|
Innen a hajnalon, éjfelen már túlról,
Levelem indítom Nádaskeresztúrról,
Úri biró lánya, kerti rózsaszála,
Csengetyűző szivü Kerezsi Kalára.
A fő cenz urakat kérem igen nagyon,
Ezen levelemet erisszék szabadon.
Ezüsthasú felhőn pávagalamb vigye
Permia-országnak kellős közepibe,
Egy öregasszonynak adja ott kezibe,
Hajnalhasadáskor ejtse kebelibe,
Mikor a naprózsa nyílik, nyiladozik,
Minden levelirül harmat hulladozik...
Sok orosz rabokat hoztak a falunkba,
Egy jutott belőlük kerek udvarunkba.
Mint a citrusfáé, olyan a növése,
Mint a mosott égbolt, szeme nevetése.
Piros az orcája, göndör haja selyme,
Apámhoz, anyámhoz nagy az engedelme.
Iván nevezetű, ugyan most már Jani...
Halálos holtomig igy fogom mondani.
Nagy főkapitányok akármit végeznek,
Már ebben az egyben semmit se tehetnek:
Sok nagy seregeket még elveszejthetnek,
Szerelem hatalmán erőt nem vehetnek.
Vissza nem adhatom rabul ejtő rabom:
Érte szülőjének magam ajánlhatom.
Irja meg: kellek-e, irja meg: eljön-e,
Mátka-koszorúval hozzánk beköszön-e,
Menyasszonyi fátylam virággal tűzködni,
Kalász-szín hajamból kerek kontyot kötni?
Ha előbb nem lehet, buzaaratáskor,
Ha akkor se lehet, szőlőtakaráskor
Mikor vége lesz majd Isten haragjának,
Nagy főkapitányok akit indítának.
Addig pedig vagyok úri biró lánya,
Szellőtül is őrzött bimbós
majoránna,
A rabkatonának szivbeli gyürüsse -
A kezemet addig nem fogja meg ő se.
Vidd el, pávagalamb, vidd el levelemet,
Permia-országból hozz is feleletet.
Ha örömet hozol, fényes délbe hozzad,
Meg ne álljál vele kilenc ország hosszat.
Ha bánatot hozol, lassítsd a jövésed,
Esti harangszókor legyen érkezésed,
Mikor a naprózsa összecsukorodik,
Minden leveliről vércsepp hulladozik.
(1917)
|