Rész

 1  II |          zöld fák nem?~Óh, milyen nagyon szerettük mi a fákat! A
 2  II |      különb ember, mint én. Olyan nagyon is szeretjük egymást, ahogy
 3 III |         egy regény kidolgozásánál nagyon beleéltem magamat a mesémbe,
 4  IV |       betegemet. Azt mondja, hogy nagyon hideg volt odakinn; mégis
 5  IV |       elfért. A gyász toilette-je nagyon szerény.~Csillagos éj volt,
 6  IV |           akkor halt meg (azelőtt nagyon szűken tartotta a fiát),
 7  IV |         árváit; szegények, bizony nagyon el vannak hanyagolva!” „
 8  IV |          engem elvinni; hiszen én nagyon okos ember vagyok, szeret
 9   V |       egyesült. Menjünk tova! Itt nagyon realisztikus világ van.~
10  VI |     elneveztük a „szép Diegónak”. Nagyon jól éreztük magunkat e Nóé
11  VI |           Erre a sok vajas ételre nagyon jó az. Egyszer aztán az
12  VI |           férfi odaszól hozzánk: „Nagyon örülök rajta, hogy hazám
13 VIII|     használja, s a publikumnak ez nagyon tetszhetik.~
14  IX |          ha Zola tollával bírnék, nagyon bő anyagot találnék itten
15  IX |     keresztre feszítették, amiért nagyon is tetszeni találtak: ez
16  IX | valósággal keresztülnyársaltatni? Nagyon könnyű azt kapni: meg kell
17  IX |           Charon csónakját féltem nagyon!~Nemsokára lehetett hallani
18  IX |         mutatva.~– Érzem: „Naso”. Nagyon kozmás volt a megdicsőült.~–
19   X |       elkoptatva.~Minket legalább nagyon mulattatott ez az előadás; –
20  XI |       Vagy „eleusinak”, a két szó nagyon hasonlít egymáshoz, s utoljára
21  XI |    segélyével tőrbe ejtett. Hanem nagyon csalatkozott. Paulina felséges
22 XII |           nézők számára.~A tenger nagyon kedélyes ma; egyik hullámsánc
23 XIII|   kilátást.~Az idáig vezető út is nagyon érdekes, hatalmas, hegyoldalba
24 XIII|          kihúzzák a hálót.~Régen… nagyon régen… huszonöt éve már,
25 XIV |     csiklandja ilyenkor.~Egyszer, nagyon fiatal koromban történt