Rész

 1   I |          az országba, ahol meleg a tenger. Mert ez az egyedül hű elem.
 2   I |        izzaszt, hol dermeszt; de a tenger, ha egyszer meleg, mindig
 3 III |            virágos mező, a háborgó tenger, a falusi magány már csak
 4 VII |     Csakhogy most a róna helyett a tenger volt előttünk. De nagyobb
 5 VIII|        város maga, mikor egyszer a tenger felől közelítettem is felé,
 6 VIII|        legáhítottabb látvány, ez a tenger. – Ez az én vágyaimnak a
 7 VIII|   vágyaimnak a tárgya.~Ah! Ha én a tenger mellett lakhatnám, dehogy
 8 VIII|         több életet hord magával a tenger; óriásai mennyivel nagyobbak
 9 VIII|            elég volt nekünk maga a tenger, amely, ahányféle szél jött,
10  IX |         akkor még közelében volt a tenger. Azóta a Vezúv lávája kitöltötte
11   X |      búváröltözetet, s leszállni a tenger fenekére, s bekalandozni
12   X |      zafirkék világításban, amit a tenger fölött delelő nap vet rájuk,
13   X |          az ideát.~Ott gunnyaszt a tenger mesés szörnye egy külön
14  XI | földrétegeit, a föld alá eltűnt, a tenger alá süllyedt, az újra fölemelkedett
15  XI |          lassan odább húzódik, s a tenger alatti templomok napfényre
16  XI |        odáig kellett elsüllyedni a tenger alá, ameddig a csigafúrás
17  XI |       luxuriosus fürdőktől. Mind a tenger alatt vannak most. Egy egész
18  XI |            kéjlakok lesüllyedtek a tenger alá; a Serapis-templom oszlopainak
19  XI |      sóhajtásával kiemelte ismét a tenger alul magasra az elsüllyedt
20  XI |       süllyed alá. Talapköve már a tenger vizében áll, s a szentélye
21 XII |    életújító levegő, gyönyörűséges tenger, fölséges sziklák, becsületes
22 XII |    kizsémbeljem. De hát lehet is a tenger színe előtt perlekedni!
23 XII |      erkélyszék a nézők számára.~A tenger nagyon kedélyes ma; egyik
24 XII |        előbb volt.~Ez a zizergés a tenger zenéje. Ha egy vízbuborék
25 XII |           szikla erkélyszékekre. A tenger ide is bejár, gyönyörű nagy
26 XII |        hívnának bennünket, hogy „a tenger lunátikusai”.~Hanem valami
27 XII |           valami próza mégis van a tenger mellett is: az, hogy megéhezünk.
28 XII |     íróasztal rabszolgája.~Hanem a tenger azt is meghozza: az éhséget.
29 XIII|            1861. december havában… Tenger idő!…~S mai napság azt kérdezik
30 XIII|           egy garasra. – Hát még a tenger is tud megcsalni!~De sok
31 XIII|          vettem. Hát még a „magyar tenger”, a mi Balatonunk! De nem
32 XIII|          vált hóhegyekkel.~Hanem a tenger haragos zöld volt.~Ma nehéz
33 XIII|           szoktak kötni.~Ezúttal a tenger túlcsapkodott a hídon. Bárkánk
34 XIII|        most mit csináljunk, hogy a tenger ő felségénél tiszteletünket
35 XIII|         előttünk! Sorrento képe, a tenger felől, beválik álomlátásnak.
36 XIII|      bemélyedő barlangokba bejár a tenger: az egyiket a népajk Johanna
37 XIII|      végtől-végig harsog a háborgó tenger hatalmas orgonája: a hullámok
38 XIII|           azután meg, hogy mi az a tenger?~Fölséges egy látvány. Egy
39 XIII|     láthatáron! Az olyan, mintha a tenger mélyéből szállna fel s jönne
40 XIV |             ezer láb mélységben, a tenger hullámfodrai jönnek és múlnak.
41 XIV |             Őt is így csábította a tenger, mikor a szédítő meredélyről
42 XIV |         lássam; de nem lehetett, a tenger nem engedte; mikor a hullám
43 XIV |    csodatünemény visszatükrözött a tenger felszínén; úgy, hogy egy
44 XIV |  zománcszínekben tünedeztek elé. A tenger lecsendesült volt, s egész