1896-bujdo | bujj-erdem | erdod-halal | halas-kedvi | kegye-lelki | lelku-nesze | nev-ringa | ringo-szomo | szoms-valak | valam-zugva
Rész
501 I| útját jószágoddal hintsd be,~Bújj el lába elül, szúrós királydinnye!~
502 II| mélabúvá enyhült fájdalom~E bujkálós napu vasárnapon.~S míg fejfádra
503 III| Biborarccal a leány is~Bujna még a föld alá is -~Áll
504 IV| azokrul játszi dalt neki,~Kik bujócskázni mentek a halállal,~Ő meg
505 III| buksi, a bajusza pörge -~Ott bujócskázott véle körbe-körbe.~Ha nem
506 II| Ej, de soká jön, hova bújt vajon?~Ó játszi tréfák drága
507 III| két gyereket.~Egymáshoz bújtak a kis istenadták,~Mint az
508 I| bárcsak csacsogna már,~Mint bukdácsoló kis fiára a madár!~Szegény
509 III| elő az udvari bolondom!~Bukfenc-vetegetve jön elő a bolond,~Cseng-peng,
510 III| pötty a szárnya,~A feje buksi, a bajusza pörge -~Ott bujócskázott
511 III| holttetem,~Minden bajomat, búmat feledem,~S ott pihenem ki
512 III| Krisztusatyafiság Könyvibe~Nem ejt bűnbánó könnyet senki se.~A nagyszakállu
513 IV| ránk,~A tékozló fiúkra.~Bűnök tüskéin térdelünk:~Irgalmasságot
514 IV| szívbe látsz,~Kiében őmiattuk bűnt találsz,~Rongy lelkinek
515 IV| lett,~S ha éj, ha nap csak búra alkalom,~Hát adjuk el az
516 III| nincs hatalma!«~Vigyorog a burkus király,~Hogy ő holnap próbát
517 III| Kéri ám az uti passzust,~A burkusban elfogy a szusz.~Rájuk mordul
518 III| Ó-Tokajnak~Hámozott szőlőjivel.~Burkuséknál mi az ujság?~Lesz-e ott
519 III| Mátyás, könnye csordul,~A burkushoz odafordul:~»Koma, hogy vág
520 III| nehogy ebből az esetbül~Burkusokat érje szégyen,~Vagy hirtoldó
521 III| Bejelentve őkegyelmét,~Burkusország fejedelmét.~Azonközben az
522 III| vigat nyúzott,~A tizedik búsat húzott,~Hold fogytán volt
523 III| Mig mellette jó szomszédok~Búsulgatnak, keseregnek,~Kicsi lánya
524 III| se tudakolja tőle,~Hogy búsulnak-e odakint.~Pedig jól éltek
525 I| visszahivnom!~Adta, amit adhatott:~Bút, borongást bő kezekkel,~
526 II| SOLITUDO~Van néha olyan bűvös éjszaka,~Hogy megnyilik
527 II| madárra.~Az Ur akará, hogy buza teremjen~És hogy a kalász
528 IV| kötni?~Ha előbb nem lehet, buzaaratáskor,~Ha akkor se lehet, szőlőtakaráskor~
529 III| izzott, reszketett a lég~A buzaföldek, a mezők felett.~Az arató-had
530 I| Sétálni megy Panka a búzamezőbe,~Pillangós papucsba, hófehér
531 II| pihen már a kasza, a sarló:~Búzamezőkön mered éles tarló.~Néptelen,
532 III| Az üstökös járt-e arra?~A búzának van-e ára?~Hát akiknek háta
533 II| tücsöknóta,~S ahol hevertek arany buzarendek,~Fehér galambok szemet szedegetnek.~
534 III| mintha fehér angyal szállna~A búzarendek napfényes közén.~Oh, milyen
535 III| szögletén elébünk~Valami harminc búzás kocsi állt,~Úr, kocsis összevissza
536 III| Kapott lisztecskét, egy kis búzát,~Tyúkot, vajacskát, zsirt,
537 I| pille, röpülj versenyt vele!~Búzavirág-szeme mosolyog reátok:~Nevessetek
538 IV| szárítgatod.~Vígy fölibük búzavirágmagot,~Jegenyepelyhet, árvalányhajat~
539 III| kinyitja valahol,~Borzasztó buzgalommal ráhajol -~Hátha azalatt -
540 III| az udvari fűtőt!~- Hamar cédrusfával a kandallót tele,~Urunk-királyunknak
541 III| is égett benne vagy száz cédrusmáglya,~Sergett is a király előtte,
542 II| Kivánta a játék.~Az igaz célra~Rá mégse találék,~Bármi
543 IV| szivü Kerezsi Kalára.~A fő cenz urakat kérem igen nagyon,~
544 II| piros cirokbúl van neki,~A cérnaláncon makkvödör remeg -~De ezt
545 I| cinegén,~Csőrén gubancos cérnaszál~Csüngött le, mint borzas
546 III| engedi a jussát,~S addig cibálják a szegény cicuskát,~Még
547 III| nem, nem adlak el, szegény cicám!~Ha már a jó Isten ezt mérte
548 III| addig cibálják a szegény cicuskát,~Még minden szőre-szála
549 II| kolomp.~Dalomnak nincs sok cifrasága:~Mint almafa virágos ága,~
550 IV| hogy kint tombol az öröm,~S cigányok hurján vídám zene zendül:~
551 II| Ponyvasátor barna mélyén~Cigányvajda felesége~Sírva néz a siket
552 II| Néha egy-egy villám~Közibük cikázik,~Mintha ostor volna,~Sugarakból
553 I| komor fején~Soká pihent a cinegén,~Csőrén gubancos cérnaszál~
554 I| baba, kit vársz~Pillangós cipőbe?~»A ki megöntözzön,~Várom
555 III| remélt.~»Lehetett volna cirkot vetni~A pusztaföld sarkába
556 III| Mind a ketten egyformán cirógatják.~Mind a ketten egyformán
557 II| venyigébül mérte ki,~Géme piros cirokbúl van neki,~A cérnaláncon
558 II| Örökkévalóról,~Én e halk dalt cirpelem~Pila Anikóról.~Nem volt
559 III| Mosott égbolt a szeme,~Citrusfa a termete.~Játszadozgat
560 IV| kerek udvarunkba.~Mint a citrusfáé, olyan a növése,~Mint a
561 I| SZÜLETÉSNAP~ ~Szája mogorva, szeme csacska,~Önön sulyától fáradtacska,~
562 III| kláris, a foga rizskása,~Csacsog, mint az erdők zengő muzsikása:~-
563 I| Bárcsak pörölne már, bárcsak csacsogna már,~Mint bukdácsoló kis
564 III| siralom, zokogás.~Dolgozik a csákány, fürész, balta, horog -~
565 I| Porcelánszamáron.~Kacagány a vállán,~Csákó a fejében,~Rózsavizes üveg~
566 III| Példabeszéd szavával:~Jár a csere csalával.~Cserebárány merre van?~
567 III| Csupa móka, csupa csel,~Csalfa játék szivivel,~Tőrvetés
568 II| láthatod, vagyunk, vagyogatunk,~Csaljuk az élet mázával magunk,~
569 III| miniszterért.~Mert az engem meg nem csalna,~Annyival, mint egy szál
570 I| útja rózsás,~Egy-két könnyű csalódás~A boldogságot drágábbá teszi.~
571 III| S eltökélve a Bibliára csap,~De megszégyenli hirtelen
572 II| A tépett vonót~A húrokra csapja,~És húzza, húzza~Egyre tüzesebben.~
573 III| szivárványszin cifra nagy lipe~Csapódott valahonnan elibe.~Nem látott
574 II| Rá mégse találék,~Bármi csapongó~A gyermeki elme.~(Ó, ha
575 III| Nevető képpel sikongva, csapongva~Egyik percben itt, másikban
576 III| Én meg állom.«~Parolát is csaptak rája,~Kotyogott a kulacs
577 III| szoknya rajta,~Karbunkuluskő a csatja,~Selyemtintok az orcáján,~
578 IV| hurján vídám zene zendül:~Csattanjon össze a te két kacsód is,~
579 II| tavaszra jött a nyár,~Csók is csattant el egyszer ajkán...~Vagy
580 III| kékellik már az ajkam is bele!~Csattognak a fejszék, sírnak erdők,
581 I| aranyodik,~Az enyém szürkébe csavarodik.~S ha napom süllyed az ég
582 III| szót,~Csak a csuklójára csavarta~A szentelt olvasót.~S hogy
583 III| este,~Csupa móka, csupa csel,~Csalfa játék szivivel,~
584 II| reggel,~Habár jött-ment inas, cseléd,~S az udvar régen megtelék~
585 III| kender, ránca tenger,~Szája csempe, füle kajsza,~Szeme kancsal,
586 III| piszegett,~Kis bátyja ugyan csendes volt szegény,~De könnyit
587 III| szelid galamb.~Másodszor csendít hasztalan Gregor,~S a pap
588 III| szelíd galamb.~A harmadikat csenditi Gregor,~Libáiért a szüle
589 II| mely csodákat ont:~Mezőkön csendülő kolomp.~Dalomnak nincs sok
590 I| szépséged erdejének~Szivembül csendült dalba foglalom~S bár engem
591 III| Bukfenc-vetegetve jön elő a bolond,~Cseng-peng, kong-bong rajta a sok aranykolomp,~
592 III| lenge~Egy kolomp ha néha csenge,~Csak a tücskök csirpegése~
593 III| alig pihegett.~Kacaj nem csengett, nóta se zengett,~Csak a
594 IV| aranyréten~Az ezüstszőrü barikát?~Csengetyü lesz-e a nyakában,~És lesz-e
595 IV| lánya, kerti rózsaszála,~Csengetyűző szivü Kerezsi Kalára.~A
596 III| rá Terikém, a szentem,~S csepp szájáról suttogva szállt
597 IV| Ó, hány szülőnek elpereg~Cseppenként szive vére!~Teneked is volt
598 III| Példabeszéd szavával:~Jár a csere csalával.~Cserebárány merre
599 IV| mentek a halállal,~Ő meg cserébe téged megtanít,~Hogy kell
600 III| napraforgótővel birkozik,~Hol a cserebogárral malmozik,~Hol szalmaszálból
601 I| Gyöngyvirágos csészikéjét,~Rámutat a cserepekre~S tapsikolva mondja: igy
602 II| pihenni a bohó,~Körös-körül a cserjék ágbogán~Mesterének köszönt
603 I| A GYÖNGYVIRÁGOS CSÉSZE~Uzsonnázgat a mi Pankánk~
604 I| csészikéből,~Gyöngyvirágos csészikébe~Hull a könnye kék szeméből.~
605 I| mi Pankánk~Gyöngy virágos csészikéből,~Gyöngyvirágos csészikébe~
606 I| földhöz vágja~Gyöngyvirágos csészikéjét,~Rámutat a cserepekre~S
607 III| Rájuk mordul a juhász:~»Csiba, Csipd meg, csitt Vigyázz!«~
608 I| idegen?~Örül-e majd szíve csicsergésteken,~Amivel a házbért lefizetitek,~
609 III| hajitván igát,~Járomba fogja a csigabigát,~Majd összecsapva két kerek
610 III| varangyos béka vartyog.~Hol csikasz vad fújva hortyog.~Lidérc
611 III| gyihó, repiti őt tova~Szilaj csikója, fűzvessző-lova -~El, el
612 II| Húrok közé kaptam:~Zörgött, csikorgott,~Kinosan sikongott,~De nem
613 III| király ajtaja egyszer csak csikorog.~Betipeg egy lányka, icike-picike,~
614 I| idő:~No Bogár előre, no Csilla, gyihő!~De jó a jó Isten,
615 IV| menyégen~S az emberek szemének csillagát~Kihunyni látod könnyek tengerében:~
616 I| leveletekkel,~Szelíd széki fűvek, csillagfejetekkel!~S őre a mezőnek, szép jegenyenyárfa,~
617 III| Odanyujtja a kezét.~S félsötétbe, csillagfénybe~Fehérvári bicska villog,~
618 II| Úristen terád vetné szemét!~Csillagnak tőlem téged vinne fel...~
619 IV| leszen:~Majd jönni fog egy csillagoltó télest~S az élet hivatalát
620 II| Tört ág bogán a csalogány~Csillagsugárra nem vár;~Hinár, penész buján
621 II| Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén,~Ártatlan kis szivét az
622 II| látlak ott,~Némán megülni csillagtrónodot -~S mindig sajnállak, édes
623 III| király,~Hogy ő holnap próbát csinál~S nem hiszi, hogy szégyent
624 III| kell nekem ilyenféle,~Mit csinálnék itten véle?«~»Mit adhatok
625 III| királylány:~»Juhászbojtár, mit csinálsz?«~»Éppen téged vártalak;~
626 III| mordul a juhász:~»Csiba, Csipd meg, csitt Vigyázz!«~S azon
627 III| szivének szent haragja forr,~A csipkebokrok rengő sátorán át~Ahogy meglátja
628 I| Nem tudom kivárni.~Olyan csipkeforma:~Kék szalag van rajta -~
629 I| kötőm egy kis kávé érte,~A csipkéjét pedig... Mégse pörölt érte.~
630 I| bele~És le ne rúgjad a kis csipkepaplant,~Bár ma csak apu takart
631 III| a csend,~A legyecskék se csípnek odabent,~S olyan jó híves
632 IV| susog.~Verébke pajtásul csipog,~A kut is halkan nyikorog:~
633 III| néha csenge,~Csak a tücskök csirpegése~S a virágok lélegzése~Nevetett.~
634 III| az, hogy ki se mondhatom!~Csitri kislánynak látom magamat,~
635 IV| hagyja.~S mire a fecske szól: csivitt,~Ő, bár még álmos egy kicsit,~
636 II| tücske,~Nem hangszer, mely csodákat ont:~Mezőkön csendülő kolomp.~
637 I| mindég!~Mert az ujságiró~Csodálatos szerzet:~Mikor semmi dolga,~
638 III| hiszem én,~Hogy édesanyja nem csodálta meg~Az angyalszobrot az
639 II| kis szivem?~Világnemlátta csodapalota,~Szivárványból van teteje,
640 III| bántottalak! -~Kerekre nyitotta a csöppség a szemét:~- Minek szedetted
641 IV| Imára kulcsolt két kezünk~Csörget csufos bilincset,~Rab nemzetet,
642 IV| vér~Rongyos zubbonyon át csörögdögél.~Nyakában apró Szent Antal-szobor, -~
643 III| lebben, farka lebben,~Csőre csörren, mint szokása.~»Vendégünk
644 II| a tavaszra jött a nyár,~Csók is csattant el egyszer ajkán...~
645 II| karja átfont,~Ahányszor csókja ért:~Mindég egy könnye hullott,~
646 I| Lassúbb ütemre vérem,~A csókok tűzesője helyt~Kézcsókkal
647 II| Le-lekukucskálnak,~Fellegek nyílásán~Csókokat dobálnak,~Szivárványszalagból~
648 I| ringatgatom,~Két szemed álomba csókolgatom,~Csicsija, bubuja, én csillagom!~
649 I| Annyiszor öleljük,~Annyiszor csókoljuk~Mennyük is, fiuk is.~Ilona
650 III| noha német),~Ölelkeznek, csókolódznak,~Vége-hossza nincs a szónak.~
651 II| Lezárt szemem szelíden~Csókolta valaki,~Az isten tudja,
652 II| dobálnak,~Szivárványszalagból~Csokrot kötögetnek,~Amikor a földön~
653 I| ajtóm nyitva vár~S ha néma csónakába vész,~A perc nekem nem lesz
654 II| lombtalan pálmák alatt~A csonka istenszobrokat~Benőtte vad
655 IV| mondjuk meg, hogy a gonosz csont~Szünetlen szűköl és kapar.~
656 II| mindig egyedül.~A csillagok csoportba bolyganak,~Sugáraik kévéstől
657 I| a bögre,~Nincs minékünk csorba kancsónk,~Se fazék nincs
658 IV| napáldozatkor ahogy átoson~A csordakútra Papdi Kis Veron,~A víz tükrében
659 IV| egy-fia.~Vékony sugárban vére csordogált,~A Boldogságos halkan sirdogált.~
660 III| elcserélem.«~Kacag Mátyás, könnye csordul,~A burkushoz odafordul:~»
661 II| szól, bár titkon könnye csordúl:~»Minek hát a sírás-rívás?~
662 III| Szarka lebben, farka lebben,~Csőre csörren, mint szokása.~»
663 I| fején~Soká pihent a cinegén,~Csőrén gubancos cérnaszál~Csüngött
664 III| aztán minden elfogyott,~Kis csőrük reggel éhen tátogott.~Egyem
665 III| furulyázik,~Piros szája csucsorodik,~Szőke bajsza bodorodik,~
666 II| sieték,~Lázban dideregve,~Csuda-hegedűm~Zárni a szivemre.~Esengtem
667 III| visszasímogatta az anyó.~A kendő csücskit szorosabbra fogta,~S történetét
668 III| aranylóca,~Aranyposztó csüng le róla,~Aranytányér, aranyabrosz,~
669 I| Csőrén gubancos cérnaszál~Csüngött le, mint borzas szakáll.~
670 III| összevissza kiabált,~Egy csürbe hordták a sok gabonát -~
671 I| keze szórt el,~Azt sorban csüribe gyüjtse.~Szemét hidegen
672 III| kap, újra elcsapong,~Majd csúfolódva tovakarikázik,~Omár utána
673 IV| kulcsolt két kezünk~Csörget csufos bilincset,~Rab nemzetet,
674 III| sohse ejte szót,~Csak a csuklójára csavarta~A szentelt olvasót.~
675 II| hasztalan:~A titkos könyv már csukva van,~Mit Isten ujja irt
676 IV| károg a tetőn.~Jaj, milyen csúnya a ruhája,~Milyen ijesztő
677 IV| szükös lesz, ha ize vesz,~Ha csűreink ocsuja lesz:~Add meg nekünk~
678 II| az angyalkacsók,~A vödör cuppog, mint az anyacsók.~És ahogy
679 III| tezsibe!~Janika mondta: dá-dá nagyanyót,~Mert Janikának
680 II| Visszalopódzzék a küszöbre,~Hol csupa dacból megszakad.~(1912)~
681 I| már ráfogtam, hogy~Ő maga dagasszon.~Nem is olyan áros~A magunk
682 III| macska,~Hízelkedőn dudálva és dagasztva.~Elnyávogta magát, hogy
683 II| Fátyolköntösében,~Ahogy tanultam~A dajkamesében,~Csak jöjjön elő~A drága,
684 II| Múló és nyíló életek.~Ott dalaid muskátlibokra~Mindig nyit
685 II| S már szenderegtem~Lassú dalán,~Mikor a vándor~Ment, ahogy
686 II| oldalát,~És zengi ébresztő dalát:~Reggel van! Ujra nap süt!
687 I| erdejének~Szivembül csendült dalba foglalom~S bár engem elfelednek,
688 II| voltam udvarodba,~S most dalcsokort teszek sírodra:~Én is csupán
689 IV| Tapsos viharban szárnyaló dalért.~Kiittuk rég az élet tűz-borát,~
690 III| betoppan uram fia,~Egy aranyos dalia,~Bejelentve őkegyelmét,~
691 II| muzsikál,~Nagy birodalmu dalkirály!~S apród, ki voltam udvarodba,~
692 IV| És hirt nekik gyászunkról dalljatok!~S itélő Isten, ki a szívbe
693 I| jutalmaképpen~Mást néhány dalnál nem is adhatok,~Hiszen tudod,
694 I| S én alszom majd el a te dalodon,~Csicsija, bubuja, én csillagom!~(
695 I| papucsba, hófehér kötőbe.~Dalolgatva ballag, egyes-egymagába -~
696 II| kisírni,~S az a legszebb dalom, amely csupán~Szivembe zsong,
697 II| Mezőkön csendülő kolomp.~Dalomnak nincs sok cifrasága:~Mint
698 I| mit kérnénk egyebet -~De dalos barátim, mi lesz veletek?~
699 II| DANKÓ KÖSZÖNTÉSE~Omló levél közt,
700 III| Másnap reggel a juhász~Nem danol, nem furulyáz.~Érzi, rossz
701 IV| hab van,~Tört puskája két darabban,~Koldus sincsen rongyosabban.~
702 II| csak ahogy széttört~Apró darabokra,~Néztem zokogva~A drága
703 I| csillagom!~Hajnal az életed, dél az enyém,~Utamról tiédre
704 IV| Ha örömet hozol, fényes délbe hozzad,~Meg ne álljál vele
705 IV| szegények!~Ti szépek, jók, ti délcegek, erősök,~Nevető szájú, gyerekszívű
706 III| vasárnap délután~Éppen délebéd után~A tiszta szobába.~Egyszer,
707 I| aludni, édes angyalom!~Minden delejt feledve lejt~Lassúbb ütemre
708 I| Ám megjött a tél tegnap délelőtt,~Beszitálta hóval a temetőt,~
709 III| szájatok,~Galambjaim, csak délig várjatok!~S hogy kis gyomruk
710 IV| mint a füst, a jelenés.~Déltájban, ahogy a dombhajlaton~Rőzsét
711 III| komázhatsz!~Minek ez a szörnyű dér-dur?«~»Bolond lyukbul bolond
712 II| Minden felül kegyetlenül~Derékba tört sudárok,~Az elvadult,
713 II| homlokán~Minthogyha fény derengne. Tán~Pirulni készti szűz
714 I| barna van!~Tarkulok, mint deres őszön~A kifosztott almafa -~
715 I| vigyél el! - esengtem~S dermedt kezemet fölemeltem,~- Még
716 II| dal:~Zeng hegedűdön örök diadal!~A feledés minket mind eltemet:~
717 II| el, néma márvány,~Mit e dicsőség teneked - holott~A magyar
718 II| repedt falú tanyán~Sokat didereg az édesanyám,~Pereg a könnye,
719 III| Utoljára mégis csak azt dideregte:~- Fűtsetek, mert megvesz
720 II| sarokba.~Én meg sieték,~Lázban dideregve,~Csuda-hegedűm~Zárni a szivemre.~
721 III| A DIDERGÕ KIRÁLY~Mese, mese, mátka,
722 III| Kerek kertje közepében~Vén diófa áll kevélyen,~Nagy terebély
723 III| Mária-képem, körülcsillagos,~Diófaágyam, paplan, dunna, párna,~Szép
724 II| kicsordul szeme harmatának:~Diófakoporsót ácsol az apjának.~Gyepes
725 III| szárnyát megsodorván:~»A diófán szarka szálldos:~Anyjok,
726 II| Fellegek nyílásán~Csókokat dobálnak,~Szivárványszalagból~Csokrot
727 III| fognak,~Gallyat rájuk együtt dobnak~Szőke legény, barna lány.~
728 I| pillám~S halkult a szivem dobogása.~- Ó, még ne vigyél el! -
729 I| legott~S mig szivem gyorsan dobogott,~- Hogy nem vagyok méltó
730 III| Életem-halálom kezedbe ajánlom,~Most dobtam bele az utolsó forgácsot,~
731 II| ahogy jött: lopva,~Hegedűm dobva~Szótlan a sarokba.~Én meg
732 I| addig engem tétova~A dús dölyfe és a magunk nyomora!~Nem
733 II| a legfurcsább csavargó -~Dölyfös kacajjal elszalad,~Hogy
734 III| loncok integettek,~A méhek döngicséltek, a gerlicék nevettek,~És
735 III| Az kell nekem csak - dörmögi a pap~S haragja, érzi, újra
736 III| nagyobbak orronvernek,~Nagy dohogva mén, azonban~Több izromban
737 III| szegények,~Hát befogadtuk őt.~A doktor urat drágálották,~Hát Matyi
738 III| keserűn köhintett,~Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:~-
739 III| szolgám,~Mind serény az ország dolgán,~Lovon járó, gyalog járó,~
740 III| Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.~Dolgozik a csákány, fürész, balta,
741 III| és feláll.~Kardot is köt, dolmányt is ránt,~Hivatja a nádorispánt,~
742 I| adott!~A tornác oszlopának dőlve~Csöndesen sirdogált apám:~-
743 IV| jelenés.~Déltájban, ahogy a dombhajlaton~Rőzsét szedeget Papdi Kis
744 I| kertünket ültetem.~Szinte látom: dombnak oldalában~Tarka-barkán mosolyog
745 II| ma hajnalba~Vadszegfüves domboldalba.~Sírba tettek véle együtt~
746 I| lészel, mint a szentek~És drágább lelkem üdvösséginél~S köréd
747 I| könnyű csalódás~A boldogságot drágábbá teszi.~De hogyha, fényes
748 IV| királyné, kin rendcsillagok~Drágaköves tejútja kanyarog,~Kerek
749 III| befogadtuk őt.~A doktor urat drágálották,~Hát Matyi Verát hivtuk
750 II| szomorúság egy parányi...~Kalitja drótját verdesi~S értetlenül pittyeg
751 I| mosolyogva:~Kis madaram, a drótosnak~Nincs minálunk semmi dolga.~
752 I| szive rajta:~Be kell hivni drótoztatni,~Egyre csak azt hajtogatja.~
753 I| galamb búg rád a tiszta dúcból,~Pintyőke szól a jázminágakon~
754 IV| tükrében látja Máriát,~Ölében dúcolgatva holt fiát.~A Krisztus az,
755 III| feküdt a macska,~Hízelkedőn dudálva és dagasztva.~Elnyávogta
756 I| én csillagom,~Bölcsődet dúdolva ringatgatom,~Két szemed
757 II| mint a tavaszi lehelet,~Dudorászva jártál a föld felett,~Áldást,
758 I| A második pad szegletén.~Dülöngő, potrohos betűk,~Póklábúk
759 I| szúrós királydinnye!~Ha a dülőúton szegényke kifáradt,~Szagos
760 III| körülcsillagos,~Diófaágyam, paplan, dunna, párna,~Szép sifonérom,
761 III| párna,~Szép sifonérom, dupla volt a szárnya -~Hát most
762 III| tovább zokogta,~- Mondom, a duplaszárnyu sifonér...~Volt három hétig
763 II| mély sebet, a rőt avar~Egy durva lábnyomot takar:~Azét, ki
764 II| vénleány. Ez volt neved.~Pedig durvább, kegyetlenebb~Név nincsen
765 III| holdfény aranyos fején.~Duzzadt szemű, kövér kalászok,~Lankadt
766 III| mint a nyul,~Mind a két eb meglapul.~»Adjon Isten!« »
767 III| keritése, nincsen teteje:~Ebbe hullott a kis Omár bele.~
768 III| bajszát kevélyen.~S nehogy ebből az esetbül~Burkusokat érje
769 II| minden ág teneked integet,~Éber fák őrzik álmodó borúd,~
770 II| kelteget:~Leghamarabb ottan ébredek!~(1908)~
771 II| susog:~Nektek nincsen miért ébrednetek,~Mert senkit sem szerettetek!~(
772 II| felnyitott Marlit-regény.~Ébresztés, várás hasztalan:~A titkos
773 II| sírhalmok oldalát,~És zengi ébresztő dalát:~Reggel van! Ujra
774 II| értetlenül pittyeg neki~Ébresztőt a kanári.~S mintha az éji
775 II| tanyán~Sokat didereg az édesanyám,~Pereg a könnye, szíve csupa
776 I| ESTE~Este van, este van,~Édesapa fáradt -~Aranyhajú lányom,~
777 III| tovakarikázik,~Omár utána egészen odáig~A fügefészkes nádasig,
778 I| Megvagyunk, hál’ isten,~Friss jó egészségben.~Az én színem ugyan~Szokás
779 II| Mint lakhelyül a végtelen eget,~Hogy éljek benne örök életet,~
780 IV| csak, hogy elesett,~És csak eggyel több a kis sirhalom~A vadszegfüszegett
781 III| palota vele érő,~A teteje égig érő~És az is csak valami,~
782 I| teszi.~De hogyha, fényes églakók,~Akartok hozzá lenni jók,~
783 III| sem jár?«~Rákacsint egy égő szempár:~»Nem tudtam, hogy
784 II| egymaga suhan a földre le,~Égy fészekalja angyal jő vele~
785 II| ezüstgyapjuk~Violásra válik,~Néha egy-egy villám~Közibük cikázik,~
786 IV| Mária,~Ölében fölfeszített egy-fia.~Vékony sugárban vére csordogált,~
787 III| csőrük reggel éhen tátogott.~Egyem meg az éhes kis szájatok,~
788 I| kötőbe.~Dalolgatva ballag, egyes-egymagába -~Virágtestvérkéi, vigyázzatok
789 III| zajában~Töprengő arccal, egyes-egymagában.~Vállát kopottka nagykendő
790 III| Nagy terebély koronája,~Egyetlen kis száraz ága~S im e percben
791 IV| kisgyereknek~Itthon az apukája már,~Egyiknek szeme van bekötve,~A másik
792 II| itt Janika megjelen.~Nem egymaga suhan a földre le,~Égy fészekalja
793 III| Kicsi lánya a sarokban~Egymagában suttog-setteg~Tű meg olló
794 III| meleg van itt, hogy sok egymagamnak,~Juttatok belőle, aki fázik,
795 II| Nem teremtettél semmit egymagát,~Árnyéka van mindennek legalább -~
796 IV| szólsz te sem,~Csak átöleljük egymást csöndesen~S együtt aludni
797 II| és enyész~A fal tövén az egynapos penész:~De inkább ezt a
798 II| KÉT EGYTESTVÉR~Két egy testvér a könyű
799 I| Akartok hozzá lenni jók,~Egytől szeretném megkimélni:~Sohse
800 II| hizik utjain a gyom,~És együgyűen, árván tévelyeg~A Kárász
801 III| veszett a szemem,~Ki álldogált egyűgyű-csöndesen~A hetivásár tülekvő zajában~
802 II| Elbámészkodtam az arany golyón,~S egyűgyün eltünődtem afelett,~Hogy
803 III| szörnyen a dolog.~Boldog egyűgyüséggel mosolyog.~Hogy a pap úr
804 IV| mindennapi kenyerünk!~Ó, hány éhenhaló gyerek~Sír fel hozzád az
805 III| két rajom.~Terike mondta: éhesz Tejite,~Tenéjte téne a sép
806 III| ha merném...~Aranybárányt ehetném.«~»Jaj, galambom, ráhibáztál!«~»
807 IV| szabná,~Most olyan sokat éhezünk.~Szedne targallyat is az
808 I| itthon érezni magunk -~S ehol ni, már újra menőbe vagyunk.~
809 IV| is,~De az ég messze s az éhség közel,~Fiam, add tán az
810 I| baj? Hány átvirrasztott éjem,~Hány örömem, hány szenvedésem~
811 IV| és kórágyon keservbe~Sok éjet átvirrasztottál vele!~Sok
812 I| ANYA~Éjfél felé hozták a sürgönyt,~
813 IV| LEVÉL~Innen a hajnalon, éjfelen már túlról,~Levelem indítom
814 II| HAJNALI DAL~Amint éjféli órán~Az álom szárnya ért:~
815 II| Ébresztőt a kanári.~S mintha az éji szekrény szegletén~Vékony
816 III| azt jegyezte meg.~Még azon éjjel rosszabbul lett,~Álmában
817 III| bánata,~Csupa siralom volt éjjele, nappala.~Hideg lelte-rázta,
818 II| Titkos neszekbe gazdag éjjelen,~Tudom, hogy itt Janika
819 III| rozsot,~Érzem mindég, hogy éjjelente~A Rozál lelke szálldos ott.~
820 I| eleven fenyő.~Valahányszor éjnek éjszakáján~Szántogatva a
821 III| erdők zengő muzsikása:~- Ejnye de rossz bácsi vagy te,
822 I| Jöjj haza!~Zordon, zimankós éjszakában~Zúgva repült a gyorsvonat,~
823 I| fenyő.~Valahányszor éjnek éjszakáján~Szántogatva a papir-barázdán,~
824 I| Hajtsd szivem fölébe,~Nevess éjszakára~Csillagot beléje.~Mesélj
825 III| itt baj semmi se!«~Haja éjszín, mint a holló,~Hogy ne légyen
826 III| Krisztusatyafiság Könyvibe~Nem ejt bűnbánó könnyet senki se.~
827 III| kell halni,~De róla sohse ejte szót,~Csak a csuklójára
828 IV| Vissza nem adhatom rabul ejtő rabom:~Érte szülőjének magam
829 IV| kezibe,~Hajnalhasadáskor ejtse kebelibe,~Mikor a naprózsa
830 III| Az ura egy-két könnyet ejtve,~Mellette imádkozgatott.~»
831 III| Neked adom gyöngyös ékem,~Vagy a biborkendőm kell-e?~
832 III| Vágjátok ki kertem minden ékességét,~A szóló szőlőnek arany
833 III| el négyen e világból...~Ekkor Gabó kiugrott a kosárból~
834 I| ködmön és suba,~Neve sokáig él a faluba.~Magam is sokat
835 I| kopókölyök szokott,~Elmém el-elfutkározott.~Kikandikált az ablakon,~
836 II| bárányfelhőket,~Csöndes alkonyaton~El-elnézem őket,~Ahogy legelésznek~
837 II| A csillagok közé ő még el-elsuhan,~S kitárja vidoran a mennyek
838 III| Tiszába ölte szégyen és a baj.~Eladogattam, amit lehetett:~A kanapét,
839 III| álmatlan-magamban,~Hogy, ha másképp nem, eladom Gabót,~Mégis veszek még
840 II| Sugarakból fonva.~Mire besötétül,~Elalusznak szépen,~Álmuk a hű pásztor~
841 III| szedni idejin« -~Szólt, s eláradt az örökálom~Lehunyott szemein.~
842 III| padlásunkra az most mind beesik:~Elázik a bábum kimosott ruhája,~
843 II| Gyerekszemem ráfüggesztvén mohón,~Elbámészkodtam az arany golyón,~S egyűgyün
844 II| szellőt is szeretem,~Ha elbeszélget szelíden velem.~A harmatos
845 I| Homlokomon a bú~Nagyon elborongott,~Kicsi száddal róla~Leheld
846 IV| Teszi az Úr elejbe.~Az Isten elborult szemén~Átrezdül egy sugárnyi
847 III| őrző-angyal karjában pihen?~Vagy elbujt volna csak a rossz gyerek?~
848 II| tréfák drága mestere,~Aki elbujtál sírod gödribe,~Mért tetted
849 III| S mikor felé kap, újra elcsapong,~Majd csúfolódva tovakarikázik,~
850 I| hamvába hal.~Vagy hirtelen elcsengni, mint e dal.~(1919)~
851 III| juhász vagyok,~Magam is elcserélem.«~Kacag Mátyás, könnye csordul,~
852 III| Aranybárányt tegnap este~Elcseréltem - feketével.«~»Példabeszéd
853 I| kőmívesei,~Köszöntőtök vígan elcsicsergeni,~Hisz ahogy hagytátok, régi
854 III| már nem láthattam őket!~Elcsicsisgattam a két gyereket,~Terike álmában
855 IV| A piavei halál-füzesen~Elcsorgott vérü szegedi legények, -~
856 III| gyepszél felöltözött,~Ahogy eldöcög Kisforró Zsuzsánna,~A pap
857 III| A keresztutca szögletén elébünk~Valami harminc búzás kocsi
858 I| IMÁDKOZIK~Édes jó istenem, elejbed térdelek:~Édes jó anyukám,
859 IV| morzsát talál,~Mit a veréb elejtett.~Ezt tapsikolva felszedi,~
860 I| a faluba.~Magam is sokat elemlegetem,~Számon mosollyal, könnyel
861 II| lábaid nyomát.~Ó, ott sokat elemlegetnek!~Ott még a szívek melegebbek,~
862 III| odébb.~Mire huzták a delet,~Elérte a tetthelyet,~De mielőtt
863 IV| Az is véletlen csak, hogy elesett,~És csak eggyel több a kis
864 I| Örlősök kutyája~S mit ér az élete,~Ha csupa séta is,~Ha akkor
865 I| én csillagom!~Hajnal az életed, dél az enyém,~Utamról tiédre
866 II| hű kezek,~Múló és nyíló életek.~Ott dalaid muskátlibokra~
867 III| fűtő: - Felséges királyom,~Életem-halálom kezedbe ajánlom,~Most dobtam
868 II| Sohse hallottam,~Ilyet életemben!~Olyan volt, mintha~Röpitne
869 I| Pedig még a kapuban áll~Életemnek tavasza.~Ó, de nincs mért
870 I| hazudtál, kis papír,~De az életnek erre: ir,~Nincsen más ríme,
871 I| végig simítalak:~Énnékem életprogramot~Rajtad az ir ri ur adott.~
872 IV| Megértőn hogy nézhetne még~Életre és halálra?~Se útálat, se
873 I| angyalom?~S ha alkonyúló napja életünknek~A sírhalomnak szélein pihen,~
874 II| ködös napon,~Ha fojtogat az életunalom,~Nem is tudod, hogyan, véletlenül~
875 I| borultan~Ez az egy vágy eleven fenyő.~Valahányszor éjnek
876 III| menten?~Avagy megnyuzzák eleventen?~Vagy éppen felakasztják?~
877 III| görnyed, egyre görnyed.~Igy elfáradva nem volt még soha:~A térde
878 I| dalba foglalom~S bár engem elfelednek, mindig élsz te -~Eljössz-e
879 I| el engem,~A világot én is elfelejtem.~S ha közünk egymáshoz nem
880 II| Hanem a veszélyt hamar elfelejtik,~S a szemkeresést megin’
881 III| uti passzust,~A burkusban elfogy a szusz.~Rájuk mordul a
882 I| rátok?~De ha ti már mind elfogyátok,~Mit érnek a való világok?~
883 IV| S egyszer, ha a nap vére elfolyik~S új csillagok szikráznak
884 III| Azt susogta, »Istenem!«~S elforditva a fejét,~Odanyujtja a kezét.~
885 IV| kézzel keresztet vet, és~Elfoszlik, mint a füst, a jelenés.~
886 IV| földre omlik, és~Megint csak elfüstöl a jelenés.~S napáldozatkor
887 II| és halom,~Hogy számüzetve elfut a halál,~S az angyalfecske
888 II| elszalad,~Hogy megalázva, elgyötörve~Visszalopódzzék a küszöbre,~
889 II| is~Minő királyi pompa!~Ki elhagyá, átok reá,~Mivé tehette
890 II| virágos volt az útja -~S most elhagyatva omladoz a kútja.~Vigyázva
891 II| téged eltakar!~A madár ajkán elhalhat a dal:~Zeng hegedűdön örök
892 III| a tied!«~»Mindegy nékem, elhihedd.«~»Mégis csak ugy szeretném,~
893 II| lepergő.~Erdők gerlicéje volt:~Elhivta az erdő.~Felcikázó fénybogár:~
894 III| Róla majd mesét meséljen:~Elhivták az öreg papot,~Feltette
895 II| egyszer se merítette meg.~Mert elhívták a mestert messzire:~Kiköltözött
896 III| Amikor eszméletre tére,~Elhivtuk hozzá a papot.~Az ura egy-két
897 III| hordták a sok gabonát -~Mink elhuzódtunk egy kicsit odább.~- Egész
898 II| véletlenül~A pókhálós kulcs elibéd kerül.~Próbálod véle szíved
899 III| tromf,~A királyhoz odaront,~Elibéje térdepel,~És a szót igy
900 III| Tenyerébe szedte lábát,~És elindult megkeresni~Mátyás király
901 II| találtam semmit...~Azóta eljárt~Az idő felettem,~Nemcsak
902 I| pihensz ám bársonypamlagon -~Eljegyzett társa küszködéseimnek,~Eljössz-e
903 II| lakhelyül a végtelen eget,~Hogy éljek benne örök életet,~De egyedül,
904 IV| meg: kellek-e, irja meg: eljön-e,~Mátka-koszorúval hozzánk
905 I| ajtóban hugom borult rám:~- Elkéstél már. Se hall, se lát,~Alig
906 III| Holtodig,~Vagy még nyelved~Elkopik,~Burkusoknak jó királya!~
907 I| kékülő ajkkal.~- Nincs, aki ellenállhatna nekem -~Mosolygott szomoruan
908 III| El, el hetedhét ország ellenébe,~De legalább is a barázda-szélbe.~
909 IV| Hiszen királyi reggeli,~S mig elmajszolja szája,~A fa vendéglátón
910 IV| az élet tűz-borát,~Mind elmaradt: taps, vídámság, barát -~
911 II| Bármi csapongó~A gyermeki elme.~(Ó, ha ma olyan~Félannyira
912 I| szendereg,~Az úrhoz addig elmegyek~És elviszem híven elébe,~
913 I| már a fecskék, mink meg elmegyünk~Más tanyán tengetni zselléréletünk,~
914 I| fölötte árnyék,~Hol szeliden elmélázgatok.~Mig a füzek sátra rejt
915 I| mint a kopókölyök szokott,~Elmém el-elfutkározott.~Kikandikált
916 IV| Onnanhazul hajnalba már~Elmén az édesanyja,~Könnyével
917 III| bizony, szegény~Nem ért rá elmerengni gyermekén.~Parasztasszonyt
918 II| tar ligetnek árnyán~Ki elmerengve állsz itt, néma márvány,~
919 III| staffirungod!«~S nyöszörögve elmesélte,~Hogy mi történt, mi se
920 II| mindig egyedül.~Igaz, hogy elmulatgatod magad:~Mozdítod ujjad és
921 II| hintve szét -~Ej, minden elmult, a jó reggelét!~Azóta olyan
922 I| a rózsa.~S mivelhogy már elmúlt~Félesztendős asszony,~Most
923 III| élni kell!~Jó Isten, hogyha élne az ura -~Egy könny szivárog
924 III| Azóta, ha a tanyaszélben~Elnézem a kövér rozsot,~Érzem mindég,
925 III| Jó Isten, de ha egyszer élni kell!~Jó Isten, hogyha élne
926 II| temetgetünk,~Kihozott íme hozzád, elnökünk,~A mélabúvá enyhült fájdalom~
927 III| Hízelkedőn dudálva és dagasztva.~Elnyávogta magát, hogy fölemeltem,~
928 II| Már szívemet sírodra tenni~Élő virágul rá merem,~Áldott
929 IV| virág a holtak sírjain,~Az élőnek ne légyen élte kín,~Áldva
930 III| kelmedet!~És szól Zsuzsánna, előrehajolva:~- Lelkem-galambom, hogyne
931 III| lágy bele,~Gabót kinálnák először vele!~Nem, nem, nem adlak
932 II| Ragyogó szemébe.~Megáll előttem,~A hegedűt nézi,~Csak nézi,
933 III| Aranyos kandallón mind elparazsallott.~Didergő királynak de minden
934 I| behúzva,~Kék tengerek vizében elpihen,~Ujult erővel én ölembe
935 I| lehet.~S hogy ne is tudjon elröpülni, én~Szivemre zártam édes
936 II| csillagos mennyégre sodraná!~Elsápadnának irigy angyalok,~Kialudnának
937 II| jegenyék.~Az év-madarak halkan elsuhannak,~Idestova már vége lesz
938 I| édesanyja,~Mert kis kötője elszakadt~A nagy hancurozás alatt.~
939 II| csavargó -~Dölyfös kacajjal elszalad,~Hogy megalázva, elgyötörve~
940 III| felüti komorul~S bár inkább elszaladni volna kedve,~Szemét az ártatlan
941 I| ezen -~Egy istenfáját is~Elszalajtok néha,~Hanem aztán ennek~
942 I| lehervadt a rózsa,~Jókedvének elszállt tarka pillangója.~Erőtlen
943 III| az élet?~Nem jobb lenne elszelelni,~A világnak nekimenni,~Vad
944 II| zokognak,~Az ég angyalkái~Mind elszomorodnak.~Vidám kacajuknak~Megszegül
945 III| Zsuzsánna.~A csókai pap szíve elszorul,~Kedves fejét felüti komorul~
946 III| a feszület alatt~S hogy elszunditok a reves padon,~Elém lebeg
947 II| nincs olyan, mely téged eltakar!~A madár ajkán elhalhat
948 IV| sírjain,~Az élőnek ne légyen élte kín,~Áldva nézzen föl rád
949 III| búsulnak-e odakint.~Pedig jól éltek és közöttük~Sohase volt
950 II| tengereknek méla vándorát,~Ki elterítve felhőfátyolát,~Aludni küldi
951 II| keserű,~S ha koccan is az éltető pohár,~Annak sincs vidám
952 IV| boltivek,~Midőn alattuk eltipeg~Szegény kis hadiárva.~Kis
953 III| nem volt nyugodalmam,~Mig eltökéltem álmatlan-magamban,~Hogy,
954 III| jössz - mordul fel a pap,~S eltökélve a Bibliára csap,~De megszégyenli
955 II| arany golyón,~S egyűgyün eltünődtem afelett,~Hogy túl a jegenyéken
956 I| beérem.~Hogy újra megtaláljam~Eltünt nyarunkat sápadt ajkadon,~
957 III| perpatvar között~Mostohám elüldözött;~S addig én most meg se
958 II| durván vele!~Mert ahonnan elüzték egyszer,~Hívhatják vissza
959 II| Derékba tört sudárok,~Az elvadult, a gyomlepett,~A holt virágtarlók
960 I| valóban semmi nem baj,~Elvégre egyre megy kacaj, jaj~S
961 I| megy kacaj, jaj~S egyformán elvégződik a~Komédia, tragédia.~Nem
962 IV| ne nézze:~Erdőnek, mely elvénhedett,~Kivágatás a része.~Mi sorsunk:
963 III| még a fejszéd!~A fogadást elveszejtéd!~Mert a kőbül~Nem nagy tralla
964 IV| Sok nagy seregeket még elveszejthetnek,~Szerelem hatalmán erőt
965 I| úrhoz addig elmegyek~És elviszem híven elébe,~Ha szived bármit
966 III| magába -~Az öregasszonyt elviszi a lába~S ő menekül meg a
967 I| könnyek teremnek.~Mikor elviszitek, mint az ólommadár,~Lassan
968 III| paraszt lesz, szilaj és komor,~Emberbarommá teszi a nyomor,~Mint aminő
969 II| megnevel.~Vagyok nótázó emberecske,~Magam zugának méla tücske,~
970 I| istenke~Nagyon szereti az embereket.~Anyuka beteg... Kis szivem,
971 III| királynak udvarába,~Nem habozva emberül~Számot adni vétkirül.~Hát
972 II| nagy álmaid felül;~S ha emiatt éreznél bánatot,~Megint
973 I| hány betű benne,~Annyit emlegetjük~Apánkat, anyánkat~Annyiszor
974 I| belőlük mit se venni észre,~Az emlékek subáján heverészve.~S kialudni,
975 I| hajába kap.~Én irtam, én. Emlékezem.~Lassú volt kis fehér kezem~
976 II| TÖMÖRKÉNY~A SZEGEDI BOHÉMEK EMLÉKÜNNEPÉN~Kit már egy éve, hogy temetgetünk,~
977 IV| Hallgasd meg ezt a méla éneket.~Amit egy nagyon öreg nép
978 IV| Dalolva ment el s azt igérte,~Énekszóval hozzák haza...~ Ragyogd
979 III| tippen-toppan:~»Csak azért se engedek:~Vagy a bárányt, vagy megyek!«~
980 IV| Apámhoz, anyámhoz nagy az engedelme.~Iván nevezetű, ugyan most
981 III| erősíti Janika,~De Teriké se engedi a jussát,~S addig cibálják
982 III| akárhonnan veszed.~- Teli van énnálam ésszel a szelence:~Hideg
983 III| illeti«~Fejét Mátyás fölveti~»Énnekem van sok hű szolgám,~Mind
984 I| Mélán végig simítalak:~Énnékem életprogramot~Rajtad az
985 IV| miatyánk-ba fogna, ám~Csak ennyit mond: az én apám...~S már
986 II| kesereg.~S hol sárgarigók enyelegnek,~Márványhegedűs a ligetnek~
987 III| Nyomban fényesitse ki!~És enyelgő tréfa formán,~- Mert a tréfát
988 II| Telepesen támad, nő és enyész~A fal tövén az egynapos
989 III| fehérlő nyáj felett~Édes, enyhe béke lenge~Egy kolomp ha
990 III| én most meg se állok,~Még enyhelyre nem találok.~Jótét lélek
991 II| Könnye szakad szakadatlan~S enyhet lelni nem tud abban,~Haja
992 II| hozzád, elnökünk,~A mélabúvá enyhült fájdalom~E bujkálós napu
993 I| a bogrács, új az üstünk,~Ép a lábas, szép a bögre,~Nincs
994 II| álnok barát~Rád nem köszönti epés poharát;~Mind tiszta szivü,
995 III| Esett a hó, a szél sodorta,~Épp gyertyaszentelő előtt~S
996 IV| szeder~Hullajt egy-két szem epret.~A kut körül morzsát talál,~
997 I| Otthagyja karajban -~Hanem azért épül,~Hogy szinte kicsattan.~
998 I| édes angyalom!~Pilláid sűrű erdeje~Szemednek kék tavára~Rég
999 I| fény.~Virágait szépséged erdejének~Szivembül csendült dalba
1000 III| Holott nincsen rá semmi érdeme.~A szót különben érti is,
|