Rész

 1   I |              azért mondom én el újra, mintha azt akarnám, hogy a sebeimet
 2   I |            idő múlva megint úgy jött, mintha újra vissza kellene mennem!~
 3  II |              kerültek a négy falamra, mintha én valami különös szenvedéllyel
 4  II |        pisztolyát az asztalfiókból, s mintha játszanék vele, szájába
 5  II |              innen a szabadba!~      ~Mintha nem tudnának azok oda is
 6  II |               dicsérem ám a kertemet, mintha el akarnám adni: hisz ez
 7  II |                 Ezt sem azért mondom, mintha vásárt akarnék vele csapni,
 8  II |            magasan a sudarát közülök, mintha jegenyének készülne. Azok
 9  IV |           Ungeréktől, kiknél leányom, mintha saját családi körében volna,
10  IV |           ismerem. Úgy közelít felém, mintha meg akarna áldani, mintha
11  IV |             mintha meg akarna áldani, mintha meg akarna félemlíteni,
12  IV |               meg akarna félemlíteni, mintha el akarna valamit mondani,
13  IV |          Ravasz voltam; úgy tettetém, mintha magam is bele volnék nyugodva
14  IV |               a bevégzett munka után, mintha a legüdítőbb álmot aludtam
15  VI |               Hanem azután zárkózott; mintha mind nihilista volna, s
16 VII |              olyan áhítattal tölt el, mintha az Olymp istengyülekezetében
17 VIII|              haragjában egyre kongat, mintha ménest terelne a Hortobágyon.
18 VIII|          nápolyi oly animóval beszél, mintha örökösen valami nagy, váratlan
19  IX |            között valódi műremekeket, mintha mind ugyanegy művésziskola
20  IX | összezsugorodni; itt meg azt képzeli, mintha törpék között járna. Itt
21  IX |             ebéd után úgy tett Galba, mintha aludnék, hogy a hatalmas
22  IX |       tartózkodólag viseltem magamat, mintha nem is én írtam volna a „
23   X |         példányokban; némelyik olyan, mintha az én köpönyegem kezdene
24   X |               magától úszni, a másik, mintha egy kulacs kelne útra; fel-fel
25   X |          cuppan utána a szívó köpöly, mintha dugót húztak volna ki a
26   X |              a szájáról lelógó csápok mintha tilinkót billegtetnének.~
27  XI |            keresztülfúrni a márványt, mintha vésővel vágtak volna bele
28  XI |              édes önfeledkezésért; de mintha csak egy istennőszobornak
29  XI |         asztalnál oly feszesen ültek, mintha az úrvacsoráját költenék
30 XII |              zápora; úgyhogy az ember mintha egy ezüst hárfa húrjain
31 XII |               már nincs ott a nevünk. Mintha csak a népszerűség volna!~
32 XIII|           ízetlenné teszi a tájképet, mintha egy didergő szép asszony
33 XIII|               a láthatáron! Az olyan, mintha a tenger mélyéből szállna