Rész
1 I| titkos álmodat?~Öt éve már s im én eljöttem érted~A régi
2 I| Pintyőke szól a jázminágakon~S csak én fogadlak egy könnyel
3 I| drágább lelkem üdvösséginél~S köréd szerelmem olyan glóriát
4 I| csendült dalba foglalom~S bár engem elfelednek, mindig
5 I| Eljössz-e hozzám, édes angyalom?~S hűséges szívednek jutalmaképpen~
6 I| én csak jókedvet kapok.~S amig majd engem tüske, kő
7 I| erővel én ölembe veszlek~S megnyúgoszunk a tüzhely
8 I| ringat lágyan két karom~S virrasztalak, mint fösvény
9 I| Eljössz-e hozzám, édes angyalom?~S ha alkonyúló napja életünknek~
10 I| titkos álmodat?~Öt éve már. S im én eljöttem érted~A régi
11 I| mint az~Örlősök kutyája~S mit ér az élete,~Ha csupa
12 I| menyecske~Rózsább, mint a rózsa.~S mivelhogy már elmúlt~Félesztendős
13 I| igámat~Viselem valahogy~S házas-embernek is~Beváltam
14 I| már~Szeme könnybe lábad~S ő érzi, hogy meghal,~Egyre
15 I| van tele,~Horgolótű, ráma~S a manó tudná mi -~Mi válik
16 I| hónapja~Lakunk benne éppen.~S mert a tiszta szoba~Ugyis
17 I| vendéget nem hoz~Valakit a lába~S én, még ha akarok,~Se mehetek
18 I| Utamról tiédre ömlik a fény~S mikorra a hajad aranyodik,~
19 I| enyém szürkébe csavarodik.~S ha napom süllyed az ég peremin,~
20 I| fogod majd le az én szemeim,~S én alszom majd el a te dalodon,~
21 I| Elvégre egyre megy kacaj, jaj~S egyformán elvégződik a~Komédia,
22 I| bennetek.~Árny borul rá s napfény kacsingat bele,~
23 I| kezdtük itthon érezni magunk -~S ehol ni, már újra menőbe
24 I| tudom, hogy mindenhol megó.~S ha ő a miénk, mit kérnénk
25 I| megyek, ha néked nem lehet.~S hogy ne is tudjon elröpülni,
26 I| csészikéjét,~Rámutat a cserepekre~S tapsikolva mondja: igy ni!~
27 I| feleségem,~Simogasd meg a hajam~S áldjon Isten annyiszor meg,~
28 I| szárnya~A rózsaszin kis ágyra~S halk muzsikára nyilott ajaka.~-
29 I| térdre hullottam legott~S mig szivem gyorsan dobogott,~-
30 I| nagyot kérek nagyon.~Mikor s miképp megilleti,~Jusson
31 I| miképp megilleti,~Jusson ború s napfény neki,~Ne légyen
32 I| Húzza ágát a mosolygó alma~S te megéred, mikor érni kezd~
33 I| tömött gerezd.~Te megéred s nékem is talán még~Jut valahol
34 I| világot én is elfelejtem.~S ha közünk egymáshoz nem
35 I| kedvem tán újra megkerül,~S megtanulom, hogy nevetni
36 I| azóta~A szive is megállt.~S amikor ágyához rohantam~
37 I| amikor ágyához rohantam~S előtte térdre hulltam -
38 I| ó,~Kezét fejemre tette s ajkán~Suttogva kélt a szó:~-
39 I| Bámultam a gyertyavilágba~S egyszerre elejbem az Úr~
40 I| Szemét hidegen szögezé rám~S mint jégszobor, szótalan
41 I| Érzem merevedni a pillám~S halkult a szivem dobogása.~-
42 I| ne vigyél el! - esengtem~S dermedt kezemet fölemeltem,~-
43 I| Mosolygott szomoruan az angyal.~S már kezivel megfogta kezem,~
44 I| kezemet~Odaszorította szivére:~S erejét vesztvén a halál,~
45 I| fűvek, csillagfejetekkel!~S őre a mezőnek, szép jegenyenyárfa,~
46 I| inkább a jó Istenhez el.~S aranyhajad ha végigsimogatva~
47 I| Szelid mosollyal az ölébe von~S megkérdezi: no Panka, mi
48 I| követne a kedves öreg árnyék~S kezem szorítva meg nem vigasztalna:~
49 I| Hajtsanak inkább sűrü koronát~S őrizzék soká a lába nyomát.~
50 I| mosollyal, könnyel lelkemen,~S ilyenkor ifjú bimbóm, gyermekem~
51 I| szeles éj, amelyen elaludt~S valahányszor hörögve sír
52 I| tán,~Fáj a sötétség néki s a magány,~A hideg ellen
53 I| Beszitálta hóval a temetőt,~S az öreg szűcs már nem panaszkodik,~
54 I| takarja be, mint meleg suba~S a télizöld, mely hegyig
55 I| Lassú volt kis fehér kezem~S mint a kopókölyök szokott,~
56 I| le, mint borzas szakáll.~S a paplak füves udvarán~Vadrózsa
57 I| Pirosképű hajnalderű -~S ma alkonyul már, alkonyul,~
58 I| Szemembe hamvas haj konyul.~S talán az éj is útba már,~
59 I| Amelyet ajtóm nyitva vár~S ha néma csónakába vész,~
60 I| Rajtad az ir ri ur adott.~S ma már tudom: az úr nem
61 I| napja csak sötétbe lángolt,~S míg kútvizen tartá a jámbort,~
62 I| Nemes vesszőről szüretelt,~S ha bódulatban kedve telt,~
63 I| emlékek subáján heverészve.~S kialudni, mint a letett
64 II| vajúdó fájdalomnak ikre,~S ahogy kibuggyant, a megenyhülés~
65 II| színes sugárát mindegyikre.~S az a legfájóbb könnyem,
66 II| fojtogat, de nem birom kisírni,~S az a legszebb dalom, amely
67 II| hányszor,~Az isten tudja, ki.~S ahányszor karja átfont,~
68 II| megnyilik a mennyek ablaka,~S az örök végtelenbe belát
69 II| megülni csillagtrónodot -~S mindig sajnállak, édes istenem.~
70 II| Káprázatos hatalmad hasztalan,~S örökvoltod csak gyötrelmedre
71 II| szólhatsz nagy álmaid felül;~S ha emiatt éreznél bánatot,~
72 II| felleget~Látatlan kéz zavarja,~S a földre kérdőleg mered~
73 II| suhan~A mindenségen átal,~S egy percre engem is bevon~
74 II| fátyolával.~Egy percre csak, s egy perc alatt~Érzem reszketve,
75 II| csend leszen.~Haladsz tovább s többé eszedbe sincs,~Hogy
76 II| Ahol a lábad földet ér~S az örök ifjúságodér’~Mind
77 II| csillagok közé ő még el-elsuhan,~S kitárja vidoran a mennyek
78 II| keze áldással van tele,~S melyik szeráf-zene érhetne
79 II| szivét az öröm megteli,~S köszönetét, akár az esti
80 II| pilláinak töröld le könnyeit:~S mig te a gyermekek könnyét
81 II| Ha majd az ige bételik,~S az igért óra érkezik,~Az
82 II| újra visszatér~Az élet, s boldog vígalom~Zajátul zeng
83 II| számüzetve elfut a halál,~S az angyalfecske egyre száll.~
84 II| sír még rajta tücsöknóta,~S ahol hevertek arany buzarendek,~
85 II| Betakarított termés maradéka~S hogy a tanyai nép apraja-nagyja~
86 II| veszélyt hamar elfelejtik,~S a szemkeresést megin’ ujra
87 II| szemkeresést megin’ ujra kezdik.~S mikor sebesen tovakarikáznak~
88 II| jött-ment inas, cseléd,~S az udvar régen megtelék~
89 II| Kalitja drótját verdesi~S értetlenül pittyeg neki~
90 II| neki~Ébresztőt a kanári.~S mintha az éji szekrény szegletén~
91 II| valaha~Bepermetezte tisztán.~S érezte ő is, mint akárki
92 II| Mert aztán álmodott sokat,~S beleszövé az álmokat~A kötésbe,
93 II| ugy, hogy más ne lássa.~S mikor már könny és álom
94 II| hátha folytatódnak ott...~S ahogy itt állok, homlokán~
95 II| betakarlak hát, szegény halott,~S hogy legalább holtod legyen
96 II| akárhol részemül jutott,~S legkiváltképp áldom a helyet,~
97 II| nap, mely kél és alkonyul,~S fa, madárdal, jó szív mindenütt~
98 II| Mig az igért óra betelik~S ha az angyalfecske kelteget:~
99 II| tenyész~A holt vizű tavon már,~S a lombtalan pálmák alatt~
100 II| komor~Gyászfátyol a magasba,~S mint mély sebet, a rőt avar~
101 II| aranylik kövön, koszorún -~S te nézed mindezt mélán,
102 II| Minden tavasz ujítja koszorúd~S illatuk néked fogják ontani~
103 II| Mesterének köszönt a csalogány~S körüldanolgat harmattal
104 II| szalad, hol rája várnak~S hivatlanul oson be másnap~
105 II| Könnye szakad szakadatlan~S enyhet lelni nem tud abban,~
106 II| Haja fürtit szétzilálja~S „Lajkó, Lajkó!” kiabálja.~
107 II| Vajda búsan félrefordul~S szól, bár titkon könnye
108 II| virágos volt az útja -~S most elhagyatva omladoz
109 II| rá ne röppenj, kis madár.~S ti szélfiúk, pajkossággal
110 II| fészekalja angyal jő vele~S ő ujját fölemelve mondja:
111 II| Álmában anyó arca földerűl.~S mikor hajnalban a teknőhöz
112 II| Vizében a homokra rátalál,~S megérti, ahogy boldog lelke
113 II| Elbámészkodtam az arany golyón,~S egyűgyün eltünődtem afelett,~
114 II| mégis errül mondok én ma,~S szíved porára, mesterem,~
115 II| még a szívek melegebbek,~S az emlék nem úgy múlik el,~
116 II| Mindig nyit a kis ablakokba,~S a tanyai pásztorgyerek~Ajkán
117 II| Ajkán kesergőd kesereg.~S hol sárgarigók enyelegnek,~
118 II| Nagy birodalmu dalkirály!~S apród, ki voltam udvarodba,~
119 II| apród, ki voltam udvarodba,~S most dalcsokort teszek sírodra:~
120 II| virágos ága,~Magától nyílik s hervad el -~Csak almát soha
121 II| míg ég: tiszta és magyar.~S ha nincs is egyéb benne
122 II| bujkálós napu vasárnapon.~S míg fejfádra rózsáink szirmai~
123 II| napod reánk már nem ragyog,~S mi nem vagyunk önfényű csillagok~
124 II| vagyunk önfényű csillagok~S a halászcsárda »összes termei«~
125 II| Unott borunknak íze keserű,~S ha koccan is az éltető pohár,~
126 II| lehet sok, az ötlet keves,~S verébül száll, nem pilleként
127 II| az álom olyan szép fehér,~S benne az élet szennye el
128 II| ó,~Lávává forrna tőle tó s folyó!~A szél megrészegedve
129 II| Kialudnának rá a csillagok!~S hogy ne maradjon a mennyég
130 II| tréfának indult, azt hiszem~S látod, mi lett belőle, kis
131 II| hegedűt nézi,~Csak nézi, nézi~S kezembül kivészi.~Lágyan,
132 II| mennybe,~Az Isten elejbe~S kristályteremekbe~Az angyalok
133 II| Ringatna lágyan~Szelid karán~S már szenderegtem~Lassú dalán,~
134 II| Tündér, aki benne~Lakik s az elébb~Szivem telezengte!~
135 II| jöjjön elő~A drága, a fényes~S ami az enyém,~Minden az
136 II| elő:~Rimánkodtam egyre...~S még szorosabban~Szoritom
137 II| Fájának vésőm~Neki feszitettem~S csak ahogy széttört~Apró
138 II| Mindig apróra~Bontogatom.~S a semmit mindig~Megsiratom.~(
139 III| Épp gyertyaszentelő előtt~S mert mind rokonok a szegények,~
140 III| vajacskát, zsirt, babot,~S megkente nyúlhájjal az asszonyt,~
141 III| csavarta~A szentelt olvasót.~S hogy az első hetipiackor~
142 III| Csakhogy mindég aludt a jámbor,~S ha szóltunk hozzá, nem felelt.~
143 III| Letépte gonddal a beteg,~S hogy kár volt akkorát letörni,~
144 III| szedni idejin« -~Szólt, s eláradt az örökálom~Lehunyott
145 III| sirt, csak a kasza pengett,~S mintha a sugaras táj lelke
146 III| térde gömbölyű, kövér.~S hogy ingecskéje lebegett
147 III| Parasztasszonyt ilyesmi meg nem illet,~S ha kévéjérül olykor föltekintget~
148 III| erre tartják a marokverőt!~S mást mit tehetne? Ujra lehajol,~
149 III| piros sapkás pipacsoknak.~S gyihó, gyihó, repiti őt
150 III| legalább is a barázda-szélbe.~S hogy visszatér, vigan kiált:
151 III| gyerek! -~De összeretten s ujra felrebeg~- Rekedt szó
152 III| lenvirágnak nézi a bolond -~S mikor felé kap, újra elcsapong,~
153 III| Felszedelődik ő is, asszonyunk,~S kiált: Omárkám, hol vagy?
154 III| felel!~Századszor is szól s szava már sikoly:~Jaj Istenem,
155 III| sehol!~Jó emberek, ki látta s merre hol?~Tán pittypalattyot
156 III| elaludt a rendek enyhiben~S az őrző-angyal karjában
157 III| ártatlan nem nézte, merre fut,~S nem ő, az őrzőangyal elaludt,~
158 III| az őrzőangyal elaludt,~S nem fogta meg parányi lábait~
159 III| kapualjba nézelődtem én,~S öreg anyókán veszett a szemem,~
160 III| garabolyt szorongatott alatta,~S a garabolyban volt, uramfia,~
161 III| megint csak visszakapta~S kapargatva börtöne fenekén,~
162 III| asszony csak elémbe lép,~S könyörgő szemmel adja fel
163 III| úrnak az igazán semmi se,~S jóllakik majd Janika, Terike.~-
164 III| Teriké se engedi a jussát,~S addig cibálják a szegény
165 III| minden szőre-szála égnek áll,~S olyankor, mikor már alig
166 III| csücskit szorosabbra fogta,~S történetét halkan tovább
167 III| Galambjaim, csak délig várjatok!~S hogy kis gyomruk korogta
168 III| őket: majd ha este lett!~S bekönyökölt az est az ablakon~
169 III| bekönyökölt az est az ablakon~S még mindig éhen leste két
170 III| könnyit éreztem kezem fején~S Gabó fülit fogta a kezibe -~
171 III| rettent rá Terikém, a szentem,~S csepp szájáról suttogva
172 III| tegyek? A kendőm alá kaptam,~S hiszi, nem hiszi, ténsúr,
173 III| siratják is azóta Gabót~S hiába vinném nekik a cipót~
174 III| hiába vinném nekik a cipót~S hiába lenne annak lágy bele,~
175 III| Kökényszeme könnybe lábad~S azt feleli: varrok egy szép~
176 III| komám - nevetett a bolond,~S nevetett köntösén a sok
177 III| ugrált, tapsikolt, nevetett -~S didergő királynak nyomban
178 III| Jézus szent nevét se zengi,~S a Krisztusatyafiság Könyvibe~
179 III| is néznek olyan szilajon~S az angyalocskák lenvirágszeme~
180 III| Szomorusággal azért van tele,~S az istenszem is a mennyezeten~
181 III| sóhajt a vénség megereszt,~S még ő kész sincsen a prefációval.~
182 III| már kész minden égi jóval,~S a sok szép szentbeszédet
183 III| csendít hasztalan Gregor,~S a pap szivének szent haragja
184 III| jössz - mordul fel a pap,~S eltökélve a Bibliára csap,~
185 III| öregasszonyt elviszi a lába~S ő menekül meg a szidás elül...~
186 III| Kedves fejét felüti komorul~S bár inkább elszaladni volna
187 III| libákra vetve~Megszólal, s hangja szigorú nagyon:~Tudja-e,
188 III| nekem csak - dörmögi a pap~S haragja, érzi, újra lángra
189 III| legyecskék se csípnek odabent,~S olyan jó híves is az én
190 III| bajomat, búmat feledem,~S ott pihenem ki magam egy
191 III| leteszem a szent olvasót,~S öreg szemem egy kicsit lefogom -~
192 III| Hancúrozunk a feszület alatt~S hogy elszunditok a reves
193 III| Szemfödelet sző belőle az álom,~S kilenc halottamon teríti
194 III| visszaérjek prédikációra. -~S a pimpimpáré-csillagok fölött,~
195 III| Hogy szűkül a szeme rése~S ringatja az unalom:~Szellőzködni,
196 III| Egyetlen kis száraz ága~S im e percben száraz ágra~
197 III| Hivatja a nádorispánt,~S ad parancsot is neki:~Az
198 III| Hármat ajtó szárnya koppan,~S betoppan uram fia,~Egy aranyos
199 III| Szerte széjjel szolga görbül,~S egy aranyos leptika,~Mint
200 III| a hintó csak megállott~S kesztyüs kézzel a leventék~
201 III| ránéz~És a szája marad tátva~S a kőnek is szive dobban,~
202 III| Van-e ott sok okos varga,~S van-e a sok nevezetes~Miniszter
203 III| Annyival, mint egy szál szalma.~S hogy azt lopni megtanitsa,~
204 III| Hogy ő holnap próbát csinál~S nem hiszi, hogy szégyent
205 III| asszonynépek~Letenyéről hazatértek,~S eztán már csak ők beszéltek,~
206 III| a bárány, mint a hangya~S ahol párnát vet a pázsit,~
207 III| Csipd meg, csitt Vigyázz!«~S azon nyomban, mint a nyul,~
208 III| Megajánlok tízszer százat.~S a ráadás sem lesz hiányos!«~
209 III| Nem eladó. Vége. Punktom.«~S megkerülve a karámot,~A
210 III| A királynak hátat fordit~S az bármeddig álldogál ott~
211 III| nagy tralla tejet fejni~S egy szál szőrbül~Pipaszárat
212 III| Visszamégyen~Őfelsége, s mint a gyermek,~Kit nagyobbak
213 III| Tűz az arca, szeme vér,~S lelkefogytán egy sarokban~
214 III| Elveszett a staffirungod!«~S nyöszörögve elmesélte,~Hogy
215 III| Kis kacsóit összecsapta~S nem ijedt meg a kisasszony:~»
216 III| Csak mondd meg, hol a karám~S bízd a többit még ma rám!~
217 III| fehér, mint havas márvány~S bíborkendő van a vállán,~
218 III| Méne, méne, mendegéle,~S alkonyattal még elére~Hives
219 III| Több a bárány mint a hangya~S ahol párnát vet a pázsit,~
220 III| Ezüstcsengős aranybárány~S ahogy mozdul, a nyakán~Álmosan
221 III| Kis királylány odaperdül,~S könnybe lábad szeme menten.~»
222 III| között~Mostohám elüldözött;~S addig én most meg se állok,~
223 III| Hosszú árnyak szárnya száll~S ilyenkor az ilyen helyen~
224 III| reggel~Az Uristen sepri ki.~S puha párnán, pelyhes ágyon,~
225 III| Kócsagszárnyon száll az álom~S kipihenhedd jól magad,~Még
226 III| Azt susogta, »Istenem!«~S elforditva a fejét,~Odanyujtja
227 III| fejét,~Odanyujtja a kezét.~S félsötétbe, csillagfénybe~
228 III| Ráhajolt az ég a földre~S a fehérlő nyáj felett~Édes,
229 III| Csak a tücskök csirpegése~S a virágok lélegzése~Nevetett.~
230 III| virágok lélegzése~Nevetett.~S hogy a hajnal ég az égen,~
231 III| Karján van a bárány bőre~S merre lebben, szürkületben~
232 III| Hopp megállj!~Gondol egyet, s ürgelyukba~Hosszú botját
233 III| Majd előre abból három~- S csönd, te nyárfa, csitt,
234 III| A motyóját összeszedte,~S búsan ballagott odébb.~Haj,
235 III| az égbolt!~És ahogy szólt s ahogy nézett~És ahogy járt:
236 III| Vad madárral utra kelni -~S valahol a lányra lelni?~
237 III| Hopp megállj!~Gondol egyet s ürgelyukba~Hosszú botját
238 III| Most előre abból három~- S csönd, te nyárfa, csitt,
239 III| A motyóját összeszedte~S búsan ballagott odébb.~Mire
240 III| És haptákban szalutálnak~S a tálakkal körüljáró~Fityfirity
241 III| rátekintett,~Megrebbenve odaintett~S mosolyogva győzedelmén~S
242 III| S mosolyogva győzedelmén~S győzedelmit szégyenelvén~
243 III| Két karom volt kalodája.«~»S nem követted nyomdokát!«~»
244 III| Üztem árkon-bokron át.«~»S van reményed, megkerül?«~»
245 III| ormán.~Ha felséged rátekint~S megitéli szív szerint,~Azt
246 III| Pödri bajszát kevélyen.~S nehogy ebből az esetbül~
247 III| Leányt, legényt összeadott,~S két lud, egy liba,~Nincsen
248 III| Azaz már most a királlyal~S hoztam olyan nagy kalácsot,~
249 IV| jóllakni a kenyér hajával.~S arany szemével a naptámadat~
250 IV| bekacsint a függönyön keresztül,~S azt hallod, hogy kint tombol
251 IV| hogy kint tombol az öröm,~S cigányok hurján vídám zene
252 IV| néked a szerb hegyek ormán.~S egyszer, ha a nap vére elfolyik~
253 IV| ha a nap vére elfolyik~S új csillagok szikráznak
254 IV| csillagok szikráznak a menyégen~S az emberek szemének csillagát~
255 IV| hajnalicskák még nyitottak,~S rigó fütyült a körtefán,~
256 IV| apuka után.~Dalolva ment el s azt igérte,~Énekszóval hozzák
257 IV| Azóta várjuk, egyre várjuk,~S rossz apukánk azért se jön,~
258 IV| a téli-zöld se zöld már~S csak varju károg a tetőn.~
259 IV| jó volna már, ha jönne,~S ő szegne kenyeret nekünk -~
260 IV| targallyat is az erdőn,~S melegebb lenne a szoba...~
261 IV| És átöleljük a nyakát,~S hogy megváltozott mostanában,~
262 IV| Fekete lett fehér ruhája~S fehér a fekete haja...~
263 IV| fényesebb vagy, mint a csillagok~S oly nagy, amilyen kicsi
264 IV| téged mivel bánthatott?~S örömed abba néked lehet-e,~
265 IV| Puskából lőttek járőrcsapatot,~S egy repülőgép kotlott a
266 IV| ruhát~És őt magára hagyja.~S mire a fecske szól: csivitt,~
267 IV| kicsit,~A házat összejárja,~S az udvart napfény teli meg,~
268 IV| Hiszen királyi reggeli,~S mig elmajszolja szája,~A
269 IV| báj~A kocsiut porába! -~S ha kérded tőle a nevét,~
270 IV| Kezét nevetve tárja szét,~S vállára szegve a fejét,~
271 IV| Mit tudhatná, hogy ez mi,~S hogy ez a két szó vállait~
272 IV| Minden konyhába vetnek.~S mikor szépen köszön nekik,~
273 IV| Orcáját összecsipkedik,~S azt mondják: jaj, te drága!~
274 IV| Szegény kis hadiárva!~S amikor ágyat vetni már~Leszáll
275 IV| hol~Az égi hid aláhajol~S már félig álmában dalol,~
276 IV| ennyit mond: az én apám...~S már a vetetlen nyoszolyán~
277 IV| Játékos álomangyalok, -~S jól betakarja szárnyatok, -~
278 IV| kendő van hervadt ősz fején,~S hogy könnyel mossa a holt
279 IV| is, szemének hinni kell.~S övé a hang is, melyen felzokog:~»
280 IV| csak elfüstöl a jelenés.~S napáldozatkor ahogy átoson~
281 IV| símogatta ezt a szöghajat,~S a gödrös állat a lágy száj
282 IV| egyre mélyebbre kandikál~S két karját ölelőn terjesztve
283 IV| keblébe lángoló szivül -~S a mi tüzünkön senki sem
284 IV| szivünkben a szeretet-selyem -~S nem öltözik beléje senki
285 IV| van-e~Oly könnyen nyíló s oly színig tele.~Mint e
286 IV| garmadában áll~A hit zafirja s a remény-opál~A fájdalom
287 IV| fájdalom fekete gyöngyivel, -~S nem tűzi őket senki, senki
288 IV| Jegenyepelyhet, árvalányhajat~S nem lesznek árvák már a
289 IV| árvák már a hant alatt.~S ti zokogó magyar fülemilék,~
290 IV| nekik gyászunkról dalljatok!~S itélő Isten, ki a szívbe
291 IV| így is, ugy is este lett,~S ha éj, ha nap csak búra
292 IV| értem is,~De az ég messze s az éhség közel,~Fiam, add
293 IV| fog egy csillagoltó télest~S az élet hivatalát leteszem.~
294 IV| átöleljük egymást csöndesen~S együtt aludni át a nagy
295 IV| örömbe, búba,~Ó, légy atyánk s tekints le ránk,~A tékozló
296 IV| Irgalmasságot tégy velünk~S add meg nekünk~A mindennapi
297 IV| De gyönge sarjainkra nézz~S add meg nekünk~A mindennapi
|