JÓL TESZEM-E, ROSSZUL TESZEM-E...

Jól teszem-e, rosszul teszem-e,
Áld-e Isten érte, vagy ver-e:
Nem tudom, de sose keresem,
Hogy melyik föld adja kenyerem.

Sorsom engem sokszor hányt-vetett,
Mint a szél a száraz levelet,
Törzsökömtül messzi, messzire,
Országszélrül országszélire.

Mégis áldok minden kis zugot,
Mely akárhol részemül jutott,
S legkiváltképp áldom a helyet,
Ahol fészket raknom lehetett.

Egy az ég, mely bárhol ránk borul,
Egy a nap, mely kél és alkonyul,
S fa, madárdal, jó szív mindenütt
Akad, merre Isten napja süt.

De akármely föld ad kenyeret,
Egy legyen, amelyik eltemet,
Földi szegődségem ha kitölt:
Hol szolgálni kezdtem, az a föld.

Ahol bölcsőm fája sarjadott,
Ott vessetek nékem ágyat, ott!
Ott leszek én otthon, csak azon
Az akácfa-termő homokon.

Legédesebb álmom ott esik,
Mig az igért óra betelik
S ha az angyalfecske kelteget:
Leghamarabb ottan ébredek!

(1908)