KISLÁNYOM ÕRZÕANGYALA

Kislányom őrzőangyala
Elejbem állt az éjszaka,
Szelid világot hinte szárnya
A rózsaszin kis ágyra
S halk muzsikára nyilott ajaka.

- Amig kislányod szendereg,
Az úrhoz addig elmegyek
És elviszem híven elébe,
Ha szived bármit kérne,
Hogy gyermekedet azzal áldja meg!

Én térdre hullottam legott
S mig szivem gyorsan dobogott,
- Hogy nem vagyok méltó e kegyre -
Ajkam halkan rebegte,
- Isten fehér követje, mondd el ott!

De már ha ily közel vagyon
Hozzám az égi irgalom,
Bocsáss meg érte, ó szeráfom,
Ha ajtaját kitárom
Szivemnek és nagyot kérek nagyon.

Mikor s miképp megilleti,
Jusson ború s napfény neki,
Ne légyen minden útja rózsás,
Egy-két könnyű csalódás
A boldogságot drágábbá teszi.

De hogyha, fényes églakók,
Akartok hozzá lenni jók,
Egytől szeretném megkimélni:
Sohse adjatok néki
Könnyűket, melyek el nem sírhatók.

(1909)