Rész

 1   I |                Futottam önmagam elől. „Ő” üldözött: az „Én”.~Azok
 2   I |             nagy veszélyes bajából. Az ő hatalmas tüdeje, melynek
 3   I |                 fájdalom nélkül. Az az ő „jó szíve”, amely soha nem
 4   I |                 A túlvilág volt abban. Ő már látott abban, de ajkai
 5   I |             övében, s azt kölcsönadta; ő volt a lelkemben az acél.
 6   I |         elfelejteném is őt, nem felejt ő el engem. Mindennap felkeres
 7   I |               drága, mint az övé, mert ő azt a babért adta oda, amit
 8  II |           napsütötte zománcával arcán. Ő volt a magyar drámairodalom
 9  II |              felírta, s odajegyzett az ő nagy mondása után egy kérdőjelt (?).
10  II |           vonhassa maga az Istenség az ő imádott hazájának létezését.
11  II |             appellálni. Hanem azért az ő nagy elhatározása is örök
12  II |             kép falamra felfüggesztve, ő, aki nekem mint jellem,
13  II |            ember a selyem nyakravalót, ő úgy kötötte fel magának
14  II |            végre kellett hajtva lenni. Ő alkotta meg a honvédmenházat.
15  II |                a kezére bízva, s mikor ő is ugyanazon tarpéji szikláról
16  II |                áldozat-összegből: csak ő maga volt összezúzva; de
17  II |                kis Pantheonomba, midőn ő, az idegen, hatalmas szót
18  II |         öngyilkosság volt-e az, amivel ő végezte? Fegyver nélkül,
19  II |                róluk az akadékos ágat; ő azt hitte, hogy ez azoknak
20  II |               legszebb asztali fajokat ő honosítá meg a Svábhegyen.
21  II |               tudja, miért! – Hanem az ő emlékfáján soha egy szem
22  II |               a komáromi kertjéből. Az ő kedvenc almája volt ez:
23  II |               fám” marad hátra. Máskor ő futott előre! Amikor még
24  II |               a többi mind kopasz, már ő tele szokott lenni idefönn
25 III |                repülőgép mind semmi az ő rendszeréhez képest: ahány
26 III |                az esze. Végre-valahára ő is rátért az egyedül idvezítő
27 III |          mindenki hódol. Megtért végre ő is. Most lesz már az igazi
28 III |            senki.~Mikor a nőm meghalt, ő volt a legelső, barátaim
29 III |               hozzám szólani. És ez az ő nagy hallgatása több volt
30  IV |            beteg szemébe ne süssön. És ő arra kér, hogy írjak nehány
31  IV |               zongorázik, hagyná abba: ő nem tud tőle aludni. Én
32  IV |                hisz az jól tudja, hogy ő nagy álmot alszik már; hisz
33  IV |           beszélt hozzám: dehogy enged ő engem elvinni; hiszen én
34  VI |         társalog. Az ellenállhatatlan. Ő csak a favorijait simogatja,
35  VI |              hogy el kellett fogadnia. Ő maga aztán a másik hölgy
36 VII |                belőle kiszállt megint „ő”, az eltemetett nőm. Feljött
37  IX |         felolvasni a caesarra. – Ezért ő legalább két talentumot (
38  IX |                két talentumot (860 frt o. é.) fog ajándékozni a szent
39  IX |            latent, meliora putat!” Ez „ő” (az a gipszalak, aki ott
40  IX |           múzeum gipszalakjáról? – Ez „ő”, az én egykori ideálom:
41  IX |                 csak Meleagernél, mert ő bérelte ki az egész valeriánatermő
42  IX | ephemerideseket.~Akkor aztán egyszerre ő lett a beszédes. Észrevette,
43  IX |              Lucilla panaszkodik, hogy ő most odahagyta Rómát, ahol
44  IX |             pladiatorok játékaival: és ő még sohasem látott olyat,
45  IX |              megígéri neki, hogy nohát ő fog a számára egy ilyen
46   X |      kirándulások társa. Én dilettáns, ő pedig szaktudós az én kedvenc
47   X |              hallgattam, hogyan metszi ő kétszáz felé egy milliméter
48   X |           elkészítési módja egyedül az ő titka. Eddigelé a múzeumokban
49   X |                 csak két kisebb öccse. Ő maga, az öreg, derék, kinőtt
50   X |            melyet remeteráknak hívnak; ő ugyan magát „paguri”-nak
51   X |               odasiet igazságot tenni. Ő itten a békebíró. Az egyik
52   X |     férfibecsületének, elfelejti, hogy ő hidegvérű állat, felforr
53  XI |            egész vidékét kitanulta; az ő vezetése mellett egy nap
54  XI |                ha akarna! – De nagy az ő igénye; vulkánt kíván melegháznak;
55  XI |       magánkívül van örömében, hogy az ő házát ilyen kitüntetés éri;
56  XI |              ilyen kitüntetés éri; még ő biztatja nejét, hogy ez
57  XI |            istennek a szerepét ezúttal ő játszotta. Azt hitte az
58  XI |        dobálnak le a lábaihoz, s azért ő hálából újra kezdi a „Santa
59  XI |       fickándozó aranyhalakkal: ezeket ő a feje tetején egyensúlyozza,
60  XI |          kezében van egy kolomp: azzal ő minden kapu előtt beharangoz.
61 XII |              tudsz tovább kijönni?”, s ő felveszi a tréfát; megfelel
62 XIII|         dobálta fel a tüzes köveit, az ő üdvözlésükre, s bevilágította
63 XIII|              csináljunk, hogy a tenger ő felségénél tiszteletünket
64 XIII|             van a gyomornak arra, hogy ő gondolkozzék? Az ő dolga
65 XIII|                hogy ő gondolkozzék? Az ő dolga az, hogy emésszen,
66 XIV |            atyaistené, Jupiteré. Abban ő maga lakott: a földi isten. „
67 XIV |                őhozzá sietett, hogy az ő arcképét viselve térjen
68 XIV |                 mindenki félt tőle, és ő mindenkitől. Szomjúzta a
69 XIV |               őellene dönti el a pert: ő a maga telkéről egy nagy
70 XIV |                lehetetlen álmom!~Csak „ő” hiányzott belőle. – Hátha
71 XIV |           nőegyletek között, melyeknek ő oly hű tagja volt; ez, bizonyosan