1-500 | 501-1000 | 1001-1068
bold = Main text
Rész grey = Comment text
501 IX | világháborúnak; megtalálnók az úgy keresett nemzeti építészeti
502 IX | a makarónievő nápolyinak az, hogy neki dicső ősei voltak?
503 IX | trampolinról a vízbe ugrani készül, az úszómester „Eins, zwei!”
504 IX | ujjhegyekkel a feje fölé emelve?~Az ember annyit olvasott már
505 IX | többé. Később aztán meglepi az, hogy minden sokkal kisebb,
506 IX | meg esős időre szolgált, s az udvar kellett a dolgozásra.
507 IX | lyuk vasráccsal itt-ott az utca felől, befelé csupa
508 IX | találnak, annak a tetején van az ablak, melyen át lég és
509 IX | gazdagságnak kellett lenni. Mi volt az alapja? Azt állítják, Pompeji
510 IX | Vezúv lávája kitöltötte az öblöt, s a partot messze
511 IX | Pompejinak, akkor lesz földerítve az egész város létezésének
512 IX | van a forum, a duumvirek, az aedilisek háza, a templomok,
513 IX | olyan miniatűr benne, még az emberalakok is. Akiket a
514 IX | a hamukérget, ott marad az emberalak, abban a helyzetben,
515 IX | végvonaglása hagyta. És az emberalakoknak egyike sem
516 IX | fajzata volt e lakosság?~Mikor az ember Róma után Pompejibe
517 IX | jön, Gulliver utazása jut az eszébe; amott a fenséges
518 IX | mind maga a romváros, mind az omladékaiból összegyűjtött
519 IX | falfestmények, mozaikok, az ékszerek, fegyverzetek,
520 IX | urnák, fazekak, s azokban az ételmaradványok; a kemencében
521 IX | kemencében talált kenyerek, az aszalt szilva, a szép fehér
522 IX | előttünk, s végül felajánlja az ezekről írott, gazdagon
523 IX | veszik semmi hasznomat) az archeológiai szakosztályba.~
524 IX | Hanem biz én, valljuk meg az igazat (ki levén fáradva
525 IX | hogy sokkal jobbat teszek az utókorral, ha ezt a bolond
526 IX | virányaiba.~Éppen ebben az időben építteté Eumachia
527 IX | márványból: most is ott áll. – Az érdemes papnő, akkori szokás
528 IX | felolvasásokat rendezzenek az épületben levő porticus
529 IX | szent célra. – Így lesz az én talentumomból kettő. –
530 IX | Milyen elmés szójáték! – De az is csábított, hogy házigazdám,
531 IX | kendőzőszerekkel. Ez a férje az én gyermekkori ideálomnak,
532 IX | a kifelé jövő kocsiknak az ideje van: két kocsi a szűk
533 IX | bőrét a hátukról.~Ah, ez itt az Apollo temploma: Venus szobrával
534 IX | temploma: Venus szobrával az elején. Legelső dolgom áldozatot
535 IX | Legelső dolgom áldozatot hozni az isteneknek, hogy meg ne
536 IX | papjának egy sestertiát: az leghamarább megharagszik.~
537 IX | Most éppen a duumvirné és az aedilisné szárítják ott
538 IX | szárítókötelet.~Aha! Itt épül az Eumachia, amelyhez a köveket
539 IX | össze kell deklamálnom. – Az Augustus temploma – még
540 IX | piedesztáljainál húst mérnek, s az újdonatúj szandáljaimat
541 IX | Glaucusa fog lakni benne: hanem az még most nem született.~
542 IX | ajtaján át szerteszét árad. Az arany Dalmácia s a boldog
543 IX | minden illattermő füveit s az Indiák ámbráit és gyantáit
544 IX | lakossága részeg volna örökké az illattól.~Meleager házának
545 IX | illattól.~Meleager házának az elejére van festve Mercur,
546 IX | Rómában ugyan kinevetnék az embert vele; a peristyl
547 IX | alattuk egy márványkút, hátul az oecus, tizenkét világossárga
548 IX | istennővel.~De mind nem akadt meg az én szemem a festett szépségeken,
549 IX | meliora putat!” Ez „ő” (az a gipszalak, aki ott fekszik
550 IX | gipszalak, aki ott fekszik az üveg alatt a múzeumban).
551 IX | gipszalakjáról? – Ez „ő”, az én egykori ideálom: a gyönge
552 IX | szabados azt felelte, hogy az most iriskenőcsöt készít,
553 IX | vele; hanem menjek csak be az oecusba; a domina szívesen
554 IX | engem?~– Hogyne, uram? Hisz az orrodon viseled a nevedet:
555 IX | megnémultam. Hisz ez nem az a daphnéi alak, aki előlem
556 IX | elfutott; ez egy eleven amfóra, az öblöséből; a nyaka elvész
557 IX | vastagok, hogy jó volna, ha az én járó tagjaim olyanok
558 IX | leszorítva. Hiszen szép az a római tunica, de nem szabad
559 IX | kiszabadulni.~– Hát te vagy az én hajdani Drusillám? Hát
560 IX | én hajdani Drusillám? Hát az a másik? Az a Daphné, azzal
561 IX | Drusillám? Hát az a másik? Az a Daphné, azzal a sistrummal
562 IX | a kezében.~– Te bolond! Az a leányom.~Azzal leültetett
563 IX | vitte volna el, aki azt az autographonalbumot legelőször
564 IX | következő verset karcoltam az albumába:~„Dum puer ego
565 IX | és hímzéssel értékesíték az idejüket. Előhívta a leányát
566 IX | felvilágosított róla, hogy az a pengetyű, amit annak a
567 IX | valami zeneszerszám, hanem az Isis-tisztelethez tartozó
568 IX | amit a szertartás alatt az egyiptomi istennő tiszteletére
569 IX | szoktak kezelni.~– Hát ti az egyiptomi istenségeket imádjátok? –
570 IX | szent Anubis! Mit csináljon az ember? Ez van most divatban.
571 IX | ember? Ez van most divatban. Az előkelő világ mind az Isis
572 IX | divatban. Az előkelő világ mind az Isis templomát látogatja.
573 IX | házunknak belső barátja. Van az Isis templomának az oltárán
574 IX | Van az Isis templomának az oltárán egy Diana-mellszobor,
575 IX | ájtatos hívekkel, akik várják az istennő oraculumát, az egyik
576 IX | várják az istennő oraculumát, az egyik azt várja Dianától,
577 IX | végy rajta valeriánát”. Az pedig nem kapható másutt,
578 IX | Meleagernél, mert ő bérelte ki az egész valeriánatermő dalmát
579 IX | sáfrányszínűre a hajukat az előkelő hölgyek, teuton
580 IX | azért, mert töröttek. Ezeket az edényeket verte Cicerónak
581 IX | Cicerónak a hátához a felesége, az erényes Terentia, mikor
582 IX | szép Clodiával akarja neki az ügyvédi honoráriumot kifizettetni.
583 IX | a delnőnek odaítélte azt az egész birtokot, amiből a
584 IX | pletykák.~– Valamivel régibb az, melyet már hallanod kellett,
585 IX | mondják, ártatlanok voltak. Az egyik, Emilia, mikor a verembe
586 IX | ártatlan vagyok”. Hanem az szép lehetett. Én is meg
587 IX | maga is, és orron ütötte az embert, ha a fejére nézett,
588 IX | Carinusra hallgattam volna, az enyém lehetett volna az
589 IX | az enyém lehetett volna az a két nagy elefántagyar,
590 IX | festve a fiatal leányok az istenek minden istentelenségeit,
591 IX | alienum puto”2, a mire aztán az asszonyféle azt gondolta,
592 IX | voltak.~– Haj, haj! – mondá az én hajdankori ideálom –,
593 IX | rabszolga pedig azt hitte, hogy az ura igazán alszik s nagyot
594 IX | censeálja; félbeszakította az érdekes társalgást a libertinus,
595 IX | libertinus, jelentve, hogy az uraságok már összegyűltek
596 IX | termetű volt, mint a felesége: az embernek várni kellett,
597 IX | megszólal, hogy megtudja, melyik az eleje, melyik a hátulja;
598 IX | Egészen ellentéte volt az aedilis, Marcus Coribantus;
599 IX | törpe homunculus; azután az aranyműves Quintus Gallopavo,
600 IX | színész, akinek nem járta az úri társasággal együtt étkezni;
601 IX | együtt étkezni; sőt, inkább az volt a rendeltetése, hogy
602 IX | hogy rákerülvén a sor, az asztaltársaságot előadásaival
603 IX | együtt találta megtartani, az egész asztaltársaság helybenhagyólag
604 IX | volna a „De arte amandi”-t.~Az étekfogásoknak vége-hossza
605 IX | hozzá, kotyvasztod. Hogy az ecet ízét enyhítsd, mézet
606 IX | Szüntelen magáról beszélt, meg az új darabjáról, melyet a
607 IX | aki odamenekült őhozzá, az ellenségei által üldözve,
608 IX | drámaírónak nagy volt a panasza az aedilis ellen, aki egyúttal
609 IX | is: miért hogy nem akar az előadó színésznek ehhez
610 IX | maszkra van szükség, s annak az orrát pirosra kell festeni.~
611 IX | adni. Meleager véleménye az volt, hogy a bacchánsnők
612 IX | jelenetét ki kell bővíteni, mert az húz publikumot. A Flaménnek
613 IX | publikumot. A Flaménnek pedig az a jó ötlete támadt, hogy
614 IX | a jó ötlete támadt, hogy az előadáson a geta fejedelmet
615 IX | fölléptetni.~Eközben Buprestis, az Isis-pap, minden módon barátságot
616 IX | kedvemért, hogy nekem engedi át az Isis-cultus alatt Anubis
617 IX | mely egyiptomi istenségnek az a szabadalma, hogy az oltár
618 IX | istenségnek az a szabadalma, hogy az oltár körül szolgáló szüzek
619 IX | bizonyos disztichonokat.~– Az akkor volt: de én azóta
620 IX | a felebarátom leányának az elcsábítását.~– Akkor te
621 IX | fejedelem szerepelni.~– Az nem lehet, Buprestis, mivelhogy
622 IX | mivelhogy nekem még a darab után az epilógot is el kell mondanom;
623 IX | mécset kértem, hogy még az epilógomnak megadhassam
624 IX | epilógomnak megadhassam az ultima limát. Behoztak egy
625 IX | proeficák üvöltését künn az atriumban; amint hármasával
626 IX | vidua szemeiből, siettek az üvegcséket alátartani.~–
627 IX | egy epitaphiumot.~Ez is az én kötelességem.~Megtettem
628 IX | S ezt a verset karcoltam az urna szélére:~„Óh Meleagre!
629 IX | jégesővel kezdődik. Kinyitottam az erkélyajtót, az egész sétány
630 IX | Kinyitottam az erkélyajtót, az egész sétány fehér volt
631 X | X. Az aquarium. A rákok komédiája~
632 X | katakombákba.”~Hiszen szép innen az erkélyről elnézni, hogy
633 X | hogy állanak meg a szamarak az utca közepén, amíg a jég
634 X | most nem akaródzik.~Még az öregemtől hallottam, hogy „
635 X | segedelem”; íme, midőn már az unalom szörnyetege az életünket
636 X | már az unalom szörnyetege az életünket kezdé fenyegetni,
637 X | fenyegetni, megszólal egy hang az ajtóban, mely a világ minden
638 X | Adjon Isten jó reggelt.~Az én kedves öcsém, a fiatal
639 X | politikai ellenfelek! Még az itthoni ellenfél is kedves
640 X | ellenfél is kedves egymásnak, az idegen világ nagy kietlenében!~
641 X | dilettáns, ő pedig szaktudós az én kedvenc világomban, a
642 X | csigák országában.~Mikor az ősszel búcsút vettünk egymástól
643 X | Nápolyban találkozni fogunk még az idén. Az én ifjú tudósom
644 X | találkozni fogunk még az idén. Az én ifjú tudósom itt a magyar
645 X | látjuk, csak sétáljunk el az aquariumba.~Az ott van a
646 X | sétáljunk el az aquariumba.~Az ott van a Castello d’ovo
647 X | való vízi menageria, hanem az első és egyetlen tudományos
648 X | év előtt, s jelenleg van az intézetnek saját gőzjachtja,
649 X | magyart: csak franciát nem. (Az igazgató burkus.)~Furcsa
650 X | alant volt, Bajae mellett, az elsüllyedt városban, hatölnyi
651 X | tömlő megy fel a csónakig, az egyiken friss levegőt fújtatnak
652 X | balett-táncos (a vízben nincs az emberi testnek súlya); a
653 X | delelő nap vet rájuk, s az árkádok közül szemközt úsznak
654 X | ha a távolból közeledik az emberevő cápa sötét alakja,
655 X | ilyen jelenetét elbeszéli az a tengeri tudós, az egy
656 X | elbeszéli az a tengeri tudós, az egy kicsit más hatást tesz,
657 X | burkusok atléták. Köztük maga az igazgató, Dohrn, egy Wodán-alak.
658 X | elkészítési módja egyedül az ő titka. Eddigelé a múzeumokban
659 X | amint a spirituszt rátöltik az élő állatra, az behúzódik,
660 X | rátöltik az élő állatra, az behúzódik, s elmállik. Dohrn
661 X | a legfinomabb zoophiták, az állatnövények (mikben az,
662 X | az állatnövények (mikben az, ami növényi = kő, ami állati =
663 X | épen, mint élő korukban.~Az én fiatal magyar tudósom
664 X | század részét szelni, s aztán az mikroszkóp alá téve, magyarázatot
665 X | De hát beszéljünk magáról az aquariumról.~Az a földszint
666 X | magáról az aquariumról.~Az a földszint helyiségeit
667 X | alakú eleven virágokkal, az ezüstszín, rózsa és smaragd
668 X | tovaúszik egy darab belőle, az a „tengeri nyelv”. Jóízű
669 X | mikor lefekszik a földre, az ellenségei észre nem veszik.
670 X | pókok társaságában gunnyaszt az aplisia depilans, a tengeri
671 X | összevissza látogatják egymást az ártatlanabb halfajok, melyek
672 X | némelyik olyan, mintha az én köpönyegem kezdene el
673 X | fésűforma pikkelysertével, meg az a másik, körös-körül fogpiszkálókkal
674 X | bele egy ilyen kancsóba, s az egész karcsú teste egyenesen
675 X | Venus-öv a neve.) És ezek az átlátszó lények képesek
676 X | kifordítani a belsejüket, s az emésztetlen részt kidobni;
677 X | emésztetlen részt kidobni; az a csipkefőkötő egészen gyomor,
678 X | megörökített igazi hydráé, aki az eleven embert megfogja,
679 X | barátom elkapja előlem az ideát.~Ott gunnyaszt a tenger
680 X | két kisebb öccse. Ő maga, az öreg, derék, kinőtt példány,
681 X | guggon ül, nagy lomhán. Az egész állat tökéletesen
682 X | papagájcsőrben végződik, amivel az áldozatát összemorzsolja;
683 X | zsinegnél fogva elrántják az orra elől, egyszerre felugrik
684 X | csápjait, hogy mi volna még? Az étvágy fel van költve.~–
685 X | érintkezhetünk vele.~Hogyne kapnánk az ilyen ajánlaton? Felmászunk
686 X | A nagy octopus meglátja az emberi alakokat, s barátságosan
687 X | Dioltenes-ráknak. Ennek az a sajátszerű ösztöne, hogy
688 X | közkeresetre alakult consortium: az actinia odacsalogatja a
689 X | halacskákat a rák közelébe, amiket az ollóra kerít, s a rák elhordja
690 X | kerít, s a rák elhordja az actiniát a puhányok és ázalagok
691 X | most csengetnek, kezdődik az előadás.~Egy kis, már élettelen
692 X | két kisebb tengeri pók; az egyik megkapja a fejét,
693 X | tenni. Ő itten a békebíró. Az egyik lábával az egyik pókot
694 X | békebíró. Az egyik lábával az egyik pókot üti pofon, a
695 X | halacskát, s megtartja magának.~Az árvák futnak panaszra.~S
696 X | úr még hozzá sem fogott az igazságtalanul elkobzott
697 X | azt világosan lehet látni az előrészén felfűzött gyöngyökből,
698 X | mint inkább tojások: ez az „ewig weibliche” a rák-nemzetségnél.~
699 X | weibliche” a rák-nemzetségnél.~Az asszonyság a rákoknál rendesen
700 X | rendesen kétszerte nagyobb az uraságnál, s annálfogva
701 X | egyúttal olyat kommant a fejére az ollójával, hogy az meghunyászkodva
702 X | fejére az ollójával, hogy az meghunyászkodva bújik be
703 X | nekiül; a négy első kezével az elfoglalt martalékot szájához
704 X | méltóságos tekintély honol az arcán; a szájáról lelógó
705 X | többször megkísérli előbújni az ágy alól; de egy gyöngéd
706 X | cicisbeo odalopózik, felmászik az ölébe, s ugyanazt a halat,
707 X | asszony majszolja, elkezdi az alsó végén panisálni.~Ez
708 X | s olyat lök a mancsaival az ifjasszonyon, hogy az felfordul
709 X | mancsaival az ifjasszonyon, hogy az felfordul csigástól, actiniástól,
710 X | tette a szépet!) megragadja az elejtett prédát, s tovafut
711 X | Felfutott a prédájával az antipathes-korall tetejébe.~
712 X | feléje bajuszaikkal; de amit az arcátlan tengeri pók mind
713 X | szorongatva a karjai közé az egyre fogyó körömfaladékot.~
714 X | legalább nagyon mulattatott ez az előadás; – jobban, mint – – –
715 XI | fehér, s most látjuk meg az igazi nápolyi eget, melyről
716 XI | mint a mi egünké. Valóban az: itthon csak egyszer láttam
717 XI | láttam hasonló színű eget; az 1841-iki teljes napfogyatkozáskor,
718 XI | késő estig eltartott ez az arany idő. A napnak minden
719 XI | fogadtam egész napra. Úton az az elvem, hogy úri módon
720 XI | fogadtam egész napra. Úton az az elvem, hogy úri módon utazni
721 XI | pazarlás; mert itt legdrágább az idő, kivált a jó idő, s
722 XI | a pénzben, de vesztegeti az időt, az fizeti a legnagyobb
723 XI | de vesztegeti az időt, az fizeti a legnagyobb uzsorát.
724 XI | legnagyobb uzsorát. Velünk jött az én kedves fiatal tudósom
725 XI | egész vidékét kitanulta; az ő vezetése mellett egy nap
726 XI | folyvást a tengerparton visz az végig, balról a zöld szigetek,
727 XI | inkább szikladarabokkal), s az örökzöld mosolygó paradicsomon
728 XI | felajánlva hangosan. Nekem az a fátumom, hogy mindenütt
729 XI | szakállán végig, mint mikor az ember borotválkozik: akkor
730 XI | a tenger alá süllyedt, az újra fölemelkedett romemlékeit,
731 XI | dobogni, érezzük melegíteni az örök fiatal földanya keblét.
732 XI | felosztott lassú pihegés az, mely alatt a tengerfenék
733 XI | század hosszú lélegzetvétele az óriás kebelnek megint visszasüllyeszti
734 XI | kényelmesebb, mint szamárháton.~Az Amphiteatrumot megnézetlen
735 XI | veronai circus (hát még az ó-budai amphitheatrum?)
736 XI | dobták szent Januariust az oroszlánok elé, de azok
737 XI | vulkánnak a döböre (kráter) az egész Solfatara. Még most
738 XI | nyitva levő torka leheli elő.~Az út, melyen a Solfatarához
739 XI | követ ledobunk a magasból, az a lábunk alatt visszhangzó
740 XI | furcsasága a növényvilágnak, az „arbutus unedo”.1~Mikor
741 XI | Diószeginek ez a följegyzése: az „arbutus unedo virágfürtjei
742 XI | virág és érett gyümölcs az ágon.”~Hogy lehet ez? Hát
743 XI | ágon.”~Hogy lehet ez? Hát az egyik ősz és a másik ősz
744 XI | titokteljes tünemény marad az, hogy egy olyan bogyó, mely
745 XI | esztendeig a megérésre, míg az új virág nyílni kezd ugyanazon
746 XI | virág nyílni kezd ugyanazon az ágon; úgy, hogy egy akkora
747 XI | illatú idei virágcsokrot; az egész kis fa olyan gyönyörű
748 XI | ha akarna! – De nagy az ő igénye; vulkánt kíván
749 XI | merte felütni a tanyáját: az egyik oldalán a sziklának
750 XI | missek, körüllengedezve az alvilág gőzeitől. Ez azoknak
751 XI | a tűzhányó völgyében.~Mi az a Solfatara? A természettudósnak
752 XI | hirdeté misztériumait Serapis, az óriáskígyóval körültekert,
753 XI | koronás isten. Hogy magát az istenszobrot áttették e
754 XI | helyről a nápolyi múzeumba, az helyes takarékoskodás volt,
755 XI | belőlük színházfoyer-t, az már prédapazarlás volt.
756 XI | prédapazarlás volt. Most csak az oszloptalapokat látjuk már
757 XI | még ma sincsen megoldva.~Az a három fennálló, tömör,
758 XI | vannak egymás mellé fúrva az odvak, sokban még benne
759 XI | sokban még benne találni az odaszorult kagylókat, s
760 XI | Eszerint valamikor ennek az egész templomnak odáig kellett
761 XI | maradnia. De hogyan lehetett az, hogy az alább eső részét,
762 XI | hogyan lehetett az, hogy az alább eső részét, mely még
763 XI | talány!~De nem kisebb talány az, hogy ugyan mi ütött a rómaiakhoz,
764 XI | klasszikus istenségei közé az egyiptomi bálványokat is
765 XI | szépségének, együtt járt vele az erényeinek a híre is. Férje,
766 XI | istennőszobornak hordta volna az áldozatokat. Utoljára arra
767 XI | neki: „Ha nem fogadja el az áldozatodat az eleven istennő,
768 XI | fogadja el az áldozatodat az eleven istennő, add a kőből
769 XI | add a kőből faragottnak, az elveszi, célt érsz”. És
770 XI | ami nagy kitüntetés, mert az egyiptomi istenség főpapjának
771 XI | főpap előadja Paulinának az örömteljes izenetet, hogy
772 XI | örömteljes izenetet, hogy ezúttal az Anubis isten őt választotta
773 XI | sugallatai elfogadójának. Az izenet a férj jelenlétében
774 XI | jelenlétében adatik át; az magánkívül van örömében,
775 XI | magánkívül van örömében, hogy az ő házát ilyen kitüntetés
776 XI | diadalmas arccal beszéli el neki az egész misztériumot, felfedve
777 XI | ezúttal ő játszotta. Azt hitte az ifjú ember, hogy ezzel a
778 XI | hatalmába keríti a nőt, akit az Isis-pap segélyével tőrbe
779 XI | házából imádóját, s elmondta az egész titkot, ami vele történt,
780 XI | császár nem érté a tréfát; az Isis főpapját keresztre
781 XI | mysteriumaikat.~Ennyit mond az én feljegyzésem.~Mármost
782 XI | olyannyira Nápoly környékén az Isis, Oziris, Buziris és
783 XI | andalító Puteolaneumában?~Az egész part mentét, fel Bajaeig,
784 XI | melynek víz alatti palotáiban az aquarium számára sepiákat
785 XI | Egyszer csak azt mondta az az örökké nyitott száj odafenn,
786 XI | Egyszer csak azt mondta az az örökké nyitott száj odafenn,
787 XI | munkájukat. És aztán otthagyta az egész elsüllyedt palotasort
788 XI | ismét a tenger alul magasra az elsüllyedt romokat, népek
789 XI | istenség össze nem kuszálta az emberek terveit. Most már
790 XI | csatorna három öböl között: az egyik öböl már eltűnt, a
791 XI | visz el, nem tudni, mi volt az, templom, kéjlak, vagy víztartó
792 XI | S még hadi kikötőket! (Az öreg Plinius itt parancsnokolt
793 XI | megnyugszunk, mikor erről az „élő” földről a jó, csendes,
794 XI | vargabetűt csináltat velünk az oroszbarátság. Tudniillik,
795 XI | rosszul traktálnak. Tehát az oroszokhoz eveztünk, ki
796 XI | kellett mennünk ebédre; az „Hôtel della Reginába. A
797 XI | a „Kis pipának”, kivéve az egy étkezést. Olasz konyha
798 XI | köznép a pokol barlangjának, az előkelő világ a Sybilla
799 XI | azonban csak úgy lehet, ha az ember a vezetőnek a hátára
800 XI | folydogál benne alul-felül, s az ember bőrig ázva kerül vissza
801 XI | kerül vissza belőle. Ezen az áron nincs kedve az embernek
802 XI | Ezen az áron nincs kedve az embernek pokolba menni.
803 XI | bennünket a meleg légáramlat. Az előpitvarban köszvényes
804 XI | azután megtanuljuk, hogy ez az alagút kör alakban járja
805 XI | meg a sziklát, ilyen meleg az egész hegy, mint itt. Próbatétül
806 XI | amidőn sötétségben megjelenik az a veres csillag, a fáklya
807 XI | lihegését, amint sebesen fut az öldöklő forróságú alagúton
808 XI | Szegény fiú, megérdemli azt az egy lírát a látogatóktól –
809 XI | hanem a grand hôtelbe. Éppen az az étekfogás. Csak egy különbség
810 XI | grand hôtelbe. Éppen az az étekfogás. Csak egy különbség
811 XI | egy különbség van benne: az, hogy itt Bunkó helyett
812 XI | Ebéd végeztével átmegy az úri társaság (nagyobbrészt
813 XI | polkát, valcert virginálni, s az angol lordok és myladyk,
814 XI | lordok és myladyk, akik az asztalnál oly feszesen ültek,
815 XI | oly feszesen ültek, mintha az úrvacsoráját költenék el,
816 XI | tudom, nápolyi szokás-e az, vagy nagy-britanniai?~Mi
817 XI | minden ablak éjszakára.~Az eső szitál, permetez – hanem
818 XI | szitál, permetez – hanem az utcáról is énekhang zendül
819 XI | bocsáthatók; csupán a nyílt utcán, az erkélyek alatt szíveltetnek
820 XI | hangján megérzett, hogy az beteg már; de azért az valami
821 XI | hogy az beteg már; de azért az valami oly megkapó, rokonszenves
822 XI | együtt bámulva hallgattuk az erkélyről a sötétben éneklőket;
823 XI | kopogó esőcseppek adták az orchestrumot; s valamennyi
824 XI | kivenni.~De hát „ki” lehetett az a nő valaha? Akinek ilyen
825 XI | fúr-farag, ráspolyoz, vagy az utcán jár és árul valamit
826 XI | ácsorgót nem látni.~Maga az a tengerpart is, ahol azelőtt
827 XI | után fitymálva mellőz; de az én szobortalan hazámban
828 XI | közepén áll Virgilius Marónak (az itt születettnek) kis temploma,
829 XI | halhatatlanok társaságában. Itt van az akvárium is.~A legelső látogatói
830 XI | katonák. Itt tanítják be az újoncokat a hadi művészet
831 XI | művészet titkaiba, ahogy azt az újabb kor követeli: nagyot
832 XI | hámozzák a hesperidák almáit az egzecérozás közben. Minthogy
833 XI | keresztül a gyakorlótéren az equipage-ok, vetturinók,
834 XI | keresztültörnek a hadsoron; – az okosabb enged; – míg végre
835 XI | arra aztán nekiiramodik az egész kompánia, ki előbb,
836 XI | kőgátig, futás közben ki-ki az egyik kezével fogja a kalapját,
837 XI | összegyűjti s hazaviszi az egész dandárt. Jó, hogy
838 XI | egész dandárt. Jó, hogy az olaszokkal barátságban vagyunk;
839 XI | világa ide jön bemutatni az előfogatait és divatöltözeteit,
840 XI | innen és mögötte kezdődik az új Nápoly, mai korhoz idomított
841 XI | hegyoldalba a Mergellinán néhol az épülethez való helyet is
842 XI | is oda kellett építeni. Az igaz, hogy olcsó és könnyen
843 XI | anyag; a tuff-kő, amelyből az itteni házakat építik, valami
844 XI | építette, de még inkább azért az oltárképért, amelyen a sátán,
845 XI | súlyosan elvádolt püspöknek. Az útikalauzok, könyvek és
846 XI | püspök festeté vala, s hogy az a deli hölgy, aki az ördögöt
847 XI | hogy az a deli hölgy, aki az ördögöt képviseli rajta,
848 XI | püspököket védelmezni; azonban az igazságszeretetem nem engedi,
849 XI | szenvedély gerjedelmei által az avernói püspök iránt, s
850 XI | azt, a szép hölgy legyen az első, aki előtt azt leleplezik.
851 XI | intésére leránták a leplet az oltárképről, s ott látta
852 XI | élethíven eltalálva, s legázolva az arkangyal lába alá, akiben
853 XI | Fecit victoriam”, amit csak az érthet meg teljesen, akinek
854 XI | amiben Nápolynak a lelke van, az életereinek lüktetése, ha
855 XI | anatómiai műszavakat használni, az ütér és a visszér: ez a
856 XI | Toledo utca és a húspiac.~Az utóbbit elég egyszer végigutaznunk,
857 XI | feledhetlenül emlékünkben maradjon; az elsőt azonban tanulmányozni
858 XI | hosszú, mint Budapesten az Andrássy út s éppen úgy
859 XI | ugyanabban a könyvben, ahol az olvasónak az öngyilkosok
860 XI | könyvben, ahol az olvasónak az öngyilkosok meddő gyümölcsfáiról
861 XI | oly szakadatlan tárlatát az ipar kincseinek, mint az
862 XI | az ipar kincseinek, mint az egy Toledo utca Nápolyban.
863 XI | ami legnevezetesebb benne, az, hogy mind „otthoni” cikk.
864 XI | francia konyakot kerestem, az felelték: nem tudják, micsoda
865 XI | nem tudják, micsoda állat az. Tessék, ha kell, olasz
866 XI | csipke, a gyönyörű üvegáruk, az ékszerek, az antikok és
867 XI | gyönyörű üvegáruk, az ékszerek, az antikok és azoknak remek
868 XI | remek utánzatai, a bútorok, az acéleszközök, márvány, elefántcsont
869 XI | nápolyi kesztyű túltesz az ötforintos angol kesztyűn.
870 XI | szobrait illeti, ezeknek az ára a tréfával határos,
871 XI | ékszerek farkasszemet néznek az üveggyöngyök árubódéjával;
872 XI | aki csak rézpénzt vált, s az elegáns confectionner kiakasztott
873 XI | porcelántányérral vis-à-vis ugyanannak az utánzata papírmaséból, 50
874 XI | osztogatnak; kincstárai az aszalt gyümölcsnek, Kaliforniái
875 XI | osztriga-vendéglők, s ennek az árusai mind fennhangon kiabálják
876 XI | kiabálják a járókelőknek – nem az áruk nevét, azt úgy is látja,
877 XI | van, hogy micsodák, hanem az árát: „Mezzali!” hangzik
878 XI | jobban megbámulni méltó az a magas szál legény, aki
879 XI | fejéről akrobatai ügyességgel az ingó alkotmányt.~Az utca
880 XI | ügyességgel az ingó alkotmányt.~Az utca közepén pedig jár szakadatlan
881 XI | dandy-léptekkel méri végig az utcát, hódító tekintettel
882 XI | utcát, hódító tekintettel az emberiség szebbik felét,
883 XI | minden idegennek feltűnik az, hogy a nápolyi köznép között
884 XI | szembejönni: ez valódi típusa az olasz szépségnek. Tojásdad
885 XI | perselyt, s azt megzörgeti az arcom előtt; s rögtön megveszi
886 XI | jótékony hölgyek átvehetnék ezt az üdvös nápolyi szokást; micsoda
887 XI | Nincs semmi baj. – Csak az a rendes állapot fordul
888 XI | Erre a kis leány betereli az udvarra a kecskéket. Azok
889 XI | riskának ezalatt odalenn az utcán szintén akadt valami
890 XI | megfelel. – Hát biz addig, míg az megtörténik, várni kell
891 XI | megtörténik, várni kell az egész hintósornak. Ez már
892 XI | hangzik.~Ráismerünk: ez az inclangorium. Valami ájtatos
893 XI | Valami ájtatos menet jön. Az utca közepén hoz egy ministráns
894 XI | jobbra-balra osztogatja az áldást a népnek: ebben van
895 XI | kalapjukat, néhány percig hangzik az ájtatos ima szavainak csendes
896 XI | csendes mormogása; amint az aranyos hintót a veres ruhás
897 XI | továbbvontatják, ismét felhangzik az elébbi zaj: „Mezzali! mezzali!”~ ~
898 XI(1)| amidőn egyszer csak elkezdett az álhajam zölddé válni. „Mi
899 XI(1)| adatot ezért jegyeztem föl az utókor számára, hogy mindazon
900 XII | akarja látni.~Pedig ennek az egy vendéglőnek a neve külön
901 XII | tartozik (Sant-Agniello), az nincs a mappán.~Olyan szűk
902 XII | beléptünknél kellemessé teszi az ideszállást, s aztán napról
903 XII | napra jobban megszereti az ember ezt a helyet. Akinek
904 XII | helyet. Akinek tudniillik nem az a célja, utazás közben,
905 XII | nap háromszor mutassa be az új toalettjét. Itt ugyan
906 XII | Itt ugyan nincs kinek. Az átfutó vendégeken kívül
907 XII | szaladni. Minden szobánknak az ajtaja egy közös teraszra
908 XII | Nápoly felé van fordítva az arca). Oldalvást a magas,
909 XII | látjuk itt, mint otthon az almának, körtének, a már
910 XII | gyönyörűség felmászni, hogy az ember a tetejében levő érett
911 XII | kiszedhetők a jóízű mandulák. Az olasz köznépnek ez ebéd
912 XII | mulatság: mire jóllakik vele az ember, akkorra megéhezik. –
913 XII | feltöltve körülötte. Aztán az a föld is olyan fajta, aminőt
914 XII | mély tálak arra valók, hogy az esővizet megtartsák. Ezt
915 XII | hortikulturális élvezet volt az első gondom, azalatt a leányom
916 XII | vendéglő kertjéből visz alá az út a tengerhez. Harminc
917 XII | és virányos partjainak. Az egyik sziklaboltív magasából
918 XII | sziklaforrás zápora; úgyhogy az ember mintha egy ezüst hárfa
919 XII | milyen kedélyes; játszik az emberrel. Az óriás meredek
920 XII | kedélyes; játszik az emberrel. Az óriás meredek sziklafolt
921 XII | sziklacsompók zárnak el; az egyiknek a tetején egy várromhoz
922 XII | szél a levélárva ágakon, az olyan valami túlföldi zenét
923 XII | zenét támaszt, aminőnek az eolhárfáét hisszük, vagy
924 XII | fövénnyel. El kell lesni az időt, mikor kisebb hullámot
925 XII | egy hatalmas habtorlattal. Az sem árt meg, csak mulatság.~
926 XII | van a tenger mellett is: az, hogy megéhezünk. Az éhség
927 XII | is: az, hogy megéhezünk. Az éhség nálam ritka vendég;
928 XII | masírozó katona; de nem az íróasztal rabszolgája.~Hanem
929 XII | tenger azt is meghozza: az éhséget. Értem már, hogyan
930 XII | siketes vadonban!”) véget vet az ábrándozásoknak. Szaladunk
931 XII | ábrándozásoknak. Szaladunk fel az ismerős sziklaúton, hogy
932 XII | kicsit Bismarckról, meg az aszúszőlőnek itteni módon
933 XII | módjáról, s elmondjuk egymásnak az úti tapasztalatainkat, beszélünk
934 XII | gomolygó füstfellegeit, s az oldalán vérvörös nyaklánc
935 XII | lávapatakjai. Még most is lágy az érctömeg; a kalauzok soldi-darabokat
936 XII(1)| Hálából jegyzem az árakat. A La Cocumellában
937 XIII | kormány végez”. Most éppen az odavezető utat csináltatják:
938 XIII | tovább a Santa Agatánál, az eső úgy előfogott: ez elrontott
939 XIII | elrontott minden kilátást.~Az idáig vezető út is nagyon
940 XIII | hegyoldalban elterülő kertek jelzik az emelkedő talajjal együtt
941 XIII | takarva gyékényekkel fölül és az északi oldalaikon, ami olyan
942 XIII | narancsfa; de még mindig kedvez az ég az olajfának és szentjánoskenyérnek;
943 XIII | még mindig kedvez az ég az olajfának és szentjánoskenyérnek;
944 XIII | lombjaikkal; azután felváltja az olajfát a szelídgesztenye,
945 XIII | levő sárga lombbal; feljebb az is vegyül az ilexszel, míg
946 XIII | lombbal; feljebb az is vegyül az ilexszel, míg utoljára átengedi
947 XIII | utoljára átengedi a tért az árvafenyőnek; – hanem magasra
948 XIII | magasra felfuttatott szőlő, az van mindenütt: ez minden
949 XIII | barátságos Cocumellába. Amíg az ebéd ideje eljön, gyönyörködjünk
950 XIII | azokat is csakúgy elsimította az egy nyaldosással, mint a
951 XIII | körmönfont erős mondások, amiket az idegen csak eltanulni szeret
952 XIII | Magyar vezérük volt, s az parancsolt az egész Capitanatóban.
953 XIII | vezérük volt, s az parancsolt az egész Capitanatóban. Amott
954 XIII | tiszta lett előttük, utánuk az Abruzzok hegysége, mint
955 XIII | legionáriust küldjenek a falujukba: az jobban meg fogja azt védelmezni,
956 XIII | homlokukról a verítéket; az öreg emberek fiaiknak hítták
957 XIII | emberek fiaiknak hítták őket, az olasz vendégszerető lett
958 XIII | mint egy magyar vezérnek az útlevele; kapott érte szállást,
959 XIII | lomha nyugalmából, hogy azon az estén a holdvilágig dobálta
960 XIII | dobálta fel a tüzes köveit, az ő üdvözlésükre, s bevilágította
961 XIII | üdvözlésükre, s bevilágította éjjel az útjukat fölséges lángoszlopaival…
962 XIII | írtunk erre a fövénylapra az imént? Kinek a neve volt?~ ~
963 XIII | csónakút a tengeren.~Este (az ebédnél) még egypár utazóval
964 XIII | Barátságos, szívélyes emberek.~Az egyik éppen most jött át
965 XIII | Capriról a postavitorláson. (Az is csak olyan evezős bárka.)
966 XIII | mi ne tennők meg? Csak az a különbség, hogy a németnek
967 XIII | nyugodtan rábízhatjuk magunkat az itteni hajósokra; mert ez
968 XIII | a szárazon: ha azt látja az időjárásból (melyet jól
969 XIII | húsevő, ember-elnyelő), majd az égbe dobálta a hullám a
970 XIII | Kisfaludy gőzös födelén nemcsak az utasok, de még a kutyák
971 XIII | olyan kicsike voltál, hogy az ölemben vittelek a dereglyébe,
972 XIII | kétségbeesve fordítád felém az arcodat: „Hogyan van! Jaj,
973 XIII | keletinek nyilatkozott. Az a jó azonban volt benne,
974 XIII | azonban volt benne, hogy az esőfelhőket mind elverte
975 XIII | esőfelhőket mind elverte az égről a hegyek mögé.~Valami
976 XIII | felhők visszasugározták az aranyfényt a hegyoldalra,
977 XIII | átadta a völgynek; olyan volt az, mint egy aranyba mártott
978 XIII | felkészülve neki indulánk az útnak, le a sziklabarlangokon
979 XIII | tűnt fel előttem, hogy itt az evezősök nem húzzák a lapátot,
980 XIII | aztán nincs is kormányosuk: az evezés módjával adják meg
981 XIII | evezés módjával adják meg az irányt.~Minő fölséges kép
982 XIII | könyökölő rotundával; s az őssziklában a természet
983 XIII | volt talán? Végtől-végig az egész kinyúló sziklanyelv,
984 XIII | barlangokba bejár a tenger: az egyiket a népajk Johanna
985 XIII | Hanem aztán amint elhagytuk az előfokot, s elkerültük a
986 XIII | tudtuk azután meg, hogy mi az a tenger?~Fölséges egy látvány.
987 XIII | legelső érzés, ami előveszi az embert, mikor ezt a láthatártalan
988 XIII | előtt, a saját semmiségének az érzete. A tengeren nincs
989 XIII | nincs előtte menekülés, csak az a védelem, hogy azt a te
990 XIII | azt a te dióhéj járművedet az orrával kell a hullám dereka
991 XIII | hullámnak, de amott jön az anyja! Héj, milyen fodrot
992 XIII | támad fel a láthatáron! Az olyan, mintha a tenger mélyéből
993 XIII | hullámot, egymást biztatva, meg az utasokat: „Corragio per
994 XIII | nekem!”)~Hát hiszen meglesz az a makaróni con formaggio,
995 XIII | szó, mégiscsak előveszi az embert lassankint valami
996 XIII | szokatlan megszontyolodás, mikor az a hullám hátán való tánc
997 XIII | ez.~Egyszer csak elkezd az embernek a gyomra gondolkodni.
998 XIII | arra, hogy ő gondolkozzék? Az ő dolga az, hogy emésszen,
999 XIII | gondolkozzék? Az ő dolga az, hogy emésszen, a fej dolga
1000 XIII | aztán a hajósok abbahagyták az evezést, kifeszítették a
1-500 | 501-1000 | 1001-1068 |