bold = Main text
   Rész                                       grey = Comment text

 1   I   |     feledni és megnyugodni. Csak a te veszteséged több, mint másé?~
 2  II   |           csúfolódik le rám, hogy „te fiú”. Mind a négyet a feleségemnek
 3  IV   |            a fejemnek tódult. „Hát te is áruló vagy, vesztemre
 4  IV   |          én az övé? – No, megállj, te édes fantáziám hippogriffje,
 5  IV   |         fantáziám hippogriffje, ha te neked olyan kedved van nyargalászni,
 6  IX   |         cubiculumom.~– Hát ismersz te engem?~– Hogyne, uram? Hisz
 7  IX   |         orrodon viseled a nevedet: te vagy a mi nagy Nasónk.~–
 8  IX   |      tömegéből kiszabadulni.~– Hát te vagy az én hajdani Drusillám?
 9  IX   |            sistrummal a kezében.~– Te bolond! Az a leányom.~Azzal
10  IX   |          odakiáltott a caesarnak: „Te tudod legjobban, hogy ártatlan
11  IX   |           csúnya kopasz volt, mint te vagy most; tudta maga is,
12  IX(1)|              Míg gyermek voltam, s te leány, Szerelemnek a könyve~     
13  IX(1)|       változatok! Én «zár» lettem; te esetlen.”~
14  IX   | istentelenségre?~– Hej, hej, Naso, te se így beszéltél, mikor
15  IX   |           az elcsábítását.~– Akkor te is keresztyén vagy! Akkor
16  IX   |          is keresztyén vagy! Akkor te fogsz a Plagius tragédiájában
17 XIII  |           Quod Deus avertat!” Erre te, pici kis leányom, kiejtéd
18 XIII  |          Mennyire megtetszett ez a te kis imádságod annak a jó
19 XIII  |           ember. Hiába mondtad azt te, világ ura: „Caesarem vehis!”,
20 XIII  |          Caesarem vehis!”, azért a te arcod is olyan sápatag volt,
21 XIII  |           az a védelem, hogy azt a te dióhéj járművedet az orrával