bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 I | töröm rajta a lelkemet, mi következik e szó után!~ ~
2 I | kimagyarázni, magyarázzák meg hát, mi történt velem? E naptól
3 I | azonnal”, és nem tudom, mi következzék utána?~Egyszer
4 I | micsoda kuszált betűk, mi töredezett, mi értelmetlen
5 I | kuszált betűk, mi töredezett, mi értelmetlen kifejezések!”
6 I | hévtelenül, sugártalanul.~Aztán a mi egész életünk is rendkívüli
7 I | toll soha, mert azokat csak mi ketten tudtuk, s előttem
8 II | végén azt is megmondom, hogy mi vezetett erre a tanulmányra?
9 II | közönségtől kezein hordozva; vajon mi lakhatott e merész tekintetű
10 II | Sohase tudta meg senki, mi indította e szörnyű elhatározásra?~
11 II | semmi ítélet nem küldé. Mi vitte őt oda? Kitalálhatatlan!
12 II | maradt üres fehérségtől: mi volt abban a nagy bezárt
13 II | milyen nagyon szerettük mi a fákat! A mi fáinkat!~Amiket
14 II | szerettük mi a fákat! A mi fáinkat!~Amiket magunk ültettünk.
15 II | hallgat. Szegény kis Mariska! Mi történt vele? Ami annyiszor
16 II | neve „reinette des dames”, mi csak úgy híjuk, hogy az „
17 III | közöttünk. Megmondom, hogy mi? Én ezer ember közül, akinek
18 III | látok egy hosszú tűzvonalat. Mi az? A szomszéd szobában
19 IV | hogy levelet írjak.~Hát ez mi? Hisz ezeknek a levélpapíroknak
20 IV | hanyagolva!” „Hogyan? Ön a mi árvaházunknál tett látogatást?” „
21 IV | tudod, édes testem, hogy mi vár rád, ha megint neki
22 V | látogatók hagytak ott p. p. c. Mi is közédobtuk a többinek
23 VI | különben a többi nyelvekkel is. Mi a szemünkkel tanuljuk az
24 VI | ahol ezt a nyelvet, amit mi beszélünk, nem érti senki.
25 VII | centesimeért vesztegettek, mi huszonöt krajcár a mi pénzünkben.~
26 VII | vesztegettek, mi huszonöt krajcár a mi pénzünkben.~Végre még helyre
27 VIII | Hiába! Bismarck hatalmas, s mi most „dicke Freunde” vagyunk. –
28 IX | milyen dicső emberek voltak a mi őseink, elvitathatatlanul.
29 IX | nem lehet megérteni, hogy mi volt e város gazdagságának
30 IX | gazdagságnak kellett lenni. Mi volt az alapja? Azt állítják,
31 IX | Képzeljük hasonló pózban – a mi Pulszkynkat.~Ha megvettem,
32 IX | lapnál, hogy nem tudtam, mi történt tovább Theseussal
33 IX | viseled a nevedet: te vagy a mi nagy Nasónk.~– No, hát vezess
34 IX | ide a triposra. S beszélj, mi hír Rómában? Mi a legújabb
35 IX | beszélj, mi hír Rómában? Mi a legújabb divat? Festik-e
36 X | egy pár nyíllövésnyire. (Mi, szittyák, tudvalevőleg
37 X | kapja el a prédáját. Addig mi nem élünk, amíg ez elkap
38 X | terjesztgeti a csápjait, hogy mi volna még? Az étvágy fel
39 X | Próbáljuk meg – mond a mi thüringi tudósunk. – Menjünk
40 XI | kéksége egészen más, mint a mi egünké. Valóban az: itthon
41 XI | fehér hóhegyek. Ilyent a mi hazánkban nem lehet látni:
42 XI | nézve legjobban hasonlít a mi szamócánkhoz, hogyan vár
43 XI | meggyógyít. (Éppen úgy, mint a mi „Büdös”-ünk Erdélyben.)
44 XI | pénz ára) levegőjét szíják.~Mi azonban tovább barangoltunk,
45 XI | keresni a tűzhányó völgyében.~Mi az a Solfatara? A természettudósnak
46 XI | olyan kis kagyló, mint a mi dunai békateknőink: a héja
47 XI | kisebb talány az, hogy ugyan mi ütött a rómaiakhoz, hogy
48 XI | a régészek találgatják: mi volt ez a rom itt? Összekötő
49 XI | sétaút visz el, nem tudni, mi volt az, templom, kéjlak,
50 XI | s azzal útnak eresztik.~Mi pedig visszatérünk s a barlangpitvar
51 XI | az, vagy nagy-britanniai?~Mi menekültünk fel a szobáinkba,
52 XI | bájjal és lélekteljesen, hogy mi, leányommal együtt bámulva
53 XI | Ez már csak természetes.~Mi azalatt ráérünk egy ponyvasátor
54 XI(1)| az álhajam zölddé válni. „Mi a csoda ez? Hiszen nem vagyok
55 XII | barátságot kötöttünk. Csakhogy a mi törzsvendégeink nem vállalkoznak
56 XII | szobából kimenetelre soha. Mi pedig úgy éreztük itt magunkat,
57 XII | fövénysíkon egész odáig, ahol mi állunk, s megint visszaszalad.~
58 XII | híre, se hamva. (!) Csak a mi gyönyörűségünkre mutatta
59 XIII | eljön, gyönyörködjünk a mi közös ideálunkban, a tengerben –
60 XIII | partra teremtik; azalatt mi leülhetünk ide a sziklára
61 XIII | ugyanazon a vidéken, ahol mi most járunk, széltében hangzott
62 XIII | a német meg merte tenni, mi ne tennők meg? Csak az a
63 XIII | jártam már négy viharban a mi Quarnerónkon (akinek onnan
64 XIII | még a „magyar tenger”, a mi Balatonunk! De nem kell
65 XIII | dolog! Jó a dolog!” No hát? Mi ehhez a Földközi-tenger?~
66 XIII | tudtuk azután meg, hogy mi az a tenger?~Fölséges egy
67 XIII | a gyomra gondolkodni. De mi a patvar szüksége van a
68 XIII | lesz belőle hal), s hát mi nem tartozunk-e a dicső
69 XIII | kezd hideg lenni.~No, hát mi ez? Félelem talán? Soha
|