Rész

 1   I| törődött, olyan fáradt:~Isten tudja, utoljára~Hol vetettek néki
 2   I|   Olyan fakó az orcája:~Isten tudja, meleg ételt~Mikor evett
 3   I|   újra meglelem.~Amely, isten tudja, hol veszett el,~Jó kedvem
 4   I|       Mi fáj a holtnak, isten tudja azt.~Ám megjött a tél tegnap
 5  II|     jaj, de jó volt,~Az isten tudja, mért.~Lezárt szemmel bolyongtam~
 6  II|      kertbe valahol,~Az isten tudja, merre,~Az isten tudja,
 7  II|  isten tudja, merre,~Az isten tudja, hol.~Lezárt szemem szelíden~
 8  II|     Csókolta valaki,~Az isten tudja, hányszor,~Az isten tudja,
 9  II|     tudja, hányszor,~Az isten tudja, ki.~S ahányszor karja átfont,~
10  II|      könnye hullott,~Az isten tudja, mért.~(1900)~
11  II|      ringott -~Hogy mért, nem tudja senkise,~Imakönyvében őrize~
12  II|  szivünk, szemünk?~Hisz Isten tudja, igazad lehet,~Hogy itt
13  II|   Valamely sarokban.~Az Isten tudja,~Ott ki felejtette,~Hol
14  II|        Egyszer azonban,~Isten tudja honnan:~Hozzánk egy vándor~
15 III|   kettő, másik három éves,~De tudja, mind a kettő olyan étkes,~
16 III| templomba hogyha beülök.~Ott, tudja, minden olyan tiszta, szép,~
17  IV|       a világ tele,~Ki azt se tudja, hogy ő árva már? -~Uram,
18  IV|      Boldog kis hadiárva!~Azt tudja, jók az emberek,~Mert rá
19  IV|        te drága!~Csak azt nem tudja sohase~Olyankor mért szalad