TITOK

TÖREDÉKEK EGY VERSES REGÉNYBŐL

I

Kis szivem, még az erdőnek se mondd:
Felgyujtogatná titkunk a vadont!

És hogyha hamva vizbe hullna, ó,
Lávává forrna tőle tó s folyó!

A szél megrészegedve hallaná,
A csillagos mennyégre sodraná!

Elsápadnának irigy angyalok,
Kialudnának rá a csillagok!

S hogy ne maradjon a mennyég setét,
Az Úristen terád vetné szemét!

Csillagnak tőlem téged vinne fel...
Titkunk ne mondd az Istennek sem el!

II

Pajkos tréfának indult, azt hiszem
S látod, mi lett belőle, kis szivem?
Világnemlátta csodapalota,
Szivárványból van teteje, fala...
De jaj, nem az ólomtetők és
Nem a betonfalak:
Légvárak ütnek legnagyobbat,
Ha összeomlanak!

(1923)