bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 I | a bölcsek, kik tagadják, hogy a teremtés csodája, az ember,
2 I | Panaszt tettem az apámnál, hogy miért kereszteltek engem
3 I | kereszteltek engem Móricnak, hogy csúfol vele minden gyerek.
4 I | térdére vett, megmondá, hogy azért választotta a számomra
5 I | mindinkább megszerettem, hogy véteknek tartottam volna
6 I | mégis mindenütt elárulja, hogy magyarul gondolkodott) eszméit
7 I | magyar szöveget anélkül, hogy hozzá adnánk, vagy változtatnánk
8 I | kifáradva. Pedig én azt akartam, hogy fáradjon ki, hagyjon elnyugodnom.
9 I | Hiszen nem volt rá szükség, hogy magamat kínozzam: igen jó
10 I | Elálmosodtam. Mindenki azt mondá, hogy jó lesz lefeküdnöm, ma nyugalmas
11 I | ébresztettek fel azzal a szóval, hogy a „végek vége” előtt állunk.
12 I | soha nem vétett senkinek, hogy tudott oly rossz szív lenni!~
13 I | nyugodt volt, azt mondta, hogy semmi fájdalmat sem érez,
14 I | mert sötét van, s kért, hogy a ruháit készítsem oda,
15 I | mindent mondó szemeivel, hogy én ahhoz hasonló sötétséget
16 I | Olyan szép halál volt, hogy meg kellett szeretni.~ ~
17 I | újra, mintha azt akarnám, hogy a sebeimet gyógyítsa a részvét.
18 I | Megnyugodtam már benne, hogy jó volt ez így. Hosszú,
19 I | volnék, ha el nem ismerném, hogy az általános részvét egy
20 I | nővérével, aki egy kerítőné, hogy amint a neje meghal, azonnal
21 I | szüksége van egy férjre, hogy botlásának következményei
22 I | rááll. Hát én megengedem, hogy ilyen emberek is lehetnek
23 I | meg az újkorszak bölcsei, hogy beszéljek nekik egy olyan
24 I | nem találom.~Azt mondják, hogy nagyszerű temetése volt.
25 I | emlékezem egyébre, mint arra, hogy milyen mély volt az az üreg,
26 I | amibe lebocsátották, s hogy milyen hideg volt az a marok
27 I | közönség részvételét. Képzelem, hogy akik november 23-iki kelettel
28 I | kelettel kaptak tőlem levelet, hogy mondták magukban: „Micsoda
29 I | Minden ember azt mondaná, hogy bolond vagyok… Talán így
30 I | barátaim mind azt tanácsolák, hogy menjek el rövid időre utazni,
31 I | azon napokban gyöngülve, hogy csak végig-végig estem hosszában
32 I | festészetet tanulta. A vészhírre, hogy anyja nagy beteg, hazasietett.
33 I | művészet volt, ezután az lesz, hogy az apámnak gondját viseljem”.
34 I | töprengek, nem tudom kitalálni, hogy mit írjak? Hát érdemes az
35 I | én hátralevő életem arra, hogy azért valaki a múzsája csókját
36 I | De vajjon azért, hogy azt a koszorúkkal fedett
37 II | már régen hozzászoktam, hogy körül legyek véve attól
38 II | és fákról”, nem sejtve, hogy milyen jól fog találni ez
39 II | végén azt is megmondom, hogy mi vezetett erre a tanulmányra?
40 II | szerkesztősége már akkor jelezte, hogy a cikkemet közölni fogja.~
41 II | kegyelet tüntetett ki azzal, hogy arcképeiket megörökíté;
42 II | következett el rájuk az a végzet, hogy saját kezükkel törjék be
43 II | Columbusból; úgy nevezi az utókor, hogy az „első magyar”, minden
44 II | elviselni azt a gondolatot, hogy kétségbe vonhassa maga az
45 II | s az olyan fényes volt, hogy megtörte az éjszakát; csak
46 II | volt; akiről azt írtam, hogy „vas ember”, akit láttam
47 II | mertem egyszer mondani, hogy, íme, itt egy ember, akit
48 II | sors arra választott ki, hogy minden csapását kipróbálja
49 II | ép testtel, ép lélekkel, hogy mehetett oda fel az öldöklő
50 II | viszonyok sem háboríták; hogy is háborították volna azt,
51 II | itten?”~Pedig bizony mondom, hogy mindazon szellemek között,
52 II | Azt hiszitek tán, hogy csak a képek tudnak beszélni,
53 II | annyira kényeztette őket, hogy még csak nyesni sem engedte:
54 II | akadékos ágat; ő azt hitte, hogy ez azoknak fáj. – Azonkívül
55 II | szakálla színéért úgy hítták, hogy „Der rote Andrézel”. Híres
56 II | öreg barátom azt tette, hogy egy este, vidám tarokkozás
57 II | diófa. Olyan magasak már, hogy a sárgarigó fészket rak
58 II | onnan csúfolódik le rám, hogy „te fiú”. Mind a négyet
59 II | cserép, odahozta hozzánk, hogy ültessük ki a szabadba,
60 II | s aztán azzal gyógyítja, hogy „kiszakítja”.~Most menjünk
61 II | Annyira igaza volt az apának, hogy én ösztönözve éreztem magamat,
62 II | leggyönyörűbb gyümölccsel: hogy csakúgy nevet az emberre!
63 II | dames”, mi csak úgy híjuk, hogy az „anyánk almája”. Magam
64 II | azok mind azt hirdetik, hogy az „anyai kéz” van fölötte.~
65 II | bátyámmal. Azt mindenki tudja, hogy van nekem egy testvérbátyám,
66 II | azok ott úgy összeforrtak, hogy valósággal egy törzsöt képeznek,
67 II | törzsöt képeznek, anélkül hogy emberi kéz segített volna
68 II | fiókjukban az életírásomat, hogy amint jön a hír, nyomdába
69 II | még olyan gyönge voltam, hogy óra telt bele, amíg a kertem
70 II | többször is. És aztán ellestem, hogy rügyeznek a fabimbók, hogy
71 II | hogy rügyeznek a fabimbók, hogy pattannak ki a cseresznyevirágok
72 II | cseresznyevirágok közös burkaikból; hogy követik példájukat a körtevirágok;
73 II | kérgébe felvilágosított róla, hogy az „én fám” ki van veszve.
74 II | virágágy mellett, azt látom, hogy a kihalt fa törzséből öt
75 III | Márton József, aki azt mondá, hogy „Mind bolond, aki az álmát
76 III | bátor vagyok azt állítani, hogy az álmoknak joguk van az
77 III | történetéhez.~Előrebocsátom, hogy én valami álomszuszék nem
78 III | vagyok, aki azért álmodik, hogy lutriba rakja. Nem is igen
79 III | újra elszundikál: aminő az, hogy a színpadra kell lépnem,
80 III | parádéban, s akkor veszem észre, hogy nincs a lábamon csizma.
81 III | Megtörtént rajtam többször, hogy mikor egy regény kidolgozásánál
82 III | álommese folyamán eszembe jut, hogy hisz ez csak álom, s nekem
83 III | s ráparancsolni magamra, hogy álmodjam jobb kimenetelt;
84 III | menyasszonynak látja magát. S hogy tud az álom utaztatni! Villany,
85 III | egyszer csak azt hallaná, hogy az öreg „ideálista”, hogy
86 III | hogy az öreg „ideálista”, hogy fájó álmait kerülje, az
87 III | közt? Hát mit mondana? Azt, hogy vénségére megjött neki az
88 III | Azonban arra sincs szükség, hogy a haza és az ismerősök glosszákat
89 III | glosszákat csináljanak afelől, hogy egy gyászoló hitves mivel
90 III | fertig”. Hozzá vagyok szokva, hogy a vasúton, ha másodmagammal
91 III | zsémbeljek vele: „Vigyázz, hogy meg ne hűlj! Ne rontsd a
92 III | ablakon!”; csak az lep meg, hogy ezúttal mindenre olyan rögtön
93 III | elhelyezkedtünk, úgy jön, hogy leüljek az íróasztalhoz,
94 III | szoktam, megtáviratozni haza, hogy baj nélkül megérkeztem.
95 III | az egyszerű vacsorát, s hogy jobb legyen az álmom, lefekvés
96 III | olvasmányt előveszem, gondolva, hogy ezen csak elálmosodom. Szépműtani
97 III | tartoznak? Hiszen igaz, hogy furcsa dolgokat is írtam
98 III | író vagyok, s azt mondom, hogy ilyen a valódi élet. Csak
99 III | van közöttünk. Megmondom, hogy mi? Én ezer ember közül,
100 III | csupán, most magasztalnának, hogy milyen derék realista író
101 III | tanúságul: azzal szidnak, hogy idealista vagyok. Én nem
102 III | regényírónak azt a jogát, hogy az élet árnyoldalait élethűen
103 III | olvasó elé; de követelem, hogy az élet fényoldalai is el
104 III | Félig-meddig megnyugtattam magamat, hogy hát nem vagyok idealista.
105 III | szoktam leginkább elaludni, hogy az egyik kezemet a fejem
106 III | életemben; csupán azt kérem, hogy őrizze meg minden rossztól
107 III | támadt. Felugrom az ágyamból, hogy átsiessek a mentésére, megyek
108 III | helyett a kezeim érzik, hogy a fal már egészen át van
109 III | térek helyes eszméletemhez, hogy hiszen nem otthon vagyok
110 IV | ismerőseim kedveért megjegyzem, hogy nem a geográfiai ismeretekben
111 IV | minden módon arra kapacitált, hogy ha Budapestre akarok utazni,
112 IV | azért kellett odamennünk, hogy búcsút vegyünk egy időre
113 IV | mivelhogy annyit tudok olaszul, hogy a hírlapi újdonságokat megértsem;
114 IV | megeshetik azért rajtam, hogy forró vizet hozatok, mikor
115 IV | leég.~Sehogy sem értem, hogy függ ezzel össze, ami következik.
116 IV | a betegemet. Azt mondja, hogy nagyon hideg volt odakinn;
117 IV | mégis jobb itten. Tudom, hogy ez igaz. De hát lehetséges-e
118 IV | asztalon, ernyővel takarva, hogy a beteg szemébe ne süssön.
119 IV | ne süssön. És ő arra kér, hogy írjak nehány sort annak
120 IV | felé, s suttogva kérdezem, hogy írjam én a házban lakó szomszédomnak
121 IV | lakó szomszédomnak azt, hogy ne zongorázzék éjjel, nőm
122 IV | miatta; hisz az jól tudja, hogy ő nagy álmot alszik már;
123 IV | rokonaim erre azt felelik, hogy „Álmodtad ezt, édes bátyám”.~„
124 IV | képezett lánc tart vissza, hogy el ne sodorjon bennünket?
125 IV | tekintetével. S aztán elmondja, hogy vannak ilyen eleven álmok,
126 IV | amikről az ember azt hiszi, hogy ébren látta. A beteg jobban
127 IV | egészen megnyugszom benne, hogy úgy van.~Akkor hát mégis
128 IV | levelet írnom a szomszédomnak, hogy hagyja abba az álomrontó
129 IV | leülök az íróasztalomhoz, hogy levelet írjak.~Hát ez mi?
130 IV | fekete keret itt? Felugrom, hogy ezt megkérdezzem a mellékszobában
131 IV | legutolsó hónapjaiból. Igaz, hogy magam tettem azt oda az
132 IV | vagyok még hozzászokva, hogy egyedül aludjam…~Azután
133 IV | azért az olasz tagadja, hogy őnála tél is van. A tagadás
134 IV | Ágyak vannak, olyan magasak, hogy tornagyakorlat kell beléjük
135 IV | megtartják a szabályt, hogy „Télen kenyeredet, nyáron
136 IV | praktikus egy intézmény! De hogy a díszes localitás üres
137 IV | ott a pincérek alvóhelye. Hogy semmi sincs új a nap alatt,
138 IV | köpönyeget fölszedtem, hogy meg ne fagyjak a szép Itáliában.
139 IV | következő álmomat.~Azt álmodtam, hogy már köztudomású dolog volt
140 IV | köztudomású dolog volt felőlem, hogy meg vagyok bolondulva. Úgy
141 IV | bolondság. S én megtettem azt, hogy összejöttem egy barátommal,
142 IV | fiát), s azt mondtam neki, hogy „Sietek neked gratulálni,
143 IV | mely téged ért!”, ahelyett, hogy azt mondtam volna neki: „
144 IV | Engedd meg, kedves barátom, hogy részt vegyek azon mély fájdalmadban,
145 IV | egy volt, aki azt mondta, hogy bolond vagyok; azután összejöttem
146 IV | szerencsétlenség fölött, hogy ilyen fejtetőre esett szülöttel
147 IV | második, aki elhíresztelte, hogy az eszem tisztul. Azután
148 IV | meggondolás ösvényéről: elmondtam, hogy biz én nekem jobban tetszik
149 IV | választó polgárok s fölkértek, hogy tartsak programbeszédet: „
150 IV | elismeri saját magáról, hogy ostoba! De végképp bekötötte
151 IV | cimborámnak, aki odajött hozzám, hogy szokás szerint írjam alá
152 IV | lett tárva mindenki előtt, hogy elvesztettem az eszemet.
153 IV | kötözni. És én már tudtam jól, hogy ki van adva ellenem a rendelet,
154 IV | adva ellenem a rendelet, hogy szépszerével szállítsanak
155 IV | lapidáris gorombasággal, hogy odalenn vár a kocsi, hát
156 IV | kabátja ujját a karjáról, hogy megmutassa azokat a sámsoni
157 IV | ellenszegülésre. Én átláttam, hogy most védtelen vagyok. Ravasz
158 IV | Csupán arra kértem őket, hogy engedjék meg, hadd üljek
159 IV | pedig az volt a szándékom, hogy juthassak csak egyszer az
160 IV | pikkelypáncélt keresztülütik, hogy markolatig meg nem áll.
161 IV | akkor aztán majd megmondom, hogy ki lakik bennem. Az öldöklés
162 IV | rá hagytam magam vetetni; hogy felöltsem az öltönyt. S
163 IV | felöltöttem, akkor vettem észre, hogy a kabát két ujja össze van
164 IV | bodzavirág-vánkos meg úgy elveszett, hogy sohasem találtam rá többet.~
165 IV | Legjobb idő! – Tudom én, hogy mitől döglenek a rémek!
166 IV | diktáltam a didergő kezemnek, hogy mit írjon. – A fejezet készen
167 IV | most tudod, édes testem, hogy mi vár rád, ha megint neki
168 IV | a kiadómmal, azt mondá, hogy még olyan nagyokat nem nevetett
169 V | pillanataiban kéjszomjasan lesték, hogy emeli fel a császár ott
170 V | aki szereti az ábrándjait, hogy ha Veronán keresztülutazik,
171 V | kifaragva, bizonyítja még, hogy ez a hatalmas Capuletti
172 V | vállán áthajtva hordja úgy, hogy a szája el van takarva,
173 V | sírboltja. Éppen csak akkora, hogy az a kőkoporsó elfér benne,
174 VI | szisszentései elárulják, hogy angolul beszélnek. Érteni
175 VI | vis-à-vis egymásra ismert arról, hogy sör után tudakozódtak. S
176 VI | figyelmezteti a vele találkozót, hogy hová menjen, s hová ne menjen.
177 VI | Arról ismerni rá először is, hogy igen korrektül beszél franciául.
178 VI | héj”. Többször hallottam, hogy egymást halk füttyentéssel
179 VI | hozzánk: „Nagyon örülök rajta, hogy hazám édes nyelvén hallom
180 VI | magát. Tanulság ebből az, hogy azért, mert magyarok vagyunk,
181 VI | ne bízzuk el magunkat, hogy senki sem érti meg a nagyvilágon,
182 VI | asztalnál. Kisül róla később, hogy csak olyan korzikai francia.~
183 VI | ebben az a megnyugtató, hogy egy éjjelre az idegemésztő
184 VI | szakítja az átjáró úgy, hogy csak a kocsi egyik oldalán
185 VI | megint az fogják mondani, hogy azt az én fantáziám álmodta
186 VI | szívesen kínálta vele, hogy el kellett fogadnia. Ő maga
187 VI | meghozta azt az áldozatot, hogy az egész éjet átvirrassza
188 VI | éjet átvirrassza azért, hogy egy rájuk nézve egészen
189 VI | akinek az arca elárulja, hogy szenved, egymaga nyugodhasson.
190 VII | Flórencet meglesni sem elég, nem hogy megismerni. S aztán az egész
191 VII | alatt folyvást azt éreztem, hogy agyonnyom ennyi gazdagság
192 VII | halmozott. Valahol azt írtam, hogy amidőn elveszett a régi
193 VII | hazámra gondolok. Hiszen igaz, hogy húsz év alatt nagy utat
194 VII | s mikor már azt hiszi, hogy jó messze elhaladt, talán
195 VII | belészeret, akiről tudja, hogy sohasem lehet az övé.~Az
196 VII | De én most is azt mondom, hogy sokkal jobban illenék Veronába,
197 VII | megörültem annak. – Tudtam, hogy most már búcsút fog venni
198 VIII | nem kell ám úgy fordítani, hogy amint meglátta az emberfia
199 VIII | menjen halálozni; hanem hogy addig ne haljon meg, amíg
200 VIII | Freunde” vagyunk. – De ugyan hogy érezhették meg rajtunk,
201 VIII | érezhették meg rajtunk, hogy magyarok vagyunk?~Most tehát: „
202 VIII | lárma dolgában nem hiszem, hogy felülmúlná valamely világváros
203 VIII | omnibuszok, az urasági fogatok, s hogy a javát hátul hagyjuk, a
204 VIII | bocsát közre a kertész, hogy nálunk hatvan forintot fizetnének
205 VIII | füstfaragó gyerek is visít, hogy „Itt a kéményseprő!” (Bizonyosan
206 VIII | legelőször meglepett, az, hogy meleg jő be a szobámba onnan
207 VIII | Vezúv is elszánja magát, hogy egy kis tűzfénnyel világítsa
208 VIII | bír rá az aludni menésre, hogy holnap korán kell fölkelnünk,
209 VIII | parfumerie-boltja; az ember nem képzeli, hogy annyi változata lehessen
210 VIII | ínségéről. S azt mondják, hogy ez már haladás. Most már
211 VIII | nem jár meztelen. Az igaz, hogy meztelen lazzaronik nincsenek
212 VIII | kedvéért fel kell jegyeznem, hogy első emeleti kőerkélyek
213 VIII | Kétségtelenül jó okaik vannak rá, hogy ezt tegyék. Ez az egyedüli
214 VIII | látszik nyúlni; azt hisszük, hogy velünk jön Nápoly, pedig
215 VIII | úgy egymásba vannak nőve, hogy csak a templomaik választják
216 IX | Magamról tudom.~Fogadni mernék, hogy tíz ember közül, aki Pompeji
217 IX | alig jutott egynek eszébe, hogy a fölött a szegény kis fiatal
218 IX | volt az utolsó gondolatja, hogy ejnye, be okos gondolat
219 IX | gyorsan és alaposan eltemetni, hogy most azután a kiásott emlékekből
220 IX | ősatyánk vára ott állt, hogy takarta volna be azt hamuval,
221 IX | azzal bebizonyíthatnók, hogy milyen dicső emberek voltak
222 IX | makarónievő nápolyinak az, hogy neki dicső ősei voltak?
223 IX | látott egyes részleteiről, hogy, mikor előtte van, meg sem
224 IX | Később aztán meglepi az, hogy minden sokkal kisebb, mint
225 IX | tudósok ugyan azt állítják, hogy emeletesek voltak, mert
226 IX | magasba; de én azt hiszem, hogy azok csak a tetőre vezettek
227 IX | éppen nem lehet megérteni, hogy mi volt e város gazdagságának
228 IX | volna felhalmozva. Meglehet, hogy ha a még eltemetett felét
229 IX | rettenetes szép esszét, hogy rögtön átvesznek odahaza
230 IX | elaludtam a második lapnál, hogy nem tudtam, mi történt tovább
231 IX | minden fölfedezett emlékből, hogy ez nagyobbszerű volt Pompejinál;
232 IX | ahelyett olyan bolondot, hogy még most is csiklandja a
233 IX | gondolok.~Aztán azt gondoltam, hogy sokkal jobbat teszek az
234 IX | értekezést.~Tehát azt álmodtam, hogy én voltam Ovidius Naso.~
235 IX | s én is kikaptam azért, hogy verseket írtam – s nem is
236 IX | Úgy kerültem pedig ide, hogy a sok „labitur ex oculis
237 IX | hírhedett költőt felszólított, hogy előadásokat és felolvasásokat
238 IX | szójáték! – De az is csábított, hogy házigazdám, akinél el leszek
239 IX | megérkezve, jól tudtam, hogy a curriculumomról le kell
240 IX | számára megfelelő mélyedések, hogy a rend megtartassék. – Kalauzra
241 IX | áldozatot hozni az isteneknek, hogy meg ne haragudjanak. Venusnak
242 IX | a férjeiknek a szobrai, hogy tartsák a szárítókötelet.~
243 IX | kétoldalt a halkufárok, hogy ugyan vigyáznom kell, hogy
244 IX | hogy ugyan vigyáznom kell, hogy a tintahallal be ne mázolják
245 IX | bevágok a Mercur utcába, hogy a szemközt jövő curriculumok
246 IX | tartozott, attól kérdezém, hogy itthon van-e Meleager.~A
247 IX | A szabados azt felelte, hogy az most iriskenőcsöt készít,
248 IX | már kiadta a rendeletet, hogy melyik lesz a cubiculumom.~–
249 IX | a karjai olyan vastagok, hogy jó volna, ha az én járó
250 IX | taberna. Azt gondoltam, látja, hogy útról jövök, megéheztem,
251 IX | Egy autographonalbumot. Hogy addig ki se fújam magamat,
252 IX | emlékverset nem írok bele.~Hogy a Charon vitte volna el,
253 IX | bele valamit, amivel tudom, hogy nem fogsz kérkedni.~Azzal
254 IX | s felvilágosított róla, hogy az a pengetyű, amit annak
255 IX | egyik azt várja Dianától, hogy segítse meggyógyulni, a
256 IX | meggyógyulni, a másik meg, hogy segítse megbetegedni, akkor
257 IX | mikor a hangját dicsérte, hogy „A hallgatásomat még jobban
258 IX | csak azt felelhettem neki, hogy bizony Párist azóta lenyakazták,
259 IX | a beszédes. Észrevette, hogy megakadt a szemem egy csomó
260 IX | s nevetve közlé velem, hogy ezek mind nagybecsű emlékek,
261 IX | Terentia, mikor megtudta, hogy Clodius (akit Cicero oly
262 IX | Erről aztán eszébe jutott, hogy ugyanezt a Clodiát egyik
263 IX | melyet már hallanod kellett, hogy a csodaszép Poppaea meghalt;
264 IX | caesarnak: „Te tudod legjobban, hogy ártatlan vagyok”. Hanem
265 IX(1)| egynémelyik olvasómról, hogy már elfelejtett diákul,
266 IX | tett Galba, mintha aludnék, hogy a hatalmas császári kegyencnek
267 IX | rabszolga pedig azt hitte, hogy az ura igazán alszik s nagyot
268 IX | Catóról is kiderítette, hogy bizony jobb lett volna annak
269 IX | saját háza előtt söpör, mint hogy a mások moreseit censeálja;
270 IX | a libertinus, jelentve, hogy az uraságok már összegyűltek
271 IX | kellett, míg megszólal, hogy megtudja, melyik az eleje,
272 IX | az volt a rendeltetése, hogy rákerülvén a sor, az asztaltársaságot
273 IX | aminek olyan erős szaga volt, hogy nem lehetett megízlelni;
274 IX | még hozzá, kotyvasztod. Hogy az ecet ízét enyhítsd, mézet
275 IX | tárgyát, ami elég nevetséges, hogy szomorújátékot lehessen
276 IX | időzve, Lucilla panaszkodik, hogy ő most odahagyta Rómát,
277 IX | Flaminius megígéri neki, hogy nohát ő fog a számára egy
278 IX | Ekkor jelentik Flaminiusnak, hogy itt jön a geták fejedelme,
279 IX | színházi direktor is: miért hogy nem akar az előadó színésznek
280 IX | Mindnyájan meggyőződtünk róla, hogy csakugyan nagyobb szájú
281 IX | Meleager véleménye az volt, hogy a bacchánsnők jelenetét
282 IX | pedig az a jó ötlete támadt, hogy az előadáson a geta fejedelmet
283 IX | Buprestis megteszi a kedvemért, hogy nekem engedi át az Isis-cultus
284 IX | istenségnek az a szabadalma, hogy az oltár körül szolgáló
285 IX | Ejh, ejh, Buprestis, hogy gondolsz engemet képesnek
286 IX | cubiculumába térve, mécset kértem, hogy még az epilógomnak megadhassam
287 IX | amely akkora füstöt csinált, hogy alig láttam tőle. Jó szerencse,
288 IX | láttam tőle. Jó szerencse, hogy szobám oldalán és tetején
289 IX | megfájdult a légvonattól, hogy alig vártam a reggelt, hogy
290 IX | hogy alig vártam a reggelt, hogy borbélyt hívathassak, aki
291 IX | utcákban, a nyitott házakban, hogy a fele lakosság (vele magam
292 IX | hölgyek könnyeiket gyűjték, hogy azokat is a hamvvederbe
293 X | innen az erkélyről elnézni, hogy csapkodnak keresztül a hullámok
294 X | ovo magas bástyafalain, s hogy állanak meg a szamarak az
295 X | füleiket lefelé konyítva, hogy bele ne hulljon, s semmi
296 X | az öregemtől hallottam, hogy „Ahol legnagyobb a veszedelem,
297 X | Kemény Zsigmondtól hallottam, hogy amidőn «Forradalom után»
298 X | Kossuthtal: szemközt jöttek. Hogy rohantak egyszerre egymáshoz!
299 X | rohantak egyszerre egymáshoz! Hogy borultak egymás nyakába!
300 X | borultak egymás nyakába! Hogy felejték el azt, hogy politikai
301 X | nyakába! Hogy felejték el azt, hogy politikai ellenfelek! Még
302 X | akkor sem hittük volna, hogy Nápolyban találkozni fogunk
303 X | akkora szökéseket tesz, hogy azt nem csinálja utána semmi
304 X | azt el kell fogni ügyesen, hogy prédáját meg ne sértse,
305 X | odafenn a csónakosoknak, hogy húzzák fel. Hát mikor egy
306 X | megmutatta gyakorlatilag, hogy egy nagy, papírvágó forma
307 X | élet van a vizek alatt? Hogy iparkodnak a vízlakók magukat
308 X | de ez még csak akkora, hogy Borsszem Jankó kellene hozzá,
309 X | Borsszem Jankó kellene hozzá, hogy nevének megfelelhessen;
310 X | szenvedélyük telik benne, hogy ócska edényekbe bújjanak.
311 X | mérges marást gyakorol, hogy aki megfogja, hólyagot kap
312 X | górcsöve már felfedezte, hogy ezeknek a hártyalényeknek
313 X | terjesztgeti a csápjait, hogy mi volna még? Az étvágy
314 X | az a sajátszerű ösztöne, hogy a farkát üres csigahéjakba
315 X | kénytelen rá csizmát húzni, hogy járás közben meg ne sértse.
316 X | Paris-val a hátulsó részükön. S hogy tökéletesen meg legyen adva
317 X | ténsasszony, a felesége. Hogy asszonyság, azt világosan
318 X | kommant a fejére az ollójával, hogy az meghunyászkodva bújik
319 X | Milyen ügyesen majszol, hogy billeg a két hosszú bajusza
320 X | tengeri pók (dacára annak, hogy nyolc szeme van, mégis így
321 X | férfibecsületének, elfelejti, hogy ő hidegvérű állat, felforr
322 X | mancsaival az ifjasszonyon, hogy az felfordul csigástól,
323 X | a tengeri pók (láttuk, hogy csak a vagyonáért tette
324 X | azonban menten észreveszi, hogy a két veszekedő fél között
325 X | ebből csinálni?~Úgy hiszem, hogy ez a tárgy még nincsen elkoptatva.~
326 XI | annyit hallottunk beszélni, hogy annak a kéksége egészen
327 XI | napra. Úton az az elvem, hogy úri módon utazni a legolcsóbb
328 XI | hangosan. Nekem az a fátumom, hogy mindenütt muszkának néznek,
329 XI | merem nekik megmondani, hogy magyarok vagyunk; mert azoktól
330 XI | hasztalan intünk, beszélünk, hogy nincs rájuk szükségünk,
331 XI | porond melegsége hirdeti, hogy édes anyánk szívéhez közel
332 XI | érett gyümölcs az ágon.”~Hogy lehet ez? Hát az egyik ősz
333 XI | másik ősz között eső telet hogy éli át ez a fa? Ezt sohasem
334 XI | kitalálni. Most már látom. Úgy, hogy ott, ahol ez a fa él, nincsen
335 XI | titokteljes tünemény marad az, hogy egy olyan bogyó, mely mind
336 XI | ugyanazon az ágon; úgy, hogy egy akkora fürtön, minő
337 XI | a testen. S azt mondják, hogy fájós szemeket meggyógyít. (
338 XI | körültekert, koronás isten. Hogy magát az istenszobrot áttették
339 XI | takarékoskodás volt, hanem hogy a korinthi oszlopokat egyik
340 XI | akkora lyukat fúr bele, hogy maga elfér benne.~Ezek a
341 XI | De hogyan lehetett az, hogy az alább eső részét, mely
342 XI | De nem kisebb talány az, hogy ugyan mi ütött a rómaiakhoz,
343 XI | ugyan mi ütött a rómaiakhoz, hogy a maguk klasszikus istenségei
344 XI | is be engedték költözni, hogy a napvezető Apolló, szűz
345 XI | Utoljára arra szánta el magát, hogy meghal érte. Megszánta ez
346 XI | azonkívül misztériumokat közöl. Hogy minők ezek a misztériumok?
347 XI | az örömteljes izenetet, hogy ezúttal az Anubis isten
348 XI | magánkívül van örömében, hogy az ő házát ilyen kitüntetés
349 XI | éri; még ő biztatja nejét, hogy ez isteni kegyosztást fogadja
350 XI | felfedve a hölgy előtt, hogy Anubis istennek a szerepét
351 XI | Azt hitte az ifjú ember, hogy ezzel a merészséggel egészen
352 XI | elégelte meg a Solfatara, hogy elsüllyeszté őket, hanem
353 XI | jutott valami: „Lássátok meg, hogy élek!”, s keblének egy sóhajtásával
354 XI | oroszbarátság. Tudniillik, hogy Bajae és Pozzuoli között
355 XI | húsával hizlalta. Úgy látszik, hogy akkoriban a honatyákat jobban
356 XI | szorulva: – nem lehet érteni, hogy miért kötötték a rómaiak
357 XI | ekkor azután megtanuljuk, hogy ez az alagút kör alakban
358 XI | szádához állva, várjuk, hogy a kisfiú visszatérjen a
359 XI | Nápolyba visszatértünk. Azért, hogy itt a nap meleg, mint nyáron,
360 XI | különbség van benne: az, hogy itt Bunkó helyett népénekesek
361 XI | A nő hangján megérzett, hogy az beteg már; de azért az
362 XI | tökéletesen iskolázott modor, hogy én már régóta hallottam
363 XI | bájjal és lélekteljesen, hogy mi, leányommal együtt bámulva
364 XI | emlékeitől, akkor kezd hozzá, hogy Nápolyt keresztülbarangolja;
365 XI | kezével fogja a kalapját, hogy le ne fújja a szél a fejéről,
366 XI | hazaviszi az egész dandárt. Jó, hogy az olaszokkal barátságban
367 XI | kellett építeni. Az igaz, hogy olcsó és könnyen kezelhető
368 XI | képnél sziesztát tartani, hogy igazságot szolgáltassak
369 XI | híresztelik minden látogatónak, hogy ezt a képet Caraffa Diomedes,
370 XI | arianói püspök festeté vala, s hogy az a deli hölgy, aki az
371 XI | igazságszeretetem nem engedi, hogy amit e történetről saját
372 XI | varázsát alkalmazásba vette, hogy a felkent férfiút a gonosz
373 XI | Egy napon a püspök ráállt, hogy a szép bűnöst elkísérje
374 XI | püspök fölszólítá a signorát, hogy térjen be egy pillanatra
375 XI | akinek tudomása van felőle, hogy a csábos szépség neve volt: „
376 XI | Avalos”.~Fölöttébb örülök, hogy a helyreigazító adatot köztudomásra
377 XI | elég egyszer végigutaznunk, hogy feledhetlenül emlékünkben
378 XI | fogunk.~Ne higgye ám senki, hogy itt most helytelen gúnyt
379 XI | beszéltünk, s követeltük, hogy azt mindenki elhiggye: tamáskodni
380 XI | komponálta, maga is megérdemli, hogy a mártírok közé soroltassék.~
381 XI | legnevezetesebb benne, az, hogy mind „otthoni” cikk. Itt
382 XI | látja, akinek szeme van, hogy micsodák, hanem az árát: „
383 XI | legsűrűbben; ez azt teszi, hogy fél líra (mezza lira): a
384 XI | ülőnek, amit kinéznek belőle, hogy kedve lesz megvenni: egy
385 XI | lopnak el tőle. Pedig tudják, hogy talmiból van. „Mezzali!”,
386 XI | s a dudaszó arra való, hogy a szomjúhozó közönség figyelmét
387 XI | minden idegennek feltűnik az, hogy a nápolyi köznép között
388 XI | szemek, csigabiga száj. Kár, hogy apáca. Azért mégis a szemébe
389 XI | szemébe nézünk. Elismerem, hogy biz ez bűn. A Biblia szerint
390 XI | alól – no – nem egy tőrt, hogy a szívembe üsse; hanem egy
391 XI | rendes állapot fordul elő, hogy végig a fényes toledói sugárúton
392 XI | beharangoz. Ez azt jelenti, hogy itt van a tejesember. A
393 XI | volt közszemlére kirakva. Hogy kerültek ilyen becses könyvtárak
394 XI(1)| nem merem megkockáztatni, hogy ezt írjam oda, mert a fordítóm,
395 XI(1)| én tengeri hamis isten, hogy zöld legyen a hajam.” Ekkor
396 XI(1)| fel egy másik perruquier, hogy meg vagyok csalva kecskemódon.
397 XI(1)| jegyeztem föl az utókor számára, hogy mindazon halandó, aki a
398 XI(1)| górcsövi vizsgálat alá, hogy igazi emberi hajból készült-e?
399 XI(1)| egyszer csak azt veszi észre, hogy elkezd mekegni. Ezért van
400 XII | csupa kertfalak között, hogy még a szembe jövő gyalog
401 XII | a célja, utazás közben, hogy minden nap háromszor mutassa
402 XII | fürtökkel. Természetes, hogy a kollegiális viszonynál
403 XII | mögött vagyunk (úgy számítva, hogy Nápoly felé van fordítva
404 XII | amikre gyönyörűség felmászni, hogy az ember a tetejében levő
405 XII | vannak egymás mellé ültetve, hogy a koronáik összeborulnak,
406 XII | a mély tálak arra valók, hogy az esővizet megtartsák.
407 XII | Utána kellett sietnem, hogy jól kizsémbeljem. De hát
408 XII | csap; itten látjuk meg, hogy milyen kedélyes; játszik
409 XII | elborítja a lábainkat. Hogy nevetnek rajtunk a kis buborékok!
410 XII | azért megteszi azt a tréfát, hogy a sziklaszékes ülőket egyszer
411 XII | Úgy hívnának bennünket, hogy „a tenger lunátikusai”.~
412 XII | a tenger mellett is: az, hogy megéhezünk. Az éhség nálam
413 XII | tudok enni, ha azt látom, hogy más is eszik. Ha magamban
414 XII | a dolgomba, azt hiszem, hogy már ebéd után vagyok. Különösen
415 XII | fel az ismerős sziklaúton, hogy jókor érkezzünk, míg el
416 XII | barátnőink bámulva mondják, hogy ők soha sem látták ezt,
417 XII | egész télen. – Hát persze, hogy nem látták.~Másnap már nem
418 XIII | kijöttek idegen földre, hogy egy száműzött zászló körül
419 XIII | küldöttségek, könyörögni, hogy csak „egy szál” magyar legionáriust
420 XIII | kijött a lomha nyugalmából, hogy azon az estén a holdvilágig
421 XIII | vidéken, mikor meghallják, hogy magyarul beszélünk, hogy „
422 XIII | hogy magyarul beszélünk, hogy „ugyebár, ti muszkák vagytok?”~
423 XIII | Föltettük a fejünkben, hogy másnap reggel átkelünk Capriba
424 XIII | olyan evezős bárka.) Mondta, hogy kemény útja volt: nagy volt
425 XIII | meg? Csak az a különbség, hogy a németnek a hátába fújt
426 XIII | asztaltársunk biztatott bennünket, hogy ha jó gyomrunk van, s a
427 XIII | jól ismer tapasztalatból), hogy nehéz vihar készül: akkor
428 XIII | amennyiért vállalkoznék, hogy innen átvigyen valakit Capriba;
429 XIII | akinek onnan jön a neve, hogy „Carnivoro” húsevő, ember-elnyelő),
430 XIII | már azon olyan viharban, hogy a Kisfaludy gőzös födelén
431 XIII | mikor olyan kicsike voltál, hogy az ölemben vittelek a dereglyébe,
432 XIII | párkányán álló kapitánynak, hogy kiáltottad a kezeiddel tapsolva: „
433 XIII | bárkát.~Reggelre azonban nem hogy megenyhült vagy megfordult
434 XIII | a jó azonban volt benne, hogy az esőfelhőket mind elverte
435 XIII | közelében: szó sem volt róla, hogy itt ki tudjon kötni. A negyedik
436 XIII | tenni nagy mesterséggel, hogy köpönyeget, táskát, kosarat
437 XIII | Már most mit csináljunk, hogy a tenger ő felségénél tiszteletünket
438 XIII | Különösnek tűnt fel előttem, hogy itt az evezősök nem húzzák
439 XIII | vált evezősünk azt mondja, hogy ez ott alant Torquato Tasso
440 XIII | ott tudtuk azután meg, hogy mi az a tenger?~Fölséges
441 XIII | menekülés, csak az a védelem, hogy azt a te dióhéj járművedet
442 XIII | szállna fel s jönne felénk, hogy, mint két malomkő, a két
443 XIII | szüksége van a gyomornak arra, hogy ő gondolkozzék? Az ő dolga
444 XIII | gondolkozzék? Az ő dolga az, hogy emésszen, a fej dolga a
445 XIII | dolga a gondolkozás. Lássuk, hogy tudják-e kapacitálni egymást?~
446 XIII | közel három órája volt, hogy a tengeren eveztünk, folyvást
447 XIII | s még olyan távol volt, hogy a kék sziluettjéből a házakat
448 XIII | a prophylacticum.~De hát hogy is lehetne félni a tengeren?
449 XIII | esztendővel történt az, hogy a budapesti Lánchíd oszlopaira
450 XIII | hullámcsapást idézett elő, hogy a kétfelé csapó folyam lesodorta
451 XIII | volt éppen alkalmas arra, hogy a gyomor nyugtalanságát
452 XIII | nyugtalanságát megszüntesse.~Éreztem, hogy az orrom meg a fülem kezd
453 XIII | idegenek nevessenek énrajtam, hogy gyöngének láttak!~Egyszer
454 XIII | huszárőrnagytól azt az adomát, hogy a francia háborúban egy
455 XIII | sovinizmus használt. Azzal, hogy nemzeti becsületkérdést
456 XIII | hideglelés-gyógyító töltött káposztáról: hogy ez „kovácsnak: orvosság,
457 XIII | a leányomat. No, úgy-e, hogy „Jó a dolog, jó a dolog!”~
458 XIV | faragott kövek esküsznek, hogy igaz volt. Itt ezen a kis
459 XIV | az mind őhozzá sietett, hogy az ő arcképét viselve térjen
460 XIV | tartani a dűlő oszlopot, hogy a caesar fejére ne zuhanjon.
461 XIV | leendő örököse nem tűrte, hogy a felesége koronázza meg
462 XIV | az volt a gyönyörűsége, hogy halálítéleteket írjon alá.
463 XIV | özvegyének, Livillának, hogy Sejanushoz nőül mehessen
464 XIV | útjában állt! Végre kitalálta, hogy ki a legfőbb akadály: Agrippina (
465 XIV | Capri sziget ura előtt, hogy a caesar életére tör. Tanú
466 XIV | caesart, s elárulá előtte, hogy Livilla volt az, aki a fiát
467 XIV | még annál rosszabbat is, hogy Sejanus magát a caesart
468 XIV | börtönig tartó diadalútjában, hogy döntik le az életében emelt
469 XIV | napon aztán az történt, hogy a nagy csillagvizsgáló torony
470 XIV | Még gonoszabb ennél, hogy a caesar egyetlen hű barátját,
471 XIV | caesar megrettent, érzé, hogy halála órája közelget, futott
472 XIV | fiatal koromban történt az, hogy komáromi hitsorsosaim egy
473 XIV | mindenki nagy rémülettel, hogy a torony csóválja a fejét.
474 XIV | utcáról lehetett látni, hogy bókol a tetején levő aranygombos
475 XIV | a szélben.2 Azt mondták, hogy az valami csodálatos érzés,
476 XIV | lenni a mozgó toronyban. Hogy ne lopóztam volna hát fel
477 XIV | lopóztam volna hát fel én is, hogy megismerkedjem vele. De
478 XIV | tudni mindent. Azt hisszük, hogy szárnyaink vannak, s valami
479 XIV | vannak, s valami úgy biztat, hogy repüljünk. Egy kimondhatatlan
480 XIV | Hiszen előre megmondtam, hogy csak magamról fogok beszélni.~
481 XIV | őt is felhívták társai, hogy menjen velük a hírhedett
482 XIV | mégis elmentem volna bele, hogy színről színre lássam; de
483 XIV | amerikaié. A jenki azt tartja, hogy e jognál fogva az a darab
484 XIV | amerikai azzal fenyegetőzik, hogy ha a bíróság őellene dönti
485 XIV | abban, és olyan lánggal, hogy a belenéző emberek arcába
486 XIV | a tenger felszínén; úgy, hogy egy egész teljes „kör” ragyogott
487 XIV | volt; ez, bizonyosan tudom, hogy tetszeni fog Neki.~ ~ ~
488 XIV(2)| Megnyugtatásul mondhatom, hogy nem soká tartott ez az ingadozás.
489 XIV(2)| Valami okos ember kitalálta, hogy meg kell fordítani a haranglábakat,
|