Rész
1 I| ócska nádfödél alatt.~Csak két galamb búg rád a tiszta
2 I| míg~Álomba ringat lágyan két karom~S virrasztalak, mint
3 I| Másikat keresni,~Mert ő a két szobát,~Azt mondja, kevesli.~
4 I| Bölcsődet dúdolva ringatgatom,~Két szemed álomba csókolgatom,~
5 I| magunk nyomora!~Nem ti, két hazájú friss fecskehadak,~
6 I| tarka pillangója.~Erőtlen két keze liliom levele,~Ha verni
7 I| bársonyotokkal simuljatok lágyan~Két kis fehér lábra.~Szelíden
8 II| KÉT EGYTESTVÉR~Két egy testvér
9 II| KÉT EGYTESTVÉR~Két egy testvér a könyű és a
10 III| csigabigát,~Majd összecsapva két kerek bokáját,~Rikoltoztatja
11 III| sincs nekik,~Már mint az én két kicsi unokámnak,~A Terikémnek,
12 III| kenyerem,~És éhen jajgat két kis unokám,~Szegény Terikém,
13 III| S még mindig éhen leste két rajom.~Terike mondta: éhesz
14 III| őket!~Elcsicsisgattam a két gyereket,~Terike álmában
15 III| köpenyeget -~Meglopom, mondok, a két gyereket.~Egymáshoz bújtak
16 III| nénike a rét felé megyen.~Két libácskával a hóna alatt~
17 III| rá, hogy: igenis,~Csak a két libát leviszi a tóra,~De
18 III| Lelkem-galambom, - anyó feleli~És két libáját addig leteszi -~
19 III| Vecsernyére mennek el,~Azalatt a két királyok,~Leteszik a koronájok,~
20 III| Odatoppan a koma.~Hát egyszerre két szelindek,~Farkasoknál nem
21 III| nyomban, mint a nyul,~Mind a két eb meglapul.~»Adjon Isten!« »
22 III| ér a leány.~Hát egyszerre két szelindek,~Kezes bárány
23 III| jobban erre,~Mint tulajdon két szememre,~Óvnom kell a széltül
24 III| Aranyszőrű barikádért?«~»Két szeméért két szemed,~Sziveért
25 III| barikádért?«~»Két szeméért két szemed,~Sziveért a szivedet,~
26 III| Tettél volna békót rája!«~»Két karom volt kalodája.«~»S
27 III| Leányt, legényt összeadott,~S két lud, egy liba,~Nincsen már
28 IV| zendül:~Csattanjon össze a te két kacsód is,~Mint liliomok,
29 IV| piros hab van,~Tört puskája két darabban,~Koldus sincsen
30 IV| lámpafény,~Megindult a könny két szem szegletén,~Hogy folydogáljon
31 IV| hogy ez mi,~S hogy ez a két szó vállait~Minő keresztre
32 IV| egyre mélyebbre kandikál~S két karját ölelőn terjesztve
33 IV| kenyerünk!~Imára kulcsolt két kezünk~Csörget csufos bilincset,~
|