Rész

 1   I|       szemeim,~S én alszom majd el a te dalodon,~Csicsija,
 2   I|    ugyan, apukám,~Mikor vezetsz el oda engemet?~Reszketett
 3   I|      vizeknek~Mosolyogva siklik el.~Ó, ne nézd te, lent a mélyben~
 4   I|      Isten fehér követje, mondd el ott!~De már ha ily közel
 5   I|  adjatok néki~Könnyűket, melyek el nem sírhatók.~(1909)~
 6   I|          Mig a füzek sátra rejt el engem,~A világot én is elfelejtem.~
 7   I|        isten tudja, hol veszett el,~Jó kedvem tán újra megkerül,~
 8   I|       Kicsi száddal róla~Leheld el a gondot.~Virágfejecskédet~
 9   I|        Hogy mit az ő keze szórt el,~Azt sorban csüribe gyüjtse.~
10   I|    dobogása.~- Ó, még ne vigyél el! - esengtem~S dermedt kezemet
11   I|     jószágoddal hintsd be,~Bújj el lába elül, szúrós királydinnye!~
12   I|         az Uristen~Haraggal néz el a világ felett -~Hanem ott
13   I|         este~Nóta nélkül altasd el a babád~És apuka barázdás
14   I|       szád.~Lábujjhegyen tipegj el a kis ágyig~És liliomlágyan
15   I|     Repülj inkább a jó Istenhez el.~S aranyhajad ha végigsimogatva~
16   I|          A halálban se maradjon el tőle:~Tavaszra fejfát faragunk
17   I|  gyermek ősz uracska -~Ma vitte el nyarát a macska.~Ma vitte
18   I|       nyarát a macska.~Ma vitte el nyarát, ha nyár volt,~Hogy
19  II| betekints;~Hogy kulcsa hol van, el is feleded,~A zárt pedig
20  II|        Hogy nyarad sohse múljon el,~Hogy hozzád sohse jusson
21  II|        Hogy hozzád sohse jusson el~Az ősz, a tél, az árnyék.~
22  II|      öleld szivedre őt,~Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt,~
23  II|        Bimbó, mely bimbóul vesz el.~Ér, mely folyóra sohse
24  II|        amely párja nélkül cseng el -~Ó, van-e ennél szomorúbb?~
25  II|        a nyár,~Csók is csattant el egyszer ajkán...~Vagy azt
26  II|       lábnyomot takar:~Azét, ki el taposta...~Ó, még ma is,
27  II|        árnyán,~Azon mélázol tán el, néma márvány,~Mit e dicsőség
28  II|        S az emlék nem úgy múlik el,~Mint meleg arcon hópehely.~
29  II|         Én is csupán azt hoztam el,~Mit a Te földed megnevel.~
30  II|         Magától nyílik s hervad el -~Csak almát soha se nevel.~
31  II|         S benne az élet szennye el nem ér,~Se írigy ellen,
32  II|        ne mondd az Istennek sem el!~ ~II~Pajkos tréfának indult,
33 III|          Hát Matyi Verát hivtuk el, -~Kisruhavarró javasasszony,~
34 III|       csikója, fűzvessző-lova -~El, el hetedhét ország ellenébe,~
35 III|   csikója, fűzvessző-lova -~El, el hetedhét ország ellenébe,~
36 III|     fölötte~Ugy, hogy ne vinnék el, mi benne égi,~Hogy maradhatna
37 III|         Janikámnak.~- Mért adja el, ha oly kedves nekik?~Szemét
38 III|   könnyek megtelik:~- Mért adom el, mért? Édes istenem,~Hát
39 III|      fogta a kezibe -~Igy aludt el Janika, Terike.~Itten egy
40 III|      szállt a szó:~Dabó nem mén el, Dabó jó, Dabó!~De mit tegyek?
41 III|   szűntelen.~- Jobb is lesz, ha el se adom talán.~Tolvajnak
42 III|       vele!~Nem, nem, nem adlak el, szegény cicám!~Ha már a
43 III|       mérte rám,~Együtt múljunk el négyen e világból...~Ekkor
44 III|   kandalló, akár egy kaszárnya,~El is égett benne vagy száz
45 III| írott-képek.~Vecsernyére mennek el,~Azalatt a két királyok,~
46 III|         rákivánok,~Többet attól el nem állok!«~»De ha ennek
47 III|     nagy hiba.«~»Csak nem adtad el, te beste?«~»Szóm Felséged
48  IV|        apuka után.~Dalolva ment el s azt igérte,~Énekszóval
49  IV|          Hol annyi élet hervadt el nyílatlan -~Máskülönben:
50  IV|        nem fogja meg ő se.~Vidd el, pávagalamb, vidd el levelemet,~
51  IV|       Vidd el, pávagalamb, vidd el levelemet,~Permia-országból
52  IV|         Napjába százszor mondja el,~És megmutatja, hogyha kell,~
53  IV|         is mind hazájáért esett el,~Síruk simítsd be legszebb
54  IV|         búra alkalom,~Hát adjuk el az órát, angyalom.~Az olvasódnak
55  IV|     Fiam, add tán az olvasód is el!~Nézd, nem leszek fösvényebb