1896-bujdo | bujj-erdem | erdod-halal | halas-kedvi | kegye-lelki | lelku-nesze | nev-ringa | ringo-szomo | szoms-valak | valam-zugva
Rész
1 II| de nem birom megírni.~(1896)~
2 III| gonosz szivárványszin lipe.~(1904)~
3 II| Leghamarabb ottan ébredek!~(1908)~
4 IV| vegyen Panka szemfedelet!~(1920)~
5 IV| apukád is...~(1914. augusztus 4.)~
6 III| eztán már csak ők beszéltek,~Abbamaradt a dolog.~Mátyás király palotáján~
7 II| szakadatlan~S enyhet lelni nem tud abban,~Haja fürtit szétzilálja~
8 III| Tökszárdudát fujtak minden ablak alatt:~Ki tud orvosságot
9 II| Hogy megnyilik a mennyek ablaka,~S az örök végtelenbe belát
10 II| másnap~Pár ragyogó szem ablakán.~A szív a legfurcsább csavargó,~
11 II| már vele:~Szemének tiszta ablakát örökre~Lezárta a halál keze.~
12 II| muskátlibokra~Mindig nyit a kis ablakokba,~S a tanyai pásztorgyerek~
13 III| király palotáján~Kőcsipkés az ablakpárkány,~Onnan nézte a királylány,~
14 IV| ÜZENET HAZA~Kislányom, ha az ablakunk alatt~Dalolva mennek a katona
15 II| volt idő, hogy sziviben~Ábrándok óceánja ringott -~Hogy mért,
16 I| mustra,~A szivarhamut is~Az abroszra verem -~Már egyszer össze
17 II| harmatának:~Diófakoporsót ácsol az apjának.~Gyepes tanyaudvar
18 III| lenne hivatni az udvari ácsot!~Nekibúsul erre a didergő
19 I| visszahivnom!~Adta, amit adhatott:~Bút, borongást bő kezekkel,~
20 III| bolond, szedd össze az eszed,~Adj nekem tanácsot, akárhonnan
21 I| szeretném megkimélni:~Sohse adjatok néki~Könnyűket, melyek el
22 IV| nap csak búra alkalom,~Hát adjuk el az órát, angyalom.~Az
23 III| először vele!~Nem, nem, nem adlak el, szegény cicám!~Ha már
24 III| Nem habozva emberül~Számot adni vétkirül.~Hát amint megy,
25 III| ruhája,~Vasárnap délután mit adok reája?~Mint amikor nap süt
26 III| szegények mire végzik?~A nagy adót birják-e még?~Az urakat
27 III| olyan nagy hiba.«~»Csak nem adtad el, te beste?«~»Szóm Felséged
28 III| tán még legelni?«~»Számbul adtam néki enni.«~»Tettél volna
29 II| AETERNA SOLITUDO~Van néha olyan
30 II| golyón,~S egyűgyün eltünődtem afelett,~Hogy túl a jegenyéken mi
31 III| kisasszony:~»Oh, apám, ez ne agasszon!~Csak mondd meg, hol a karám~
32 II| ennyi a Janika kútja.~Az ágast venyigébül mérte ki,~Géme
33 I| terhét maga is sokallva~Húzza ágát a mosolygó alma~S te megéred,
34 II| bohó,~Körös-körül a cserjék ágbogán~Mesterének köszönt a csalogány~
35 III| odaát?~Husvét felé virágos ággal~Kedveskedett ura neki:~A
36 I| engemet.~A sárgarigó-fészkes ághegyen~Legszebb gyümölcsük én már
37 II| virágtarlók felett~Ingatva száraz ágok.~Tört ág bogán a csalogány~
38 III| kincset hord a hintó,~Száraz ágon rengő-ringó~Mesebeli rózsabimbó~
39 II| muzsikálni még,~Jobb volna ágrul-ágra szállani,~Mint kőszobornak
40 I| varrt, mosott amott.~Az ágy szögletén volt a tisztaszoba;~
41 III| setéten,~Mocskos vizű omlós agyaggödör,~- Kincs a parasztnak, kit
42 I| szive is megállt.~S amikor ágyához rohantam~S előtte térdre
43 I| simítsd~Puhára a vánkost,~Ágyam szélire is~Te ülj ide már
44 III| szempilláira,~És felhevült agyán keresztül~Sötét sejtések
45 III| ér,~Fogyogatott Rozál az ágyban,~Akár a megszegett kenyér.~
46 I| Lábujjhegyen tipegj el a kis ágyig~És liliomlágyan suhanj bele~
47 III| S puha párnán, pelyhes ágyon,~Majd meglátod angyalom,~
48 I| szárnya~A rózsaszin kis ágyra~S halk muzsikára nyilott
49 IV| jelenti kurtán, fukaron.~Az ágyú csak vaktában ugatott,~Puskából
50 II| bánjatok durván vele!~Mert ahonnan elüzték egyszer,~Hívhatják
51 III| hírivel,~Csak menjen kend, ahova menni kell.~A jó Isten se
52 III| Rekedt szó repedezett ajakon -~Vigyázz magadra, édes
53 IV| rabom:~Érte szülőjének magam ajánlhatom.~Irja meg: kellek-e, irja
54 III| Életem-halálom kezedbe ajánlom,~Most dobtam bele az utolsó
55 III| aranyhaja.~Napsütte arca, ajka, mint a vér,~Kacsója, térde
56 I| Eltünt nyarunkat sápadt ajkadon,~Az álom minden vágyam -~
57 II| rossz neven ne vedd,~Hogy ajkaimra így veszem neved:~De árnytalan
58 I| akartam~Kiáltani kékülő ajkkal.~- Nincs, aki ellenállhatna
59 III| balta, horog -~A király ajtaja egyszer csak csikorog.~Betipeg
60 I| Nem ismer már reám.~Az ajtóban hugom borult rám:~- Elkéstél
61 I| éj is útba már,~Amelyet ajtóm nyitva vár~S ha néma csónakába
62 II| én otthon, csak azon~Az akácfa-termő homokon.~Legédesebb álmom
63 I| van itt még egy üzenet:~Hű akácunknak a gunyhó felett.~Együtt
64 III| manna...«~»Gyönge bárány nem akadna?«~»Az egész nyáj a tied!«~»
65 II| neki az égi madárra.~Az Ur akará, hogy buza teremjen~És hogy
66 II| Megesett olykor,~Persze akaratlan,~Hogy vonómmal a~Húrok közé
67 II| elül is takargatod,~Hogy akaratlanul mit tartasz ott.~Hanem azért
68 IV| bocsájtottad szabadon,~Szent akaratod én nem kutatom -~De ládd,
69 III| bármeddig álldogál ott~És akárhogy sir, vagy ordit,~Hogy felfütse,
70 II| áldok minden kis zugot,~Mely akárhol részemül jutott,~S legkiváltképp
71 III| eszed,~Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed.~- Teli van énnálam
72 III| Juhászbojtár vállát vonja:~»Ha akarja, majd megmondja!«~»Bárányt
73 II| merre Isten napja süt.~De akármely föld ad kenyeret,~Egy legyen,
74 II| És nem lesz semmi, ha te akarod:~Te egyedül, de mindig egyedül.~
75 III| Janika, Terike.~Megint ki akart ugrani Gabó,~De visszasímogatta
76 I| De nem megyek ugyse! - akartam~Kiáltani kékülő ajkkal.~-
77 I| hogyha, fényes églakók,~Akartok hozzá lenni jók,~Egytől
78 III| Burkusoknak jó királya~Szürt akasztott a nyakába,~Tenyerébe szedte
79 III| Aranyban az uraságok, -~Akik ülnek mind királyok,~Hercegek,
80 III| A búzának van-e ára?~Hát akiknek háta vérzik,~A szegények
81 IV| haragjának,~Nagy főkapitányok akit indítának.~Addig pedig vagyok
82 III| a beteg,~S hogy kár volt akkorát letörni,~Csak azt jegyezte
83 IV| kell jönni, hol~Az égi hid aláhajol~S már félig álmában dalol,~
84 III| Rossz garabolyt szorongatott alatta,~S a garabolyban volt, uramfia,~
85 II| mosolygó álmot álmodott alattad!~Gyepes tanyaudvar öreg
86 II| teszem-e, rosszul teszem-e,~Áld-e Isten érte, vagy ver-e:~
87 II| zsendül,~Bimbónyi kis keze áldással van tele,~S melyik szeráf-zene
88 I| Hogy gyermekedet azzal áldja meg!~Én térdre hullottam
89 I| Simogasd meg a hajam~S áldjon Isten annyiszor meg,~Mint
90 II| Országszélrül országszélire.~Mégis áldok minden kis zugot,~Mely akárhol
91 II| jutott,~S legkiváltképp áldom a helyet,~Ahol fészket raknom
92 II| tenni~Élő virágul rá merem,~Áldott tanító-mesterem!~(1916)~
93 IV| élőnek ne légyen élte kín,~Áldva nézzen föl rád a földhatár -~
94 III| hogyha sose járna,~Mert alighogy ő prédikálni kezd,~Egy-két
95 III| lába.~Sok beszédnek sok az alja. -~Mátyásék az ereszaljba~
96 I| régi fészketek~Az eresz aljában úgy vár bennetek.~Árny borul
97 II| Ha bús vasárnap fátylas alkonyán~Szerelmét sirja-zengi egy
98 II| bárányfelhőket,~Csöndes alkonyaton~El-elnézem őket,~Ahogy legelésznek~
99 III| Méne, méne, mendegéle,~S alkonyattal még elére~Hives érre, nagy
100 III| A budai hegyek táján~Az alkonytűz hogy lobog.~»De szép itt
101 I| hozzám, édes angyalom?~S ha alkonyúló napja életünknek~A sírhalomnak
102 III| magáé,~Rajta van a bélyege,~Alkudjon meg ővele,~Itt nincs vásár,
103 III| sóhajt, ahogy ott áll:~»Alkudjunk meg, édes mézem...«~» Neked
104 IV| a szöghajat,~S a gödrös állat a lágy száj alatt,~Amin
105 III| anyókán veszett a szemem,~Ki álldogált egyűgyű-csöndesen~A hetivásár
106 IV| fényes délbe hozzad,~Meg ne álljál vele kilenc ország hosszat.~
107 I| festett rácsos kapujában~Őrül állnak karcsu jegenyék.~Szinte
108 III| Mondja Mátyás: »Én meg állom.«~Parolát is csaptak rája,~
109 III| János-bogárra lesve,~Utját állotta valahol az estve?~Vagy elaludt
110 II| ligetnek árnyán~Ki elmerengve állsz itt, néma márvány,~Tüskebokor
111 I| a csengő barackban.~Vén almafáinknak is üzenek:~Alattuk többet
112 II| senkinek se szólhatsz nagy álmaid felül;~S ha emiatt éreznél
113 II| is szívelem,~Ki sírdogál álmatlan éjeken,~A tengereknek méla
114 III| nyugodalmam,~Mig eltökéltem álmatlan-magamban,~Hogy, ha másképp nem, eladom
115 IV| látomás,~Félig valóság, félig álmodás,~Ezüst hold a véres mezők
116 I| Az öreg szűcs már szépet álmodik.~A hó fehér, selymes, sürű,
117 II| integet,~Éber fák őrzik álmodó borúd,~Minden tavasz ujítja
118 II| ajkán...~Vagy azt csak ugy álmodta már?~Mert aztán álmodott
119 II| álmodott sokat,~S beleszövé az álmokat~A kötésbe, a horgolásba,~
120 II| akácfa-termő homokon.~Legédesebb álmom ott esik,~Mig az igért óra
121 III| hoztam olyan nagy kalácsot,~Álmomban is földhöz vágott.~De az
122 I| is, ne félj!~Látod, annyi álmomrul lemondtam,~Hogy a lelkem
123 IV| szól: csivitt,~Ő, bár még álmos egy kicsit,~A házat összejárja,~
124 III| S ahogy mozdul, a nyakán~Álmosan cseng már kolompja,~Szeme
125 II| besötétül,~Elalusznak szépen,~Álmuk a hű pásztor~Virrasztja
126 II| nem ér,~Se írigy ellen, se álnok barát~Rád nem köszönti epés
127 IV| Testvérkétekhez szálljatok,~Játékos álomangyalok, -~S jól betakarja szárnyatok, -~
128 IV| a katona.~Alszik, alszik álomatlan,~Szája végén piros hab van,~
129 I| lelt színig telt kehelyt.~Álomkristályból palotát faragott,~Álomsarlóval
130 I| Álomsarlóval rózsát aratott,~Álomparipákból tartott fogatot,~Hát persze
131 I| Álomkristályból palotát faragott,~Álomsarlóval rózsát aratott,~Álomparipákból
132 II| régi város.~Puszták ölén álomsziget,~A dús, a bús, a hű Szeged.~
133 IV| Az utc’ajtó küszöbre.~Már alszanak veréb, fa, kút,~Már kezd
134 I| majd le az én szemeim,~S én alszom majd el a te dalodon,~Csicsija,
135 II| fehéren és üdén~Röpítenélek által én~A halhatatlanságba!~(
136 I| szivem, ma este~Nóta nélkül altasd el a babád~És apuka barázdás
137 I| ALTATÓ~Csicsija, bubuja, én csillagom,~
138 IV| a kút káváján átveti.~Az alvó víz magasra fellocsog.~Ó,
139 II| többé eszedbe sincs,~Hogy ama rejtett zugba betekints;~
140 III| vegye meg, kedves ténsuram!~Ámbátor legutolsó vagyonom,~Az úrnak
141 III| Szeme kancsal, kóc a bajsza-~Ámde nem jött egyedül:~Csoda
142 II| Mit Isten ujja irt felőle.~Amellyel véget ére ma,~Szelid keservvel
143 II| szívnek titkos rejteke,~Amelybe senki nem láthat bele;~Hisz
144 IV| szegfüvek halott pora -~Liszt, amelyből nem lesz kenyér soha.~De
145 III| Tovább őrizvén azt a földet,~Amelybül vétetett.~(1900)~
146 I| eszembe jut~A szeles éj, amelyen elaludt~S valahányszor hörögve
147 IV| állat a lágy száj alatt,~Amin virágzik most is a mosoly -~
148 III| Emberbarommá teszi a nyomor,~Mint aminő a többi itt körötte...~Mért
149 III| A rászálló légytül is!«~»Amire én rákivánok,~Többet attól
150 I| majd szíve csicsergésteken,~Amivel a házbért lefizetitek,~Vagy
151 I| Hogy szinte kicsattan.~Amúgy is megvagyok~Szegényi soromban,~
152 II| neki!~És szorgoskodnak az angyalkacsók,~A vödör cuppog, mint az
153 II| Gyermekek zokognak,~Az ég angyalkái~Mind elszomorodnak.~Vidám
154 III| édesanyja nem csodálta meg~Az angyalszobrot az oltár felett!~Igen, az
155 IV| Festő a szent oltár fölé~Angyalt festhetne róla.~Ki ránéz,
156 II| halk dalt cirpelem~Pila Anikóról.~Nem volt hattyú, hófehér,~
157 III| az engem meg nem csalna,~Annyival, mint egy szál szalma.~S
158 IV| csörögdögél.~Nyakában apró Szent Antal-szobor, -~Ő kötte azt oda valamikor!~
159 I| ANYA~Éjfél felé hozták a sürgönyt,~
160 II| A vödör cuppog, mint az anyacsók.~És ahogy a fövénybe megmerűl,~
161 II| ütemes, lassu suhogása~Tán az anyaföld imája, fohásza,~Mit, beleveszve
162 IV| göndör haja selyme,~Apámhoz, anyámhoz nagy az engedelme.~Iván
163 III| édes csillagom!~Omár az anyaszót nem hallja már,~Azóta régen
164 I| tisztaszoba;~Ingyen nem ereszté anyját se oda.~Én magam is... Ej,
165 III| diófán szarka szálldos:~Anyjok, vendég áll a házhoz,~A
166 III| rég!~Apjuk nem is volt, anyjuk még tavaly~Tiszába ölte
167 IV| szobánknak mállatag falán -~Anyóka, kedves, hallgassál a szóra:~
168 III| kapualjba nézelődtem én,~S öreg anyókán veszett a szemem,~Ki álldogált
169 III| megszenteljed a vasárnapot?~Anyónak tetszik szörnyen a dolog.~
170 I| evett utoljára!~Aranyszálát anyukája~Megöleli mosolyogva:~Kis
171 I| kis fiára a madár!~Szegény anyukámon ki segit, ha nem te?~Gyógyitsd
172 I| nézi~Szegény bodor baba.~Anyukának keze~Zörög a kilincsen -~
173 IV| mostanában,~Bepanaszoljuk anyukát!~Fekete lett fehér ruhája~
174 IV| fölött három angyal.~Első: apa gondolatja,~Másik: anyja
175 IV| hadiárva!~Ha kérdik tőle: hol apád?~Azt mondja: messze, messze,~
176 IV| orcája, göndör haja selyme,~Apámhoz, anyámhoz nagy az engedelme.~
177 I| benne,~Annyit emlegetjük~Apánkat, anyánkat~Annyiszor öleljük,~
178 I| LEVÉL AZ ÖREGEKNEK~Édes jó apánkék!~Soraikat vettük.~Hogy vannak,
179 I| fecskecsalád:~Egy fészek nevel fel apát, unokát!~De mennyit kell
180 III| üres a szuszék hej de rég!~Apjuk nem is volt, anyjuk még
181 III| többit még ma rám!~Csitt, apókám, nyugalom!~Olyan biztos,
182 II| maradéka~S hogy a tanyai nép apraja-nagyja~Isten madarát becsületbe
183 II| Gyerek voltam még,~Annak is aprócska.~Egyéb játékom~Nem volt,
184 II| Nagy birodalmu dalkirály!~S apród, ki voltam udvarodba,~S
185 II| Gyerekésszel abba,~Mindig apróra~Bontogatom.~S a semmit mindig~
186 I| Mesélj is majd egyet~Szegény apukádnak,~Úgy, mintha mesélnél~A
187 IV| sok kisgyereknek~Itthon az apukája már,~Egyiknek szeme van
188 IV| várjuk, egyre várjuk,~S rossz apukánk azért se jön,~Pedig a téli-zöld
189 I| violaágyat,~Kerekébül édes illat árad.~Szinte hallom: a vidám
190 III| illatot,~Mely a kertből áradott.~Kerek kertje közepében~
191 III| Játszadozgat a lábánál~Ezüstcsengős arany-bárány,~Csillagos a homloka -~Odatoppan
192 IV| jegygyűrűnket még nem adom,~Nála aranyabb szívű angyalom!~Ládd, olyan
193 III| csüng le róla,~Aranytányér, aranyabrosz,~Arany a kés, villa ahhoz,~
194 III| nézze meg az ember,~Lesz aranyad, mint a tenger,~Mindenkinek
195 III| beköszön,~bekémlel a küszöbön.~Aranyasztal, aranylóca,~Aranyposztó
196 III| Arany a kés, villa ahhoz,~Aranyban az uraságok, -~Akik ülnek
197 II| kedviben, pirosló hajnalon~Aranybetűkkel ezt az örök Irgalom~Az emberszívbe
198 III| selyemfőkötője,~Lesz ezüstkötője, aranycipellője! -~Most meg már a kis lány
199 III| maga.~Kökényszemébe hullt aranyhaja.~Napsütte arca, ajka, mint
200 I| inkább a jó Istenhez el.~S aranyhajad ha végigsimogatva~Szelid
201 II| terítik szőnyegűl eléd,~Neved aranylik kövön, koszorún -~S te nézed
202 III| a küszöbön.~Aranyasztal, aranylóca,~Aranyposztó csüng le róla,~
203 IV| Hogy borul a nyakába,~Mert aranymókust hoz neki,~A karajt bővebben
204 IV| Alszik a hadiárva.~De mint aranynyil, úgy suhan~Ez ima föl a
205 I| a fény~S mikorra a hajad aranyodik,~Az enyém szürkébe csavarodik.~
206 III| És az utca, hol papucsa~Aranypatkós sarka csattog,~Mind virágba
207 III| Aranyasztal, aranylóca,~Aranyposztó csüng le róla,~Aranytányér,
208 IV| háború-fiát,~Megfogta-e az aranyréten~Az ezüstszőrü barikát?~Csengetyü
209 II| színt selymébe egyre szőnek~Aranyszálakból hű kezek,~Múló és nyíló
210 I| ételt~Mikor evett utoljára!~Aranyszálát anyukája~Megöleli mosolyogva:~
211 III| AZ ARANYSZÕRÛ BÁRÁNY~I~Mese, mese, mátka~
212 III| Aranyposztó csüng le róla,~Aranytányér, aranyabrosz,~Arany a kés,
213 II| Tovább repül kedvetlenül,~Aranyvesszője nem suhog,~Ajaka szomorún
214 II| angyal szót fogad neki:~Aranyvesszővel megveri~Mohos sírhalmok
215 III| alkonyat,~Pihenni tér az arató csapat,~Lánynak, legénynek
216 III| buzaföldek, a mezők felett.~Az arató-had alig pihegett.~Kacaj nem
217 I| angyala álla.~A világ örök aratója,~Kit Isten a földre lekülde,~
218 I| faragott,~Álomsarlóval rózsát aratott,~Álomparipákból tartott
219 I| aranyos istenke!~Juttass arcára a rózsák pirosából,~Fénytelen
220 I| hogy beteg?~Megfogyott arcáról lehervadt a rózsa,~Jókedvének
221 II| úgy múlik el,~Mint meleg arcon hópehely.~Ott még az emlék
222 III| Koszorúzták meg a kis barna arcot,~Mely a halálban is vigan
223 I| paplak füves udvarán~Vadrózsa arcu szolgalány~Nyikorgatá az
224 I| portánál még idegenebb~Tájon árendálván lakozóhelyet.~Könnyű nektek,
225 II| Ott termett, hol a Tisza árja~Királyi képet ölt magára,~
226 II| a föltámadás igéivel~Az arkangyalnak jőni kell.~Az angyal szót
227 II| teremtettél semmit egymagát,~Árnyéka van mindennek legalább -~
228 II| ajkaimra így veszem neved:~De árnytalan tündöklés hiába vesz körül,~
229 IV| szór a makkfa~Levelet az árokpartra,~Száraz levél, ázott moha:~
230 III| királyom,~Nem veszed meg~Semmi áron.~Mit ér a nagy hatalom~Oda
231 I| dagasszon.~Nem is olyan áros~A magunk sütése,~Meg a pékkenyeret~
232 IV| búzavirágmagot,~Jegenyepelyhet, árvalányhajat~S nem lesznek árvák már
233 II| utjain a gyom,~És együgyűen, árván tévelyeg~A Kárász utcán
234 III| Jótét lélek tán akad,~Ki egy árvát befogad.«~»Ide hallgass,
235 IV| abba néked lehet-e,~Hogy árvával van a világ tele,~Ki azt
236 III| Mezők közepében~Kopolyakút ásitozik setéten,~Mocskos vizű omlós
237 I| Kitanulhatatlan~Ez az asszonyfajta!~Különben most mindig~Motollál
238 I| a szót vissza.~No ez az asszonynép~Csak igazán cifra.~Szerencsére
239 III| S megkente nyúlhájjal az asszonyt,~Aztán ráolvasott.~De isten
240 III| tájat.~Felszedelődik ő is, asszonyunk,~S kiált: Omárkám, hol vagy?
241 III| Visszaretten, tántorog:~Az asztalfőn észveszejtőn~A vén kupec
242 II| kiszökött,~Keze helye még itt az asztalon -~Ej, de soká jön, hova
243 III| parancsolt mindjárt a kuktákra:~- Asztalt terigetni, ökröt sütögetni.~
244 II| nagyobbacska lettem,~És a barázdán átalmenni mertem~A fügefészkes nádasig,
245 II| érkezik,~Az Örökkévaló szemén~Átalragyog egy röpke fény,~És a föltámadás
246 II| sírást, halk lélegzetet~Átaltörni a titkos rejteken.~De valahára
247 III| szentbeszédet szüntelen~Átalussza a vén szégyentelen.~És csendül
248 II| MEGHALT EGY VÉNLEÁNY~Ki vélünk átellen lakott,~A vénkisasszony
249 II| tudja, ki.~S ahányszor karja átfont,~Ahányszor csókja ért:~Mindég
250 III| szórt a nyárderéki ég -~Átfülve izzott, reszketett a lég~
251 IV| jelenés.~S napáldozatkor ahogy átoson~A csordakútra Papdi Kis
252 IV| Az Isten elborult szemén~Átrezdül egy sugárnyi fény~És leragyog
253 IV| ki,~Magát a kút káváján átveti.~Az alvó víz magasra fellocsog.~
254 I| filozófia?~Nem baj? Hány átvirrasztott éjem,~Hány örömem, hány
255 IV| kórágyon keservbe~Sok éjet átvirrasztottál vele!~Sok könnyűd szentelé
256 IV| vagy örömbe, búba,~Ó, légy atyánk s tekints le ránk,~A tékozló
257 IV| a te apukád is...~(1914. augusztus 4.)~
258 II| Egy durva lábnyomot takar:~Azét, ki el taposta...~Ó, még
259 IV| a kokárdás babád.~Taníts azokrul játszi dalt neki,~Kik bujócskázni
260 III| Burkusország fejedelmét.~Azonközben az udvaron~Van is már nagy
261 II| Le se törülgettem~Hanem azonnal~Szolgálatba vettem:~Lónak
262 IV| árokpartra,~Száraz levél, ázott moha:~Ezen alszik a katona.~
263 I| őrizzék soká a lába nyomát.~Azután van itt még egy üzenet:~
264 III| végigsimogatja:~- Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,~Biborköntösömet
265 I| mintha mesélnél~A hajas babádnak.~„Volt egy szegény ember~
266 I| BALLADA~Fehér babaháznak~Rácsos kapujába~Páváskodik
267 I| Páváskodik Panka~Szép bodor babája.~Piros rokolyába,~Patyolat
268 I| vagyunk.~Ebben a sarokban babát ringatott~Panka. Sütött,
269 IV| mesét,~Álmomba mindig ég a babavár -~Uram, a háborút parancsold
270 II| a holtak felett,~Száraz babér takarja majd neved -~Nekünk
271 III| Tyúkot, vajacskát, zsirt, babot,~S megkente nyúlhájjal az
272 III| most mind beesik:~Elázik a bábum kimosott ruhája,~Vasárnap
273 IV| Dalolva mennek a katona bácsik,~A legpirosabb muskátlik
274 I| igy ni!~Anyukám, a drótos bácsit~Föl lehet már ugye hivni?~(
275 IV| szűköl és kapar.~Jobbrul a bádoghuszár várja,~Balrul a menyasszonybaba...~
276 I| szárnyú madárkám,~Fejed bágyadtán nyugszik vállamon,~Orcád
277 IV| Ó mennyi kincs, ó mennyi báj~A kocsiut porába! -~S ha
278 III| tud orvosságot a király bajáról,~Hol az a bölcs ember, aki
279 III| a bajusz!~Ugye mondtam, bajba jutsz?~Nem hazudott a juhászom:~
280 III| Zárt lakatját gondnak, bajnak~Nyitogatják Ó-Tokajnak~Hámozott
281 III| mint a holttetem,~Minden bajomat, búmat feledem,~S ott pihenem
282 III| kajsza,~Szeme kancsal, kóc a bajsza-~Ámde nem jött egyedül:~Csoda
283 III| juhász keményen -~Pödri bajszát kevélyen.~S nehogy ebből
284 III| odafordul:~»Koma, hogy vág a bajusz!~Ugye mondtam, bajba jutsz?~
285 III| piros szájért,~Bodorodó bajuszkáért,~Azt susogta, »Istenem!«~
286 I| Türelmetlen ostor pattog a bakon.~Hamar azt a ládát! Mert
287 III| padom~Ott a sarokban, a bal oldalon.~Ha beleomlok, mint
288 I| BALLADA~Fehér babaháznak~Rácsos
289 I| hófehér kötőbe.~Dalolgatva ballag, egyes-egymagába -~Virágtestvérkéi,
290 IV| Jobbrul a bádoghuszár várja,~Balrul a menyasszonybaba...~ Ragyogd
291 II| Csattog töveden a kisgazda baltája.~Patakja kicsordul szeme
292 I| Szépségednek se lesz sok bámulója,~Betakar holmi névtelen
293 I| Fáradtan, unottan az este~Bámultam a gyertyavilágba~S egyszerre
294 III| Nevenincs királynak nagy volt a bánata,~Csupa siralom volt éjjele,
295 III| félországért,~Inkább apja bánatáért,~Leginkább a piros szájért,~
296 IV| szájú, gyerekszívű hősök,~Bánaterdőnknek reménysarjai,~Szemünknek
297 III| bort csapra üttek,~Kilenc banda vigat nyúzott,~A tizedik
298 I| harmadik szoba?~Csak én meg ne bánjam!~Adja a szót vissza.~No
299 IV| madárhalott,~Jó isten, téged mivel bánthatott?~S örömed abba néked lehet-e,~
300 IV| karajt bővebben szegi~És aki bántja, megveri -~Szegény kis hadiárva!~
301 III| Mért haragszol reám? sohse bántottalak! -~Kerekre nyitotta a csöppség
302 I| kertjében~Pirul, szőkül a csengő barack.~Édes terhét maga is sokallva~
303 I| Nem hiszek már én a csengő barackban.~Vén almafáinknak is üzenek:~
304 I| TEMETÉS UTÁN~Barackfáinknak mén ez üzenet:~Ne várjanak
305 III| mosolygó almát, a csengő barackot,~Hányjatok a tűzre minden
306 II| Szeretem én nagyon~A bárányfelhőket,~Csöndes alkonyaton~El-elnézem
307 I| kérnénk egyebet -~De dalos barátim, mi lesz veletek?~Szeret-e
308 IV| lombú ezüstbabért,~Vidám barátok fűzték fürteimre~Tapsos
309 III| ellenébe,~De legalább is a barázda-szélbe.~S hogy visszatér, vigan
310 II| nagyobbacska lettem,~És a barázdán átalmenni mertem~A fügefészkes
311 I| altasd el a babád~És apuka barázdás homlokához,~Mint a lehellet,
312 II| lehetett.~Egy az ég, mely bárhol ránk borul,~Egy a nap, mely
313 III| adhatok hát neked~Aranyszőrű barikádért?«~»Két szeméért két szemed,~
314 IV| aranyréten~Az ezüstszőrü barikát?~Csengetyü lesz-e a nyakában,~
315 III| szokása.~»Vendégünk lesz, bárki lássa!«~Szól magában a király~
316 III| királynak hátat fordit~S az bármeddig álldogál ott~És akárhogy
317 II| célra~Rá mégse találék,~Bármi csapongó~A gyermeki elme.~(
318 I| elviszem híven elébe,~Ha szived bármit kérne,~Hogy gyermekedet
319 III| Sátor készült az udvaron,~Bársony ponyva, drága fényes,~Száz
320 I| egész~Szegedi vásárba,~Kék bársonyotokkal simuljatok lágyan~Két kis
321 I| kivérez,~Te sem pihensz ám bársonypamlagon -~Eljegyzett társa küszködéseimnek,~
322 III| Biborköntösömet feldaraboltatom.~Bársonyrokolyája, selyemfőkötője,~Lesz ezüstkötője,
323 III| lehütse,~Nem mond többet, bát se, büt se.~És beszélhetsz~
324 I| gyalog jő ám,~Sem pedig batáron:~Porcelánhuszár jön~Porcelánszamáron.~
325 I| erős~Regulában tartom -~Bátran irhatom, mert~Kint pöröl
326 III| álmában is piszegett,~Kis bátyja ugyan csendes volt szegény,~
327 III| Méhedongást, mézszagot,~Bazsalikom illatot,~Mely a kertből
328 I| változékony,~Mint a nyári égbolt.~Beborul, kiderül,~Nem tudom, mi
329 III| tehetne most se mást!~A becsület ördögé lett,~Mit ér most
330 II| apraja-nagyja~Isten madarát becsületbe tartja.~A szorgos csapat
331 III| De ha ennek esik kára,~Becsületem lesz az ára.«~»Ki igy ura
332 III| nevezetes~Miniszter közt becsületes?~»Mert ami azt illeti«~Fejét
333 III| játék szivivel,~Tőrvetés a becsületre?~Nohát akkor tromfra tromf,~
334 I| tűzesője helyt~Kézcsókkal is beérem.~Hogy újra megtaláljam~Eltünt
335 III| padlásunkra az most mind beesik:~Elázik a bábum kimosott
336 II| szemet szedegetnek.~Kinek befedi a világot szárnya,~Van gondja
337 II| csak híves este,~Hamvát befödi az avar,~De míg ég: tiszta
338 III| lélek tán akad,~Ki egy árvát befogad.«~»Ide hallgass, szegény
339 III| rokonok a szegények,~Hát befogadtuk őt.~A doktor urat drágálották,~
340 I| a falon,~Már szivünk is befonta -~Aludni menjünk, édes angyalom!~(
341 III| leptika,~Mint az álom, csak begörbül.~Körülvette oldalaslag~Kísérőbe
342 III| liba,~Nincsen már hiba.~Begyült a nagy sokadalom,~Lett országos
343 I| nem baj, hogy szeszélye~Behavazta szöghajam:~Csak a tiéd,
344 I| De hogyha a nap szárnyait behúzva,~Kék tengerek vizében elpihen,~
345 III| fia,~Egy aranyos dalia,~Bejelentve őkegyelmét,~Burkusország
346 III| felelt.~Csak ha a tanyáról bejöttek,~Olyankor hallottuk szavát:~-
347 III| veszedelem,~Hol varangyos béka vartyog.~Hol csikasz vad
348 IV| szemével a naptámadat~Ha bekacsint a függönyön keresztül,~S
349 III| tetthelyet,~De mielőtt beköszön,~bekémlel a küszöbön.~Aranyasztal,
350 II| teritett asztal.~Öregje békén eszik a seregnek,~Mig a
351 III| szónak.~Beljebb is csak bekerülnek,~Kanapéra le is ülnek.~És
352 III| őket: majd ha este lett!~S bekönyökölt az est az ablakon~S még
353 III| a tetthelyet,~De mielőtt beköszön,~bekémlel a küszöbön.~Aranyasztal,
354 IV| Mátka-koszorúval hozzánk beköszön-e,~Menyasszonyi fátylam virággal
355 IV| már,~Egyiknek szeme van bekötve,~A másik sántikálva jár.~
356 III| néki enni.«~»Tettél volna békót rája!«~»Két karom volt kalodája.«~»
357 II| ablaka,~S az örök végtelenbe belát véges szemem:~Ilyenkor mindig
358 II| tréfát velünk,~Hogy egyre sír belé szivünk, szemünk?~Hisz Isten
359 IV| mégis~Az egész tündérország belefér.~Jaj, a tündérek szárnya
360 III| Hát az aranyszőrű bárány~Belefult az ér vizébe.«~»Ha utána
361 II| Királyi képet ölt magára,~Míg belehódol kanyaros~Futással a szilaj
362 II| erdő.~Felcikázó fénybogár:~Belehunyt az éjbe.~Rőzsé lobbant hegytetőn:~
363 III| sarokban, a bal oldalon.~Ha beleomlok, mint a holttetem,~Minden
364 II| aztán álmodott sokat,~S beleszövé az álmokat~A kötésbe, a
365 I| a télizöld, mely hegyig belevész,~Az rajta zöld irhábul a
366 II| anyaföld imája, fohásza,~Mit, beleveszve az ég peremébe,~Fölvisznek
367 III| Vége-hossza nincs a szónak.~Beljebb is csak bekerülnek,~Kanapéra
368 III| földhöz vágott.~De az nem kap belüle,~Aki kétes felüle!~(1902)~
369 III| tulajdon ő magáé,~Rajta van a bélyege,~Alkudjon meg ővele,~Itt
370 I| Az eresz aljában úgy vár bennetek.~Árny borul rá s napfény
371 I| jó Isten, ahhoz, aki jó:~Bennünket, tudom, hogy mindenhol megó.~
372 I| nem hallja, hogy mi jajgat~Bent az erdő mélyibe.~Csak maradj
373 IV| megváltozott mostanában,~Bepanaszoljuk anyukát!~Fekete lett fehér
374 II| harmata~Az ő lelkét is valaha~Bepermetezte tisztán.~S érezte ő is,
375 III| a fejszék, sírnak erdők, berkek,~Recsegnek, ropognak a gyümölcsös
376 III| nem szuperál?~Összehordott berket-ungot,~Mig az apja talpra ugrott:~»
377 II| Sugarakból fonva.~Mire besötétül,~Elalusznak szépen,~Álmuk
378 III| Csak nem adtad el, te beste?«~»Szóm Felséged meg ne
379 I| felszedi.~Ne nevesd ki biztató beszédem!~Megládd, nem soká kell
380 III| Hogyha hozzáér a lába.~Sok beszédnek sok az alja. -~Mátyásék
381 III| Itten egy percre megszakadt beszédünk.~A keresztutca szögletén
382 II| ráhajol,~Jaj istenem, ott újra beszegék~Látómezőmet újabb jegenyék.~
383 III| többet, bát se, büt se.~És beszélhetsz~Holtodig,~Vagy még nyelved~
384 I| hogy a sorunkat~Szálára beszéljem,~Megvagyunk, hál’ isten,~
385 IV| AZ ÁRVÁK BESZÉLNEK~A hajnalicskák még nyitottak,~
386 III| rosszabbul lett,~Álmában félre is beszélt,~A halál mezsgyéjére térve,~
387 III| hazatértek,~S eztán már csak ők beszéltek,~Abbamaradt a dolog.~Mátyás
388 I| megjött a tél tegnap délelőtt,~Beszitálta hóval a temetőt,~S az öreg
389 III| kiverve,~Virágokkal nincs beszórva,~De szomorú is az özvegy~
390 I| Szépségednek se lesz sok bámulója,~Betakar holmi névtelen zugoly,~Hová
391 II| tudják, hogy mindig övék a~Betakarított termés maradéka~S hogy a
392 IV| Játékos álomangyalok, -~S jól betakarja szárnyatok, -~Tudjátok:
393 II| férfiszem ne nézze.~Nézd, betakarlak hát, szegény halott,~S hogy
394 II| Szagos leveleddel sokat betakartad,~Sok mosolygó álmot álmodott
395 III| idehozták~A tanyájukról betegen.~Esett a hó, a szél sodorta,~
396 III| hetipiackor~Az ura hozzá betekint,~Még azt se tudakolja tőle,~
397 II| Hogy ama rejtett zugba betekints;~Hogy kulcsa hol van, el
398 II| ott esik,~Mig az igért óra betelik~S ha az angyalfecske kelteget:~
399 II| SZERETET AZ ÉLET~Ha majd az ige bételik,~S az igért óra érkezik,~
400 III| ajtaja egyszer csak csikorog.~Betipeg egy lányka, icike-picike,~
401 III| Látni őket utcanépek~Majd betörték a palánkot)~No, a hintó
402 II| nem az ólomtetők és~Nem a betonfalak:~Légvárak ütnek legnagyobbat,~
403 I| Igről-igre szedni.~A hány betű benne,~Annyit emlegetjük~
404 I| Szántogatva a papir-barázdán,~A betű-magot vetem, vetem:~Mindig kis
405 I| szegletén.~Dülöngő, potrohos betűk,~Póklábúk és verébfejűk,~
406 III| Csak a templomba hogyha beülök.~Ott, tudja, minden olyan
407 I| valahogy~S házas-embernek is~Beváltam úgy, ahogy.~Nagyhatú nem
408 II| átal,~S egy percre engem is bevon~Fekete fátyolával.~Egy percre
409 III| karszékből majd kiszédül,~Biborarccal a leány is~Bujna még a föld
410 III| fehér, mint havas márvány~S bíborkendő van a vállán,~Tündöklő mint
411 III| adom gyöngyös ékem,~Vagy a biborkendőm kell-e?~Vagy a gyémántkőm
412 III| babádat ruhátlan nem hagyom,~Biborköntösömet feldaraboltatom.~Bársonyrokolyája,
413 III| csillagfénybe~Fehérvári bicska villog,~Aranybárány halva
414 IV| két kezünk~Csörget csufos bilincset,~Rab nemzetet, tudjuk mi
415 I| lelkemen,~S ilyenkor ifjú bimbóm, gyermekem~Szivemre melegebben
416 II| az öröm kertje zsendül,~Bimbónyi kis keze áldással van tele,~
417 IV| lánya,~Szellőtül is őrzött bimbós majoránna,~A rabkatonának
418 II| ennél a világon.~Bimbó, mely bimbóul vesz el.~Ér, mely folyóra
419 III| mire végzik?~A nagy adót birják-e még?~Az urakat szidják-e
420 III| haszontalan:~Hol napraforgótővel birkozik,~Hol a cserebogárral malmozik,~
421 II| csak rólad muzsikál,~Nagy birodalmu dalkirály!~S apród, ki voltam
422 III| ér a nagy hatalom~Oda fél birodalom!~No meg hozzá még a szégyen!~
423 III| mondd meg, hol a karám~S bízd a többit még ma rám!~Csitt,
424 III| felett!~Igen, az anyja. Az bizony, szegény~Nem ért rá elmerengni
425 I| ki felszedi.~Ne nevesd ki biztató beszédem!~Megládd, nem soká
426 I| sirdogált apám:~- Hiába biztatom. Nem érti.~Nem ismer már
427 III| gyomruk korogta a delet,~Biztattam őket: majd ha este lett!~
428 III| apókám, nyugalom!~Olyan biztos, fogadom,~Mint vasárnap
429 III| összébb görnyed rejtekén.~Bóbiskol, mint öreg varjúmadár,~Utoljára
430 IV| parancsold vissza már!~Hogy miért bocsájtottad szabadon,~Szent akaratod
431 I| vagyon~Hozzám az égi irgalom,~Bocsáss meg érte, ó szeráfom,~Ha
432 I| bolyongni nekem,~Mig szárnyra bocsátom az én kicsinyem!~Hányszor
433 I| rózsavizét~Ne sajnálja ő se:~Bodorhajam jobban~Bodorodik tőle.«~
434 III| Leginkább a piros szájért,~Bodorodó bajuszkáért,~Azt susogta, »
435 IV| a kisajtóba,~Ott lesz a Bodri is hamar -~Nem mondjuk meg,
436 I| vesszőről szüretelt,~S ha bódulatban kedve telt,~Mindig lelt
437 I| üstünk,~Ép a lábas, szép a bögre,~Nincs minékünk csorba kancsónk,~
438 III| bosszúsan legyintett:~- Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,~
439 IV| játszó gyöngyház a szeme,~Bölcső felett és kórágyon keservbe~
440 I| Csicsija, bubuja, én csillagom,~Bölcsődet dúdolva ringatgatom,~Két
441 II| kezdtem, az a föld.~Ahol bölcsőm fája sarjadott,~Ott vessetek
442 III| visszakapta~S kapargatva börtöne fenekén,~Nagy keservesen
443 II| Ingatva száraz ágok.~Tört ág bogán a csalogány~Csillagsugárra
444 II| TÖMÖRKÉNY~A SZEGEDI BOHÉMEK EMLÉKÜNNEPÉN~Kit már egy
445 III| Zsuzsánna soksarku furcsa árnya~Bohókán ingva-lengve ráhull a Bibliára.~
446 III| parázsos nyila szálldos~Mig a bojtár, földbe ütve~Hosszú botját,
447 III| Majd összecsapva két kerek bokáját,~Rikoltoztatja tökszár-trombitáját,~
448 I| tüzhely enyhiben.~Szedve a boldogság virágait, míg~Álomba ringat
449 I| Egy-két könnyű csalódás~A boldogságot drágábbá teszi.~De hogyha,
450 III| Hívjátok elő az udvari bolondom!~Bukfenc-vetegetve jön elő
451 IV| lesz, ha a miénk is~Majd bolondozva jön haza!...~ Ragyogd be
452 IV| teli meg,~Villognak a vén boltivek,~Midőn alattuk eltipeg~Szegény
453 II| egyedül.~A csillagok csoportba bolyganak,~Sugáraik kévéstől hullanak,~
454 I| unokát!~De mennyit kell addig bolyongni nekem,~Mig szárnyra bocsátom
455 II| tudja, mért.~Lezárt szemmel bolyongtam~Egy kertbe valahol,~Az isten
456 II| Gyerekésszel abba,~Mindig apróra~Bontogatom.~S a semmit mindig~Megsiratom.~(
457 I| fáradt -~Aranyhajú lányom,~Te bonts nekem ágyat.~Szelíden te
458 I| néki lángbort.~De ám az bor volt, nem kevert,~Nemes
459 III| lesz-e mára?~Van-e még a régi borbul?«~Csitt csak! mit jelent
460 III| hazamégyen,~Karján van a bárány bőre~S merre lebben, szürkületben~
461 II| Megszegül a szárnya,~Felhőt borítanak~Az ég ablakára,~Bánatos
462 II| Selyemkendőül reá~Én e dalt borítom.~(1923)~
463 III| hosszú, száz öl széles,~Borjut vágtak, ökröt süttek,~Száz
464 III| Szomorú a juhászlegény,~Bánat borong virágszemén:~»Nem kell nekem
465 II| szállani,~Mint kőszobornak itt borongani!~Omló levél közt, tar ligetnek
466 I| Adta, amit adhatott:~Bút, borongást bő kezekkel,~Fukarabban
467 III| imádkozgatott.~»Ki ne peregjen ám a borsó,~Azt meg kell szedni idejin« -~
468 III| ökröt süttek,~Száz hordó bort csapra üttek,~Kilenc banda
469 II| integet,~Éber fák őrzik álmodó borúd,~Minden tavasz ujítja koszorúd~
470 II| Szívünk rád hangos zokszóval borúl:~Nem jól van így sehogysem,
471 II| tanyaudvar öreg diófája,~Nem borulsz már többet az öreg gazdára!~
472 I| már reám.~Az ajtóban hugom borult rám:~- Elkéstél már. Se
473 I| temető:~A többinek sírjára borultan~Ez az egy vágy eleven fenyő.~
474 III| csattog,~Mind virágba van borulva,~Szegfű nyilik, rózsa hajt
475 II| megdöccen a fanyar derű,~Unott borunknak íze keserű,~S ha koccan
476 I| cérnaszál~Csüngött le, mint borzas szakáll.~S a paplak füves
477 III| Találomra kinyitja valahol,~Borzasztó buzgalommal ráhajol -~Hátha
478 IV| haragos folyó,~Holtakon bosszúd ne legyen mohó,~Hisz az
479 III| köhintett,~Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:~- Bölcsekkel
480 II| zordon szele fú,~Röpködve bősz süvöltözés között,~Mint
481 III| kákatorzsán,~Nádba leskel vén boszorkány,~Rémületes sok csoda, -~
482 III| már,~De a jó napot, adta boszorkánya,~Csak ráköszönti Kisforró
483 III| nyárfa, csitt, te szél! -~Botkirállyal igy beszél:~»Jo reggelt,
484 III| nyárfa, csitt, te szél! -~Botkirályhoz igy beszél:~»Jó reggelt,
485 IV| aranymókust hoz neki,~A karajt bővebben szegi~És aki bántja, megveri -~
486 IV| végzetünk felett~Úr vagy örömbe, búba,~Ó, légy atyánk s tekints
487 III| futkározott.~Négyesztendős volt. A bűbáj maga.~Kökényszemébe hullt
488 III| mégegyszer megtalálná~A bűbájos látomást,~Nem tehetne most
489 III| nem eredt~Árkon-bokron át Budába,~A királynak udvarába,~Nem
490 III| Onnan nézte a királylány,~A budai hegyek táján~Az alkonytűz
491 III| Mátyás király üldögélt~Magas Budavárba~Szép, vasárnap délután~Éppen
492 II| Reánk nevetve nézhetsz, büszke márvány!~Születhet, halhat
493 III| Nem mond többet, bát se, büt se.~És beszélhetsz~Holtodig,~
494 III| nem szelidebb,~Odatáncol buffogatva,~Lompos farkát lobogatva.~
495 I| nádfödél alatt.~Csak két galamb búg rád a tiszta dúcból,~Pintyőke
496 III| harmatot ereszte.~Szemében buggyan ki szivének harmatja,~Szöghaját
497 II| Csillagsugárra nem vár;~Hinár, penész buján tenyész~A holt vizű tavon
498 III| kertek.~Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,~Fészkit ezer madár
499 II| járatott,~Szemedre hányta bujdosó fajod -~Szegény cigány,
500 II| királyi kócsag,~A szerelem bújdosó~Gerlicéje volt csak.~Nyárest
|