Rész
1 I | elveszhettem volna nyomorultul, ha nincs valaki, aki megszabadításomra
2 II | ültette; megéledt, erős fa. De nincs rajta áldás. Csak könnyezik.
3 III | akkor veszem észre, hogy nincs a lábamon csizma. A lázas
4 III | tetszik, vaníliával. Ha nincs „otthon”, van „walhalla”.
5 III | paradicsom tiltott fája nincs már tilalom alatt.~S ugyan
6 III | felé, ott megállok: hiszen nincs már kinek?~Azután elköltjük
7 III | megakadtam. „Nőmet!” Hiszen nincs már. Ennél a nagy hézagnál
8 IV | mellékszobában levőktől; de már akkor nincs ott sem az ágyban fekvő
9 IV | tovább a felséges űrben, ahol nincs többé „idő”; a perc vagy
10 IV | Londres előtt.~Nagyszerűségben nincs hiány a Grand Hotel-nél;
11 V | egy nagy kertet, melyben nincs virág; saláta, laboda az
12 VII | festőnek a képe előtt, melyen nincs több egy férfialaknál, naphosszat
13 VIII| népsajátság, amit útban találunk. Nincs már népviselet; alig látni
14 VIII| meglátni a tengert. Ahol ház nincs, ott meg kertfal van, s
15 IX | még most természetesen nincs itt: hisz én Caesar idejében
16 X | balett-táncos (a vízben nincs az emberi testnek súlya);
17 XI | intünk, beszélünk, hogy nincs rájuk szükségünk, azt ők
18 XI | vissza belőle. Ezen az áron nincs kedve az embernek pokolba
19 XI | megállni, és szünetet tartani. Nincs semmi baj. – Csak az a rendes
20 XII | tartozik (Sant-Agniello), az nincs a mappán.~Olyan szűk utcán
21 XII | új toalettjét. Itt ugyan nincs kinek. Az átfutó vendégeken
22 XII | hab, s a másik percben már nincs ott a nevünk. Mintha csak
23 XIII| nehéz vihar készül: akkor nincs annyi arany a világon, amennyiért
24 XIII| csónak orrával. Ezért aztán nincs is kormányosuk: az evezés
25 XIII| semmiségének az érzete. A tengeren nincs nagy ember. Hiába mondtad
26 XIII| lesz, mint egy üveghegy: nincs előtte menekülés, csak az
27 XIV | Ekkora kálvinista torony nincs a világon sehol; még Debrecenben
28 XIV | szivárványt a tengeren; ilyenről nincs fogalma szárazföldi embernek.~
|