FAMETSZET

Sirva, nyögve szór a makkfa
Levelet az árokpartra,
Száraz levél, ázott moha:
Ezen alszik a katona.

Alszik, alszik álomatlan,
Szája végén piros hab van,
Tört puskája két darabban,
Koldus sincsen rongyosabban.

Szélfiúk ott kóborolnak,
Hogy ijesszék, rácsaholnak,
Öregebbje megcibálja:
Meg-megrándul térde, válla.

Homlokábul vér szivárog,
Szeme tükrén ónos hályog,
Néz az éjbe, mint az átok -
Valahol a varjú károg.

Kakas is szól messze, messze,
Fénylik már az ég eressze,
Gyöngyöt perget piros hajnal,
Feje fölött három angyal.

Első: apa gondolatja,
Másik: anyja kínsohajja,
A harmadik: mátkaálom,
Hófehérben mind a három.

Első angyal azt vigyázza,
Meleg-e még szíve tája.
Második: szemét lezárja.
A harmadik: lelkit várja.

(1915)