BALLADA

Fehér babaháznak
Rácsos kapujába
Páváskodik Panka
Szép bodor babája.

Piros rokolyába,
Patyolat kötőbe,
Bodor baba, kit vársz
Pillangós cipőbe?

»A ki megöntözzön,
Várom a gavallért.
Nem sajnálok tőle
Se tojást, se tallért.

Szagos rózsavizét
Ne sajnálja ő se:
Bodorhajam jobban
Bodorodik tőle.«

Nem marad gazdátlan
A tojás, a tallér:
Ott jön már, ott jön már
A híres gavallér!

De nem gyalog jő ám,
Sem pedig batáron:
Porcelánhuszár jön
Porcelánszamáron.

Kacagány a vállán,
Csákó a fejében,
Rózsavizes üveg
A kesztyűs kezében.

Ahol szalutál már
Az üvegpolc sarkán,
A bajusza végén
Sodor egyet nyalkán.

A bodor baba már
Rá is mosolyodik,
Mikor a szamárka
Nekiszilajodik.

Lába nagyot toppan,
Feje nagyot koppan,
Porcelánszamárka
A földre lepottyan.

Porcelánhuszárnak
Kitörött a nyaka,
Szívhasadva nézi
Szegény bodor baba.

Anyukának keze
Zörög a kilincsen -
Jaj, a jó Isten ránk
Kegyesen tekintsen!

(1909)