Rész

 1   I |        Nehezebb munkám még nem volt soha.~Legelőször is Benyovszky
 2   I |         asszonyok, s akinek hálámat soha eléggé le nem róhatom, sógorom,
 3   I |           Az az ő „jó szíve”, amely soha nem vétett senkinek, hogy
 4   I |             részleteit megírni toll soha, mert azokat csak mi ketten
 5  II |             az okát? – Nem terem az soha! – Tizenhat esztendeje ott
 6  II |          esztendeje ott van már, és soha egy szemet nem hozott. Pedig
 7  II |   agyonlőtte magát. És az a szőlőtő soha egy fürtöt nem terem, nem
 8  II |               Hanem az ő emlékfáján soha egy szem gyümölcs meg nem
 9  II |         amiket tőle kaptam emlékül, soha sem termettek egy szem gyümölcsöt
10  II |         Hanem egy közülök nem terem soha. A három fiúnak a fája ősszel
11  II |        minden évben terem; nem tart soha pihenő évet, mint más gyümölcsfa,
12 III |            állítja, az nem ismert-e soha anyát, feleséget, leányt?
13 III |           nap sem felejtettem őt ki soha.~Miért? Azért, mert legjobb
14  IV |      elveszti az ember a feje alól, soha rá nem talál; a derékalj,
15  IV |        többet okos embernek nevezni soha. Még odahaza is eltértem
16  VI |          különben sem tudok vasúton soha, az olasz vasutakon pedig
17 VII |             éjt.~És ez éjtől kezdve soha sem látogatta meg álmomat
18  IX |           ellenmondani, de papnénak soha. – Fogok egy panegyricont
19 XII | vállalkoznak a szobából kimenetelre soha. Mi pedig úgy éreztük itt
20 XII |            bámulva mondják, hogy ők soha sem látták ezt, pedig két
21 XIII|           hát mi ez? Félelem talán? Soha nem ismertem azt (az élet
22 XIV |     aminőhöz hasonlót én nem láttam soha. Valóságos „istenek hídja”.
23 XIV |             Hátha még az is megjön.~Soha életemben ennél szebbet