TEMETÉS UTÁN

Barackfáinknak mén ez üzenet:
Ne várjanak már haza engemet.
A sárgarigó-fészkes ághegyen
Legszebb gyümölcsük én már nem lesem.
Mióta termő fám nélkül maradtam,
Nem hiszek már én a csengő barackban.

Vén almafáinknak is üzenek:
Alattuk többet én nem heverek.
Zöld sátorukban már hiába járnék,
Nem követne a kedves öreg árnyék
S kezem szorítva meg nem vigasztalna:
Ne sírj, fiam, lesz még mosolygó alma!

A szóló szőlőknek is üzenek:
Többet akár sose teremjenek.
Fürtetlenül gyászolja venyigéjük,
Ki soha vissza nem tér már közéjük,
Hajtsanak inkább sűrü koronát
S őrizzék soká a lába nyomát.

Azután van itt még egy üzenet:
Hű akácunknak a gunyhó felett.
Együtt születtek, együtt nőtt vele -
Ne teremjen többet új levele,
A halálban se maradjon el tőle:
Tavaszra fejfát faragunk belőle.

(1913)