1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2996
bold = Main text
Rész grey = Comment text
501 III | esendő, csak a kísértés, a csáb alkalma jöjjön eléje?
502 III | leányt? El tudja-e ítélni a saját szülőit is? Akik par
503 III | erőszakosan kiválogatják a társadalomból a romlott
504 III | kiválogatják a társadalomból a romlott kivételeket, alakokban
505 III | mert híven van leírva, a kórház, a fegyenctelep,
506 III | híven van leírva, a kórház, a fegyenctelep, a tébolyda
507 III | kórház, a fegyenctelep, a tébolyda nem képviseli az
508 III | az igazi világot. Nekem a világ szebb fele jobban
509 III | elaludni, hogy az egyik kezemet a fejem alá, a másikat a homlokomra
510 III | egyik kezemet a fejem alá, a másikat a homlokomra teszem.
511 III | kezemet a fejem alá, a másikat a homlokomra teszem. Ez sem
512 III | Istentől, megköszönöm azt a sok jót, amit velem tett
513 III | megírni nem fogja senki.~Mikor a nőm meghalt, ő volt a legelső,
514 III | Mikor a nőm meghalt, ő volt a legelső, barátaim közül,
515 III | Sándor öcsémmel együtt ültünk a szobában hárman, közel fél
516 III | közel fél óra hosszat, s a nagy, okos, ember, aki minden
517 III | kérdésben kész szónok, ebben a nehéz fél órában egy szót
518 III | hallgatása több volt előttem a bölcsek minden ékesszólásánál.~
519 III | Hiszen nincs már. Ennél a nagy hézagnál mindennap
520 III | hosszú tűzvonalat. Mi az? A szomszéd szobában fekszik
521 III | szomszéd szobában fekszik a feleségem; a gyertyáktól
522 III | szobában fekszik a feleségem; a gyertyáktól meggyulladt
523 III | gyertyáktól meggyulladt a szőnyeg, a szobában tűz
524 III | gyertyáktól meggyulladt a szőnyeg, a szobában tűz támadt. Felugrom
525 III | ágyamból, hogy átsiessek a mentésére, megyek a tűzvonal
526 III | átsiessek a mentésére, megyek a tűzvonal felé, nem találom
527 III | nem találom az ajtót, mely a szomszéd szobába nyílik,
528 III | szomszéd szobába nyílik, hanem a helyett a kezeim érzik,
529 III | nyílik, hanem a helyett a kezeim érzik, hogy a fal
530 III | helyett a kezeim érzik, hogy a fal már egészen át van hevülve
531 III | már egészen át van hevülve a szobatűztől. Kiáltok a cselédek
532 III | hevülve a szobatűztől. Kiáltok a cselédek után, a másik ajtót
533 III | Kiáltok a cselédek után, a másik ajtót keresem, mely
534 III | keresem, mely szobámból a folyosóra kivezet; azt megtalálom,
535 III | vagyok most, hanem Bécsben a Wandl fogadóban, s az a
536 III | a Wandl fogadóban, s az a tűzvonal ottan, a kályha
537 III | s az a tűzvonal ottan, a kályha alsó rekeszébe hullott
538 III | átmelegült szobafal maga a kályha. Én tehát körüljártam
539 III | egész szobát, egyik végétől a másikig, látó szemekkel,
540 IV | kedveért megjegyzem, hogy nem a geográfiai ismeretekben
541 IV | volna: ha mellém állítom a nápolyi fővasút-állomás
542 IV | jegyet München felé, ez a legegyenesebb útja annak.
543 IV | leányomnak második otthonától: a komoly, nyugodalmas bajor
544 IV | felvirágzásáért, oly sokat köszönhet; a zseniális művész, magyar
545 IV | szívességet tanúsított, és a derék magyar családtól,
546 IV | derék magyar családtól, a jó Ungeréktől, kiknél leányom,
547 IV | ami alig engedett pár órát a képtárak, végignézéséhez;
548 IV | képtárak, végignézéséhez; a többi részét a napnak „Buchholzék
549 IV | végignézéséhez; a többi részét a napnak „Buchholzék Italiában”
550 IV | annyit tudok olaszul, hogy a hírlapi újdonságokat megértsem;
551 IV | gyertyagyújtástól, amíg éjjel a gyertya csonkig leég.~Sehogy
552 IV | társalgó könyvet; még hallgatom a fejem fölött hangzó zongorakalapálást,
553 IV | amidőn egy fájdalmas hang a mellékszobából kiszólít.
554 IV | Ott találom ágyban fekve a betegemet. Azt mondja, hogy
555 IV | ernyővel takarva, hogy a beteg szemébe ne süssön.
556 IV | annak az úrhölgynek, aki a fejünk fölött zongorázik,
557 IV | aludni. Én kétkedve fordulok a két rokonom felé, s suttogva
558 IV | kérdezem, hogy írjam én a házban lakó szomszédomnak
559 IV | hallotta, mikor elsiratták.~A rokonaim erre azt felelik,
560 IV | az mind álom lett volna? A betegség rossz fordulata;
561 IV | betegség rossz fordulata; az a hideg kéz a kezemben; az
562 IV | fordulata; az a hideg kéz a kezemben; az a túlvilági
563 IV | hideg kéz a kezemben; az a túlvilági rámtekintés; az
564 IV | túlvilági rámtekintés; az a ravatal itt a szobában,
565 IV | rámtekintés; az a ravatal itt a szobában, aztán a színház
566 IV | ravatal itt a szobában, aztán a színház csarnokában; azok
567 IV | színház csarnokában; azok a koszorúk; a gyászdal; a
568 IV | csarnokában; azok a koszorúk; a gyászdal; a tolongó néptömeg,
569 IV | a koszorúk; a gyászdal; a tolongó néptömeg, amit csak
570 IV | tolongó néptömeg, amit csak a fiatalság által képezett
571 IV | sodorjon bennünket? Aztán a táviratok, részvétlevelek
572 IV | részvétlevelek halmaza? Maga az a mély gödör, amelybe lebocsáták?
573 IV | amelybe lebocsáták? Aztán az a babérral és virágokkal tetézett
574 IV | hiszi, hogy ébren látta. A beteg jobban van, íme, most
575 IV | mégis kell levelet írnom a szomszédomnak, hogy hagyja
576 IV | zenegyakorlatot. Visszamegyek a dolgozószobámba, s leülök
577 IV | Hát ez mi? Hisz ezeknek a levélpapíroknak gyászszegélyük
578 IV | gyászszegélyük van? Hát miért van a levélpapírjaimon ez a gyászszegély?
579 IV | van a levélpapírjaimon ez a gyászszegély? Minek ez a
580 IV | a gyászszegély? Minek ez a fekete keret itt? Felugrom,
581 IV | Felugrom, hogy ezt megkérdezzem a mellékszobában levőktől;
582 IV | valami megnevezhetetlen alak: a megtestesült sötétség, mely
583 IV | látom az arcát, nem tudom a nevét, mégis jól ismerem.
584 IV | szállok; gyorsabban, mint a felhő. A földteke messze
585 IV | gyorsabban, mint a felhő. A földteke messze elmarad
586 IV | alattam; már csak olyan, mint a hold, utoljára már csak
587 IV | még mindig szállok tovább a felséges űrben, ahol nincs
588 IV | ahol nincs többé „idő”; a perc vagy ezredév, a nap
589 IV | idő”; a perc vagy ezredév, a nap vagy éj mindegy…~Reggel
590 IV | ágyam mellett, nőmnek azt a legutolsó arcképét, ami
591 IV | leutaztunk Veronáig. Ez a nap kivételesen szép volt,
592 IV | derült idő kísért bennünket a szép Tirol havasain keresztül.
593 IV | voltak, s nem turkálták fel a bőröndünket, amelyben mindkettőnk
594 IV | egész útikészlete elfért. A gyász toilette-je nagyon
595 IV | éjfélre fordult, mikor a hotel-omnibus megállt a
596 IV | a hotel-omnibus megállt a Grand Hotel de Londres előtt.~
597 IV | Nagyszerűségben nincs hiány a Grand Hotel-nél; fehér márványból
598 IV | Hotel-nél; fehér márványból van a lépcső; hanem a szobákban
599 IV | márványból van a lépcső; hanem a szobákban dermesztő hideg,
600 IV | mind valamennyinél hiányzik a zárhoz való ütköző. Odakünn
601 IV | pedig jégdara esik, s fütyül a szél. Hanem azért az olasz
602 IV | hogy őnála tél is van. A tagadás látható jelvényei
603 IV | tagadás látható jelvényei a láthatatlan kályhák: ezt
604 IV | fújtató; különben is jobb a vasajtót zárva hagyni, mert
605 IV | mert ha ezt is kinyitjuk, a gyertyát elfújja a szél.
606 IV | kinyitjuk, a gyertyát elfújja a szél. Ágyak vannak, olyan
607 IV | kellene hozzájuk; hanem aztán a nagy, széles ágyhoz van „
608 IV | éjjel elveszti az ember a feje alól, soha rá nem talál;
609 IV | alól, soha rá nem talál; a derékalj, tapintás szerint
610 IV | útra kelnek, megtartják a szabályt, hogy „Télen kenyeredet,
611 IV | amely minden emberi létnek a végcélját képezi. Más európai
612 IV | melyek közül nem hiányzik az a gitár alakú lovagló szék
613 IV | berendezve. Table d’hôte a posteriori. Igazán praktikus
614 IV | praktikus egy intézmény! De hogy a díszes localitás üres óráiban
615 IV | localitás üres óráiban is a közcélra szolgáljon, egy
616 IV | van rekesztve; s az ott a pincérek alvóhelye. Hogy
617 IV | alvóhelye. Hogy semmi sincs új a nap alatt, azt már tudom,
618 IV | fölszedtem, hogy meg ne fagyjak a szép Itáliában. Talán ennek
619 IV | Talán ennek köszönhetem a következő álmomat.~Azt álmodtam,
620 IV | mondani. Tegyünk különbséget a szó között. Igazat mondani
621 IV | kívántatik, akár nem: ez a bolondság. S én megtettem
622 IV | azelőtt nagyon szűken tartotta a fiát), s azt mondtam neki,
623 IV | mély fájdalmadban, melyet a sors rád mért”. Ez aztán
624 IV | ostoba darabot adatott elő a színpadon, de ami elég külső
625 IV | esett szülöttel vert meg a balsors szeszélye. Ez volt
626 IV | balsors szeszélye. Ez volt a második, aki elhíresztelte,
627 IV | hanyagolva!” „Hogyan? Ön a mi árvaházunknál tett látogatást?” „
628 IV | tett látogatást?” „Nem! A nagysád saját házánál tettem.”
629 IV | Még odahaza is eltértem a meggondolás ösvényéről:
630 IV | én nekem jobban tetszik a fiatal hölgyek társasága,
631 IV | hölgyek társasága, mint a tisztes matrónáké! Megbámultak
632 IV | az agyban! Jöttek hozzám a választó polgárok s fölkértek,
633 IV | ostoba! De végképp bekötötte a koszorúmat, mikor egyik-másik
634 IV | szokás szerint írjam alá a váltóját, azt feleltem: „
635 IV | hogy ki van adva ellenem a rendelet, hogy szépszerével
636 IV | szépszerével szállítsanak el a Lipótmezőre. Elérkeztek
637 IV | gorombasággal, hogy odalenn vár a kocsi, hát ne sokat teketóriázzak,
638 IV | felgyűrte kabátja ujját a karjáról, hogy megmutassa
639 IV | hogy megmutassa azokat a sámsoni izmokat rajta, ha
640 IV | íróasztalomhoz, megírni a lemondásomat a mandátumomról
641 IV | megírni a lemondásomat a mandátumomról a képviselőházhoz.
642 IV | lemondásomat a mandátumomról a képviselőházhoz. Voltaképpen
643 IV | Voltaképpen pedig az volt a szándékom, hogy juthassak
644 IV | cserkesz kindzsálom, ez az a tőrforma fegyver, amivel
645 IV | tőrforma fegyver, amivel a kéztusában a pikkelypáncélt
646 IV | fegyver, amivel a kéztusában a pikkelypáncélt keresztülütik,
647 IV | nem áll. Csak egyszer az a kindzsál a kezembe kerüljön,
648 IV | Csak egyszer az a kindzsál a kezembe kerüljön, majd egyszerre
649 IV | helyreáll az egyenlőség a sámsoni és a daemoni erő
650 IV | egyenlőség a sámsoni és a daemoni erő között: akkor
651 IV | ereimben.~Odacsalogattam a kísérőimet az íróasztalomhoz.
652 IV | íróasztalomhoz. Már rajta függött a szemem a kindzsálon, csak
653 IV | Már rajta függött a szemem a kindzsálon, csak egy ugrás
654 IV | egy ugrás még, s folyik a vér itten, mint a szökőkút.
655 IV | folyik a vér itten, mint a szökőkút. Ekkor egy szelíd
656 IV | egy szelíd kéz megfogta a kezemet – a feleségem állt
657 IV | kéz megfogta a kezemet – a feleségem állt előttem.~
658 IV | vagyok, szeret engem mindenki a háznál. Ime, milyen szép
659 IV | milyen szép hálókabátot varrt a számomra, születésnapomra.
660 IV | akkor vettem észre, hogy a kabát két ujja össze van
661 IV | össze van varrva: hisz ez a kényszerzubbony! Minden
662 IV | kényszerzubbony! Minden vérem a fejemnek tódult. „Hát te
663 IV | magam megköttetni, széttépem a zubbonyt!” S az őrültek
664 IV | csodaerejével nagyot szakítottam a kínzó Dejanira-köntösön,
665 IV | szétrúgtam magam alatt azt a tizenhat markos vas ágyat;
666 IV | rólam ki jobbra, ki balra; a kis bodzavirág-vánkos meg
667 IV | sohasem találtam rá többet.~A vér lüktetett a halántékaimban,
668 IV | többet.~A vér lüktetett a halántékaimban, a verejték
669 IV | lüktetett a halántékaimban, a verejték csorgott a homlokomról. –
670 IV | halántékaimban, a verejték csorgott a homlokomról. – Most már
671 IV | vagy ezek az ostoba idegek? A hús, a sejtszövet, a vértekecs,
672 IV | az ostoba idegek? A hús, a sejtszövet, a vértekecs,
673 IV | idegek? A hús, a sejtszövet, a vértekecs, meg a fehérnye
674 IV | sejtszövet, a vértekecs, meg a fehérnye az én uram, vagy
675 IV | majd befoglak én téged a szekérbe: húzzad azt!~Felkeltem,
676 IV | Az óra éjfél utánra járt. A veronai nagy vendéglő két
677 IV | én, hogy mitől döglenek a rémek! Ide veled, kalamáris!~
678 IV | kalamáris!~Otthon, még a boldogabb időkben kezdtem
679 IV | egy humorisztikus novellát a „Magyar Salon”-ban; én bizony
680 IV | Salon”-ban; én bizony annak a folytatását nagy szomorúságomban
681 IV | elmulasztottam otthon nyélbe sütni; a fejemben megvan: csülökre,
682 IV | Lenci fráter szerelmes a zöld kakas leányába, s annál
683 IV | annál fogva mind megeszi a csirkemájat!” – Folytasd!
684 IV | csirkemájat!” – Folytasd! A hippogriff rúgott, harapott;
685 IV | szájába kellett vennie a zablát, és húzni az ekét
686 IV | zablát, és húzni az ekét a barázdában. A nyitott ablakokon
687 IV | húzni az ekét a barázdában. A nyitott ablakokon át bedúdolt
688 IV | nyitott ablakokon át bedúdolt a szél, zápor és jégdara cimbalmozott
689 IV | összegémberedett, alig foghatta a tollat. „Fújj a körmödre
690 IV | foghatta a tollat. „Fújj a körmödre meleget a szádból!
691 IV | Fújj a körmödre meleget a szádból! Van ott több, mint
692 IV | elég.” Eleinte nem tetszett a szárnyas lónak ez a mulatság:
693 IV | tetszett a szárnyas lónak ez a mulatság: ütöttem ostorral,
694 IV | sarkantyúval, míg megadta magát. A campanilék órái hat órát
695 IV | én még mindig diktáltam a didergő kezemnek, hogy mit
696 IV | kezemnek, hogy mit írjon. – A fejezet készen volt a bohókás,
697 IV | A fejezet készen volt a bohókás, tréfás novellából. –
698 IV | megint neki akarsz indulni a kalandozásnak, akaratom
699 IV | Reggelre olyan friss voltam a bevégzett munka után, mintha
700 IV | bevégzett munka után, mintha a legüdítőbb álmot aludtam
701 IV | múlva itthon találkoztam a kiadómmal, azt mondá, hogy
702 V | század képével találkozunk. A kövek beszélnek: régi nagyságról,
703 V | tartogatják az emlékeit a világtörténetbe vérrel beírt
704 V | ércből megörökítve, még a fejedelmeknél is nagyobb
705 V | művészek remeklései.~Ott áll a szobor még a piac végében,
706 V | remeklései.~Ott áll a szobor még a piac végében, mely Velence
707 V | szárnyas oroszlánját hordozta; a régi paloták homlokfalán
708 V | homlokfalán még elevenek a nagy mester freskó-festményei,
709 V | mester freskó-festményei, a másik oldalon Berengár király
710 V | kútja Verona ős-szobrával, a piac közepén a négy márványoszlopon
711 V | ős-szobrával, a piac közepén a négy márványoszlopon nyugvó
712 V | Elmélázhatnánk fél napig a Scaligerek emlékszobrainál,
713 V | emlékszobrainál, amelyeken a művész vésője, a lakatos
714 V | amelyeken a művész vésője, a lakatos kalapácsa, s az
715 V | versenyez az elismerésért. A Scaligerek címere, a lajtorja,
716 V | elismerésért. A Scaligerek címere, a lajtorja, minden motívumaiban
717 V | alkalmazva. Hová vezettek a lajtorja-fokok? – Ki járt
718 V | lépcsőkön fel s alá, melyek a roppant nagy amfiteátrum
719 V | amfiteátrum köröndjét alkotják: a nagy Diocletian emlékét,
720 V | nézőt fogadott be, akik a vérmámor pillanataiban kéjszomjasan
721 V | kéjszomjasan lesték, hogy emeli fel a császár ott az erkélyen
722 V | felfelé vagy lefelé fordítva, a legyőzött gladiátorra élet
723 V | kőtömeg most saját magának a kriptája; a császári nevek
724 V | saját magának a kriptája; a császári nevek feliratai
725 V | feliratai mellé odafaragja a magáét „Kiselak”, a cirkusz
726 V | odafaragja a magáét „Kiselak”, a cirkusz legszebb díszét,
727 V | cirkusz legszebb díszét, a magas dóriai gránitoszlopokat
728 V | gránitoszlopokat Berengár király a főtemplomnak ajándékozta,
729 V | ezer évvel későbbi emlék a dicsőséges Loggia, a hajdani
730 V | emlék a dicsőséges Loggia, a hajdani Palazzo del Consiglio
731 V | Megannyi remekmű. Künn a piazza dei Signorin Dante
732 V | Minden fehér márványból, a drága kövek legremekebbikéből.
733 V | emlékszobrokat megöntik a nagy emberek alakjait cinkből,
734 V | Emanuelnek is csak ilyen jutott a saját piacán, azelőtt Piazza
735 V | azelőtt Piazza Bra: „mezőtér”.~A templomok mindegyike a műkincsek
736 V | A templomok mindegyike a műkincsek és emlékek tárháza;
737 V | van itt, s alakítóiknak a jellemét lehet felismerni
738 V | csak egy napot tölt benne, a látott nevezetességek tömege
739 V | nevezetességek tömege agyonnyomja. Ez a sok megszólaló kő valóságos
740 V | valóságos kísértettábor.~S maga a városnak az összes képe,
741 V | városnak az összes képe, a Castello san Pietro udvaráról
742 V | udvaráról nézve ugyanazt a benyomást erősíti meg: az
743 V | nagyság fényes gyászát. A hegytetőkön a roppant váracsok,
744 V | fényes gyászát. A hegytetőkön a roppant váracsok, melyeket
745 V | építettek, mikor még Verona volt a bevehetetlen várnégyszög
746 V | Az Adige kétfelé osztja a várost; de több kő- és vashíd
747 V | kő- és vashíd köti össze a két partot; azok között
748 V | két partot; azok között a Pante Vecchio a legemlékezetesebb;
749 V | azok között a Pante Vecchio a legemlékezetesebb; ódon,
750 V | igazán nem lehet betörni: a híd négy öl magas, s az
751 V | Adigén nem lehet csónakázni a zuhatagai miatt.~Még egy
752 V | színházhoz is elvezetett a ciceronénk, melyet nemrég
753 V | melyet nemrég ástak ki a többi háztömeg alól. Ez
754 V | tanulmány volna azoknak, akik a hajdani színházépítés titkaival
755 V | mű e színháznál maga az a sziklába vágott csatornázás,
756 V | úri páholy, homlokzatán a tulajdonos nevével; a díszítés
757 V | homlokzatán a tulajdonos nevével; a díszítés természetesen nem
758 V | megmaradt az emlékemben a műemlékek Dárius-kincstárából,
759 V | Dárius-kincstárából, az a Santa Maria in Organo egyház
760 V | melynek támlányai fenn a magasban famozaikból alkotott
761 V | alkotott képeket mutatnak, a kartámasztói pedig mítoszi
762 V | veronai kortárs fejét viseli. A képek remekei a perspektívának,
763 V | viseli. A képek remekei a perspektívának, ezernyi
764 V | Fra Giovanni Bartolomeo, a papi nevén, születésére
765 V | esztendeig dolgozott rajta. A sárkány-alakok fejei között
766 V | látjuk Rómeónak és Júliának a képmásait is, mellettük
767 V | leányé. Emlékül elhoztuk a fényképeiket.~Hanem azt
768 V | és sírját fölkeresni. Az a palota, melyben a nagy brit
769 V | fölkeresni. Az a palota, melyben a nagy brit költő tragédiája
770 V | és papucsok lógnak alá; a teremben, hol a szép tetszhalott
771 V | lógnak alá; a teremben, hol a szép tetszhalott ravatala
772 V | az udvar tele szeméttel; a falakon nyirok és piszok,
773 V | piszok, csak az ősi címer, a „Kalap” kőből kifaragva,
774 V | bizonyítja még, hogy ez a hatalmas Capuletti palotája.~
775 V | Capuletti palotája.~Hanem azért a veronai most is büszke a
776 V | a veronai most is büszke a maga Rómeó és Júliájára.
777 V | Júliájára. Egyáltaljában a veronai nép a magatartásában
778 V | Egyáltaljában a veronai nép a magatartásában a legbüszkébb
779 V | veronai nép a magatartásában a legbüszkébb minden olasz
780 V | köpönyeget visel, s azt a vállán áthajtva hordja úgy,
781 V | áthajtva hordja úgy, hogy a szája el van takarva, csak
782 V | szája el van takarva, csak a szemei villognak elő a széles
783 V | csak a szemei villognak elő a széles kalapkarma alól.
784 V | Itt még nem kezdődik el a koldulás, s a boltossal
785 V | kezdődik el a koldulás, s a boltossal nem lehet alkudni.~
786 V | alkudni.~Júlia házától sietünk a sírboltjához. Vezetőnk nem
787 V | Veronától megválnunk, amíg a Tomba di Giuliettát meg
788 V | szűk, sáros sikátoron át, a legnéptelenebb városnegyed
789 V | kolostor falai képezik. A csöngetésre kinyílik a kapu (
790 V | A csöngetésre kinyílik a kapu (két garas a belépti
791 V | kinyílik a kapu (két garas a belépti díj), s belépünk
792 V | ékessége. Az út nyirkos a zöld penésztől, amelyen
793 V | zöld penésztől, amelyen a fal mellett körüljárva eljutunk
794 V | egy kis melléképülethez a ház hátuljában, az ott a
795 V | a ház hátuljában, az ott a Júlia sírboltja. Éppen csak
796 V | Éppen csak akkora, hogy az a kőkoporsó elfér benne, szerény,
797 V | p. c. Mi is közédobtuk a többinek a magunkét. A falon
798 V | is közédobtuk a többinek a magunkét. A falon lóg egy
799 V | közédobtuk a többinek a magunkét. A falon lóg egy penészes száraz
800 V | Shakespeare – rá van kötve a névjegye – hagyott ott emlékül.~
801 V | ilyennek képzeltem én azt a helyet, ahol Rómeó vágytársával
802 V | koporsója felett, s ahol a világ leghíresebb két szerelmese
803 V | leghíresebb két szerelmese a halálban egyesült. Menjünk
804 V | rozmarinfa. Ezt még talán a jó álomital-keverő barát
805 V | álomital-keverő barát ültethette a szeretők emlékére, a rozmarin
806 V | ültethette a szeretők emlékére, a rozmarin sokáig él. Törjünk
807 VI | tanulmányok~Hiszen – szépek ezek a faragott kövek; de én olyan
808 VI | Menjünk egy várossal közelebb a nap felé. Veronában egy
809 VI | nem vagyok kíváncsi. Még a délesti közebéden kell átesnünk,
810 VI | külföldi szokás szerint, a nagy vendéglő összes utasai
811 VI | mások bal parée-hoz öltözve. A menüről, úgy hiszem, nem
812 VI | szükség beszélni. Ugyanaz az a külföld minden grand hotelében,
813 VI | grand hotelében, mint nálunk a Hungariában. – A társaságban,
814 VI | nálunk a Hungariában. – A társaságban, az együtt utazókon
815 VI | ismeri egymást. Annálfogva a hónapos retekig, ami leves
816 VI | jön, minden ember francia: a pincérrel és a szomszédjával
817 VI | francia: a pincérrel és a szomszédjával mindenki per „
818 VI | Marsala után oldódnak fel a nyelvek; a velünk szemközt
819 VI | oldódnak fel a nyelvek; a velünk szemközt egymás mellett
820 VI | magát. Így van az különben a többi nyelvekkel is. Mi
821 VI | többi nyelvekkel is. Mi a szemünkkel tanuljuk az idegen
822 VI | az idegen nyelvet, holott a fülünkkel kellene tanulnunk.
823 VI | pedig szokni kell ahhoz a hadaráshoz, amivel más népek
824 VI | lassan, kényelmesen, mint a magyar, senki sem beszél.
825 VI | sör után tudakozódtak. S a német, akárki mit beszéljen
826 VI | akárki mit beszéljen is, a legnyájasabb útitárs: egyszerre
827 VI | közlékennyé lesz, fölfedezi a tapasztalatait, jól mulat
828 VI | tapasztalatait, jól mulat a viszontagságai előadásán,
829 VI | előadásán, s figyelmezteti a vele találkozót, hogy hová
830 VI | mind nihilista volna, s a megszólító idegenben kormánykémet
831 VI | Azután elárulja magát azzal a fogai közt kiszalasztott „
832 VI | figyelmeztetés, mint nálunk a „héj”. Többször hallottam,
833 VI | füttyentéssel is hítták. A kedveskedő pincér „goszpodine”-
834 VI | pincér „goszpodine”-t rebeg a vendég fülébe, mikor a saumonnal
835 VI | rebeg a vendég fülébe, mikor a saumonnal megkínálja. Ez
836 VI | De annál hangosabbá válik a társalgás, amint innen is,
837 VI | beszélni! Egyszerre beszél mind a négy, egyik sem hallgat
838 VI | négy, egyik sem hallgat a másikra, s mind a négynek
839 VI | hallgat a másikra, s mind a négynek a kezei is beszélnek
840 VI | másikra, s mind a négynek a kezei is beszélnek az ujjaikkal,
841 VI | keresztül az asztalon. Jaj a közbeesett szomszéd irredentájának.
842 VI | ellenállhatatlan. Ő csak a favorijait simogatja, a
843 VI | a favorijait simogatja, a manchette-jeit húzogatja,
844 VI | manchette-jeit húzogatja, a tökéletes frizuráján óvja
845 VI | tökéletes frizuráján óvja a bodrokat, s közben pezsgőt
846 VI | hölgyekre, s ábrándosakat a gomblyukába tűzött sárga
847 VI | tearózsára. Ezt elneveztük a „szép Diegónak”. Nagyon
848 VI | Nóé bárkájában, ahol ezt a nyelvet, amit mi beszélünk,
849 VI | muszkáknak tart bennünket. Szabad a médisance. Tehetünk szatírás
850 VI | magunktól ezt az élvezetet. Erre a sok vajas ételre nagyon
851 VI | hogy senki sem érti meg a nagyvilágon, amit beszélünk.
852 VI | beszélünk. Végre szerencsésen a közszemlére kitett cukorperecekig
853 VI | kitett cukorperecekig jut a lakoma, akkor egyszerre
854 VI | olyan korzikai francia.~A flórenci vonat este későn
855 VI | fogunk. Rám nézve ebben az a megnyugtató, hogy egy éjjelre
856 VI | fél órában állomást tart a „gyors” vonat, s annak a
857 VI | a „gyors” vonat, s annak a nevét elkezdik a kalauzok,
858 VI | s annak a nevét elkezdik a kalauzok, a postás, a fachino,
859 VI | nevét elkezdik a kalauzok, a postás, a fachino, ahány
860 VI | elkezdik a kalauzok, a postás, a fachino, ahány van, annyiféle
861 VI | hangból kiáltani, üvölteni, a szó végtagját cifrára elnyújtva,
862 VI | elnyújtva, mindaddig, amíg a sok kiabálástól megvadul
863 VI | sok kiabálástól megvadul a lokomotív, s elragadja a
864 VI | a lokomotív, s elragadja a vonatot. De leginkább gondoskodva
865 VI | ébrentartásáról az olasz vasutakon a helyek kényelmetlen volta
866 VI | kényelmetlen volta által. A kupét kétfelé szakítja az
867 VI | az átjáró úgy, hogy csak a kocsi egyik oldalán van
868 VI | jól-rosszul lehet heverni: a másik felén már csak egy
869 VI | egy szűk karszék szorul a szegletbe, ahol úgy kell
870 VI | ahol úgy kell ülnünk, mint a Memnon szobornak. Stinde
871 VI | foglalták el nagy hirtelen a német utazók elől angol
872 VI | angol jövevények azokat a jobb kettős helyeket. Richtig!
873 VI | helyeket. Richtig! Mikor a flórenci vagon „E vietato
874 VI | belépünk, már ott találtuk a közebédnél látott vis-à-vis-fiainkat,
875 VI | látott vis-à-vis-fiainkat, a két angol myladyt: akiket
876 VI | két angol myladyt: akiket a portás egy kis „bona mano”-
877 VI | beeresztett, jól elhelyezkedve a kényelmes ülésben. Nekem
878 VI | Nekem és leányomnak maradt a két Memnon-piedesztál éji
879 VI | álmodta ekként; mert ez a lehetetlenség netovábbja.
880 VI | angol hölgy megszólította a leányomat franciául, s felajánlotta
881 VI | franciául, s felajánlotta neki a saját maga által lefoglalt
882 VI | kellett fogadnia. Ő maga aztán a másik hölgy mellett foglalt
883 VI | szív, csakhogy nem hordja a gomblyukába akasztva, mint
884 VII | Hozzá sem fogok. Leteszem a fegyvert. Három nap Flórencet
885 VII | az eső. Lantolhat valaki a parapléval a kezében? Az
886 VII | Lantolhat valaki a parapléval a kezében? Az egész ittlétem
887 VII | írtam, hogy amidőn elveszett a régi paradicsom, azt mondá
888 VII | Itáliát. – No, ha Itália a paradicsom, akkor Flórenc
889 VII | paradicsom, akkor Flórenc benne a „tudás fája”. Szabad volna
890 VII | tudás fája”. Szabad volna a gyümölcseiből szakítani –
891 VII | hozzá. Ez az érzés az, ami a lelket agyonnyomja. Ki bírja
892 VII | valaha ilyen magasan jártak a fejükkel az égben? Egyetlen
893 VII | az égben? Egyetlen terme a Palazzo Pittinek, mint például
894 VII | Palazzo Pittinek, mint például a Jupiter- vagy Venus-terem,
895 VII | volnánk. Műremek itt minden, a plafond kariatidáin kezdve,
896 VII | vászonra festve; az építész, a kőfaragó, a műkovács, szobrász,
897 VII | az építész, a kőfaragó, a műkovács, szobrász, a festő
898 VII | kőfaragó, a műkovács, szobrász, a festő mind istenszikra világítása
899 VII | mellett alkotott, az világít a művésznek örökké, s az egészben,
900 VII | Egy-egy spanyol festőnek a képe előtt, melyen nincs
901 VII | és csinálják kicsinyítve a Cytheréket és Danaékat.
902 VII | alatt nagy utat tettünk a művészet terén, de mégis
903 VII | éreznünk magunkat, mint a tengerésznek, akit kiküldtek
904 VII | is ér, akkor azt olvassa a felnyitott levélből: „Vitorlázd
905 VII | levélből: „Vitorlázd körül a földet”.~Ha festő, szobrász,
906 VII | bejártuk Flórenc virányait. A rózsák ott nyíltak a kerítéseken
907 VII | virányait. A rózsák ott nyíltak a kerítéseken kihajolva. Egy
908 VII | vesztegettek, mi huszonöt krajcár a mi pénzünkben.~Végre még
909 VII | amire most figyelmeztet a leányom. Az a Ponte vecchio,
910 VII | figyelmeztet a leányom. Az a Ponte vecchio, az a régi
911 VII | Az a Ponte vecchio, az a régi fedett híd a két sor
912 VII | vecchio, az a régi fedett híd a két sor ékszerbolttal nem
913 VII | jobban illenék Veronába, a régiségek nagy múzeumába.
914 VII | nagy múzeumába. Ezúttal a fantázia úgy rakta el, amit
915 VII | Flórencben már okos világ van: a vendéglőkben kandallók vannak,
916 VII | vannak, s azokra itt is nagy a szükség. Hotelünk ablakai
917 VII | Arnóra nyílnak, mely most a sok esőzéstől rendkívül
918 VII | harsogó robajjal vágtat a zuhatagon alá, mely éppen
919 VII | időben is, pompás, nem sérti a tüdőt és a gégét.~A Flórencben
920 VII | pompás, nem sérti a tüdőt és a gégét.~A Flórencben töltött
921 VII | sérti a tüdőt és a gégét.~A Flórencben töltött utolsó
922 VII | voltunk, én és leányom, a svábhegyi házunk előtt,
923 VII | svábhegyi házunk előtt, ahonnan a nagy alföldi rónára széltében,
924 VII | végiglátni. Csakhogy most a róna helyett a tenger volt
925 VII | Csakhogy most a róna helyett a tenger volt előttünk. De
926 VII | az ég. Az alkonyodó nap a távozó zápor firmamentumán
927 VII | szivárvány fölött következett a második, mind feljebb a
928 VII | a második, mind feljebb a zenit magasáig, míg a belső,
929 VII | feljebb a zenit magasáig, míg a belső, körülzárt félkör
930 VII | belseje olyan volt, mint az a sápadt arany, aminőt a középkori
931 VII | az a sápadt arany, aminőt a középkori festők képeik
932 VII | hátteréül választottak. Aztán a tengeren végig repültek
933 VII | végig repültek előttünk a vitorlás hajók; a fehér
934 VII | előttünk a vitorlás hajók; a fehér vitorla, amint a szivárvány
935 VII | a fehér vitorla, amint a szivárvány színein keresztülvonult,
936 VII | majd veres lett, s mikor a középre ért, fényes tündöklő
937 VII | tündöklő lett. Egyszer egyike a vitorláknak odafordult felénk.
938 VII | Nemsokára kikötött ott a szőlőfedte dombunk lábánál.
939 VII | eltemetett nőm. Feljött hozzánk a kőlépcsőkön. Hozott a kezében
940 VII | hozzánk a kőlépcsőkön. Hozott a kezében egy olajfaágat.
941 VII | olajfaágat. Csak akkorát, mint az a kis májusfagally volt, amit
942 VII | mondta: „Nézzétek; én ezt a kis olajfa ágat ledugom
943 VII | olajfa ágat ledugom ide a földbe; nagyra fog nőni;
944 VIII | Napoli e poi mori”. Ezt a röpke mondást nem kell ám
945 VIII | neki. – Maga Nápoly nem az a gyönyörrel agyonéltető látvány,
946 VIII | agyonéltető látvány, hanem a környéke, az egész tája
947 VIII | egész tája valami isteni. A város maga, mikor egyszer
948 VIII | város maga, mikor egyszer a tenger felől közelítettem
949 VIII | közelítettem is felé, azt a benyomást tette rám, mint
950 VIII | enyhíti; itt-ott látni csak a háztömeg között gubbaszkodó
951 VIII | egy-egy eldugott templomnak. A halmokat uralgó ódon erődök
952 VIII | sötét körrajzai egészítik ki a képet. Mennyivel szebb panoráma
953 VIII | Éjféltájon érkezik meg a Rómából jövő vonat; jelzőlámpák,
954 VIII | épületek futnak el mellettünk; a vasútról átszállunk a hotel-omnibuszba,
955 VIII | mellettünk; a vasútról átszállunk a hotel-omnibuszba, s megkezdődik
956 VIII | megkezdődik egy hosszú utazás a városon végig, aminek alig
957 VIII | Megérkezünk az új nagy hotelbe a Chiaján; ahol a kocsiból
958 VIII | hotelbe a Chiaján; ahol a kocsiból leszállva, az elénk
959 VIII | világváros Nápolyt.~Elkezdik a harangok korán, sötét reggel;
960 VIII | emberek; aztán megindul a kocsik zaja; a nápolyi egylovas
961 VIII | megindul a kocsik zaja; a nápolyi egylovas bérkocsik
962 VIII | egész dandár; hát még aztán a kétkerekű corricolók, az
963 VIII | urasági fogatok, s hogy a javát hátul hagyjuk, a számlálhatatlan
964 VIII | hogy a javát hátul hagyjuk, a számlálhatatlan mennyiségű,
965 VIII | vágtatva kergeti egymást, a kocsisok kiabálnak, a lovat „
966 VIII | egymást, a kocsisok kiabálnak, a lovat „ach” kiáltással nógatják,
967 VIII | ach” kiáltással nógatják, a szamárra olyan hangon ordítanak,
968 VIII | hangon ordítanak, mint mikor a komondor orozva ront ki
969 VIII | komondor orozva ront ki a kapu alól, s amellett minden
970 VIII | kongat, mintha ménest terelne a Hortobágyon. Aztán megindul
971 VIII | Hortobágyon. Aztán megindul a mozgó vásár: mindent az
972 VIII | kiabál, hívogat, kérkedik a boltos az ajtóban, péklegény,
973 VIII | tenorhangokat bocsát közre a kertész, hogy nálunk hatvan
974 VIII | fizetnének neki havonként a puszta hangkifejtésért;
975 VIII | árul, az hasonlítja azt a hajnali naphoz, a tűzokádóhoz,
976 VIII | hasonlítja azt a hajnali naphoz, a tűzokádóhoz, még a füstfaragó
977 VIII | naphoz, a tűzokádóhoz, még a füstfaragó gyerek is visít,
978 VIII | gyerek is visít, hogy „Itt a kéményseprő!” (Bizonyosan
979 VIII | későbben tapasztaltam, mikor a város belsejébe tettem expedíciót.
980 VIII | tettem expedíciót. Idekinn a Chiaján méla csend van,
981 VIII | meglepett, az, hogy meleg jő be a szobámba onnan kívülről.
982 VIII | szobámba onnan kívülről. Ez a szavakkal kifejezhetetlen,
983 VIII | mint nálunk tavasszal, a szél sem éles; egy-egy futó
984 VIII | Erkélyemről végiglátni a fél városon odáig, ahol
985 VIII | városon odáig, ahol annak a másik felét a tengerbe kinyúló
986 VIII | ahol annak a másik felét a tengerbe kinyúló földnyelv,
987 VIII | tengerbe kinyúló földnyelv, a rajta gubbasztó ódon Castello
988 VIII | eltakarja; előttünk terül el a gyönyörű városi park, örökzöld
989 VIII | között százados pálmaősök; a háttérben a nyugodalmas
990 VIII | százados pálmaősök; a háttérben a nyugodalmas pipázó Vezúv,
991 VIII | legáhítottabb látvány, ez a tenger. – Ez az én vágyaimnak
992 VIII | tenger. – Ez az én vágyaimnak a tárgya.~Ah! Ha én a tenger
993 VIII | vágyaimnak a tárgya.~Ah! Ha én a tenger mellett lakhatnám,
994 VIII | dehogy írnék többet, mindig a tengert bámulnám. Ezt az
995 VIII | más világot.~Megszoktuk a földet nevezni anyánknak;
996 VIII | több életet hord magával a tenger; óriásai mennyivel
997 VIII | óriásai mennyivel nagyobbak a föld óriásainál; tárháza
998 VIII | otthona mindegyiknek, ez a minden népek közös hazája,
999 VIII | amit nem osztanak határokra a nagyhatalmak, aminek térképéről
1000 VIII | nem törölnek le nemzeteket a szent szövetségek: a szabadság
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2996 |