Rész

 1   I|         Most már ráfogtam, hogy~Ő maga dagasszon.~Nem is olyan
 2   I|   szívelem én se.~Különben most ő is~Válogat egy kicsit,~Néha
 3   I|       már~Szeme könnybe lábad~S ő érzi, hogy meghal,~Egyre
 4   I|  szeretne~Másikat keresni,~Mert ő a két szobát,~Azt mondja,
 5   I|       hogy mindenhol megó.~S ha ő a miénk, mit kérnénk egyebet -~
 6   I|   Szagos rózsavizét~Ne sajnálja ő se:~Bodorhajam jobban~Bodorodik
 7   I|     földre lekülde,~Hogy mit az ő keze szórt el,~Azt sorban
 8   I|       Mindig azt gondolom, hogy ő beszél.~Az öreg műhelyt
 9  II|   szárnya van,~A csillagok közé ő még el-elsuhan,~S kitárja
10  II|       gyermeket! A lét napfénye ő,~Estellik, hogyha megy,
11  II|        természet pajkos suhanca ő,~Csupa vidámság és csupa
12  II|        A harmatos hajnal leánya ő,~Ablakot tárok néki, hogyha
13  II| megtelék~Hangos gyereksereggel.~Ő többet nem törődik már vele:~
14  II|     ennél szomorúbb?~Pedig volt ő is fiatal,~Kedves volt néki
15  II|        Szerelem édes harmata~Az ő lelkét is valaha~Bepermetezte
16  II|  Bepermetezte tisztán.~S érezte ő is, mint akárki más,~Hogy
17  II|         szó, egy kézfogás.~Volt ő is ifjú, volt igen,~És volt
18  II|       hát a sírás-rívás?~Köztük ő lett, ládd, a prímás.«~(
19  II|     fészekalja angyal jő vele~S ő ujját fölemelve mondja:
20  II|      feledé~Vadgerlice-gyászát.~Ő a költő porait~Legtovább
21 III|      föl a tájat.~Felszedelődik ő is, asszonyunk,~S kiált:
22 III|         nézte, merre fut,~S nem ő, az őrzőangyal elaludt,~
23 III|   kezdett ég és föld velem -~De ő csak mondta, mondta szűntelen.~-
24 III|       sose járna,~Mert alighogy ő prédikálni kezd,~Egy-két
25 III|         vénség megereszt,~S még ő kész sincsen a prefációval.~
26 III|   öregasszonyt elviszi a lába~S ő menekül meg a szidás elül...~
27 III|        akkor megemlegeti,~Ahogy ő odamondogat neki.~A rózsák
28 III|  Vigyorog a burkus király,~Hogy ő holnap próbát csinál~S nem
29 III|        a királyé,~Csak tulajdon ő magáé,~Rajta van a bélyege,~
30 III|  Sziveért a szivedet,~Temagadat ő magáért.«~Kis királylány
31  IV|  bujócskázni mentek a halállal,~Ő meg cserébe téged megtanít,~
32  IV|       jó volna már, ha jönne,~S ő szegne kenyeret nekünk -~
33  IV|     tele,~Ki azt se tudja, hogy ő árva már? -~Uram, a háborút
34  IV|     kezemet addig nem fogja meg ő se.~Vidd el, pávagalamb,
35  IV|         a fecske szól: csivitt,~Ő, bár még álmos egy kicsit,~
36  IV| keresztre szegzi!~A menyhez van ő közelébb,~Megértőn hogy
37  IV|      Szivébe még nem férhetett,~Ő nem tud még mást, csak szeret -~
38  IV|         mondja: messze, messze,~Ő mostan a Halálba van,~De
39  IV|       szivem, már aludni kell!«~Ő maszatos szép-kezivel~Keresztet
40  IV|       értetlenkedve révedez:~Az ő tulajdon kék-kötője ez!~
41  IV|         Szoknyája is az, melyet ő visel,~A pruszlik is, szemének
42  IV|      apró Szent Antal-szobor, -~Ő kötte azt oda valamikor!~
43  IV|        kötte azt oda valamikor!~Ő símogatta ezt a szöghajat,~
44  IV|   glória,~Ez nem a Mária, ez az ő fia,~Infanterista Papdi