Rész

 1  IV |           uram, vagy én az övé? – No, megállj, te édes fantáziám
 2 VII |          megalkották – Itáliát. – No, ha Itália a paradicsom,
 3  IX |           még most nem született.~No, most itt, a Castor és Pollux
 4  IX |          vagy a mi nagy Nasónk.~– No, hát vezess domina Drusillához.~–
 5  IX |       hozza hozzánk a monetáit.~– No, nézd; ez egészen új neme
 6  IX |       neme a reklámcsinálásnak!~– No, hát ülj le ide a triposra.
 7   X |       porcikáit, egy öreg késsel.~No, hát lássuk azt a hajszálhasogató
 8   X |           kutyatej-forma ágakkal.~No, most csengetnek, kezdődik
 9   X |     előadás; – jobban, mint – – – no, de „exempla sunt odiosa”.~
10  XI |     énekeltek. Hárman voltak: egy nő, egy férfi, meg egy hegedűjátszó:
11  XI |      férfi, meg egy hegedűjátszó: nő és férfi énekelt és lantozott.~
12  XI |           énekelt és lantozott.~A nő hangján megérzett, hogy
13  XI |         De hát „ki” lehetett az a nő valaha? Akinek ilyen varázserejű
14  XI | oltárképről, s ott látta a vétkes nő saját magát élethíven eltalálva,
15  XI |       kiránt a skapuláréja alól – no – nem egy tőrt, hogy a szívembe
16 XIII|          Jó a dolog! Jó a dolog!” No hát? Mi ehhez a Földközi-tenger?~
17 XIII|      elévült-e ez a prerogatívám?~No, ez az anekdota nem volt
18 XIII|           fülem kezd hideg lenni.~No, hát mi ez? Félelem talán?
19 XIII|          Olyan szép sír a hullám…~No, ezzel ugyan megkönnyebbítettem
20 XIII|     kapitulált, átadta a kardját. No, hát nem tudom-e én is azt
21 XIII|           segítettem a leányomat. No, úgy-e, hogy „Jó a dolog,
22 XIV |        karja közé. Az eltaszított nő felkereste Capraeában a
23 XIV |       anyjához, s a szigorú római nő a lányát (annyi vérontásnak
24 XIV |       Megteszi, amennyi esze van!~No, de ha nem láthattuk meg