Rész

 1   I |           fordult. A veszélyes lob egyszerre elmúlt, a láz megszűnt,
 2  IV |           a kezembe kerüljön, majd egyszerre helyreáll az egyenlőség
 3  VI |            a legnyájasabb útitárs: egyszerre közlékennyé lesz, fölfedezi
 4  VI |            aztán sebesen beszélni! Egyszerre beszél mind a négy, egyik
 5  VI | cukorperecekig jut a lakoma, akkor egyszerre mindnyájan hollandusokká
 6 VIII|            Mikor egy esős nap után egyszerre szép, derült napfényes idő
 7 VIII|    bérkocsik üldözik egymást. Most egyszerre félbeszakítja a kocsisort
 8  IX |       ephemerideseket.~Akkor aztán egyszerre ő lett a beszédes. Észrevette,
 9   X |     szemközt jöttek. Hogy rohantak egyszerre egymáshoz! Hogy borultak
10   X |            A leggyöngébb érintésre egyszerre behúzódik valamennyi. Közben
11   X |           vízbe egy tengeri pókot, egyszerre megmozdul, a csuklyáját
12   X |        állatot, embert, a köpölyök egyszerre odacuppannak a bőréhez,
13   X |            elrántják az orra elől, egyszerre felugrik a helyéből, s mind
14   X |         fölülről a vízbe.~Zsuppsz! Egyszerre ott terem két kisebb tengeri
15   X |           meghunyászkodva bújik be egyszerre a csigahéjba, és elejti
16  XI |        látszott, s a sötétkék égen egyszerre megjelentek a nagyobb csillagok.
17  XI |        Pozzuoli kapuján behajtunk, egyszerre körülfog a cicerónék egész
18  XI |         ember borotválkozik: akkor egyszerre elmarad valamennyi. „Ez
19  XI |         ősszel a gyümölcsei érnek: egyszerre virág és érett gyümölcs
20  XI |             miközben minden katona egyszerre utána kiáltja a vezénylő
21  XI |      ismeré föl. E meglepő látvány egyszerre megtéríté a rossz úton tévelygőt;
22  XI |      intézeteik számára! Hüh!~Most egyszerre fennakad a közlekedés: a
23 XII |     éreztük itt magunkat, mint aki egyszerre háromfelé szeretne szaladni.
24 XII |          amint a part közelébe ér, egyszerre felágaskodik magasra, mint
25 XII |        trillió vízbuborék elpattan egyszerre, annak a hangja: zene. Óh,
26 XII |          megfelel a kötekedésre, s egyszerre olyan habot zúdít felénk,
27 XIII|          fenekére gyorsan, s akkor egyszerre eltűnik előled a világ:
28 XIII|          az egész roppant érctömeg egyszerre alázuhant a Dunába: s ezáltal
29 XIV |           írta alá a kivégzéseket: egyszerre húsz ember számára. Ez már
30 XIV |            erőt az emberi idegeken egyszerre. Rettegünk az égtől, s vágyódunk