TÚL A JEGENYÉKEN

Ha kiskoromba, nyári estelente
Kicsalt gunyhónk elé a naplemente,
Gyerekszemem ráfüggesztvén mohón,
Elbámészkodtam az arany golyón,
S egyűgyün eltünődtem afelett,
Hogy túl a jegenyéken mi lehet?

Amikor aztán nagyobbacska lettem,
És a barázdán átalmenni mertem
A fügefészkes nádasig, ahol
A fátylas ég a földre ráhajol,
Jaj istenem, ott újra beszegék
Látómezőmet újabb jegenyék.

Az év-madarak halkan elsuhannak,
Idestova már vége lesz nyaramnak,
Útam közel végébe suttog a
Temetőszéli jegenyék sora -
Kapok-e végre rá feleletet,
Hogy túl a jegenyéken mi lehet?

(1913)