyosan meg is teszem, ha abban a percben meg nem szólal.

- No, báránykám, ugye, mindig azt mondtad, mikor én a bányacsõszrõl beszéltem neked, hogy mesebeszéd az? Hát nézd e, mit adott nekünk a bányacsõsz. Hát hiszel-e már benne?

Odatartotta a két tenyerén a kenyérkarajt a kis bice-bóca elé. A gyerek mohón kapott utána:

- Kenyér! Istenem, kenyér! Igazi kenyér, nagyapóka?

- De igazi ám! - bólogatott a Küsmödi nagy feje. - Igazi kalácscipó. Mikor a bányacsõsz a kezembe adta, még meleg is volt. Azt mondta, aki ebbõl eszik, az olyan erõs lesz, mint a kõszikla. Kóstold csak, báránykám!

A kis bice-bóca beleharapott a kenyérbe, de aztán csak kiejtette a kezébõl. Olyan gyönge volt, hogy már azt se bírta tartani.

- No, várj, majd én tördösöm - mondta az öregember, s olyan szelíd, olyan lágy, olyan szomorú volt a hangja, hogy tán soha életemben nem hallottam olyant. Megszégyenülten ejtettem ki a kõdarabot a kezembõl.

A kis bice-bóca pedig úgy nyeldeste a falatokat rágás nélkül, mint az éhes fecskefiók. Egyszerre azonban eltolta magától az etetõ kezet.

- Hát te, nagyapóka? A többi már legyen a tied. Hiszen te se ettél... hány nap óta is? Egy, kettõ, három, négy nap óta. A többit te edd meg, nagyapóka!

- Én-e? - nevetett Küsmödi olyan jókedvûen, hogy még engem is majd megcsalt. - Hiszen engem el se eresztett a bányacsõsz addig, míg egy fél cipót be nem vágtam. Úgy jóllaktam én, báránykám, mint a duda.

- Akkor jól van, nagyapóka - nyugodott meg a gyerek -, akkor én még nem laktam jól, ha te már nem vagy éhes. Ez nem olyan kenyérke ám, mint amilyent te szoktál sütni zuzmóból meg makklisztbõl.

- Hát csak egyed, báránykám, egyed - biztatta boldogan az öregember. - Majd meglátod, ezután mindig ilyen kalácskenyeret eszünk, csak odajuthassak a kincshez. Tudod, hogy már a nyomában vagyok?

- Mindig ezt mondod, nagyapóka - duzzogott a gyerek. - Minden fényes kõrõl azt hiszed, hogy kincs, s a tudós emberek mindig kinevetnek vele. Tudod, nagyapóka, mit csinálnék én, ha neked volnék?

- Mit csinálnál, bárányka?

- Átmennék a másik bányába, Péter apóhoz, és élnék úgy, mint a többi ember.

A bûbájos zavartan motyogott:

- Nem lehet, bárányka. Látod, engem mindig kinevetnek az emberek, vagy elszaladnak elõlem.

- Az azért van, nagyapóka, mert mindig olyan haragosan jársz-kelsz az emberek közt.

Kicsit elhallgatott, aztán újra kezdte:

- De jó volna egyszer meleg szobában aludni, nagyapó! Ha bányamérnök leszek, akkor nekem olyan szobám lesz, hogy két kemence lesz benne, s az egyiknek a kuckójában én alszom, a másikéban te. Nézd, milyen hideg a kezem!

- Szegény kis báránykám - mondta gügyögve az öreg bûbájos, s fölébe hajolva a vézna kis kéznek, elkezdte azt leheletével melengetni.

Bizony sose hittem volna, hogy valamikor még kedvem támadjon az öreg Küsmödinek megcsókolni a kezét. Most pedig alig bírtam erõt venni magamon, hogy meg ne tegyem.

- Milyen jó vagy te, nagyapóka! - mondta hálálkodva a kis bice-bóca. - Te vagy a világon a legjobb ember, tudod-e te azt?

Nagyapókának nem volt ideje válaszolni, mert a hold hirtelen lebukott az ég peremén, s a kis bice-bócának egyszerre sírásba csuklott a szava:

- Nagyapóka, ma megint nem gyújtod meg a mécsest?

- Tudod, báránykám, nincsen már olajunk - mondta halkan az öregember.

- Istenem, de hát sötétben hogy találnak majd ide az angyalok mihozzánk? - nyûgösködött a gyerek. - Nem jó volna, nagyapóka, ha én kiállnék most az ajtóba, és ott lesném õket?

- Nem, nem, báránykám - mondta ijedten az öregember. - Akkor azt mondanák az angyalok: „Ejnye, micsoda dolog az, hogy ez a kisfiú még ilyenkor kint kóborol!”

- De énnekem beszélnem kell ma éjszaka az angyalkákkal. Kérni akarok valamit tõlük.

- Mit akarsz kérni, bárányka?

- Hát... hát... olyan szép virágos kisködmönt, amilyen az iskolában van egy fiúnak. Gergõnek hívják. Álmomban én is mindig olyan ködmönben járok. Azt hiszem, az angyalok is olyanban járnak. Te láttad már az angyalokat, nagyapóka?

- Nem... nem nagyon járnak azok az ilyen vad vidékre.

- De ugye, mégiscsak eljönnek néha ide is? Minden jó emberhez le szoktak szállni. Tavaly karácsonykor minálunk is voltak, de én nem láttam õket, mert aludtam. Anyukámmal beszéltek, és új mankót hagytak ott nekem. Tenálad is voltak tavaly karácsonykor?

- Nem, báránykám, nem voltak. Itt nagyon régen jártak utoljára az angyalok. Akkor, mikor még anyukád olyan kicsi volt, mint te most. Azután elszoktak innen. Kövek közt, látod, kõvé változott nagyapókád szíve is, s elijedtek tõle az angyalok. Add ide a kezedet, báránykám.

Úgy kellett lenni, hogy a bûbájos ember az unokája tenyerébe temette az arcát, mert kisvártatva a gyerek ijedt szavát hallottam:

- Nagyapó, te sírsz? Érzem a könnyeket az ujjamon. Hát ki bántott, szegény nagyapókám?

- Nem sírok, báránykám - mondta reszketõ hangon az öregember. - Csak kienged a szívem. Most már majd nem kerülnek el az angyalok. Úgy érzem, mintha már jönnének is.

- Csak sötét ne volna! - sóhajtott a kis bice-bóca.

Hallottam, ahogy az öreg hirtelen felugrott, megvidámodva csendült föl a hangja:

- Lám, lám, hogy elõbb eszembe nem jutott! Hiszen van nekem egy mécsem az öregtárnában is, ahol a múltkor kerestem a kincset! Hozom mindjárt, nem kell az már ott úgyse, nem keresünk több kincset, báránykám! Várj csak, egykettõre itt leszek vele! Lesz itt olyan világosság, hogy mind idetódulnak az angyalok.

- Siess, nagyapóka - felelte a kis bice-bóca -, én majd imádkozom addig.

Az öreg lépései végigkocogtak a barlangon. Befelé jó mélyen vihetett az, mert sokáig hallottam egyre halkulni a lépések zaját. Egyszer mintha valami furcsa fütyülést hallottam volna, ami a bányarigót juttatta eszembe. De csak egy pillanatra, mert rögtön mintha ajtó csapódott volna, s aztán nem hallottam semmit, csak a kis bice-bóca suttogását. Bizonyosan az angyalokat hívta szegényke.

No, hát ne hívja õket hiába! - futott át valami édes melegség a szívemen. - Hadd legyen a kis bice-bócának olyan örömnapja, amilyen még nem volt. Odaállítottam az ágyához az égbelátót, amit még mindig a nyakamban szorongattam, s arra ráterítettem az én kincskeresõ kisködmönömet. Minek az már nekem? Én addig hurcoltam a ködmönt, míg megtanultam, hogy a kincset a szívében hordozza az ember. De micsoda öröm lesz, ha az öreg bûbájos visszatér a világossággal, és az elsõ tekintetük az égbelátóra esik meg a ködmönre! Hogy örülnek majd neki, hogy sötétben is idetaláltak az angyalok! Mit szólsz ehhez, ködmöntündér?

Úgy csináltam mindent, mint ahogy elgondoltam. Odasompolyogtam lábujjhegyen a vacok mellé, leállítottam az égbelátót, és kibújtam a ködmönbõl. És abban a percben, ahogy levált rólam, újra megszólaltak a kövek körülöttem. Mintha ég, föld összeszakadt volna, akkorát dördült, s tûzfelhõ csapott ki a barlang mélyébõl. Csakugyan idetódult a mennyország minden angyala?

Lecsukódott a szemem, és ködmönöstül, égbelátóstul rázuhantam a kis bice-bócára. Se láttam, se hallottam többet.