1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2996
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 I | I. Az íróasztaltól a beteg ágyáig. Álmatlan álmok~…
2 I | üldözött: az „Én”.~Azok a bölcsek, kik tagadják, hogy
3 I | bölcsek, kik tagadják, hogy a teremtés csodája, az ember,
4 I | végig küzdöttem e kettőnek a túlsúlyát egymás ellen,
5 I | egyedül (?) hatalmas anyag, a test, ama „semmi”, ama láthatatlan
6 I | ama láthatatlan fogalom, a lélek előtt.~Éppen azon
7 I | lélek előtt.~Éppen azon a napon, amelyen megbetegedett,
8 I | ez év végeig megígértem a kiadónak, Ráth Mórnak.~Nem
9 I | hőse nem regényalak, hanem a való élet és az igaz szabadság
10 I | volt rá szükség, elég volt a keresztnevem csúfolódásnak. „
11 I | hogy azért választotta a számomra ezt a nevet, mert
12 I | választotta a számomra ezt a nevet, mert ezt a legvitézebb
13 I | számomra ezt a nevet, mert ezt a legvitézebb magyar hős viselte,
14 I | szégyelltem aztán többé a keresztnevemet; aki csúfolt
15 I | véteknek tartottam volna a történetét regénynek feldolgozni.
16 I | felcicomázva úgy tűnik fel ez a történet, mint az ellenmondások,
17 I | az át nem hidalt hézagok, a véletlenek és lehetetlenek
18 I | lehetetlenek tömkelege, melyből a vezéralak jelleme, mint
19 I | szfinxtalány jön elő.~Tehát ezt a jellemet magát kell kitalálni,
20 I | Ez az én feladatom azzal a művel, amihez hozzákezdtem.
21 I | hozzáképzelés nélkül, pusztán a valónak összeállítása, a
22 I | a valónak összeállítása, a vezérelv követése s a körülmények
23 I | összeállítása, a vezérelv követése s a körülmények megvilágítása
24 I | sem bízhatom másra. Mert a szerző (ki a magyaron kívül
25 I | másra. Mert a szerző (ki a magyaron kívül Európa minden
26 I | az irányadó mozzanatokat, a magyarázatra váró helyeket,
27 I | magyarázatra váró helyeket, a futólag vázolt érdekes alakokat,
28 I | vázolt érdekes alakokat, a homályosabb helyzeteket,
29 I | gyöngéden sejtetni enged.~Ehhez a munkához kezdtem hozzá november
30 I | nézve se éjjel, se nappal. A nappal is olyan sötét, az
31 I | utaztam: az íróasztalomtól a betegem ágyáig, és onnan
32 I | Aztán megint újra kezdődik a futás. Az a futó pokróc
33 I | újra kezdődik a futás. Az a futó pokróc ott a szobában
34 I | futás. Az a futó pokróc ott a szobában végig de sok mértföldnyi
35 I | Teltek az alkonyatlan napok, a virradatlan éjszakák. Szaporodtak
36 I | virradatlan éjszakák. Szaporodtak a megírott lapok az íróasztalomon.
37 I | Tízszer is levetettem magamat a pamlagra, de ami a szememre
38 I | magamat a pamlagra, de ami a szememre jött, az nem volt
39 I | kábulat. Fölkergetett az a rém! Nem is gondoltam az
40 I | gyűszűnyi konyak tartotta fenn a testemet. Hanem a lelkem
41 I | tartotta fenn a testemet. Hanem a lelkem nem volt kifáradva.
42 I | ki, hagyjon elnyugodnom. A tizennegyedik napon este
43 I | tizennegyedik napon este a tizenhetedik ívet írtam
44 I | tizenhetedik ívet írtam a munkából.~A lelkem kétfelé
45 I | tizenhetedik ívet írtam a munkából.~A lelkem kétfelé volt szakadva.
46 I | ott feküdtek mellettem a receptek halommal, s eszembe
47 I | amit naponként kétszer a nagy tudományú orvosoktól
48 I | tudományú orvosoktól megtudtam a kórtünetekről, a válság
49 I | megtudtam a kórtünetekről, a válság közeledtéről, s oda
50 I | közeledtéről, s oda volt láncolva a lelkem másik fele.~Hiszen
51 I | voltak. Ott volt mellette a leányom, rokonaim; derék,
52 I | aranyszívű; ott volt éjjel-nappal a betegem mellett, én pihenhettem
53 I | aztán közbejött egy örömnap! A válság napja. A baj jobbra
54 I | örömnap! A válság napja. A baj jobbra fordult. A veszélyes
55 I | napja. A baj jobbra fordult. A veszélyes lob egyszerre
56 I | veszélyes lob egyszerre elmúlt, a láz megszűnt, a tüdő felszabadult.
57 I | elmúlt, a láz megszűnt, a tüdő felszabadult. Az orvosok
58 I | felszabadult. Az orvosok üdvözölték a beteget, nekem azt mondták,
59 I | mondták, csoda történt. Ezen a napon tudtam vacsorálni.
60 I | napon tudtam vacsorálni. A lélek megadta magát, nem
61 I | azonban be akartam fejezni azt a tizenhetedik ívet, s vacsora
62 I | már ekkor az anyagé volt a hatalom. Egyszer csak lehúzott
63 I | hatalom. Egyszer csak lehúzott a fejem az íróasztalomra,
64 I | fejem az íróasztalomra, a toll kiesett a kezemből,
65 I | íróasztalomra, a toll kiesett a kezemből, az utolsó szó
66 I | után, mikor újra előveszem a félbehagyott munkámat, még
67 I | azonnal”, és én nézem a félbeszakadt sort, és töröm
68 I | félbeszakadt sort, és töröm rajta a lelkemet, mi következik
69 I | órakor ébresztettek fel azzal a szóval, hogy a „végek vége”
70 I | fel azzal a szóval, hogy a „végek vége” előtt állunk.
71 I | végek vége” előtt állunk. A halál angyala hív. Így végezte
72 I | most is emlékszem: legyőzte a cudar halált, azt a fojtogató
73 I | legyőzte a cudar halált, azt a fojtogató rémet, s akkor
74 I | egy szebb halált. Megölte a szíve, hirtelen, gyorsan,
75 I | szív lenni!~Mikor átmentem a szobájába, egészen nyugodt
76 I | sötét van, s kért, hogy a ruháit készítsem oda, mert
77 I | aztán nézett rám azokkal a nagy, fekete, mindent mondó
78 I | sötétséget nem tudok álmodni. A túlvilág volt abban. Ő már
79 I | mintha azt akarnám, hogy a sebeimet gyógyítsa a részvét.
80 I | hogy a sebeimet gyógyítsa a részvét. Megnyugodtam már
81 I | betemetve. S az egész nemzetnek a szeretete nyilvánult a ravatalánál.
82 I | nemzetnek a szeretete nyilvánult a ravatalánál. A legmagasabb
83 I | nyilvánult a ravatalánál. A legmagasabb uraktól a legszegényebb
84 I | ravatalánál. A legmagasabb uraktól a legszegényebb koldusnőig
85 I | részvét egy piramis ahhoz a kis darab kőhöz mérve, ami
86 I | én bánatom.~De mikor az a kis darab kő fekszik éppen
87 I | kis darab kő fekszik éppen a szívemen, s nem akar másutt
88 I | egész énemet azoknak, akik a lélektant az emberi szív
89 I | szenvedélyt, indulatot, magát a jellemet annak a kis darab
90 I | magát a jellemet annak a kis darab húsnak a szövevényéből
91 I | annak a kis darab húsnak a szövevényéből akarnak kimagyarázni,
92 I | nem vagyok költő többé.~A testem ép, erős, mint azelőtt;
93 I | regényt, melyben egy férj a haldokló felesége ágya mellett
94 I | felesége ágya mellett alkudozik a nővérével, aki egy kerítőné,
95 I | egy kerítőné, hogy amint a neje meghal, azonnal nőül
96 I | legyenek vele takarva, s a férj rááll. Hát én megengedem,
97 I | ilyen emberek is lehetnek a valóságban. De énnekem viszont
98 I | boldogtalan emberről, aki a feleségével együtt a múzsáját
99 I | aki a feleségével együtt a múzsáját is eltemette.~S
100 I | mesterségem, életmódom, mint a kovácsnak az üllő és kalapács.
101 I | láttam belőle egyebet, mint a koporsó födelét, s nem emlékezem
102 I | hogy milyen hideg volt az a marok föld, amit utána dobtam,
103 I | dobtam, sehogy sem akart a két tenyerem között megmelegedni.~
104 I | le kellett hozzá ülnöm: a nagy halmaz vigasztaló levél
105 I | azonnal, meg kellett köszönni a közönség részvételét. Képzelem,
106 I | mibe volt mártogatva az a toll, amivel ama leveleket
107 I | Aztán megint újra kezdtem a futást. A gyűlölt asztaltól
108 I | megint újra kezdtem a futást. A gyűlölt asztaltól őhozzá.
109 I | kissé messze volt tőlem a fekhelye. Mindennap kimentünk
110 I | Mindennap kimentünk hozzá a leányommal, vittünk neki
111 I | megsiratott s aztán lát a dolog után, nem veszti el
112 I | feledni és megnyugodni. Csak a te veszteséged több, mint
113 I | azt kölcsönadta; ő volt a lelkemben az acél. Őtőle
114 I | költői munkálkodásomhoz a világosság és a melegség.
115 I | munkálkodásomhoz a világosság és a melegség. Fogok én még ezután
116 I | hévtelenül, sugártalanul.~Aztán a mi egész életünk is rendkívüli
117 I | rendkívüli volt. Nem fogja annak a részleteit megírni toll
118 I | előttem szentebbek ezek a titkok, minthogy profanálni
119 I | pedig nem lehet, mert azok a mesék rejtélyeihez hajaznak.
120 I | költött, s annak lángját a sors minden viharai próbálták
121 I | hosszú életen át. Az volt a nászutazás! Véres csatatéreken
122 I | mennydörgése alatt; majd nekivágni a havas sivatagnak, ellenséges
123 I | fáradalmat, nekirohanni a vész közepének, a kétségbeesés
124 I | nekirohanni a vész közepének, a kétségbeesés erélyével;
125 I | lehetővé tudja azt tenni! A végveszély, a kétségbeesés
126 I | azt tenni! A végveszély, a kétségbeesés utolsó perceiben
127 I | diadalmas arccal: eltitkolva a saját szenvedését! S ezt
128 I | mégsem vihetem sokáig. Megöli a testemet a lelkem.~Rokonaim,
129 I | sokáig. Megöli a testemet a lelkem.~Rokonaim, barátaim
130 I | valahová, ahol melegebb a napsugár, ahol még a szabadban
131 I | melegebb a napsugár, ahol még a szabadban nyílnak a virágok,
132 I | még a szabadban nyílnak a virágok, nemcsak a halotti
133 I | nyílnak a virágok, nemcsak a halotti koszorúkon; dolgozni
134 I | gyönyörűségei visszaadják a testi erőmet, az út bosszúságai
135 I | végig-végig estem hosszában a földön, mikor gyorsabb járáshoz
136 I | kezdetén éppen alája estem a kocsinak; úgy szedett fel
137 I | kocsinak; úgy szedett fel a leányom.~Van egy jó leányom,
138 I | egy jó leányom, akinek én a művészi pályát szántam:
139 I | művészi pályát szántam: a festészetet tanulta. A vészhírre,
140 I | a festészetet tanulta. A vészhírre, hogy anyja nagy
141 I | beteg, hazasietett. Senkinek a koszorúja, amit a ravatalra
142 I | Senkinek a koszorúja, amit a ravatalra tettek, nem volt
143 I | mint az övé, mert ő azt a babért adta oda, amit saját
144 I | amit saját maga remélt a jövőtől kiérdemelhetni.
145 I | jövőtől kiérdemelhetni. A művészpálya ezzel félbeszakad.
146 I | ezzel félbeszakad. Meddig? A jó Isten tudja. Okos és
147 I | Isten tudja. Okos és jó volt a mondása, amivel elhatározását
148 I | célja, az én életcélom eddig a művészet volt, ezután az
149 I | arra, hogy azért valaki a múzsája csókját elfelejtse?
150 I | valami váratlan fordulat? A sors leleményes. Az a nagy
151 I | fordulat? A sors leleményes. Az a nagy költő, nem mink!~Tehát
152 I | megyünk Münchenbe, elbúcsúzni a derék tanárunktól, a lángeszű
153 I | elbúcsúzni a derék tanárunktól, a lángeszű Liezenmeyertől,
154 I | Liezenmeyertől, s összecsomagolni a tanulmányokat, és hazaküldeni,
155 I | az országba, ahol meleg a tenger. Mert ez az egyedül
156 I | Mert ez az egyedül hű elem. A lég egyre változik, hol
157 I | izzaszt, hol dermeszt; de a tenger, ha egyszer meleg,
158 I | De vajjon azért, hogy azt a koszorúkkal fedett sírt
159 I | nem jönnek-e utánam?~Erre a kérdésre adott válasz odafenn
160 I | adott válasz odafenn az a cím: „Utazás egy sírdomb
161 II | fák~Hallom én azt jól!~Azt a gúnykacajt körülöttem: „
162 II | tőlük, mint ahogy nem félek a méhektől, amik körüldöngnek;
163 II | amik körüldöngnek; pedig a legtöbb ember fél tőlük –
164 II | körül legyek véve attól a kitalálhatlan világtól,
165 II | testnél az érzék. – Még a múlt évi szeptemberben megírtam
166 II | ide beiktatott fejezetet a „Képekről és fákról”, nem
167 II | milyen jól fog találni ez a jelen kedélyállapotomhoz.
168 II | között fogamzott ez meg a fejemben. Majd a végén azt
169 II | ez meg a fejemben. Majd a végén azt is megmondom,
170 II | megmondom, hogy mi vezetett erre a tanulmányra? A „Nemzet”
171 II | vezetett erre a tanulmányra? A „Nemzet” szerkesztősége
172 II | már akkor jelezte, hogy a cikkemet közölni fogja.~
173 II | cikkemet közölni fogja.~Tehát a tanulmány a következő:~Az
174 II | fogja.~Tehát a tanulmány a következő:~Az a szoba, ahol
175 II | tanulmány a következő:~Az a szoba, ahol én dolgozom,
176 II | Azok pedig nem úgy kerültek a négy falamra, mintha én
177 II | akkor, amidőn arcképeiket a szobám falára akasztottam,
178 II | emberek voltak, körülragyogva a dicsőség fényétől; némelyik
179 II | rokonom, pártfogóm, kiket a nemzeti kegyelet tüntetett
180 II | következett el rájuk az a végzet, hogy saját kezükkel
181 II | tekintenek alá rám!~Megnyitotta a rémek sorát Czakó Zsigmond.
182 II | zománcával arcán. Ő volt a magyar drámairodalom leghatalmasabb
183 II | leghatalmasabb hőse; aki a magyar színpadon egy új
184 II | korszakot alkotott meg, kegyence a kornak, ifjú kortársaitól
185 II | ifjú kortársaitól szeretve, a vénektől pártfogolva, a
186 II | a vénektől pártfogolva, a közönségtől kezein hordozva;
187 II | estét együtt töltöttünk a „Pesti Hírlap” akkori szerkesztője,
188 II | Antal szállásán. Az volt a gyűlhelye az ifjú szabadelvű
189 II | játszanék vele, szájába fogta a cső végét. Alig hallatszott
190 II | végét. Alig hallatszott a durranás, mikor hanyatt
191 II | durranás, mikor hanyatt dőlt a karszékben. Csak a bal kezével
192 II | dőlt a karszékben. Csak a bal kezével pattintott néhányszor
193 II | pattintott néhányszor fittyeket a levegőben. A világot akarta-e
194 II | néhányszor fittyeket a levegőben. A világot akarta-e gúnyolni
195 II | e szörnyű elhatározásra?~A második arckép, mely a falról
196 II | A második arckép, mely a falról alátekint, az az
197 II | ismeretes daliás alak, azzal a fekete körszakállal, a sűrű
198 II | azzal a fekete körszakállal, a sűrű fekete szemöldökkel:
199 II | fia e hazának ismeri azt a mondást: „Magyarország nem
200 II | áldozott, eszmélt, ennek élt. A neve Széchenyi István. Akkor
201 II | István. Akkor került ebbe a rámába, mikor Tisza-Duna
202 II | mikor Tisza-Duna partján ezt a népdalt énekelték: „Széchenyi
203 II | Széchenyi homlokán virul a borostyán!” Egyszer aztán
204 II | Egyszer aztán jött az a láthatatlan kéz, mely egykor
205 II | képes volt elhomályosítani a vezető lángésznek világát.
206 II | Nem bírta elviselni azt a gondolatot, hogy kétségbe
207 II | csak egy pillanatra, mint a villám. Tudjuk, hogyan halt
208 II | mondánk: felment az égbe, a rosszul értesült bírótól
209 II | rosszul értesült bírótól a jobban értesült bíróhoz
210 II | talány maradt előttünk.~A harmadik arckép Teleki Lászlóé.
211 II | arckép Teleki Lászlóé. Ez a nyugodt filozófi tekintet,
212 II | nyugodt filozófi tekintet, ez a méltóságos alak, mellén
213 II | Teleki László átalakult a magyar emigráció egyik vezérévé,
214 II | emigráció egyik vezérévé, majd a nemzeti ellenzék szószólójává.
215 II | országgyűlésen, őrá volt bízva a határozati párt állásának
216 II | állásának megvédelmezése. S azon a reggelen, melyen mély államférfiúi
217 II | szónoklatát el kellett volna a magyar parlament termében
218 II | Negyedik arckép Nyáry Pálé. A 48-as örömnapokban lett
219 II | ember”, akit láttam dacolni a sors minden viharaival;
220 II | láttam bátran megállni a helyét, ott, ahol a legbátrabbak
221 II | megállni a helyét, ott, ahol a legbátrabbak is megremegtek;
222 II | hozzá támaszkodtam, mikor a földet éreztem ingadozni
223 II | földet éreztem ingadozni a lábam alatt; aki úgy szeretett,
224 II | aki úgy szeretett, mint a fiát, s én őt úgy, mint
225 II | íme, itt egy ember, akit a sors arra választott ki,
226 II | kipróbálja rajta! És mikor a sors csapásai megszűntek,
227 II | visszaadatott, ami legdrágább, a szabadság és a becsültetés,
228 II | legdrágább, a szabadság és a becsültetés, akkor Nyáry
229 II | napon saját magát levetette a tarpéji szikláról, hová
230 II | Utána szép vagyon maradt a rokonaira; tehát zilált
231 II | azt, aki éveken át ette a politikai foglyok rabkenyerét,
232 II | szobám rejtekébe, midőn a budapesti ellenzéki kör
233 II | Valódi eszményképe volt a magyar forradalmárnak. (
234 II | kívül.) Ahogy más ember a selyem nyakravalót, ő úgy
235 II | kötötte fel magának minden nap a hóhér kötelét. S merészsége
236 II | mint Regulus. És demokrata a szó igaz értelmében, aki
237 II | reggeltől estig együtt dolgozott a munkásaival a gyárban, oktatva
238 II | dolgozott a munkásaival a gyárban, oktatva őket a
239 II | a gyárban, oktatva őket a kézi munkában, és tanítva
240 II | kézi munkában, és tanítva a haza és a szabadság szeretetére,
241 II | munkában, és tanítva a haza és a szabadság szeretetére, a
242 II | a szabadság szeretetére, a kalapács csattogása között;
243 II | valódi reformot idéztek elő a mezőgazdaságban. Amihez
244 II | hajtva lenni. Ő alkotta meg a honvédmenházat. Nagy összegek
245 II | honvédmenházat. Nagy összegek voltak a kezére bízva, s mikor ő
246 II | volt összezúzva; de nem a becsület!~A hatodik arckép
247 II | összezúzva; de nem a becsület!~A hatodik arckép egy idegen
248 II | az osztrák parlamentben a leigázott Magyarország igazai
249 II | nekünk el kelle hallgatnunk. A hála, a hódolat érzelme
250 II | kelle hallgatnunk. A hála, a hódolat érzelme hozta őt
251 II | hajlékomba. Néhány év múlva ez a nagy ember öngyilkosságot
252 II | Ma sem tudja senki.~Hát a hetedik arcképet ne sorozzam-e
253 II | sorozzam-e közéjük? Petőfit. A magyar Tyrtaeust. Aki három
254 II | rajz és ecset által itt a szemem előtt. Hát nem öngyilkosság
255 II | paripa nélkül odamenni a csatatérre, hol irgalom
256 II | elmerengve, védtelenül, míg a diadalmas hordák paripáinak
257 II | paripáinak robogásától megrendül a lába alatt a föld? Így csak
258 II | robogásától megrendül a lába alatt a föld? Így csak az tesz,
259 II | Tehát heten vannak.~Mind a heten olyan alakok, akik
260 II | során át, és kérdem, majd a rám néző alakoktól, majd
261 II | rám néző alakoktól, majd a helyükön maradt üres fehérségtől:
262 II | fehérségtől: mi volt abban a nagy bezárt könyvben, amit
263 II | felnyitottak?~És ők, meg az a „fehér sötétség”, nap-nap
264 II | velük – mikor csöndes éjjel a zárt ajtó megzörren, a parkett
265 II | éjjel a zárt ajtó megzörren, a parkett megroppan, lassú
266 II | lassú hideg szellő fuvall át a szobán, dolgozó lámpámban
267 II | lámpámban nagyot lobban a láng: kérdezem magamban: „
268 II | mely Saul királyból kilopta a vitézi szívet, sem az, mely
269 II | Brutust Philippihez idézte a végtalálkozóra, sem az,
270 II | áldomáspoharat, mint amilyen az a hét alak itt, akiket ugyanazon
271 II | alak itt, akiket ugyanazon a pályán, amelyen én járok,
272 II | együtt velük.~ ~Ki innen a szabadba!~ ~Mintha
273 II | hiszitek tán, hogy csak a képek tudnak beszélni, a
274 II | a képek tudnak beszélni, a zöld fák nem?~Óh, milyen
275 II | milyen nagyon szerettük mi a fákat! A mi fáinkat!~Amiket
276 II | nagyon szerettük mi a fákat! A mi fáinkat!~Amiket magunk
277 II | ültettünk. Mikor megvettük azt a svábhegyi telket, három
278 II | tüskés ciher: jó tanyája a rókának és a sündisznónak.
279 II | jó tanyája a rókának és a sündisznónak. Az első évben
280 II | évben magunk ültettük el a gyümölcsmagot, s mikor azokból
281 II | valamennyit nemes gyümölcsbe. A feleségem annyira kényeztette
282 II | emlék van kötve e kerthez. A fáink között vannak jó ismerősök,
283 II | Nem azért dicsérem ám a kertemet, mintha el akarnám
284 II | el akarnám adni: hisz ez a kis darab föld az, amelyért
285 II | ezt az egész planétát.)~A múlt évben igen jó szüretünk
286 II | csapni, nem. Magam iszom meg a jó barátaimmal: ezután arra
287 II | barátaimmal: ezután arra adom a fejem. „Igyunk, Nagyúr!
288 II | Igyunk, Nagyúr! Nem boldog a magyar!” – Ez ugyan nem
289 II | Ez ugyan nem igaz; mert a magyar relatíve más földlakóhoz
290 II | kiadott egy akó bort.~S a sok szagos szőlőtőke között,
291 II | szemet nem hozott. Pedig a fajtája egyike a legbővebben
292 II | Pedig a fajtája egyike a legbővebben termőknek; fekete
293 II | nevéről nem ismer senki: a szakálla színéért úgy hítták,
294 II | Híres szőlősgazda volt, a legszebb asztali fajokat
295 II | asztali fajokat ő honosítá meg a Svábhegyen. Maga hozta oda
296 II | Svábhegyen. Maga hozta oda a szép egészséges tőkét, és
297 II | tőkét, és elültette oda a többiek sorába. Azon a télen
298 II | oda a többiek sorába. Azon a télen összeveszett a fiaival;
299 II | Azon a télen összeveszett a fiaival; elbúsulta magát,
300 II | elbúsulta magát, kiment a szőlője gunyhójába, s ott
301 II | szőlője gunyhójába, s ott a vadászfegyverével agyonlőtte
302 II | agyonlőtte magát. És az a szőlőtő soha egy fürtöt
303 II | használt: kárbaveszett nála a guano, a poudrette és Hooibrenk.~
304 II | kárbaveszett nála a guano, a poudrette és Hooibrenk.~
305 II | van egy sor kajszibarackfa a völgyben, valamennyi mind
306 II | csak egy emeli ki magasan a sudarát közülök, mintha
307 II | jegenyének készülne. Azok a lehajlók egy volt képviselőtársam (
308 II | terebélyedésre. – Ezt az egyet pedig a hajdani ügyvédi principálisomtól
309 II | praktizáltam én mint jurátus. A szabadságharc alatt M..
310 II | r Józsefet nevezte ki a magyar kormány a „vértörvényszék”
311 II | nevezte ki a magyar kormány a „vértörvényszék” elnökévé.
312 II | tehetett volna oda; mert az a humánus derék ember mindenkinek
313 II | egy délután Ó-Szőnynél – a bregetiumi romok között
314 II | régiségeket keresve eltűnt – a Dunába ölte magát. Senki
315 II | fognak még emlékezni, akik a múlt évtizedekben Balatonfüreden
316 II | Balatonfüreden megfordultak, arra a joviális alakra, aki egy
317 II | csokoládészínű kabátban, mely a hátán kezdett már megfakulni,
318 II | már megfakulni, végigjárt a sétányon, s mindenkinek
319 II | valami kedveset mondani: a jó „Pius”-ra. Valamikor
320 II | Veszerle”-barackot. Mind a kettő specialitása Fürednek,
321 II | korán és sokat termő. Mire a fák megnőttek, az én öreg
322 II | Rettentő eset volt. – Ha már a pap is elveszti a hitet! –
323 II | Ha már a pap is elveszti a hitet! – Hanem az én fáim,
324 II | fajtájuk fel nem mutat: a spanyolmeggy túlnőtt a szomszéd
325 II | a spanyolmeggy túlnőtt a szomszéd cseresznyefákon,
326 II | öles, s derékben vetekedik a mandulafával. Amazt kiölte
327 II | völgyemet betölté: emez a dombon még most is díszlik,
328 II | való példány nem marad meg a fán; fonnyadtan letépi,
329 II | Olyan magasak már, hogy a sárgarigó fészket rak az
330 II | rám, hogy „te fiú”. Mind a négyet a feleségemnek egy
331 II | te fiú”. Mind a négyet a feleségemnek egy kedves
332 II | volt, három fiú, egy leány; a négy diót négy cserépbe
333 II | nevét adva. Mikor aztán a csemetéknek szűk lett a
334 II | a csemetéknek szűk lett a cserép, odahozta hozzánk,
335 II | hozzánk, hogy ültessük ki a szabadba, elmondva a velük
336 II | ki a szabadba, elmondva a velük járó titkot: úgy viseljük
337 II | gondját. – Jól is ápoltuk, a fák mind megnőttek. Van
338 II | közülök nem terem soha. A három fiúnak a fája ősszel
339 II | terem soha. A három fiúnak a fája ősszel ontja a termést:
340 II | fiúnak a fája ősszel ontja a termést: a leányé hallgat.
341 II | ősszel ontja a termést: a leányé hallgat. Szegény
342 II | Ami annyiszor történik. A leány szíve sebet kap, s
343 II | kiszakítja”.~Most menjünk át a másik oldalra. Ott is áll
344 II | család volt. Ott laktak a Makkos Mária völgyében.
345 II | Makkos Mária völgyében. A leggazdagabb sváb parasztok.
346 II | alak; szorgalmatos nép. A legnagyobb fiút, a kedvencet
347 II | nép. A legnagyobb fiút, a kedvencet úgy szerették
348 II | korában valódi óriás volt. Még a katonaszolgálatából is megváltotta
349 II | abban az időben, amikor azt a kiváltságot egyezer forintért
350 II | sírva jött fel hozzám azzal a szóval: „Én vagyok az a
351 II | a szóval: „Én vagyok az a szerencsétlen apa, aki megölte
352 II | szerencsétlen apa, aki megölte a fiát”. – Kénytelen volt
353 II | megölni, saját kezeivel! Azt a délceg, herkulesi alakot.
354 II | Számoljon Istennel és a saját szívével. – Hálából
355 II | nagy gyümölcsfát hozott a vállán, gyalog, két óra
356 II | Csak könnyezik. Most lássuk a derültebb oldalát a kertészetemnek.~
357 II | lássuk a derültebb oldalát a kertészetemnek.~Látjátok
358 II | kertészetemnek.~Látjátok ezt a nagy terepély almafát itt
359 II | nagy terepély almafát itt a völgyben, megrakva a leggyönyörűbb
360 II | itt a völgyben, megrakva a leggyönyörűbb gyümölccsel:
361 II | anyám hozta gondosan eltéve, a komáromi kertjéből. Az ő
362 II | vadoncba ezt az ágacskát; már a harmadik évében megvallotta
363 II | harmadik évében megvallotta a termését, és azóta minden
364 II | évben ötszázat is ád abból a fölséges gyümölcsből, ami
365 II | tavaszig eláll, s ha egyet a szobába tesznek, beillatozza
366 II | tesznek, beillatozza azt, mint a virág. S ahány fát ennek
367 II | szép nagy cseresznyefa, a legjobb fekete ropogós „
368 II | ropogós „ökörszem”. Ennek a két ágát ketten ojtottuk
369 II | el, régimódi „hasításba” a Károly bátyámmal. Azt mindenki
370 II | neki, egymással versenyezni a növésben. És azután, ahol
371 II | azután, ahol csak ennek a két törzsnek a dereka, vagy
372 II | csak ennek a két törzsnek a dereka, vagy az ágai egymáshoz
373 II | tüneményt legvégül hagytam: az a májusfa, itt a dolgozószobám
374 II | hagytam: az a májusfa, itt a dolgozószobám ablakai előtt.
375 II | kertjének egy fájáról. Azt a kis letört ágat cserépbe
376 II | ápolása mellett gyökeret vert a kis gally (nyár derekán).
377 II | minden évben meghozta azokat a gyöngyvirág alakú, kedves
378 II | fürtjeit, első fa virágait a tavasznak. Úgy híttuk „az
379 II | orvos lemondott már rólam: a hírlapi reporterek készen
380 II | reporterek készen tartották a fiókjukban az életírásomat,
381 II | életírásomat, hogy amint jön a hír, nyomdába küldhessék,
382 II | nyomdába küldhessék, csak a F-et kell eléje tenni. Ekkor
383 II | meg az eleven virágokkal: a friss hegyi levegő az”. –
384 II | nőmmel és egész háznépemmel a „zöldbe”. – Kivételes szép
385 II | tavaszelő volt: buja zöld már a fű, tele ibolyákkal és pimpimpáréval;
386 II | hogy óra telt bele, amíg a kertem egyik végétől a másikig
387 II | amíg a kertem egyik végétől a másikig el tudtam járni.
388 II | ellestem, hogy rügyeznek a fabimbók, hogy pattannak
389 II | fabimbók, hogy pattannak ki a cseresznyevirágok közös
390 II | hogy követik példájukat a körtevirágok; már az almák
391 II | almák is készülődnek, s a dió barkái megnőnek húsos
392 II | futott előre! Amikor még a többi mind kopasz, már ő
393 II | alszik. Egy kémlelő késvágás a kérgébe felvilágosított
394 II | fám” ki van veszve. Egész a tövéig elszáradt. „Tehát
395 II | jönni?” – Lefűrészeltettem a fát tőben. Életem jelképét. –
396 II | jelképét. – S azzal folytattam a csendes járkálást a többiek
397 II | folytattam a csendes járkálást a többiek között. – Egy reggel
398 II | aztán, mikor ismét elmentem a puszta virágágy mellett,
399 II | mellett, azt látom, hogy a kihalt fa törzséből öt ág
400 II | most az újon kisarjadt fa a fél házat betakarja lombjaival,
401 II | mindenütt őt látom, akit a nagy bölcsek nem akarnak
402 II | látni: – fűben – fában és a fa levelében …~
403 III | és nem-álmok~Volt egykor (a harmincas években) egy híres
404 III | hatalomszót, miszerint „A lengyeleknek nem szabad
405 III | emlékezésre méltók közé, aminőkkel a humorisztikus álomtündér
406 III | álomtündér szokta megbüntetni a restelkedőt, aki az első
407 III | elszundikál: aminő az, hogy a színpadra kell lépnem, színész
408 III | vagyok s egy szót sem tudok a szerepemből; jogász vagyok,
409 III | rigorozálnom kellene, s nem tudom a leckét; fényes bálba vagyok
410 III | veszem észre, hogy nincs a lábamon csizma. A lázas
411 III | nincs a lábamon csizma. A lázas álmok szörnyeit is
412 III | lázas álmok szörnyeit is a nem-lények sorába számítom,
413 III | nem-lények sorába számítom, miket a kínzott idegek idétlenül
414 III | egész lelkünket eltöltötte, a nappali gondolatfolyamnak.~
415 III | nagyon beleéltem magamat a mesémbe, éjjel álmomban
416 III | éjjel álmomban folytattam a félbehagyott munkát, úgyhogy
417 III | fölébredtem, csak le kellett írnom a hozzá álmodottat, s nem
418 III | álmodottat, s nem ez volt a munkának a legrosszabb része.
419 III | s nem ez volt a munkának a legrosszabb része. Máskor
420 III | legrosszabb része. Máskor a gyötrelmes álommese folyamán
421 III | kimenetelt; s ha nem akar a hippogriff engedelmeskedni,
422 III | igaz: de igazságos. Álmában a zsarnokot nem védik a testőrei:
423 III | Álmában a zsarnokot nem védik a testőrei: áldozatai odaléphetnek
424 III | reszketni előttük; álmában a kéjenc összetalálkozik a
425 III | a kéjenc összetalálkozik a hóban didergő árva gyermekével,
426 III | ölébe felvenni; álmában a világ szép asszonya látja
427 III | magát, rongyászputtonnyal a hátán; álmában a parlament
428 III | rongyászputtonnyal a hátán; álmában a parlament szónoka miniszteri
429 III | során nyújtózik végig, s a miniszter bárányokat legeltet
430 III | legeltet otthon. Álmában a rab leveti láncait, s elhagyott
431 III | tűzhely mellett; álmában a szegény dúsan lakomázik,
432 III | szegény dúsan lakomázik, a kopasz szögfürtöket kap,
433 III | kopasz szögfürtöket kap, a bukott kincsekre talál,
434 III | bukott kincsekre talál, a gyönge vitéz lesz; álmában
435 III | gyönge vitéz lesz; álmában a beteg leány menyasszonynak
436 III | segíthet rajtuk. Verje ki a fejéből azt a gondot, ami
437 III | Verje ki a fejéből azt a gondot, ami azokat dajkálja.
438 III | dajkálja. Különösen minek a bánatot még üvegházban tartani,
439 III | otthon”, van „walhalla”. A paradicsom tiltott fája
440 III | alatt.~S ugyan mit mondana a világ, ha egyszer csak azt
441 III | idvezítő realizmusra. Ez a mai kor igazi vallása, melynek
442 III | arra sincs szükség, hogy a haza és az ismerősök glosszákat
443 III | mivel vigasztalja magát? Az a fátyol ott a kalapon nagy
444 III | vigasztalja magát? Az a fátyol ott a kalapon nagy privilégium.
445 III | privilégium. Elég széles a világ. S a világvárosok
446 III | Elég széles a világ. S a világvárosok Argusz-szeme
447 III | mikor visszakerülök, írhatok a templomokról és múzeumokról:
448 III | és múzeumokról: ki tudja a többit, hol jártam!~Én azonban
449 III | útitársat is vittem magammal: a leányomat. Megcsalhatja
450 III | az anyját, megcsalhatja a feleségét, de a leányát
451 III | megcsalhatja a feleségét, de a leányát nem.~Ketten tettük
452 III | pontosságú megérkezés, ugyanazok a cigányok Érsekújváron, ugyanaz
453 III | cigányok Érsekújváron, ugyanaz a mákos kifli Pozsonyban.
454 III | Hozzá vagyok szokva, hogy a vasúton, ha másodmagammal
455 III | hogy meg ne hűlj! Ne rontsd a szemed az olvasással, nem
456 III | fogadnak. Bécsben megszállunk a megszokott régi hotelbe,
457 III | megszokott régi hotelbe, a Szent Péter-templom mögött,
458 III | annyiszor szedegették fel a galambok az ablak párkányára
459 III | hintett morzsákat. Mikor a szobáinkban elhelyezkedtünk,
460 III | az álmom, lefekvés előtt a magammal hozott olvasmányt
461 III | értekezés: Haraszti műve a „realisztikus regényirodalom”-
462 III | lekötötte. Kényszerített a vitatkozásra. Képes lettem
463 III | reggelig fennmaradni fölötte. A kályhában újra felszítottam
464 III | kályhában újra felszítottam a tüzet; s ismét nekiültem
465 III | tüzet; s ismét nekiültem a végtől végig érdekes olvasmánynak,
466 III | hatalmasan kidomborítja a realisztikus regényirodalom
467 III | legbelsőbb zsigereibe. Az ember a boncoló teremben hiszi magát.~
468 III | magát.~Végül aztán, midőn a mű szerzője engem is fölemlít,
469 III | idealistánkat”, ez végképp elvette a szememről az álmot; úgyhogy
470 III | szememről az álmot; úgyhogy a mint a gyertyát eloltottam,
471 III | az álmot; úgyhogy a mint a gyertyát eloltottam, s a
472 III | a gyertyát eloltottam, s a szemem lehunytam, akkor
473 III | képzelet hozott elém; de a munkáim összes tömege egy
474 III | népéletét igyekszik híven, a valótól ellesetten visszaadni.
475 III | s azt mondom, hogy ilyen a valódi élet. Csak egy különbség
476 III | alakot, aki képviselője volt a rossz szenvedélyeknek; de
477 III | ötszázat olyant, akinek jelleme a mindennapin felül emelkedett.
478 III | emelkedett. Hát ha az ötvennek a történetét írtam volna meg
479 III | vagyok; de mert azok mellett a többséget alkotó magasabb
480 III | választottam vezéralakokul, azoknak a történetét vettem tanúságul:
481 III | vagyok. Én nem tagadom el a regényírónak azt a jogát,
482 III | tagadom el a regényírónak azt a jogát, hogy az élet árnyoldalait
483 III | fogadva realizmusnak. Hát csak a korcsmai dulakodás képe
484 III | dulakodás képe jogosult faj; a csatatér leírása már nem
485 III | csatatér leírása már nem az? A részeg, a kéjenc csak a
486 III | leírása már nem az? A részeg, a kéjenc csak a valódi emberalak?
487 III | A részeg, a kéjenc csak a valódi emberalak? A hős,
488 III | csak a valódi emberalak? A hős, a mártír már csak képzelet?
489 III | valódi emberalak? A hős, a mártír már csak képzelet?
490 III | mártír már csak képzelet? A városok szennye, a kloakák
491 III | képzelet? A városok szennye, a kloakák förtelme, a lebujok
492 III | szennye, a kloakák förtelme, a lebujok maszatja csak a
493 III | a lebujok maszatja csak a realizmus? A virágos mező,
494 III | maszatja csak a realizmus? A virágos mező, a háborgó
495 III | realizmus? A virágos mező, a háborgó tenger, a falusi
496 III | mező, a háborgó tenger, a falusi magány már csak idealizmus?
497 III | magány már csak idealizmus? A kéjvágy, az állati ösztön
498 III | kéjvágy, az állati ösztön a valódi emberi attribútum;
499 III | emberi attribútum; az erény, a hűség csak tettetett külmáz?
500 III | veszendő és esendő, csak a kísértés, a csáb alkalma
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2996 |