Rész

 1   I| kapuban áll~Életemnek tavasza.~Ó, de nincs mért visszahivnom!~
 2   I|  kezekkel,~Fukarabban a napot!~Ó, de nem baj, hogy szeszélye~
 3   I| vizeknek~Mosolyogva siklik el.~Ó, ne nézd te, lent a mélyben~
 4   I|     Mily szelíd és lágy a hab!~Ó, ne nézd, az erdőmélynek~
 5   I|     irgalom,~Bocsáss meg érte, ó szeráfom,~Ha ajtaját kitárom~
 6   I|       szegénye!~Ha előbb nem - ó, ne sirj, szivem -~Valahol
 7   I|        előtte térdre hulltam - ó,~Kezét fejemre tette s ajkán~
 8   I|   halkult a szivem dobogása.~- Ó, még ne vigyél el! - esengtem~
 9   I|      Kimérik néki a házhelyet.~Ó álmok, álmok, drága álmok,~
10   I|      Mit érnek a való világok?~Ó, jobb belőlük mit se venni
11  II|         Ha én lehetnék az idő,~Ó, éltem rózsaszála,~Tisztán,
12  II|        párja nélkül cseng el -~Ó, van-e ennél szomorúbb?~
13  II|         Azét, ki el taposta...~Ó, még ma is, kifosztva is~
14  II|      Szépségedet, későn jövén,~Ó, pusztuló kert, mért, hogy
15  II|       Mik őrzik lábaid nyomát.~Ó, ott sokat elemlegetnek!~
16  II|     soká jön, hova bújt vajon?~Ó játszi tréfák drága mestere,~
17  II|      nevető,~Uj temetőből lesz ó temető,~Futnak az évek a
18  II|     hogyha hamva vizbe hullna, ó,~Lávává forrna tőle tó s
19  II|     csapongó~A gyermeki elme.~(Ó, ha ma olyan~Félannyira
20  II|       zokogva~A drága romokra.~Ó, de nem a kárt,~Nem a játék
21  IV|        ránéz, annak szive fáj:~Ó mennyi kincs, ó mennyi báj~
22  IV|     szive fáj:~Ó mennyi kincs, ó mennyi báj~A kocsiut porába! -~
23  IV|      is véle együtt felzokog:~»Ó, ti hóhérok, ó, ti gyilkosok!«~
24  IV|      felzokog:~»Ó, ti hóhérok, ó, ti gyilkosok!«~Reszkető
25  IV|     hang is, melyen felzokog:~»Ó, ti hóhérok, ó, ti gyilkosok«.~
26  IV|      felzokog:~»Ó, ti hóhérok, ó, ti gyilkosok«.~Zavarodottan
27  IV|    virágzik most is a mosoly -~Ó, több ilyen száj nincs sehol,
28  IV|       száj nincs sehol, sehol!~Ó, bár ott ég fején a glória,~
29  IV|    alvó víz magasra fellocsog.~Ó, ti hóhérok, ó, ti gyilkosok!~(
30  IV|      fellocsog.~Ó, ti hóhérok, ó, ti gyilkosok!~(1918)~
31  IV|   felett~Úr vagy örömbe, búba,~Ó, légy atyánk s tekints le
32  IV|        A mindennapi kenyerünk!~Ó, hány éhenhaló gyerek~Sír
33  IV|        Sír fel hozzád az égre!~Ó, hány szülőnek elpereg~Cseppenként