Rész
1 I| se gazdagabb,~Puha pompa és cifra szolganépség~Nem vár
2 I| világ morajja,~Síró kacaj és kacagó sikoly.~Ifjúságod
3 I| szentebb lészel, mint a szentek~És drágább lelkem üdvösséginél~
4 I| visszahulló fényin, enyhiben.~És együtt hagyjuk itt e szürke
5 I| hagyjuk itt e szürke földet,~És együtt föd be jeltelen halom.~
6 I| örömem, hány szenvedésem~És példa hány taníta meg,~Hogy
7 I| engem tétova~A dús dölyfe és a magunk nyomora!~Nem ti,
8 I| fent a színen~Mily szelíd és lágy a hab!~Ó, ne nézd,
9 I| együtt értünk~Hét nyarat és hét telet!~(1909)~
10 I| Az úrhoz addig elmegyek~És elviszem híven elébe,~Ha
11 I| ajtaját kitárom~Szivemnek és nagyot kérek nagyon.~Mikor
12 I| Szines hullámot vet a virág~És a szirmok tarka tengerében~
13 I| csöndes sarok,~Puha pázsit és fölötte árnyék,~Hol szeliden
14 I| nélkül altasd el a babád~És apuka barázdás homlokához,~
15 I| Lábujjhegyen tipegj el a kis ágyig~És liliomlágyan suhanj bele~
16 I| liliomlágyan suhanj bele~És le ne rúgjad a kis csipkepaplant,~
17 I| Híres, amit varrt, ködmön és suba,~Neve sokáig él a faluba.~
18 I| potrohos betűk,~Póklábúk és verébfejűk,~A t-nek gyomrán
19 II| Két egy testvér a könyű és a dal,~Soká vajúdó fájdalomnak
20 II| elmulatgatod magad:~Mozdítod ujjad és egy perc alatt~Ezer világ
21 II| minden porszembül új napot,~És nem lesz semmi, ha te akarod:~
22 II| nem volt kivel közlened,~És senkinek se szólhatsz nagy
23 II| egyedül.~Telepesen támad, nő és enyész~A fal tövén az egynapos
24 II| rózsaszála,~Tisztán, fehéren és üdén~Röpítenélek által én~
25 II| Átalragyog egy röpke fény,~És a föltámadás igéivel~Az
26 II| Mohos sírhalmok oldalát,~És zengi ébresztő dalát:~Reggel
27 II| vígalom~Zajátul zeng völgy és halom,~Hogy számüzetve elfut
28 II| suhanca ő,~Csupa vidámság és csupa erő.~Pirospalástos
29 II| akará, hogy buza teremjen~És hogy a kalász ért szeme
30 II| Volt ő is ifjú, volt igen,~És volt idő, hogy sziviben~
31 II| száraz rozmaringot.~Igen és a tavaszra jött a nyár,~
32 II| A kötésbe, a horgolásba,~És kis szobája rejtekén~Szeretett
33 II| lássa.~S mikor már könny és álom elfogyott,~Utánuk megy
34 II| Haja kibomlott szálait~És öleletlen vállait~Hogy férfiszem
35 II| borul,~Egy a nap, mely kél és alkonyul,~S fa, madárdal,
36 II| szülém majd megörül neki!~És szorgoskodnak az angyalkacsók,~
37 II| cuppog, mint az anyacsók.~És ahogy a fövénybe megmerűl,~
38 II| aztán nagyobbacska lettem,~És a barázdán átalmenni mertem~
39 II| Aranyszálakból hű kezek,~Múló és nyíló életek.~Ott dalaid
40 II| avar,~De míg ég: tiszta és magyar.~S ha nincs is egyéb
41 II| száll, nem pilleként repes,~És ha megzendül valahol a húr,~
42 II| Azóta hizik utjain a gyom,~És együgyűen, árván tévelyeg~
43 II| Felgyujtogatná titkunk a vadont!~És hogyha hamva vizbe hullna,
44 II| De jaj, nem az ólomtetők és~Nem a betonfalak:~Légvárak
45 II| vonót~A húrokra csapja,~És húzza, húzza~Egyre tüzesebben.~
46 II| volt, mintha~Röpitne hinta~És rengve-ringva~Szállnék föl
47 III| odakint.~Pedig jól éltek és közöttük~Sohase volt szentségtörés -~
48 III| Rozál lelke szálldos ott.~És terhes ágra, ért kalászra~
49 III| kévéjérül olykor föltekintget~És özvegysége nyomorát felejtni,~
50 III| könny szivárog szempilláira,~És felhevült agyán keresztül~
51 III| Kócos paraszt lesz, szilaj és komor,~Emberbarommá teszi
52 III| Másodszor is szól, hallgat és neszel:~Jaj Istenem, Omárka
53 III| a nap, de az ég fátyolos~És köd legel a házak tetején.~
54 III| adnám, ha nincs kenyerem,~És éhen jajgat két kis unokám,~
55 III| tavaly~Tiszába ölte szégyen és a baj.~Eladogattam, amit
56 III| oltáron az irott angyalkák,~És kettejük közt ott feküdt
57 III| macska,~Hízelkedőn dudálva és dagasztva.~Elnyávogta magát,
58 III| akkor én,~Forogni kezdett ég és föld velem -~De ő csak mondta,
59 III| Gabó kiugrott a kosárból~És a gabonásszekerek alatt~
60 III| Akármit csinálok, reszketek és fázom,~Hiába takargat aranyos
61 III| Átalussza a vén szégyentelen.~És csendül a harang, giling-galang,~
62 III| a harang, giling-galang,~És szárnyal a hang, mint szelid
63 III| döngicséltek, a gerlicék nevettek,~És Kisforró Zsuzsánna soksarku
64 III| hogy ma vasárnap vagyon,~És tudja-e a parancsolatot,~
65 III| különben érti is, nem is~És azt feleli rá, hogy: igenis,~
66 III| Lelkem-galambom, - anyó feleli~És két libáját addig leteszi -~
67 III| Szemében fénnyel játszik a ború~És szemrehányás nélkül integet:~
68 III| is láttam már kelmedet!~És szól Zsuzsánna, előrehajolva:~-
69 III| Lelkem-galambom, hogyne látott volna~- És suttogóra veszi itt a szót -~
70 III| vagyok minden vasárnapon...~És csendül a harang, giling,
71 III| harang, giling, galang,~És szárnyal a hang, mint szelíd
72 III| magában a király~Örvendezve és feláll.~Kardot is köt, dolmányt
73 III| koronáját~Nyomban fényesitse ki!~És enyelgő tréfa formán,~-
74 III| Szeme zárul, aki ránéz~És a szája marad tátva~S a
75 III| bekerülnek,~Kanapéra le is ülnek.~És amig az asszonynépek,~Szépek,
76 III| Ezalatt már este lett.~És mivel az asszonynépek~Letenyéről
77 III| Tenyerébe szedte lábát,~És elindult megkeresni~Mátyás
78 III| Juhászbojtár furulyázik,~Jókötésű és kemény~Pillantású a legény.~
79 III| az bármeddig álldogál ott~És akárhogy sir, vagy ordit,~
80 III| többet, bát se, büt se.~És beszélhetsz~Holtodig,~Vagy
81 III| Tündöklő mint a szivárvány.~És az utca, hol papucsa~Aranypatkós
82 III| vele érő,~A teteje égig érő~És az is csak valami,~Hogy
83 III| van itt iró,~Gyönge sajt és gyönge túró,~Egyik nektár,
84 III| rossz fát tett a tűzre.~És a lelkiismeret~Addig fúrta,
85 III| majd a király -~Jut eszébe és megáll.~Hát ahogy ott álldogál,~
86 III| olyan szép volt,~Mint a rét és mint az égbolt!~És ahogy
87 III| a rét és mint az égbolt!~És ahogy szólt s ahogy nézett~
88 III| ahogy szólt s ahogy nézett~És ahogy járt: kész igézet!~
89 III| ahogy járt: kész igézet!~És ha várna száz halál rá,~
90 III| mond a király?~Jut eszébe és megáll.~És ahogy ott álldogál,~
91 III| király?~Jut eszébe és megáll.~És ahogy ott álldogál,~Árokparton
92 III| Hercegek, kik széket állnánk~És haptákban szalutálnak~S
93 III| észveszejtőn~A vén kupec vigyorog.~És mellette mint a hold,~Kivel
94 III| odaront,~Elibéje térdepel,~És a szót igy adja fel:~»Adjon
95 III| húzott,~Hold fogytán volt és e végett~Annyi szurokgyertya
96 IV| nékik, ami még virágzik.~És hintsen csókot rájuk kék
97 IV| csókot rájuk kék szemed,~És hintsen csókot a kis puha
98 IV| Csengetyü lesz-e a nyakában,~És lesz-e annak szép szava?...~
99 IV| gonosz csont~Szünetlen szűköl és kapar.~Jobbrul a bádoghuszár
100 IV| Fölkapaszkodunk az ölébe,~És átöleljük a nyakát,~S hogy
101 IV| könyűt édes szülőm szemén~És reszketek, mint a fiókmadár -~
102 IV| véletlen csak, hogy elesett,~És csak eggyel több a kis sirhalom~
103 IV| a helyzet változatlan.~És messze valahol a front megett~
104 IV| Könnyével mosni a ruhát~És őt magára hagyja.~S mire
105 IV| hogy nézhetne még~Életre és halálra?~Se útálat, se gyűlölet~
106 IV| Mert rá sokat nevetnek~És egy-két falatkát neki~Minden
107 IV| Napjába százszor mondja el,~És megmutatja, hogyha kell,~
108 IV| A karajt bővebben szegi~És aki bántja, megveri -~Szegény
109 IV| Átrezdül egy sugárnyi fény~És leragyog reája:~Testvérkétekhez
110 IV| Reszkető kézzel keresztet vet, és~Elfoszlik, mint a füst,
111 IV| Zavarodottan földre omlik, és~Megint csak elfüstöl a jelenés.~
112 IV| Pihenjen ott meg vándorútatok~És hirt nekik gyászunkról dalljatok!~
113 IV| gyöngyház a szeme,~Bölcső felett és kórágyon keservbe~Sok éjet
114 IV| leteszem.~Nem szólok semmit és nem szólsz te sem,~Csak
115 IV| része.~Mi sorsunk: fejsze és fürész,~De gyönge sarjainkra
|