Rész

 1   I |       kimagyarázni, magyarázzák meg hát, mi történt velem? E naptól
 2   I |            takarva, s a férj rááll. Hát én megengedem, hogy ilyen
 3   I |          kitalálni, hogy mit írjak? Hát érdemes az én hátralevő
 4  II |      társalog – szellemeket hisz!…”~Hát igenis hiszek. Csakhogy
 5  II |          Miért? Ma sem tudja senki.~Hát a hetedik arcképet ne sorozzam-e
 6  II |           által itt a szemem előtt. Hát nem öngyilkosság volt-e
 7 III |             és dévaj társaság közt? Hát mit mondana? Azt, hogy vénségére
 8 III |      olvasott tárggyal foglalkozni.~Hát miért volnék én idealista?
 9 III |       mindennapin felül emelkedett. Hát ha az ötvennek a történetét
10 III |      legyenek fogadva realizmusnak. Hát csak a korcsmai dulakodás
11 III |              bolond, aki tartja? De hát aki ezt állítja, az nem
12 III |         megnyugtattam magamat, hogy hát nem vagyok idealista. Hanem
13  IV |             Tudom, hogy ez igaz. De hát lehetséges-e azt változtatni?
14  IV |            ezt, édes bátyám”.~„Mit? Hát az mind álom lett volna?
15  IV |          benne, hogy úgy van.~Akkor hát mégis kell levelet írnom
16  IV | íróasztalomhoz, hogy levelet írjak.~Hát ez mi? Hisz ezeknek a levélpapíroknak
17  IV | levélpapíroknak gyászszegélyük van? Hát miért van a levélpapírjaimon
18  IV |           hogy odalenn vár a kocsi, hát ne sokat teketóriázzak,
19  IV |           vérem a fejemnek tódult. „Hát te is áruló vagy, vesztemre
20  IV |        aztán igazán haragba jöttem!~Hát ki parancsol itten? Én-e,
21 VIII|       bérkocsik száma egész dandár; hát még aztán a kétkerekű corricolók,
22 VIII|             meglátni is érdemes, de hát még megérezni. Megismerni
23 VIII|            Vajon kit visznek rajta? Hát valami tíz kéjutazót, aki
24 VIII|         chiantis palackot emelgeti. Hát biz itt az entreprise des
25  IX |          Pulszkynkat.~Ha megvettem, hát tanulmányozom is e kitűnő
26  IX |        melyik lesz a cubiculumom.~– Hát ismersz te engem?~– Hogyne,
27  IX |             a mi nagy Nasónk.~– No, hát vezess domina Drusillához.~–
28  IX |           tömegéből kiszabadulni.~– Hát te vagy az én hajdani Drusillám?
29  IX |            az én hajdani Drusillám? Hát az a másik? Az a Daphné,
30  IX |           szüzek szoktak kezelni.~– Hát ti az egyiptomi istenségeket
31  IX |    imádjátok? – kérdém elbámulva.~– Hát, szent Anubis! Mit csináljon
32  IX |            reklámcsinálásnak!~– No, hát ülj le ide a triposra. S
33  IX |              még a raktára is.~– Ez hát drága rúgás volt.~– De azt
34  IX |        ugyanott.)~Ezért álmodtam én hát annyi bolondot összevissza. „
35   X |             világ nagy kietlenében!~Hát még a jó barát! A balatonfüredi
36   X |     porcikáit, egy öreg késsel.~No, hát lássuk azt a hajszálhasogató
37   X |     csónakosoknak, hogy húzzák fel. Hát mikor egy ilyen jelenetét
38   X |          sejtszövetek titkairól.~De hát beszéljünk magáról az aquariumról.~
39   X |            annálfogva erősebb is.~– Hát ön uram, nálam nélkül ebédel?
40   X |         egyre fogyó körömfaladékot.~Hát nem derék operettszöveget
41  XI |        colosseum, a veronai circus (hát még az ó-budai amphitheatrum?)
42  XI |            az ágon.”~Hogy lehet ez? Hát az egyik ősz és a másik
43  XI |            nem lehetett kivenni.~De hát „ki” lehetett az a nő valaha?
44  XI |             klasszikus műízlésétől (hát még a hasonlíthatatlan Róma
45  XI |          ide a sátán képviselőjéül. Hát ez mind rágalom. – Én ugyan
46  XI |         soldi értékének megfelel. – Hát biz addig, míg az megtörténik,
47 XII |           hogy jól kizsémbeljem. De hát lehet is a tenger színe
48 XII |   istenséggel. Ingerkedve mondjuk: „Hát nem tudsz tovább kijönni?”,
49 XII |           laknak itt egész télen. – Hát persze, hogy nem látták.~
50 XIII|            regényes Amalfiba. Hanem hát „ember tervez: – a magas
51 XIII|     vezetéknév nélküli „Rózá”-kat.~„Hát hallgass ide, kedves leányom:
52 XIII|             tíz megy egy garasra. – Hát még a tenger is tud megcsalni!~
53 XIII|             átlapátolni Capriba; de hát nekünk kellett ez a mulatság –
54 XIII|          Syrénünket; fel se vettem. Hát még a „magyar tenger”, a
55 XIII|           Setzen’s mich ans Land!” „Hát arra emlékszel-e, kedves
56 XIII|            a dolog! Jó a dolog!” No hát? Mi ehhez a Földközi-tenger?~
57 XIII|          egyik torlat a másik után.~Hát mikor egy felhő támad fel
58 XIII|            sajtos makaróni nekem!”)~Hát hiszen meglesz az a makaróni
59 XIII|     corragio kitartson odáig.~Hanem hát, szó ami szó, mégiscsak
60 XIII|             ez a prophylacticum.~De hát hogy is lehetne félni a
61 XIII|        tengeren? Mitől? A haláltól? Hát nem vagyunk-e filozófusok?
62 XIII|         nyugodni.~A haláltól félni! Hát nem vagyunk-e költők? Hányszor
63 XIII|           kóvályogni. A tatárba is! Hát elhagyott bennünket a humorunk?
64 XIII|     tudunk-e tréfálni ilyen helyen? Hát mit mond a magyar közmondás: „
65 XIII|             nem lesz belőle hal), s hát mi nem tartozunk-e a dicső
66 XIII|          végzetes prófécia volt ez! Hát nekem elévült-e ez a prerogatívám?~
67 XIII|         fülem kezd hideg lenni.~No, hát mi ez? Félelem talán? Soha
68 XIII|       ismertem azt (az élet miatt). Hát nem vagyunk-e keresztyének?
69 XIII|            azontúl fölfelé az égbe! Hát nem derék dolog volna az: „
70 XIII|           még van egy erősség.~Mit? Hát nem vagyunk-e magyarok?
71 XIII|             nem vagyunk-e magyarok? Hát ezek az idegenek nevessenek
72 XIII|   kapitulált, átadta a kardját. No, hát nem tudom-e én is azt a
73 XIV |              Hogy ne lopóztam volna hát fel én is, hogy megismerkedjem