Rész
1 I | fikciókkal felcicomázva úgy tűnik fel ez a történet,
2 I | egy kis idő múlva megint úgy jött, mintha újra vissza
3 I | Hol lesz ezután?~Valóban úgy el voltam azon napokban
4 I | alája estem a kocsinak; úgy szedett fel a leányom.~Van
5 II | foglalva. – Azok pedig nem úgy kerültek a négy falamra,
6 II | Napóleonból és Columbusból; úgy nevezi az utókor, hogy az „
7 II | ingadozni a lábam alatt; aki úgy szeretett, mint a fiát,
8 II | szeretett, mint a fiát, s én őt úgy, mint apámat; akiről azt
9 II | a selyem nyakravalót, ő úgy kötötte fel magának minden
10 II | senki: a szakálla színéért úgy hítták, hogy „Der rote Andrézel”.
11 II | elmondva a velük járó titkot: úgy viseljük gondját. – Jól
12 II | legnagyobb fiút, a kedvencet úgy szerették valamennyien.
13 II | reinette des dames”, mi csak úgy híjuk, hogy az „anyánk almája”.
14 II | egymáshoz hozzá értek, azok ott úgy összeforrtak, hogy valósággal
15 II | fa virágait a tavasznak. Úgy híttuk „az én fám”. Ezelőtt
16 III | örömöket és gyönyörűségeket úgy árulják úton-útfélen, mint
17 III | szobáinkban elhelyezkedtünk, úgy jön, hogy leüljek az íróasztalhoz,
18 III | romlott kivételeket, alakokban úgy, mint helyzetekben: s azokat
19 III | áloműző szobáktól – otthon!~Úgy szoktam leginkább elaludni,
20 IV | megnyugszom benne, hogy úgy van.~Akkor hát mégis kell
21 IV | nevét, mégis jól ismerem. Úgy közelít felém, mintha meg
22 IV | hogy meg vagyok bolondulva. Úgy kezdtem magamat viselni.
23 IV | védtelen vagyok. Ravasz voltam; úgy tettetém, mintha magam is
24 IV | kis bodzavirág-vánkos meg úgy elveszett, hogy sohasem
25 V | építészeti stílen. Veronát úgy lehetne tanulmányozni, mint
26 V | a vállán áthajtva hordja úgy, hogy a szája el van takarva,
27 VI | parée-hoz öltözve. A menüről, úgy hiszem, nem szükség beszélni.
28 VI | kétfelé szakítja az átjáró úgy, hogy csak a kocsi egyik
29 VI | szorul a szegletbe, ahol úgy kell ülnünk, mint a Memnon
30 VII | művészet terén, de mégis úgy kell éreznünk magunkat,
31 VII | múzeumába. Ezúttal a fantázia úgy rakta el, amit az emlékezet
32 VII | megemlegettek róla”. – Én úgy megörültem annak. – Tudtam,
33 VIII| röpke mondást nem kell ám úgy fordítani, hogy amint meglátta
34 VIII| Nápolytól Torre del Greco-ig úgy egymásba vannak nőve, hogy
35 IX | ősi pompát, dicsőséget, úgy, ahogy azt Priscus Rhetor
36 IX | világháborúnak; megtalálnók az úgy keresett nemzeti építészeti
37 IX | fáradva a sok szomorúságban), úgy elaludtam a második lapnál,
38 IX | Herculanumnak egy nagy épületében. (Úgy látszik minden fölfedezett
39 IX | nem is a „care pater”-től.~Úgy kerültem pedig ide, hogy
40 IX | a diadalív alját is csak úgy teleülték kétoldalt a halkufárok,
41 IX | felolvasó poéta. A ház éppen úgy nem poétáé, mint a fekete
42 IX | feleségébe, aztán ebéd után úgy tett Galba, mintha aludnék,
43 IX | félrevitetett. Meleager csak úgy hömpölygött, mint egy hordó.
44 IX | lenmagolaj-füsttől. Hanem a fogam úgy megfájdult a légvonattól,
45 X | pávatoll finomságú puhányok is úgy megmaradnak épen, mint élő
46 X | lehetne ebből csinálni?~Úgy hiszem, hogy ez a tárgy
47 XI | kitalálni. Most már látom. Úgy, hogy ott, ahol ez a fa
48 XI | kezd ugyanazon az ágon; úgy, hogy egy akkora fürtön,
49 XI | darabon a reszkető légben úgy himbálnak a tárgyak, mint
50 XI | szemeket meggyógyít. (Éppen úgy, mint a mi „Büdös”-ünk Erdélyben.)
51 XI | Serapis-templom romjai éppen úgy meglepnek nagyszerűségükkel,
52 XI | nem volt érdemes elvinni, úgy összevissza furkálták a
53 XI | a tehetetlen állat képes úgy keresztülfúrni a márványt,
54 XI | rabszolgák húsával hizlalta. Úgy látszik, hogy akkoriban
55 XI | belemenni azonban csak úgy lehet, ha az ember a vezetőnek
56 XI | művészet technikáját, aki csak úgy játszik a legnehezebb operai
57 XI | Budapesten az Andrássy út s éppen úgy büszkesége Dél-Olaszország
58 XI | nem az áruk nevét, azt úgy is látja, akinek szeme van,
59 XI | utánaszaladnak a hintónak, s úgy kínálják a kocsiban ülőnek,
60 XI | tetején egyensúlyozza, s úgy jár büszkén, fölemelt fővel
61 XI | tőle, térdre bocsátkozik, s úgy emeli le a fejéről akrobatai
62 XI | legritkább régi könyveket úgy árulják, mint a szalámit,
63 XII | kimenetelre soha. Mi pedig úgy éreztük itt magunkat, mint
64 XII | most a háta mögött vagyunk (úgy számítva, hogy Nápoly felé
65 XII | és nem kívánni semmit. Úgy hívnának bennünket, hogy „
66 XIII| a Santa Agatánál, az eső úgy előfogott: ez elrontott
67 XIII| még a vén bolond Vezúv is úgy kijött a lomha nyugalmából,
68 XIII| közel álló nézőket; többeket úgy kellett mentőcsónakokkal
69 XIV | szárnyaink vannak, s valami úgy biztat, hogy repüljünk.
70 XIV | sem szólok. Különben is úgy jártam vele, mint Hody úr,
71 XIV | visszatükrözött a tenger felszínén; úgy, hogy egy egész teljes „
72 XIV | csodavilágítástól beragyogott arcok úgy tűntek fel, mint egy más
|