Rész

 1   I |         egymásnak. Nálam nem volt rá szükség, elég volt a keresztnevem
 2   I |       másik fele.~Hiszen nem volt rá szükség, hogy magamat kínozzam:
 3 III |           rakja. Nem is igen érek rá. Naponkint öt-hat óránál
 4 III |      teljes akaratszabadságom van rá, azt, ami engem bánt, kiigazítani,
 5  IV |           ember a feje alól, soha rá nem talál; a derékalj, tapintás
 6  IV |       Addig-addig cirógatott, míg rá hagytam magam vetetni; hogy
 7  IV |  elveszett, hogy sohasem találtam rá többet.~A vér lüktetett
 8   V |          egy mister Shakespeare – rá van kötve a névjegye – hagyott
 9  VI |      vendégtárs is. Arról ismerni rá először is, hogy igen korrektül
10 VIII|          füstgomolyt. Csak az bír rá az aludni menésre, hogy
11 VIII|     Kétségtelenül jó okaik vannak rá, hogy ezt tegyék. Ez az
12  IX |      csiklandja a torkomat, mikor rá gondolok.~Aztán azt gondoltam,
13  IX |           most is félt.~– Van oka rá.~– Bizony hallod-e: fiatal
14  IX |      valamit megláttál. Emlékezel rá, mikor a vén Maecenas szerelmes
15  IX |      helybenhagyólag kiáltott fel rá: „Thalassiusnak; Thalassiusnak!”
16   X |         rákoknak; azért kénytelen rá csizmát húzni, hogy járás
17   X |        ebédel? Illik ez? – förmed rá a hölgy a hímre, s egyúttal
18  XI |        növényzete.~Itten találtam rá egy szintén olyan régi ismerősre,
19  XI |       Nápolyban aligha ismernének rá a régire hajdani leírói.
20 XII | kiválassza. Teljes szabadalma van rá minden vendégnek. A fák
21 XIV |     caesar életére tör. Tanú volt rá elég: aranyért lehetett
22 XIV |     bizony csak meghalsz! – mondá rá hű szolgája, Macro, s letakarva